Ellenőr, 1872. október (4. évfolyam, 227-253. szám)
1872-10-18 / 242. szám
telmes és azöntözési művek előállításában gyakorlott külföldi mérnök megnyerésére kívánja a minisztérium felhasználni, hogy az ország több oly vidékein, hol ez a vízviszonyok ismerete folytán ma is lehető, az öntözést — az erre megnyert birtokosok földjén és költségére — gyakorlatilag léptessék életbe, egyúttal példákkal felvilágosított oktatási folyamot rendezvén be, gazdatisztek, gyakornokok, értelmesebb földészek számára, melyben kiképeznék magukat a mezei vízimunkálatok, árkolások, földidomitások czélszerű berendezésében és kivételében. Más szóval, az első lépést kívánja itt megtenni a minisztérium arra, hogy egyfelől az eredmények által buzdítva, kedvet gerjeszszen egyfelől az öntözés behozatalához, másfelől kiképződjenek az annak elkészítésére és kezelésére szükséges közegek, kik Olaszországban Campanaro, Németországban Wiesenmeister név alatt százával vannak, aránylag csekély költséggel évenkint ezer és ezer holdakat idomítanak át. Végül hivatkozva a közmunka és közlekedési minisztérium 1872-iki költségvetéséhez beterjesztett jelentés 43. lapján tett ígéretére, a Garam folyót illetőleg szükségesnek tartom megjegyezni, hogy miután a Garamvölgyben tervezett vasútépítés által e folyó mint vizi út nem fog bírni nagyobb fontossággal s a vasút építésével e folyam rendezése is elkerülhetetlen leend, annak államkezelés alá vételét ezúttal nem indítványozhatom. A fentebbiek szerint Magyarországon rendkívüli vízépítésekre ...................................... 2,068,767 frt, s az 1870. és 1872-ben igénybe nem vett hitel.............................. 734,972 frt levonásával.............................. 1,333 795 frt irányoztatik elő, az 1872. évben ugyan e czélra .... 1 848.530 frt szavaztatván meg, az uj szükséglet ...... 514.735 frttal kevesebb. Berlin, oct. 15. (Saját levelezőnktől.) A berlini képzőművészeti akadémia kiállítása minden tekintetben sikerültnek mondható. Két részre oszlik az : szobrászati és festészeti részre ; mindkét osztályban oly kitűnő művek foglaltatnak, melyek Berlinnek valóban díszére válnak. Az eredmény pedig annál fényesebbnek mondható, minthogy a kiállítók legnagyobb része északnémetekből áll. A külföld felette csekély számmal van képviselve. A francziák távolléte természetes : a belga, holland,s osztrák, sőt délnémet művészek pedig hihetőleg azért hiányoznak, mert a bécsi világkiállításra készülvén, a berliniről megfeledkeztek. A szobrászati osztály csak 194 műdarabból áll; ezek között azonban olyanok foglalnak helyet, melyek méltán állíttathatnának párhuzamba a szobrászat classicus hazájának Görögországnak műveivel, sőt némely tekintetben azokat felül is múlják. Kitűnő szobrokat láttunk itt Barzaghy Francesco (Milano), Begas Reinhold (Berlin), Cauer Robert (Kreuznach), Éneke Erdmann (Berlint, Gerhard H. (Kassel), Herter E. (Berlin). Lombardi G. (Róma), Müller Ede (Coburg), Selbach (Berlin) stb. művészektől, A képtár 980 számból áll, melyben a történelmi, genre tájkép és arczkép festészet mindegyik ága bőven van képviselve s noha a sok között mint igen természetes akad egynéhány kevésbbé értékes, a nagy rész valódi műremekekből áll. Ohajtanám önöknek az illető kiállított művek mű leírását adni, de nem is tekintve, hogy erre sok időt és tért kellene igénybe venni, ez alig volna lehetséges, miután a művek nem lévén önök szemei előtt, azokról mégsem tudnának kellő fogalmat szerezni. Ehhez járul, hogy bár műértők útmutatása folytán a sok jó közöl felismertem a legjobbaknál kimutatott szépségeket, önálló ítéletet még sem mondhatnék azok felett mert bevallom nem sokat értek a festészethez. Így tehát ezúttal meg kell elégedniök, ha egyedül más jeles műitészek és helybelyi szaklapok útján elmondom, miként e kiállításban Számos valódi műremek foglaltatik. Részemről bevallom, hogy valamint más úgy ezen kiállításban levő élő művészek képei is reám sokkal nagyobb hatást gyakorolnak, mint a régi festmények, nemcsak mert a kivitelt találom jobbnak, a természetet hűvebben utánozott, de mert a gondolatra is nagy súlyt fektetek fel, hogy egyebet ne említsek, Kaulbach ismeretes nagyszerű menetét idézi fel az ember emlékében, míg pl. a régiek ördögűzései vagy más effélék akár minő becsesek is különben a kivitelre nézve, nem gyakorolnak reám semmi benyomást, legfeljebb egy szánakozó mosolyt. Meglehet szavaimban van valami, amiből nagyon is kitetszik a nem műértő, de tudomásom szerint jelenleg más számos műértő is van, aki elismeri TÁRCZA. JANE EYRE. — ÖNÉLETÍRÁS — Irt. CUEBER BELL. (Folytatás) Az ebédlő egy tágas, alacsony, komor szoba volt, a két hosszú asztalon elhelyezett tálakban valami melegség gőzölgött, mely azonban nagy szomorúságomra koránsem ingerlő illatot terjesztett szét. Az elégületlenség általános nyilatkozványát tapasztaltam, midőn az étel gőze megérinteni azoknak orrát, kik hivatva voltak elkölteni, a menet élén, az első osztálybeli nagy leányok közt suttogás volt hallható. — Undorító! a leves már megint kozmás. — Csend ! kiáltó egy hang, nem Miller kisasszonyé, hanem a magasabb osztályok egyikének tanítónője. E kicsi és barna, csinosabb öltözékű de kissé mogorva kinézésű kisasszony leült az egyik asztalfőre, míg a másik asztalfőt egy valamivel kedélyesebb arcza foglalta el. Hiába kerestem szemeimmel azt, kit múlt este láttam, nem volt jelen. Miller kisasszony legalul ült azon asztalnál, hol nekem is helyet jelöltek ki és egy sajátszerűen idegen kinézésű, korosabb hölgy — mint később megtudtam, a franczia nyelv tanítónő, ugyanazon helyet foglalta el a 11 másik asztalnál. Egy hosszú ima elmondása és egy hymnus eléneklése után egy cseléd theát hozott be a tanítónők számára s ezzel a reggelizés elkezdődött. Mohón nyeltem el egy-két kanálnyit az elém tett adagból,fa nélkül hogy izére gondoltam volna, de mihelyt éhségem kissé csillapult, észrevevém, hogy az étel bűzös ; a kozmás leves csaknem oly rész, mint a rothadt burgonya, még az éhség is csakhamar elundorodiktőle. A kanalak lassan mozogtak ; láttam, hogy mindegyik leány megizleli az ételt és iparkodik lenyelni, de legtöbb esetben visszaretten a merész vállalattól. A reggelizésnek vége lett és senki se reggelizett. Miután elmondtuk a hálaimat azért, amit nem kaptunk, és egy második hymnust is énekeltünk, mindnyájan átmentünk az ebédlőből a tanterembe! Én az utolsók közt voltam, és midőn egy asztal mellett elmentem, láttam, hogy egyik tanítónő maga elé húzott egy leveses tálát és megizlelte tartalmát, aztán társnőire nézett, mindnyájuk arcza baszaságot fejezett ki s egyik közülök igy szólt: — Ocsmány étel! Valódi gyalázat! Egy negyedóra múlt el, mielőtt a tanórák újra elkezdődtek, ezen időköz alatt az egész tanteremben nagy zűrzavar és zsivaj uralkodott, mert úgy látszott hogy a szünet alatt szabad volt a szokottnál hangosabban és féktelenebbül beszélgetni. Az egész társalgás a reggeli körül folyt, melyet mindnyájan nyíltan és tartózkodás nélkül gyaláztak. Szegény gyermekek! ebből állt egyedüli vigaszuk ! Miller kisasszonyon kivül most nem volt más tanítónő a szobában; egy csapat nagy leány állt körüle, kik komoly, daczos taglejtések közt beszéltek hozzá. Hallottam, Brodbehurst nevét is említtetni, erre Miller kisasszony hosszan rázta fejét, de nem nagyon iparkodott lecsillapítani az általános elkeseredést, melyet kétségkívül maga is osztott. — A tanterem órája kilenczet ütött; Miller kisasszony a szoba közepére ment és felkiáltott: — Csend legyen! Foglaljátok el helyeiteket! A fegyelem azonnal használt , az egyes csoportok azonnal sorakoztak és a bábeli zavart meglehetős csend válta fel. A felsőbb osztályok főnökei pontosan elfoglalták helyeiket, de mégis várni is látszott mindenki. A nyolczvan leány mozdulatlanul és egyenesen ült helyén; csinos gyülekezetet képeztek hátrafésült hajukkal, nyakig begombolt és fehér gallérral díszített barna öltönyökkel, övükről lecsüggő kis tarisznyájukkal,melyben varró eszközeiket tartották; gyapot harisnyáikkal és bronzból készült csattal ellátott czipőikkel. Mintegy húsz felnőtt, nagy leány volt a nyolczvan közt, ezeknek az intézeti egyenruha nem jól illett s még a legcsinosabbnak is sajátszerű, épen nem előnyös kinézést kölcsönzött. Még mindig a gyülekezeten járt szemem, s néha a tanítónőkre is vetettem egy pillantást, kik közül egyik se nyerte meg tetszésemet, mert az egyik kissé mogorva, a másik nagyon köznapi, a franczia nő inkább nevetséges kinézésű volt, és a szegény Miller kisasszony kimerültnek és elcsigázottnak látszott. — Midőn, szemeim egyik arczról a másikra tévelyegvén, láttam, hogy egy egész leánysereg egyszerre mintegy villanyos ütéstől érintve felkelt helyéről. Várjon mi történhetett! Nem hallottam parancsszót , meg voltam lepetve. Mielőtt csodálkozásomból magamhoz térhettem volna, a leányok már leültek, de most minden szem egy pontra volt irányozva, én is odanéztem és megpillantam azon hölgyet, ki engem tegnap este elfogadott. A nagy szoba végén, a kandalló mellett állt, (mert a szoba mindkét végén tűz égett) és szótlanul komoly arccal nézett végig a leányok sorain. Miller kisasszony odament hozzá, valamit kérdezni látszott tőle és választ nyervén, visszatért helyére e szókkal: — Első osztály felvigyázónője, hozd elő a földgolyókat. Mialatt a parancs végre lett hajtva, a hölgy előre jött a teremben. Úgy hiszem igen kifejlett hódolati érzékkel bírok, mert még most is tisztán emlékezem a bámuló tisztelet azon érzésére melylyel szemeim lépteit követték. E hölgy, most a fényes nappali világosságban felségesnek és szép termetűnek látszott, nyájas, jóságot kifejező barna szemei és finom szemöldei még inkább kiemelték homlokának fehérségét; sötét barna haja halántékán vastag fürtökbe volt tűzve, az akkori divat szerint, mely még a hosszú fürtöket nem ismerte; hasonlag az akkori divat szerint vörös posztóból készült öltözéke, fekete bársonynyal volt diszitve, spanyolosan; övén arany óra csüggött, ami akkor szintén sokkal nagyobb ritkaság volt mint napjainkban. Ha a rajzot még megtoldjuk finom arczvonásokkal, halvány de tiszta arczszinnel és méltóságteljes magatartással, akkor az olvasó — a mennyire szóbeli leírás után lehető, tökéletes képet alkothat magának Temple kisasszonyról. — Temple Maria kisasszonyról, mint később nevét megpillantam imakönyvében, melyet a templomba kellett vinnem. A londoni főigazgatónő (mert e hivatalt viselő) leülvén az egyik asztal mellé, melyen két földgolyó állt, összegyűjtő maga körül az első osztály növendékeit és előadást tartott nekik a földrajzból, az alsóbb osztályok eközben a történelmet, nyelvtant, szépírást és számtant tanulták, később Temple kisasszony zene leczkéket adott néhány korosabb leánynak. Mindegyik tanóra tartamát a teremben levő óra határozta meg, mely végre tizenkettőt ütött. A főigazgatónő felkelt s igy szólt: — Közölni kívánok valamit a növendékekkel. A tanórák utáni szünet szokásos zsibongása már elkezdődött, de e szakra rögtön elnémult, Temple kisasszony tovább folytatá: — Ma oly reggelit kaptatok, melyet nem ehettetek meg. Intézkedtem, hogy még ebéd előtt valamennyien kenyeret és sajtot kapjatok. A tanítónők meglepetve néztek egymásra. — Az én felelősségemre történik, mondá feléjök fordulva, mintegy magyarázólag s ezzel távozott a teremből. A kenyeret és sajtot azonnal behozták és szétosztották az egész gyülekezet nagy örömére. Azután újra hangzott a parancsszó: „A kertbe!“ A leányok feltették egyszerű szalmakalapjukat, melyet színes pamut szalaggal kötöttek meg, és fölvették szürke szövetből készült felöltőjüket. Engem is épen igy öltöztettek fel, mire mindnyájan kimentünk a szabad jégre. A kert magas fallal volt körülvéve, mely teljesen elzárta a kilátást; egyik oldalán fekete folyosó vonult végig és széles utak vezettek a kert közepén levő térség körül, mely számtalan apró virágágyra volt osztva. Minden virágágynak volt tulajdonosa, kinek ezt sajátkezűleg kellett mivelnie. A kert csinos lehetett, midőn tele volt virággal, de most, január második felében kopár és télies kinézéssel bírt. Megrázkódtam, midőn megálltam és körülnéztem ; zordon idő volt, nem esett, de a sűrü köd mindent elhomályosított és az egész kert nedves volt még a tegnapi esőtől. Az erősebb testalkatú leányok ide-oda futkostak és játszottak, de néhány beteges és halvány kinézésű leányka a folyosón csoportosult össze, melegebb menhelyet keresve, és ezek közt nem egyet hallottam tompa hörgéssel köhögni, amint a sűrü köd gyönge mellükre szállt. Minthogy még eddig egyetlen leánynyal se beszéltem és reám se látszott figyelni senki, most is egyedül maradtam, de az elszigeteltség érzetét annyira megszoktam már, hogy ez most se hatott reám kellemetlenül. A folyosó egyik oszlopához támaszkodtam, szürke köpenyembe jól beburkoltam magamat és iparkodván elfeledni mind a hideget, mind az éhséget, néztem és gondolkoztam. Gondolataim sokkal szakadozottabbak és homályosabbak voltak, hogysem érdemes lenne azokat leírni ; még alig tudtam, hogy hol vagyok, Gateshead és eddigi életem megmérhetlen messzeségben maradt mögöttem; a jelen idegenszerű és homályos volt, a jövőről még csak fogalmam se volt. Körülnéztem a kérdéses kertben, aztán, szemügyre vettem e házat, mely igen tágas épület volt, felerészben régi és szürke, felerészben egészen új. Az uj részt, mely a tantermet és hálótermet foglalta magában, oszlopos és vasrácsos ablakok világiták, mi a ház eme szárnyát templomias kinézésűvé tette; az ajtó felett alkalmazott kőtáblán eme felirat volt olvasható : „Lowood intézet.“ — A ház ezen részét újra építette Brocklehurst Naomi, Brocklehurst, Haliból — — évben.1' „A ti világosságtok úgy fényeskedjék az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék atyátokat, ki a menyországban van." — Sz. Máté 16. vers. Újra meg újra elolvastam e szókat: éreztem, hogy magyarázatot igényelnek, de nem voltam képes felfogni értelmüket. Még mindig az „intézet“ szó jelentősége felett töprenkedtem és iparkodtam kitalálni az összefüggést az első szók és az evangélium verse közt, midőn közvetlenül mögöttem köhögést hallottam és fejemet önkénytelenül hátra fordítom, egy leányt pillantottam meg, aki egy kőpadon ült és egy könyvre lehajolva olvasott; a könyv czimét is megláthattam „Baseles“ volt, mely név igen szokatlanul, következőleg vonzóan hangzott előttem. Egy lapot megfordítva véletlenül feltekintett és én azonnal így szóltam hozzá: — Érdekes e könyv? Már is elhatároztam, hogy legközelebb elkérem tőle kölcsön. — Nekem tetszik, felesé, egy vagy két másodpercznyi szünet után, mely alatt figyelmesen nézett reám. — Mi van benne? folytatom. Most se tudom, honnan merítettem bátorságot ekkér beszélgetésbe bocsátkozni egy idegennel; e lépés merő ellentétben állt természetemmel és szokásaimmal, de úgy hiszem, foglalkozása valamely rokonszenvező kárt érintett bennem, mert én is szerettem olvasni, no ugyan a régiek becsét és műértékét (miben természetesen a kegyeletnek az antiquitásnak is mindig nagy szerepe van) de ez újabbkori festészetét mégis többre becsülik, nagyobbszerűnek tartják. Ezt legjobban bizonyítja már az is, hogy míg Rafael, Rembrandt, stb. képeiért csak most századok után adnak 10,000-et, vannak ujabbkori festők mint pl. saját fiatal művész hazánkfia Munkácsy, kik még nem is oly általánosan ismertek s még is kis képecskékért 40,000 arcot is kapnak. Mily becsük lesz tehát e képeknek idővel ? Kiváló nagyobb figyelmet keltettek mint remekművek a jelenlegi kiállításon Achenbach András (Düsseldorf), Angeli (Bécs), Becker A. (Düss.), és O (Béri.), Begas A (Bér.) Bendemann (düsseldorfi igazgató) a zsidók babyloni fogságba vitele. Bösche (Bér) Burger L. (B.) Camphauser (Düss.) Coudres L. (Carlsruhe), Enke, Erekke (B) Flor Ferd. (Heinburg), Friedrichsen Ernestine (Düss.) Gebhardt (D.) Gierymsky (München) Grübner (M.) Günther (Weimar) Guglielmo Guglielmi (Róma) Hagen (Weimar) Hünten Em. (D.) Kamecke (Weimar) , Kaulbach Fr. (Hannover), Kriesling (Drezda) Knaus L. (D), Kolitz L., Kretschmer H. (B.) Laar U. (B.) Lasch C. (D.) Löschin Hermann (Pária) Lubon A (B.) Müller G. (Coburg) Munther (D.) Ochmichen (D.) Paulus Fr. (B.) Plathner (D.) Portals J. (Brüssel) Richter (Berlin) az egyptomi pyramisok építése, Ruths (Hamb.) Scholz (Drezd.) Schwartz A., Simmler (D.) Steffleck (B) Woltze B. (Weimar) stb. Az elősoroltak művei bár mint látják, igen tekintélyes számot képviselnek, mind olyanok, melyek nemcsak, hogy méltán foglalhatnának helyet bármely múzeumban, de annak díszére is válnának. Munkácsynktól sem ezen sem Berlin más kiállításaiban nem láttunk műveket, a képműárusok kirakataiban, azt hisszük, azért nem, mert a fiatal művész képei, mint halljuk Páriában nagy árakon kelnek el. Az áruraktárak felállítása nem csak önöket és a bécsieket foglalkoztatja, hanem a berlinieket is; a helybeli „Deutsche Baugesellschaft“ e napokban nyerte meg erre az engedélyt s miként értesültem, még a jövő évben szándékozik ez árucsarnokokat felépíteni s ezután a nyílt tereken az eddigi piaczokon való árulás teljesen el lesz tiltva. Strousbergnek jelenleg is van ily igen díszes árucsarnoka, annak azonban semmi hasznát sem veszi, csak egy ily csarnok lévén ugyanis természetesen a piaczokon való eladás nem tiltathatik el s az árulók reszelvén az árucsarnokban drágább helybért fizetni. Így történt, hogy Strousberg nagyszerű épülete jelenleg üresen áll, sőt a befektetett tőke egész gyümölcstelenül hever. Még nagyobbszerű tervekkel foglalkozik azonban a központi vasútépítő társulat. Berlin ugyanis daczára, hogy igen számos széles utczával bír, mégis egészben véve oly rendszer nélkül van építve és helylyel közel oly szűk, hogy teljes lehetetlen egy nagyobbszerű lóvasúti közlekedési rendszert létrehozni. Az említett társulat tehát az épületek felett az utczák áthidalása mellett akar egy városi rendes vasúti közlekedést létesíteni s mint hírlik, e czélból a tervek általánosságban elkészültek és a szükséges házak legnagyobb része összevásároltatott. A terv kétségkívül igen jó és jövedelmező is lenne, miután a közlekedés mint azt már régebben megírtam, rendkívül hiányos. S ha Páksról volna szó, nem is kételkednénk, hogy e tervet egy-két év alatt megvalósítva látnak. Berlinben azonban azt hiszem, még gründlich fontolóra veszik azt. y. r. Mit követelünk a postahivatalnoktól ? A „Posta Közlöny“ 33. számában azon bír közöltetett, hogy még az idén egy miniszteri rendelet bocsátatik ki, mely által posta-ellenőri vizsgák hozatnak be, de ezen ellenőri vizsgák letételére csak olyan posta tisztnek adatik engedély, ki a magyar és német nyelven kivid még a franczia vagy olasz nyelvet is bírja !! Az ellenőri vizsgáknak behozatala ellen annál kevésbé lehet kifogás, mert az által alkalom adatik, hogy oly hivatalnok is pályázhat ellenőri állomásra, ki, nem tekintve a szolgálati időt, és protectiót, vizsga által bizonyítá be, hogy a kellő szakismerettel bír, de hogy a szakképesség csak akkor nyerjen elismerést, ha az illető hivatalnok a franczia vagy olasz nyelvet is bírja, annak alapja nincsen. Az tény, hogy mostanáig a magyar postaintézetnél arra kevés figyelem fordultatott, vajjon a hivatali állomásra pályázó bír-e azon ismeretekkel, melyek minden hivatalnoktól, kit hivatalos teendői a közönséggel érintkezésbe hoznak, követelhetek; a legszükségesebb iskolai bizonyítványoknak kimutatása által képesnek találtatott a folyamodó a posta intézetnél mint hivatalnok működni. De még a hazai, magyar nyelvnek ismerete sem követeltetett !! Ezen a főpostaigazgatóság által követett könnyelmű eljárás következtében, a magyar postaintézetnek személyzete sok részben alacsonyabb fokon áll, mint a múlt Bach-korszakban. Akkori időben legalább minden egyes hivatalnoktól követeltetett, hogy a német nyelvet bírja, és ha főhi-vatalnoki állomás után pályázott kevés kivétellel, nem a szolgálati idő, hanem a szakismeret az iskolai képzettség és a megadott vizsgák határoztak annak elnyerésénél. Jelenleg a postaintézetnél a főhivatalnoki állomások nagy részben oly egyénekkel vannak betöltve, kik nemcsak a magyar nyelvet nem bírják, hanem a szükséges szakképességet és kellő nevelést sem tüntetik ki. Az osztrák kormány által valamennyi posta hivatalnok, ki feladatának csak kis részben is megfelelhetett, akadály nélkül átvétetett, a korpa vissza utasitatott — és ezen visszautasított uraknak nagyobb része képezi a magyar intézetnél a főhivatalnokok testületét. Ők foglalják el azon helyet, melyet fiatal, szakképes, és — miután e részben jelenleg már válogatni is lehetne — magyar erő által lehetne betölteni. Tudomása van-e a kormánynak arról, hogy a magyar postaintézetnél Sopronyban egy igazgató, Pesten a miniszteri szakszámosztálynál egy igazgató, és számtalan számtiszt, a magyar mozgó postahivatalnál egy ellenőr, a pest-központi és a pest-vaspályás postahivataloknál ellenőrök, a pozsonyi postaigazgatóságnál fogalmazók azonkívül még számos felügyelő és hivatali főnök urak működnek kik a magyar nyelvből egy szót sem értenek, a magyar szellemnek mindenben ellenségei, és csak azoknál ismerik el a képességet, kik szellemtársuk, vagy velük mindazt roszalják, amit a kormány Magyarországnak önállása és függetlensége érdekében tesz. Minderről — úgy látjuk — csakis a fő postaigazgatóságnak van tudomása, és egyesek személyes érdekében titkolja mind azt, miáltal nem csak az állam károsíttatik, hanem ez a magyar postaintézetnek is nagy hátrányára és szégyenére válik. A közönség és a kormány által követeltetik hogy a levelezés, és elintézések, magyar nyelven vezettessenek; mi módon képesek azon főhivatalnok urak, kik a magyar nyelvet nem bírják, magyarul levelezni, az csak az által fejtethető meg, ki ily német, gyakran a szükséges neveléset sem biró főhivatalnok mellett működött. Trefort miniszter úrnak azon nézetét, hogy a magyar barbár, továbbá hogy magyar levelezés esztelenség, és több ilyenféléket minden perezben hallhatni, de a mellett mégis igen jól esik nekik, ha ezen barbár nép alatt szerepelhetnek és haszonvehetetlenségek daczára Magyarországban lustálkodhatnak. Ezen urak által szükségesnek találtatott a postaintézetnél működő hivatalnoktól külföldi nyelveknek ismeretét követelni, és csak azoknak elsajátítása után képesnek elismerni a főbb állomásokra. Csalatkozni fognak, ha azon szempontból indultak volna ki, hogy ezen rendelet következtében bebizonyíttatik, miszerint a magyarok közt a műveltség hiányzik, és ennek folytán kényszerítve vannak külföldi erőket szerezni. Az ellenőri vizsgának behozatala minden törekvő hivatalnok által örömmel fogadtatik, mert az által alkalom adatik nyilvános vizsga által tanúsítani, hogy bir azon képességgel, mely főhivatalnoktól minden tekintetben követelhető. Legyen a pályázók közt annak előnye, ki az illető nyelvek ismeretét kimutatni képes, de engedtessék meg azoknak is az ellenőri vizsgát letenni, kik ara képesnek tartják magukat. Ez alkalommal nem kerülhetem el a felett is kérdést tenni, vajjon mi történik azon igazgató, felügyelő, gondnok és ellenőr urakkal, kik a magyar kormány által kinevezve, vagy átvéve lettekanélkül, hogy azok nemcsak a franczia vagy olasz nyelvhez értenének, de még a magyar nyelvet sem birják) — ha az új okleveles főhivatalnok urak működésüket megkezdik. Szerény nézetem szerint legczélszerűbb volna, azok részére is nyilvános vizsgákat elrendelni, és azon esetben, ha a kellő szakképességgel és a magyar nyelvnek ismeretével nem bírnak, egész egyszerűen elbocsátani vagy nyugdíjazni, legalább nem lenne alkalmuk tetteik által a postaintézetet nevetségessé tenni, és csekély képességük folytán a posta személyzetet gyalázni. V. Külföldi szemle. Pest, okt. 17. Thiers néhány heti Párisban időzés utánra jövő hét elején viszatér Versaillesba, hogy fogadja a közelebb beszállingózó nemzetgyűlési tagokat. A miniszterek, kiknek nagyobb része személyzetével együtt szintén Párisba költözködött át, most ismét követni fogja Thierst. A Bonaparte család tagjaival szemben, legújabb hírek szerint, Thiers kivételes törvény megszavazását kérné a nemzetgyűléstől mindjárt az ülésszak megkezdésével. Ez volt közvetett czélja már amajavaslatnak is, melyet a kormány a múlt tél végén a sajtóval szemben kivételes hatalommal való felruházása érdekében benyújtott volt, melyet azonban a nemzetgyűlés visszavétetett a belügyminiszterrel. A franczia hadsereg szervezésére vonatkozólag az e czélból kiküldött bizottság javaslatot dolgozott ki, melyet a nemzetgyűlés elé terjeszt s melynek főbb pontjai: A franczia hadsereg 12 hadtestre oszlik, 11 Francziaországban , Algírban állomásoz. Az előbbi 11 a következő alkatrészekből fog állani: három hadosztály gyalogság 2—2 dandárral, mindegyik dandár 2 ezreddelés egy gyalog vadász zászlóaljjal, tüzérséggel, lovassággal és utászsággal, mire nézve még nem történt megállapodás. Az algíri hadtest négy zuav ezredet, négy algíri lövész ezredet, egy idegen ezredet, három gyalogezredet és három vadász zászlóaljat foglalna magába, így az egész franczia hadsereg fog állani 135 gyalog ezredből, 4 zuav, 4 lövész, 1 idegen és 36 vadászzászlóaljból. Jelenleg van 126 ezred gyalogság, 4 zuav, 1 idegen, 3 lövész és 30 vadászzászlóalj. A két Marne departement kiürítésének e hó 15-én kellett volna végbe menni, azonban a barackok, melyek az innen kivonuló katonaságot befogadandók, még most sem készültek el, illetőleg a német tisztek annyi pedánsággal és követeléssel lépnek fel az építés körül, miszerint a két szerencsétlen departement még bizonytalan ideig megszállva marad. Zori 1 a spanyol ministerelnök a kortes tegnapi ülésén fényes beszédet tartott, mire a trónbeszédre adott válaszfelirat nagy többséggel elfogadtatott. A német püspökök emlékiratáról a félhivatalos Prov. Corr. ezeket mondja: „ Ha a porosz kormány az alkotmány megadása után az egyházi hatalmakkal akkor fenállott viszonylatokban bizva, elmulasztotta a 15. czikket, mely szerint az evang. és a kath. egyház úgy, mint minden más hitfelekezet, önállóan intézi ügyeit, jelentősége és hordereje szerint határozott kiviteli törvények által megállapitni, minek az alkotmánynak majd minden hasonló határozatára nézve hozattak, úgy most már, miután a püspökök az egyházi ügyek terét önkényileg meghatározni és kiterjeszteni megkísérlették, elengedhetlen szükséggé lett kétségtelen és megtámadhatlan állami törvények által azon ügyeket szabályozni, melyek nem csupán egyháziak, hanem egyszersmind a polgári és állami élethez is valamely viszonylatban állanak. A püspökök mostani fellépése folytán kétségen kívül teljesedésbe fog menni a bíród, kanczellár szava, miszerint a kormány a papi állású személyek azon igényeivel szemben, hogy lehetnek országos törvények, melyek rájuk nézve nem kötelezők, a teljes egységes souverainitást minden eszközzel fen fogja tartani. A souverainitás csak egységes lehet; kell is, hogy az maradjon : a törvényhozás souverainitása. Olaszországban átalános vízáradás pusztít egy idő óta ; folyói és hegyi rohanó patakjai csaknem kivétel nélkül kiáradtak, borzasztó pusztítást okozva mindenfelé. így a Lago Maggiore táján a havasokról lezúduló patakok több falut viz alá borítottak s különösen sokat szenvedett Intra kisváros, hol több haláleset is fordult elő ; házak dűltek össze s az áradat bútorokat, barmokat, embereket ragadt magával. A Ticino és Po folyók tavasz óta elöntve tartják a vidéket s csak most kezdenek apadni . Frascine, az Adige mellékfolyója gyorsan árad. Az Arno Florenczet és Pisát elöntéssel fenyegeti s a rétek már mindkét város mellett víz alatt állanak. Róma és Civil Svecchia, valamint e város és Livorno közt a vasúti közlekedés megszakadt, mivel a töltés több ponton víz alatt áll, a hidakat pedig csaknem mind elsodorta az ár. Pistoia Pisa és Florencz között hasonló okból szintén szünetel a vasúti közlekedés. — Milan fejedelem, mint tudjuk e hó 9-én vette át ünnepélyesen a kormányt s tette le az esküt a skuptsinaelőtt az ország alkotmányára. Ő az első szerb fejedelem, ki átalában ily esküt tett. Ez alkalomra nagy ünnepélyesség fejtetett ki Kragujevatzon s az eskü előtt a szerb metropolita eme beszédet intézte az ifjú fejedelemhez : Proclamatiódban, melyet aug. 10. (22-én) drága szerb nemzetedhez intéztél, ünnepélyesen fejedelmi szavad adtad zálogul, hogy legfőbb iparkodásod lesz méltó utódjok lenni a trónon a dicsteljes Obrenovicsoknak, s mint alkotmányos uralkodó kezden meg uralkodásod a hazában. Az alkotmány, melyet Szerbia maga adott magának s melyet te elismersz és tisztelsz, azt határozza, hogy ígéretedet s a nemzetnek ünnepélyesen adott szavadat esküvel erősítsd, hogy valóban komolyan s az istenben való hittel, ki tőled egykor számadást fog követelni, akarod teljesíteni fényes uralkodói kötelességeidet az ország és a nemzet üdvére, mely sorsát rend bizto s kezedbe adta. Az esküben Isten fölhivatik tanujul annak, hogy minden igaz lesz, a mit mondasz és ígérsz. És isten meg nem tűri, hogy nevét könynyelmüen kiejtsük. Azért uram! soha el ne feledd, a mit az esküben mondál, mire a nemzet és a haza iránt, magad kötelezted, midőn mindezek igazságának tanújául istent hivtad fel. Azért légy hü istenhez és igazhitű egyházához, s isten segélyével e szent egyháznak áldásával sokáig fogsz az országra és népre szerencsésen és előnyösen Szerbia, s a szerb nép felett uralkodni, melynél adja isten, hogy ép oly dicsteljes nevet szerezzél, mint elődeid Milos és Mihály. És most fenséges fejedelem! tedd kezedet hitünk szentségére, a szent keresztre és Krisztus evangéliumára, s midőn velünk együtt isten segélyét hívod, hogy magas és nehéz uralkodói kötelességedet teljesithesd, mond el az esküt! Ekkor a fejedelem jobb kezét az evangliumra tette a következő esküt mondott el: Én IV Obrenovisch Milan Szerbia fejedelme midőn uralkodásra lépek, esküszöm a mindenható istenre s mindenre, mi előttem a világon a legszentebb és legdrágább, a szent kereszt és az evangélium előtt, hogy az ország alkotmányát sértetlenül fentartom, hogy annak és a törvények szellemében fogok uralkodni, s minden törekvésemben és tettemben csak a nemzet javát fogom szem előtt tartani. Midőn ez eskümet isten s a nemzet előtt ünnepélyesen kimondom istent, kinek utolsó ittjiotokor ..ám.fzíét terüllek, tanúságul hivom, s ez eskü igazságát megerősítem a szent evangéliumnak és Jézus Krisztus megváltónk keresztjének megcsókolásával. Isten engem úgy segéljen! Az eskületétel a kragujeváczi skuptsina teremben történt. Este a várost kivilágították, s a lakosság nagy lelkesedéssel ünnepelte első alkotmányos uralkodójának eskületételi napját. Louis Blanc a radicálisokhoz. Louis Blanc, mint említettük, megígérte la rochellei választóinak, miszerint meg fogja írni mindazt, amit előttük a kormány által betiltott banketten elmondandó volt a ehez képest eme nyilatkozata olvasható a lapokban. Felszólíttatván, hogy mint népképviselő beszéljek a la rochellei republikánusok előtt, úgy hittem legjobban megfelelhetni e várakozásnak, ha hűen kifejtem előttük azon eljárást, melyet a „széső“ vagy „radikális“ elnevezés alatt ismert párt mandátumának betöltése körül a nemzetgyűlésben követett. Hogy meggátolja a tervbe vett értekezletet, a kormány, mely magát a köztársaság kormányának czímezi, a császárság egyik törvényével fegyverzette fel magát. Legyen ! Miután fenmarad számomra a sajtószabadság, élni fogok vele, és mivel hasznosnak tartom, aminek elmondásában meggátoltattam, írásba foglalom. Mi a szélsőbalpárt? Oh! igen emlékszem, így szokták volt nevezni már számos évekkel ezelőtt azokat, kik előkészítették a köztársaságot, azokat, kik a korlátolt szavazatjog embereivel szembe az átalános szavazatjog kitűnőségét bizonyítgatták, azokat a kik tiltakoztak a véradók ellen, mely egyesekre mások előnyével vettetett, — azokat, kik a szegények részére az értelem és lélek kenyerét kérték, mely szerintök ép oly szükséges mint a testi kenyér. Igen a szélsőbalpárthoz tartozni akkor anynyit tett, mint akarni a köztársaságot, az átalános szavazatjogot az általános hadkötelezetséget s az átalános köteles és ingyenes elemi oktatást. Mi történt azonban ? Az akkori utópiák ma tényekké váltak ; a köztársaság az eszmék országából a tények országába ment át; az átalános szavazatjog, az átalános hadkötelezettség, a köteles elemi oktatás elve imponál azon embereknek, kik azt eddig a legnagyobb megvetéssel és határozottsággal visszautasították. — De hiába, ők nem szűntek meg gyakorlati és par excellence tisztán látó elmék lenni, és más részről mi hizelgő, exaltált emberek, a szélső párt emberei maradtunk! Ennyit a szélső párt jellemzésére, lássuk most már, mily értelmet kell tulajdonítanunk a „radikális párt“ elnevezésnek. Ha oly pártot értenek ez alatt, mint azt a szó ethimológiája jelenti, mely a dolog gyökerére hat és mely a felállítandó köztársaság kérdésében, az alappal van elfoglalva, megadván a mellett az alaknak is az őt megillető jelentőséget, hogy igazuk van. Mert valóban a „radikális párthoz tartozni annyi, ha nem csalódom, mint hogy az átalános szavazati jogra támaszkodó köztársaságnak végczélja legyen az erkölcsi, értelmi és mindennemű physikai javítás. Hogy a népfenség képviseletével megbízottak gyülekezete gyakorta nyitassék