Ellenőr, 1872. december (4. évfolyam, 279-302. szám)
1872-12-01 / 279. szám
Előfizetési árak ém . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Felém ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1980 . Egyes szám ára 10 főrajcsár. _______ . f ' Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Satuit Mtt közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem TéValkonak. Minden értesités a szerkesztőséghez Intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el 279 szám. Vasárnap, deczember 1. 1872 Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn 8 ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrádi testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 9. sz. alé intézendők. IV. évfolyam TÁVIRATOK. Zágráb, nov. 30. Az országgyűlés hir szerint közelebb feloszlattatik. — Ajelen országgyűlés által megszavazott mezei rendőri törvény szentesítés nélkül visszaérkezett. Páris, nov. 30. (Az Ellenőr távirata.) A köztársaság és Thiers iránt szakadatlanul tartanak a lelkesült nyilvánulások. Versaillesban s Párisban már mindjárt a szavazás után „Éljen a köztársaság ! Éljen Thiers !“ kiáltások hangzottak mindenfelé, s nagy néptömeg tolult az elnöki palota elé. Bécs, nov. 30. (Az Ellenőr távirata) A reichsváth elé terjesztendő vasúti javaslatokról az új Presse írja, hogy legközelabb a Predit és Arlbergen átmenő nagy hegyi pályák, a Dalmát vasúthálózat s ennek Laibachba és Károlyvárosra menő ágai építtetnek ki. Versailles, nov. 30. A nemzetgyűlés tegnapi szavazata a kormány és a konservatív köztársaság döntő győzelme gyanánt tekintetik átalában. London, nov. 30. A parlament január hó 6-ára hivatott össze. Új-York, nov. 29. Greeley Horace elnökjelölt meghalt. Prága nov. 30. A declaransok ma összejövetelt tartanak, melyben a fölött fognak tanácskozni, minő lépést kelljen tenniök, hogy befolyásukat a népre ismét visszanyerjék, továbbá, hogy a szándékolt kerületi képviseleti törvényt paralysálják. Mindenféle skandalásos tüntetésekre készülnek. Brüssel, nov. 30. A nemzeti bank 52-ről 5- ra szállította le a kamatlábat. Berlin, nov. 30. A sociális kérdés tárgyában itten folyt német-osztrák értekezlet tegnap ért véget. Bukarest, nov. 30. A kamara ismét a multévi elnökséget választotta meg, mely Ghika Demeterrel együtt egészen a konservativ párthoz tartozik. A senatus még nem határozatképes s még sokan hiányzanak. Pétervár, nov. 30. A „Monde Russe“ czimü lap javasolja a kormánynak, hogy az egyházi viszonyok szervezése alkalmával vonja be a zárdák óriási javadalmait, s állítson fel azok jövedelméből népiskolákat. — A tőzsde nagy összeget ajánlott fel oly czélra, hogy orosz kézművesek küldessenek a bécsi világkiállításra. — A mai rókavadászatról nem kaptunk részletes tudósítást, s csak annyit tudunk, hogy a király jelen volt; a királyné, — gyengélkedés miatt — elmaradt; futamok érdekesek voltak; bukás nem történt, de rókát sem fogtak. Bérlet 172 szálló Nemzeti Színház Pest, vasárnap deczember 1-én 1872. Az amerikai. A nemzeti szinház által 100 arany pályadijjal jutalmazott eredeti népszinmű 3 szak., dalokkal. Irta Szigligeti. Zent szerzette Állaga Géza. Nagy bérlet 134. szám. Kis bérlet 2. szám. Budai verset viliéje. Vasárnap deczember 1-én 1872 A kisértet. Eredeti népszínmű 3 felv. dalokkal. Irta Szigeti József Zenéjét Bognár. ____ —Miklósi színháza. Pest vasárnap deczemberén Délután 4 órakor mérsékelt helyárakkal. A zsidó honvéd. Eredeti énekes népszinmű 4 felvonásban. Irta Lukácsy 8. Második előadás este 7 órakor rendes helyárakkal. Ludas Matyi, vagy: Az országos vásár Döbrögün. Eredeti tüneményes énekes bohózat 3 szakaszban, elő______________________játékkal._____________________ Pest, nov. 30. **Vive la Republique! Méltán fogadhatta a versaillesi kamarának baloldala e diadalkiáltással a szavazásnak eredményét, mely XIV. Lajos palotájában a köztársaságnak legális szentesítést kölcsönzött. Egy monarchista gyűlés kiáltotta ki akarata ellenére a köztársaságot és az ilyen tény nemcsak a franczia republikánusokat, de az egész művelt világot fogja megnyugtatni arról, hogy a republikánus kormányforma most több egy harmadszor megújított kísérletnél. A szabadság barátjai minden országban végleg megerősítve látják azt a nemes meggyőződést, hogy a nemzetek önkormányzata a polgárisultság növekedtének elválhatlan szülötte és azt célunkul egy nagy természeti törvény, az emberiség haladási ösztöne jelölte ki. Meggyőződünk arról, hogy nemcsak az abstract tudományok körében találnak fel a Newtonok és Galileik oly tagadhatlan igazságokat, melyeket idővel kénytelen elismerni a a babona vagy a biblia tekintélyére esküdöző vakság is. A politikában is igaz az „epur si muove“; az emberek állami és társadalmi vonatkozásaira is léteznek örök érvényű eszmék, melyek igazsága előtt, ha későn is, de utóvégre meghajol a Százados előítélet és a hagyománynyá emelt önzés. Nem akkor volt biztosítva a franczia köztársaságnak létere, mikor rajongó republikánusok azt a konventnek lelkes határzatában oszthatlannak és elenyészhetlennek jelentették ki. A biztosítékot most nyerte, midőn Chambord gróf szolgái, az Orleansok kengyelfutói és a Bonaparték czinkosai tehetlennek érezték a kezekben levő souverain hatalmat szemben a nemzetnek egyhangú akaratával. A monarchisták elvesztették azt a döntő csatát, melyet ők kerestek, abban a gyűlésben, melynek kebelében ők bírták a többséget. Ők érezték azt, hogy a nemzetgyűlés egyátalában nem képviseli a nemzetet, és hogy az új választások ki fogják törölni Francziaországnak jövő történelméből a régi pártokat, melyek sem nem tanultak, sem nem feledtek. A parlamentáris erőszak maradt az egyetlen számítás, mely reményeiknek fenmaradt, és melytől komolyan félni lehetett. Vétkes és gaz számítás volt, mert kikerülhetlenül egy irtóztató polgárháború örvényébe taszította volna a sokat szenvedett nemzetet. De a monarchisták már nem várhattak. A várakozás minden napja kiszámíthatlanul erősítette a köztársaságot és így nyíltan és merészen megszenték az irtó háborút a nemzet jövőjének, a haza életének s a modern társadalom legszentebb érdekeinek. Francziaország kimondhatlan szerencsétlenségnek, talán a feltámadás nélküli halálnak küszöbén állott. De az a tényező, melyet a monarchisták ismerni nem akartak; maga a nemzet felemelkedett impozáns nagyságában. Míg a többségükre elhízott monarchisták viharos tetszésekkel fogadták a bizottsági jelentést, melynek elfogadásával Thierst és a köztársaságot megdönteni hitték, addig a megyék, a városok, a hatóságok és testültek a legóriásibb mérvekben küldötték a feliratokat, melyekben mindenre kész támogatásukról biztosították a megtámadott államférfiút. Milliók szava támadt fel egy maroknyi összeesküvőnek alávaló hadüzenete ellen. És ez a felsőbb hatalom megbénította a rablásra kinyújtott kezet, mint megbénult Jeroboam király keze, midőn az oltárt akarta megfertőztetni. A nemzetgyűlés az elhatározó pillanatban, midőn a köztársaság és monarchia között kelle választania, a köztársaságot, választotta. Evvel megírta végrendeletét, melyet hivatottabb utódja fog végrehajtani. A krízis Saját értesülésünk szerint is úgy állanak a dolgok, amint ezeket az alábbi idézetekben találják elmondva olvasóink. S minthogy a tények valódi előterjesztése sokat nyer jelentőségében az által, ha a legközvetlenebbül érdekelt pártnak közlönyeiben is éretté vált megjelenésükre az idő: nem ismételjük azt, amit jobboldali laptársaink elég őszinteséggel közöltek. A két Lloyd értesítéseinek azon részei közt, melyek a bizalmi conferentiára sürgető kísérlet felállít toborzóinak eredetét jelzi, eltérés van ugyan de az Ungarischer nyíltsága helyreigazítja azt a miben a Pester szívessége tévedni akart . Mi csak azt mondjuk el a mit jónak látott elhallgatni mindkét Lloyd. Mert bárha laptársaink sem hagyják érintettlenül a tényt, miszerint a lemondási fogalmazványnyal a mint ezt gróf Lónyay Menyhért kormányelnök úr a kabinet tagjai elé terjesztő aláírás végett, a többi miniszterek „nem voltak teljesen megelégedve“ s csak akkor írták azt alá valamennyien, midőn kívánságuk szerint jön megváltoztatva a fogalmazvány: de hogy ezen érdekes elégedetlenséget miféle tétel okozta, arról nem szóltnak a Lloydok és Pesti Napló semmit, jóllehet, tudják ők is. Megmondjuk hát mi. A lemondási, ő felsége elé terjesztendő kérvényben, melyet Lónyay Menyhért kormányelnök úr fogalmazott és a saját, első, aláírásával ellátva minisztertársai elé helyzett aláírás végett, egy indokoló passus fordult elő, melynél fogva az aláírók állították és elismerték volna, hogy „egyen k int és együttesen“ bizalmatlanságot tapasztaltak pártjuk részéről. Ezen tétel aláírását tagadták meg gróf Lónyay Menyhért kormányelnök úrnak a többi miniszterek , s ezen tételt kellett kihagyni gr. Lónyay Menyhért kormányelnök úrnak, hogy neve alá írják a magukért minisztertársai is. Egy szóval: a bizalmatlanság elismerésének solidaritása iránti szövegezést repudeálták a kabinet többi tagjai. S tehették is ezt teljes joggal, mert mindenki tudja, hogy nekik nem volt okuk a jobboldal bizalmában kétkedni soha; valamint tudja mindenki azt is, hogy ha a jobboldal kedvetlen, bizalmatlan, nyugtalan az utolsó választásoknál kimesterkedett nagy többsége daczára is, annak egyesegyedül a gr. Lónyay Menyhért kormányelnöksége iránti ellenszenv és bizalmatlanság volt az oka. Nem csodálkozhatni tehát, hogy a miniszterek nem acceptálták gróf Lónyay Menyhért fogalmazványának azon állítását, mely által solidaritásba vonattak volna a kormányelnök részéről magára nézve a már aláírással is elismert bizalmatlansági érzet „egyenkénti és együttes“ elvállalására. S a solidaritás kötelékeit hiában igyekeztek kivetni némelyek a deákpártra is. E fogás sem sikerült. A krízis természetét és egyetlen okát érti mindenki. Olyan régi az mint gróf Lónyay kormányelnökségének első napja, mely legkevésbé sem volt „a boldogság első napja“, a deákpártra és a többi miniszterekre nézve, s felidézte már akkor a rosz napok és zavarok sötét értelmeit. Némely lapok tehát hiában szeretnék a Lónyaykormányelnökség bukását pártválságnak keresztelni. Nem fog solidaritást teremni ez a fogás sem, mert nem vállalja azt el a deákpárt,mint nem vállalták el a miniszerek sem. S csak azon csodálkozunk, hogy némely ellenzéki szótársunk nem látja, mire czéloz szörnyű kiabálásaival a Reform midőn a jobboldalon pártválságot fedez fel, bősz elrémüléssel. Pártválság a jobboldalon csak akkor lett volna, ha gróf Lónyay Menyhért maradt volna kormányelnök az eddigi kabinet tagjainak egyetemes lemondása után is, s ez a veszedelem megszűntnek tekintetik a Deákpárt vezéregyéniségei által. Az új kabinet alkotása tehát már a relatív nyugalom kezdetének vehető. S ha e kabinet tarintatosan lesz összeállítva,biztos lehet az ellenzék pvagias és kíméletes eljárásáról mindazon terhes és kényes kérdésekben, melyeketörökségben kap s amelyeknek a lebonyolítására’s elintézésére legjobb akarattal és leismeretes munkásságga’ keil közreműködni minden hazafias pártnak. Mi részünkről biztosítjuk az uj ministeriumok, hogy útját nem fogjuk nehezíteni sem aprólékos gáncsoskodásokkal, sem meddő recriminatiókkal, csak lássuk, hogy a kormányzatba rendet nyíltságot értelmet hoz be, s becsületes tevékenysége által a nemzet érdekeinek helyzete jobbra fordulhat. Nem soroljuk elő a különféle combinatiókat, mert csak magán időtöltés termékének tartjuk mindeniket. Reményjük azonban, hogy a jövő hét kezdetén— tán már hétfőn— megtudjuk a hivatalos névsort. Ma nem volt többé szó csak Szlávyról vagy Trefortról a kormányelnökségre. Óhajtandó, hogy holnap ezek közül is visszavonuljon valamelyik. Mert annál jobb mentül korábban véget ér a válság s ezzel a kormányelnökség jelöltjeinek körtáncza is. A lapok a krizisről. A „Pester Lloyd“ . Valószínűleg holnap, vagy holnapután véget ér a miniszterválság. Ő Felsége vasárnap Budára jön, s tán még e napon bekövetkezik az eldöntés, s ha elég idő lesz mindazon személyiségekkel érintkezni, akiknek meghallgatása szándékoltatik. A Minisztertanács aligha fog tartatni, s a demissionáló minisztereket ő Felsége valószínűleg egyenként fogja fogadni, hogy készségükről esetleg az útonalakítandó kabinetben részt venni, bizonyosságot szerezzen. Tegnapi közleményünk, hogy az elbocsátási kérelem tegnap délután íratott alá, helyes volt. Az aláírás Lónyay dr. részéről szintén tegnap történt meg, a többi miniszterek azonban e — különben egészen rövid — elbocsátási kérelem alakjával nem voltak teljesen megelégedve, s felkérték a kormányelnököt, hogy az általuk kívánt változtatásokat megtegye. Lónyay gróf erre késznek nyilatkozott, s ma d. e. 11 órakor a nála összegyűlt miniszterek elé terjesztette az igy megváltoztatott elbocsátási kérelmet, s azt valamennyien — Lónyay gróffal együtt — aláírták. A kérelem lényegileg semmi mást nem tartalmaz, mint hogy a kormány elbocsátását kéri azon oknál fogva, mert a párt hangulata nem olyan, miszerint ez a kormány kellő bizalommal, s a siker kilátásával foghatna fontosabb feladatok megoldásához. Ez elbocsátási kérvény természetesen csak formalitás, miután királyi felsége már tegnap informáltatott a helyzetről Lónyay gr. által. Mi a további fejleményeket illeti a „P. Lt.“ combinatiokba nem akar bocsátkozni, csak azt a tényt constatálja, hogy a mai országos ülés alatt a képviselőházban kísérlet létetett aláírások utján ma estére egy Deákpárti előbb conferentiát biztositani, melynek czélja bizalmi demonstrate lett volna gr. Lónyay részére. Ez ellen azonban érvényre emeltetett azon felfogás, hogy egy ilyen demonstratiónak ez idő szerént nincs czélja s kellemetlen megjegyzésekre szolgálhatna alkalmul a clubban. Erre a terv elejtetett, még pedig Lónyay gr. legntimebb barátjai segítették elő az ily megállapodást s Lónyay is, kinek ez később tudomására jött, szintén ily értelemben nyilatkozott. A czélba vett demonstráció annál kevésbbé lett volna okszerű, miután a tegnapi gödöllői értekezés után a kabinetnek Lónyay gr. által való újjáalakítása kívülesik a valószínűség határain. A Deák-párt soraiban most már csak két személyt tartanak lehetségesnek, Trefortot, ki speciális ismereteinél fogva a pénzügyi kérdések rendezésére gyakorolhatna kiváló befolyást, (mire mellékesen szólva irányadó személyiségek részéről igen nagy súly van fektetve) és Szlávy, kinek qualificatiója kérdésbe sem jöhet, így gondolkoznak a Deákpárton, a korona nézete, legalább a kormányelnökét illetőleg — valószínűleg már holnap nyilvánvalóvá lesz. * A Pesti Napló: Ma délben volt a Lónyay Kabinet utolsó minisztertanácsa. Erre, valamint általában a miniszterválság jelen állására vonatkozó értesüléseink a következők: Gr. Lónyay Menyhért, mint tudjuk, a tegnapi estét a kir. udvar körében Gödöllőn tölte, honnan késő éjjel tért vissza. Ma kora reggel a miniszterelnök gróf Andrássy Gyula látogatását fogadta, kivel hosszabb tanácskozmányt tartott. 11 órakor a miniszterek jelentek meg a miniszterelnöki palotában. A miniszterek ismételve kijelenték, hogy nem hiszik azt, hogy a jelen körülmények között a mostani kormány sikeresen működhessék, s kérték a miniszterelnököt, hogy lemondásukat a király ő felsége tudomására juttassa. Gr. Lónyay erre azt feleli, hogy minisztertársai e felfogását a maga részéről is osztja, a jelenlegi minisztertanácsnak csak az a czélja, hogy az együttes lemondásra vonatkozó kérvény formuláztassék. Ez azonnal megtörtént, s a lemondási okmányt elsősorban gr. Lónyay miniszterelnök írta alá. A többi miniszterek rögtön követték, kivéve a jelen nem volt belügyminisztert, és horvát minisztert, kik azonban azon kérelmüket fejeztették ki, hogy az okmány a mai nap folytán velük közöltessék, hogy azt szintén aláírják, ami délután meg is fog történni. A lemondási kérvényt a miniszterelnök, holnap d. u. 10 órakor ő Felségénél kikért audientián „fogja a királynak átnyújtani. ” Felsége a király ugyanis az egész holnapi napot Budán tölti, s valószínű, hogy ekkor történik megállapodás a részben, hogy kit biz meg a király a jövendő cabinet alakításával. Ma délután gr. Lónyaynak tanácskozása lesz Deák Ferenczczel. * Az „Ung. Li o y d.u Ámbár Lónyay gr., mint bennünket ismételve biztosítanak, lemondási kérelme visszavételére nem lesz indítható — ma a képviselőházban mégis képviselők részéről, kik személyéhez közel állanak, kísérlet létetett, egy pártértekezlet egybehivására aláírásokat gyűjteni. Kívánságukat azzal indokolták, hogy a felelősség a jelenlegi helyzet roppant bonyodalmáért a szakminiszterekre hárul. A párt részéről nyilatkozatot szándékoztak felidézni Lónyay javára. Ez értekezlet azonban nem fog megtartatni. Az egybehivására szóló aláírást a párt legtekintélyesebb tagjai megtagadták , tekintettel a korona előjogára, melyre a fejlődés e stádiumában pressiót gyakorolni nem szabad. A székelyföldi orsz. képviselők a telepítvényesek tárgyában pártkülönbség nélküli értekezletet tartanak vasárnap d.e 10 órakor a képviselőház VI. osztályának tanácskozó termében, mire az illető képviselő urak tisztelettel meghivatnak. Pest, nov. 29. — Pap Lajos, Becze Antal. Országgyűlési levelek. VI. Pest nov. 29. Mintha csak Elibu Burret olajága lebegne a képviselőház felett; oly békés hangulatban van minden, oly nyugodtan folynak a tanácskozások. Még a virilis szavazatok feletti vita sem vert fel nagyobb hullámokat. A jobboldal részéről Hoffmann Pál a deákpárt frondeurje támadta meg, leghevesebben a törvényjavaslat erre vonatkozó pontját, ez alkalommal Tóth Vilmost is. Hangja, modora szokatlanul éles volt. Pauler keserű mosolylyal intett Szlávynak : e mosoly azt jelenté: „bársony karszékembe vágyik.“ A baloldal egy része megéljenezte Hoffmannt, pedig volt beszédében sok, mi kivált a baloldal részéről tapsot épen nem érdemelt. Többek közt azt monda: egy helyesebb közigazgatás kedvéért kész volna feláldozni a jogegyenlőséget. Mintha lehetséges volna helyes, mindenre s mindenkire egyaránt igazságosan részrehajlatlanul kiterjeszkedő közigazgatás ott, hol nincs jogegyenlőség, mintha a jogegyenlőség elve nem volna azon szilárd sziklaalap, melyen minden állam anyagi jóléte szellemi felvirágzása biztosan fejlődik, és melyet megingatva az önkényt, az elnyomást, az erőszakot, a zavart segítenek uralomra. Hoffmannról is el lehet mondani: il n’ est pas savant, il n’ est que sachant. Hiányzik nála a mélység. Menjünk tovább. A miniszteri válság tarkábbnál tarkább hirei terjednek szájról szájra. Tegnap még Lónyay lemondása kétségtelennek mondatott. Végre valahára gondola megkönnyülve mindenki tán Kaas Ivert kivéve, ki valahol így nyilatkozott: ha Lónyay megy, én is megyek. Mire valaki azt kérdezi : hová ? Ma már más versro kering : az összes minisztérium beadta lemondását. Csak Lónyay marad. Általános elszörnyüködés. Van azonban legújabb hír is, és ez átalános — minus 35 szavazatnyi — elégedettséget kelt. Lónyayról szó sem lehet többé. Soha nem maradhatna a miniszteri székben semmi esetben. Ha ma nem bukik, bukik holnap. Mennél későb történik bukása, mennél nagyobb erőlködés után, a poleton megmaradhatni, annál csattanósabb benn a bukás. És annál általánosabb felette az öröm, s megelégedés az egész országban. Lónyay a kisszerű eszmék, a kisszerű czélok, a kisszerű eszközök embere. Ezekben aztán páratlan, utólérhetlen. Jaj annak, ki e pályán vele versenyezni mer. De versenytárst nem is tűr maga mellett. Saját kezében kivonja öszpontosítani a hatalom minden szálait ; egy maga lenni pénzügyi, belügy, közlekedési miniszter egy személyben; kötni a kölcsönöket, engedélyezni a vasutakat, korteskedni a megyékben, biztosítani a választásokat. Beszélhetnének erről eleget Kerkapoly, Tisza Lajos és Tóth Vilmos. A király a rákoson rókát vadász Rósz idők járnak a rókákra nézve. Csak rajta, felség! a falka teli torokkal csahol; a róka már nem menekül; közel a halál! Isten veled, Robert. — Vettük a következő dr. Reinitz Adolf Úrhoz intézett választ, s közöljük a dologra nem tartozó megjegyzések elhagyásával . Tolcsva, nov. 28. Dr. Reinitz Adolfnak az „Ellenőriben megjelent azon nyilatkozatára, „hogy Mezősy László neki még mai napig is adós a „Hon“-ban — bizonyos „egy bank“ kérdésbeni felszólalására tett észrevételére — tudatom, hogy én kérdéses feleletemet városi bizonyitványnyal, s igy okmánynyal ellátva, — hetekkel ezelőtt, és igy annak idejében elküldtem a „Hon“ szerkesztőjének. Túl, egy bónsípon se adván, — Szakácsy Dániel képviselőm és barátom által újra sürgettem annak közlését. „Nem adják“ it nekem Szakátsy. — Miért ? „Csak. — Akkor, — minthogy a „Hon“ vette fel az én első czikkemet,— melyben a dr. urnak bizonyos bank ügyekbeni helytelen eljárását róvtam meg. — S ezen megrovást a dr. úr szintén a „Hon“-ban — mindaddig, mig én azt be nem bizonyítom rágalomnak nyilvánította“ — magam követeltem a ,,Hon“-tól, hogy bizonyítványomat közölje okvetlen, azt felelte reá—nem cselekszem, — miért ? — Csak. — Ez ellen azután megszűnik minden okoskodása. Oda utasítom tehát dr. Reinitz Adolf urat, menjen a „Hon“ szerkesztőségéhez bizonyítványaimat azon kérdéses „Bank“ ügyben vegye át, talán több szerencsével fog járni mint Szakácsy és én, és ha elolvassa, nem fog az „Ellenőri-ben máskor úgy viczkándozni mint most. Mezősy László, a kibocsátás egész epochája alatt az ezüst árfolyam átlaga 118 forint 71 és fél krajcrárra ment. Az államszámvevőszék ezen kölcsönüzlet hatását az államvagyonra következőleg jellemzi : 60 millió befizetendő ezüst frtért az állam 85 millió 125,600 frtnyi ezüst névértékű kötvényt tartozik beváltani, az árfolyamveszteség e szerint 25.125,600 frt ez ftben. Az agronyereség ez ideig 8.712,835 frtot tesz ugyan bankértékben, de az agio megszűntéig előforduló tőketörlesztésre beszerzendő ezüst után nagy részben föl fog emésztetni. Az 50 éven át fizetendő kamat és tőketörlesztési hányad összesen 232.484,640, vagyis évenként 4.649,692 frtot tesz, ami az 1867. XIII. t. sz. 1. § ában kijelölt 4.650.000 ezüst frtnyi évi átlagos járadéknak meg is felel. — A Deákkör tegnapi értekezletének, írja a „P. N“, csak egy tárgya volt: a házszabályokat revideáló 9 tagú bizottság megválasztása. A baloldalról választandó tagokra nézve a két párt között compromissum jött létre; a deákpárti tagok kijelölése tárgyában azonban hosszabb vita folyt, melynek Deák Ferencz felszólalása vetett véget, ki beszédében a többi között azt is kijelenté, hogy a jelen pillanatban más nagyobb dolgok is vannak kérdés alatt A bizottságba kijelöltettek : Bánó József, Irányi Dániel, Mihályi Péter, Péchy Tamás, Perczel Béla, Paczolay János, Királyi Pál, Várady Gábor, Zichy Antal. — A vasúti kölcsönről írja a „P. N.“, hogy az teljesen realisálva s legnagyobb részt már beruházva van. Az 1867. XIII. t. sz. alapján elrendelt vasúti kölcsönből az állam valóságban 60 millió ezüst frtot kívánt bevenni. E végre kibocsáttatott összesen 85.125,600 ftnyi ezüst névértékű kötvény, amelyek után bankértékben 72.633,063 frt folyt be. A kibocsátási költség 3.700,905 frt 66 krt tett, s így a tiszta bevétel 68.932,967 frt 34 kr. bankvalutában , ennélfogva 100 frt ezüst névérték árán 80 forint 97 és fél krt értünk el bankértékben, s a coursdifferentia 19 frt 2 és fél krra ment. A 60 millió ezüst frt. 68.932,967 frtot eredményezvén, ezen 8.932,967 frt az ezüst-agrót képviseli a mi 100 után 114 frt 88 és fél krt képvisel, mig — A magyar éjszakkeleti vasút bátyu-munkácsi és bástyaháza-szigethi vonalai decz. 4 dikén adatnak át a forgalomnak. ORSZÁGGYŰLÉS. A mai ülés napirendjét a házszabályok átvizsgálására kiküldendő bizottság megválasztása nyitotta meg, követve a szombati napok szokásos napirendje, a kérvényi bizottság jelentése által. Csak 12 óra felé térhetett a ház a fővárosi törvényjavaslat tárgyalására, melyben ez ülés alatt a 68 szakaszig haladt előre, hogy e pontnál ismét hosszabb megállapodást tartson. A főpolgármester kinevezésének alapja van e szakaszban letéve, mely ellenében a II. osztály különvéleménye a korlátlan választás elvét akarja érvényre emelni, s Molnár György előadó által védelmezteti álláspontját. Steiger Gyula egy külön, módosítványnyal járult e szakaszhoz, melynek értelmében a főpolgármestert a választók egyeteme választaná s a korona megerősítési joggal bírna. Kármán Lajos szintén ezt megközelítő módosítványt adott be, mely csak annyiban tér el az előbbitől, hogy e szerint a választási jogot a bizottság gyakorolná. Szóltak a kérdéshez, az indítványozókon kívül Szapáry Gy. és Kondorossy György a k. p. b. szövegezése mellett, Oláh Gyula és Beöthy Lajospedig a különvéleményt pártolván,mig Házmán F. sem egyik sem másik javára nem nyilatkozott. A vita hétfőn tovább foly. * Lapunk mai számához egy féliv van mellékelve. A képviselőház ülése nov. 30-án. Elnök: Bittó István. Jegyzők : Széll Kálmán, Mihályi Péter, Kiss Miklós, Wachter Frigyes. A kormány részéről jelen vannak: Pauler Tivadar, Treffort Ágoston, Tisza Lajos miniszterek. Jegyzőkönyv hitelesítése után kérvényeket nyújtanak be: Stoll K. Nagybánya város részéröl kettőt; — Matolay Etele a felső zempléni ref. néptanítókét ; Madas Kársoly több,haraszti és taksonyi lakos kérvényét a Dunaág elrekesztése miatt támadt hátrányok tárgyában . — Tost Gyula több sárosmegyei község kérvényét új adóterületi beosztás iránt. Simonyi Ernő. Azon hírek alkalmából, hogy a minisztérium beadta volna lemondását, kérdi a jelenlevő igazságügyért, mi van a dologban ? mert ha való a hír, a parlamenti kormányzat megkívánja, hogy a törvhozás működése felfüggesztessék az új minisztérium megalakultáig. Pauler T. miniszter válaszolja, hogy az ügy még nincs abban a stádiumban, hogy a ház elé hozatnék, mi meg fog történni, ha abban a stádiumba jut. Erre a házszabályok átvizsgálására kiküldendő bizottságra adatnak be a szavazatok. Az eredmény a legközelebbi ülésen fog kihirdettetni. Molnár Antal a kérvényi bizottság nevében tesz jelentést, s először is a budai népgyűjlésnek azon kérelméről, mely szerint Buda város nyílt várossá tétele és várerődítményeinek megszüntetése kérelmeztetik ; tanulmányozás czéljából az összes minisztériumnak kiadatni véleményezi. Elfogadtatik. A 603 és 604 számú kérvényekre szintén elfogadtatik a bizottság véleménye.