Ellenőr, 1873. július (5. évfolyam, 149-175. szám)

1873-07-10 / 157. szám

Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 ért. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 . Egyes szám ára 10 k­raj­c­zár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-uteza 8. az. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk. Minden értesités a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 157. szám. tatét: Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn a ünnepre következő napon Budapest, csütörtök, julius 10. 1873. iMMRiw u. &,jíw «sím mim'V Ti ~ i uhum' hm iíí’ m aiiiiVii^iwwiiw'rjiiiri^' wTiTi~iiflz í Viiiwiiiim \ A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. ez.) intézendők. y**­ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. ez. (l­égrády testvérek irodájában). A* előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utoza 9. a*. alá intézendők. V. évfolyam. A versaillesi nemzetgyűlés egy ülése. (v—n) A genialis német író és mttitész Lin­dau Pál, Párisban járván nem mulasztotta el megnézni a versaillesi nemzetgyűlés egy ülését, s azt oly érdekesen írja le, hogy élvezetesnek tartjuk e közleményt olvasóinkkal is megismertetni. _____Nagyon jellemző — mondja L. P. rövid be­ 8^* Mai számunkhoz a „Szerelmesek naptára“ 1874. évre előfizetési felhívása van csatolva. Közlekedés.*; Btfcs gyors. Ind. * 10 B il‘— B *-est .gyors. tud. 7.60 E. *.29 B. rost . tok. 10.16 B lift BéCS________tok. * 18 B. »36 B Futárvonayok a gyorshajózár alatt. Hétfő, pestt., szomb. I Hétfő, Szerda. Piát. Bécs ind. 1.40 X. Bastas ind. 2.10 B. Peztérk. 8.81 B. Pest tok. 12.88 B. „ ind. 8.41 B. „Ind. 1.20 B. Bazins tok. 8.50 B.________________IBécs érk. 7.82 B._________________ Bécsi Ed 1 8 48 B 8 ro E BAziae Ind. 8.16 B 8.80 Pozsony „ 11.18 , 11.08 , Temesvni „ 10.07 . 0.17 B. Pest érk. 7.66 B 8.06 B Szeged „ 1.81 B 1.16 E . ind. 8.67 „ 7.05 , Czegléd 5.48 „ 6.28 „ Csegléd , 8.88 „ 9.84 , Pest «­ 8.12 „ 1.« „ Szeged , 1.81 B. 1.41 E „ Ind. 9.15. » 25. lamegvár , 8.10 „ 6 80erk. (Pozsony . 1.28 B 4.20 B 3Azian tok. 8.46 . 10.20 Bécs________tok. 6.00 . 6.08 „ Valkáur Ind. 8 «il IPerJAtno® Ind. 8 25 B PerJAmos tok. 6.06 ,__________| Volk Any tok. u.iO „_________ Bécs ind. 7.15 B. 1.60 B Sz.-Fehérv.ind. io.ij B. '.2.33 B Győr „ 11.84 . 10.10 „ Uj-Szőny , 2.42 B 8.65 „ V­-t)*ony „ 2 88 E. 11.87 ,. Győr , 4.09 * 6.08 „ Sz.-Fehérv. tok. 5.58 „ 2.69 B Bécs________tok. 7.00 „ 8­­4 „ Buda ind.•MSB 10.5? B. 9.45 B T lest ind 7 — B 7,t6B — 87.-Fehérv.érk 1.17 , 2.88 K 11.54 B. Kanizsa , 1.4b „ 10.48 B 8.18 D. Kanizsa 1.47 E. 11.88, 4.48 , □a.-Fehérvár „6.17 , S.60 B 1.50B. Priest tok. S.­16B — 7.61 B Buda érk. 8.17 , 6.06 B 4.56 „ Kanizsaiad 10.65B. 1.18B 3.15­ 7 Bécs ind. 7.15B IL.ISB 7.45B Sopron „ 6.28B. 1.45B 7.40 B Sopron ,11.58 , S.40B 0.19 „ Bécs érk. 18­­­4.50 , 11.14 „ Kanizsatok.— 10.18B, 4.37 B ■„.­Fehérvár ind. 9.87 B 3.18 B. Gyanafalva ind. 6.30 B. 12.56 B Iris CzeU a 8.18 B 9.30 „ Szombathely , 8.65 „ 8.81 , Szombathely . 3.86 , 8.01 , Kie-CzeU , 1125 , 9.07 „ bryanafalta tok. 9.80 „ 8.86, Sz.-Fehérvár tok. 5.07 B. 8.10 B Győr ind. 7.24 B, 12.12 B, Szombathely ind. 8.51 B 12.09 B Kte-CzeU , 11.45 ,, 8.12 , Kie-Oze'l . 11.81 „ 8.30 „ Szombathely érk. 8.10 , 6.02 OySr tok. 2.00 B d61 „ ZAkAns ind. 8.53 B. 7.40 B KarolyvAros ind. 5.18 B 4 18 B. Zágráb tok. 7.50 , 12.57 B Zágráb érk. 7­7, 740 , ind. 5.28 , 8.88 B , ind. 7.43 B. 0.20 B KAroly­vAr.tok. 10.17 „ 10.10 . ZAkAnyi tok.1l.44B. 2 87 B ind. 6.58 B,­­ 48 B Slrinilirile’i ind. 4— K 4.40 B Zágráb , 3 10 , 7.50 „ Zágráb , 7.63 . 8.18 , stfinbrilel» érk. 1044 . 11. OE , Sztaz tok. 0,50 9 ál , Zákány Ind. 60 B. 4.18 B. Dombóvár ind. 6.57 B 6.36 B Dombovár tok. 12.27 E. 1.08 B. BAkÁny érk. U.SS „ 2.27 B Kanizsa ind. 6.10 B 2.43 B Hoháco ind. 8.20 B 5.00 B. Zákány „ S.21 , 4 OS , Zákány 12.86 B 3.07 B dlohÁca tok. 12.80 B 12.20 B. Kauiv.su tok. 1.21 „ 4.19 „ Vili All ) ind.li.S2B 8.30B.4.8OB1 W.-VArad ind. 6.0SB 7.66B, Eszék tok. 1.07B 8­88 , 6.29 , Szeged , 8.24B 2.10B „ Ind. 4.00,8.66B Eezek tok. 10.18,11.14 „ Szeged , 8.84B.6.16B „ ^ Ind. 11.00 , 5.42B 9.00B S.-VArad érk. 11.00 » 8.— ,__ VillAny érk. 1.06B. 7.17 , 11.04 „ Pest ind. 7.ut.B 6.26B litera ind. 4.20 B 9.81B. 6.00B. Czegléd „ 10.16 „ 8.56 „ Miskolcs „ 7.49. , 1.66 B 9.53an Szolnok „ 11.35 , 9.68 ,. DebreCZ , 12.47 B 10.84 , P. Ladány „ 2.01 E. 12.5« B P. Ladány , 9.26 , 12.87 B Debreca , 8.51 , 2.52 , Szolnok „ 4.45 , 4.44 , Hiakolcz , 10.40 „ 7.66 , 2.08 B Czegléd „ 8.04 „ 6.19 „ Kassa érk. 8.223 12.15 B. 5.11 „ Pest tok. 8.31 , 8.45 „ SzoLnofe Ind. 11.12 B 16.87 B. Temesvár ind. 8.65 B 5.29 B­ .Arad „ 4.85 B 6.98 B Arad „ 12.26 B 9.04 , Temesvátr érk. 7.01 , 8.49 , Szolnok érk. 4.64 , 4.17 B. P.-LadAny ind. 2.86 B 1.20 B IV.-VArad Ind. 11.29 B 9.05 B. Jl.-VArad érk. 4.47 „ 4.08 „ P.-Kadiln­y érk. 1.28 B 11.44 „ Arad 'ni 4.36 B s.4i K S,V4*t:lrliely ind. 7.16 B 10.02 E­ Piák! „ 10.S9 , 2.80 B Tövis , 180 E 2.50 B. K.-FehérvAr érk. 12.40 B 5.18 B K.-FehérvAr érk. 3.20 , 3.29 , „ ind. 1.06 „ 11.82 B. . Ind. 10.10 B­­.OC , Tövis , 2.84 , 1.12 B. t'lak v , 1.18 B 6.10 , M.- VAsÁrh,i.y érk. 6.16 , 6.62 „ Arad érk. 8 20 , 11.46 , Piski ind 2.40 X Petrozsény Ed. 6.80 B. Petrozsény tok. 8.20 „_______Piski érk. 12.00 E. Tövis ind. 2.14 B. 1.46 E SegesvAr ind. 9.47 E 8.80 B. BegesvAr tok. 6.99 , 7.89 , Tövis ér­t. 9.90 B. 1.00 B, Kis-Kapus ind. 4.86 B 6.06 B Sieben ind. 6 40 B 9.59 B Szeben érk. 6.29 , 7.36 , Kis-Kapus érk. 9.10 , 11.87 , K.-VArad ind. 6.12 B 4.51 B KolozsvAr ind. 4.20 B 10.80 B KolozsvAr érk. 11 69 . 2­02 , M.-VArad érk. 10.68 8.16­­B Pest ind. 12.SC B­­l.60 B 2.02 B Rutka ind. 1.18 B 8 62 B Hatvan , 2.60 , 1.60 B 6.88 , S.­Tárjár, „ 9.02 , 1.86 B 8 85 B 8­ Tálján , «.82 „ 4.00 „ 8.60 érk. Hatvan , 10.68 .. 4.00 , 6­00 » Botka , 19.89 , S.06 B________fess érk. 18.S­ E 6.18 , 8.86 , Pest ind. 7.83B 10.86E 5.28 B. Hiskoievind ,.;6, B10.80B 9.00 B. Hatvan fok. 8.38 „ Hatva­ érk. 4.10E , ind. 9.6c , 1.81B 11.02 B. „ Ind. 11.07 „ 8.21 B 7.65 „ Miskolczérk 1.26 B 6.30 , 6.42 B Pest érk. 1.07 B 6.10 B 10.20 , VAmos-Györb ind. 2.40B. 10.42 B. Gyöngyös ind. 1.21 B 9.26 B Gyöngyiig érk. 8.15 , 11.12 „ VAm­os.Györbérk.1.5(l , 6.68 „ F -Abony ind. 9.80B 12.00E 1.23 B. Eger ind. 8.89B 11.69 E B CSR Eger érk. 10.00, 12.80, 5.00 ,[F.­Aboeiyérk.3.52 B 12.06 B 8.49, Alisból ez ind. 7.65 B. IBAnréve ind. 8.46 B HAnréve tok. 10.18_­_________|Wlaboler tok. 6.16 , Kassa ind. e.oo B 5.80 B Oderberg ind. 8.26 B 7.00 B. Butka , 8.25 B 8.00 B Rutka . 2 II B 4.00 E. Oderberg tok. 7.80 , 8.00 B Kassa 4rk. 5.00 B 8.00 B. Abos ind. 7.00 B 8.00 B 7.80 B Eperjes ind. 1.26 B 5.80 B 2.47 B Eperjes, tok. 7.46 , 8.15 , 8.16 „ Ab­os tok. 9.10 , 6.15 , 8.99 Szerencs ind. 8.65 B 8.59 B KirAlyhAza ind. 12.47 E 9.48 B 8.­A.­Ujhely , 19.61 , 6.82 „ Csap , 4.16 , 1.8« B Csap , 12.66 E 8.26 , S.-A.-ujhely „ 5.0­­5.B0 , KirÁlyhAza érk. 4.18 „ 12.10 B. Szerencs érk. 7.4« , 6.86 , Ss.-Ujhely ind. 11.00 B Homoniz Ed. 1.26 B Sz­tmenn« érk. s K­ E­­Sz.-u­jhely érk. 6.88 , Ungvár Ed. 11.18 B 2.27 B Nyiregyh­Aza ind. 6.00 B Csap . 1.00 E 8.46 , Csap . 12.46 E 4.86 B NyíregyhAza érk. 6 26 , U­ngvAr érk. 9.04 „ 6.68 „ BAtyn Ed. 8.40 B MnnhAca ind. 18.0« B MnnhAcc érk. 4 51 , BAtyn érk. 1.17 „ Debreezett ind. 8.IS B. 4.18. E. Szlkcet­i» ind. 1.09 B 9.81 B Királyháza „ 10.17 B.4.18 B 9.48 tok. Királyház» , 4.86 » 4.98 B Szigetb érk. 16B 7.19 B« — D ebreezeti érk. 11.60 , 9.86 „ •) R (reggel jelenti az időt éjféltől délig.. E (este) déltől éjfélig. TÁVIRATOK. BéC8, jul. 9. A „Wiener Zig“ mai számában hozza a kereskedelmi miniszter rendeletét, melylyel a magyar-osztrák belföldi forgalomban az egyszerű táviratok dija­­. évi augusztus elsejétől kezdve 50 krban állapittatik meg, (minden távolságra egy­aránt, minek következtében a távolság szerint foko­zatosan emelkedő díjazás megszűnik,) s a távirda­­díjak bérmentesítésére sürgöny bélyeg használata rendeltetik el. Bécs, júl. 9. a „Wiener Zig“ jelenti, misze­rint ő felsége a közkiállítás főigazgatójának számos kitűnő szolgálatainak elismeréséül a Ferencz­ József­­rend nagykeresztjét adományozta. London, Jul. 9 Richard indítványozza, hogy a kormány a külhatalmakkal alkudozást kezdjen a nemzetközi törvények módosítása, s egy állandó választott biróság alakítása czéljából. — Bár Gladstone és Enfield ez indítvány­a ellen beszélnek, 98 szavazattal 88 ellenében elfogadtatott. London, jul. 9. Az ír nevelésügyi biztosok a Hartington által ajánlott törvényt elfogadták. Berlin, jul. 9. A „Prov. Corr.“ a császárhoz intézett kath. feliratról ismételten megemlékezvén, akként nyilatkozik, hogy a kormány kész a papi uralomvágy ellen, bárki részéről nyilatkozzék, min­den szépítés daczára, a törvényhozás által nyújtott minden eszközzel szigorúan fellépni. Berlin, jul. 9. A szövetségtanács tegnapi ülésében elhatározta felkérni a szövetséges államo­kat, hogy az osztrák-magyar egy- és kétforintosok s a hollandi egy és harmadfél forintos ezüst pén­zek elfogadását a közpénztáraknál tiltsák be.­­ A szövetségtanács üléseit az őszig elnapolta. Budapesti izinlapok. Csütörtökön, júl. 10. MIKLÓ­SY SZÍNKÖR. Kezdete 6 órakor. Blaháné asszony és Vizváry úr vendégjátékéul. A szép Galathea. Mythologie! operette 1 felvonásban. Ha te úgy, én is úgy, Vígjáték 1 felvonásban. KRISZTINAVÁROSI SZÍNKÖR Kezdete 7 órakor. A kékszakálú herczeg, Operette 4 felv. Budapest, július 9. Mint az ágyúgolyó, melyet a gályarab lábára forrasztanak, hogy minden mozdulata annál biztosabban ellenőrizhető legyen, úgy nehezülnek reánk és akadályoz­zák anyagi és politikai elhaladásunkat, annyira sürgető reformkérdéseink czélszerű és egyöntetű megoldását, azon agitatiók, melyek az ország különböző nemzetiségei között nem csak hogy nem szűnnek, de na­ponkint újabb életjeleit adják folytonos romboló tevékenységeknek. A románok, a fennálló törvényeket ig­­norálván, a passivitás örve alatt demon­strálnak az általuk lakott vidékek nagy részén a mai állapotok törvényessége ellen ; sőt egy helyütt — Fogaras vidékén — a törvényhatóság egyenesen Magyarország in­tegritásába ütköző határozatokat alkotott, s midőn a belügyminiszter ez ellen, köte­lessége szerint, szigorúbb rendszabályokhoz nyúlt, a törvénytelen végzést indítványozó agitátorokkal egyetértő főkapitányt, mint a kormány bizalmával visszaélő közeget, hiva­talától felmentő, a felelős minisztérium mellőzésével egyenesen a koronánál keres­nek orvoslást, szándékosan arctulcsapva a képviseleti rendszernek azon alapelvét, mely törvénykönyvünkben is félremagyarázhatlan világossággal benfoglaltatik , hogy a király csak a felelős miniszterek ellenjegyzése mellett intézkedik. A horvátokkal alig létesült a kiegye­zési törvény módosítására vonatkozó javas­lat feletti megállapodás, máris az agitatió kizsákmányolja azt, saját magán­czéljaira és mint megbízható hírekből értesülünk, meg­indult a személyes hecz a hivatalért és kenyérért, közjogi sérelmek és elvi differen­­ciák ürügye alatt. A ruthén fanatikusok holmi léha him­­pellérekkel szövetkezve,­ macskazenét rendez­nek a munkácsi püspöknek, kiről ha egyéb dicséretest nem is, annyit mindenesetre tu­dunk, hogy jó hazafi. Az illetők­e tette, melynek egyéb nevet nem tudunk adni mint polissonerie, azt mutatja, hogy a jó muszka óhitűek nem 14 nappal, hanem 14 évvel késtek el a kalendáriumtól, mert az ily demonstratió az erőszakos elnyomatás idejében, midőn személyes bátorság is kell hozzá, valamikép csak megjárja, de a sajtó- és szólásszabadság korszakában oly hit­vány dolog, melyre csak meggondolatlan léhaság, vagy tehetetlen személyes boszu vetemedhet, mely azonban, ha, mint a jelen esetben, nemzetiségi fanatismus eredménye, kétségkívül behatóbb megvizsgálásra és kö­vetkezményeiben éber szemmeltartásra ér­demes. A tótok elhanyagoltatásukról panasz­kodnak. Az izgatás tért foglal ott is, a hí­vatlan apostolok hazai és külföldi lapjaik­ban folyton pengetnek oly eszméket, melyek a könnyen hivő népet és azon félig civilizált proletariátust, mely minden zavargásban csak nyerhet, mert veszteni valója nincs — tévútra vezetvén, idővel veszélyessé válható üzelmek csiráit foglalják magukban. Akadtak olyan lelkiismeretlen tinta­hősök is, kik a magánérdek által ösztönöz­­tetve. Délmagyarországon egy német nem­zetiségi kérdést szerettek volna az ottani németajkú lakosság nyakára erőszakolni, és nem rajtuk múlt, hogy a dolog nem sikerült, hanem a dél magyarországi német­ség józanságán és hazaszeretetén, mely ezen üzelmeket nem válogatott szavakkal, de annál erősebben visszautasította. A szerbek között egy pillanatra se szü­netel az izgatás, a pancsovai események eléggé tanúsítják, mily fokra hágott azon agitátorok vakmerősége, kiknek kenyerök évek óta a népámitás és kik Magyarország ellen intézett üzelmeik számára igen termé­keny, mert már a katonai kormány által előkészített talajt vélnek találni a határőr­­vidéken. Mindez igen régi baj. Szomorú gyü­mölcse azon átkozott politikának, mely a nemzetiségeket egymás ellen felingerelvén, a boszút, a haszonlesést, az irigységet, szó­val, valamennyi aljas szenvedélyt felizgatván, egyik nemzetet a másiktól való félelem ál­tal igyekezett elnyomni és szabadelvű fejlő­désében akadályozni. Az alkotmányosság helyreállítása óta nem sikerült kiirtani a bajt, melynek nö­veléséhez annyi tényező járult, és kártékony hatása meg is látszik törvényeink legna­gyobb részén, melyeknek szerkesztésénél mindig figyelemmel kellett lenni az észsze­­rűség, czélszerűség és szabadelvűség köve­telményeivel néha homlokegyenest ellenkező aprólékos, gyermekes és káros mellékte­kintetekre. _ _____A kormányt nem menthetjük fel azon vád alól, hogy részben ő is oka annak, mi­szerint ezen üzelmek 6 év óta egy cseppet sem enyhültek. Tapogatózó, határozatlan, habozó magatartása nem csekély mértékben bátoritá fel, vagy esetleg elkeserité az izga­­tókat és ezeknek fanatizált követőit. A kép­viselőválasztások alkalmával, pl. 1869-ben és 1872-ben, izgatásnak volt bélyegezve és gyakran eszerint büntetve mindaz, ami a kormányjelöltek megválasztását megnehezítő, vagy épen meghiúsító, míg más kerületek­ben a hivatalos jelöltek érdekében szabad volt mindenféle nemzetiségi jelszavakkal agitálni, anélkül, hogy valakinek eszébe ju­tott volna, szót emelni e bujtogatások mi­att, melyeknek hatása bizonynyal kiterjedt későbbre is, és nem el­yészett el a választá­sok utáni napon. A kormány belekapaszko­dott holmi apróságokba, perbefogott má­moros toasztírozókat, kiket rövid vizsgálati fogság után a bíróság kénytelen volt sza­badon bocsátani, sajtópereket indíttatott, melyek egyeseknek olcsó martyrságot sze­reztek, de nem mert erélyesen, szigorúan és határozottan fellépni ott, hol arra szükség volt és hol az ily példaadás minden tekin­tetben jó hatás gyakorolt volna. Nincs annyi időnk, hogy a végtelensé­gig halogathatnék e tekintetben az okosabb, erélyesebb és czélszerűbb politika követését. Ha azt akarjuk, hogy közigazgatásunkat valahára gyökeresen megjavítsuk, reform­kérdéseinket a szabadság elveinek és kul­turális fejlődésünk igényeinek megfelelőleg oldjuk meg, ekkor mindenekelőtt tisztán kell előttünk állni a czélnak, melyet elérni akarunk s e czélhoz vezető legegyenesebb, legrövidebb úttól semminemű melléktekin­tetek kedvéért, melyek egész államéletünk harmonikus szervezését lehetetlenné tennék, — eltérnünk nem szabad. A magyar nemzet létc­éljainak megva­lósítása elé akadályokat gördíteni, nem en­gedhető meg semmiféle nemzetiségnek, mely ezen ország területén lakik. A magyar törvényhozás soha sem fogja ellenezni, hogy a más ajkú polgárok szabadon fejleszthes­sék nyelvüket, irodalmukat, kulturájukat, nem fogja megtagadni a szükséges eszközö­ket, művelődésük előmozdítására, de más­részt azt is megkövetelheti, hogy az ország minden lakosa, a haza oly polgárául tekint­se magát, ki csak alkotmányunk és törvé­nyeink keretén belül érvényesítheti saját jogos és törvényes nemzetiségi aspiratíoit. Erre felügyelni első­sorban a kormány, mint a végrehajtó hatalom képviselőjének kötelessége és valóban nagy és súlyos fele­lősséget vesz magára, ha akármiféle okok­ból elmulasztja a törvény teljes szigorát éreztetni azon bujtogatásokkal szemben, melynek az újabb időkben mind nagyobb mértékben lábra kaptak, és melyek bármily ártatlannak látszó alakban jelenjenek meg, végczéljokban mindig Magyarország állami­sága, területi épsége és a magyar nemzet politikai hegemóniája ellen vannak in­tézve.­­ A magyar hítelsegélyegylet vég­rehajtó bizottsága tegnapi ülésében megalakulván, elnökül Weninger Vinczét választá. Az egylet ma jegyeztetik be a váltótörvényszéknél, s valószínűleg már hétfőn megkezdi működését. Az egylet a nemz.­banktól a hat milliót a rendes bank­ kamatlábon feo­­litl l°/0-kal kapja, a bécsi segélyegylet irányában a bank hasonlóképen jár el. A hat millió a pesti egy­letnek egyelőre a folyó év végéig bocsáttatik ren­delkezésre, s első­sorban a vidék hiteligényeire lesz tekintettel, s a pénzt oly kamat mellett fogja adni, hogy csak saját költségei legyenek fedezve. (…) Trefort miniszter úr viselt dol­gairól következő történettet olvasunk a „Rozs­nyói Híradó hasábjain: „Városunk lakosságát egy közelebbről kelt cultusminiszteri rendelet tartja szokatlan izgatott­ságban. Rozsnyó városa ugyanis a tizenhetedik század közepétől kezdve évenként 126 forinttal segélyezte a róm. kath. elemi iskolát, és ugyanily összeggel járult a helybeli evang. elemi iskola gyá­­molításához is. Azon időben, amikor még községi iskolák nem léteztek, ily intézkedésre kétségkívül igen nagy szükség volt, mert ha a létező hitfelekezetek tano­dái közül a város közjövedelméből részrehajlólag csak az egyik — akár a katholikus, akár a pro­testáns — segélyeztetek, ez a lakosságnál minden bizonynyal sok kellemetlen súrlódásra szolgáltatott volna okot. Midőn­ a községi iskolák felállításáról szóló törvény szentesítést nyert. Rozsnyóvárosa, mely Hunt a fennebbiekből kitűnik, felekezeti szempontok által soha nem engedi vezéreltetni magát, elhatá­­rozta, hogy községi iskolát léptet életbe, és a két felekezeti tanodának egyenlő arányban fizetett összeget jövőre a községi iskola tanítóinak fogja kiszolgáltatni. E határozat érvényre is emeltetett, s 1870-től fogva máig, a segélyezésben tényleg nem a felekezeti, hanem a községi iskola tanítói részesültek. A rozsnyói püspök e határozatot sérelmesnek találván, annak megsemmisítése iránt a megyé­hez folyamodott, mely azonban a városnak adott igazat. A püspök erre a cultusminiszteriumhoz for­dult, s ez közelebbről kelt intézményében épen ellenkezőjét mondja­ ki annak, amit a megyei ki­mondott, és meghagyja a városnak, hogy a kath. elemi tanítók részére az évenkinti 126 forintot úgy a múltra, mint a jövőre nézve kifizetni kötelessé­gének israelje.“* E néhány száraz vonás hírlapi hasábok és országgyűlési szónoklatoknál hivebben tükrözi visz­­sza Trefort miniszteri bibéjét és gyöngéjét. Őt vi­lágos törvény daczára is szerfelett könnyű tánczra penderíteni, mert Katának szive majd meghasad a püspöki fenszerpromenádok és főpapi ledérkedés iránti vonzalmában. Ám tessék Trefort urnak mint magánember­nek szolgaias magaviseletét a püspökök irányában egész a papucscsókolásig vinni, legfeljebb gúnyos vagy nevető arczokra fog bukkanni az országban; ne tiporja földre a nemzet bizalmából birt hatalmat senki szép szeme kedvéért, mert a törvény szentsé­gén ejtett csorbát sincs kedve elnézni a nemzetnek senkitől, annál kevésbé a törvények végrehajtó és őrközegeitől. Hangicsáljon barátságos lakomáknál csalha­tatlansági ponyva-verselményeket dnetben, ez az ő privát érzelmének vagy szeszélyének a dolga, mely­hez senkinek semmi köze. Van azonban közünk ahhoz, hogy az 1868. évi közoktatási törvény felett kaczagó kankantánczot ne járjon a miniszteri élhe­tetlenséget pártjára kerített főpapi komaság. Már pedig a rozsnyói eset nem egyéb, mint sarkaiból való kiforgatása a törvénynek, mely fen­­tartás nélkül megengedi, hogy községi iskolák fel­állításával, a felekezeti iskoláknak adott javadal­mazás egyszer mindenkorra beszüntethető. Honnan vette magának Trefort miniszter úr a jogot a törvény ily irányú intézkedését önhatal­­milag arc­ul venni, azt nem tudjuk. Akarjuk hinni, hogy itt Rozsnyó városának részéről valami téve­dés volt, de ha nem volt, akkor bizony nem lehet kímélet az oly miniszter számára, ki hibát hibára halmos, s erélytelenségét törvényszegéssel tetézi. (…) A nemzetiségi torzsalkodás Zaránd megyében azzal önt olajat a testvéri gyű­lölet tüzére, hogy a magyar nyelvet a közigazga­tás minden ágából kirekeszteni, a magyar hivatal­nokokat mindenünnen kiüldözni törekszik. Szép egymásutánban aztán oda is vitték a dolgot, hogy csupa „rómaifi“ kormányozza a megyét, s a hiva­talos magyar nyelv száműzve van a megye ha­tárai közül. A románok eletvenkedő eljárásán nagyon is megérzik a zsarnoki hajlamot, mely mindent szeretne saját képe után idomítani, ahol lehet szép sze­rével, ahol ez nem használ erőszakkal. Ha ők lennének a mi helyzetünkben, bizonyára tűzzel és vassal igyekeznének a román ideáknak meghó­dítani Kárpátoktól Adriáig mindenkit. Hogy tőlök ugyan hasztalan várna bármely nemzetiség oly sza­badelvű intézkedéseket, minőket a nemzetiségi és közoktatási törvények biztosítanak számukra, az oly bizonyos amily bizonyos, hogy a kormány elnéző magatartásából vérszemet kaptak oly érzel­­mekre, melyeket helyzetünkben a világ egy állama sem tűrne el nyugodtan. Ki szenvedélyes hangon kívánna a dologhoz szólani, s nem tartaná czélul, hogy nem tanácsos elmérgesíteni a kedélyeket, annak kemény szem­rehányásokat kellene a nemzetiségi agyarkodók arczába csapni. Elmondhatná Humboldtnak a néptörzsek gyermeteg voltát eláruló azon ismérvét, hogy a törvénytiszteletről mi fogalommal sem bírnak. Ke­vés államalkotási képességgel bír ugyanis mind­azon népfaj, melyeket a megbokrosodott érzé­kiség vad rohama egy pic­ike nemzetiségi lidércz­­fény után hajt az ágyuk torkába, meghunyász­­kodve jaj nélkül türeti el velük az igát, hogy a szabadság virradatára fékevesztett indulatossággal agyarkodjék az ellen, ki magához emelte, szabaddá tette, és békülékeny anyai érzelmekkel nézi vásott csíntevéseit. Elmondhatná, hogy az ily népfajokra betű­ről betűre ráillik Aesop meséje a berzenkedő bé­kákról, melyeket a gerendakirály mérséklete sztl­­hasító brekegésre késztetett, de aztán mikor gó­lyakirályt kaptak, összehúzták a bagariát annak módja és rendje szerint. Tőlünk azonban távol van a keserűség izgató szerét újabb adatokkal nevelni. Mi csak a törvény­­könyvvel kezünkben tiltakozunk azon túlkapások ellen, melyeket megtűrni gyalázat volna a néven, melyet viselünk; gyáva meghunyászkodás a kor­mánytól, mely a törvényeket végrehajtani köteles. A nemzetiségi törvény világosan kimondja, hogy Magyarország államnyelve, a nemzet politi­kai egységénél fogva, a magyar. Ugyane törvény kötelességévé teszi a törvényhatóságoknak, hogy a municipium jegyzőkönyveit az állam hivatalos nyelvén vezessék, s csak melléknyelv gyanánt szol­gálhat az, melyet a képviselőtestület ötöde a jegy­zőkönyv nyelvéül óhajt. Szintúgy a belső ügyvitel terén is az állam hivatalos nyelvét tartoznak hasz­nálni. Zaránd megye bizottmányát tehát merész tör­vényszegő l­épésekre ragadtatta a nemzetiségi szen­vedély, midőn kiküszöbölni akarja a magyar nyelv hivatalos használatát. Ha majd e föld a román önkénykedést találja hordozni egykoron vállain, akkor uralmuk kitöré­sével kényök-kedvek szerint áraszthatják el az or­szágot ; de míg e magyar vérrel áztatott, magyar csontokkal termékenyített hazát magyarnak ismeri a világ, követelni fogja, hogy ne a csárdában le­­génykedők szeszélye, hanem a törvény szabjon irányt az államélet minden ágában. Ne várjon az izgágák semmiféle töredéke kí­méletet, mert sem a kormánynak sem a sajtónak nem állhat érdekében elszivelni az olyféle rugda­­lódzást, mely a takarón túl terjeszkedve s a tör­vényt lábbal tiporva, paczkázni akar az egész ország törvénytisztelő közvéleményével. Erélyes rendreutasí­tást az ily emberek számára, melyet okvetlenül az egész ország helyeselni fog a vezetés után, a­hogy Francziaország jelenlegi nép­képviselete színházban ülésez. Nem is lehetne alkal­masabb helyet találni azon spectaculum számára, mely­­lent a színpadon és a földszinti nézőtermen foly le, és azon közönség részére, mely a páholyok­ban és karzatokon oly modorral és érzelmekkel te­kinti az alatta történőket, mint amilyennel egy sikerült bohózatot szoktunk nézni. A terem maga gyönyörű, XV. Lajos épít­tette Gabriel építész által. Pompadournak akart vele kedveskedni, de az 1753-ban megkezdett épít­kezés oly lassan haladt, hogy csak 1770-ben lett készen, midőn már a király kegye Dubarry felé fordult, s így e kedvezkedés is ennek jutott. Történelmi nevezetességre a Gardes de Corpsnak 1789. október 2-án ott tartott bankettje által emelkedett, mely bankett a királyi család ér­dekében rendezett nagy demonstratiónak, s ez is­mét a nép Versaillesba vonulásának indoka lett. A terem régi ízlés szerint sötétvörössel s tul­­halmozott aranyozással van diszitve. Bárhova for­duljon a szem, mindenütt aranyos amourettekkel találkozik, s a terem közepén, épen a szószék fe­lett a dicsőségnek nagy aranyos istennői tartják a Bourbonok koronáját és czimerét, — a despotikus egyeduralom jelvényét a republikánus népképvise­lők tanácskozási termében. Az elnök már elfoglalta helyét, s egy ne­gyedóra óta fáradhatlanul, de minden legcsekélyebb eredmény nélkül csenget. Az első szónok, a radi­kális Lepére a szószéken áll, s időnkint megpró­bálja szóhoz jutni. Hasztalan fáradozás, a képvise­lők csoportonként álldogálnak, s egymásközt és igen hangosan beszélgetnek. — Az elnök huszon­hatodszor csenget. Lepére hetedszer kezdi el: „Messieurs . . . .“ és azután ismét elhallgat, mert a magánbeszélgetésnek még mindig nincs vége. Időközben a páholyok is megteltek. A legvá­­logatottabb öltözékű asszonyságok mosolyognak be­lőlük barátaiknak, vagy olyanoknak, kiket bará­taikká tenni óhajtanak; a képviselők fel-, a hall­gatók letekintgetnek; mindenki cseveg, nevetgél, hahotáz, az elnök csenget; a brissier azt kiabálja: „En place Messieurs.“ Lepére újra kezdi: „Mes­sieurs . . .“ de a zűrzavar változatlan marad; az általános beszélgetést e kis közbeszólások legke­vésbé sem zavarják, s így múlik el mintegy félóra. Végre, miután mindenki kedvére kibeszélte magát, beleegyeznek a képviselő urak abba, hogy helyeiket elfoglalják. A kimerültség egy pillanata látszik erőt venni a beszélgetőkön,­­ az elnök fel­használva e pillanatot erélyesebben csenget, mint valaha. A gyűlés egy kissé csendesebbé lesz, és Lepére-nek végre sikerül félig-meddig hallatni magát. Miután néhány perc­ig beszélt, teljes csend lesz, s egy ideig átengedheti magát az ember azon illúziónak, hogy higgadt, komoly tanácskozmány­­ban, sőt hogy parlamenti gyűlésben van. Ez illú­zió azonban nagyon rövid ideig tart. A szónok olyasvalamit mond, ami a jobboldalon ülő urak­nak nem tetszik. Egyszerre oly vihar keletkezik, amilyen nálunk csak a tettleges verekedéseket szokta megelőzni. Harminczan ugrálnak fel a jobb­oldalról , mindenki egymásra és összevissza rivált, s a leghevesebb taglejtések kisérik a szidalmakat és fenyegetéseket! — Lehetetlennek látszik, hogy ez verekedés nélkül érjen végett. Néhány conser­­vativ a szószékhez fut s a szónokra rivalt, ez böm­bölő hangon felel vissza, és segélyére ugyancsak a szószékhez csakhamar néhány radikális fut. — Ezalatt jobbról és balról csititók emelkednek fel, akik a levegőben kezeikkel hadonásznak, s azon ürügy alatt, hogy a csendet helyrekiáltsák, annál nagyobb zajt ütnek. — Az elnök felkel, csenget ... de a zsivaj nem szűnik. „Ma úgy látszik nagyon élénk a gyűlés“ — ordítom szomszédom fülébe. „Oh, még most megjárja“ kiáltja vissza tel­jes torokkal és teljes komolysággal,­­ „hanem valószínűleg még hevesebb lesz.“ Miután azonban végre minden véget éri, s miután a legerősebb tüdő s a legedzettebb torok is elfárad, ennélfogva itt is lassanként megszűnik a zaj. Ismét lecsendesülnek; a szónok ismét foly­tatja egy ideig, míg beszédének egy passusa ismét fel nem idézi a vihart. És ez ismétlődések nagyon gyakoriak. Az ily jelenetek, — melyek ha más parla­mentben csak egyszer is előfordulnának, napokig foglalkoztatnák a sajtót és közvéleményt, — a nemzetgyűlés minden érdekesebb ülésén számtalan­szor ismétlődnek, s a sajtó tudósításaiban az „in­terruption“ vagy „approbation“, vagy „mouvements“ ártatlan kifejezéseivel szoktak jeleztetni. E kiabá­lás, lárma, zsivaj, fenyegetés, hadonázás, ott min­dennapi, megszokott. Szomszédomnak igaza volt. Az ülés első részében előfordult pokoli zajongás csak előjáték volt sordinákkal. Még sokkal különb jeleneteknek lettem tanúja, midőn Beulé miniszter és Gambetta léptek a szószékre. Azt az ordítást, dobogást, zsi­vajt, harsogó kaczajt és megbotránkozási lármát, melyek a miniszter gyenge beszédét és a radicalis képviselő malitiosus előadását harmonice kisérték, leírni nem és képzelni is csak alig lehet. Egy ked­vezően fogadott frázist különféle helyeslési zaj üd­vözöl. A szónokot, mint a primadonnákat, három­­szor-négyszer egymásután kitapsolják; minden he­lyeslés, minden ellenmondás földrengés gyanánt rázkódtatja meg az egész házat; azt hinné az em­ber, hogy a fedél minden pillanatban összeomlik. E rendetlenségek okát Lindau Pál abban véli feltalálhatónak, hogy a nemzetgyűlés tagjainak száma igen nagy, s hogy igen nehéz 700 heves vérű francziát a nyugodtság korlátain belül tartani. Ezen, — bővebben fejtegetett reflexiók után Lin­dau Gambettára tér át, ki épen ez ülésen olvassa fel Pascalnak, a franczia vidéki sajtó systematikus corruptióját czélzó híres körrendeletét. Gambetta külsejét — mint porosz — L. P. meg­lehetős malitiával s helylyel-közzel nem a legud­variasabb kifejezésekkel irja le, — s azért csak annyit jegyzünk meg ebből, hogy Gambetta széles állu, erős mellű ember, értelmes, de épen nem aristokratikus arczkifejezéssel. Ruházatát tisztaság tekintetéből Lindau szintén egy kissé nagyon de­mokratikusnak találta, sőt figyelme (vagy talán ellenszenve) annyira kiterjedt, hogy Gambettának még körmei tisztaságát is kritika alá vette. — Az­után így folytatja :_________ ______ " ~ " ...................... .............v____________ J .g_________ *^*^7 *"***** W .1 J VU J öllvUiLU UlUUUja Jul e X e ÍUT4U Wv vasmű ágj

Next