Ellenőr, 1873. december (5. évfolyam, 285-313. szám)
1873-12-19 / 302. szám
jelent, mint az államtól az építés befejenyett előlegeket. Hogy pedig ez ügynek ily módon a rendezése örülhet, a felett kétség sem foroghat fenn az esetben, ha azt a törvényhozás maga is tekintélyével támogatja, egyrészt utasítván a kormányt, hogy a társulatot e részbeni működésében nevezetesen oly pénzintézetnek előszerzésében segítse, mely úgy az osztrák nemzeti bank kölcsönének, valamint a bankconsortium felől való követelésének kifizetésére szükséges új kölcsönt a társulat 2-ed sorozatú kötvényeire mint zálogra előlegezzen, másrészt pedig, ha felhatalmazza a kormányt, hogy egy ily pénzintézettel szemben a jótállást vállalhassa el arra nézve, mikép a társulatnak adott állam garantiának az alapszabályszerű részvényekre első helyen a 2-ed sorozatú kötvények kamataira, illetőleg az e kötvényekre mint zálogra adott kölcsön után járó kamatok fizetésére fog fordíthatni. Ily intézkedést sürgősen szükségesnek tartunk arra nézve, hogy a társulat a már legközelebb várható eseményekkel szemben a csődre jutástól megmentessék s a pályának esetleges lefoglalása elkerültessék. A társulat pénzügyi helyzete ugyanis a következő : A pálya építésre fordittatott eddig a) a társulati értékek eladásából befolyt 52.074.635 frt. b) a kormány részéről egyrészt a biztosíték, másrészt az engedélyszerű kötelezettségen felül teljesített munkálatok czímen előlegezett 1 500.000 frt. c) A bankconsortium által adott kölcsön, melyért, mint már fentebb előadtuk, 17.000.000 frtot tartozik körülbelül a társulat a bankconsortiumnak fizetni. d) a kormány által eddig adott építkezési előlegek 2.325.750 frt. Ezen utóbbi két összeg, valamint a pálya építésének befejezésére a tordai 1.13 mfd hosszú szárnyvonal kiépítése nélkül még szükséges mintegy 1.754.000 frt. Továbbá a tordai szárnyvonalnak mint első rendű pályának kiépítésére megkívántató 476.000 forint, vagyis ugyanannak mint másodrendű pályának kiépítésére szükséges 326,000 frt; azon tételek, melyeknek fedezése még ma nincsen biztosítva. Kell tehát részint a pálya teljes befejezésére, részint a visszafizetendő kölcsönök megtérítésére összesen a tordai szárnyvonallal egytett 21.550,750 frt, illetőleg 21.405,750 frt, mely összeg tényleges értékben beszerzendő lenne. Az e czélból szükséges pénzműveletnek egyedüli alapját a társulat ama 30 millió névértékű 2-cd sorozatú kötvényei képezhetik, melyek jelenleg a bankconsortiumnál, s illetőleg 20 millió frt erejéig 2-d sorban az osztrák nemzeti banknál vannak elzálogosítva. Midőn tehát a folyó év június havában beadott jelentésünk és előterjesztésünk pótlásául az azóta történteket, annálfogva beállott jelen helyzetet előtüntető újabb jelentésünket beadnók, s annak az első jelentésünk tárgyalására kiküldött egyesített pénz- és vasúti bizottsághoz való utasítására felkérnék a tisztelt házat, el nem mulaszthatjuk figyelmét az ezen pótjelentésben jelzett, s a keleti vasút összes ügyeinek megvizsgálása előtt, s attól elkülönítve megtehető, és szükségkép időközben megteendő intézkedés égető sürgős voltára s azon komoly veszélyekre, melyek a zálogban levő másod sorozatú kötvények ki nem váltásából keletkezhetnének, tisztelettel felhivni. Kelt Budapesten, 1873-ik évi deczember hó 4 én. Kerkapoly Károly, s. k. Tisza Lajos, s. k. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése december 18-án. Elnök: Bittó István. Jegyzők : Wächter Frigyes Beöthy Algernon. A kormány részéről jelen vannak Szapáry, Pauler, Trefort, Kerkapoly miniszterek. Az ülés délelőtt tíz órakor veszi kezdetét. Elnök jelenti, hogy a főrendiház megküldi a horvát kiegyezést tárgyazó törvénynek a levéltárban történt elhelyezéséről szóló elismervényt. Irányi Dániel jászapáthi lakosainak kérvényét nyújtá be az önálló jegybank felállítása iránt. Kozma Parthén interpellate intéz az igazságügyminiszterhez. Arra, hogy a törvény nem tudásával — úgymond — senki se védhesse magát, szükséges a törvényt tökéletesen és mindenütt kihirdetni. Erről nálunk megfeledkeznek s a nem magyarnyelvű lakosságnak épen nem hozatik a törvény tudomására, vagy ha igen, akkor nem hű fordításban. Ennélfogva kérdi a minisztertől, igaz-e az, hogy 1862. és 1873. évben hozott, szentesitetett és már kihirdetetett törvények román nyelven mindeddig köztudomásra hozva, illetőleg kiadva nincsenek, s ha igaz, mivel igazolhatja miniszter úr ebbeli kötelességmulasztását és szándékszik-e haladéktalanul megtenni a szükséges intézkedéseket, hogy az említett törvények román hiteles fordításban is kiadassanak. Az interpellare közöltetni fog az igazságügyminiszterrel. Körmendy a közoktatási miniszterhez intéz interpellatiót kérdve, van-e szándékában azon tanfelügyelőket, kik mint országos képviselők tanfelügyelői tiszteknek az év épen azon szakában, amidőn a tanügy is legkevésbbé szünetel, s így leginkább igényelné a felügyeletet, meg nem felelhetnek, tanfelügyelői tisztektől felmenteni, vagy kész érették a felelősséget elvállalni? Az interpelláló közöltetni fog a közoktatási miniszterrel. Szőgyényi László az állandó igazoló bizottság nevében jelenti, hogy Boldizsár József képviselő választási jegyzőkönyve rendben találtatott. A képviselő a törvényszerű 30 nap fenntartása mellett igazoltatik. Széll Kálmán benyújtja jelentését a belügyminiszter előterjesztése iránt a cholera-járvány tárgyában s a közlekedési miniszter előterjesztése iránt az ínséges munkák tárgyában. A jelentés ki fog nyomatni s napirendre tűzetni. Irányi közvetlenül a költségvetés után kívánja tárgyaltatni, mi ellen Széll Kálmánnak sincs kifogása. Elnök jelenti, hogy a jogügyi bizottság megalakult s elnökké Perczel Bélát, jegyzővé Tost Gyulát választotta. Kerkapolyi Károly leteszi a ház asztalára a miniszterek észrevételeit és felvilágosításait a m. k. államszámvevőszéknek az 1873. évi számadásról tett részletes jelentéseire, úgyszintén ama számvevőszéknek az 1874-iki zárszámadásra tett összehasonlító észrevételeire, és ugyanannak az 1870-diki zárszámadás ügyében három ízben tett megjegyzéseire. A pénzügyi bizottsághoz fognak utasíttatni. Madarász József tudomással bírván az incompatibilitási bizottság megalakulásáról kéri az elnököt, hogy tegye magátérintkezésbe annak elnökével felkérve őt, hogy munkálataikhoz minél előbb hozzá kezdjenek s tanácskozásaik eredményét a közeljövőben a ház elé terjeszszék. Elnök megígéri, hogy e kérésnek eleget tesz, azután Boldizsárt a hatodik osztályba sorozza. Következik a napirend: a pénzügyi bizottságnak a budgetre vonatkozó jelentésének tárgyalása. A sor az igazságügyminisztérium költségvetésén van. Irányi Dániel a semmitőszék, legfőbb ítélőszék s a királyi tábla elnökének működési pótléka törlését indítványozza. E pótlék csak arra van szánva, hogy az illetők a törvényszékek tagjait szíves látásban részesíthessék ; ilyes czélra a mostani takarékossági elvek mellett semmit sem lehet megszavazni. Széll Kálmán azt feleli, hogy a bizottság nem törölhette e pótlékokat, mert rendesen kijáró évi illetéknek kellett tekintenie. Pauler miniszter megjegyzi, hogy e pótlék nem asztalpénz, hanem a nem nagyon magas fizetésnek valóban méltányos kiegészítése. Lázár Ádám alkalmat vesz itt kifejezést adni kárhoztatásának amaz országosan gyűlölt bureaucraticus rendszer fölött, mely folyvást szilárdul nálunk ahelyett, hogy száműznék. Áttérve Irányi indítványára, magáévá teszi azt az előtte elmondottakban nem lévén képes legkisebb cáfolatot fedezni fel ellene. A ház az előirányzatot a bizottság javaslata szerint elfogadja. A következő tételek észrevétel nélkül megszavaztatnak: a királyi törvényszékek és járásbíróságok czíménél: Duovics Ernő belenyugszik a 82.000 frt törlésbe, melyet a bizottság javasol, de ami a kezelést és kiadványozást illeti, indítványozza, hogy utasítassék a miniszter a jutalmak és segélyezések összegének aránylag elosztására az igénybe vevő jogosultak számára való tekintettel, s ezeknek gyors kiosztásával az illető törvényszéki elnököt bízza meg. Pauler miniszter ígéri, hogy ez irányban intézkedni fog, s ezután a tétel megszavaztatik. Majoros István itt azt indítványozza, hogy minden járásbíróság telekkönyvi hatósággal ruháztassék fel. Pauler miniszter nem tartja elfogadhatónak az indítványt, mert ennek elfogadása a telekkönyvi rendszer mély hatású változását vonná magaután erre pedig bővebb és tüzetesebb megfontolás szükséges. A ház nem fogadja el Majoros indítványát. — A fegyintézetek cziménél: Körmendi szeretné tudni, hogy mennyi a fegyenczek száma s mi az oka annak, hogy a javasolt törlések eltérnek egymástól. Pauler miniszter azt feleli, hogy nem mindenütt egyforma a fentartás szükséglete, ez okból eltérők a törlések. Körmendy kielégítőnek találja a miniszter válaszát, magára a kérdésre vonatkozólag azonban határozati javaslatot terjeszt elő, mely szerint utasítandó lenne az igazságügyminiszter, hogy az országos fegyintézeteknek az államháztartásra súlyosan nehezedő évi költségvetését — a fegyenczeknél elérhető munkaképesség s a fegyenczek munkadíjának lehető elértékesítése és a kezelésben elérhető szigorú takarékosság alapján igyekezzék mielőbb lehetően leszállítani, és erre vonatkozó jelentését a jövő évi költségvetéssel terjessze be a képviselőháznak. Pauler miniszter megjegyzi, hogy a jegyenczek eddig is alkalmaztattak munkára s hogy a most tárgyalás alatt levő költségvetés is a költségek apadását mutatja. Körmendy e megjegyzésre visszavonja hat javaslatát s azután a ház elfogadta a bizottság javaslatának minden további pontját, s ezzel a tárgyalás végett ért. A megszavazott költségvetés a pénzügyi bizottságnak lesz kiadandó, hogy a megszavazott összegek alapján a költségvetési törvényjavaslatok a ház elé terjessze. Egyébb tárgy nem volt napirenden, elnök az ülést bezárja. Holnap a pénzügyekre vonatkozó jogi szabályok érvényben tartásáról szóló törvényjavaslat kerül tárgyalás alá. Ülés vége délben 12 órakor é nek hasonértelmű szavainkkal. Felemlítette például „messze“ igehatározót, melynek rokonságára csat: a lapp nyelvben akadunk ; felhozta, hogy a melléknevek középfoka ott is a kettős „b“-vel képezték; a sorszámnevek „d“-ben végződik; az „esz“ birtokos melléknevek képzője. Budenz azért ismerkedett meg az itt tartózkodó lappokkal, kik 3 férfi, és egy nő, maguk is jelen voltak a mai ülésben szarvasbőr-ruhában, hogy a magyar nyelvtudománynak nyelvanyagot szerezzen és mutatványokat írjon le, mi annyival kívánatosabbnak látszott, mert az első látogatása alkalmával meggyőződött arról, hogy a svéd-lapp dialectust beszélik, amely tájszóláson az egész jelen században nem nyomattak művek, kivéve Posard 1840-ben kijött nyelvtani vázlatot, melynek semmi értéke nincs. Duben Gusztáv közelebb írt a svéd lappokról egy becses könyvet, de nyelvüket ő sem tárgyalja. Budenznek megismerkedése sikerült, több dolgot leírt kiejtésük szerint. A tisztes rokonok előbb idegenkedtek, azután közlékenyebbek lőnek, egyes kisebb megemlékezéseket, majd hosszabb meséket beszélve el. A nagy közönség, férfi és nőhallgatóság, mely a kis termet egészen megtöltötte, az előadást folytonos figyelemmel kisérte, szintúgy a lappok meséit, mert Budenz nyelvük érzéki hatásának feltüntetése végett velük is beszéltetett, sőt pár magyar verssor elmondatása által megkísértette, mennyire képesek szavainkat kiejteni. Végül a vállalkozóknak mondott németül, előbb az akadémiától engedelmet kérve, néhány meleg szóban köszönetet; Pulszky pedig Budenznek köszönte meg, hogy oly buzgó volt. Most a folyó ügyek következtek. Az osztálytitkár bemutatta Imreh Sándornak a „Marczibányi-díjjal“ koszorúzott, és megjelent nyelvészeti művét; bejelentette, hogy Budenz finnugor nyelvszóinak első kötete a sajtó alól kikerült, hogy Budenz József Hyde Clark angol írónak „A magyar és finn nyelv himaláyai rokonságáról“ írt értekezéséről úgy nyilatkozott, miszerint az nem nyelvészeti alapokon készült munka, de vakmerő fantázia szüleménye, így az akadémia nem fordíttatja le. Utóljára az osztály költségvetését, 5740 forintra terjeszkedik, adta elő, mely helybenhagyatott. Az osztályülést zárt ülés követte, így rogta fel Rossi Hamletet, így a Hamletben személyesített psychológiai igazságot. Már külső megjelenésében is egészen eltért a köznapi Hamlet-személyesítőktől. Hamletet rendesen „nyalka gyereknek“ szokták ábrázolni, pedig ennek ellenkezője benn van magában a szövegben. Rossi Hamletje egészen olyan volt, amilyennek őt anyja, a királyné ecseteli. A darabot jelentékeny kihagyással adták néhol a hatás előnyére, de néhol hátrányára. A harmadik felvonás híres monológját: „to be or not to be“, a második felvonás végére vonták s a színészekkel való jelenet után következő monológhoz csatolták, s igy történt, hogy minden benső összefüggés nélkül az előbb mondottakkal kezdte el az olasz művész: „esse e non esse“. Mindjárt e monológ után azonban, ahol a Hamlet Opheliával szól, a hatás előnyére volt, hogy midőn Hamlet e szavakkal : „eredj kolostorba“ — eltávozik, Ophelia monológja helyett a függöny lassan legördült. Ophelia jó személyesítőt nyert a társulat drámai primadonnájában. Claudius azonban, a tegnapi előadás után ítélve, valódi „Puppenkönig“ lehetett. A Károlyszinháznak a czenzura azzal ütött reclamot, hogy egy újdonságának előadatását megtiltá. A darabot a „Kikeriki“ szerkesztője irta s tárgyát ez istentől elrugaszkodott „drámának“ (Berger drámának nevezi) az a viszásság képezi, amely mindennapi jelenség az életben, s amely egyenesen amiatt fordul elő, hogy a kath. egyház dogmái nem engedik meg a kétszeri házasságot. Most a színházigazgatók a törvényhozástól a színházi cenzura eltörlését kérvényezik. Nincs is fölöslegesebb dolog mint a színházi cenzúra, mert az a darab, amely minden tekintetben rósz, az úgy is megbukik, amely pedig minden tekintetben jó, az — semmi tekintetben sem lehet rósz! • Ujvári Béla: Magyar tudományos akadémia. (December 18.) Ma az akadémia nyelv- és széptudományi osztálya Pulszky Ferencz elnöklete alatt rendkívüli ülést tartott, melyen Budenz József értekezett „A jelenleg Budapesten tartózkodó lappok nyelvéről“, így mutatva meg, hogy a tudós az oly alkalmakat, melyeket a közönség csak ritkaságoknak tekint, a tudomány czéljaira és előmenetelére használja fel és zsákmányolja ki. A lappokra nézve kiemelte, hogy most mintegy 30 ezeren vannak, azonban hajdan nevezetes szerepet játszottak éjszaki Európa történetében, tekintélyes állást foglaltak el, de a sors mostoha volt, ám minket így is érdekelnek, mert nyelvök igen közeli rokonságban áll a magyarral, ennek kimutatására több rokonszavat sorolt fel, melyek csaknem teljesen megegyez KÜLFÖLD. Deczember 18 án: Franczia köztársaság. A deczember 14-iki pótválasztásokon beadott szavazatok számaránya a következő: Seine-et-Oise megyében Calmon mérsékelt baloldali 54 ezer szavazatot kapott Lovesque monarchista 37 ezer szavazata ellen. Versailles városa 1000-el több szavazatot adott Calmonnak mint Lovesque-nek. Finistérében Swiney 59 ezer szavazatával szemben, Le Quen monarchista 39 ezret kapott. Brest és Quimper városa együtt majdnem nyolcadfél ezer szavazatot adtak a republicanus jelöltnek, míg a monarchista ezer és néhánynál többet nem nyert. Aude megyében Marcou és Bonnel republicanusok 29—29 ezer szavazattal választottak meg, míg Castel és Peyrousse bonapartisták 13 ezer, Peiriére és Vic- Auduze monarchisták pedig 6 ezer s néhány száz szavazatot kaptak. A városok e megyében is 6-7-szeres többséget adtak a republicánusoknak. Mindebből pedig az tűnik ki, hogy az úgynevezett intelligencziának, amilyen pl. a városok polgársága legalább is 70 százaléka republicánus érzelmű, és kitűnik továbbá az, hogy a nép között nagyobb, kétszer akkora pártja van a bonapartistáknak mint a royalistáknak. Ezt mutatja Aude megye példája, hol a bonapartista jelöltek kétszer annyi szavazatot kaptak, mint a royalisták. Érdekes tudni azt is, hogy az 1871. óta végbement 12 pótválasztás száz tizennyolcz republicánus képviselőt adott a nemzetgyűlésnek és csak húsz monarchistát! — Ez arányt pedig aligha fogja módosítani az új választási törvény is. E törvény vezérelve úgy látszik az akar lenni, hogy a vagyon és az intelligenciának tetemes előnyöket adjon, s mesterséges módon szaporítsa szavazatait a szegényebb osztály rovására. Belcaster ismeretes monarchista ily irányú törvényjavaslatot dolgozott, s több lap komolyan vitatja, hogy a 30-as bizottság ezt a tervezetet fogja alapul elfogadni. E reactionárius javaslat lényege abban foglalható össze, hogy: 1-szer a szavazati jog elnyerésére legalább 25 éves életkort köt ki feltételül, 2-szor minden házas vagy özvegy férfinak, úgy nem külöben minden rendű és rangú honoratiornak, valamint minden 25 francnál több adót fizetőnek, 2,3 és 4 szavazatot ad, a szerint a mint a nevezett qualificatiókból többel vagy kevesebbel bír. Ha például valaki 25 franc adót fizet, nőss a mellett tisztviselő, vagy honoratior , kap 4 szavazatot. E gyönyörűséges terv azonban nem sok kárt tehet a republicanusoknak, hiszen ép az intelligenczia és vagyon, melynek ily mesterségesen akarják többszörösíteni szavazatait, mint már említettük, legalább 70°0-ban republicanus. Német birodalom. A pápai encyclica epistoláára Reinkensz-katholikus püspök igen találó választ ad egy pásztor levelében. „A pápa — úgymond — azzal kezdi körlevelét, hogy pápasága ideje alatt sok szomorú és keserű dolgot kellett tapasztalni és eltűrni; — azonban nagyon távol áll attól, hogy e sok bajnak és rosznak az okát önmagában keresse — sokkal távolabb és sokszor nem is létező okokban keresi azt. Ámbár általában beismerte azt, hogy nem méltó arra, hogy isten helytartója legyen (Nos alicet immerentes) mégis a megközelíthetlen isteni igazság fénykoszorújával veszi magát körül és oly hangon beszél, mintha azt kérdezné: „Ki tud közületek engemet hibával, bűnnel vádolni?“ A pápa a világon levő nyomornak legfőbb okát a „szabadkőművesi szektákéban keresi, bármi néven neveztessenek is azok ; e szektákból alakul „a sátán zsinagógája, mely csapatait az egyház ellen gyakorolja és azt megtámadja.“ Minél inkább ismeri valaki a mai civilisatiót és culturállamainkban a mozgató erőket, annál nagyobb csodálkozással kell, hogy fogadja e nyilatkozatot egy oly nagy egyház főnökének szájából.“ Ezután kritika alá véve az átkokat, szitkokat és káromkodásokat, melyeket a pápa Németországra és Svájcra szórt, valamint a nevezett államok intézményei és törvényei ellen intézett lázító passusokat, így folytatja Reinkens : „Valóban bámulatos, hogy a pápa azzal dicsekszik, hogy püspökeivel együtt szigorúan megtartja a világi hatóság iránti engedelmességet sz. Pál szellemében s mégis ugyanazon lélektettel a legfontosabb törvényeket azon ürügy alatt, hogy ellenkeznek Isten parancsával, kárhoztatja, semmiseknek, lelkiismeretben nem kötelezőknek nyilatkoztatja és igy feloldozza az alattvalókat az engedelmesség kötelme alól nem csak, sőt biztosítja a törvény áthágóit s őket a vértanukkal egy rangra helyezi!! Persze a kormányok ezúttal nem sokat félnek. Azon öntudat, hogy erkölcsei eszmét képviselnek az isteni világrendben, elő szabja nekik kötelességöket és a történelem rettenthetlenekké teszi őket. A legfélelmesebb és legtündöklőbb pápa, ki csak valaha a földön létezett, III. Incze elvetette az angol Magna Chartát, eget, földet felhívott ellene, átokkal és interdictummal sújtotta; de azért a charta mégsem veszett el, naggyá tette Anglia népét és ez nem vesztette el a kereszténységet. X. Incze Zelus Domus Dei nevű bullájában roppant haraggal vetette el a westphaliai békét, illetőleg annak az egyházra nézete szerint káros határozatait, a múltra, jelenre és jövőre nézve érvénytelennek és senmisnek jelentette ki. VI. Pius még 1789-ben is figyelmeztető, a német püspököket, hogy az egyház soha sem ismerte és fogadta el ama békekötést — és ime, mégis a német püspökök, kik olv egyek a pápával 1872. sept. 20 án egy hivatalos emlékiratban a törvények feletti és elleni képzelt jogokat épen azon westphaliai békekötésből származtatták le, melyet a pápák két századon keresztül oly serényen kárhoztattak! IX. Pius 1868. jun. 22-én az osztrák alaptörvényeket mint aljasakat, elvetette, semmiseknek és érvényteleneknek nyilatkoztatta — és 1872-ban ugyanazon pápa megengedte az insbrucki jezsuitáknak, hogy egy reversalis által kötelezzék magukat, miszerint ama borzalmas és alávaló törvényeknek engedelmeskedjenek.“ A pásztorlevél többi részeiben védelmezi Reinkens az ó-katholicismust a pápa röppentyűszerű menykönyvei ellen. A polgári házasságról szóló javaslatot első olvasásban elfogadta a porosz képviselőház. A 6. szakasz módosítását a kormány ellenzi. (Ez a §. alapítja meg, hogy anyakönyvvezetéssel papok is megbízhatók). A hivatalos lapból. Pénzügyi magyar miniszterem előterjesztésére Máriássy Sándor I-fő osztályú pénzügyminiszteri fogalmazónak a miniszteri titkári czimet díjmentesen adományozom. Kell Budapesten 1873. november hó 29 én. Ferencz József, s. k. Kerkapoly Károly, s. k HÍREK. Deczember 18. — A Pestmegye pártfogása mellett általában rendezett általános kiállítás f. évi deczember 21-én fogván megnyitattni, van szerencsém a közönséget értesíteni, hogy a megnyitás a mondott napon d. u. 3 órára tűzetett ki, mely alkalommal tudományos és népszerű felolvasások fognak tartatni. Hasonló felolvasások tartatnak f. 23 án, 25-én és 28 án d. u. 3 órától 5 óráig. Az ezen felolvasásokra szóló jegyek ára: I. hely, 2 frt, 11. hely 1 frt. és a tanulók részére karzati jegy: 20 kr. A kiállítás f. hó 22-étől 28- áig naponként d. e. 9 órától d. u. 2 óráig álland nyitva a t. közönség részére. Belépti jegyek naponként a megyeházban — a kiállítási helyiségekben — válthatók. Ily belépti jegy ára : 50 kr. Ezen kiállításnak fő czélja a tehetetlen árvák felsegélése és a világhírű lengyel festész Matjejko egyik művének megszerzése rvén, szükségtelen, hogy a budapesti műveit kivált a hazai jót és szépet előmozdító lelkes közönséget tettleges részvétre kérjem fel. Budapesten az 1873. évi decz. hó 16-án. id. Kubinyi Ferencz a kiállítás rendezője. — A király ma délután 1112-kor gr. Pejachevich szárnysegéd kíséretében megtekintette az uj posta- és távirda- épületet. A gránátos és zsibarus utcza sarkán lévő előcsarnokba belépve, gróf Zichy kereskedelmi miniszter ur által fogadtatott s miután a miniszter ur által az ott jelenlevők Gervay Mihály országos főpostaigazgató, Takács országos főtávirdaigazgató, Rácz József kir. tanácsos és postaigazgató, Szalay László távirdaigazgató, Obadich János főpostafőnök és a posta s távirda palota gondnoka, továbbá Skalnitzky és Koch építészek bemutattattak volna, ő Felsége az egyes kezelő osztályokat szemrigyre vette, végig haladván a levélfeladási s leadási és a pénzes levél feladási termeken a palotaudvarába lépve, a márkafeladási osztályon keresztül az első emeleten létező levéltovábbítási termeket s a levélhordozói csarnokot megtekintő, mindenütt a legnagyobb érdekeltséggel mindenre kiterjesztő figyelmét, ahonnan visszatérve a második emeleten létező díszes tanácstermet megszemlélő, erre a harmadik emeleten létező hivatalos helyiségek megtekintése után a távirdai helyiségekbe lépett, ott a női távirászok termében Klar lovagi osztálytanácsos és Fábry Frigyes távirdafőnök által újra fogadtatván a villanyos telepeke szemlélé, mely alkalommal egy ő felségének szóló távirat érkezett, a melyet ő felsége azonnal át is vett, onnan a táviratok feladási termeit megszemlélve, megelégedését a czélszerű berendezés, de különösen a példás tisztaság fölött ismételve kifejezve távozott. — A m. kir. testőrség főkapitányához, gr. Haller Ferencz tábornokhoz ő felsége következő kéziratot intézett: „Kedves gr. Haller! Tudomásomra jutott, hogy ön néhány nap előtt tölté be mint tiszt hatvanadik szolgálat évét. Midőn én egy ritka hosszúságú szolgálati időnek ezen perezét alkalmul veszem arra, hogy önnek folyvást tanúsított kötelességhűségéről és sokoldalú alkalmazásokban odaadásáról hálásan emlékezem meg, szivemből óhajtom, hogy ön jelen állásában még éveken keresztül számomra megtartva maradjon. Budapest, 1873. november 30. Ferencz József s. k. — A rókavadász társaság, mint már említettük, a vadászatokról nagy festményt készíttetett. E mű már készen van, s 53 alak látható rajta. Ezek közül 40, a társulat — piros — egyenruhájában van. Középen a királyi pár foglal helyet,lovon és vadász öltönyben. A csoportozatot, az eleven színeket, s az arczok hasonlatosságát igen dicsérik. A festmény jelenleg, Wenkheim Béla miniszternél van, s ha nem csalódunk, Richter műve. A vadásztársaság föl fogja kérni a királynét, fogadja el e képet, mint a rákosi vadászatok emlékét. — A debreczeni jogászbál házi aszszonya Tisza Kálmánná, szül. gr. Dégenfeld Ilona urhölgy lesz, ki a legnagyobb szívességgel fogadta el az ifjúság felkérését. — A katonai hatóságok előtt nem létezik Budapest, náluk még a fővárosok egyesülése után is csak Ofen meg Pesth maradt, s igy adressálják minden megkeresvényüket, melyeket minisztériumokhoz és városi hatósághoz intéznek. Az erdélyi levéltár átszállítása és berendezése a budai országházban már annyira haladt előre, hogy a levéltár teljes fölszerelése és beosztása a folyó tél alatt valószínűleg befejeztetik. — A szathmári püspök, dr. Schlauch Lőrincz a püspöki megyéjében levő néptanítók és segédlelkészek fizetéseinek javítására évenkint 22.000 frtot kiván fordítani, így a 60—80 frtos évi fizetések 200 frtra emelkednek. Elismerésre méltó, hogy az aránylag legkisebb jövedelmű szathmári püspök jár e téren elől jó példával. — A budapesti népszínház végrehajtó bizottsága e hó 21 én délelőtt 10 órakor Steiger Gyula országgyűlési képviselő szállásán bizottsági ülést tart. Az ülés tárgyai: 1) Intézkedés a pénz kezelése körül; 2) Az építési ajánlatok bemutatására határidő megszabása; 3) A terv és kiviteli módozatoknak meghányása. — Sepsi-Szt.-György város közönsége az ottani közs.fiú- és leányiskola számára egyik legdiszesebb középületét ajánlotta fel és annak folyamatban lévő átalakítási költségei fedezésére, oly elhatározás mellett, hogy a jövő tanév kezdetén az átengedett épület egyik szárnyában egy felső leányiskola is fog feállíttatni, a város pénztárából ICOO frtot utalványozott. — Czegléd város főkapitánya egy nyilatkozatot küldet be hozzánk, azon hírre vonatkozólag, hogy Blau, n.kátai fiatalember azért lett volna öngyilkos, mert Czegléden 4000 frtot elkártyázott A főkapitány nyilatkozata szerint, Blau Nagy-Kőrösön kártyázta el pénzét. A magyar mérnök és építész egylet szombaton, decz. 20 án esti 6 órakor a régi Lloyd épületben levő egyleti helyiségben egyetemes szakülést tart, melyen Punczmann Gyula „a sgrafitto-díszítésről és ennek alkalmazásáról az „építészetben“ fog értekezni. — Színházi hírek. A nemzeti színházhoz egy fiatal tenoristát, Udvardyt (Höffler) szerződtettek ki Richter tanítványa. Hangját dicsérik, s hír szerént „Lohengrin“ czímszerepét fogja először énekelni. A reménységek teljesülését óhajtjuk. — „V a t e r i a“ kiállítási költségei csak 2600 írtba kerültek, noha szép és díszes minden. — „Hunyadi Lászlónak“ 200 ik előadását, melyhez ünnepélyeket akarnak fűzni, s az előkészületek megtételére már bizottság is alakult, többen elhalasztani óhajtanák későbbre, mikor lesz, aki Gara Mária szerepét énekelheti, mert az opera jelenlegi személyzetéből oly énekesnő teljesen hiányzik, aki mint Mária az ünnepélyes előadáshoz való volna. Hanem hogy mikor lesz ilyen, az még hosszú idő kérdése. — Az István téri színházban a személyzet javára e hó 21-én lép föl a Lendvaypár a „Makranczos hölgy“-ben. — Berlioz a magyarokról. Berlioz emlékiratai most jelentek meg második kiadásban. E könyv nem valami ismeretes nálunk, s a „P. Napló“ közöl belőle egy mutatványt az új kiadás után. Berlioz, ki a Rákóczy-indulóról átiratot is készített, a negyvenes években volt Pesten s elég részletesen ir itt idézéséről. Mint látszik, kevés fogalma volt hazánkról, s ami volt, az is ferde. Bizonyos hetykeséggel adja elő, hogy Pesten hangversenyre készülvén, egy jó ismerőse előre figyelmeztette, mikép adjon elő magyar darabot is, ha ünnepelt művész akar lenni, így választotta ki aztán a Rákóczy-indulót, ezt az ördöngős darabot. Leírja aztán, mily hatást tett e darab előadása a nemzeti színházban. Nem tudjuk mennyi a költői túlzás Berlioz elbeszéléséből s a Rákóczy transcriptiójának genesiséből. Annyi bizonyos, hogy ez induló iránt a híres művész sokkal több szeretetet tanúsított, mennyit könyve elárult, mert előadta Párisban is, sőt beleszőtte „Faust“ czímű operájába. Különben Berlioz több helyen elég elismeréssel ír a magyarokról, s nyelvünket alkalmasabbnak tartja a zenére mint a németet. Szól Erkel Ferenczről is, még pedig nagy dicsérettel: „Erkel úr, a nemzeti színház karmestere — úgymond — kitűnő és nagytehetségü ember; hallottam egy operáját, a „Hunyadist. E mű rendkívül érdekes. Eredetisége meglepő, költészete elragadó, mély érzés buzog benne. Hangszerelése finom és correct s az energiát sem nélkülözi. — a tegnapi írói és művészi estélyen ismét nagyszámú és válogatott közönség jelent meg a „Hungária“ dísztermében. A hangversenyrészt a Székely-testvérek: Imre és István kezdték meg, zongorán és gordonkán két darabot (svájczi hangok és oláh dalok) adván elő, majd Tannerné énekelt két magyar dalt Zimaytól, Lanka pedig „Don Riaz pechje“ czímű spanyol románczót olvasott föl saját magától. Férfi közönségnek tetsző tárgya van. Odry a „Tannhauser“-ből énekelte az „Esti csillag“ áriáját. Krancsevics hegedűjátéka volt az előadás egyik legművészibb része, Balázs Sándor felolvasása pedig („A színésznő férje“) a legmulatságosabb. Kvassayné asszony Lisztről énekelt egy dalt, azután Erkeltől a „Magyarok istenét“, Dubez és Erkel Sándor hárfa- és zongorakisérete mellett. Az estély második szakasza lakomából állt. — A münccheni magyar egylet decz. 13-án tartotta meg tisztújítását, melynek eredménye következő: Elnökké választatott Steingaszner Kálmán, alelnökké ZomboriFerencz, jegyzővé Vigh Gyula, titkárrá Erős György, pénztárnokká Pollák Manó, könyvtárnokká Kreuter Ferencz, alkönyvtárnokká Guttmann Izidor, bizottmányi tagokká pedig Klein Sámuel, Steingaszner Olivér és Török Sándor. — Az egylet összesen 43 tagot számlál festők, technikusok és iparosok közül. Az egylet kebelében dalárda alakult. — Dietrich Ignácz pécsi ügyvédtől egy törvényjavaslat vázlata jelent meg az 1868. évi LVI. törvényczikkben foglalt törvénykezési rendtartás módosításáról. — Beküldetett hozzánk a következő figyelmeztetés: A magyarországi földrajzi társulat titkárja nem tudja, hogy Buda, Eger, Kolozsvár, Gyula Fejérvár és Gyalla Magyarországban van. Legalább ezt kell hinnünk, midőn Berecz Antal „Természet“ szimü természettudományi s földirati ismereteket terjesztő népszerű lap 1873-dik évi 23 dik számában a 317-dik oldalon „Nevezetesebb csillagdák“ csimü czikben az ausztriai csillagdák között látjuk felsorolva a budai-, egri-, kolozsvári-, és a Konkoly Miklós úr tulajdonában lévő ógyallsi csillagdákat. A marhavész elhárítása érdekében a fővárosi tanács fölszólítja mindazokat, kik szarvasmarhát bírnak, hogy marháikat elég térséges, világos, meleg, tiszta és kellően szellőztetett istálókban tartsák, jó minőségű eledel és italban s koronkénti sózatásban részesítsék, különösen pedig, hogy az állatnak bár csekélynek látszó megbetegülését is figyelemben tartsák, s azt a kerületi állatorvosnak haladéktalanul bejelenteni komoly kötelességüknek ismerjék. — A főváros egyik legszebb pontja nem sokára a nemzeti színház lesz, a sarkon levő bérházával egy vonalba építve. Említettük már többször az itt foganatba veendő építkezéseket, melyekhez most a lapokban részletes leírást is olvasunk Skalniczky építész terve után. E tervrajz szerint melyet Skalniczky már benyújtott a hatósághoz, a bérház az utczavonal egész mentében négy emeletesre fog kiépíttetni, s ezzel egyenlő magasságban van tartva a színház homlokzata is. A kerepesi és országút sarkán a kigömbölyített épület magas kupola által koronáztatik. A színházi épület részint, hogy a két szárnyépülettel kellő kapcsolatba hozassék, s ezek elől háttérbe ne szoruljon, részint a helyiségek bővítése czéljából, előépítés által kijebb hozatik, úgy azonban, hogy 2 és fél öllel az utczavonalon belül áll, kis előtérrel bír, s az épület kerepesi útra néző homlokzatának főtagozatát képezi. Homlokzata földszint egy tágas s magas vestibülhöz vezető három kapu, fölötte egy nyilt oszlopcsarnok, mely a 2 és 3 ik emelet magasságát foglalja el, s a 4 ik emeleten egy háromszögű, felül jelvényekkel díszített csúcsos homlokzat által tetőztetik be. A belső berendezést illetőleg földszinten a már említett vestibülhöz s a karzathoz vezető két kényelmes lépcső van a vestibül s a színház mostani előcsarnoka fölött a társalgó terem van elhelyezve s e fölött a festő terem. A színház belső elhelyezése érintetlen marad, csak a karzatok nyernek rég nélkülözött pissoire okat, s az öltöző helyiségek jobbról és balról szaporittatnak és nagyobbittatnak. A „Pannónia“ melletti szárny épületben földszint egy bolt helyiség, udvar felől a nappali pénztár feküsznek. Az emeleteken a könyvtár és lakhelyiségek. Az országutra eső háznak a vegytani intézet telke melleti részébe, s a laképülettől tűzmentesen elválasztva a földszint és első emeletet elfoglaló díszletterem, e fölött 2-ik emeleten a ruhatár, 3-ik emeleten a rendező lakása jön. Az épület többi részei magánlakásoknak vannak szánva. Földszint egy nagy kávéház, a kupola alatt kör alakú teremmel s egy vendéglő. Az udvari