Ellenőr, 1874. február (6. évfolyam, 32-58. szám)

1874-02-23 / 53. szám

példák által hatnak, s a stylszerű­ iránti fogékony­ságot fejlesztik. Az iparmúzeum eszméje nálunk legelőször a magyar mérnökegylet 1861. július havi ülésében merült föl. Preusz Mór tanár tett erre nézve indít­ványt, s alakítottak is bizottságot, de a föllépést nagyobb siker nem követte. Négy év előtt az or­szágos ipar­egyesület karolta fel egy iparműmúze­­um eszméjét, s neki sikerült átalános viszhangot kelteni. Az eszmét az országos képzőművészeti társulat is fölkarolta, s a nyilvánosság úgy, mint egyesek tevékenysége foglalkozni kezdett azzal. Maga az ügy a nagy­közönség részvétére van utalva, de azóta mindig válságos időket élünk. E közben is sokat tett azonban a kormány jó akarata, az országgyűlés előzékenysége, és egye­sek adománya, úgy hogy e pillanatban már sok­kal előbbre van a magyar iparmúzeum ügye, mint volt Bécsben ugyanennyi idő alatt. Az országgyű­lés 50.000 frtot szavazott meg a műipar tárgyai­ból való vásárlásokra. Ez összeg nincs még egé­szen elköltve, s már­is százezer frtra megy a tár­gyak értéke, melyeket pár hét múlva a nyilvános megszemlélésnek is átadnak. A bécsi közkiállítás nagyon elősegítette a gyűjtéseket, mert a külföld legelső gyárosai előtt is oly rokonszenves lett iparmúzeumunk ügye, hogy nagyértékű és tetemes ajándékokkal járultak hozzá, vagy előzékenységet tanúsítottak a vásárláskor. A bécsi iparmúzeum gazdagsága nem bevásár­lások után gyarapodott, hanem egyesek, a feje­delem, a főherczegek, stb adakozásából. Ily ada­kozásokra számot tarthatunk mi is, s biztos a re­mény, hogy a titokban, vagy ismeretlenül lappangó műtárgyak a családi kamarákból az iparmúzeumba fognak kerülni. Keleti felolvasását a Pulszky Ferenczé követte. A kisebb domborművek (pénzek, érmek, stb.) fejlődése és története felől szólt az ismeretek ama nagy készletével, mely a tudományosság te­rén Pulszkynak annyira rendelkezésére áll. Leg­először a pénzekről szólt. Sok idő múlt el, mig a népek a pénz használatára jöttek. Akkor is már hosszabb ideig használtak arany és ezüst darabo­kat, de hogy azok valódiak-e azt az üzletre bíz­ták. Majd szabatos darabokra vágták az arany és ezüst darabokat, s megbélyegezték azokat. Az első pénzek Krőzusnál fordultak elő. Ázsia arany, Gö­rögország ezüst, Róma rézpénzt használt, s ez utóbbi helyen csak Julius Caesar óta lettek arany pénzek. E régi pénzeknek csak egyik lapján volt ábra, a másik oldalon egy négyszög látszik, az ülő nyoma, a­mint az ábrát ráverték a pénz lap­jára, mely ilyenkor gyakran elveszti kerekségét is. Oldalkarima tehát nem volt, ezt a római pén­zeken veszszük észre először. A pénzeket a hami­sítástól, vagy megcsonkítástól megőrzendő, az is­tenség oltalma alá helyezték,­­ rendesen a város istene volt látható annak lapján. Itt megemlíti a felolvasó, hogy Bécsben még most is tallérokat ver­nek, melyek egyik lapján Mária­ Terézia képe van, mert az ily ezüst pénz messze földekön, például a Nílus környékén is el van terjedve, s ott újabb alakút nehézségek nélkül nem lehetne forgalomba hozni. Ezek után Pulszky a régi pénzek vezetőiről, dombor­műveiről szólt részletesen). Legszebbek e tekintetben a görögöké és egyptomiaké. Rómaiak­nál hiába keresünk ily művészi tökélyt. Még ma­gában Rómában elég szépek a pénzek arczképei, de a coloniákon már egészen elaljasodtak. By­­zanczban a pénz minden mű­vészetiesség nélkül ké­szült. Szólt ezután az emlékérmekről, melyeket már a régibb időkben is használtak vitéz katonák ki­tüntetésére. De az újabb korban csak a XV. szá­zadban jött divatba az emlékérem, s jeles művészek készítették. Mátyás királytól, II. Lajostól, Mária királynőtől stb. igen szép példányok maradtak fent, melyeket a felolvasó be is mutatott. A XVII. század felé megszűntek az érmek oly művésziek lenni. Nem a szépség a főczél, hanem az ábrázo­lásban az elmésség, s a technikai akadályok le­győzése, így egészen elsatnyult itt a művészet s I. Ferencz császár arczképe monstrum alakban jött pénzekre és érmekre. Átalában oly gyarló volt e téren a művészet, hogy a jóizlés nevében refor­mokról kellett gondoskodni. I. Napoleon volt az első, ki a franczia pénzverdéket reformálta, a 20-as években pedig Anglia. Bécsben a művészet ez ága oly gyarló volt, hogy Ferdinánd rögtönzött koronázására az emlékérmet nem tudták elkészíteni, s akkor nevezték ki a pénzverdéhez Böhm Dániel hazánkfiát bélyegvésőnek. A felolvasó részletesen ismertette a pénzek és érmek készítésének különböző módját, a híre­sebb érem­vésőket, stb. Aztán áttért a préselt bőr­munkákra, melyek a diszmóiparhoz tartoznak, s most leginkább a könyvkötők elevenítették föl. Majd a kőmetszésről, a gyűrü­kövek faragványai­ról szólt, melyeket görög és római telepeken oly gyakran találunk. Aztán ismertette a vésett köve­ket, gemmákat, caméókat. Újabb időkben az ola­szoknál a kagylóvésés jött divatba, s annak réte­geit igen ügyesen tudják felhasználni az alakzatok színezéséhez. Az ilynembeli legkitűnőbb példányok­ból már­is van néhány darab az iparmúzeum gyűj­teményében. Végül az elmondottakból Pulszky azt a ta­nulságot állította elő, hogy a fejlett ízlés ma már a kisebb domborműveknél is visszatért a régi, egy­szerű széphez s azokat követi. E felolvasást megéljenezte a közönség, s az­tán a terem közepén gyűlt össze, megtekinteni a kiállított érmeket és véseteket. Jövő vasárnap ismét lesz felolvasás.­ ­ A hivatalos lapból. A­­ pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök Alberti Gusztáv Il­od osztályú erdészt a beszterczebányai magyar királyi jószágigazgató­ság kerületében, ugyanezen igazgatósághoz I-fő osztályú, B­a­­­y­k­a János fogalmazó erdőgyakornokot a pénzügymi­nisztérium erdészeti ügyosztályában, Z­us­ki­n Mihály és Gáspár Béla erdőgyakornokokat pedig a nevezett igaz­­gatósá­ghoz 111-ad osztályú magyar királyi erdészekké ne­vezte ki. A közoktatásügyi miniszter Molnár Károly tanár­­képezdei rendes tagot a magyar nemz. múzeum ásványta­nári osztályához segéddé nevezte ki. Az igazságügyminiszter a jászberényi kir. törvény­székhez irodatisztté Vágó Gellért ottani írnokot ne­vezte ki. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisz­térium Balázsovich Árpád miniszteri segédfogalmazót a budapesti postaigazgatósághoz II. oszt. fogalmazóvá ne­vezte ki.* A m. k. igazságügyminiszternek 37,576 sz. a. l­e­tt k­ö­r­r­e­n­d­e­l­e­t­e a­z ö­s­s­z­e­s e. f. kir. biróságokhoz. A magyar királyi pénzügyminisztérium értesítése szerint a bíróságok, a közbejöttükkel létesített árverési jogügyleteknek illetékszabás végett való közlésé­nél sok esetben késedelmesen járnak el, s nevezetesen in­gatlanokra vezetett végrehajtásoknál,­­az árverésen­ vétel tárgyát képezett ingatlannak a vevő nevére történt átíra­tása után küldik csak meg az árverésről szóló jegyzőköny­vek másolatát az adóhivatalnak. A törvényesített illeték-szabályok 146 és 248 .§-aiban megállapított felelősségre utalva, felhívom ez okból a bíró­ságokat, hogy az árverésről szóló jegyzőkönyveket, a ille­ték-szabályok 79. §-nak 1. pontjához képest, az árverés jogerőre emelkedése után 8 nap alatt az illeték-szabással megbízott hivatalokhoz fát tenni kötelességüknek ismerjék. Budapesten, 1874. febr­uá 14. Dr. Pauler Tivadar, s. k. A pálfalvai vasúti távirdaállomás a magyar királyi állam­vasúton magánsürgönyök felvételére is hatalmaztatott. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház február 23-iki ü­léséből. A mai ülést kiválólag érdekessé téve a bel­ügyminiszter válasza Gáll szombati interpelláció­­jára, ezt kivéve azonban egyéb megemlítésre méltó mozzanata nem volt, napirenden csak­is a két bizott­mány kiegészítése lévén. A kérvények benyújtása után Szapáry belügyminiszter úr azonnal felál­lást említett válaszával, melyet a ház nagy tet­széssel fogadott, és melynek tartalma a kö­vetkező : Tisztelt ház! A tegnapelőti ülésben Gáll Jó­zsef képviselő úr interpellátiót intézett hozám, a­melynek tartalma, azt hiszem, még világos emlé­kezetében van a t. háznak s így fölösleges egész terjedelmében felolvasni. Bátor leszek ez interpel­­latio egyes részleteire egyenként válaszolni. (Hall­ja !)Először is azt a kérdést intézi hozzám a t. képviselő úr : való-e, hogy általam rendelet intézte­­tett a szász nemzeti egyetemhez, melyben egy ez­által hozott határozat, vagy a képviselő úr szerint egy kérvényre vonatkozó határozat megsemmisítte­­tett, és kérdi a képviselő úr, hiteles-e azon szö­veg, és való-e a rendelet ama tartalma, mely, -­ mint ő mondja — több lapban megjelent ? E kérdésekre azt vagyok bátor mindenek előtt megjegyezni, hogy én nem tudhatom, mely lapokban olvasta a képviselő úr a szóban levő rendeletet s e szerint nem nyilatkozhatom arról, a hivatalos szöveget látta-e vagy nem? Hogy azon­ban rendelet intéztetett általam a rácz nemzeti egyetemhez, az ez által hozott határozatokra vo­natkozólag, az tény, s ezen rendelet hivatalos szö­vegét elhoztam magammal, hogy a t. képviselő úrnak, ha kívánja, rendelkezésére bocsássam. Második kérdésére a t. képviselő úrnak, hogy mire alapítottam ezen eljárásomat, mely sze­rint hivatottnak éreztem magamat a szász nemzeti egyetem szóban levő határozatait megsemmisíteni, és azt a kérvényezési jogtól eltiltani? — van sze­rencsém mindenek­előtt azt válaszolni, hogy itt nem a kérvényi jog eltiltásáról van szó, hanem oly határozat megsemmisítéséről, melyet egy erre nem hivatott, tehát illetéktelen testület hozott. (Élénk helyeslés.) E részben mindenek­előtt engedje meg a t. ház, hogy a kérdés lényegére, illetőleg annak jogi részére terjeszkedjem ki, hogy megállapittassék, van e szász nemzeti egyetemnek joga közjogi kér­désekkel foglalkozni vagy nem. A szász nemzeti egyetem felterjesztésében, mely ma a t. ház tagjai közt egész terjedelmében ki­osztatott, hivatkozik századok óta kelt jogokra és nyert kiváltságokra. Én t.­hát azon rendeletemben, melyet ezen felterjesztésre válaszul, a szász ispán­hoz intéztem, nem hivatkoztam régi törvényekre vagy a törvények egész lánczolatára, de hivatkoz­tam csupán csak két egymással összeköttetésben levő világos törvényre. Az egyik az 1848. VII. t. ez., a másik az 1868. XLIII. t. ez. Az utóbb említett t. az. Er­­dély uniójának módosításával foglalkozik. Nevezete­sen annak első §-a ezeket mondja: ..az eddig Erdély­ben létező politikai nemzetek szerinti területi felosz­tások, elnevezések s az ezekkel összekötött előjogok és kiváltságok, a mennyiben valamely nemzetiséget mások kizárásával illettek volna, megszünte­ttetnek. “ Ugyanezen törvény 11. §-a fentartja a száz nem­zeti egyetemet, de fentartja tisztán és világosan csak azon hatáskörrel, mely őt az 1791. erdélyi XIII. t. sz. alapján megilleti, kivéve ebből a bírói hatóság gyakorlását. Az 1791. erdélyi XIII. t. sz. pedig világosan kimondja azt, hogy a szász nemzeti egyetem jogai kiterjednek először a tisztviselők választására, továbbá közigazgatási és törvénykezési ügyekre, politikai jogok gyakorlásáról az 1791-ik t. ez. egy szót sem szól. De nem is hiszem te­hát, hogy lehetséges legyen az, hogy két hatóságban gyakorolják Er­délyben lakó honfitársaink törvényhatósági joga­ikat, hogy gyakorolják ebbeli jogaikat először a 11 törvényhatósági székben és gyakorolják azután másodszor delegátiókép egy más hatóságban. (Élénk helyeslés.) De nem csak én értelmezem a hivatkozott törvényt úgy, miként azt előadni bátor voltam. Mind 1865-ben ősszel, mind 1866- ban tavaszszal a szász nemzeti egyetem gyakorolni akarván azon jogot, melyet gyakorolni most meg­­kisérlett, közjogi kérdésekben határozatokat hozott, a­mely határozatok következtében az erdélyi kormányszék ez ügyet tüzetes tárgyalás alá vevén, terjedelmes és alapos indokolt felter­jesztésében kifejtette abbeli nézetét, hogy sem az 1848. időszak előtti gyakorlat alapján, sem a fennálló törvények nyomán a szász nem­zeti egyetem jogosítva nincsen közjogi kérdésekkel foglalkozni. (Élénk helyeslés.) Az erdélyi kir. kor­mányszék ezen felterjesztése alapján­ egy 1866. évit ápr. 19-én kelt legfelsőbb kéziratban megsemmisítette a szász nemzeti egyetemnek általam előbb említett ha­tározatait, melyeket közjogi ügyekben hozott, és ki­fejezte legfelsőbb rászólását az egyetem ez eljárása miatt. Tehát nem egyedül áll az intézkedés, me­lyet most tettem, hanem ugyan­ez az eddigi gya­korlat és eljárás. De a­míg ez volt a gyakorlat 48 előtt, meg­engedem, hogy talán az 1848. és 1861. évek közti időben más gyakorlat fejlett ki, de ezen időszak gyakorlatára jogokat alapítani vagy eb­ből törvényes gyakorlatot formálni akarni nem lehet. (Élénk helyeslés). 1865. után, ez álta­lam említett intézkedések alapján az eljárás ugyan­az volt, mint a­mely volt 48 előtt, és ugyan­az, mint a­mely jelenleg, egyetlen egy eset kivé­telével, midőn ugyanis a Királyföld rendezéséről szóló tvjavaslat tárgyalása forgott kérdésben és a szász nemzeti egyetem azt kívánta, hogy ahhoz hozzászólhasson, és ez ügyet tanácskozási keretébe belevonhassa. Mielőtt azonban ezt tette volna, tud­va, hogy a szász nemzeti egyetem eme joggyakor­latával nem bír, a szász ispán hivatali elődömhöz azt a kérdést intézte, megengedi-e, hogy az egye­tem kivételesen ezt az ügyet tárgyalás alá vegye? — és hivatali elődöm erre, tisztán csak mint eszmecserére, az engedelmet megadta. Ebből azonban jogot következtetni nézetem szerint alapo­san nem lehet. (Helyeslés.). Bátor vagyok, miután szólottam a dolognak jogi oldaláról, áttérni a szász nemzeti egyetem felterjesztésének modorára, és itt mindenekelőtt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy itt nem lehet arról szó, hogy én azért bocsátottam ki a kérdés­ben levő rendeletemet, mert a szász nemzeti egye­tem felíratta egy általam a törvényhozáshoz benyúj­tott törvényjavaslatra nézve velem ellenkező nézet­ben van. Miként a legközelebb történtek tanúsítják, semmi ellenvetésem nem volt, a­mint nem is le­hetett az ellen, hogy az országnak számtalan tör­vényhatósága felszólaljon ezer benyújtott javas­latom ellen, e tárgyban küldöttségeket küldjön és véleményt nyilvánítson. Ez ellen nemcsak észrevé­telem és ellenvetésem nem volt, ellenkezőleg, igen szívesen vettem, hogy az ügy minden oldalról meg­­világosítatik is felderíttetik. Nem forog fen tehát semmi, a­miért lett volna épen a szász egyetem az, melynek e tárgyban történt felszólalását ne tűrtem volna, feltéve, hogy erre illetékesnek tar­tom. (Helyeslés.) De nem is arról volt szó te­hát, hogy a kérvényezési jog gyakoroltassék-e vagy nem, vagy hogy mi módon gyakoroltassák, hanem világosan határozatok hozataláról volt szó, oly határozatok hozataláról, a­melyekre az illető testület illetékes nem volt, így a szász nemzeti egyetemnek általam em­lített felterjesztésében kiemeltetik az, hogy a szász egyetem kívánja és követeli, (élénk mozgás, fel­kiált­ás­ok: Követelik?)­­ , hogy a királyföld egy területi egységét és munic­ipális hatóságot képezzen ; 2.) hogyha Erdély területének új beosztá­sánál a királyföld területén valamely változtatás czélozzatik, ez csak a szász nemzeti egyetem hozzájárulásával történhessék; (hossz az élénk nyugtalanság) ha ez annak hozzá­járulása nélkül történnék, a törvényhozásnak ezen intézke­dése ellen előre is óvást tesz a szász nemzeti egyetem. (Felháborodás, hosszas tartó nyugtalanság.) Kimondja továbbá a szász nemzeti egyetem azt, hogy nincs joga a törvény­­hozásnak a szász terület felett határozni, (fel­­háborodás) erre illetékes csak a korona és a szász nemzeti egyetem (nagy felháborodás) hogy valahányszor merészkedett (h­o­s­s­z­a­s élénk nyugtalanság) a törvényhozás a szász nemzeti egytetem ügyeibe avatkozni, a szász nemzeti egy­tetem ezen erőszak elmúltával mindig ismét ősi jogába visszahelyeztetett, (hosszasan tartó nagy mozgás.) Én t. ház kötelességemnek tartottam -«grtol^donosok: LégrÁdy testvérek, Csemálony Lajos, volna a törvényhozás ellen r­emelt felszólalásokat még akkor is visszautasítani, ha illetékes hatóság­tól erednek, annál inkább tartottam pedig ezt kö­­teleerségemnek, midőn oly hatóság tette, mely ezen ügyet tanácskozásai keretébe vonni illetékes egy­­átalában nem volt. (Átalános élénk he­­lyesl­és.) Beszéde további részében ezután — melyet térszűke miatt, mint szeretnők, szó szerint nem közölhetünk, — a felolvasott idézetekből azt a kö­vetkeztetést vonja le, hogy az interpelláló által sérelmesnek talált rendelet kibocsátása kötelessé­gében állott. Hangsúlyozá, hogy a magyar nemzet barátságban óhajt élni úgy a többi, mint a szász nemzetiséggel, de szeszélyeket, túlkapásaikat­ azért elnézni nem lehet. Végül kérte a házat, vegye tu­domásul válaszát. Átalános zajos éljenzés közt ült le ezután, Gull, az interpelláló pedig kijelente, hogy a vá­laszfal nincs megelégedve. A ház nagy többséggel vette tudomásul. Ezután a választáshoz fogott a ház. Az ered­mény a legközelebbi ülésben lesz kihirdetve, mely csütörtökön lesz. A magyar földhitelintézet közgyűlése. - Febr. 22. -E közgyűlés elé terjesztett elnöki jelen­tés a következő: Tisztelt közgyűlés! Az elmúlt 1873-dik évi nagy pénzválság, szilárd alapon nyugvó intézetün­ket érintetlenül hagyta, intézetünk ez évben sem szenvedett veszteséget, sőt elmondhatjuk, hogy fennállásának tizenegy éve alatt a lekötött jelzálog a vállalt kötelezettség teljes fedezésére mindenkor elegendőnek mutatkozott, s így a kölcsönös jótál­lási és tartalékalapból veszteségek fedezésének esete egyetlen egyszer sem fordult elő, sőt mivel alap­szabályaiban üzletköre óvatosan körül van írva, s abból minden nyerészkedő és így veszteséget is eredményezhető üzlet ki van zárva, a nagy pénz­válság évében is nyugodtan folytatta közhasznú működését, ez évben is nevezetes összeggel, úgymint: kétszázkilenczvenezer forinttal képes volt gyarapítani tartalékalapját, — ez évben is mind az intézeti ház, mind a birtokában levő ér­tékpapírok értéke az előbbi zárszámadások szerint a dec­emberi árkereten nevezetesen alul vetettek fel a vagyonmérlegbe, melynek belső értéke, a deczemberi árkeret szerint, valójában mintegy fél­millió írttal magasabb a kitüntetett értéknél. Ezen eredmény újabban tanúskodik arról, hogy helyesek azon elvek, s biztosak azon alapok, melyeken intézetünk nyugszik , az intézet ügyei­nek vezetése czélszerű, s a felügyelő bizottság működése gondos volt. De a­mint egy­részről az intézet szilárdsá­gának e bizonysága örvendetesnek mondható, más­részt sajnálattal kell kiemelnem azt, hogy szemben azon nagymérvű hiteligénynyel, melylyel hazánk birtokosai az ismételt rosz termések s a pénzvál­ság miatt hozzánk fordultak: — nem tehettünk an­nak oly gyorsan és oly mérvben eleget, mint óhaj­tottuk volna, s igy intézetünk legjobb akarat mel­lett sem felelhetett meg egészen azon feladatnak, melyet alkotásakor maga elé tűzött, úgymint: a kölcsönös jótállás alapján s nevezetesen s folyton növekedő tartalékalapjának fedezete alatt, eleget tenni az ország földhitel-igényeinek. A közel­múlt időben, midőn a szaporán kelet­kezett új vállalatok és üzérkedések az elhelyezést kereső tőkéket nagy nyereménynyel és magas ka­matokkal kecsegtették, zálogleveleink, bár a lehető legnagyobb biztosságot nyújtják,­­ a kamatnak aránylag csekélyebb volta miatt nem örvendettek nagyobb keresletnek. Lehet azonban reménylem­, hogy a nagy válság után az elhelyezést kereső tőkepénzesek, okulva a szenvedett veszteségeken, inkább fognak teljes biztosságot nyújtó zálogleve­leink felé fordulni. Azonban mindaddig, míg a szenvedett veszte­ségek helyrepótolva nem lesznek, míg kedvező évek bekövetkeztével új tőkék képződnek, a mi zálog­leveleink elhelyezésénél is alig lehet nagyobb len­dületre számítani. És a­mint az alább elősorolandó adatok bizonyítják, ez mutatkozott a múlt évben is, mert csekélyebb volt az elhelyezett záloglevelek összege mint átlag az előbbi években, tehát épen a válságos években nem tehette intézetünk a föld­hitelnek az igényelt nagyobb szolgálatot, mit any­­nyival inkább sajnálnunk kell, mert a múlt évben a részvényekre alakult intézetek, melyek más üz­letekkel is foglalkoznak, majdnem teljesen beszün­tették a jelzálogi kölcsönzést. Hazánk földmivelése folyton nagy változá­sokon meg keresztül; a közlekedési eszközök tö­kéletesítése, a változott közgazdasági viszonyok, az ország nagyobb részében befejezett tagosí­tások, az előbb nagy terjedelmű legelők feltö­rése, a több millió holdnyi ármentesített területek művelés alá vétele s az általában elterjedt hajlam, okszerű gazdálkodás létesítésére, mindinkább a belterjes gazdálkodást teszik szükségessé, mi na­gyobb beruházásokat igényel, s így hazánk föld­birtokos osztálya évről évre számos milliókra menő beruházásokat tesz, mi hazánkban a földhitel tel­jes mérvbeli kifejtését egyik legfontosabb kérdéssé tette. Az ország minden rendű birtokosai számára aránylag olcsó törlesztéssel összekötött nyugalmas kölcsönt szolgáltatni annyival inkább jogosult kí­vánat, mert hazánk nagy földműveleti területét s értéknövekedését tekintve, más földmivelő orszá­gokhoz képest jelzálogilag kevéssé van megter­helve. Ily viszonyok közt érezte az igazgatóság, hogy nem elég a mostani után megmaradni, mely szerint szerény mérvékben, a hazai tőkék igénybe vételével, szolgáljon a földhitelnek olyankor, midőn a bő termés következtében a megtakarított hazai tőkék összege nagyobb, s így a záloglevelek kedvezőbb árkerettel elhelyezhetők lévén, a csekélyebb mérvű hi­teligények a hazai tőkepénzek által kielégíthetők, de kell oly módról is gondoskodni, melynél fogva épen a mostohább években midőn a hitelt igénylők száma nagyobb, a megtakarított tőkék összege cseké­lyebb, a zálogleveleit elhelyezni képes legyen. Erre pedig azon egyedüli mód vezethet, ha a kül­földön nyitna piaczot záloglevelei számára; minek azonban nélkülözhetlen feltétele, hogy a kibocsá­tandó zálogleveleknek mind alakja, mind az agró in­gadozásainak alá nem vetett érczpénzbeli kamato­zása olyan legyen, mely a külföld igényeinek leg­inkább megfelel. E végből határoz­ el az igazgatóság ércz­­pénzre azaz ezüstre és aranyra szóló zálogleveleket is kibocsátani. A múlt 1873-ik évben kezdé meg az ily ter­mészetű záloglevelek kibocsátását. (A jelentés be­fejező­­részét közöljük reggeli lapunkban.) egyik kitűnőbb financz kapacitása, nem pénzügyér lett, hanem az admiralitás első lordja. Egyébiránt a liberális kormány tengerészeti minisztere is egé­­szben Göschen volt, s a kereskedelmi ügyek élé­ről — melyekben kiváló szaktekintély — lépett át az admiralitás élére. — Párisban, a bonapartista tüntetés ellen kiadott kormányrendeletet nagy megelégedéssel fo­gadják , de félni lehet, hogy kissé későn érkezett s a propaganda mérveit már nem igen csök­kentheti. — Ledru Rollin jelöltsége miatt megha­­sonlás állott be a franczia republikánus pártok kö­zött, s nem tudni, mi lesz a vége. Az „Ind. Bei­ge“ tudni akarja, hogy ha a baloldal pártolni fogja továbbra e jelöltséget, a balközép a kormány­párthoz csatlakozik. Egy másik hír szerint, a mér­sékelt bal és balközép magát Ledru Rollin-t kérte fel, mondana le a jelöltségről. De Ledru Rollin visz­­szautasította e kérelmet.­­ A német lapok közül ismét többen fog­lalkoznak a pétervári utazással. Legfigyelemre méltóbb a „Spenersche Zig“ nyilatkozata, melynek éle igen kíméletlenül fordul az ágostai újság hír­hedt czikke ellen. Igen erélyesen tiltakozik a fel­tevés ellen, hogy a német barátság Ausztria Ma­gyarország irányában nem őszinte, s hogy Né­metországot azon utógondolat vezérli, hogy Orosz­ország segélyével majdan Ausztria német tartomá­nyait bekebelezi. „Aki — úgymond— ilyesmit ír­hat, vagy ilyesmire csak czélozhat is, az vagy phantaste, vagy a német birodalom titkos ellensége. Efféle gondolatok bizonyára soha sem estek távo­labb a német néptől, mint épen most. Maga a nemzeti liberális párt pedig, — melytől a gondo­latot az ágostai újság leszármaztatni akarja — épen az a párt, mely eleitől fogva az Ausztriától való külön válásra törekedett, s a mostani állapo­tokkal teljesen meg van elégedve.“ — Berlinben nagy feltűnést okoz, hogy Gontant Biron berlini franczia követ épen most utazott Pétervárra, mikor az osztrák-magyar ural­kodó ott mulat. Sőt azt is beszélik, hogy ugyan ez időben Páriából is több diplomata vette útját az orosz főváros felé. Bismarck az emiatt nyilvánuló aggodalmakra azt jegyezte volna meg, hogy, bár maga sem tudja, mit kereshet most Gontant Biron Pétervárott, de a német kormány viszonya, oly kitűnő Oroszország, mint Ausztria-Magyarország irányában, s a kanc­ellár annyira bízik e viszony őszinteségében, hogy Gontant Biron útja egyátalán nem aggasztja, sőt tulajdonképen nem is érdekli.­­ A franczia lapok tüzetesen foglalkoznak az elzász-lothringeni képviselők fellépésével a né­met birodalmi gyűlésben. Teutsch magatartása nagy elismerésben részesül:míg Rasz püspöke felett sem törnek a mérsékelt lapok palczát. A „Temps“ mindössze is azt jegyzi meg, hogy a püspök úr kissé nagyon messzire ment, midőn összes hivei nevében mondta ki közeledő nyilatkozatát, melyet azonban Pougnet másnap visszautasított. KÜLFÖLD. Február 23-án. — Az angol kabinet névsorát már teg­napi táviratunk meghozta , s a­mint látjuk, majd nem egészen megfelel az előleges kombinácziónak, csak a tárczafelosztás eltérő. így Gabhorie Hardy, a­kit belügyminiszternek candidált a hír, a hadügyet vette, Ward Hunt pedig a torypárt HÍREK. Február 23 — D­r. Vécseyi Tamás képviselő, s az eperjesi collegium nagyképességü tanára, a buda­pesti egyetemhez a római jog nyilvános rendkívüli tanárává neveztetett ki — A királyné háromszáz forintot ajándé­kozott azon budapesti szegényeknek, kik hozzá a legutóbbi időben segélyért folyamodtak. — A légszeszkérdéshez. Az alkudo­zásokkal megbízott albizottság tegnap tartott ülé­sében tárgyalta az általunk nagy vonásaiban már ismertetett társulati propositiókat és azokat beható­­tanulmányozás után egyhangúlag elfogad­atlanok­nak találta. Azonban a társulati ajánlatot nem tartván ultimátumnak, elhatározta, hogy kimerítő jelentésben fogja megc­áfolni az ajánlat téves, állí­tásait és meg fogja állapítani azon alapelveket , a­melyekből kiindulva a főváros — természetesen a közgyűlés által történendő jóváhagyás után — a légszesztársulattal új egyezményre léphet. •— Ma estve az ülés folytattatik. — A „Kisfaludi társaság“ szerdán délután tartja e havi ülését. Tárgyai lesznek: Dux Adolf ..A komikum lélektana s a nevetés élettana“ csimü értekezése; Beöthy Zsolt „A jött-ment“czimü történeti elbeszélése Albert király korából (felol­vassa Vadnay Károly), s Névy néhány­ meséje. (Ugyan legyen már elég ezekből a mesékből, me­lyeket ép oly költészet-fogyatkozási ötlet volt f­öl­­eleveníteni, mint jótehetetlenség megengedni, hogy epidémiává fajulhassanak.) — Színházi hírek. A lapok némelyike egész sortűzet ad a nemzeti színház rendes dráma­­biráló bizottsága ellen azért, mert a „Székelyföl­dön „czimee újdonság nem tetszett. Egyik lap pláne ritkított sorokban, mint valami kormányválságot jelenti, hogy a drámabiráló bizottság beadta le­mondását. Bizony kívánatos volna, hanem ennek a bizottságnak semmi összeköttetése nincs a „Székelyföld­“del, mely fölött (mint a pályá­zatoknál mindig) egészen más bizottság ítélt, mely csupán a pályázat eldöntésére alakíttatott. Ez a bizottság pedig végre is csak azt tette, a­mit a pályázati föltételek elébe szabtak, hogy t. i. ki kell adni a jutalmat még gyönge darabnak is, ha az előadható. A sajtó inkább a mel­lett emelje szavát hogy a pályázati föltété­­teleket változtassák meg oly formán, hogy csak akkor adják ki a jutalmat, ha akad oly mű, mely tartós hatást ígér, így sem fog apadni a népszinműitás, mert rész vagy gyönge darab terem úgy is, s akkor legalább nem kell megaranyozni. — Hauck Min­nie k. a. a fővárosba érkezett s holnap énekelni fog „Hunyady László“ 200-dik ünnepélyes előadá­sán, mint Gara Mária. — A drámai személy­zet jelenleg Moliére „Nők iskoláját“ és Rákossi Jenőnek „A szerelem iskolája“ czímű vígjátékát tanulja. Az előbbi márcz. 18-ra, az utóbbi márcz. 27-re van kitűzve. — Szatmáryné asszony 25­ éves jubileuma („Mama“) pedig márczius 23-án lesz. — A közelebbi játékrend ez: holnap ünnepélyes előadás 200-ikszor Erkel Ferencz „Hunyady László“-ja, Hauck Minnie kisasz­­szonynyal és Nagyné­ Benza asszonnyal; 25-én a „Csók,“ 26-kán „Szevillai borbély,“ 27-kén „A király házasodik,“ 28-kán a „Próféta,“ márczius 1 én a „Székelyföldön.“ A jövő hétre kitű­zvék : 2-kán a „Párbaj,“ 3-kán „Ördög Róbert,“ 4 dikén „Házas­ság XV. Lajos alatt,“ 5-kén „Hamlet“ opera, fi­kán Szigligeti „U­j v­i­l­ág“-a e­l­őszö­r, 7-kén „Tannhäuser,“ 8-kán „Viola,“ — A budai já­tékrend ez: ma, 23-án „Szevilliai borbély,“25- kén „Tündérlak,“ 26 kán „Az új emberek,“ 28-di­­kén szini tanodái előadásul: „Eljegyzés lámpa­fénynél“ s operai részletek, 28 kán „Bánk bán,“ márczius 1-én ..Házasság XV. Lajos alatt,“ 2-kán „A fehér nő“ Nádayné asszonynyal, 4-kén „Szé­kelyföldön,“ 5-kén „Fertálymágnások,“ 7-kén „Giboyer fia,“ 8-án „Az ajtó zárva vagy zárva legyen,“ „Egy csésze b­ea“ s „Utóirat.“ — Rendjelviselési engedély. A ki­rály megengedte, hogy Barcsay Ákos országgyűlési képviselő a neki adományozott hollandi királyi cserkorona-rendet és a portugalli Krisztus-rend kö­zépkeresztjét elfogadhassa és viselhesse. KÖZGAZDASÁG. Vegyes.­ ­ A budai kereskedelmi és iparbank tegnap tartotta évi rendes közgyűlését gr. L­ó­n­y­a­i Menyhért elnöklete alatt. Az igazgatóság jelenté­se részletesen szól a válság által előidézett kedve­zőtlen körülményekről Ezek daczára az intézet állása megnyugtató. Az összes pénztári forgalom 23.762,965 frt 53 krt tett, s 3.980,439­2 krral nagyobb a megelőző 1872 évinél. A nyeremény 43,872 frt 35 kr, ebből a 600,000 frt részvény­­tőke 5% kamatjára esik 30,000 frt s a szabály­szerű levonások után jut még minden részvényre 3­0 frt felülosztalék, az ápril 1-jén lejáró szelvény tehát 13 frttal fog beváltatni.­­ A közgyűlés he­lyesléssel fogadta a jelentést, s a számvizsgáló bizottság jelentése alapján megadta az igazgató­ságnak a felmentést, mire beadattak a szavazatok két üresedésbe jött igazgatói állásra és 17 választ­mányi tagságra. A szavazás eredményét közölni fogjuk. — Marhakiviteli tilalom. A cs. kir. külügyi minisztériumhoz érkezett tudósítás szerint, a török kormány az igásmarha kivitelére Salonich vilajet­ből múlt évi febr. hó 11-től kezdve 8 hóra elren­delt tilalmat, a lejárat napjától számítandó egy évre meghosszabbította. Tőzsde és gabnacsarnok Budapest, febr. 23. Ér­­t é­k­e z­­­et A mai tőzsde csendesen folyt le, de az ár­folyamok fenntartották szilárdságukat. Befektetési papírok valamivel lanyhábbak voltak, vasúti kölcsön 9872­ sorsj, 79 1/2-lel kötve. Bankok szilárdak, magyar hitel 155‘/a—155, osztrák hitel 243­/4— V2, földhiteltárs. 59V2, angol-magyar bank 338/4, franco-magyar bank 53­/2, municipalis 31, ta­karék és hitel 62V2, egyleti bank 41‘/a, orsz. közp. taka­­rékp. 82V4, pesti közúti kedvelt 355, Drasche-féle régl. 190. Valuták lanyhák, Napoleon-arany 8.92, arany A.33, porosz p. u. 1­66'/a-Gabnaüzlet. Buda tegnap és ma gyengén kinál­­tatott, malmaink vételkedve fenntartja magát és ezek 5 krral drágább árakat is megadtak. Forgalom mindkét na­­pon,vagy 25.000 mázsa a következő árakon. 400 837, 7 80 krral vámmázsánként 3 hónapra.­­ Rozs változatlan, 700 mérő 75 1/2 fntos magyarér 5 frt 60 krt, 78 fntos galicziaiért 5 frt 40 krt adtak. Árpa vagy 2010 mérőnyi forgalom mellett szilárd tavaszra 6500 m. oláh vagy török 3 frt 63 krral adatott el 72 fntos. Kukoriczából kész áruban nagy hiány van, miért is fogyasztók mázsánként 5 krral többet voltak kény­telenek fizetni, s mintegy 2000 mázsa kész áru 4 frt 75 krral és 1000 m. 8 nap alatt szállítandó 4 frt 7772 krral adatott el Bánáti május—jun. jegyzése 4 frt 9272 kr. 5000 m. szerémségi kukoricza máj.--ján 4 frt 8272 krral köttetett. Zab kész áruban szilárd, mintegy 3000 mérő 2 frt 25, 27 - 30 krral adatott el, 50 fontos helyben átvéve, ta­vaszra lányha és üzlet nélkül, jegyzése 2 frt 25—26 r Győrött átvéve. R e p c z e üzlet nélkül. Kivonat a hivatalos lapból Árverések: Orczi­falván márcz. 1 .Eipert József és Crescentia ingatlanai 3000 frt. — Nagy-Kikindán márcz. 5. Fuchs Áron háza 2332 frt — Tabon apr. 21. özv. Suzitc Józsefné és Suzits Francziska ingatlanai 37221 frt. — Dobán márcz. 21. néh. Németh Gábor szőlleje 2500 frt. — N.-Szalontán márcz. 13. id. Balogh Mihály ingatlanai 2044 frt. — Budapesten tükör­­utcza 3. sz. márcz. 10. Kremsze Edmund ingói. — Bölcs­kén márcz. 13. Berek János ingatlana 1145 frt. — Bony­­hádon márcz. 21. Potyner Ádámné birtoka 5000 frt. — Kaposvártt apr. 22. Szalay Károly ingatlanai 14,043 frt — Nagyváradon márcz 5. az izr. hitközség ingatlana 27,825 forint. Csőd: Sommer Mór nagy­kanizsai kereskedő ellen , perügyelő Darázs Zsigmond. imázsa fntos frt kr 1200 84V, 8 35 1000 84 8 30 600 84*/2 8 30 600 84 8 30 400 84 8 40 1500 84 8 27Vs 400 84 8 15 1500 83314 8 17­/2 1000 83 8 — 1600 83 8 15 400 82 7 97 Vs 500 827­ 8 05 500 82 8 05 400 82Vs 7 85 600 81Vs 1 85 500 80 V2 7 80 600 82 " 7 40 Üzleti t­áv­iratok. Bécs, febr. 22. (Megnyitás) Hitelintézeti részvény 242,75 Magyar földhitelintézet —.—. Angol-magyar —.—. Angol- Ausztriai 156.— Magyar hitelrészvény —.—. Franco-ma­gyar —.—. Váltóbank —. Napoleonhor 890.50 Allamvas pálya —. . Lombardok —.— Galicziai —.—.Tramway — . Magyar sorsjegy .—. 1860-as —.— 1864-es —.— Muncipalánk —.—. Frankfurt, febr. 22. (Zárlat.) Váltóárfolyam 105.25. 1859 ik E. metaliques —.—. Uj ezüst kölcsön —.—. Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliques —.—. Uj adó­mentes kölcsön —.—. Amerikai 1882-re —.—. Osztrák hitelrészvény 254.25. Osztrák államvasut 339.25. 1864-ik —.—. 1860-diki 96 25. Ferencz­ Józsefvasut —.—. Lom­bardok 167.—. Galicziai 243.25. Papirjáradék 63.25. Ezüst­járadék 66.90. Osztrák bankrészvény 1023.—. Magyar sors­jegyek —.—. Német osztrák bank —.—. Győri —. Gömöri —.—. Berlin, febr. 22. (Zárlat.) Galicziai —.— Lombar­dok 95 50. Ezüst-jöv. 66 54. 1860-iki - . Bécs —.—. Romániai —.—. Államvaspálya 194.25. Papirjövedék 63 23. Hitelsorsjegyek —.—. 1864-iki —Hitelrészvények 145.65. Magyar sorsjegy —. Páris, febr. 22. [Kezdet.] 5 -ös járad. 58.40. Olasz járadék 59.20. Credit mobilier —.—. Osztr. napra —.— Consulok —.—. Éjszaknyugati pálya —. —. 4 -es jára­­dék —. Államvaspálya 740.—. Lombardok 263.—. Ame­rikai -------. Magyar kölcsön —. Magyar keleti pálya — 1871-iki kölcsön 93.42. 1872-iki 93.47. Felelős szerkesztő Csernátony Lajos. lyntott Légrád/ IwtvénknéL

Next