Ellenőr, 1874. március (6. évfolyam, 59-89. szám)
1874-03-26 / 84. szám
Előfizetési árak: Égisz évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . . írt. — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 n 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten , nádor-utcza 6. sz. (Légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-uteza 6. sz.) intézendők. 84. szám, Budapest, csütörtök, márczius 26. 1874. VI. évfolyam- Az „Ellenőr“ ára Egy évre...................... . 20 forint — kr. Félévre...................................10 ., kr. Negyedévre............................5 » ^1 Egy hóra.................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik, mint eddig: TÁVIRATOK. Versailles, márcz. 24. Az assemblée elhatározta, hogy márczius 28-dikától május 12-dikéig elnapolja magát. Holnap kerül tárgyalásra a mmunicipális tanácsosok teljhatalmának meghosszabbításáról szóló javaslat; igen élénk vitát várnak. Csütörtökön a párisi új erődítéseket fogják vitatni. Durango, márcz. 28. Tegnapelőtt a carlisták elkezdték Bilbaót gyújtó lövegekkel bombázni. Egész utczák égnek. A carlisták a harcz után megszállották Albia külvárost a Nervion bal partján. Belgrád, márcz. 25. A fejedelem első hadsegéde Mikolits alezredes az álló hadsereg parancsnokává neveztetett ki. — Kállay osztrákmagyar diplomatiai ügynök szabadság útjából ide visszatért. Lissabon, márcz. 25. A Brazília és Európa között tervezett tenger alatti huzalból a Madeira és St. Vincent közötti rész elkészült és a közhasználatnak átadatott, augusztus hó folyamában teljesítik a huzal lerakását St. Vincent és Pernambucco között. Versailles, márcz. 25. (Nemzetgyűlés). Pellctan interpellate jelent be a felől, hogy mily rendszabályokhoz szándékozik nyúlni a kormány a polgári temetést illetőleg; holnap állapíttatik meg az interpellare napja; ezután elfogadtatott a municipális tanácsosok teljhatalmának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat a kormány szerkezete szerint, elvettetvén 377 szóval 302 ellenében a bizottság javaslata. Budapesti czílapok. Csütörtökön, márcz. 26. N S M Z E T I S Z I N H A Z H AMLET Nagy opera 5 felvonásban. írták : Carré és Barbier. VÁR - SZÍNHÁZ. A szép Diego. Vígjáték 3 felvonásban. Irta Moreto. A spanyol eredeti után forditotta Beksics Gusztáv. Budapest, márczius 26. A septennatus végre komolyan sietősnek ítéli szervezkedése dolgát, s a fennállását és erejét megszilárdító törvények meghozatalát, úgy látszik, gőzerővel akarja keresztülvinni, hogy lehetetlenné tegye az olyan compromittáló támadások ismétlődését, mint a Cazenove és a chislehursti praetendense volt. Legalább ez a hivatalos jogczimes nyilvános okadatolása az alkotmánybizottság munkálatai siettetésének, de e munkálatok szelleméből és irányából félreismerhetetlenül kiötlik, hogy a fő ok, a valódi vismetrix nem itt keresendő. Ez is lehet egy a másodrendüek közül, hiszen tagadhatatlan, hogy a septennatusnak igen keserűvé teszi kenyerét az a szabad kéz, mit e hétévi hatalom meghatározatlansága s szűkölködése positiv alkotmányos garancziákban a royalista s imperialista üzelmeknek enged a május 24-iki coalitió védszárnyai alatt; s igen érthető, ha Mac-Mahon, kinek elvégre is kell, hogy valami határozott czélja legyen hét évre szóló hatalmával, — mely hogy értelme legyen, csak eszköz lehet és nem czél — igen érthető, mondjuk, ha Mac-Mahon végre teljesen biztosítani akarja magának czélja követésére az actio megzavarhatatlanságát s egységes irányát. De egy tekintet az alkotmánybizottság eddigi működésére s a kormánynak abban visszatükröződő politikájára, meggyőz mindenkit, hogy itt mindenek előtt és főképen az ország közvéleményének átidomítására, s ha ez nem megy, elfojtására irányul az alkotmánycsinálás, s annak siettetése. E meztelen igazságot semmiféle elnöki levelekkel s miniszteri nyilatkozatokkal szépíteni nem lehet, s a kendőzés titkaiban jártas franczia, ha Fourtou vasárnapi beszéde s Mac-Mahon csütörtöki levele pillanatnyira meg is csalja szemét, annyira nem vakulhat bele a frázisok csillamába, hogy az új választótörvény s a senatus felállítása iránt elkészült s készülőben levő javaslatok valódi értelmét fel ne ismerje. Barbieur szombaton terjesztette elő jelentését a választó törvényjavaslatról, úgy amint azt a bizottság végleges szövegezésben megalkotta. Jelentése becsületére válik azon politikai iskolának, mely a bizottsági előadó urat, ad majorem Loyolae glóriám, nagggyá növelte a sophismákban és képmutatásban. Nevezetesen az általános szavazatjog megszorítását motiválja igazán bámulatos módon. Hiszen — úgymond — a szavazat általánossága csak fictió. Avagy nem mindenütt szükségesnek tartják e megszorítását? A nők, a kiskorúak, a bűntettesek nincsenek-e kizárva e jog élvezetéből mindenütt ? (idézhette volna a bolondokat és csecsemőket is) G ergo: három millió francziát megfosztani szavazatától csak a korlátozás jótékony elvének egy kis sajátszerű alkalmazása, egyéb semmi. Ez a jelentés sok hályogot levett a szemekről. Ezt teszi a Lefevre-Pontalis féle jelentés is, melyet a senatustörvény előkészítésére kiküldött albizottság nevében hétfőn terjesztett az alkotmánybizottság elé. E jelentés nem üti alakba a javaslatot, nem tüntet fel szerves egészet, nincsenek vezérelvei s az eszmék minden cohaesio nélkül csak úgy úszkálnak benne, mint embrioszalagok egy pohár posványvízben. De így is nagyon épületes, s sejteni lehet, mivé fejlődhetnek ki ez embriócskák a viszonyok és időjárás kedvező volta mellett. Felsorol jót, roszat egy questionariumban, s kéri a bizottságot válogasson benne. Az albizottság csak azt mondja ki egész határozottan, hogy senatus vagy felsőház okvetlenül kell az ország hagyományainak fenntartására, a suffrage universel mérséklésére, és kell, hogy ellenállási joggal bírjon az alsóház ellenében. És mindebből igen szépen megalkotható a fogalom, milyen senatus lebeg az albizottság s a kormány szemei előtt, s milyen elkeseredett tusa fog az assemblée pártjai között kifejteni úgy e javaslat, mint a választó törvény felett a húsvéti szünidők után. Sajnos, hogy e heves tusára nem az egység és tömörség erejével készülnek a republikánus pártárnyalatok. Úgy látszik, mintha valami titkos kéz hintené közéjük az egyenetlenség magvait. Az „Union republicaine“ (szélső bal) mintha külön útra készülne térni, indítványt jelentett be az assemblée feloszlatása iránt, épen most, mikor legcsekélyebb kilátás nincs a sikerre, s csak blamaget hozhat a pártra. A balközép nem akar a vereségben osztozni, s mint hírlik, nem fog az indítványra szavazni, mely tényből csak a fennálló rendszer húzhat hasznot, s kárát csak is a köztársaság vallhatja. Ezen kívül egy új árnyalat is keletkezőben van Ledin-Rollin vezetése alatt, ki külön lapot indít, nem nagy előnyére a köztársasági párt tömörségének. Míg a szélső szárnyon ilyenek készülnek, a közép felé is bizonyos átalakulási kaszkálódás vehető észre. Már a legutóbbi szavazás alkalmával kitűnt, hogy többen a balközépről annyira opportunitási politikát űznek, miszerint még a Lepére-féle interpellácziónak Challemel Lacour által történt értelmezését sem pártolhatták, s inkább a köztársaság ellen szavaztak, sem hogy zavart okozzanak a kormánynak. Ezen balközépiekre nagy vonzerőt gyakorolnak az afféle édesgető nyilatkozatok, mint a Mac Mahon legutóbbi levele, s a Fourtou vasárnapi beszéde. E beszéd táviratilag volt már jelezve. Tartatott a politechnicus egyleti díjkiosztás alkalmával, a cirque des Champs-Elyséesben, s a kultuszminiszter úr igen tüzetesen foglalkozott benne a septenatus értelmezésével , s általánosan hivatalos commentárul tekintik Mac-Mahon leveléhez. „A tábornagy kormánya — mondá — a nemzetgyűlés souverain akaratából eredvén, s e tiszta és magas forrásból visszavonhatlan jogot, magasztos kötelezettségeket és hatalmat merít, melyet ezentúl senki kétségbe nem vonhat, melynek meggyöngitését senkinek nem engedi meg, s mely ép ellenkezőleg nehány nap múlva meg fog szilárdittatni a becsületesen megígért szervezés által; — a tábornagy kormánya, bárminek legyenek is tanácsosai, védeni fogja — bizonyosak lehetnek benne — hét évig szilárdságával seszélyességével a közügyek rendes fejlődését.“ Ez Fourtou beszédének magva, s mint látjuk, igen alkalmas vonzerőt gyakorolni a balközép említettük részére, s ha az efféle behízelgő s édesgető nyilatkozatok gondosan cultiváltatnak a kormány részéről: igen könnyen megeshetik, hogy az alkotmánytörvények tárgyalásakor a balközép nagy része nem lesz többé ellenzék. Ilyenek a kilátások. S ha csak a bonapartismus és a legitimizmus túlkapásai nem teszik tűrhetetlenné a coalitionális viszonyt, s ennek felbontásával új pártalakulás nem segít az országon: igen könnyen megeshetik, hogy alkotmánytörvények czime alatt oly reactionárius bilincseket ver Francziaországra a septenatus, hogy maga a legitimizmus sem kívánhatna különbet. Az angol parlament rövid s csekély érdekeltséget keltő üléseit egy időre ismét félbeszakítja. Megszavazta eddig az aslanti háború költségeire kért 900 ezer sterling póthitelt, s nagyobb szabású hitelt engedett az indiai ínség enyhítésére. Az új kormányt számos küldöttségek sarkalják a jövedelmi fölösleg (5 millió font) hova fordítása iránt a legkülönfélébb tervekkel s kivonatokkal. De egyéb dolgokban is igen gyakori a küldöttségek jelentkezése, így legközelebb a kereskedő világ tisztelgett Disraelinál a végett, hogy kifejtse, mennyire szükséges és czélszerű volna kereskedelmi minisztert nevezni ki üléssel és szóval a kabinetben. Disraeli fontolóra venni ígérte a kívánságot, bár megjegyezte, hogy a mostani kereskedelmi hivatal is elég jól megfelel a czélnak. A német birodalomi gyűlés letárgyalta a sajtótörvényt, s jelentékeny módosításokat tett az eredeti javaslaton. Többek közt a hírhedt 20-ik szakaszt egészen kitörölte. A letárgyalt javaslat most újra a szövetségtanács elé kerül, s mint hírlik, ez is hozzá fog járulni a birodalmi gyűlés határozataihoz, legalább a lényeges pontokban. Bilbao környékén teljesen megváltozott a helyzet. A karnisták megszűntek az erősebb fél lenni, s Serrano folytonosan gyarapodó haderejével szemben már bízni se mernek a harcz sikerében. úgy látszik, kapituláczió lesz a vége, s Don Carlos soha sem teszi fejére Bilbao székesegyházában „harangzúgás és ágyúzás közepette“ a spanyol koronát. Ignatieff konstantinápolyi orosz követ viszszahivatására vonatkozólag azt olvassuk, hogy tényleg ugyan még nem történt meg, de készülőben van. Ha megvalósul a hít külpolitikánk ismét egy fényes győzelmet jegyezhet fel. Ignatieff volt Oroszország ellenséges indulatú keleti politikájának főképviselője, aki évek hosszú során folytonosan bizonyos súrlódási okot képezett Austria-Magyarország és az orosz birodalom között. A tábornoknak rendkívüli befolyása volt Szambulban, különösen Mahmud Pasa nagyvezérsége alatt, amikor — joggal lehet mondani — hogy a tulajdonképi premier Ignatief is volt. A többi európai hatalom külképviselete egészen alárendelt állásra volt szorítva, — a török politika vezéreszméje az időtájt az orosz barátság minden áron való megnyerésében állt. Mahmud visszalépte után az orosz követ vesztett ugyan befolyásából, de szava a diplomácziai testületben még mindig irányadó. Ignatieffs visszahivatása tehát a két uralkodó legközelebbi találkozása, s az Ausztria- Magyarország és Oroszország közötti barátságos közeledés eredményének tekinthető. Ha Oroszország rögtön nem is szakít keleti politikájával de egyelőre legalább a békeveszélyeztető intrigyák szövésének látszatával akar felhagyni, ami mindenesetre haladás, ha visszagondolunk az orosz birodalom tüzzel-vassal folytatott panszlavisztikus izgatásaira Bulgáriában és keleten. — A delegátiók egybehivatása. A hivatalos lap vasárnapi száma a következő legfelsőbb kéziratokat közli: Kedves gróf Andrássy! A közös ügyek tárgyalása czéljából a birodalmi tanács által az ott képviselt királyságokat s országokat illetőleg az 1867. évi deczember hó 21-én kelt törvény értelmében, valamint a magyar országgyűlés által az 1867. XII. t. sz. értelmében 1874. évre megválasztandó delegatiókat a másolatban mellékelt kézirataimmal folyó évi ápril hó 20-ára Budapestre összehivandóknak találtam, s megbizom önt, hogy az illető előterjesztések bemutatása iránt intézkedjék. Kelt Budapesten, 1874. évi márczius hó 10 én. Ferencz Józef, s. k. Andrássy, s. k. Kedves miniszterelnököm Szávy 1 A közös ügyek tárgyalása czéljából a magyar országgyűlés által az 1867. XII. t. sz. értelmében, valamint a birodalmi tanács által az 1867. évi deczember 21-én kelt ottani törvény értelmében 1874. évre megválasztandó delegatiókat a részükre törvényileg fentartott teendők végzésére f. évi ápril hs 20 ára Budapestre összehívandóknak találtam. Midőn ehhez képest közösügyi minisztériumaimat egyúttal alkotmányszerű előterjesztéseik bemutatására utasítom, megbízom önt, hogy a bizottsági tagok megválasztása és egybehívása végett a szükséges intézkedéseket megtegye. Kelt Budapesten, 1874. évi márczius hó 10-én. Ferencz József, s. k. Szávy, s. k. Hasonló legfelsőbb kéziratot intéztetett Auersberg herczeghez. — A Deákpárt szombati értekezletén Perczel Béla elnök a delegationalis választásokra vonatkozólag bejelentő a baloldali kör megállapodását. — Gorove óhajtja a pártok közeledése érdekében, hogy kísérlettétessék az ellenzék tagjainak beválasztására, azért is, hogy a közös ügyek tárgyalásánál minél több árnyalat legyen képviselve. — Bittó miniszterelnök is nyilatkozik e kérdésről és pedig ellenkező értelemben, mire a párt elhatározza, hogy a delegáczió tagjainak választásánál fenntartja előbbeni álláspontját s a candidatióval a kijelölő bizottságot bizza meg. Ezután a kör elnökéül Gorove István választatott meg. Bécs, márcz. 25. (Saját levelezőnktől.) A reichsrath képviselőházának költségvetési vitája, melynek eddigi közönyös mozzanatairól e lapban úgy a távirati, mint egyéb közlemények megemlékeztek volt — tegnap, mint valami varázsütésre, a legáltalánosabb érdekeltséget kelte föl. A képviselők padjai ismét egészen f megteltek s a karzatokon ismét volt tolongás és feszült várakozás. Az inger oka a cultus-minister előirányzatának egy pontjában rejlett: az innsbrucki jezsuita-kérdés, melyről már e lapban is történt ismételten említés, volt a napirend tárgya és a példátlan zűrzavar okozója. Az innsbrucki egyetemen a theologiai fakultás tudvalevőleg még mindig jezsuiták kezében van s a kormány e szégyenfoltot nagyon renden valónak kell, hogy találja, mert — szabadelvű fakardoskodása daczára — a jezsuita tanárok fizetéseit a rendes előirányzatba habozás nélkül ismét fölvette. A költségvetési bizottság azonban más véleményben volt s az egész összeget egyszerűen törölte. E két éles ellentét fölött volt tegnap a képviselőház határozandó. Mind a jobboldal, mind a hűséges s a kormányt árkon-bokron, árkon-poklon vakon követő czentrum teljes számban jelent meg. E két töredéken kívül a miniszteri előirányzat számíthatott még a csehekre, lengyelekre és egy-két szavazatra a baloldalról, de semmi esetre sem arra, ami bekövetkezett. A bizottság javaslatát Suess külön előadó, Herbst és Giskra fényesen védelmezték. Suess tegnapi beszéde is az osztrák képviselőházban tartatni szokottak legjobbjai közé tartozik, Herbstet kitűnő dialectikája ezúttal sem hagyta cserben, míg Giskra beszédében szintén volt néhány találó él. De mindhárman csak a falra borsót hánytak. A transactiót, az Auersperg-kormány a kedvencz lételemét, Beer képviselő segíté előmozdítani „se hús se hal“ indítványával, mely ha elfogadtatik, a képviselőház a szóban volt összeget a rendkívüli költségvetésbe helyezte, a kormányt pedig felszólította volna, hogy az említett fakultást a jezsuiták mellőzésével más tanerőkkel töltse be. E közvetítő indítványon kívül még meg kell említenem Kopp módosítványát, mely a költségvetési bizottság indítványát igyekezett élesebbé változtatni. — A választék tehát elég nagy volt arra, hogy zűrzavart idézzen elő. A kormány, hogy a baloldalnál eljátszott hitelén legalább némileg lendítsen, hajlandó volt Beer közvetítő javaslatához járulni s ha a szavazásnál követett taktika a képviselőház éleslátású elnökének akarata szerint történik, e közvetítő javaslat elfogadása által legalább valami megmentetett. Hála azonban a baloldal fejvesztettségének, ezzel együtt — minden elveszett. A kormányi javaslattól legtávolabb Kopp képviselő módosítása állt s ha az elnök először e fölött s a közvetítő indítvány fölött csak közvetlen a kormányjavaslat előtt szavaztatja meg a házat, bizonyára Beer képviselő javaslata kerül ki mint győztes az urnából. Először azonban, mégpedig elég megfoghatatlanul, Herbst kérelmére, Beer indítványa fölött történt szavazás. A kormány és a baloldal egy része igennel szavazott, a győzelmet azonban a ház egyéb egyesült töredékei vívták ki s a közvetítő indítvány megbukott, a kormány pedig leszavaztatot. Most már a kormánynak nem volt javaslata ; az előirányzatról , kezdetleges javaslatáról a közvetítő indítvány magáévá tétele által lemondott, a bizottság javaslatát meg elfogadni vonakodott. A következés az volt, hogy a kormány előterjesztést a különféle árnyalatokból összekerült többség elfogadta, mégpedig akként, hogy a kormányi előterjesztés elfogadása által egyúttal a kormányt le is szavazta — ad majorem dei glóriám. A képviselőház e jezsuitikus határozata nagy föltünést okozott. A kormányra e győzelem pyrrhusi értékű, a baloldalra az ultramontánok győzelme saját belső szervezetét s létesét megtámadott vereség— valódi fényes győzelem tehát csupán csak a jezsuitismus barátainak jutott ki. A közvéleményre azonban a jezsuitismus győzelme rendkívül lehangoló hatást tett. A sajtó máris constatálja a baloldal szétzüllését, a közönség meg aggódva kérdi, hogy a kormányelnöknek ezelőtt tizenhárom nappal nagy garral hirdetett szabadelvüsége és erélye hát ide lyukad ki ? S valóban nagyobb ellentétet még képzelni is alig lehet, mint amilyen a kormánynak ez említett szabadelvüsködő föllépte és tegnapi jezsuitismusa közt tátong: „Ja, so was is’ nur in Oesterreich möglich“ — hangzik egy bécsi couplet refrainje. Ma általánosan a képviselőház tegnapi határozata képezte itt a beszéd tárgyát s a kormány jezsuitáskodó magatartását nem a leghizelgőbb glossák kisérték. Annyi bizonyos, hogy a képviselőház tegnapi határozata szégyenfoltot fog képezni Ausztria parlamentarismusának évkönyveiben. A képviselőház csütörtökig marad együtt , már ápr. 15-ikén ismét megkezdi tárgyalásait. Az urak házában holnapra várták a felekezeti vita megkezdését, hanem a bizottság nem készült még el jelentésével s azért a felekezeti javaslatok első része csak a húsvéti ünnepek után fog az urak házának szőnyegére kerülni. Az ítéleti illetékek behajtása tárgyában kibocsátott s a hivatalos lapban annak idejében közzétett igazságügyminiszteri körrendelet következtében több bíróság által tett azon kérdésre: vájjon mily eljárás követtessék az adóhivatal által áttett hátraléki kimutatásokkal az esetben, ha az illetékszabás tárgyát képezett ítélet végrehajtását a felek nem kérelmezik az illetők, következő utasítást nyertek : Miután a fentebb idézett körrendelet szorosan az 1873. IX. t. sz. 8 §-ának végbekezdésében foglalt intézkedésekhez alkalmazkodik, és ezen nem czéloz egyebet, mint hogy a pénzügyi hatóságoknak mód nyújtassék az általuk kiszabott illetékeket, a kiszabás alapjául szolgált ítélet bírói végrehajtásakor, a külön közigazgatási végrehajtás mellőzésével a bírósági végrehajtó által és igy sok esetben gyorsabban és egyszerűebbben beszedhetni — az áttett hátraléki kimutatások, ha beérkeztükkor a végrehajtás még nem kérelmeztetett volna — egyszerűen a végrehajtási iratokhoz csatolandók s egyedül esek akkor, ha a végrehajtás foganatosítására kerül a dolog, tartandó szem előtt és alkalmazandó az 1873. IX. t. sz. 8 §-ának rendelete. A képviselőház márczius 25-iki üléséből. Fő érdekét a mai ülésnek a 21-es bizottság munkálata, helyesebben az a kérdés képezte, mi történjék azzal a terjedelmes munkálattal, melyet a 9-es albizottság kidolgozott. E fő tárgy egészen elvonta a ház figyelmét a napirendtől, melyet alelnök és a delegátusok megválasztása képez és el több rendbeli többé-kevésbbé érdekes interpellációktól. Ezeknek elsőjét Gál Mihály intézte a közoktatási miniszterhez. Az interpellátióra okot az állam által kivett helyiségeknek magánosok használatára bocsátása képezte. Interpellálta ezúttal a pénzügyminisztert ,is nehány böszörményi lakos ügyében, kiket az adóbehajtók jogtalanul zaklattak s megkárosítottak. Vidliczkay József pedig, hivatkozva egy szabolcs megyei birtokos esetére, a közlekedés- és pénzügyminisztereket interpellálja az iránt: vájjon tudtával történik-e a kormánynak az, hogy a vasúti hivatalnokok a vasutakon utazó közönség, illetőleg annak egyes tagjai ellen a dohánymonopólium érdekében kutatásokat hajtanak végre ? — Ha a vasúti hivatalnokok ily felhasználása a kormány rendeletein alapszik, mivel vannak ily rendszabályok indokolva ? — Ha nem, hajlandó-e a kormány akkor intézkedni, hogy az utazó közönség az interpelláló által említetthez hasonló zaklatásoknak kitéve ne legyen ? — Lázár Ádám meg azt kérdezte az igazságügyminisztertől, szándékozik-e a közforgalmi értékpapírok megsemmisítése iránt törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé? Az előbbi interpellációk ez alkalommal válasz nélkül maradtak, Lázár Ádám kérdésére azonban az igazságügyminiszter azt feleli, hogy ha az előmunkálatok befejezve lesznek, igenis terjeszt be törvényjavaslatot. Zichy közlekedési miniszter pedig Ürményinek múltkori interpellációjára válaszolt, melyet hozzá a győr-sopronyi vasútmunkálatok szünetelése tárgyában intézett volt. A válaszban beismerő a miniszter, hogy a munka valóban szünetel, minek oka a múlt évben felmerült pénzválságban keresendő, ugyan ez okból már alig lehet remény ahhoz, hogy a vasút még ez évben átadatik a forgalomnak, azonban valószínűnek látszik, hogy a jövő év derekán átadható lesz. Ezután Zsedényi állott fel, s arra kérte a házat, hogy a 21-es, illetőleg a 9-es bizottság munkálatát fogadja el, s egyszerűen tegye át a minisztériumhoz. Korizmics nagy elismeréssel szólt a munkálatról s pártolta Zsedényi indítványát. Irányi ellenző, mert a 9-es albizottság munkálatának elfogadása iránt a 21-es bizottság még nem nyilatkozott. Puszky Ferencz visszapillantást vetve a 21-es bizottság kiküldésének okaira, kijelenté, hogy barátja sohasem volt azon a parlamentarismussal meg nem egyezhető indítványnak, mely a bizottság kiküldését sürgette. Azután a bizottság kiküldésének czélját kutatva azt hiszi, hogy az nem lehetett más, mint a coalitio megteremtése. A czélt nem értük el, a bizottság működésére tehát szükség nincs. Indítványozó, hogy az albizottság m^n^^^^^jftgztessék a ház elé. 1 tartalma®®*4/ melyekre úgy, mint magára a főkért A 21-es bizottság IX. ülése 1874. márczius 25-én. Elnök: Zsedényi Ede. Jegyző: Széll Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Bittó J., Ghyczy K. Ülés kezdete d. 12 órakor. Zsedényi Ede : T. bizottság! A bizottságnak t. elnöke gyengélkedő egészsége miatt nem jelenhetvén meg, korom nem irigylendő jogánál fogva elfoglalom az elnöki széket. (Éljenzés.) Teszem ezt azon felkéréssel, hogy valamint az osztályokban, még a helyettes elnökség is választás útján töltetik be, méltóztassék itt is elnököt választani. (Felkiáltások: Éljen Zsedényi!) Elfoglalom tehát a 1. bizottság megbízása folytán az elnöki széket, s felkérem a jegyző urat, méltóztassék az utolsó ülés jegyzőkönyvét felolvasni. Széll Kálmán jegyzőolvassa a február 26-án tartott 21-es bizottsági ülésnek jegyzőkönyvét.) Elnök : Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv hitelesíttetik. Sennyey Pál, b. bizottsági tag úr bejelenté, hogy gyengélkedő egészsége miatt nem vehet részt az ülésben. Tudomásul vétetik: Széll Kálmán előadó. A t. bizottság egy 9-es bizottságot méltóztatott kebeléből kiküldeni azon utasítással, hogy az államháztartás kiadási részét átvizsgálván, javaslatokat terjeszszen a bizottság elé az iránt, minő megtakarítások lennének szükségesek és lehetségesek az államháztartás kiadási részében, és mily intézkedések volnának szükségesek ezen megtakarítások keresztülvitelére. Egy másik határozattal pedig utasítani méltóztatott a 1. bizottság a 9-es albizottságot arra, hogy mielőtt erre vonatkozólag jelentését beadná, terjeszsze ki tárgyalásait az államháztartás fedezeti részére, kijelölvén azon rendszabályokat, melyek létesítendők vagy előkészítendők a czélból, hogy az államháztartásban az egyensúly helyreállíttassék. A 9-es albizottság ezen megbízatásában eljárván, 65 ülésben folytatott tárgyalásokat ezen két kérdésre vonatkozólag és munkálkodását befejezvén, tárgyalásai eredményeit egy jelentésben határozta a t. bizottság elé terjeszteni, melyet az albizottság határozata következtében egy ez által hitelesített példányban ezennel van szerencsém további intézkedés végett a t. bizottság asztalára letenni. A jelentés mellékletét képezi az 1876., 1876. és 1877-iki évekre szerkesztett budget-tervezet, mely tervezetben azon módosítások és javaslatok számszerűen is kifejezve vannak, melyeket az albizottság, a t. bizottság utasításához képest, a t. bizottság elé terjeszteni jónak és szükségesnek látott. Van szerencsém e munkálatot ezennel bemutatni. Elnök: Ezen jelentés nyomán felhívom a t. bizottság tagjait, méltóztassanak nyilatkozni azon eljárás iránt, melyet e jelentéssel szemben követendőnek vélnek. Gorove István: T. bizottság! A 21-es bizottságnak tagjai közül azok, kik a 9-es bizottság munkálkodásában részt nem vettek, annyira érdekkel viseltettek a 9-es bizottság munkálata iránt, hogy annak főbb részleteit, feltételezem, hogy ismerik. Ismerjük mindnyájan különösen azon lelkiismeretes szorgalmat és buzgóságot, melyet a 9-es bizottság ezen munkálat kidolgozásában kifejtett. Megfogható előttünk, hogy a tárgyalások, melyeket ezen munkálat elkészítése igénybe vett, igen terjedelmesek voltak és nevezetes időt vettek igénybe, ami annyival inkább megfogható, ha tekintetbe veszszük, hogy a 9-es bizottság tagjainak ideje sok más országos teendővel volt időről időre igénybe véve A munkálat keresztülvitele tehát egy kissé több időt vett igénybe, mint ahogy ez előrelátható volt, de valamint a 9-es bizottság eme munkálatának terjedelmes tárgyalása több időt vett igénybe, úgy kétséget nem szenved, hogy ha ezen munkálat a 21-es bizottság által vétetnék tárgyalás alá, ennek tanácskozásai nagyon hosszú időre nyúlnának, mert feltehető a 21-es bizottság minden tagjáról, kik e részben felhíva vannak véleményt mondani, hogy hasonló lelkiismeretes szorgalommal fognának ezen munkálat megbírálásához, semmiképen sem vonakodván azon munkától, mely e végből rájuk várna. Igen, de t. bizottság! ha így haladunk, azon felül, hogy még mindig kérdéses, váljon ezen tárgyalás, mely a munkálat felett e bizottság kebelében megindíttatnék, kívánatos-e most, előttem tisztában áll az, hogy így eljárva, a 21-es bizottság kiküldetésének egyik részét, egy igen momentuásos feltételét, mely a határozatban, melylyel kiküldettünkben foglaltatik, alig lesz képes teljesíteni. Mindnyájan tudjuk, hogy a megbízásban benfoglaltatik még az, hogy e bizottság munkája oly időben kerüljön a képviselőház tárgyalásaelé, hogy a kormánynak elegendő ideje legyen ezen munkálatot átvizsgálni, ennek nyomán nézeteit.Toanítani és előterjesztéseit a házban megtenni. Részemről tehát attól tartok, t, bizottság, ha désre vonatkozólag Tisza Kálmán elmondá véleményét, kijelentve, hogy ő is a ház elé kívánja terjesztetni a munkálatot. Beszédét, valamint az előtte és utána elmondottakat holnapi számunk részletes tudósításában találják olvasóink. * A tárgyalás további folyamában a ház azon határozatot hozta, hogy a 21-es bizottság a maga részéről minden tárgyalás nélkül nyújtsa be a háznak 9-es albizottsága jelentését. — A 21-es bizottság ennek folytán holnap a képviselőház ülése előtt még egy ülést tart, melyben előreláthatólag kimondja feloszlását. Másod alelnökül szótöbbséggel Torma Károly választatott, s beadattak a szavazatok a delegatio tagjaira. * A főrendiháznak is volt ülése ma, mely érdekessé vált Ghyczy Kálmán beszéde által. Különben itt is a delegátusokra adattak be a szavazatok.