Ellenőr, 1874. május (6. évfolyam, 119-148. szám)

1874-05-05 / 123. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 ftt. — kr. Évnegyedre . . 5 firt. — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ flgyes szára líra ló krajezstr szerkesztési iroda: Biklapesten, nádor-utcza .. a*• Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak b­érmentes leveleket fogadunk el. 123. szám. POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 11. sz. (Légrádi testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni h­ely­ben és posta utján, nádor-utcza 6. te. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Budapest, kedd, május 5. 1874. VI. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, m­áj. 4. (A képviselőház ülése.) A mai ülésben a telekkönyvi törvény módosítására vo­natkozó bizottsági javaslat felett hosszabb vita folyt, melynek eredménye az lett, hogy a javaslat a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadtatott s a ház csakis a bizottság által ajánlott második ha­tározati javaslathoz járult, miután a pénzügymi­niszter kinyilatkoztatá, hogy a kormány őszkor egy központi bizottságot fog egybehívni. Az 1873. évi, a részvénytársulatok feloszlására vonatkozó császári rendelet élénk vitát keltett, melynek fo­lyamában a pénzügyér oda nyilatkozott, hogy soha sem fogja tűrni, mikép az adózók pénze bizonyos társadalmi körök veszteségeinek pótlására fordit­­tassák, de nem is tartozhatik a pénzügyminiszter hatáskörébe fúziókat és liquidácziókat foganatosí­tani, mert hisz ez a magánosok jogainak megsértésé­vel volna egyértelmű. (Helyeslés.) A cs. rendelet helybenhagyatott. Kopp interpellácziójára az osz­trák hadsereg számára kidolgozandó büntető­ tör­vénykönyv tárgyában, az igazságügyminiszter közlé, hogy az előmunkálatok ez ügyben már annyira haladtak, hogy az előterjesztés közel­jövőben fog történni. Seidl és társai indítványozzák, hogy a kormány egy­­javaslat beterjesztésére szólíttassék fel, melynél fogva az elemi csapások vagy más sze­­rencsétlenségek által sújtottak adója elengedtessék. Bécs, május 4. Az ausztriai (Galiczia, Buko­vina és Dalmáczia kivételével) vetések állapotáról ápril hó másik felében beérkezett tudósítások je­lentik, hogy az ápril hó végén beállott hőmérsék­­változás nem mindenütt járt fagygyal és hogy az észak-nyugati tartományok, hol fagy észlelhető volt, az csekély, vagy épen semmi kárt nem oko­zott, míg az Alpesekben és az azokat környező területeken, még a gabonában is nagy kárt oko­zott. A déli tartományokból érkezett jelentések semmi jelentékenyebb kárról nem tesznek emlí­tést. Bécs, május 4. Az esti lapok jelentik, hogy Ste­­pischnegg lavanti bgpüspök a felekezeti törvények ellen pásztorlevelet bocsátott ki, mely tegnap az összes szószékekről a hívek tudomására hozatott. Bécs, május 4. Jelentik, hogy több alsó stá­jerországi község a fagy által szenvedett károk miatt adóelengedésért fog folyamodni. Madrid, május 3. Pi­g Margal ellen tegnap gyilkossági merénylet kísérhetett meg. Bilbao, máj. 4. Az egészségi állapot a város­ban kedvező; a környékkel való összeköttetés is­mét helyreállíttatott, nagy lelkesültség uralkodik. Madrid, május 3 A lapok jelentik, hogy a kormány a baski tartományokban állandóan had­csapatokat szándékozik elhelyezni, melyek a karasta bandák teljes szétveretéséig az egész területet meg­szállva tartanák. A távirati összeköttetés tegnap óta Portugaletéig helyre van állítva. Ma Pi y Margall ellen gyilkossági merény­lett követtetett el. A gyilkos Pi y Margall laká­sába nyomult, revolverrel felfegyverkezve, melyet két-háromszor elsütött, minthogy azonban egyszer sem talált, a fegyvert önmaga ellen irányozta. Északról bővebb tudósítások hiányzanak, mi­vel a távirdai összeköttetések a nagy esőzések ál­tal megszakíttattak. London, május 4. Athénből jelentik tegnapi kelet alatt, hogy miután Zaimis és Komandoros­­nak nem sikerült a kabinetet megalkotni, Deligor­­gis bízatott meg e feladattal, ki azonban, több ne­hézség merülvén fel, nem fogadta el a megbíza­tást. Berlin, máj. 4. Az­ orosz czár meglátogatta Wi­gngel, Moltke és Manteuffel tábornagyokat, va­lamint hg. Bismarckot, kinél megelőzőleg Gortscha­­koff tett hosszabb látogatást. Berla, máj. 4. A képviselőház hat órai vita után, az üresedésben levő katholikus püspökségek kezeléséről szóló törvényjavaslatnak első két sza­kaszát elfogadta. Róma, máj. 4. A pápa a mai consistoriumban Olaszország részére három püspököt nevezett ki, tizenegyet in partibus infidelium és egyet-egyet Francziaország, Bolívia, Canada, Neuseeland, és hármat Ausztrália részére; ezután a pápa Regnier, Tarnóczy és Falcinelli bibornokokkal a szokásos szertartásokat végezte. Budapest, május 4. A gymnasiumi és reáliskolai oktatásról szóló törv.­javaslat immár az osztályokhoz van utasítva. A fentebbi czímet ezen törvényjavas­latnak a képviselőház tanügyi bizottsága­­­dta. A közoktatásügyi miniszter javaslatá­nak czíme „A középtanodai oktatásról“ volt. A bizottság azért változtatta meg a c­ímet, mert a javaslat valóban csak a gymnasiu­­mokról és reáliskolákról intézkedik, holott a bizottság nézete szerint ezek ki nem töl­tik a középtanodai oktatás egész körét, a­melyhez még — utóbb behozandó — bizo­nyos magasabb polgári iskolák is tartoznak, míg a Schwarz Gyula képv. és bizottsági tag különvéleménye ezeket is már most be­hozatni kivánja, — ha másképen nem, né­mely gymnasiumok ilyenekké átalakíttatása által. Mi teljességgel nem tagadjuk az olyan középiskolák czélszerűségét is, a­melyek nem csupán, és „ex professo“ előkészítő tanfo­lyamot képeznek, mint a gymnasiumok, az egyetemek és akadémiák — a reáliskolák pedig a polytechnikum — a magasabb szakoktatás számára, de ismerve azon ne­hézségeket — illetőleg időhaladékot — a­melylyel egy-egy új intézmény létrehozatala rendszerint jár­t helyeselnünk kell a tan­ügyi bizottság által elfoglalt álláspontot, miszerint felhivatni kívánja a kormányt, hogy egy részről az összes szakokta­tás szervezéséről mentül előbb nyújt­son be törvényjavaslatot, másrészről azon­ban e miatt el nem akarja vetni a m­e­g- l­e­v­ő középtanodai intézetek — a gymna­­siumok és reáliskolák — czélszerű szerve­zésére a jelen törvényjavaslat által adott alkalmat. Ez alkalommal teendő észrevételeink­ben is ennélfogva kiválólag a tanügyi bi­zottság által szövegezett javaslatra szorít­kozunk. Kiváló fontossággal bír természetesen a tanterv — vagyis a tantárgyak meg­határozása, a­melyek az 5—8 §-okban soroltatnak elő. Az 5 §. a gymnasium rendes — azaz kötelezett tantárgyait tartalmazza. E §. külön adja elő a négy alsó és külön a négy felső osztály tantárgyait. Ezek nagyobb részint ugyanazok, — csak hogy a négy felső osztályban az illető nyel­vek mellett az irodalom is — a történet mellett az oknyomozás és alkotmány fejlő­dése is szerepel. — Új tárgyak az utóbbi négy osztályban a görög nyelv és irodalom, a bölcsészeti előtan, és az egyetemes tör­ténet, a természettan és vegytan. Mindez nézetünk szerint helyes is. A görög nyelv és irodalom felvételét a kötelezett tárgyak közé örömmel üdvözöl­jük , de mivel a bizottság jelentésének nagy része ennek indokolásával foglalkozik— nem tartjuk szükségesnek ezen indokokat jelen czikkünkben ismételni. Az alsó négy osztály tárgyai közt h) alatt felsorolt „mennyiségtan“ helyett ré­szint, mert azt hiszszük, hogy különben is a javaslat szándékának inkább megfelel, részint alább bővebben kifejtendő okainknál fogva — „Számtant.“ k­ivá­nns­­rok fotolni. Határozott kifogásunk van azonban az alsó négy osztály tárgyai közt az e) pont­ban említett „német nyelv“ és a felső négy osztályéi közt az f) alatt felsorolt „német nyelv és irodalom“ ellen. Mindenekelőtt újólag is emlékezetbe idézzük, hogy itt a kötelezett tárgyak­ról van szó. — Hogy gymnasiumban — a­mely tulajdonképen előkészítő iskola a tu­dományos pályára vezető akadémiai és egyetemi magasabb oktatásra — a deák — (ez a „latin“-nak igazi magyar elnevezése) és még inkább a görög nyelv és iro­dalom ismeretének múlhatatlanul kötelezett tárgyak közé kell soroztatnia, az oly világos előttünk, és — mint említők — a tanügyi bizottság oly tüzetesen és kimerí­tően indokolta, hogy arról bővebben szól­nunk feleslegesnek tartjuk. Egészen más tekintetek alá jönnek azonban az élő nyelvek, — és ezek is más tekintet alá jönnek a reáliskolákban és más alá a gymnasiumokban. Nem régen létetett a képviselőházban indítvány, miszerint minden közjegyző az állam nyelvén kívül a német nyelvnek is teljes birtokában lenni köteleztessék. A ház ez indítványt szinte egyhangúlag mellőzte. És ez természetes is. Mert ámbár egyfelől a német nyelv szomszédsága és elterjedettsége , valamint literatúrájának műveltsége és gazdagsága mellett alig van a műveltség közép-színvonalán álló magyar ember is, a­ki a német nyelvben és iroda­lomban több vagy kevesebb jártassággal ne bírna, úgy másrészről arra semmi ok nincs, hogy erre hazánk polgárait objective a né­met nyelv kedvéért — törvény által köte­lezzük. Ezt csak példa gyanánt, analogiaképen hoztuk fel itten, mert a szorosan vett t­u­­dományos — classical — műveltségre a német nyelv és irodalom egy betűvel sem szükségesebb, mintsem akár az angol, akár a franczia. Teljességgel nem látjuk tehát által, hogyha emezeket, az olaszszal együtt, a 6. §-ba a rendkívüli tantárgyak közé helyezzük, mi jognál, mi szükségnél fogva vesszük ki közülök és sorozzuk a rendes tantárgyak közé a németet. Azon körülmény, hogy a nevezett nyel­vek közül a német velünk közvetlen szom­szédságban van, s azzal annyi érintkezésbe jöt­tünk, hogy annálfogva megtanulása is keve­sebb nehézséggel jár, annyira, hogy mint fentebb is említők, úgy is majd minden mű­veit hazánkfia birja a német nyelvet: sze­rintünk nem azon következtetésre vezet, hogy tehát szükséges azt kötelezőleg tanít­tatni, de inkább az ellenkezőre, hogy an­nál kevesebbé szükséges a kény­szer annak megtanulására. Az pedig, hogy összeköttetésünknél fogva,­a­melyben némely német tartományok­kal állunk és szomszédságunknál fogva a mindennapi életben e nyelvre nagyobb szükségünk van, mintsem a távolabb nyű­göt műveit nyelveire: a dolog természete szerint a közéletre, azon felállíttatni czél­­ba vett magasabb polgári s a reáliskolákra, de teljességgel nem a gymnasiumokra alkal­mazható. Mi tehát a német nyelvet és irodal­mat az 5. §-ból egyszerűen törültetni kí­vánjuk. Nem szalaszthatjuk el az alkalmat, a­melyet e javaslat és különösen annak 5. §-a nyújt, hogy ki ne mondjuk itt régen tett azon észrvételünket, miszerint egy részről elismerjük, hogy a mostani gymnasiumok­­ben többet tanulnak — vagy inkább többre tanítják a növendékeket, mintsem a régi — értjük az 1848. előtti időkben­ — és azért még­sem tudunk a mostani rendszerrel fel­tétlenül megbarátkozni. Mi egy közép­utat óhajtanánk a kettő közt, a­melyet a helyes gyakorlati kivitel talál­hat el. Nézetünk, tapasztalatunk szerint most oly sokat kívánnak a gymnasiumi tanu­lótól, hogy megtanuljon (nem mond­juk hogy szóról-szóra, de még is tudjon) és más részről oly kevés időt engednek annak az iskolán kívüli tanulásra, miszerint va­lóban csak a kitűnő tehetségnek képesek min­den kivánalmaknak telj­esen megfelelni; és más részről épen ezen túlterhelés okoz­za, hogy a tanulóban a gondolkozás kellőleg nem fejlesztetik ; hogy a­mit tanul, kellőleg meg nem emésztheti; — és szem elől van tévesztve azon elv, miszerint úgy is lehetetlen lévén az iskolában mindent megtanulnunk, a­mire az életben szük­ségünk van, az iskola főleg arra való, hogy ott jól megtanuljuk, miként kell az életben tanulni. Ezért óhajtjuk, hogy a gyakorlati kivi­telben tekintet legyen ̇«•«•·».­­ Fóiaa­ul OjZj alsó osztályokban ne zavarjuk a még gyenge tehetségeket algebrával, és ezért in­dítványoztuk a mennyiségtan helyett a számtant, — de ez csak egyik példa oly tantárgyakra is, a­melyeket egy szóval meg­különböztetni nem lehet, de igen­is a kivi­telben az értelem fokozatos fejlődéséhez alkalmaztatni. Érezni látszott ennek szükségét a bi­zottság is, midőn a bölcsészeti elő­­tanhoz azon megjegyzést tette, hogy ez csak, „a 7-ik osztálytól kezdve“ tanítandó. Czikkünk már is elég hosszúra nyúlván többi észrevételeinket máskorra hagyjuk. — A baloldali kör kedden, f. hó 5- dikén, d. u. 5 órakor értekezletet tart. — A baloldali kör mára hirdetett érte­kezlete holnapra keddre halasztatott. A képviselőház VIII. osztálya szerdán május 6- án reggel 10 órakor ülést tart. Tárgya: A közép­tanodai oktatásról szóló törvényjavaslat 357. és 457. számok alatt. Budapesten május 5-ik 1874. Zsedényi Ede a VIII. osztály elnöke. — Az állam és e­g­y­h­á­z közti viszonyok sza­bályozására kiküldött­­ bizottság hetes albizott­ság­a, melyre a polgári házasság ügye is bízva van, szerdán d. e. 10 órakor tarja első ülését.­­ Az erdélyi képviselők által kikül­dött albizottság tegnap befejezte tanácskozásait, s Lukács Bélát bízta meg a jelentés összeállításával, mely az erdélyi képviselőknek a legközelebbi va­sárnapon tartandó értekezlete elé lesz terjesztendő. Az albizottság javaslatai szerint 10 megye és 4 szab. királyi város lenne fentartandó a királyhá­­gón túli részekben; Szeben és Brassó pedig az il­lető megyékkel egyesítendők. (…) A „Pesti Napló“ vasárnapi számában egy kis számítás található a kenyérárak magasság­ra vonatkozólag, melyekből azon tanulságot vonja ki, hogy az élelmezésnél a mostani létszám mellett nem lehetséges a megtakarítás, tehát te­kintettel a mai pénzügyi viszonyokra a létszám leszállítandó. Még azt is hallja a „Pesti Napló,“ hogy a magyar delegátiv körében ez ügyet tüzete­sen megbeszélik s a legközelebbi napokban már a megállapodás is várható. Csak aztán belé ne buknék Jerusalem a Mes­siás iránt való hasztalan várakozásában. Hogy pénzügyeinken javítani kell minden irányban, és ez alól nem vonhatják ki a közösügyi költségvetést sem, azzal tisztában vagyunk mindannyian. És alig hisszük, hogy akadna delegátus, ki lelkéből ne óhajtaná a megtakarításokat a hadügyi költségvetés inproductív kiadásai tekintetében is. Dehát Allah nagy, de még nagyobb Mahomed­ Kuhn, az ő pró­fétája. Létszám­apasztás, a tettleges szolgálat idő­tartamának megrövidítése, jelentékenyebb levoná­sok vagy más valami után történjék-e a levonás, a pillanatnyi szükség szempontjából kevéssé fon­tos vitatárgy, fő hogy t történjék, mert államunk létének minden érdeke ezért kiáltoz a magas de­legativ színe elé. Tehát csak rajta „állapodjanak“ meg valamiben._________ (1) Przemysel táján „nagyszerű“ erő­dítmények voltak készülőben. Eddigelé 1.600.000 forintot szavaztak meg rá a delegátiók. Ennyi pénzerővel 70 év múlva lett volna kész az egész Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 27. szám. Kedden, május 5. A Próféta- Oper­a 5 felvonásban. Irta Seribe. Ford. Egressy B. és Szerdahelyi. Zenéjét szerzette Meyerbeer. Az előadásban a nemzeti színház színpadi zenekara részt veend mű, épenséggel jókor arra, hogy vagy fölöslege­sekké váljanak, vagy valamely hódító által hasz­náltassanak. Mert bizony egy közel magyar-orosz háború lezajlott vihara után, csak az eső után előkerü­ő­ köpenyeg szolgálatait nyújthatná oly erősítmény, melynek létesítéséhez több, mint egy emberöltő szükséges. Renden volt tehát, hogy a magyar hadügyi hetes albizottság törölte az egész tételt, hagyván egy boldogabb kor számára, hogy folytassa az ősök harczi készülődéseit. Szándéko­san irták „ősök“, mert sok víz le fog ám folyni a Dunán, míg „a monarchia pénzügyi állapota meg fogja engedni“, hogy ama másfél millión túl, melyet munkáslakások és egyéb előkészületekbe oly rettenetes takarékossági systémával beleöltek, még egy tömeg pénzt beleépítsenek. Egyébiránt várjuk be, mit mond majd e törlésre a hadügy­miniszter.­­ A jogügyi bizottság tegnap délelőtt 10 órakor tartott ülésében tárgyalta a hamis vagy vétkes gondatlanságból származott bukás esetében követendő eljárásról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslat általánosságban elfogadtat­ván, mindenekelőtt a szakaszok logikai egymás­utánja képezte a vita tárgyát, a többség az 1. §-ban azon eszmének kívánt kifejezést adni, hogy a hamis vagy vétkes gondatlanságból származott bukás létezése felett a büntető bíróság határoz vagy ítél, ennek folytán a 8. §. első kikezdése, mely ezen rendelkezést tartalmazza, áthelyeztetett az 1-ső §-ba oly módon, hogy a törvényjavaslat 1. §-a így kezdődjék: „A fölött, hogy forog-e fenn hamis vagy vétkes gondatlanságból származott bu­­kás, a büntető bíróság határoz vagy ítél, e végből a csőd megnyitását elrendelő ítélet szabályszerű eljá­rás megindítása végett azon törvényszék mellé rendelt kir. Ügyészséggel, mely a csőd megnyitását elrendelte, közlendő.“ A 2-ik kikezdés változatlanul maradt. A 3-ik kikezdés egészben kihagyatott, s helyé­be következő szöveg fogadtatott el: „Ily esetekben a vizsgálatot csak törvényszéki bíró teljesítheti.“ A 2-ik § nem változott, a 3. és 4-ik §§. mellőztettek, a többi §-ok végig csekélyebb módo­sításokat szenvedtek. Végre a törvényjavaslat következő két §§-al toldatot meg. 9-dik §. „A jelen törvény életbe­lépte előtt megnyilt csőd eseteknél az eddig fenn­állott törvények szabályai alkalmazandók. „10-ik §. „Jelen törvény Magyarország azon területén érvényes, melyen az 1840. 22. t. sz. hatálylyal bir. ” A püspöki kar, mint a „M. A.“ jelen­ti, fontos tanácskozmányokat tart e napokban Bu­dapesten a bibornokprimás elnöklete alatt, kit má­ra várnak, s a többi főpap is itt van már a be­tegség által gátoltak kivételével. A tanácskozmá­­nyoknak két főtárgya lesz ezúttal : az egyik a középtanodai törvényjavaslat, a másik a közokta­tási miniszter azon felhívása, melyben a tanulmá­nyi alap hiánylatát a püspöki kar és a vagyono­sabb káptalannok által kéri fedeztetni. Az országházból. □ A mai ülés megnyíltával az elnök lege­lőbb is jelenté a háznak, hogy Szontagh Pál a somogymegyei tabi kerületben megválasztott kép­viselő bemutatta megbízó levelét. — Azok után, a miket t. barátunk kijeleltetése alkalmából lapunk egy önálló czikkében mondottunk — felesleges meg is jegyeznünk, hogy őszinte szívvel csatlakoz­tunk azon lelkes éljenzéshez, a­melylyel a ház és különösen annak egyik oldala az elnök jelentését fogadá. Majd a mentelmi bizottság kétrendbeli jelen­tése került tárgyalás alá. Az első Becze Antal képv. kiadatására vo­natkozott. — Hogy ezen ellenzéki képviselő meg­választása nagyon zokon eshetett politikai ellen­feleinek otthon, mutatja az, hogy ez már egy má­sodik, és az elsővel nem azonos eset, a­melynek alkalmából ezen képviselő ellen a bűnvádi eljárás folytatása megengedtetni kéretik. Ámde bennünk épen ez megerősíti azon meggyőződést, hogy ez­­ nem egyéb a szó szoros értelmében vett zakla-­­ tásnál, — a mint hogy ezt így fogta fel maga a mentelmi bizottság is, a­mely ennélfogva a meg­keresést elutasítandónak véleményezte mint nem is tehetett másként, mert midőn egy oly tény alapján kéretik a kiadatás, a melyre nézve időközben ál­tal­á­n­o­s amnestia kibocsájtatása is jött közbe : ez oly világos esete a zaklatásnak, a­melyhez hasonló csak igen ritkán fordulhat elő és természetesnek kell találni a ház egyhangú határozatát, a­melylyel a mentelmi bizottság elutasító véleményét magáévá tette. A mentelmi bizottság másik jelentése a Hal­ler Ferencz gróf képv. ügyére vonatkozott, a melyre nézve nehéz elhatározni, vájjon nem méltatlanab­bal zaklattatik-e azzal a képviselőház, mint­sem maga az érdeklett képviselő. — Mi ugyan nem tagadhatjuk, hogy a mentelmi bizottság leg­erősebb érvei, a melyeket a segesvári törvényszék megkeresésének elutasíttatása mellett felhozott — inkább a bíróság mintsem a képviselőház előtt lettek volna helyökön, mindamellett figyelembe véve azt, hogy itt egy oly peres ügyből keletkezett a kiadási megkeresés, a­melyet két perlekedő test­­v­ér elkeseredett ellenségeskedésének némely kér­désekben a bíróságot is tévútra vezetni sikerült fogásai annyira bebonyolítottak, hogy az igazság- Ügyminisztérium is szükségesnek látta az ügyet más bírósághoz áttenni, és ezen megkeresés is nem az újonnan kijelölt, de még az előbb eljárt bíró­ságtól eredeti — azt hiszszük, hogy a legroszabb lehet a ház öntudata, hogy a mentelmi bizottság esetben is nyugodtabb véleményét elfogadta, mint­sem ha az ellenindítványt tette volna magáévá. Ezek után a tengeri kereskedelmi hajók laj­stromozásáról szóló törvényjavaslat minden vita nélkül végig tárgyaltatván — következett a közp. bizottságnak jelentése a közjegyzőségi tör­vényjavaslat némely §-ai újabb szövegezésének tár­gyában. E §-ok kiválólag a nyelv kérdésére, — és különösen arra vonatkoznak, valljon a közjegyzők csak magyar nyelven szerkesztett okiratokat adhas­­sanak-e­ ki, vagy pedig kiadhassanak az illető vi­déken divatozó más nyelven szerkesztetteket is. — Tehát ismét nyelv — ismét nemzetiségi kérdés .... Sietünk azonban előre is megjegyezni, hogy e kér­dés ez alkalommal nem támasztotta azon vi­hart, a­melyet ily alkalmaknál már szinte meg­szoktunk, s igen örvendeztünk azon tárgyilagossá­gon, higgazságon, és kiváló tapintaton, a­melylyel azt az illető szónokok tárgyalták. A törvényjavaslat d íjánál a közp. bizottság, azon szavak után, a­melyek szerint a közjegyző csak az lehetne, a ki az állam nyelvét teljesen birja, közbeszaratni javaslá, hogy „az 1868. XLIV. t. sz. 27. §-ában megszabott kellékeknek megfelelni képes“. — Ez ellenében a közp. bizottság három tagú kisebbsége a 2. §-t minden közbeszurás és módosítás nélkül úgy kívánta megtartatni, a­mint eredetileg szövegezve volt. Ezen kisebbségi vé­lemény szer­int tehát e­b­ban az országban hivatozó nem magyar nyelvekre semmi tekintet se lett volna a többség javaslata szerint pedig, helyes értelmezés mellett, nem arról lett volna gondos­kodva, hogy a közjegyző az illető vidéken divatozó más nyelven is szerkeszthessen okiratokat, de­­ csak arról, hogy olyanok neveztessenek ki közjegyzőségre, a kik a vidéken divatozó nyelve­ket is bírják. — Tagadhatatlan, hogy azon szán­déknak, a melylyel a ház e­g­t újabb szövegez­és végett a közp. bizottsághoz visszautasította — a kisebbség javaslata épen nem, de a többségé is csak tökéletlenül felelt meg. Ezek ellenében tehát Benes Döme a közp. bizottság többsége által indítványozott közbevetést a következőleg javaslá módosíttatni „és az 1868. XLIV. t. sz. rendeleteinek megfelelni képes.“ Egyúttal pedig a 7. §-nak a következő szerkezetet indítványozó adatai: „A közjegyzői ki­nevezés a közjegyzői okiratoknak, az állam hivatalos nyelvén kívül, még azon nyelveken való fel­v­é­t­e­l­é­r­e i­s ad jogosítványt, melyek az illető törvényhatóságnak, melyben a közjegyző működik, jegyzőkönyvi nyelveit képezik (1868. XLIV. t. sz. 2. §.) Azoknak még más nyelven is lehető felvételére a teljes jártasság kimutatása mel­lett az igazságügyminiszter adja meg az engedélyt, akár egyidejűleg a kinevezéssel, akár később a közjegyző külön kérelmére.“ És itt meg kell jegyeznünk, hogy a 7. §. — a­mint eredetileg szövegezve volt, — különbséget nem téve az országban divatozó nem magyar és bármely más idegen nyelv közt, egyszerűen az igazságügy­­miniszternek adta volna a hatalmat az illető köz­jegyző kérelmére annak megadatni az engedélyt­­ (ha arra képesnek k­ell) más mint magyar nyelven is szerkeszthetni közokiratokat. Nem régen volt alkalmunk lapunk ezen ro­vatában teljes elismeréssel nyilatkozni Benes Döme képviselő úrnak a nyelv — az úgynevezett n­m­­zetiségi kérdésben nyilvánított elveiről, kifejtett nézeteiről. Ő ez alkalommal is megmutatta, miként kell felfogni, képviselni és védni a nem magyar ajkú honpolgárok úgynevezett nemzetiségi érdekeit, hogy a felfogás helyes, a képviselet úgy az illető nemzetiségi képviselőkhöz, mint a képviselőház­hoz méltó,­­ a védelem pedig sikeres le­gyen. Teljes siker koronázta is valóban Benes Döme mai fellépését. Tisza Kálmán az ő indítvá­nyát pártolva, a nemzetiségi törvényre vonatkozó­lag találóan mondá, hogy a törvényhozásnak bi­zonynyal joga van minden törvényt megváltoztatni s mikor időszerűnek látszik — egyenesen szóba hozni, de a ház méltóságával, sőt jóhiszeműségé­vel sem fér az meg, hogy ha egyszer valamit biz­tosított, azt azután mellékes utakon, részenkint akarja visszavenni. — A nemzetiségi törvény sze­rint nem magyar nyelven szerkesztett okiratok még a legfőbb ítélőszéken is elfogadtatnak és ítélet alapjául szolgálnak; de mit érne e törvény, ha ma meg kimondanék, hogy érvényes okiratot nem lehet más mint magyar nyelven szerkeszteni, pedig ez lenne kimondva a kisebbségi vélemény elfogadásával azon néhány nem számos, de igen fontos esetre, a­melyekre a közjegyzői kényszer csakugyan el van fogadva. Ezen érvek — úgy látszik — döntő hatást gyakoroltak, mert ámbár azok ellen Paczolay Já­nos képv. még megkísértette a harczot felvenni, úgy a közp. bizottság előadója, mint az igazság­ügyi miniszter is elfogadta a Bones Döme módo­­sítványait, és az ez után következett szavazással a ház is — csak néhány tagja kivételével — szin­tén egyhangúlag tévé azokat magáévá. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 4 én. Elnök : P­e­r­c­z­e­l Béla. Jegyzők: Szen­i­­c­z­e­y Ödön, Beöthy Algernon. A kormány ré­széről jelen vannak: Tr­efo­r­t Ágoston, Szende Béla, Panner Tivadar, Wenckheim Béla, Bar­­tal György. Ülés kezdete­­/11 órakor. Él­nek jelenti, hogy Szontágh Pál be­­nyujtá megbizó levelét. — Az igazoló bizottsághoz utasitatik. Bejelentetik a bánya-bizottságba történt szava­zás eredménye. Megválasztottak: Szlávy József, 146, Stoll Károly 138, Zsedényi Ede 138, Ko­­rizmics László 138, Jendrasek Miksa 138, Feszt Imre 137, Kemény Gábor 137, Paczolay János 137 Puszt Dragutin 136, Vécsey Tamás 135, Dulovics Ernő 133, Solymossy Bálint 132, Lükő Géza 126, Horn Ede 123, Lukács Béla 67 szavazattal.­­ A bizottság elnökileg felhivatik, hogy ülés után ala­kuljon meg. Következik a napirend ,a mentelmi bizott­ság jelentése Becze Antal kiadatási ügyében. A bizottság a kiadatási kérvényt visz­­szautasítandónak véli. Csernátony Lajos: Itt egy kiadatási kérdésről van szó, melyre nézve az illető bíróság még azt a fáradságot sem vette magának, hogy a legfonto­sabb okmányt, melyre egész kérelmét alapítja, a képviselőháznak beküldje. Ez az egyik körülmény. A másik körülmény az, hogy azon idő óta, mióta állítólagosan egy oly tény követtetett el, melyért perbe akarta fogatni az illető képviselőt azon bíró­ság, egy legfelsőbb határozat is jött létre, mely­nél fogva sajtóvétségek és sajtóvétségi keresetekre

Next