Ellenőr, 1874. augusztus (6. évfolyam, 209-238. szám)
1874-08-02 / 210. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . IO „ — * Egy hónapra . 1 B 80 ! Egyes szám ára JO krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Lógrády testvérek irodájában). Kiadóhivatal: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz. intézendők. 210. szám. Budapest, hétfő, augusztus 2. 1874. VI. évfolyam- Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre.......................... . 20 forint — kr. Félévre..................................... „ kr. Negyedévre..........................J ” “* Egy hóra................................1 Rr* Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, aug. 1. Az „Internationale Correspondent“ megcáfolja ama hírt, mintha az igazságügyminiszter a részvény-törvényjavaslat átdolgozásával foglalkoznék, annál határozottabban ismétli azonban azt, hogy a részvény-törvényjavaslat immár egy államtanácsi határozat folytán, tüzetesebb tárgyalás alá vétetett, egy újabb javaslat benyújtása által pedig csak a drága idő pazaroltatnék. Berlin aug. 1. A „Nordd. Ztg.“ ezt mondja : A német hajórajnak Spanyolországba kiküldése csak az ottani németek tulajdonának megvédését czélozza. — Bismarck az ellene elkövetett merénylet alkalmából a czártól igen elismerő szerencsekivánó levelet kapott. Ryde, aug. 1. Ő felsége az osztrák-magyar fejedelemnő ma reggel 5 órakor az erősen hullámzó tengeren való átkelése után legjobb egészségben ide érkezett, s vasúttal Steepbilcastlebe tovább utazott. ____________ Utolsó posta. A „Morning Post“-ban megjelent közlemény, mely a franczia hatóságok magatartását a karlisták irányában igazolni akarja, s táviratilag is jelezve volt, Lizán aga karlista vezér hadsegédéről ered. Különösen azt tagadja, hogy Lizarraga egyenruhásán éls egész táborkarával együtt ment volna át a franczia határon. Levelező szerint, Lizaraga és egész kísérete polgári öltönyt viselt, s hamis útlevelekkel és egyenként mennek át a határon. A tábornok lovai egy ismeretes franczia lókereskedő czímére küldettek Perrognanba. Lizarraga közönséges postakocsin utazott Bayonneba, s ott csak harmad napig maradt. Elősorolja azután a franczia hatóságok mentségére, hogy mikor mennyi fegyvert, munitiót stb. foglaltak le a határon, úgy, hogy a karlistáknak van méltó okuk panaszra, nem másnak; annál is inkább, mert a franczia hatóságok minden fegyveres karlistát internáltak, ha franczia területre lépett, holott republikánus tisztek és legénység bármikor átjárhattak egyenruhásan és fegyveresen a határon. (Feljegyeztük ezt mint egy inspirált adalékot a franczia kormány önigazolásához.) A „Kép. Frangaise“-nak azt távírják Brüsselből, hogy a francia, osztrák-magyar, angol, olasz, és svájczi congressuei küldöttek, egyetértenek abban, hogy az orosz javaslat minden czikkét, mely a nemzeti védelem korlátozására vonatkozik, viszszautasítják. (Ezzel az igazi muszka ötlettel nem is lhet egyebet tenni.) Nagy vihar vonult át Anglia felett július 29 dikén reggel, nagy károkat okozva életben és vagyonban. St.-Alban vidékén különös nagy erővel dúlt. E helyütt egy kéménybe ütött le a villám s a leomló kémény két nőt ölt meg. Prestonban, Stockbridgeben és Leithben s még több helyütt szintén emberéletet is oltott ki a villám. A nemzetközi gabnavásár. (1) Az Újvilág hétfőn a chansonetteénekesnők, kötéltánczosok és demimonde kétes színű látogatóin és productióin kívül, egy erőteljes és egészséges társadalmi és nemzetgazdasági mozgalomnak lesz színhelye. Ott nyitják meg a nemzetközi gabnavásárt és mozdítják elő Magyarország nyersterményeinek kelendőségét, s amennyiben lehetséges, teremtenek új kiviteli piacokat. Hazánk közgazdaságának agricultur természete mellett életrevaló gondolat mindenesetre, és ha egyelőre nem volna is szembetűnő eredménye, mint nemzetgazdasági mozgalomnak, megbecsülhetetlen marad mégis társadalmi irányánál fogva, miután első komoly lépés, hogy a pesti kereskedelmet, mely szolgailag hordta uszályát a bécsinek, függetlenítse az osztrák központi piac gyámkodó befolyása alól. A gyarmati helyzet lealacsonyító színvonaláig sülyedt már kereskedelmünk még azon ágában is, hol erőt a földtől, Magyarország e közgazdasági forrásából merített. A sülyedés évről évre szembetűnőbb, fővárosunk gabnakereskedelme fokról fokra hanyatlóbb volt azon arányok szerint, amelyekben kereskedőink felültek a bécsi agyarkodások biztató látszatának és nem bírtak igazi érdekeik azon felfogásával, hogy erejük benn az országban gyökerezik, s csak az önállóság és magyarság által szerezhető meg és fejleszthető. Bizonyos gyöngéd szolgálatok, hoszszabb vállalkozásokból fejlődő pajtásság, legfőkép pedig a pesti pénzpiac alárendeltsége okozták, hogy a fővárosi kereskedő a legutóbbi időkben moczczani sem mert bécsi mankók nélkül, s kerülte még látszatát is oly tevékenységnek, mely a „császári székváros“ féltékenységét és haragját vonná árva fejére. Hitelét, szilárdságát s minden egyéb kereskedelmi érdekeit felforgathatónak képzelte, mihelyt a hatalmas és gazdag Bécs jupiteri imponálással kezdi rángatni szemöldökeit. Nagy része volt e szolgaias gondolkozásmód megállapításában a kiváló kereskedelmi érdekek szolgálatára szegődtetett német sajtónak. Ép azon lapok, melyeknek a kereskedelem virágzására el kellett volna követniük mindent, hitegetéseikkel ápolták a magyarországi kereskedelemnek nemcsak németségét, hanem függőségét is. Mintha egyéb czéljuk sem lett volna, mint titkos biztatgatásokra aláásni kereskedelmünk jövőjét, visszariasztó tendentiával volt általuk kifestve és megbélyegezve minden legkisebb gondolat és tény, mely az önállóságban és eredetiségben kereste kulcsát boldogulásának. Hiába intett a magyar sajtó, senki által nem hallgatva, az ellenkezőre, míg végre meghozta a józan kiábrándulást a bécsi piac embereinek csalárd szűkkeblűsége és ma már megvan az önállósági vágy, sőt meg is történt feléje az első lépés. Ha a bécsiek kapzsisága nem ölt oly gonosz fordulatot és engednek a kívánságnak, hogy a tavalyi egyezkedéshez képest ez idén ne Bécsben, hanem Pesten rendezzék a nemzetközi gabnavásárt, haladtak volna az alárendeltség útján, míg végelszegényedésekön és Budapestnek jelentéktelen provinciális piaczczá sülyedésén többé semmiféle panacea nem használt volna; de miután Bécsben véletlenül túllőttek a czélon, felismerték a veszélyt, mely a szövetkezésben Budapest gabnakereskedelmére háramlik és belátták, hogy a főváros fontosságát emelni és jelentőségét a nyers termények terén Bécs fölött továbbra is fentartani, csak egy uton van — az önállóság. Bősz ötlet volna kutatni, nem czélszerűbb lett volna-e, ha előbb történik meg az első lépés, elég a jelen szempontjából, hogy megtörtént, bárminő körülmények folytak is be, hogy megtörténhessen. Kívánatos azonban, hogy ez irány állandó legyen és akkor meg lesz morális és anyagi támogatása mindazon tényezők részéről, melyeknek Magyarország nemzetgazdászati felvirágzása szívén fekszik. Már csak azért is örvendetes az önállóság ez „újvilági“ ténye, mert hitünk szerint meg fogja hozni a boldogulás másik előmozdító lépését: a kereskedelem magyarosodását. A soliditás és az anyagi gyarapodás szempontjából nem oly közönyös a magyarországi kereskedelemre, nemzeti legyen-e vagy idegen, mint első pillanatra látszik. Sok, nagyon sok érdek és haszon függ össze e kérdéssel, hogy egyebet ne említsünk, egyedül a kereskedelem magyarsága képes felébreszteni az egész társadalomban annak fontosságát és e fontosság révén azon nagyobb szabású aktiót, mely gyakran szükséges arra, hogy a kereskedelem érdekei a törvényhozás és kormányzat közül a rövidebbet ne húzzák. Ugyan mit tettek a „Lloyd“-ok a fővárosi kereskedelem érdekeinek megvédésére azon vasúti engedélyokmány tárgyalása alkalmából, mely a differentiális tarifák kérdésével oly mélyen belevágott Budapest kereskedelmének jövőjébe? Mit tettek általában azon osztályok és képviselők, kik szeretik, ha a kereskedelemmel együtt hangzik nevük? Nemde a társadalom legmagyarabb elemei küzdtek a fővárosi kereskedelem érdekei mellett a legkitartóbban, és abban, hogy elbuktak, bizonyára legnagyobb bűn és azokat terheli, kikhez a kereskedelem, német ajkuságánál és szolgaiasságánál fogva, leggyakrabban terjeszkedett. Hidjék meg. Merkur a tolvajok mythologikus istene, még symbolumnak is roszabb hazánkban a magyarok istenénél. Ám hagyjuk a reeriminatiók meddő terét azon órákban, midőn beáll az első egészséges fordulat a magyarországi kereskedelem önállóságának és emelkedésének biztosítására. A kereskedelmi gladiátoroknak, kik most az Újvilág helyiségeiben oda dobják a keztyűt Bécsnek, és provokálják ama versenypárbajra, mint a 19-ik században egyedül bír jogosultsággal, úgyis szükségük van, hogy a közvélemény latba vesse mellettök morális tekintélyét és buzdítsa őket minden kitelhető hévvel a megkezdett irány kitartó követésére. És mi nem is habozunk egy percig sem elismerésünkkel adózni mindazok iránt, kiknek akár a kezdeményezésben, akár a kivitelben részök van és hozzájárultak ahhoz, hogy Budapestet a bécsi járszalagtól elszoktassák. Minden előjel, minden körülmény arra mutat, hogy a nemzetközi gabnavásár sikeréből nem fog hiányozni semmi, nem marad el tehát a biztatás és tanulság sem kereskedőink számára, hogy az önállósítás egyedül biztos módja: virágzóvá és magyarrá tenni a kereskedelmet. Fejlődésünknek ez oly követelménye, mely nélkül mondjunk le a reményről, hogy Magyarország nemzetgazdasága valaha újvilági — amerikai — erőteljességre vergődhessé. Volt idő, midőn méltán gyötörhették a honfiúi gondolkozást aggasztó kétségek; most, midőn önállósági lobogónkat azok kezében látjuk, kik eddig meghunyászkodva szöktek meg előle, nincs mitől tartanunk, mert szilárdsága nem múlékony kormányintézkedéseken és gyönge paragraphusokon, hanem egy komoly társadalmi actión sarkal, melybe egy ország leheli be erejét. Annál jobb, hogy az „Újvilág“ helyiségeiben teszik meg hozzá az első lépést, legalább a név is rá szól, hogy félre a régi tartózkodással, kezdődjék közgazdasági életünkön egészen új világ, Magyarország nemzetgazdasági önállóságának új világa. Budapest, aUgUSZTUS 1. □ A mai üléssel be van fejezve az országgyűlés I1-ik szaka, és e mai ülést nevezetessé teszi a választási törvényjavaslat harmadszori felolvastatása és megszavaztatása. Pártunk — mint az ülésről szóló tudósítás mutatja — a szavazáskor fel nem kelt, vagyis a javaslat ellen szavazott, holott azt az általános tárgyaláskor nem csak elfogadta, de örömmel üdvözölte. De ezen nem csodálkozhatik a ki a viták folyamát némi figyelemmel kísérte. Hiszen mi is kimondottuk lapunkban, hogy úgy, amint a javaslat a miniszter kezeiből kikerült, ha imitt amott némi kívánni valót hagyott is fenn, jobb volt az, mintsem reménylen mertük, legalább e kérdésnek múlt országgyűlési története után. És utóbb, midőn az osztályok előtt forgott, ahol egyik-másik — fájdalom — azóta a ház által is elfogadott roszabbitmány hozatott indítványba, ezek ellen erélyesen tiltakoztunk lapunkban és felszólítottuk a minisztert, álljon meg erélyesen egyszer már oly áramlatok ellenében is, amelyek nem a mi oldalunkról, de épen ellenkező irányból erednek; és harmadszor, midőn a javaslat már a központi bizottság „boszorkánykonyháján“ is átment, ismételtük tiltakozásunkat, ismételtük felhívásunkat a miniszterhez — fájdalom, szintén semmi sikerrel............ De aki e czikkeinket egy futó pillantásra méltatta, aki Tisza Kálmánnak az általános vitában és a 12. §. fölött mondott, pártunk állását jelző beszédeit hallotta vagy olvasta, az lehetetlen, hogy ne tudja, miszerint pártunk egyrészről teljes készséggel elismeri, hogy vannak e javaslatnak oly intézkedései, amelyek a választásokat a valódi bizalom szabad nyilvánulásának akadályaitól és a meghamisíttatástól részben megoltalmazhatják, és azért ezeket örömmel veszszük, de becsúsztattak másrészről oly intézkedések is, melyek amazok fölött örömünket lehetetlen hogy meg ne keserítsék. Nem hozunk fel példákat se az egyik, se a másik nemből, fris emlékezetekben vannak azok olvasóinknak, most csak untatnék őket azokkal. Most csak azoknak, kik netalán a jó intézkedéseket a roszakkal összemérve, amazokat túlnyomóaknak találnák, és ezért csudálkoznának pártunk képviselőinek mai szavazásán, akarjuk ezt néhány szóval megfejteni, ami egyszersmind feleletül szolgálhat azon jobboldali képviselő uraknak is, akik a balközépieket az ülés előtt előbb kérték, hogy szavazzanak a javaslat mellett; majd, midőn hajthatatlanoknak találták, azt mondák, hogy ha ők — a jobboldaliak — kezdenének „nem“-mel szavazni rá, a balközépiek ijednének meg rajta legjobban és sietnének ,,igen“-nel szavazni, mert ezen javaslat elé. A főrendiház, jogügyi bizottságát jövő hétfőre hívta össze az elnökség. A bizottság tanácskozásai úgy látszik hosszabb időt fognak igénybe venni és a nyilvános tárgyalás aligha lesz péntek előtt. Mint hírlik többféle módosítást terveztek s ez által az en bloc elfogadás ki lenne zárva. Állami bevételek és kiadások az év második negyedében. A hivatalos lap mai száma közli a kimutatást a magy. koronához tartozó állampénztáraknál 1874. ápr. 1-től jan. hó végéig pénztárilag előfordult állami bevételekről és kiadásokról. A bevételi táblázat fő rovata a krok elhagyásával a következő: Egyenes adók 10095290 Fogyasztási adók 3100713 Vámkezelési átalányból 36883 Bélyeg, jogilletékek és díjak 4991333 Fémjelzés 2018 Út-, híd- és révvám 5406 Dohány-jövedék 4625214 Lotto-jövedék 415545 Sójövedék (a bányászatnak megtérítendő sóelőállítási költség nélkül) 1836369 Államjószágok és államerdők 177700 Bányászat, pénzérés (a sójövedék által megtérítendő összeg nélkül) hiány 103555 Államnyomda hiány 32306 Államépületek hiány 7330 Ingó államvagyon 1391073 Államvasutak és gyárak tiszta jövedelme A pénzügyminisztérium különféle rendes bevételei 315712 A pénzügyminisztérium különféle rendkívüli bevételei 391660 Együtt 27321004 Kiegyenlítésül a kölcsönök és lombard-üzletek által 18349397 Mindössze 45670401 A tényleges bevételi eredmény 1873. év második negyedéhez képest a rendkívüli bevételeket is tekintetbe véve 5 millióval kevesebb, akkor ugyanis 50,5 millió folyt az állam pénztárába. A rendes bevételek 1874-ben 801,849 írttal kedvezőtlenebbek, mint 1873 második negyedében. Kedvezőtlenebb volt a bevétel ez idén e következő főbb tételeknél: egyenes adóknál a csökkenés 2.297.118 frt, fogyasztási adóknál 465.827 frt, sójövedéknél 285.928 frt, államvasutak és gyárak tiszta jövedelme 563.392, ingó államvagyonnál kevesebb a bevétel 1.131.214 írttal. A nagy hiányt részben kiegyenlíti némely tétek bevételi növekedése. A kiadások tényleges eredménye az 1874. év második negyedében e következő: A királyi udvartartás költségei 1162500 A főrendi- és képviselőház szükségletei 280103 Közösügyi rendes és rendk. költség 7444299 Az 1867. XV. t. cz.-ben elvállalt államadóssági járulék 7103574 Földtehermentesités és örökváltság 5847209 Vasúti kölcsön, 30, 54 és 76x/s millió ezüst frtnyi kölcsön kamatai törlesztése és kezelési költségei 972301 Közös függő államadósság kezelési költségei 77216 Függő államadósság kamatai 516159 Horvát- Szlavónország beligazgatási szükséglete 1233886 Fiume 20923 Állami számvevőszék 35629 Miniszterelnökség 64472 Ő felsége személye körüli minisztérium 16382 Horvát-szlavon-dalmát „ 11698 Belügyminisztérium 2350043 Pénzügyminisztérium és pedig: a) pénzügyigazgatás 2673947 b) rendkivüli kiadások 2980372 Közmunka- és közlekedési minisztérium 6672139 Földm.-, ipar- és keresk. „ 464111 Vallás- és közoktatásügyi „ 1205026 Igazságügyi „ 2766593 Honvédelmi „________1770760 Együtt 4567041 A spanyol kérdésről: Gúnynak se lehetne különbet kívánnia brüsseli érzelgésre, mint az ellenkép, melyet a spanyol harcztér iszonyai vele szembe állnának. Mintha a congressus hiábavalóságát akarná bebizonyítani egy kíméletlen intéző erő s nevetségessé tenni charlatán hivalgásait: a baj, mely felett Belgium nyájas ege alatt nagy consiliumot Ulet ahrinanismusnak kissé gyanús szelleme, az a baj féktelenül s legborzasztóbb alakjában dühöng és pusztít egypár földrajzi fokkal alább. S mig a bölcs doktorok kölcsönösen tele beszélik egymás fejét magasságos elmélettel és mély tudományyal a járvány diagnosisáról, alig jut eszébe valakinek a szomszéd szobában haldokló betegen gyakorlatilag segíteni. De mégis. Az agitáczió — ha szabad e szóval illetnünk egy elismerésre méltó tevékenységet, melyet Németország kormánya az elvérző spanyol nemzet javára kifejt, jobb reményre kezd tanítani, s gyümölcsöket igér enyhítésül és orvosságul a szenvedőnek. Ámde a földi dolgok gyarlóságában fekszik, hogy ne legyen emberi kéz intézésében összhang megzavartalanul és mellékíz nélkül jó. A német kormány törekvésében is megvan az, s csak egy kis elfogultság kell hozzá, hogy a kétely több roszét s veszélyeset válaszszon ki ez igyekezetből, mint amenynyivel felérhetne, ami benne jó és kívánatos. Berlin dicséretes igyekezetéhez vegyül, tagadhatatlanul, valami mellékiz, mely egy lappangó falánk jelenlétére vallhat annak, a ki gyanakodásban kedvét leli. Van bizonyos tisztán felismerhető ér ez agitáczióban, melyben mintha cselvetés vére lüktetne, s latba vetvén mindazt, amit a német kormány a spanyolok segélyezése érdekében mondott, tett és indított : nyomós próbákat is nyerhet az előítéletes aggódás, hogy ártani akarás is van a játékban Francziaország számára, s Madrid segélyezése csak ürügy akar lenni Páris gyöngítésére ; a humanismus csak köpenyeg, melybe a fondorkodás burkolódzik. Ez nyilván végletesség, még pedig ép oly méltánytalan, mint indokolatlan; idáig csak a szenvedély és gyülölség mehet. A pártatlan ítélő, czikázó tűzkigyók helyett, inkább az adott szabályos vonalakat combinálja, s megnyugtatóbb idomzatot nyer. Igen nehéz véges észszel felérni, mi titkos motívumai lehetnének Németországnak olyan lopvanésző politikát követni Francziaország irányában, melyről meg kell győződve lennie, hogy hasznos virágot számára nem nyithat. A diplomácziai sakktábla spanyol kockájára előnyös lépést nem tehet a német kormány s legfeljebb arra használhatná, mint 1870-ben, hogy onnan provokálja a döntő küzdelmet egy halálos „mattiért. Nem a he ő, hogy ennek most idejét lássa; s ép oly kevéssé, hogy esetlen pionsasirozással akarja combináló tehetségét compromittálni. S mert ez így van, és mégis tagadhatatlan, hogy a spanyolországi interventió érdekében tett minden lépése Francziaország ellen is látszik irányozva, önkényt felvetődik a kérdés, de hát csakugyan a német agitáczió természetéből sugárzik ki e látszat, nem inkább azon magatartás reflexiója, melyet Francziaország a spanyol szomszéd irányában oly bűnös könnyelműséggel követett. Mi azt hiszszük, hogy ez utóbbi áll. Igen természetes, hogy Németország, mikor a karlisták megfékezésének módját s ezközeit számba vette, nem feledkezhetett meg arról, hogy mindenek előtt a lázadók segítőit kell megfékezni, s elzárni a forrást, honnan a vandalizmus erőt szi. És így diplomácziai nyomást kellett alkalmaznia a franczia kormányra, hogy e rut kijátszását a nemzetközi kötelességeknek már csak szégyen miatt se folytathassa. Ez volt a legelső mellőzhetetlen teendője, annyival is inkább, mert nem a szó szoros értelmében vett beavatkozási tervet forgat esze- BUDAI SZÍNKÖR. Vasárnap, aug. 2-án. Száz szűz. Nagy Operette 3 felvonásban. Kezdete 7 órakor. — A képviselőház a „P. N.“ szerint október 24 dikéig fog elnapoltatni. — A szerb congressus tegnapi választógyűlésének eredményét már ma reggeli lapunkban röviden jelentettük. A „P. N.“ következő részletesebb sürgönyt kapta: A karloviczi congressus által megejtett patriarchaválasztásban Ivacskovics előbb 54, Gruics 7 és Kengyelácz 2 szavazatot kaptak. Minthogy a Kengyeláczra szavazók felhivatták, hogy szavazatukat átengedjék, ők azokat Ivacskovicsra ruházták át, ki így 56 szóval megválasztatott. Hét congressusi tag távol volt, egy nem szavazott. Ivacskovics választása valószínűleg meg fog erősíttetni. A közönséget igen elkeserítette, hogy román ember jön patriaodává választva ; ez által a szélső párt sokat vesztett. Megerősítése esetén Ivacskovics installatiója a királyi leirat megérkezése után tíz nappal, valószínűleg aug. 18-dikán megy végbe. jétől végig az ellenzék érdekeinek kedvez, ez által kérdéstelenül ("mondák ők) a jobboldal igen sok kerületet veszít. Párt úgy, mint egyes ember, igen gyakran jut azon helyzetbe, hogy ha úgy kínálják meg valamely jótéteménynyel, hogy ahhoz egyszersmind a roszat is kénytelen elfogadni — ha ugyan van benne némi önérzet — nem mérlegelheti, nem fontolgathatja, több-e a jó a rosznál, — de a jót is visszautasítja. — Míg csak a belügyminisztérium javaslatával állottunk szemben, addig lehetett szó arról, hogy annak egyik vagy másik §-át kihagyjuk, vagy megjavítsuk ; de miután az általunk is annyiszor ismertetett roszabbitó módosítványok hozattak be és fogadtattak el, ekkor már a jobboldal azon ember szerepét vállalta el, aki az egyik kezével kenyeret, a másikkal ugyanakkor követ lök reánk; — ekkor már gúny is járult hozzá, mint ha mondanák : ,,Megkapod egy részét annak, mit kívántál, de gondom lesz rá, hogy ne vehessed nagy hasznát.“ Ily körülmények közt nem volt szabad a pártnak mérlegelnie, több-e a jó a rosznál, mert a párt önérzete kizárja ezt, de habozás nélkül ellene kellett szavaznia az így megrontott javaslatnak, és e szavazással mutatta meg a párt legjobban, hogy a haza átalános érdeke után önérzetét igen, de speciális pártérdekeit legkevésbbé vette zsinórmértékül. Őszintén óhajtjuk, hogy az őszszel megnyitandó harmadik ülésszakon ily momentumok ne döntsenek a pártok magatartásán. Az 1873.évi II. negyed kiadásai 50.529.284 frt, az idén tehát a kiadás kedvezőbb 48 millióval. Az évnegyedi előirányzott kiadás 446 millió, tehát a bevétel és kiadás a lefolyt évnegyedben egyensúlyban volt. Egy elvi kérdés. Mielőtt az országgyűlés szétmenne, figyelmeztetni kívánjuk egy látszólag csekély jelentőségű, de elvileg igen nagy horderejű körülményre. A hírlapok közleményei szerint több magyar honvédzászlóalj Bruckba van rendelve táborozásra és gyakorlatokra. — E nagy gyakorlatoknak valószínűleg elkerülhetlen követelménye lesz, hogy a magyar honvédcsapatok olykor-olykor az ország határán túl fognak vezényeltetni. Várjon adott e erre engedélyt a magyar országgyűlés a honvédségről szóló törvény értelmében? ha nem , gondoskodott-e a magyar kir. honvédelmi miniszter, hogy e törvényszegés meg ne történhessék ? S várjon mi fog történni azon m. k. honvédtisztek s esetleg legénységgel, a kik az ország törvényeire tett esküjöket megtartva, ha az ország határához érnek s onnan tovább vezényeltetnének, leteszik fegyvereiket s megtagadják az engedelmességet? Kérjük az országgyűlést, intézkedjék ez ügyben, nehogy vagy az ország törvénye, vagy a honvédség fegyelme szenvedjen csorbát. Egyik is másik is beláthatlan káros consequentiákat vonhatna maga után. Egy érdekelt honvédtiszt. — A bányajogi bizottság tegnap délután 6 órakor tartott ülésében tárgyalás alá vette a bányavárosoknak hozzáutasított kérvényeit. Selmecz- és Bélabánya városoknak a bányatelepeken űzött italmérési jog megszüntetésére vonatkozó kérvénye iránt abban állapodott meg, hogy az illetők a törvény rendes útjára utasíttassanak. A bányaerdők tárgyában beterjesztett három rendbeli kérvényre nézve pedig a kérdés beható tárgyalása után abban állapodott meg, hogy előadója a bányaerdők ügyének szabályozása tárgyában részletes jelentést és törvényjavaslatot dolgozzon ki. A bizottság ülésén a pénzügyi és kereskedelmi minisztériumok Splényi és Reitz miniszteri tanácsosok által valanak képviselve.