Ellenőr, 1874. november (6. évfolyam, 300-329. szám)
1874-11-25 / 324. szám
Előfizetési árak: Egész évre » . 30 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 , egyes szánt ára 10 krajczár. szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca® Sala Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszakülldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. na. (Légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatala : Elöfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6 u. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclarációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 324. szám, Budapest, szerda, november 25.1874. TI. évfolyam- Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre ....... 20 forint — kr. Félévre.........................................10 „ — kr. Negyedévre.................................50 — kr. Egy hóra......................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr** kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, nov. 24. A képviselőház mai ülése alkalmával a kereskedelmi miniszter vasúti ügyekben hozzá intézett interpellációkra válaszol, mondván : 1872-ik évben tíz milliónyi szubventió engedményeztetett, és 245 mértföldnyi pálya volt munkálat alatt, miből 1873-ra 123 mértföld maradt fönn; 1874-ben ez még 95 mértfölddel szaporodott ; 1875-ben körülbelül 50 milliót fog az állam kiadni, a vaspálya-budget nagyobb mérvbeni megterheltetését, a jelen körülmények tekintetbevétele mellett, a kormány czélszerűtlennek tartja 1876-ra már 100 mértföldnyi vaspálya kiépítése van biztosítva. A miniszter a részletezett programmra, valamint a vasútépítési törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatok beterjesztését ígéri, s reméli, hogy eme nyilatkozata folytán föl lesz mentve a hozzá intézett ide vágó interpellációkra választ adni. (Élénk brávók.) Ezután a részvénytársasági törvényjavaslat fölötti vita folytattatott. London, nov. 24. A földrajzi társulat tegnapi gyűlésén sir Rawlinson elnök jelenti, hogy a legközelebbi éjszaki sark expeditió jövő évi májusban fog elindulni. Sir Chamber tegnap Exesterhallban felolvasást tartott az angol alkotmányról és ennek protestáns jellegét kiemelvén, azt mondá, hogy a német császár és Bismarck Németország állami jogainak Róma fennhéjázásai elleni rettenthetlen vélelmezésükért minden protestáns legszívélyesebb vonzalmát érdemlik. Bern, nov. 24. A 19 genfi nagytanácsosválasztásnál a szabadelvű radikális jegyzék győzött. — Az összes graubündeni alpesi postavonalon — az Albula-szoros kivételével — a közlekedés ismét helyre van állítva. Páris, nov. 24. Thiers ma reggel visszaérkezett. — A ,,Nieves“ spanyol hajó, három matrózjai szabadságba helyeztetve, a belgiumi határig kísértettek, miután a spanyol kormány a spanyol consul által Bayonneban emelt reclamációit nem támogatta. — Az orosz császárnét ma estére várják; a szerdai napot itt töltendi. Berlin, nov. 24. (Birodalmi gyűlés.) A birodalmi igazságszolga törvény első tanácskozásánál, Poroszország, Württemberg és Bajorország igazságügyminiszterei a javaslat mellettemeltek szót, míg Lasker képviselő annak hiányaira utal. A vita a holnapi gyűlésen folytattatni fog. Berlin, nov. 24. A „Nordd. Ztg.” a bécsi sajtó ellenségeskedéséről a német ausztriaiak hasonló érzületére vont következtetését elhamarkodottnak, alaptalannak jelenti ki, s elégtétellel fogadja azon biztosítást, hogy az osztrák népesség túlnyomó többségi a német birodalommal rokonszenvez, és mint Németország, hasonlókép óhajtja az Ausztria-Magyarország és Németország közti barátságos viszony megerősítését. Sz.-Pétervár, nov. 24. A császár Livadiából való elutazását részulléte miatt elhalasztotta és csak deczember elején érkezik ide. A császárné St.Remóba utazik, hol teljes fölépüléséig marad. — Zion tanár, kinek hallgatótermében a tanulózavarok kezdődtek, a külföld számára hat havi szabadságidőt kapott. _________ Bécs, nov. 24. (Zárlat.) Hitelrészvény 233 75 Galicziai 241.»/,. Államvasút 303.—. Járadék 6995. 1860-dik 109.'/2 1864-diki 138.V. Ezüst 105.—. London 110.45. Unió bank 117.V,. Általános épitőbank 35.7«. Angol-ausztria 146.‘/a Lombardok 134.-. Tramway 126.-. Hitelsorsjegy 168 —. Napoleondor 890.—. Arany 526.—. Frankfurt 92.15 Porosz pénzutalvány 163.7,. Török sorsjegy 56.—. Angol épitőbank 46 —. Bécs, nov. 24. (Hivat. zárlat.) Magy. földteherm. kötvény 77.80. Salg.-Tarján 79.7. Magyar hitel. 2297. Magyar záloglevél 86.80,. Erdélyi 133.»/,. Magyar keleti vasút 54.»/,. Magyar sorsjegy 81.»/,. Tiszai vasút 192 — Magyar vasúti kölcsön 97.»/,. Angol-magyar 28.—. Franco-magyar 75.—. Alföld 137.7a Magy. északkeleti vasút 114.—. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 68.80. Porosz pénztári utalvány —. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhiteintézet 73 75. Török —.Municipális 30.75. Frankfurt, nov. 24. (Zárlat.) Váltóárfolyam 107.36 1860-ik 107.50 metalique —. Uj ezüst kölcsön — — Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliques — —. Uj adómentes kölcsön —.—. Amerikai 1882-re —. Osztrák hitelrészvény 243.50. Osztrák államvasut 319.—. 1864-ik 172.50. 1860-diki 10. 50. Ferencz-Józsefvasut —.—. Lombardok 143.50 Galicziai 255.25. Papirjáradék 64.25. Ezüstjáradék 68.75. Osztrák bankrészvény 10.48. Magyar sorsjegyek —.-. Német osztrák bank —. Győri —.— Gömör —.—. Berlin, nov. 24. (Zárlat.) Galicziai 109.1/,. Lombardok 81.7,. Ezüst-jöv. 68 .,.1860-iki 107—. Bécs 91.»/ie Homár i.i 33.»/s. Allamvaspálya 183.—. Papirjövedék 64 7lg Hitelsoraj ágyék 114»/,. 1864-iki 98.»/. Hitelrészvények 138.»/,. ülagyarsorsjegy 55.— alkalmazza a sok áriát, a sok zenei czifraságokat, mint mind ama zeneköltők, kiket azóta oly sokszor és oly hevesen megtámadott. A zenedráma hatalmas erejű a tősgyökeres eredetiségű költőjét azonban hiában igyekszünk föltalálni itt, mert csak utánzóra akadunk, ki könnyűd és üres zene körül forgolódik, s a kiállítás hatásosságát is teljesen fölhasználja. De mert a „Rienzi“ előadása könynyebb, és mert a kiállítástól is sokat lehet várni, valószínűleg ezért érte a választás a nemzeti színháznál „Rienzi“t, Wagner egyéb dalművei mellett. Nagy díszszel is állították ki, oly színpadi apparátussal, mint még kevés darabot, de a hatás, zenei tekintetben, aligha volt akkora, mint várták. Az előadás is elég gyöngén ütött ki. Ellinger (Rienzi) már gyöngélkedve lépett föl, a második felvonásban elekedt, s mindvégig csak küzdött és bicsaklott. Tannerné énekelte a drámai szerepet, mely Benza Idának illett volna, ki pedig egy sokkal kisebb szerepet énekelt. A zenekar Richter vezetése alatt, és az énekkar kitűnően működött. Az előadás fél 7-kor kezdődött és fél 11 órakor ért véget, pedig sok részletet kihagytak. A színház tele volt, kivéve néhány páholyt. Budapesti szinlapok. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ, 162. szám. Szerda, nov. 25-én. Az ördög naplója. Vígjáték 3 felv. kardalokkal, írták : Arago és Vermonn. Francziából ford. Egressy Béni. Kezdete 7 órakor. Bérlet VA E-SZÍNHÁZ, szünet A szökött katona. Eredeti népszinmű, népdalokkal 3 szakaszban írta Szigligeti. Zenéjét Szerdahelyi J. Nemzeti színház. Ma a nemzeti színpadon Wagnertől mutattak be operát, a hírneves zeneköltő legelső dalművét, legelsőt azonban csak J idősorozat szerint, mert „R e n z i “-t maga Wagner becsüli legkevesebbre, s valóságos megtagadott szülöttje. E dalműben nem nyilvánul meg az irány, mely Wagner zeneköltői működését oly nevezetessé teszi, hanem ő is úszik az áradattal, mely akkor Spontini, Cherubini, Halevy, Meyerbeer operáiból egész dallamtengerrel borította el a színpadokat. Eredetisége, önállósága csak olykor villan föl, főkép a hangszerelés erejében, de például a békehírnökök kara, vagy Rienzi imája már itt is egészen Wagner vénájának nyilatkozása. Azonban ép úgy Budapest, nov. 24. Elnyomott, gyönge népek sorsa, istenkegyelméből várni kövér esőt, tisztító förgeteget; gyermekes mohósággal kapni a legparányibb felhőcske látszatán, mit valami kósza szellő ver föl a láthatáron; megkötni még árnyékát is, vihart csinálván belőle a képzeletben, míg a valóságban már régen elverte ismét a szél szeszélyes játéka. A gyöngéknek gyakran alig van egyéb vigasza e képzelődésnél s börtönromboló istenítéletről álmodván, uj erő szállja meg a bilincsek terhe alatt már-már összeroskadókat. A széttagolt Italia," a szegény Lengyelország s annyi más elnyomott kisebb nemzet várta, meg is találta olykor, s várja még ma is a külső viharoktól mentő csolnakát, s nem kell messzire vissza mennünk a nehéz időkig, midőn jó magunknak is egy-egy újonnan fölfedezett „fekete ponton“ függött minden reményünk. De nagy, szabad, hatalmas nemzetek, a milyen a franczia, csak tekintélyük, s az életrevalóságukban vetett bizalom rovására élhetnek a gyöngék, e biztató vigasztalásával. S midőn látjuk, mint fajul a gyermekes feljegyzés és árnyékfogdosás valóságos szenvedélylyé a francziáknál, semmiképen se bírjuk a gyengeségnek ezen tünetét összeegyeztetni ama fennhéjázó praetensióval, melynek a nemzeti nagy szerencsétlenség sem szeghette szárnyait, de amely könnyen nevetséges vergődéssé válhatik a világ szemében, ha továbbra is az oroszok czárjának egy-egy szemhunyoritása, vagy Disraeli úr egy-egy viccre fogja meg-megröppenésre lendíteni. Ha Bismarck tüszszent, és Gorcsakoff nem mond rá profitot, ez mindjárt vigasztaló reménykedés oka a két nagyhatalom örvendetes összezördülésére, s ha éppen az angol premier enged meg magának egy kis gúnyos célzást a német állapotokra, mint legközelebb a guildhall lakomán történt, vagy a sajtó zörgeti meg a harasztot egy-egy epés czikkel: ez mindjárt akkora fellegszámba megy Párisban, hogy szinte a mennydörgést is hallani vélik, s látni a czikkázó villámokat, melyek Európa levegőjét megtisztítandók lesznek — különös tekintettel a franczia praetensiókra. Ép oly izetlen, mint balgatag biztatása a nemzeti aspiráczióknak. Pedig épen a francziák találták ki a közmondást: „c’est le ridicule qui tue.“ Megfoghatatlan, hogy lehet mégis ily közel járni a gyilkoló nevetségességhez. Hiszen igaz, hogy az európai viszonyok alakulása elhatározó lehet Francziaország sorsára, de még igazabb ennél, hogy kedvező értelemben csak akkor, ha e viszonyok alakulására maga Francziaország folyt be hatalma egész súlyával. Az esetlegesség alkotta constelláczióban csakis az esetlegesség játékszere lehet. De arra, hogy az európai concertben visszanyerje régi nyomatékát e levert ország szava, s a világesemények alakulására befolyhasson , erejének összegyűjtésén s megedzésén kellene kezdenie. Nem a hatalmak zsörtölődéséből, de a franczia nemzet belső egyetértéséből s viharnak edzett szervezetéből kellene menteni a jövő reményeit, a jelen bizalmát. Hanem ehhez nem elég a képzelődés, nem elég a szellemdús combináczió, kell hozzá józan szilárd akarat, szívós kitartás és ernyedetlen munka, kell főleg azon mindent kiengesztelő s egy szívvé lélekké forrasztó hazafias megilletettségből, mely a szétágazó érdekek czéljai fölé emeli a haza javát. Ennek nyoma, fájdalom, csak phrázisokban található ma: a tettek a hazafias érzésnek ijjesztő eltompulásáról beszélnek, s szomorú, igen szomorú dolgokat a pártoskodás és önzés szellemének tobzódásairól. A tény, hogy teljes három év alatt nem bír magának állandó kormányt adni egy nemzet, egymagában olyan kiáltó bizonyság ellene, hogy minden további próba fölöslegessé válik. Öngyilkosság ez a szó legvádolóbb értelmében , holott a gondviselés dédelgető kézzel mutatja meg az élet és prosperálás útját, sőt maga a viszonyok kérlelhetetlen logicája is arra, egyedül arra utal. Francziaország ez idő szerint csak a köztársaságul születhetik újjá; a dynastikus viszonyok,sőt az ország nemzetközi helyzete is végzetessé tehetnének ma minden monarchikus restaurácziót: a köztársaság erőt, egységet és nyugalmat igér , arra utal a szükség, azt követeli a vágy s a nemzeti akarat sürgeti; a körülmények parancsoló szava ellen vésztére küzd a makacs elfogultság, egy korlátolt és önző többség képében. S e többség átalakulására, hiába minden remény. Egyhamar nincs rá kilátás. Tanulság nélkül vesznek el a vak tömegre nézve a legbecsesebb tapasztalások, mindennek csak azt az oldalát lesi el, melyből üzelmei folytatására új iszápot meríthet tengődő hatalma, s nagyon kellene csalódnunk, ha a nemzetgyűlés küszöbön levő ülésszakában nem azt a régi nyomorúságos komédiát kezdené újból, melyért a múlt ülésszak végén is — ki tudná hányadszor, — fütyölték ki. Buffet. Ma határozottan a „Pesti Napló“ vezérczikke képezte a közbeszéd tárgyát. Senki sem bírt kiokosodni belőle. Némelyek dictatúrát, mások radicalizmust láttak benne, de legtöbben a Hamlet jellegét, mely nagyon hasonlít a tevéhez, ámbár épen olyan háza van, mint a menyétnek. Soha orakulum nem beszélt oly dodonailag, mint a Deákpárt főközlönyének mai szózata, melyet átveszünk — odább — egész homályos rövidségében. Annyi azonban bizonyos, hogy illik azon jobboldali politikához, mely elvesztette a fejét tökéletesen, s most már csak hörög értelmetlenül. * Párbeszéd a szavazás alatt. Baloldali. Hát melyik vezérnek van legnagyobb pártja az adóügyi bizottságban? Jobboldali. Hát Tiszának, kivel b. Simonyi Lajos és Szontagh Pál rendesen együtt szavaznak. Baloldali. Sitánia. Jobboldali. A többiek — kivéve egyet — mind egyenlő helyzetben vannak, mindeniket csak egy tag pártolván. Baloldali. Nem értem. Jobboldali. Pedig egyszerű. Ha Sennyey indítványoz valamit, feláll mellette Kantz; ha Lónyay indítványoz valamit, feláll mellette Kantz; ha Kerkapoly indítványoz valamit,feláll mellette Kantz; ha Ghyczy indítványoz valamit, feláll mellette Kantz, s így tovább egész Kantzig, aki mellett aztán, midőn ő viszi a szét, nem áll fel Kantz sem, csak azon érzelmének kijelentésére, miszerint — mint tegnap — „sajnálja, hogy amit a theóriában egész életén át meggyőződéssé érlelt, most a helyzet nyomása alatt fel kell áldoznia.“ * Ebből látni, hogy a tréfa nem halt még ki az országház folyosóiról. Van elég gond és aggodalom, de azért tán csak szabad még nevetni egyet, hébe-korban. Sőt tán legjobb is lenne az államháztartás egyensúlyának helyreállítására, ha Ghyczy Kálmán adót vetne a nyögdécselési és sóhajtozási fényűzésre, hogy legyen belőle valami haszon az országra nézve. Mert vagy megmaradna továbbra is a járványszerű kesergés szomorú divatja, s ez esetben, a teherviselésbe vonatás által, óriási jövedelmet biztosítana az exequáló kormánynak, kivált ha a lamentálásra kivetett taxák pontos és szigorú behajtásáért felelőssé tétetnének — solidariter — azok is, akik a sopánkodástól járó tartozásaikra vonatkozólag nincsenek hátralékban; vagy pedig nevetni kezdene rögtön unisono, az egész nemzet, s erre aztán új adósságot csinálhatna a jobboldali uralkodó politika azonnal, mert hiszen be lenne bizonyítva egész Európa előtt, hogy a magyarnak kutyabaj, s a legjobb kedve van és a hétéves gazdálkodás megtermette áldásait egész a diófáig. Ajánlom is az igen tisztelt pénzügyér urnák figyelmébe a fennebbi javaslatot, s nem kérek elette semmi jutalmat. Méltóztassék elhinni, hogy sokat nyernénk általa, akár mi lenne is a kesergés megrovásának eredménye." Ha nem fizetné ki magát busásan, akkor legalább vígan lenne fajunk kínjában is, s a deffczitek bölcs pártja érdemül jegyezhetné fel magának az ország kaczogó görcsét is. — A képviselőkhöz intézett következő felhívást kaptuk: Több oldalról hangsúlyoztatván annak szüksége, hogy mielőtt az érvényben álló földadósorozat munkálataiban előforduló nagy hiányok kiegyenlítése czéljából, f. évi október 27-én a ház asztalára tett határozati javaslat a házban tárgyaltatnék, annak részletei, úgy az eljárási mód megelőzőleg minden irányban megoldassalak. Ilyetén értekezletre nézve pártkülönbség nélkül több mint 50 képviselő nyilatkozott és az értekezlet idejéül f. hó 26. — csütörtök d. u. 4 óráját tűzte ki az országház társalgótermében, mivel az ügy iránt érdeklő képviselő úrnak, kik óhajtják, hogy a nevezett munkálatok gyorsan, olcsón és mégis jól igazíttatnának ki, tisztelettel értesíttetnek, illetőleg részvételre fölkéretnek. Budapest, nov. 24-én, 1874. Megbízásból: Stoll Károly. — a román egyházk congressus metropolita-választása (Popasu) a „M. P.“ hire szerint nem erősittetett meg. Új választás lesz, s mint halljuk, valószínűleg Román Miron, az aradi püspök fog megválasztatni. Kivüle Metianu és Popea jelöltetnek. — A „Hon“ mai vezérczikke, melynek czime: „A parlamenti megoldás“, a különböző combinátiókról szól, s így végződik: „Csak két ember körül történhet csoportosulás: Sennyey vagy Tisza körül. De Sennyey, kinek parlamenti pártja sincs, programmját ki nem fejtő és múltja nem nyújt elég garantiát: egyfelől a parlamenti élet biztosítása, másfelől a szabadelvű haladásnak (nem forceirozása, mert erre most idő nincs, de) akadály nélkül hagyása tekintetében. Ott van Tisza. Erős párt áll mögötte. Compromissió nélkül csatlakozhatik hozzá az egész középpárt, mert a jobboldallal tett kísérlete meghiúsult. A dolog csak azon fordul meg, hogy van-e a jobboldalon 30—40 oly ember, ki azt mondja: „Csatlakozom a pénzügyi reformok keresztülvitelére felseértenttl Tiszához. Nem bánom én, bármit tart a közjogi kérdésről és bármit akar jövendőben. Mi már nem diktálhatunk föltételeket. Törvénytelenséget ő sem követ el. Most pénzügyi reformról van szó. Ha ezeket létesítik, azután appelláljunk az országra.“ Ha így dolgozik egypár ember a jobboldalon, a parlamenti többség megvan és államháztartásunkat rendbe hozhatják. — Egy feltétel alatt — ha redukálja kiadásainkat addig, mig azok fedezve lesznek biztos bevételeinkkel. Mert a feladat ez, és ezt parlamenti úton csak az oldhatja meg, ki a mostani rendszer által kötve nincs.lenti. Miután a franczia bélyeg- és illetékügyi igazgatóság az 1872. évi márczius 30-án kelt franczia bélyeg-törvényt akkér értelmezte, hogy a magyar vasúti kölcsön kötvényei a szerint, a mint a kötvények számai a párisi Société Generálénál tartandó sorsolásokról közjegyzőileg felveendő jegyzőkönyvekben előfordulnak, valamennyien a franczia bélyeg alá esnek, tekintettel a m. államkincstárra ebből leáramlandó és eddig előre nem látott nagy teherre, a m. kir. pénzügyminiszter a mondott kölcsön félévenkénti sorsolásainak Párisból Budapestre áttételét elhatározván, azoknak a törvényes bizottság jelenlétében leendő tervszerű foganatosításával a m. k. lottóigazgatóságot (Víziváros 611/,1. sz.) bizta meg. A legközelebbi sorsolás e szerint a ra. kir. lottóigazgatóság helyiségeiben f. évi decz. 1-jén reggeli 10 órakor fog megtartatni. Budapesten, 1874. nov. hó 21. A m. kir. pénzügyminisztériumtól. — A törcsvári csángó magyar testvérek ügyében megtörtént az első lépés, s nem sokára meg fog történni sérelmeik orvoslása véglegesen is. Kérvényük, mely Zsedényi Ede országgyűlési képviselő által terjesztetett be, telve van a legjogosultabb panaszokkal, s egész meztelenségében tárja föl a tölcsvári és bodzai végszorosek közt lakó 1600 ágostai hitvallású csángó magyar hétközség iránt történt szász túlkapásokat. Nagy részben már ismeretesek a „cultur-volk“ erőszakoskodásai, most felesleges ismételnünk, mikép kormányozhatták, daczára ősi magyar nyelvüknek, a brassói szász superintendentia útján német rendeletekkel, sőt hogy az édes szász vérek garázdálkodása még a magyar kormánytól jött magyar rendeleteket is csak német fordításban közölte velök. Kérelmöket, hogy a brassói evangélikus esperességtől, illetőleg a nagy-szebeni szász superintendentiától elszakadhassanak és csatlakozásuk valamely szomszéd ágostai hitvallású magyar egyházkerülethez megengedtessék, november 23-án tárgyaltatott a képviselőház kérvényi bizottsága által, mely Szakácsi Dániel előadó indítványára következő határozattal intéztetett el: „Mennyiben az 1868. XLIII-ik törvényczikk 1. §-a szerint Erdély minden lakosa nemzetiségi, nyelvi és vallási különbség nélkül egyenjogúnak nyilváníttatott. Mennyiben továbbá a 14-ik §. szerint az egyházak és egyházi hatóságok vallásgyakorlati s önkormányzati szabadsága, jogegyenlősége biztosítva van, semmi okot és akadályt nem lát a kérvényi bizottság, mely a magyarajkú evangélikus vallása kérvényezők törvényes óhajtását egy külön esperesség (egyházmegye) alkotásában, s bármelyik magyarországi evangélikus vallású egyházkerülethez (superintendentia) csatlakozásban gátolhatná. Ugyanazért a kérvényt kiadatni véleményezi a vallás és közoktatásügyi miniszternek azon felhívással, hogy az 1868. XLIII-dik törvénycikk 18-ik §-a értelmében a vallás szabad gyakorlatának következményeivel megegyezőleg intézkedvén, eljárásáról a képviselőház elé jelentést terjesszen.“ Az országgyűlés mai (november 24.) ülésében előadott ezen vélemény közhelyesléssel elfogadtatott, s a vallásügyér úr kijelentette, hogy maga részéről megtétette a szükséges vizsgálatot, és mihelyt a panaszok csak részben alaposaknak bizonyulnak, nem fog késni jelentésének beterjesztésével. A „Pesti Napló“ mai számának élén közli a következő czikket: Számoljunk a tényekkel. Parlamentünk egyik kitűnő s a tanácskozásokban a legélénkebb részt vevő tagjától veszszük a következő felszólalást. Tény, hogy a pénzügyminiszter által legújabban benyújtott törvényjavaslatok megbírálására kiküldött bizottság legbuzgóbb működése mellett ez évben sem végzi be munkáját, nem oldhatja meg feladatát. Épen olyan szomorú, de kétségbe nem vonható tény az is, hogy hazánk pénzügyi viszonyai elodázhatlanul követelik, hogy a tetemes megtakarítások mellett is még mindig fennmaradandó hiány czélszerűbb adórendszer, s amennyiben ez nem elégséges, szigorúbb intézkedések s újabb jövedelmi források megnyitása által fedeztessék. Tény továbbá az is, hogy ezen kényszer parancsolta siker elérésére megkivántatik, miként már jövő 1875-ik évben e megtakarítások és jövedelemszaporítás legalább azon fokig váljanak valósággá, amint azt a IX-es bizottság jelentésében jelezte, s átlagos tételekben ki is fejezte. Mindezen kétségtelen és tagadhatatlan tényekből világos az, hogy rendkívüli pénzügyi szorongatásainkon csak rendkívüli eszközök által segíthetünk, valamint az is, hogy ezen segítséget rögtön kell nyújtani, mert minden késedelem magát a sikert veszélyezteti, mely nélkül pedig anyagilag elpusztulunk. Mindezen ép oly szomorú, mint kétségtelen tényekkel szemben azon egy dolog világos, hogy a kormányférfiaknak komoly s elengedhetetlen kötelességük javaslatba hozni azon rendkívüli eszközöket, melyeknek alkalmazása által ezen rögtöni segedelmet már a jövő évben, úgy a megtakarítások tényleges eszközlése, mint a bővebb jövedelmi forrásoknak azonnali feltárásával — valósítni lehessen. Rendkívüli eszközök szükségét hangsúlyoztam, melyek egypár évre alkalmazva, időt engedjenek arra, hogy a gyökeres orvoslás elérésére vezető állandó intézkedések megállapítására újabb rendszer kidolgoztassák, — oly rendszer, mely számot vetve az ország anyagi erejével, a legközelebbi múltnak költséges velleitásaitól épen úgy tartózkodjék, mint minden egyéb hasznos és üdvös törekvésekben is azon egymásutánt tartsa szem előtt, mely nélkül a legjobb szándék, a legtisztább buzgóság is csak hajótörést szenvedhet. A „P. N." ezeket jegyzi meg: „E felszólaláshoz megjegyezhetjük, hogy az egyik nyilatkozata azon nagy eszmemozgalomnak, melyet az adójavaslatok bizottsági tárgyalása, e javaslatok elleni országos agitatió s azon nyomasztó tudat keltett fel az országgyűlési körökben, hogy financiális helyzetünk nem engedi meg a bizonytalan eredményű beláthatatlan vitákat, hanem rögtöni és biztos sikerű segélyeszközöket követel. Említettük már esti lapunkban, hogy csütörtökön a képviselőház tagjainak nagy része, minden pártkülönbség nélkül, értekezletet tart, melynek czélja az adó alá eddig nem vont vagy hiányosan megrótt termőterületek adó alá vonását még a jövő évben, a kataszter kiigazítása útján kieszközölni. A fönntebb említett „rendkívüli eszközök“ dolgában is, melyek ideiglenesen, a rendszeres adóreform létesítéséig alkalmazásba vétetnének, országgyűlési körökben több tervet vitatnak. Ilyenek lennének: a fennálló adókra alkalmazandó s meghatározott számú évekre szorított rendkívüli magasabb pótlékok, továbbá a miniszternek adandó felhatalmazás, vagy az átalános jövedelmi adó behozatala. E tervek a közelebbi napokban bizonyára határozottabb alakot fognak ölteni. Hogy ez érintett eszmék közül melyiket, vagy ezeken kívül mit ért a 1. felszólaló a „rendkívüli eszközök“ alatt, az tudandó alkalommal kétségkívül ki fogja fejteni, a mire ezúttal föl is kérjük- A szerk. — Vasúti kölcsön-kötvények húzása. A hivatalos lap mai száma je- A néptanítók kérvénye. A kérvény, melyet a néptanítók anyagi helyzetük javítása érdekében a képviselőházhoz intéztek, igy hangzik: Mélyen tisztelt képviselőház ! Amidőn a magyarországi néptanítók második egyetemes gyűlésének megbízásából és nevében felemeljük esedező szavunkat a mélyen tisztelt képviselőház színe előtt, bizalommal kérjük édes hazánk képviselő-testületét, hallgassa meg 19.000 néptanító ügyében hozzá intézett könyörgésünket, s ne engedje, hogy a nemzet legszerényebb munkásainak nagyobb része ezentúl is a legnemesebb foglalkozás közben a nyomorral küzdeni legyen kénytelen, hogy a néptanítóknak, ha a munkából kidőlnek, ezentúl is a koldusbol legyen menedékük, hogy özvegyeik és árváik ezentúl is szűkölködjenek a kegyelemkenyérben. Hazánkban, hol a népnevelésügy fejlődésének kérdése oly szoros kapcsolatban áll állami létünkkel, hol évszázados mulasztásokat kellene e téren is pótolni, a kormány kimutatása szerint a néptanítók évi fizetése átlag véve 237 frtra megy. Ha bizonyos, mit kétségbevonni nem lehet, hogy a népnevelésügy felvirágzása attól függ, várjon a népiskolában hivatásokat felfogni s annak megfelelni képes néptanítók működnek-e — úgy az említett körülmény mindenre inkább, csak arra nem nyújt biztosítékot, hogy Magyarországban a népnevelésügy állami létünk igényeinek megfelelőleg fog fejlődhetni. Míg a néptanítók évi fizetése átlag véve csak oly összeget tesz, mely a legutolsó vasúti áv fizetésével sem ér fel, addig legyen bármily népoktatási törvényünk, állítson bár fel az állam a népoktatási törvény minden pontja mellé állami felügyelőket — ezért érni nem fogunk, s még legkedvezőbb statisztikai adatok értéke sem lesz több, mint a papíron meglevő hadseregeké. Mert a lehetetlenség hogy a néptanítók ezrei, kiknek a számtalanszor fontosnak hirdetett hivatal kenyérből sem nyújt eleget, feladatuknak szenteljék egész erejüket s a foglalkozásukhoz megkivántató miveltség elsajátításához nélkülözhetted eszközöket megszerezhessék. Mert nem hihető, hogy ily körülmények mellett a néptanítói hivatalra oly egyének vállalkozzanak, kiknek más téren is van értékük. Azon körülmény, hogy eddigelé nem mutatkozik fölöttébb a tanitóhiány, nem onnan van, mintha nálunk az ifjak nem tudnának más pályára vergődni, hanem onnan, hogy még igen közel esik azon kor, midőn a néptanítói pályára felettébb kevés készültség is elégnek tetszett, midőn a tanítói pályára sokan csak a katonakötelezettség olcsóbb módon való kikerülhetése végett léptek, midőn a tanítók nagyobb része hivatala meg