Ellenőr, 1874. december (6. évfolyam, 330-358. szám)
1874-12-03 / 332. szám
( Budapest ti az in lapok. Csütörtök, decz. 3-án. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 169. szám. A fehér né. Opera 3 felvonásban. Irta Seribe. Zenéjét szerzette Boieldieu Adorján. Személyek: Gaveston, az aveneli grófok volt udvarmestere — — — — — Kőszeghy Alle,inga ru. - - Kocsis Irma György, fiatal angol katonatiszt — — pauli Dikson, az aveneli grófok haszonbérlője Ormay Jenni, neje — — _ Nádainé Margit, a hajdani aveneli grófok szol Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre. . 5 frt — kr Félévre . . . I© „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes alám ára 10 krgjcxár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcaa 6. a a. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadnak el POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétel: Budapesten, nádor-utcza 6. ss. (Végrády testvérek Irodájában). Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján. nádor-utcza 6 sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátisok Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 332. szám. Budapest, csütörtök, deczember 3. 1874. VI.évroham. Az „Ellenőr“ ára szint eddig: — kr. — kr — kr. 80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Lapunk zártáig az üzleti táviratokon kívül egyéb sürgöny nem érkezett. Egy évre.......................... . 20 forint Félévre.........................................^ » Negyedévre ® » Egy hóra......................................I » TÁVIRATOK. Bécs, decz. 2. (Kezdet.) Hitelrészvény 233 50 Ga- Héziai 236.75. Allamvasut 305.—. Járadék 69 50 1860-dik 108.50 1864-diki 135.25 Ezüst 105.75. London 110.35. Unió bank 112.Y- Általános épitőbank 33.—. Angol-ausztria 138 50 Lombardok 129 25 Tramway 117.-. Bitelsorsjegy 167.—- Napoleonhor 890 50. Arany 524.50. Frankfurt, 92.25 Porosz pénzutalvány 163.* 1/. Török sorsjegy 53.10. Angol épitőbank 45 50. Bécs, decz. 2. (Hivat. zárlat.) Magy. földtehem. kötvény 77.75 Salg.-Tarján —.—. Magyar hitel. 227-V. Magyar záloglevél 86.75 Erdélyi -. Magyar keleti vasút 52 —. Magyar sorsjegy 80.»/*• Tiszai vasút 191 50 Magyar vasúti kölcsön 97.50. Angol-magyar 28 50. Franco-magyar 74.25. Alföld 138.—. Magy. északkeleti vasút 114 75. Keletvasúti elsőbbségi kötvény 67.—. Porosz pénztári utalvány _ —. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —. Magyar földhiteintézet 73 75. Török -.-.Municipális 30.75. Frankfurt, decz. 2. (Kezdet.) Váltóárfolyam Pécsre —. Amerikai 1882-re —. 1864-ki —. 1860-es — .— Lombardok 137.25. Évjáruléki papir —Osztr.bankrészv. —.— Osztrák hitelrésvény 242.50. Osztrák államvaspálya részvény 224.—. 1860-as —. Ferencz-József vaspálya — . Galicziai —Évjáradéki ezüst —. Osztr bank részv. —.—. Frankfurt, decz. 2. (Zárlat.) Váltóárfolyam 106.36 1860-ik 107.50 metalique —.—. Uj ezüst kölcsön-----Nemzeti kölcsön —. Régi metalliques —.—. Uj adómentes kölcsön —. Amerikai 1882-re —. Osztrák hitelrészvény 239.50. Osztrák államvasút 320.—. 1864-ik 170 —. 1860-diki 10750. Ferencz-Józsefvasút —. Lombardok 137.50 Galicziai 248.75. Papirjáradék 63.50. Ezüst jegyek 68.—. Német osztrák bank —. Győri —.— Gömör —.—. Berlin, decz. 2 (Kezdet.) Galicziai —. —. Lombardok 78.25 Ezüst-jöved. 82.»/». 1860-as —.— Bécs —.— Romániai 31.’/,. Allamvanpálya 183.50. Papirjövedék Hitelsorsjegyek 139—. 1864-ki —.—. Hitelrészvény 140.*/4 Magyar sorsjegy — —. Berlin, decz. 2. (Zárlat.) Galicziai 106.*/4. Lombardok 771/,. Ezüst-jöv. 68.1/« 1860-iki 107.—. Bécs 90»/,» Romániai 31 */,. Allamvanpálya 183.—. Papirjövedék 64 Yu Hitelsen jegyek 114 »/„ 1864-iki 96.*/4 Hitelrészvények 137 75. Megyersörsjegy 55 40 Boroszló, decz. 2- Búza 240.—. rozs 176 —,-----50—. Olaj 17 Ys- tavaszi 17.Ya- szesz 18. Y,. 18.Ye 18.10 irlin, decz. 2. Buza 61.25. 188.50. G. rozs 53.25. 51.75. Olaj 17.24. 18.’/.,. Szesz 18.10 18.16. Utolsó posta. Dupanioup, az orleansi püspök, ismét epistolát irt. Sehogy se bírta elszivelni, hogy Minghettihez intézett ismeretes nyílt leveléből valaki azt olvasta, hogy 8, Dupanioup, modus vivendi-t ajánl Olaszország és a pápa számára. A „Flórenczi Újságához levelet intézett tehát, melyben kijelenti, hogy nem „vivendi“, hanem „restituendi“ módus az, amit 8 ajánlott. A pápa világi hatalma felett nincs alkudozásnak helye. Az olasz kormány megfertőzteté a római egyházat s a szentszéket, meg kell azt tisztani, visszaadván a pápának világi hatalmát. Dupantoup úr, mindjárt a módját is kitalálja , egyszerű az nagyon: csak egész Európa interveniáljon, „megértvén a szentszék iránt tartozó kötelességet s a katholikusok lelkiismeretbeli jogait“ — s a világi hatalom azonnal helyre lesz állítva. Világos. Hanem, hogy a lángeszű pápamentőben, végtelenül kevés gyönyörűsége lehet a franczia külügyminiszternek, aki oly nagy súlyt helyez, és méltán, Olaszország barátságára — az még világosabb. Az afrikai angol expedícióról új hír érkezett. Az angol lapok táviratilag értesültek Adenből, hogy Cameron hadnagytól május 16-iki kelettel, levél érkezett oda, melyben jelenti, hogy körülhajózta a Tanganyika tavat, s a Speke-szigetektől délre megtalálta a tó kiömlését, melyet a bennszülöttek Congónak mondanak. (Livingstone Lynaiakának nevezte e folyamot.) Ezen haladva, Cameron elérni reméli a Csellala vízeséseket és Loandát. Cameron legénysége mind jó egészségben van. gálája — — — — Gábor, Dikson szolgája — — — Mac-Irton, békehíró — — — Paraszt — — — — — Kezdete 7 órakor. Kvassainé Vincze Kaczvinszky Szalay VAR-SZINHÁZ. Nagy bérlet 36. szám. Kis bérlet 1. szám. Londoni arszlánok. Vígjáték 5 felv. Bourchcault . London assurance” czimü müve után angolból ford. Csepregi L. Személyek . Kezdete 7 órakor. Harcourt Counthly — — Szigeti József Károly, fia — — — Náday Harkaway Miksa — — Szilágyi Mari, unokahuga — — Szigligeti J. Spanker - — — Vizváry Emilia, neje - - — Sz. Pnelle Corn, Meddle, ügyvéd — — Benedek Salamon, uzsorás — — Leövey Márton ) Harcourt inasai — Benkő James, Harkaway inasa — Tóth Imre Pert, Mari szobaleánya — B. Bogdanovics Kr. Simpson, pinczér — — Pintér Dazzle Richárd, uracs — Szigeti Imre __ Rendkívüli eszközök. A „rendkívüli eszközök“ embere ma kisért harmadszor a „Pesti Napló “-ban, de amily nagy volt a kíváncsiság titokzatos abdakadabrája folytán az első nyilatkozat megjelentével, és oly elégületlenül teszik le utolsó nyilatkozatát, minthogy lesír sorairól a rendkívüli eszközök eszmeszegénységének fűhöz-fához kapkodása. Minden, amit nagy nehezen kisüthetett, egy határozatlan jelszó, hogy „rögtön segélyt nyújtó eszközökre van szükség. Tehát még ez oldalról is meghiúsult a jobboldal várakozása, mely a kétségbeesők módjára a szalmaszálhoz is kapkod, és kész hinni a politikai bűvészet lehetőségében, csak isten, ördög vagy ember legyen, ki felszabadítsa rettenetes helyzetének felelősségterhes következményeitől. Hanem bizony az oraculum nagyon sovány feleletet adott, még arra sem alkalmast, hogy a jobboldali kétértelmű csodadolgok eshetőségét, vagy a rendkívüli teendők iránt csak akkora tájékozást is betűzhetne belőlök, mint az „ibis redibis“-féle jóslatokból szokás volt a régi görögöknél. Általában könnyű a megrémült jobboldal elé odavetni a jelszót, hogy ragadjon meg rendkívüli intézkedéseket, habár átmenetileg, de olyanokat, hogy a segély rögtön alkalmazható legyen ; sokkal nehezebb azonban meghatározni, honnan vegyék e rendkívüli eszközökhöz a jobboldal kormányférfiai az erkölcsi súlyt ; és ha megvolna is az erkölcsi súly, minő rendkívüli intézkedések foganatosíthatók a rendszer keretén belül. Eszmei segélyeszközökkel a papír türelmes lapjának elmélkedő sorai között bíznak eleget a „Pesti Napló“ kenetteljes czikkeiben. Igen, de most a tények hatalma uralja a helyzetet, tényleges eszközök is kellenek tehát, hogy megbirkózhassanak nehézségeivel a jobboldalon. E tényleges rendkívüli eszközök a jobboldalnál hiányoznak teljesen. Bizonyítékul nem is szükséges egyébre hivatkoznunk, mint az óriás ingadozásra, mely a honvédséggel szemközt kezd a jobboldalon zavart növelni. Egyetlen alkotásuk, mely egészséges, jövővel kecsegtet, és a nép bizalmában, előszeretetében bírván támaszát, nem sülyed az általános bomlás napjaiban. És íme most már a szobrász kétségbeesésében a vésővel és kalapácscsal neki megy a műnek, hogy ha lehet összezúzza ezt is, hogy ne maradjon még csak nyoma sem átkos tevékenységének. Még csak az elhatározás hiányzik, mely talán nehéz önmegtagadást igényelne, ha nem sarkalnák másrészt a közös hadseregnek megszavazott milliók. Tépelődve állnak meg a vasút előtt, melynek pénzügyi keresztjén találkoztak a közös hadsereg és a magyar honvédség érdekei. Valamelyiknek tágítani kell, az bizonyos és a férfias politika jelleme volna, hogy nem haboznék e vasúton egy pillanatig sem. Bezzeg habozik a jobboldali élhetetlenség, és mert sem a nemzet kedvencz életrevaló intézményét feláldozni, sem a közös hadseregnél takarékoskodni nem mer, ott áll a két csomó széna között, míg a világ csúfjára éhen nem hal. Baj rá nézve mindenesetre, hogy a nemzet pártkülönbség nélkül ragaszkodik a honvédség intézményéhez, és történjék bármi, a jobboldal uralma kedvéért nem áldozza fel egy bizonytalan vak czélnak, minthogy erejében biztosítéka rejlik, úgy a monarchiának, mint az országnak. Kilábalni e bajból nem is fog a jobboldal, mert rendszerének, politikájának jelleme és átka, hogy félszegségében mindig az ellentétek kiegyenlítésének méregdrága munkáján vesződik. Soha nem volt, ezentúl pedig lekötöttségénél és hagyományos elveinél fogva még kevésbbé lesz bátorsága nyílt homlokkal érvényesíteni az ország jólétére szükséges intézkedéseket. E nélkül aztán haszontalan beszéd a rendkívüli eszközökre való hivatkozás, ha csak ez eszközök „átmeneti“ rendkívü Apróságok. Nem baloldali panasz gyanánt említem, hanem köztudomású tény, hogy a jobboldali meghasonlás és zűrzavar élesztésére — saját politikájának és kormányférfiainak rontó-bontó természetét elsősorban leszámítva — senki sem működött olyan folytonos és sikeres erélylyel, mint a „Reform“. Ezen kétségtelen érdemén kívül, melyért elismerés illeti őt az egész ellenzék részéről, t. laptársnak dicsekedhetik azon sajátsággal is, hogy az elmélkedési közhelyek iránti idegenkedését a vitatkozási különlegesség gyakorlata által szokta kitüntetni. S íme a zenebona és hóbort ezen hirlapirodalmi zakatolójának ma reggel egyszerre csak tollába jut azon legnevetségesebboeus communis, miszerint „az ezredév itt van, s a pártviszály nem múlt el a nemzetünkben. Mellőzve ezen ezredévre utalásnak furcsaságát, midőn valaki a pártviszály siralmas eredményei fölött kesereg bőszen, s remélve a második évezred utánra is egy hasonló szemrehányást magyar fajunk részére, a 2874-ik évbeli „Reform“ illető vezérczikkezőjének épületes kalamárisából: én csak azt szeretném tudni, hogy hol volt valaha a föld betegségén a politikai élet politikai pártviszály nélkül? Én részemről merem állítani, hogy nem volt soha sehol, s hogy nem is lehet, míg a világ világ lesz, mert hiszen épen az elvek és törekvések küzdelmében van az élet minden népre nézve. Hanem ha a „R e f o r m“ elszörnyedése az „átkos“ pártviszály felett valóban hazafias búbánat és nem merő színjáték: miért nem szünteti meg azt a maga részéről s illetőleg miért nem köti azt a jobboldal lelkére ? Hiszen tőlük függ a „pártviszály“ megszüntetése teljesen. Jöjjenek en masse a baloldalra, s rögtön együtt leszünk s megvan az általános egyetértés milleniuma. Vagy tán nekünk kellene így cselekedni ? De hát miért inkább nekünk mint önöknek,ha csak az a baj, hogy „pártviszály“ van? A „Reform“ kesergése nem egyéb badarságnál, s az ember valóban nem tudja, mit tartson egy olyan hírlapíróról, kinek tudnia kell, mily izgalom és nézetharcz előz meg minden átalános választást nemcsak az amerikai Egyesült Államokban (hol már most is nagyban foly az előleges küzdelem az 1876-ban történendő nagy tusára), hanem minden európai alkotmányos országban is, aki mégis a következő modorban őrjöng a polgári legfontosabb jog gyakorlatára irányzott mozgalomról : „Nem az ország bajairól, nem a bajok orvoslásáról, nem is a kormány eshetőleges bukásáról van többé a szó, hanem jobboldalról és baloldalról, annak „bűneiről“ s ennek ártatlanságáról. A jövő választások lebegnek a küzdő felek szemei előtt s haza és veszedelem felejtve van a lehetőséggel szemben, hogy az országos kalamitás, más kollektív néven „a jobboldal bűnei,“ alkalmas eszköznek kínálkozik arra, hogy a jövő választásokon negszerezze Tisza Kálmán leapadt hivei számára a győzelmet.“ Szörnyűség! Ezek a gonosz baloldaliak annyira nem törődnek a hazával, hogy már a választásokra is mernek gondolni! Hallott valaha ilyen elvetemedettségről az angol, franczia, olasz, belga, svéd, dán, német vagy akár az osztrák constitutionális élet lelkiismeretessége ? Hát arra való a választás, hogy tartsunk rá valamit? vagy épen az általa nyilatkozó nemzettől várjuk, hogy tegyen „az ország bajaitól“, alkalma és tehetsége szerint e bajok okozóinak elitélése által ? Hallatlan ! Hogy legyen aztán valami belőlünk ily borzasztó „pártviszály“ mellett ! Na de van köztünk legalább egy jámbor lap és igaz ember : a „Reform“ és vezérczikkezője. Ez bezzeg nem tart semmit a választásokra, s meg van győződve, hogy azok nem szerezhetik meg „Lónyay Menyhért s bukott társai számára a győzelmet“ . . Legyen neki az ő hite szerint. * Hanem hát a „Reform“ sem követheti békés természetének istenfélő sugallatait. Szeretne egyetérteni mindenkivel, de mikor nem lehet? Kerülni óhajtana minden „pártviszályt“ — de mikor benne van nyakig? Nehéz szívvel lép ugyan a térre, hol „haza és veszedelem felejtve“ vannak, de mit tegyen, midőn érzi hivatását „a nagy dobszó mellet?“ Hát megy is a háborúba — s’en va-t-en gnerre! larifla, flont „Hírlapírói kötelességünk, hogy innen se maradjunk le, hogy a harczot itt is fölvegyük ellenfeleinkkel. Az „Ellenőr“ nem látszik sejteni, hogy a jobboldalnak éppen ez a legerősebb oldala, csak itt nem veszíthet csatát, másutt tán sehol sem különb a baloldalnál; ebben az egyben, a közjogi pártállásban eddig is nemcsak nem vesztett, hanem hódított, hódított tömegeket és egyeseket egyaránt.“ így a „Reform“, s már ezen kiindulásból is meglátszik, mennyire kelletlenül tesz minden lépést. Alig hagyta el szelíd tanyáját s már ott ül rögeszméje a „közjogi pártállásban,“ s álmodozik a régi szép időkről. S hogy hova jut ezen álmodozás folytán, s hogy mily szerencsével veszi fel a harczot, az iránt tisztában lehet mindenki az önkéntelen hadfi ezen első rohamának következő végzetéből: * „Ha Tisza Kálmán is hiszi magáról, hogy hivatva van az ország megmentésére, miért nem bontja ki zászlaját ? Miért nem teszi le a közjogi kardot, melylyel Debreczen városa piaczán felövezték. Nem uj kiegyezésért, hanem jobb pénzügyi politikáért kiált az ország. Ki az, ki felé e tekintetben a baloldalon a közbizalom fordul. Azt a jelentékeny tehetséget, kihez nagy reményeket kötött az ország, az egyetlent a közjogi ellenzék soraiban, máris kénytelen volt a baloldal átengedni a jobboldalnak. Ki van még ott, aki a „baloldali gazdálkodást“ inaugurálni hivatva van ? Mennyi kérdés, melyre nem lehet feleletet adni. Mert mindössze csak egy a bizonyos, hogy Tisza Kálmán, minekutána két éven át három választó csatában nem tudott a maga erényeivel, saját politikai programmjával győzni, diadalmaskodni remél egy országos szerencsétlenség révén. Zátonyon ülő hajóját nem tudja a maga emberségéből a hullámokra vinni, egy országos vízáradástól várja, hogy a habokra juttassa. A szerencsétlenséggel jár karöltve ez a Tisza Kálmán, a krach a fullajtárja, a rosz termés az ut- csinálója, a jégverés, a rozsda és philloxera jelenti be közeledését, a kolera az ő eljövetelének kürtös hirnöke s államférfius bölcsességének diadalát csak az általános szerencsétlenség teszi lehetővé. Hozsiannak ennek a honmentő Tisza Kálmánnak!“ * Szegény hadfi! Békeszeretete olyan dühössé tette, hogy sem lát, sem hall, hanem lövöldöz a szegény jobboldalra, mely tán mégsem oly bűnös, hogy hétéves gazdálkodása úgy említtessék egyik fő közlönye által, mint „országos szerencsétlenség“, — „krach“ — „jégverés“, — „rozsda“ és „phylloxera vastatrix“, mely lehetővé teszi a Tisza Kálmán győzelmét. ♦ Hogy lesz-e, nem lesz-e Tisza Kálmánból miniszter, azt nem tudom; de ha lesz, azon esetre ajánlom neki, hogy beköszöntő beszédje helyett olvassa fel mindkét házban a *„R e f o r m“ fennidézett sorait s ne adjon hozzá semmit, kivéve a következő figyelmeztetést: ilyen állapotban vettem által az országot a jobboldali hétéves kormányzat kezeiből. * Nota bene, ha úgy tetszik, hát részletezhetjük is ezen csapásokat, de nem csak a Kerkapoly-pénzügyérség, hanem a Lónyay-regime alatt is, mert főleg ez utóbbiról mondhatni, hogy hac fonte derivator eladós. Az „Ellenőr“ eléggé bebizonyította gr. Lónyay Menyhért irányában is, hogy van enne politikát nem az; de ha a „Reform“-nak, mely a gr. Lónyay orgánuma gyanánt ismeretes, kedve van a régibb viták hangjához — a „pártviszály“ fölötti szomorúságában — akkor bizony hallani fog a temesi erdőüzletről, diósgyőri vállalatról, lákóházról, lánczhídról, görbe vasútról, igazgatóságokról, Farkadináról, Haberről s több másról ismét. * Egyébiránt legyen meggyőződve a „Reform“, hogy a jövő évi választásokra az „E1re nőr“ nem intéz most még egyetlen czikket sem. Ez korai dolog volna. Aztán nem is lesz szükség sok irkálásra. Eléggé végezték és végzik a baloldal részére az izgatást, korteskedést és felvilágosítást a jobboldal törvényhozó többsége és kormányzó hatalma által előidézett azon állapotok, melyeknek gálya alatt roskadoz az állam és minden adófizető polgár. Én megmondtam már egyszer, hetek előtt, a „Pesti Napló“- t, hogy a jobboldal ellenében nincs szükségünk semmiféle közjogi támadásra, elég nekünk a választó országot egyszerűleg arra figyelmeztetni, hogy mily eredménynyel kormányoztak hét év óta a hatalom és bölcsesség egyedárusai. S én részemről megmaradok ígéretem mellett, hogy a jobboldal ellenében nem elegyedem semmiféle közjogi vitába. Ez a fegyver nem luxus volna. Nem akarok tőle adót fizetni. Éhsége alatt egyszerűen azt nem alkalmazzák, hogy mindenkitől elexequálják vagyonának felét a jobboldal dicsőséges uralmának fentartására. Utóvégre ezt sem bánjuk, azon kikötéssel, hogy terheit kizárólag a jövő választáson jobboldalra szavazók viseljék ; hadd lássuk, akadnak-e oly jó bolondok, kik békén megteszik. Lám Tordán már bomolnak e rendkívüli eszközök sikeréért, és ha nem is mondták nyíltan, de fölteszszük következetességükről, hogy mindenikők duplán kész viselni az áldozatokat, melyeket a jobboldal uralma sózott az országra. A „Pester Lloyd“ tegnapi válaszára is akartam mondani valamit, de nem késik ez el holnap sem. Tekintetes szerkesztő úr! Becses lapjának mai (deczember 2-iki) számában azon értesítés foglaltatik nevem aláírásával, mintha én a csütörtökre tervezett képviselőházi országos ülést a miniszterelnök rendelete folytán halasztottam volna el. Ezen értesítésre két irányban van megjegyzésem. Először: közleményem nem a hírlapoknak, hanem, — amint az ennek külczíméből kitetszik, — az elnöki titkárnak volt küldve. Másodszor: érintett közleményben igen világosan a miniszterelnök úr kívánsága, nem rendelete van említve. Abban pedig, hogy egy még ki sem hirdetett, csak tervezett ülés, a miniszterelnök kívánságára elhalasztatik: sem én, sem az „Ellenőrön kívül azon öt hírlap, melyekkel ugyanazon irat közöltetett, különöset nem látunk. Szíveskedjék szerkesztő úr ezen helyreigazító nyilatkozatot lapjában mielőbb közölni. Tekintetes szerkesztő úr iránt kitűnő tisztelettel Budapest, deczember 2-án 1874. • Bánó József, a képviselőház alelnöke. * Erre nekünk is csak két megjegyzésünk van. Először: ha a közlés nem a hírlapoknak volt szánva, úgy nem kellett volna azt abban a formában közölni a hírlapokkal. Másodszor: a velünk este 10 órakor közlött és lemásolásra felmutatott irat csakugyan „a miniszterelnök rendelete folytán“ kifejezéssel élt. Az értesítést Bánó úr aláírásával közölvén, nem is állott szabadságunkban a kifejezésben változtatni. — Az igazságügyi bizottság tegnap esti ülésében — az igazságügyminiszter személyes részvétele mellett apóig, törvénykezési rendtartás tárgyában alkotott 1868. LIV. t. sz. módositása iránti t. javaslat vétetett fel. Teleszky István előadó írásba foglalt igen érdekes véleményét olvasta fel, a melynek bevezetésében a most életben levő törvénykezési rendtartás hatását teljességgel nem hízelgő színesben festvén — két kérdést tűzött ki maga elé megoldás végett: 1-er, helyesen ismerte-e fela miniszteri javaslat a mostaninak főbb hiányait ? és 2-er, helyesek-e az orvoslás abban javaslott módjai? Az i-sőre — miután a javaslat a sommás eljárásra vonatkozó rendeletekbenés jogorvoslati rendszerünkben találja a fő hiányokat — igenlőleg — a 2-ra azonban tagadólag kénytelen felelni. Ha végleges perrendtartásról volna szó, azt egészen a szóbeliség és közvetlenség elvére kívánná építtetni, most azonban ez ellen még aggályok merülnek fel. A sommás eljárás nálunk most két ellentétes rendszer szerencsétlen vegyitéke, mert az első bíróság előtt a szóbeliség és közvetlenség elvei szerint foly,míg ellenben a felebbviteli bíróságok előtt az az írásbeli rendszer egy szerencsétlen maradványaként tűnik fel. Az első bíró — azon felül egyes bíró — azt ír a jegyzőkönyvbe, amit jónak lát, és a felebbviteli bíróság csak abból ítélhet. E részben a javaslat inkább ront, mintsem javít, mert még inkább csak a legnagyobb általánosságban rendeli a felek előadásait bevezettetni. Nem az a baj, hogy a sommás eljárás az életben írásbelivé fajult, de hogy annak betetőzése hiányzott, e nélkül pedig még jobb, hogy írásbelivé fajult és előadó azon meggyőződésben van, hogy ha javaslata el nem fogadtatik, akkor inkább hozassák vissza a jegyzőkönyvi tárgyalás. Jogorvoslati rendszerünk fő hibája, hogy az alaki jogorvoslat az anyagitól oly mereven van elválasztva, mint semmi más államában Európának. Bizonyítékul főleg Franczia- és Bajorország példájára hivatkozik. Nálunk a külön semmiégi panaszt és külön semmisítő széket helytelennek tartja. Emennél a legkitűnőbb bírói tehetségek működése a csupa alakiságra van szorítva, — ők mindamellett kénytelenek az egész ügyet áttanulmányozni, és látni az anyagi jogsérelmeket vagy hibákat is, amelyeken pedig nem segíthetnek. És mivel nincs biztos vonal húzva az anyagi és alaki kérdések közt, a felek attól félve, nehogy a helyes orvoslatot elmulaszszák, a legtöbb esetben inkább mind a kettővel élnek. Egyesíttetni kívánja tehát a semmitő és legfőbb ítélőszéket. A javaslat tehát arra nézve, hogy segítsen a bajon, igen szűk keretbe van szorítva. Előadó tehát a felebbviteli eljárást idomitandónak tartja, —a külön semmiségi panaszt, mellőzendőnek s a harmadbiróság működését csak arra szonandónak, hogy az alaki és anyagi szabályok alkalmazása felett mondjon ítéletet. Az olcsóság nem főkelléke az igazságszolgáltatásnak , és ha másképen nem tehetnénk szert jó igazságszolgáltatásra, inkább kellene a bélyeg és illeték emelésével is megszerezni a szükséges költséget. A közönség is zugolodás nélkül venné ezt, például a mostani kézbesítési díjak helyett. Előadó szerint azonban az ő javaslatának életbeléptetése nem hogy költségszaporítással, de inkább megtakarítással járna. Indítványozza a sommás eljárást még tovább kiterjeszteni, mintsem azt a javaslat teszi: felebbviteli bíróságul ezekben a törvényszékeket tenni, — ezek ítélete ellen csak a jogkérdésben engedni további felebbviteli, az 50-frtos, vagy ilyen értékű ingók iránti, a becsületsértési és mezeirendőrségi ügyeket a közigazgató hatóságokhoz utasítani, a meg nem elégedő félnek fennhagyván a per útját, de akként hogy a nyertes fél ily esetekben biztosítást eszközölhessen. A telekkönyvi ügyeket egyes bíróságilag véli elintézendőknek, és sommás ügyekben a felebbviteli csak birtokon kívül engedendőnek. A miniszter, az előadó tágabb körben gyökeresebb javítást kíván. A min. azért nem ment e térre, mert a képv.ház határozatához tartotta magát, amelyben csak a legégetőbb hiányok orvoslásáról van szó. Óvakodott a bírósági szervezethez nyúlni, mert annak gyakori változtatása tesz hatást szűk Új törvények és eljárási szabályok betanulására a bíróságoknak is idő kell, és azalatt az ügyek mindenkor szenvednek. Az előadó által javasolt lényeges változtatások oly mély és beható tárgyalásokat igényelnek, hogy azok mellett aligha lehető lenne, hogy még ezen országyűlés alatt törvénynyé váljék a javaslat. Minthogy ezen ülésben határozat úgy sem hozatott, további részletes tudósításunkat ezen érdekes ülésről holnapra halaszthatjuk; most csak röviden említjük, hogy szóltak Horváth Lajos és Dálnoki Barna a min. javaslat mellett, — Horánszky Nándor a szóbeliség és közvetlenség behozatala ellen, de egyebekben az előadó mellett, — Hodossy Imre a szóbeliség és közvetlenség általános behozatala mellett. — Bésán Mihály hasonló szellemben az előadó mellett. — Az ülés folytatása holnap, 4-én, d. u. 5 órakor. (…) A „Magyar Újság“ irja: „Ghyczy megtett azon, hogy a kormányválsággal töprenkedő elmét más téren foglalkoztassa. Uj adójavaslatai újabb megdöbbenést keltettek. Cselédadó. Aki egy bérest tart, fizet 10 forintot, aki kettőt,20-at. Ha ama naplopó lakásokról lenne szó, kik naphosszat áldoznak czifra libériákban a semmittevésnek, azt mondanák rá — semmi nemzetgazdászati kárt nem tesz. Egy laptársunk erről az oldalról fogta fel, s rányomta a pecsétet, hogy úgy kell neki, aki a czifra libertásokat tartja — fizessen. Tetszik tudni, mi adó az, mely e czimen : „cselédadó“ fog szerepelni boldogságunk nagyobb dicsőségére , közvetett adózás a földbirtokra. Épen arra, mely a pusztításig van már adóztatva. A bölcseség pedig minden új adóztatásnál abban culminál, hogy különbséget rendszerint nem szokott tenni semmiben. A gazdaság nélkülözhetlen tényezője a „béres“. Ez nem „luxus czikk.“ Épen úgy meg lehet adóztatni e firma mellett az „ekét“, mint a „bérest,11 És egy laptársunk (,Ellenőr“) a cselédadót „nemzetgazdászati szempontból legjobban indokolható“ adónak nevezi. Ugyan hol járt iskolába az „Ellenőr“ nemzetgazdásza ? Mert az „urak“ naplopó lakásokkal veszik körül magukat, tehát fizessen Magyarország gazdaközönsége, gazdászatának tényezői után, kik képessé teszik arra, hogy a magas földadót megfizethesse. Gyönyörű nemzetgazdászati szempontok — mondhatjuk. Kérjen rá kiváltságot, s menjen vele Ausztráliába, ott talán érvényesítheti — ha ugyan ott is a házához nem verik.“ Megérdemelné a „Magyar Újság“ szetlenkedéseinek hazug és alaptalan voltáért, hogy nemzetgazdasági leckéket a „faiskola“ nyílvesszőivel kapjon, nem ugyan „hátára“, hanem más érzékenyebb részére. Legalább megtanulná az „iskolakerülő“ rebulo, hogy az alaposság érdekében jó lesz máskor elolvasni azt, amiről szólni akar. Bizonyára, ha csak egyszer futólag olvassa is el a luxusadókról szóló törvényjavaslatot, nem esik azon durva tévedésbe, hogy a gazdaság tördalkalmazott cselédek után is fizetteti az adót. Beláthatta volna egyébiránt piripócs-kereki józansággal, még saját eszétől, olvasás nélkül is, hogy annyi nemzetgazdasági érzék csak van Ghyczyben, miszerint „fényőűzési adónak“ nem kereszteli el akkor is a cselédadót, ha minden