Ellenőr, 1875. március (7. évfolyam, 60-89. szám)
1875-03-01 / 60. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 írt. — kr. Évnegyedre . . 5 írt. — kr Félévre ... 10 » — „ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési Iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz.. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 60. szám. Budapest, hétfő, márczius 1.1875. VII. évfolyam. POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (légrády testvérek Irodájában). Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta utjn, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre....................................20 forint — kr. Félévre ........ 10 „ — kr. Negyedévre .................................50 — kr. Egy hóra . 180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK.és Zágráb, márcz. 1. Az első horvát jogász- aegyesület tegnap tartotta alakuló gyűlését, melyben Schmidt törvényszéki elnökké választatott, továbbá 8 12 tagból álló választmány alakíttatott. Az egyes 1esületnek már több száz tagja van. Zágráb, márcz. 1. A jogászegylet tegnapi alakuló gyűlésén zajos lojalitási nyilatkozatok történtek őfelsége és a bán irányában. Az egyesület alapítójának, Span főállamügyésznek bizalmat szavaztak. a Bécs, márcz. 1. A „Montagsrevue“ jelenti Belgrádból, hogy Kosén német főconsul oda érkeszett, s így a Szerbia és Németország közötti rangj, vita most már teljesen be van fejezve; e gyors / kedvező megoldás a bécsi kabinet közbelépésére vezethető vissza, mely Szerbia részéről a jóakaró közvetítésre Berlinben, megkéretett, s arra előzékenyen vállalkozott ; gróf Schweinitz német követő megbizatott, hogy a berlini kabinet köszönetét a Ausztria Magyarország leyális közbenjárásáért baarátságosan fejezze ki. Róma, febr. 27. A görög király Viscontine. Enosta külügyminiszternek a megváltórend nagy- keresztjét adományozta, Görögországnak az egyiptomi törvénykezési reform tekintetében nyújtott támogatásért. Páris, febr. 27. Éjjel. A baloldal tagjai , elhatározták, hogy azon minisztereket, kik nem a többségből választatnak, nem támogatják. Dufaure a kamara elnökségét nem fogadta el. A baloldal Perier Kázmért szándékozik kijelölni. Páris, febr. 28. Buffet írásban jelentette, hogy hétfőn vagy kedden Versailles-ba érkezik, de nem mondja, váljon vállalkozik-e vagy sem kabinet-alakításra. Most már valószínű, hogy a nemzetgyűlés elnökségének megválasztása nem fog elhalasztatni. A szélsőjobb és a bonapartisták kivételével holnap minden pártcsoport Buffetet fogja elnökül választani. Sz.-Pétervár, febr. 28. Westmann titkos tanácsost és államtitkárt tegnapelőtt a trónörökös nagyherczeg estélyén szélhüdés érte. Hivatala Strimovukhov titkos tanácsosra bízatott. Puycerda, febr. 28. A Lizarraga parancs- noksága alatt álló carlisták erős támadásra ké szülnek Puycerda ellen és kijelentik, hogy vágyéig kell esnie a városnak, vagy hamuvá lennie. Min- den összeköttetés meg van szakítva. San-Sebastian, febr. 28. Revier parancs-noksága alatt hét karlista zászlóalj f. hó 26-án reggel megtámadta Bilbaot és 12 ágyúból lődözték Puente Nuevo és Arbolandia erődöket a Nervion jobbpartján. Az elvesztett positiók ezúttal ismét elfoglaltattak, s egész nap makacsul harczoltak. A karlisták végül Echerari felé vonultak vissza, hová éjjel jelentékeny veszteségek után be is vonultak. Bilbao helyőrsége 150 embert vesztett. Loma tábornok erősítést küldött Bilbaóba. Bécs, márczius 1. Az 1864-iki államsorsjegyek mai húzása a következő: 852 sorozat 98 szám nyert 200,000 iitot 2490 „ 92 „ „ 20,000 „ Az ezután kihúzott sorozatok ezek : 318, 374, 451, 541, 833, 1145, 1480, 2002, 2093, 2674, 3644 „ 98 „ 15,000 „ 852 „ 47 „ „ 10,000 „ 3448 „ 54 „ „ 5,000 „ 1999 „ 4 „ „ 5,000 „ Budapesti színlap. Hétfőn, márcz. 1. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 247. szám Jókayné Róza asszony 1 fő vendégjátékául: CORIOLAIUS, Trogoedia 5 fölvonásban. Irta Shakespeare, fordította Fetőfi Sándor. Személyek: Cajus Marcius Coriolanus, római nemes Molnár SÜTH"* * *» SAU Menenius Agrippa, Coriolanus barátja Szigeti József Licinius Velutus) néptribunok - Benedek Juntus Brutus ) — — Szigeti Imre Ifj. Március, Coriolanus fia — Kolozsvári G. Római követ — — — — Vincze Tullus Aufidius, volszk vezér — Nagy I. Aufidius alvezére — — — Pintér Aedil — — — — — Halmai 1- ső) — — — — — Vizvári 2- ik) szolga Aufidiusnál — — Eőry 3- ik) — — — — Sántha Volumnia, Coriolanus anyja — Jókayné Róza assz. Virgilia, Coriolanus neje, — Szigligeti Feri Valeria, Virgilia barátnője — Helvey Laura Szobaleány Virgiliánál Fürediné — Fürediné Római és volszk senatorok, patríciusok, aedilek, lictorok, katonák, nők, gyemekek, nép. Kezdete 7 órakor. VÁR-SZÍNHÁZ. Nagy bérlet 90. sz. Kis bérlet 1. sz . aust. Opera 5 felv. Goethe után Írták Barbier és Carré. Fordította Ormai F. Zenéjét szerzette Gounod. Személyek: Faust tudor — — — — — Ellinger Mephistopheles — — — — — Kőszeghy Margaréta — — — — — Humann A. Valentin, bátyja — — — — Malecky Kráer r I r Sffif Martha — — — — — — Bacsó L. Kezdete 7 órakor Budapest, márcz. 1. I Az új kabinet megalakult tegnap, vasárnap délután, a következő tagokkal: Báró Wenckheim Béla : kormányelnök, Tisza Kálmán: belügyér, Széll Kálmán: pénzügyér, Perczel Béla : igazságügyér, Péchy Tamás: közlekedésügyér, Trefort Ágoston : közoktatásügyér, b. Simonyi Lajos: közgazdászati ügyér, Szende Béla : honvédelmi ügyér, gr. Pejacsevich Péter: horvát ügyér. Ezen megállapodásról ma este nyernek hivatalos értesülést az egyesülendő két pártnak körei, melyek aztán — valószínűleg holnap — együttes értekezletet fognak tartani, melyen az új kabinet előadja alakulásának létokát, álláspontját és czélját, s a Deákpárt és balközép egybeolvadnak, mint szabadelvű párt, mely a Wenckheim- Tisza kabinet irányában, ha és mig ezt bizalommal fogadja, mint kormánypárt fog a parlamentben működni. Ezen conferentiák után nevezi ki a felsége a kabinet tagjait illető állomásaikra, s ezen kinevezés hivatalos közlésének napján — valószínűleg szerdán — lesz a képviselőháznak azon ülése, melyen a válság eredete, lefolyása és megszűnése felől jelentést tesz az új minisztérium. Mihelyt a fent érintett értekezletek megtörténtek s a kabinet lételét parlamenti tény gyanánt magunk előtt látjuk, azonnal nyilatkozni fog az „Ellenőr“ is, hogy az új kormány irányában milyen állást foglal el. Egyszersmind elmondja nézeteit a múltak némely eseményeire nézve s a jövőnek némely feladatait illetőleg. Szerkesztő: A baloldali kör hétfőn, márczius 1-je napján est véli 6érakor értekezletet tart. A Reákpárt hétfőn, márczius le jén, d. u. 6 órakor saját helyiségében értekezletet tart. _________ Budapest, márczius 1. A franczia köztársaságban erélyesen rajta vannak, hogy az új alkotmánytörvények minél előbb életbe léptessenek. A senatusi választó lajstromok statistikai táblázatának készítésére nézve már kiadattak az utasítások. Az új cabinet megalakulása azonban lassan halad, Buffet távolléte miatt, kit Mac-Mahon a cabinetalkotásra fölhívott, ki azonban egy távirat szerint ma már Párisba érkezik. Említettük, hogy a „ Jonrn. des Débats“ úgy értesült, hogy Buffet e tisztet visszautasította; a „Jonrn.“ nem hiszi, hogy a nemzetgyűlés jelenlegi elnöke vonakodásában megmarad, s kiemeli, hogy az új kabinet politikájának szigorúan anti-bonapartisticusnak kell lenni. „A császárság restauratiójától való félelem s a bonapartisták elleni gyűlölet voltak a párt-coalitio létrejöttének leghathatósabb tényezői ; a republicanusok ezután is készek a legnagyobb áldozatokra, hacsak a bonapartismus veszedelmei ellen biztosíttatnak.“ Az idézett lap értesülésével megegyezik az „Indep. beige“ párisi híre is, hogy Buffet visszautasította a cabinet alkotását, mégpedig azért, mert Mac-Mahon saját választása szerint való minisztereket akart rá odrogálni. Hogy mi való ezekből, eddig nem tudunk s a leendő kormány többi tagjairól sem igen világosak az értesülések. „La Presse“ azt fejtegeti, hogy a volt miniszterek közöl csak Cissey és Décazes tarthatják meg tárczáikat. Dufaure a minisztertanács alelnökségét Buffet javára azért utasította vissza, hogy a jobbközépet kielégítse. Andiffret- Pasquierről a „France“ azt mondja, hogy nem fogadott el tárczát, nehogy az ő ismeretes bonapartisták elleni gyűlölete a cabinetnek éles színezetet adjon; valószínűleg ő lesz a nemzetgyűlés elnöke. A legitimistáknak a nemzetgyűlés 25- diki ülésében de la Rochette Raoul által fölolvasott nyilatkozata következőleg hangzik: „Kötelességem önök előtt saját és barátaim nevében következő nyilatkozatot tenni : Meg vagyunk győződve, hogy önök tönkre jutattják az országot, midőn nem a királyt teszik Francziaország élére, s hogy a radicalis és úgynevezett conservativ republicanusok között rettentő harczot fogunk látni. Forradalmakban a győzelem mindig azoké, kik legerőszakosabb módon járnak el. Ellenei maradunk minden köztársasági intézménynek, s önökre hagyjuk a nehéz felelősséget, mely egész súlyával fog önökre nehezedni. Régi franczia monarchiánk, mely ma üdv lenne, valamikor később az önök felszabadulása lent.“ Elősorolja ezután a monarchia jótéteményeit, mely Francziaországot kétszer mentette meg a feldarabolástól, s visszaállította a szószéket. Csak a végrehajtó hatalom gyöngesége okozta, — úgymond — hogy az, ami történt, egyáltalában megtörténhetett, s ezen szavakkal végzi: „A monarchia Francziaországnak becsülete, élete és boldogsága. Önök megrontják az országot, érje önöket érte a felelősség!“ Ugyanezen ülésben olvastatott föl Savary jelentése a niévrei választásról a bonapartista üzelmekre vonatkozólag. A jelentés különben csak az igazságügyminiszter és a vizsgáló bizottság között folyt egyenetlenkedésekről szól. Indítványozza, hogy a nemzetgyűlés rendelje el, miszerint az idevonatkozó periratok, melyeknek kiadását Tailhander megtagadta, közöltessenek a bizottsággal, s ezen indítványát Renault Leon rendőrfőnök adataira alapítja, melyek különösen a bonapartista bizottságot súlyosan terhelik. Ki van ugyanis mutatva, hogy a népre hivatkozás bizottsága titkos kormányfélét képez, költségvetése és hierarchies rendőrsége van, a megyékben ezen rendőrségben egy-egy hivatalnok jár el, ki rendesen hajdani praefectus szokott lenni. Ez subventiókat osztogat a lapoknak, fizeti a képviselőjelölteket s ügynökei közvetítésével működik a választásokban. Okmányok által be lehet bizonyítani, hogy a bonapartisták a néptömeg könnyenhivőségét kizsákmányolták, azon álhírt terjesztvén, hogy Mac Mahon tábornagy el van határozva, a császárság viszszaállítása érdekében működni. A császárság volt praefectusai a megyékben mindennemű ijesztgetési kísérleteket tettek, s hajdani katonatisztek fölkeresték azon embereket, kik hajdan parancsuk alatt állottak, hogy őket a császárság ügyének megnyerjék. Más leleplezésekből kitűnik, hogy a bonapartisták propagandát fűztek a socialisták megnyerésére. A császár parancsára egy socialista lap alapíttatott, mely a Roucer elnöksége alatti bizottság költségvetéséből fizettetett. Az „Internationale“ tagjai Napoleon Lajos herczeg arczképeit osztogatták s Genfben egy communista-bonapartisticus egyletet alapítottak. Obron erődben pedig a bonapartista ügynökök a commune elitéltjeivel viszonyt kezdettek s amnestia ígérete alatt a bonapartista párthoz való csatlakozásra írásbeli nyilatkozatokat csaltak ki tőlök. A jelentés utolsó része kifejti, hogy parlamenti precedens eseteknél fogva a bizottság teljes jogában van, midőn a periratok közlését kéri, szólítsa föl tehát a nemzetgyűlés az igazságügyi minisztert ezen iratok kiadására. A bonapartisták természetesen számtalanszor félbes akasztották a jelentés fölolvasását. A Bismarck-krízis a német lapok között szörnyűséges confusiót támasztott. Egyik sem tudja, hogy mi lesz hát majd ezután, ha a cancellár félévi szabadságideje letelik. A „Schles. Ztg.“ a teljes visszavonulás esetéről következőleg okoskodik : „Egy a servilismussal határos „Grossencultus“ Bismarck teljes nélkülözhetetlenségéről oly pessimisticus nézetet terjesztetett, mely politikai kifejlődési erőnk nagy hátrányára a legszélesebb körökre mély benyomást gyakorolt, sőt uralkodik ez parlamenti képviseletünk egy részén is Csak a legutóbbi időben, mégpedig a Virchov javaslata fölötti szavazás alkalmával tűnt föl némi reactio ezen irány ellen, és éppen ezért neveztük akkor azonnal e szavazást, eltekintve tartalmától, parlamentáris eseménynek.“ Reménye a „Schl. Ztg.“, hogy a képviselőház nem fogja ezen első emancipáló tényét megsemmisíteni. A „Voss. Ztg.“ kijelenti, hogy teljesen osztozik ezen nézetben, s megerősíti azon előbbi jelentését, hogy a cancellár néhány nap előtt csakugyan benyújtotta lemondását. A pápai ballára vonatkozólag a „Köln. Ztg.-nak Berlinből „magas állású körökből“ írják: Ha az egyházi állam még fönnállana, akkor feleletül a febr. 5-iki hadüzenetre a „Nautilus“ és „Albatros“ hajók, valószinüleg egy csapat német katonát szállittanának Givitavechiánál partra, hogy kerítsék hatalmukba az ellenséges souveraint s őt mint hadifoglyot haza szállítsák, ahol is aztán Wilhelmshöhén vagy Stettinben teljes csöndben le-shetne ideje és alkalma a porosz és német törvények érvényességéről gondolkozni. A jelen körülmények között azonban a pápa többé nem „subjectuma a népjognak“, s így a tényleges használlás lehetetlenné vált.“ — A közoktatásügyi miniszter a májusi törvények ellen kibocsátott pápai bullára vonatkozólag, hir szerint rendeletet fog intézni ezen ressort katholikus hivatalnokaihoz. Hogy mi lesz benne, még nem tudni. John Mitchel Tipperayban újra meg akarja magát választatni az angolparliamentbe, ahol a hom-ruler párt emberei azt vitatják, a parliamentnek nem volt joga John Mitchel választását megsemmisíteni s új választást elrendelni, s így az alsóház ezen eljárása alkotmányellenes. A jogászok sincsenek különben az eset fölött egy véleményen. Az olasz képviselőházban a kormány törvényjavaslatot terjesztett elő néhány hadihajó eladására vonatkozólag. Garibaldi melegen pártolta a kormányjavaslatát, s e kérdés megítélésben a tengerészeti minisztert legilletékesebbnek nevezte. A spanyolok csakugyan édes keveset akarnak, vagy látszanak tudni a „Gustav” ügyéről. A miniszteriális „Epoca“ azt mondja, hogy nem tudja, váljon az ügy teljesen elintéztetette, de hogy a német kormány beláthassa, miszerint a „Gustav“-ot „egyetlen spanyol alattvaló sem sértette meg“, elég a tolosai hírlapból Zepliennek következő iratát közölni: „Ezennel kijelentem, hogy ma Guipezcoa corregidorának, don Cesarino Suarez Bravonak odaajándékozom a hajómon volt ágyút, melyet Zarauzban hagytam. Azpeilia, 1875. jan. 27. Zeplien.“ Ez ugyan keveset bizonyíttott, de szintén vonakodott. Erre ismét Ghyczynél tettek kísérletet. Wenckheim személyesen ment Ghyczyhez, ki azután ő felsége által is fogadtatott. Mindez nem bírta rá a tárcza elvállalására. Ez délutáni két órakor jött tudomásra, igen lehangoló hatást keltvén. Az új kormány igen mérvadó tagjai vonakodván Panner megmaradásába belenyugodni, több név jött combinatióba. Szóba jött már végül Daruváry kir. táblai tanácselnök is, de e combinatió csakhamar elejtetett és ismét Perczelhez fordultak vissza. Csak a délutáni órákban háríttattak el a fennforgó nehézségek. Négy óra tájban Wenckheim Béla báró ismételve értekezett Perczellel, kit ezúttal véglegesen sikerült rábírnia az igazságügyi tárcza elvállalására. Az így megalakult új kormány elnöke még az este jelentést tett őfelségének fáradozásai sikeréről, s az új miniszterek illető pártjaik körében megjelentek, hol nagy lelkesültséggel fogadtattak. A Deák kör és a balközépi kör ma este hat órakor értekezletet tartanak, az egyesítő programm fölött határozandók, mit a Deákkörben Wenckheim Béls a balközépi körben Tisza Kálmán terjeszt elő. Ha a két párt a programmot magévá teszi, valamely semleges helyütt, talán a Hungária nagy termében, közös összejövetel lesz, hol mint új kormánypárt, az új kormány bemutatását is Ennek megtörténtével következik be a kormány hivatalos kineveztetése, az eskütletétel, s ezután a bemutatás a parlamentben. Valószínűleg mindez holnap, márcz. 2-án. Annak folytán, hogy Perczel Béla a kabinetbe lép, a képviselőház elnöksége betöltendő. Hír szerint ezen állomásra Ghyczy Kálmánt óhajtják az egyesülendő két párt vezéregyéniségei, s nem szenved kétséget, hogy ezen óhajtást magáévá fogja tenni az egész képviselőház. A kabinetalakulás utolsó stádiumáról közöljük még a következő részleteket. A szombat esti konferencziának, mint előre jelentettük, folytatása volt vasárnap reggel 10 órakor. Jelen voltak: Wenckheim, Tisza, Széll, Simonyi Lajos, Trefort, Péchy T., Szende, s a helyzet azonos volt a tegnap estivel, csakhogy Perczel s Horváth Lajos igazságügyi minisztersége — az illetők határozott vonakodása folytán, mit Perczel az értekezlet folyamán, személyesen megjelenvén, tudatott, meghiúsultnak s teljesen meghiúsultnak tekintetett. Az értekezlet, mint a „Hon“ írja, eleve az elvi kérdések némely elintézetlenül maradt pontjaival foglalkozott, melyekre nézve az egyetértés hamar megtaláltatott. Kevésbbé simán ment azonban a dolog a személyi kérdésekre, különösen az igazságügyi tárczára nézve. De egyéb nehézségek is forogtak fen, így az, mit ma több lap bizonyosként jelentett, hogy Simonyi Lajos dt. vállalkozott a kereskedelmi s közlekedési tárcza együttes viselésére, éppen nem bizonyult valónak s igy a közlekedési tárcza betöltéséről kelle gondoskodni. A reggeli konferenczia tartott 10-től x/14-ig s eredménye a következő volt: A kultuszminiszteri tárcza körül fenforgott nehézség elintéztetett; Trefort vállalkozott megmaradni helyén, s igy e részben nem volt baj. Elintéztetett ezenfölül a közlekedésügyi tárcza kérdése is. Péchy Tamás ismételt fölszólitás folytán vállalkozott elfogadására s igy csak egy tárcza, az igazságügyi, volt betöltetlen. Ennek betöltése sok bajjal járt. Igen sok tényező mozdittatott meg, hogy Panner helyén megtartassák és ez intenzióból magyarázható meg sok visszautasítás. Szontagh Pál candidálta-A szegedi orsz. Ipar- és terménykiállítás ügyében a kiállítási bizottmány a következő körös levelet küldte szét: Hazánk mostoha iparviszonyain és gazdászati rendszerünkön javítani, kereskedelmünket emelni, nyersterményeinknek, gyári és kézműárainknak piaczokat teremteni, szóval, czikkeinknek tökéletesebbé tétele által ezek versenyképességét fokozni volt a végezél, midőn a szegedi ipartársulat Bar- Iál György földmivelés-, ipar- és keresk. miniszter I úz önméltóságának f. évi 438. évi. sz. engedélye alapján, a hazai összes iparos- és gazdaközönség részvéte mellett, Szegeden 1876-ik évi augusztus hóban megnyitandó orsz. ipar- és terménykiállítás rendezését határozatba hozta. Ezen kiállításra óhajtják (czim) figyelmét máris fölhívni, remélve, hogy kiindulási vezérelveink általános méltatással találkozandnak, bizton számítva az iparos- és gazdaközönség részéről máris tapasztalt nagymérvű érdeklődésnél fogva azon eredményre, melyet az országos kiállítás czéljául kitűztünk. Szeged város földrajzi fekvése, a keleti tartományok közelsége, a mindenfelé elágazó közlekedési vonalak előnyei mind megannyi biztosítékok részünkre, hogy a kiállítás nemcsak erkölcsi hasznokat helyez kilátásba a kiállítókra nézve, hanem egyúttal anyagilag is hálásan fogja jutalmazni úgy az ipar és gyár készítményeit, mint a nyerstermelők kiállítmányait. A hazánkban eddig rendezett vidéki kiállítások mindmegannyi emeltyűk voltak hazánk fejlődő iparának emelésére, annyival inkább számíthatunk a hatásra, melyet az általunk rendezendő országos kiállítás kimaradhatatlanul teremteni fog. E kiállítás tervezetét óhajtjuk itt bár általánosabb körvonalakban bemutatni és az érdekletteket jóeleve is a következőkről tájékoztatni. A kiállítás a szegedi főreáltanodai kétemele- tes palotában 1867-ik évi augusztus hó 20-án fog megnyittatni, s ugyanazon évi szeptember 8-án bell fejeztetni; a kiállítással egy rendkívüli országos vásár fog egyidejűleg megtartatni, mely a kiállítás egész tartamára kiterjedend. A kiállítási palotában v úgy ennek mellékhelyiségeiben, a kiállítási tárgyak elhelyezésére a szabad terek fönntartásával 10,000 négyszögméter terület fog rendelkezésre állni, s a kiállítás a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter Bartal György úr ő méltósága fővédnöksége s ezenfelül sz. kir. Szeged város főpártfogása alá helyeztetett. A kiállítási tárgyak térdijai a legmérsékeltebbekre vannak előirányozva, s ezek mellett a kiállítási tárgyak szállításainál a szokásos ármérsékletek úgy a teherszállítmány, mint a személyjegyek kibocsátásánál elmaradni nem fognak. A kiállítási ügy egy helyi nagyobb választmány vezérlete alá lett helyezve, mely feladatául ismerendő meg a következő év elején a hazai iparos és gazdaközönséget egy országos értekezletre egybehívni, s ezen értekezlet nyomán mindazt foganatba venni, mi a kiállítás és a kiállítók jól fölfogott érdekeinek betöltésére kívánatosnak mutatkozik. A kiállításon leendő megjelenésre és részvételre külön fölhívásainkat később lesz szerencsénk kibocsátani vagy a jelenkezések alapján a bejelentési íveket kívánatra megküldeni, mindazáltal már ezúttal van szerencsénk támogatása s részvétele biztos kijelentését kikérni. Óhajtanék mindenekfölött, ha az érdekelt közönség vidéki bizottságokat alkotna, s ezen bizottságok legfőbb feladataiknak ismernék, a kiállításban leendő minél nagyobb részvétét és megjelenését biztosítani. A kiállítási tárgyak bírálati rendszabályait, a bíráló bizottság megalkotása a kiállítók vagy megbízott Ügyviselőik értekezletén lesznek megállapítva. A főbb vonalaiban itt közlött tervezet, a rendezés s kivitelre megnyert szakértők buzgalma és ügyessége föltennünk engedi, hogy azon remények, melyeket az 1876. évi szegedi országos kiállításhoz, mind magunk, mind a földmivelés, ipar és kereskedelmi miniszter úr ő méltósága s a hazai iparos- és gazdaközönség kötöttek, s megvalósul- nak, hazánk jelen közgazdászati viszonyainak javításán ezzel is lendítettünk s az országos jólét előmozdítását sikerrel munkáltuk. Nem késünk részletes tervezetünket s a rendezési szabályzatokat is mielőbb közzétenni, addig is föntartjuk a szerencsét, minden tudakozódásra a kívánt fölvilágositásokat megadni. Szegeden, 1874. deczember hóban. Dani Ferencz, az orsz. kiállítási bizottmány elnöke. Bakay Nándor, a végr. bizottság elnöke. Reizner János, biz. jegyző. A budapesti ügyvédi kamara. A budapesti ügyvédi kamara alakuló közgyűlése által február 20-án déli egy óráig megejtett szavazás eredményének kihirdetése végett február 22-én délután 4 órakor tartott gyűlésen a többség — hosszas vita után — nem fogadta el a kamara végleges megalakulását, mert két póttag törvényes szavazattöbbséget nem nyert. E két hiányzó póttag megválasztása, az új válsztás eredményének kihirdetése és az irományok átadása végett tűzte ki a korelnök február hó 28-ikára a második közgyűlést az ügyvédegylet helyiségébe. Korelnök Vébkor megnyitja az ülést s kijelenti, hogy napirenden a két hiányzó póttag megválasztása van. Felkéri a szavazatszedő bizottság elnökét, Gellért Szabó Jánost, hogy a szavazatokat szedje be, minek megtörténtével tegyen jelentést a szavazás eredményéről. Addig az ülés felfüggesztetik. A szavazás foly 12 óráig. Baintner, Szedenics és Szlávy Olivér szavazatszedő bizottsági tagok a szavazatszedő bizottság elnöke által kiküldetnek a szavazatok megszámlálására. A szavazás 12 órakor be lévén fejezve, Gelléri Szabó János aláírt jelentését bemutatja és az iratokat átadja. Beadatott összesen 125 szavazat. Érvénytelen nem volt egy sem. Viszonylagos szavazattöbbséggel Pintsich Frigyes (78 sz.) és Zboray Béla (82 sz.) választattak meg póttagoknak. Korelnök a választásoknak végleges befejezése után a kamarát megalakultnak nyilvánítja, s átengedi székét a kamara törvényes után meg-s választott rendes elnökének, szívből kívánván, hogy a választmány tagjait tartsa meg az isten erőben s egészségben. Ghyczy Gyula elnök egy rövid, éljenzéssel fogadott beszédben választmánybeli tiszttársai nevében köszönetét fejezi ki a közgyűlésnek a ben- s nek helyezett bizalomért, s kéri a támogatást to-vábbra is. Érzi, hogy e választásnál nem érdemet akartak jutalmazni az ő személyét illetőleg, mert ez esetben — úgymond — sokkal érdemesebb egyént választottak volna meg elnöknek, mint ő. Fél, hogy hiányait érezve, nem fog megfelelni hivatásának. Az ügyvédi testület tekintélyének biztosítását tekinti czélnak és e czél elérhetése végett s újólag kikéri a támogatást. Munkától, áldozattól vissza nem retten soha. Egész erejét, tehetségét, ki fogja fejteni, s meg fogja tartani függetlenségét fel- és lefelé. Igazságos és szigorú biró lesz. Előtte csak azon czél lebeg, hogy a kamara s így az ügyvédi testület a közéletben azon tiszteletet vivja ki magának, mely őt fontos társadalmi állásánál fogva megilleti. Meleg szavakban emlékezik meg azon férfiakról, kik a jogi téren s különösen ez intézmény életbeléptetésén európai színvonalon állván, az ügyvédek háláját dús mértékben kiérdemelték; miért is indítványozza, hogy Pauner Tivadar igazságügyérnek jegyzőkönyvileg köszönet szavaztassák s egyúttal nála e végett egy küldöttség is tisztelegjen. A választmány ennek alapján a mai napon (márcz. 1-én) küldöttséget meneszt Paulerhez, hogy a közgyűlés érzelmeit szóval is tolmácsolják. Ezzel a napirend elintézve lévén, elnök a közgyűlést befejezettnek s a kamarát megalakultnak nyilvánítja. Végül megemlítjük, hogy Sárkány József a pesti kir. törvényszéki elnöknél, ki a törvény ér I telmében az ügyvédi rendtartási törvény végre- s hajtásánál oly elismerésre méltólag szerepelt, a kamara kebeléből választott küldöttség fog tisztelegni. Az esküdtszék ítélete Ofenheim perében. A monstre-per, mely közel két hónapig tartotta izgalomban Ausztriát, s Magyarországon is épp annyi érdeklődést mint megbotránkozást keltett, szombaton fejeztetett be a bécsi esküdtszék által. Vasárnapi lapunk ismertette röviden s el is búcsúztatta. Mindamellett is szükségesnek tartjuk még egyszer visszatérni e botrányos pörre s tüzetesebben megismertetni utolsó óráinak lefolyását, s az esküdtszéki ítéletet, melylyel a függöny legördült fölötte. Az utolsó nap történetének részletes elbeszélését ott hagyták el, midőn az esküdtek tanácskozásra visszavonultak. A közönség várt egy darabig, de midőn észrevették, hogy az esküdtek tanácskozása hosszabb ideig fog tartani, kiszállingóztak a mellékterembe, hol természetesen izgatott szóbeszéd folyt a pörről. Óra-óra után telt, de az esküdtek termének ajtaja, melyre oly feszülten szegődött a türelmetlen kíváncsiság szeme, csak nem akart megnyílni. Végre esti fél hat órakor megadatott a várva várt jel. Roppant izgatottság lett erre a teremben, a közönség felállt, az esküdtek beléptek a terembe. Mindenki azt nézte, kinek a kezében van a kérdőpontokat tartalmazó ív, mert az volt a férfiú, kit az esküdtszék az elnökséggel megtisztelt. Ez Lehrl volt. Olvasni kezdte a kérdőpontokat s rá az esküdtek feleletét. Már az első kérdéseknél élénk tetszés nyilatkozatokban tört ki a bécsi közönség finom illedelemérzéke, mit az elnöki szigorú rendreutasítás alig bírt megfékezni. Ezek a tetszésnyilatkozatok sokkal jobban jellemzik, azt a társadalmat, melyben az Ofenheim-féle gazdálkodás lehető volt, mint az egész periratcsomó. Mint emlékezhetünk, az esküdtek elé tíz kérdőpontban terjesztetett a vád, de ezek közül egy, a negyedik számú, birói határozat folytán visszavonatott, s így szombaton csak kilencz kérdőpontra kellett felelni az esküdteknek. A kérdések és a döntő esküdtszéki feleletek a következők: 1. Vétkes-e vádlott abban, hogy a czernovitzi vaspálya-társulat és Brassey fővállalkozó kö-