Ellenőr, 1875. június (7. évfolyam, 150-179. szám)
1875-06-03 / 152. szám
*»**iEeec3'~ magunkat alá, hogy ezen határozatuk felett az egész közvélemény megbotránkozott, azt mindenki tudja, és igy kényszerhelyzetnél fogva mai napig szabadelvű pártunk szemben önökkel kénytelen külön állást elfoglalni, minden tiltakozásuk daczára. Kelt Ipolyságon, 1875. év junius 1-én. Gyura Adolf, h. ügyvéd, a hontmegyei balpártból alakult szabadelvű párt jegyzője. * Ezen válaszból is csak azt látjuk, hogy Hontban nincsenek sem egyesülve, sem kibékülve az előbbi pártok. S lehetetlen ki nem mondani nézetemet, miszerint ezt a bajt és zűrzavart el lehetett volna hárítani, ha azon párt, mely eddig a megyét absolute dominálta, több figyelemmel és méltányossággal jár el azon párt irányában, mely eddig nem tapasztalt egyebet üldözésnél. Nógrádban sem volt valami nagyon szelíd a volt jobboldal uralma, de el kell ismerni, hogy a fusió után kellő tapintatot és előzékenységet tanusított a volt balközép irányában, mert megértette a szabadelvű párt jóhiszemű szervezésének kibékülési követelményeit, s így elejét vette az új alakulás alkalmával könnyen felmerülhető nehezteléseknek. Hasonlag jártak el más megyékben is, de Nógrádot azért idéztem dicséretes példa gyanánt, mert ott is — szelíden szólva >■*— domináló állásban volt a jobboldal. — Egyébiránt a fő dolog az, hogy a választók categorikus nyilatkozatot nyerjenek mindenkitől, aki képviselő akar lenni, — akár Hornból akár máshonnan — hogy melyik párthoz tartozik : a szabadelvű kormánypárthoz, mely a minisztériumot terhes feladatában támogatni feladatának ismerendi, vagy a conservativ ellenzékhez, mely a minisztérium irányában nem viseltetik bizalommal s igy támogatásra sem vállalkozik. Csak olyan embert ne válaszszanak a szavazó polgárok sehol, aki homályban hagyja, hogy melyik párthoz fog tartozni. Ahol pedig két jelölt van s mindenki világosan kijelenti, hogy kormánypárti, ott válaszszák meg azt, akit inkáb akarnak. Amit ezen dolgokra vonatkozólag még egész átalánosságban a választók figyelmébe akarok ajánlani, azt fenntartom folyamatban levő czikksorozatom egyik része gyanánt. Szerkesztő. Beszámoló beszédek. 1. Szlávy József beszéde. Szlávy József május 30-án tartotta meg beszámoló beszédét a pozsonyi első kerület választói előtt. A „Pesti Napló“ mai száma terjedelmes kivonatot közöl belőle. Átveszszük azt, amint következik . Néhány, magyar nyelven előrebocsátott üdvözlő szó után német nyelven folytató beszédét, kifejtvén, hogy a pártok egyesülése iránti óhaj már a lefolyt országgyűlés első ülésszaka után mind hangosabban nyilvánult, a pártszakadások, az egyre növekvő deficit tarthatatlanná tevéki a helyzetet; elmondta azután, hogy ő mily eredménynyel járt el ez általános óhaj teljesítése érdekében, mennyire örvend annak, habár más férfiak hozták is létre, és nem is egészen úgy, mint ő óhajtotta a fusiót, majd felsorolta a fusió létrejötte óta megalkotott törvényeket és azután így folytató beszédét: „Ha megfontoljuk, hogy mindezen kérdéseknél, melyekre nézve, mint az utolsó hetek tárgyalásaiból eléggé kiderült, a pártok voltakép egy véleményen valának, azelőtt nem annyira az egyéni nézet, mint inkább a pártszempont jutott érvényre, hogy a szavazásnál nem a két pártnak tán közösen vallott meggyőződése, hanem kizárólag a pártszempont volt irányadó, hogy az ez által előidézett kölcsönös elkeseredés immár nyájasabb hangulatnak adott helyet, és hogy a legközelebbi jövőben a reformkérdések gyorsabb, objectívebb elintézése elé nézhetünk , ha meggondoljuk, hogy a legközelebbi képviselőválasztásoknál nem egy kényelmetlen jelenettel leszünk megkímélve, hogy a választásnál nem kizárólag az 1867. 12. törvényczikk iránti hitvallás lesz döntő, hanem hogy a jelölt egyéb képességeit is lehet majd mérlegbe venni; ha meggondoljuk, hogy a monarchia nyugati felével kötött vám- és kereskedelmi szövetség revisiójának, a közös költségekhez fizetendő quóta megállapításának előestéjén állunk, hogy e kérdés kielégítő megoldása majdnem küzdhetlen nehézségekkel járt volna oly kormánynál, mely egyrészt egyenjogú, saját hasznát és előnyét szem előtt tartó, szerződő féllel, másrészt oly hatalmas ellenzékkel állott volna szemben, mely az egész közjogi kiegyezés helyességét vonja kétségbe, úgy csak szerencsét kívánhatunk magunknak azon emlékezetes eseményhez, mely ily rövid idő alatt és oly tetemes eredményekre vezetett és még nagyobbakat enged várnunk; nem tagadhatjuk meg hálánkat felséges uralkodónktól, ki példátlan önfeláldozással csak népei javának él; (éljenzés) elismerésünket azon férfiaktól, kik a dolgok újjáalakulásához hozzájárultak; nem tagadhatjuk meg bizalmunkat, támogatásunkat azoktól, kik elvállalták azon feladatot és azon felelősséget, hogy biztosítani fogják az országnak a létrejött fusió gyümölcseit. (Helyeslés.) Vajha sikerülne nekik a parlament mostani többségére támaszkodva, megvalósítani azt, ami után az ország évek óta áhítozik, aminek megvalósításán az előbbi kormányok legjobb lelkiismeretük szerint működtek, midőn erejüket részben meddő harczban fogyaszták. Az utóbbi három hó eseményei s a hozzájuk fűzött remények mellett azonban nem szabad felednem, hogy az országgyűlés nem a szabadelvű párt alakulásán kezdődött és hogy önök számon kérhetik tőlem mi történt akkor, midőn a parlament többsége a Deákpárt kezében volt. Megvallom, szeretnék visszatérni egész a Deák párt keletkeztéig, hogy megvilágítsam amaz idők helyzetét, indokoljam az e helyzet feltételezte és kijelölte kormány- s" pártaciót, felemlítsem azon nehézségeket, melyek ellen az egymást követett kormányoknak parlamenten belül és kívül küzdeniük kellett, jelezzem azon okokat, melyek a Deákpárt tömörségét gyengíték és végül szét is választák, hogy részrehajlatlan, szenvedély nélküli bírálat alá vegyem e pártnak és az ebből kikerült kormányoknak működését. Igaz, hogy nem egy elkövetett hibát kellene beváltanom, de bizonyosan sikerülne megcáfolnom nem egyikét azon szemrehányásoknak, melyekkel az utóbbi időben e pártot és kormányait egyes hangok még a deákpárti táborból is oly bőkezűleg illeték, nem egy körülményt világosítanék fel, helyreigazítanák nem egy téves felfogást, igénybe vennék e párt számára és — teljes önérzettel mondom önöknek — tán a magam részére is nem egy érdemet. (Éljenzés.) De ily visszatekintés igen messze vezetne, nem illenék mai beszédem keretébe, sőt tán egyáltalában nem találna helyet egy beszéd szűk keretében. Ezért tehát csak az országgyűlésnek és az új pártalakulást megelőzőleg fennállott kormánynak tevékenységére fogok szorítkozni.“ Szóló ezután felsorolja a múlt országgyűlésen hozott főbb törvényeket; beszédét ezután így folytatja: „Mindazonáltal nem egyszer hangoztattak ellenünk keményen ócsárló szavakat, melyekhez csatlakozott egyik-másik igen tisztelt választóm, a két pozsonyi napilap, és a városi képviselőtestület. Az már benne van az ember természetében, hogy nem elégszik meg a fennállóval és jobb után áhítozik. Bizonyos mérvben jó is, hogy az így van, mert ebben rejlik afolytonos haladás biztosítéka ; ha a jobb utáni benső hajlam meg nem volna bennünk, pangásra volna a világ kárhoztatva. Különben azon idők politikai és gazdasági viszonyai nem is voltak oly neműek, hogy valami különös ok lett volna megelégedettnek lenni. Elhihetik nekem, hogy magam tán legkevésbbé voltam megelégedve a helyzettel. Leggyakrabban hallhattam azon szemrehányást, hogy nem tudni, mi czért tűzött maga elé a kormány, hogy nincs vezéreszméje, kicsinyes palliatív szerekkel segít magán, szóval, hogy nincs programmja. Némi vigaszomra szolgál, hogy közvetlen utódomnak ugyan a szemrehányást tették, a jelen kormánynak pedig még nagyobb mérvben teszik. Igen ám, ha kormányprogrammot tervezni és pontról pontra megtartani lehetne, oly formán, amint hangverseny-programmot állítanak össze, mely aztán számról számra, jól roszul, ahogy éppen megy, a közönség nagyobb-kisebb megelégedésére adatik elő. De szakértők azt állítják, hogy ez sem olyan nagyon könnyű. E helyen már hat év előtt tettem azon megjegyzést, hogy a közjogi kiegyezés kérdését kivéve az akkori balközépi és deákpárti kiválóbb jelöltek programmjai lényegileg megegyeztek, úgyhogy első tekintetre bajos is volt azokat egymástól megkülönböztetni. •És hogy vagyunk ma, hat év után, ezen egybehangzó programmokkal ? mily kevés lett azokból megvalósítva, és mennyire eltérő nézetek jutottak napfényre, midőn ama programmok egyik-másik pontját meg akarták valósítani. Midőn körülbelül másfél év előtt a képviselőháznak az az eszméje támadt, hogy bizottságot küld ki, mely a Kormány számára részletes, az administratív egész birodalmát felölelő programmot dolgozoa ki, ebben, valamint a kilenczes bizottságban olykor igen érdekes beszédek mondattak, nem egy eszme lett kimondva, mely — ha nem volt is új és eredeti — annak idején valósíttatni fog, részben érvényre is jutott már, de ez eszmék nagy része már a 21-es bizottság kiküldése előtt is tanácskozás tárgyát képezte a minisztériumban. Programmot, mely a háztól kapott megbízásnak megfelelt volna, a kilenczes bizottság sem hozott ugyan létre de a lefolyt évek nem egy hibája lett feltárva, nem egy tévedés lett helyreigazítva, nem egy figyelemreméltó igazság kimondva. A kilenczes bizottság tárgyalásai mindenesetre hozzájárultak ahhoz, hogy pénzügyeink állapotát, közigazgatásunk hiányait tágasabb körök is felismerjék és méltányolják, és miután a hiba felismerése első lépés a javuláshoz, nem akarom e bizottság munkálatának értékét keveselni. De arra nézve, ki a tervezendő programairól folytatott tanácskozásokat figyelemmel kísérte, legérdekesebb marad azon észlelet, hogy egyik-másik kérdésnél a bizottság tagjai által tanúsított tartózkodás daczára is nyilvánultak ugyan lényeges eltérések, sőt mondhatnám, hogy a vélemények diametrális ellentéte, de a bizottsági jelentés szerkesztésénél mindig megtalálták a formulát, melylyel mindkét fél megelégedett, melyben tehát mindkét elvi ellenfél saját nézetét találta kifejezve. Midőn a jelenlegi miniszterelnök és a kormány egyes tagjai hosszabb és rövidebb előadásokban ismételten , ismételten kifejtették nézeteiket a legközelebb teendőkről, vagyis, hogy a szokott kifejezést használjam, programmjukat kifejtették, akkor a képv. és felsőházi ellenzék mindig azt vetette szemükre, hogy ez a teendők puszta felsorolása, ebből nem lehet következtetni azon szellemre, azon irányra, melyben a kormány haladni szándékozik, hogy ezek általános phrasisok, melyeket bárki aláírhat, azok nem képeznek programmot. Nemrég megjelentek a zempléni 12 pontok, melyek, amint Sennyey bárónak a jobboldali ellenzéki körben tett nyilatkozata után kételkedni sem lehet, az ő, illetőleg pártjának programmját képezik. Ez irat bevezetésében a megtörtént pártfusió örvendetes ténynek mondatik, szerzői a szabadelvű párttól távolmaradásukat e párt programmtalanságával indokolják és 12 pontban kifejtik az elveket, melyek alapján az új párt megalakuland. E 12 pont bizonyára nem kerülte el az önök figyelmét. Az elsőt kivéve, melyben pozitív nézetek mondatnak a parlament reformjáról, a többiekben csak többé-kevésbbé általánosságban mondott szólamokat találunk, melyekhez igen kevés kivétellel hozzájárulhat minden politikus, bármelyik párthoz tartozzék is. Vagy talán a 10-ik pont, mely így szól: „a bankkérdés megoldása, a valuta szabályozása, nemzetgazdasági viszonyaink és érdekeinknek megfelelő vám- és közlekedési politika, vasutak csoportosítása, a tarifák szabályozása, adórendszerünknek az ország gazdasági viszonyainak ismeretén alapuló tervszerű reformja stb. stb.“ — tartalmaz-e ezen pont egyebet puszta jelszavaknál, melyeket ráírhatunk zászlóinkra valamennyien, bármilyen párthoz tartoztunk vagy fogunk tartozni. Hogy Sennyey báló miképen képzeli vagy óhajtja a bankkérdés megoldását, a bankszabadság kimondása által-e, vagy magyar banknak külön pénzkészlettel és magyar bankjegyekkel való alapítása által, avagy úgy-e, hogy a monarchia nyugati felével egyezményt kössünk, melynek következtében érdekeink teljesen megóvatnak ugyan, de a bankjegyek egysége fenntartatik, az iránt a programm bizonytalanságban hagy bennünket. Hogy a „nemzetgazdasági viszonyaink és érdekeinknek megfelelő vámpolitika“ alatt védvám, Ausztriával közös, vagy külön vámterület értendő-e, az nincs megmondva. Hogy a programm szerzői a perrendtartás reformját, a nyilvánosság és szóbeliség, vagy az eddigi írásbeli eljárás szerint képzelik-e, vagy hogy a programm esküdtszékeket akar-e behozni — arra nézve szintén nem nyerünk felvilágosítást. Az, ami a politikai közigazgatás reformjáról, a nemzetiségi és vallási kérdésről mondatik, oly általános jellegű, hogy kiki azt értheti belőle mit akar. A megyei hivatalnokok kinevezését Sennyey báró a kilenczes bizottságban óhajtandónak, de nem absolute szükségesnek mondotta, a fusió után politikai hitvallása sarkpontjává tette; e kérdést a programm szerzői enigmaticus homályba borítják, Sennyey báró, a párt körben tartottminapi beszéd szerint e kérdést illetőleg compromissumokra hajlandó. Ha tehát igaz, ami azon programm bevezetésében állíttatik, hogy az újonnan alakult szabadelvű párt egyes tagjainál a nézetegység az egyes conkrét kérdések iránt nincs constatálva, hogy tehát a párt puszta mechanikai conglomeratum, mely a coalitió kormányának nem nyújt támaszt; ha továbbá igaz, hogy — talán a parliamenti reform kérdését kivéve (melyre nézve egyébiránt tudtommal a szabadelvű párt nézetegysége sincs constatálva, és mely a közelebb elintézendő kérdések közt aligha fog az elsők közt helyet foglalni) — ha igaz az, hogy e kérdés kivételével a szabadelvű párt azon általánosságban magáévá teheti Sennyey báró programmját, akkor igaz az is, hogy ezen programm alapján kizárólag ezen programm létesítésére külön pártot alakítani alig van elég ok. Az u. n. bihari pontok ellen annak idején azt hozták fel, hogy csak negatíót tartalmaznak, nem programmot, és ma a volt balközép tagjai tiltakoznak a szélsőbaloldal azon szemrehányása ellen, hogy hűtlenek lettek programmjukhoz. Az előre bocsátottak után, — így folytatja Szlávy, — alig lesz szükséges bizonyítgatnom, hogy nem nagy súlyt fektetek a programm-követelésekre. Nálunk aránylag oly csekély conserválni és oly sok reformálni való van, a reformok utáni vagy oly általános, a reformok életbeléptetésének módja iránti eszmék oly kevéssé tisztázottak, s az egyes reformok iránti nézetek oly változékonyak, hogy egy minden kérdésre nézve egységes, compact reform, — vagy, ha úgy akarják szabadelvű pártnak, s egy vele egyenrangú conservativ pártnak alakítása, mint ezt Angliában látjuk, egyelőre s hihetőleg még sok ideig a jámbor óhajok sorába fog tartozni. Sennyey pártja, mely a mennyire az általuk felállított általános programmpontokból, s a párt tagjainak egyes nyilatkozataiból következtetni lehet, a reformok tekintetében egy és másban még messzebb akar menni, mint a szabadelvű párt, teljes joggal utasíthatta magától vissza a „conservativ“ jelzőt. S a szabadelvű párt körében is számos fontos kérdésre nézve véleménykülönbségek fognak érvényesülni.“ Szóló ezután kifejti, hogy részletes, minden teendőre kiterjedő programmot egy szellemdús államférfin képes volna ugyan alkotni, de azt hiszi, hogy alig lehetne kormányt alkotni, mely a programm minden részletével egyetértene, s bizonyára még nehezebb volna alkotni oly pártot, mely a kormányt minden kérdésben támogatná. Ha tehát nem akarja valaki egy tekintélyes politikai pártnak és egy ebből származó kormánynak megalakulását már előre lehetetlenné tenni, vagy nem akarja szükség nélkül a pártot fractiókra osztani, mielőtt megoldatta volna a feladatot, melynek megoldása végett egyesült, meg kell elégednie egy általánosságban tartott programmal. Ily programm mindent magában foglalhat, ha bizalommal viseltetünk valamely kormány iránt, de mit sem jelent akkor, ha a kormány iránt nem viseltethetünk, vagy nem akarunk bizalommal viseltetni. (Helyeslés.) Szaló ezután áttér azon idők jellemzésére, midőn ő hivatott meg a kormányra. Akkor a kormány azt mondá, hogy egyrészt lehetőleg messzemenő megtakarításokra, másrészt a jövedelmek lehetséges emelésére van az államháztartás egyensúlyának helyreállítására szükség. Ezen axióma azóta számtalanszor variáltatott, de mindkét irányban igen nehézzé teszi a kormány eljárását. Valamint ezelőtt derure-borura szavazta meg a ház a költségeket, most éppen az ellentétes áramlat jutott felszínre. Mindenütt takarítani, törölni kívánt mindenki. Szóló azt hiszi, hogy ezen áramlattal sem szabad magát a kormánynak elsodortatnia, mert a megtakarításoknak, hogy azok ne okozzanak több kárt, mint hasznot, nagy körültekintéssel kell történniük. Szóló elkerülhetlennek tartja az adófelemelést, s az egész adórendszer gyökeres reformálását s e tekintetben különösen hangsúlyozza azt, hogy az országban nagy területű termőföld nincs megadóztatva, vagy nincs oly mérvben, mint azt az egyenlő teherviselés elve követelné. Kiemeli az államjavak megfelelőbb kezelésének s az adóképesség emelésének szükségét. Mindez azonban nézete szerint csak fokozatosan érhető el. Megemlíti ezután az egyes szárnyvasutak teljes kiépítésének, a forgalmi eszközök szaporításának, az egyes pályák fuzionálásának elkerülhetlen voltát, a hitelviszonyok s a jegybank-ügy szabályozásának, a vám és kereskedelmi szövetség revisiójának szükségességét. A polgári és büntető igazságszolgáltatás reformja tekintetében megjegyzi, hogy viszonyaink között korainak tartja a nyilvánossság és szóbeliség behozatalát, az esküdtek intézményének absolut értékét is kétségbe vonja, a mi viszonyainkkal pedig, — azt hiszi, — ezen intézmény éppen nem hangzik össze. Legfőbb súlyt, melytől minden reformtörekvés sikerét feltételezi, a közigazgatás gyökeres reformjára fektet. Szóló még mielőtt Senynyey az ázsiai állapotokról beszélt, figyelmeztetett közigazgatásunk kirívó hiányaira. De akkor erre nagyon kevés súlyt fektettek, s más kérdések foglalkoztatták a közvéleményt. E reform tekintetében figyelmeztet arra, hogy az aligha fog nagy megtakarítással járni. A hivatalnokok fizetése, főleg az alsóbb rangúaké, oly eltűnőleg csekély, hogy ez viszszariasztja a műveltebb elemeket a hivatalos pályától, minek következtében középszerűségekkel telnek meg az irodák, aminek részben a hivatalnokok nagyobb száma elkerülhetlen következése. Itt tehát megtakarításról nem igen lehet szó. Az útépítésre, a közbiztonságra és az egészségügyre szükséges költségek szintén nem fognak apadni. Megengedi, hogy egyben-másban a közigazgatási gépezet egy kis részét egyszerűsíteni s ezáltal olcsóbbá tenni lehet; de azt hiszi, hogy közigazgatásunk széles körében, hol még annyi pótolni való van, javításokat eszközölni s egyúttal megtakarítani, alig tartozik a gyakorlatilag kivihető dolgok közé. Szükségesnek tartja az ország helyesebb közigazgatási beosztását, s óhajtja, hogy az uj szervezet a legtágabb értelemben vett közigazgatás minden ágára egyaránt kiterjedjen és annak egyöntetűségét biztosítsa. „Midőn — igy folytatja tovább — 1873-ban kilátásba helyeztem a házban egy ily tartalmú törvényjavaslat előterjesztését, ez élénk, mondhatnám általános tetszéssel fogadtatott, s midőn néhány hónappal később a belügyminiszter előterjeszté a törvényjavaslatot, azt a képviselőház egyik befolyásos tagja halvaszületettnek jelté, s a házban épp úgy, mint a házon kívül, gúnynyal és elkeseredéssel fogadtatott. Particuláris érdekek és pártszempontok kerekedtek felszínre. Az én. barátom, városunk érdemteljes polgármestere is egy a bizottsági közgyűlésben tartott beszédében az év legszomorúbb eseményének nyilvánítá, s azon reményét fejezi ki, hogy a jogállam fejlődését fenyegető ama nagy veszélyt az egybegyűlt népképviselők elhárítani fogják azáltal, hogy ezen ominosus törvényjavaslatot el fogják ejteni. És Pozsony sz. k. városa, több más törvényhatósággal csakugyan ez értelemben kérvénynyel is járult az országgyűlés elé. És daczára ezen jól hangzó szólamoknak, daczára ezen, a legkülönbözőbb indokokból származott kérvényeknek ma is határozottan és rendíthetlenül merem állítani, hogy az ország czélszerűbb beosztása s a közigazgatásnak ehhez idomított szer-vezése nélkül minden administrationális reform , csak ephemer jelentőségű férelmű lesz. (He lyeslés.) Nem a községek autonómiájának elvonását tűzte ki a törvényjavaslat czélul; távol volt től lünk az is, hogy a városi lakosság élet- s képességét veszélyeztessük, mint ezt a t. A polgármester úr a törvényjavaslatról állította. Sőt , éppen a megyei autonómia védőivel ellentétesen a községek autonómiáját akartam azon mérvben tágítani, amelyben őket erre anyagi jólétük fejlődése és értelmiségük erre képesíti. A vármegyék, amint azok egykor fennállottak, teljes jogosultsággal bírtak és betöltötték hivatásukat, azon időben, midőn a községek úri hatalom alatt állván, értelmiséggel s ennek folytán jelentőséggel sem bírtak, midőn a központi I kormány gyenge, az akkori közlekedés mellett a I községektől távol volt s nem is valami nagy igényeket formált irántuk. Ma a viszonyok teljesen megváltoztak. Ma a községek és a központi kormány képezik az állami élet gyapontját. A mi e kettő I között fekszik, mind inkább veszteni fog jelentőség I géből. Mindemellett még hosszú időn át számos fel- 1 adat vár a megyékre. De nézetem szerint a közigazgatás minden ága feletti felügyeletnek a megye élén álló férfiak kezeiben kellene összpon tosítva lenni. Csak így volna lehetséges azonba- jón gyökeresen segíteni, hogy az egyes közigazga- t tási ágak orgánumai, egymást nem is ismervén, s egymással nem törődve, sőt, mint ez gyakran meg- s esik, egymás ellen is működnek ; csak igy volna lehetséges nagyszámú alsóbb fokú hivatalt és ál- i sáét megszüntetni, s a különböző közigazgatási ágak közt eddig hiányzó egységet létrehozni. Minde s ez azonban csak akkor vihető keresztül, ha az eddigi 160 municipium helyett sokkal csekélyebb számú, de nagyobb terjedelmű megyék alakíttatnának. Ha mindez rendezve, és szervezve leendőne, s ha megállapíttatnék a község és törvényhatóság jogköre, s a közigazgatási ágazatok egymás- s házi viszonya és tagolata alulról felfelé, nem pedig felülről lefelé organizáltatnék, — akkor, és csak akkor lehetne teljes nyugalommal ítélni a fölött, s mit lehet a központi kormány körében egyszerűsíteni és megtakarítani. A minisztériumok száma s azok teen- időinek csoportosítása, miről utóbbi időben oly sok Ikát hallottunk beszélni, nézetem szerint nagyon alárendelt jelentőségű kérdés s a viszonyok és a rendelkezésre álló erők arányában időnként kár nélkül megoldható. Ha valamely miniszter betölti I helyét, akkor azt a 12.000 frt fizetést gazdag kamatokkal adja vissza az államnak ; ha nem töltik be, — nos akkor éppen nem való oda.“ Szóló ezután röviden összegezvén az eddig elmondottakat, azt hiszi, hogy a kérdések elég dolgot fognak adni a legközelebbi három évre. Van azok között sok oly kérdés, melyekre nézve a párt tagjainak nézetei egymástól nagyban eltérhetnek, s melyekre nézve, ha megoldásuk kívántatik, compromissumok létrejötte lesz szükséges. De azt hiszi, felesleges volna szakadást előidézni a pártban oly kérdések tekintetében, melyek a legközelebbi országgyűlés alatt előreláthatólag nem fognak megoldhatók lenni. Miután még választói bizalmába ajánlotta magát, zajos éljenzés között bevégző beszédét. II. Bonts Döme beszéde. Aradmegye butyini választókerület tisztelt válasz-tóihoz ! Az 1872—1875. évi országgyűlés berekesztetett, önök becses bizalmából nyert küldetésem ereje megszűnt, a legközelebbi országgyűlésen való képviseltetésük feletti rendelkezés joga ismét önök kezébe van letéve. Most, amidőn küldetésembeni eljárásomat befejeztem, önök iránt két kötelességérzetnek kívánok kifejezést adni: beszámolni az országgyűlés harmadik ülésszakának eseményeiről, és megköszönni az eddig bennem helyzett bizalmukat. Múlt 1874. évi szeptember 26-án szerencsés voltam önök becses körében személyesen beszámolni a most berekesztett országgyűlés két ülésszakában történtekről s azokbani magamtartásáról, akkor megajándékoztak önök nyilvánított bizalmuk és követett politikám fölötti megelégedésük kifejezésével. Most csupán a harmadik ülésszak alatti nagy eseményekre és azokkal szemben elfoglalt álláspontomra terjesztem ki jelentésemet. Ismerve van önök előtt a volt két országos nagy párt bekövetkezett fúziója, vagyis a mostani szabadelvű párt s abból a jelenlegi kormány megalakulása. Nem kétlem, hogy a volt két nagy párt összeolvadásának ténye fölött önök is élénk érdekeltséggel viseltettek, s annak politikai hordereje önök politikai gondolkodását is foglalkoztatta; én azt hiszem, hogy ezen pártszövetség hazánk állami életviszonyainak jobbra fordultára biztos reményt keltett önökben is, mert ismerve önök higgadt hazafias gondolkodását, lehetlennek tartom, hogy velem együtt a jobb jövő iránt reményt ne tápláljanak akkor, amidőn a nagy pártok az ország bajainak orvoslására szövetkeznek, a midőn mindkét részről az eddig közöttük fennállott ellentétes kérdéseket férfias önmegtagadással a napirendről levéve, hazánk pénzügyi bonyodalmainak rendezésére s azzal az alkotmány és államiság cosolidálására és biztosítására erejüket és törekvéseiket egyesítik. Ezen meggyőződés vezérelt engem is azon lépésemben, amidőn azon párttal, amelyhez a fusió előtt tartozni szerencsém volt és amelyhezi tartozóságomat önök is megválasztásommal helyeselték, a megalakult országos szabadelvű párt tagjává lettem. Nem szűntem és nem is fogok megszűnni minda mellett a magyar állam sértetlen fennállásának és állami követelményeinek keretébe beilleszthető méltányos és jogos nemzetiségi igényeink, különösen kulturai fejlődésünk és műveltségünk emelkedésének érvényesítésére, a nemzetiségi törvény teljes végrehajtásának és abban megállapított jogaink tiszteletben tartásának követelésében közreműködni, s azért törvényes és leyális fegyverekkel küzdeni. Fel is szólaltam mindannyiszor, valahányszor nemzetiségünk létének, anyanyelvünk használatának és culturánk lehető fejlesztésének érdeke forgott fenn, felszólaltam hazafias hangon, azon hangon t. i., mely harmóniában tartja nemzetiségi jogaink élvezhetését, a mindnyájunk közös tulajdonát képező hazánk alkotmányának és államiságának sértetlen fennállásával. Követtem a békülékeny politikát, mert meggyőződésem szerint azzal hittem hazám és nemzetiségem ügyének használhatni. Most is a mérsékelt békülékeny politikát tartom a legüdvösebbnek úgy hazánk mint nemzetiségünk érdekeinek előmozdítására. Ha eddig felszólalásaim és követett politikám nem eredményezték is nemzetiségi cultúr-követelmé ny Szentimrei Elek beszámoló beszédéből. Köztudomású dolog, hogy ez országgyűlés nem volt képes a hozzá kötött várakozásnak megfelelni, de az eredménytelenség oka hála a gondviselésnek ma már el van hárítva. Hozattak üdvös és hazánk államiságának, valamint a közművelődés érdekében szükséges és hasznos törvények, másrészt hozattak pénzügyünket érdeklő oly törvények, melyek az állampolgárikra újabb terheket róvnak; az elsők felsorolásával nem fogom a t. választóközönséget fárasztalni, felsorolja azokat híven a legmagasabb királyi trónbeszéd, — az utóbbiakra nézve az igazság érdekében meg kell jegyeznem, hogy ez utolsó országgyűlés által megszavazott kölcsönök és adóemelések legnagyobb részben már az döbbent hongyűlések által megszavazott kiadások és költségek fedezésére voltak elengedhetlenül szükségesek, bőkezűséggel vagy éppen i pazarlással a legutóbbi hongyűlés jogosan nem vádolható. Legfőbb érdeme a hongyülésnek a közelmúltban végrehajtott pártegyesülés, az új szabadelvű pártnak megalkotása ; hogy mily nagy szükség volt a két nagy országos párt egyesülésére, azt eléggé bizonyítja a fogadtatás, melylyel az az egész országban találkozik; üdvös voltanaak a mai napig is igazolva van, elhárította ez egyesülés a nem haladhatás akadályát, lehetővé tette egy önérzetes magyar politika folytatását, és hogy a siker teljesen elérhető legyen, az ma már legnagyobb részben az ország választóközönségétől függ. Válaszszon a nemzet egy határozott szabadelvű, önzetlen, a jelen kormányt s annak vezérszellemét őszintén támogató egyöntetű többséget, s tegyék meg a haza polgárai itthon kötelességüket, akkor hazánk jövője, felvirágzása biztosítva leend. A t. választók előtt tudva levő dolog, hogy a jelen kormánypártnak két ellenzéke van ; az egyik a b. Sennyey Pál vezénylete alatt álló jobboldali ellenzék vagy conservatív párt, a másik a többfelé szakadt és több vezérrel bíró közjogi ellenzék vagy szélsőbaloldal. Mindkét ellenzék szemünkre veti, hogy nincs programmunk, és hogy pártunk a volt Deák-párt hibályában szenved, amennyiben ez is különféle heterogén elemekből ál. Ez utóbbira nézve legyen szabad megjegyezni, hogy háromhavi pártéletünk tapasztalata egyenesen ellene bizonyít e feltevésnek, de ha volnának is egyesek a szabadelvű pártba nem illő egyéneink, ezek a jövő választások rostáján valószínűleg kihullanak, a megmaradottak pedig ártatlan hallgatásra kezdnek pártunkban kárhoztatva, vezetni semmi esetre sem fognak. Ami az annyiszor hangoztatott programmtalanságot illeti, én azt hiszem, hogy ezt ellenfeleink maguk sem hiszik. Kormányunk már bemutatásánál és a budget-tárgyalásnál ígért és jelzett annyit, mennyit helyzetünkben egy önérzetes őszinte kormány jóhiszeműleg nyilatkozni jogosítva van; megmondta, hogy az autonómia fentartása és tágításával, egyszerűsíteni, átalakítani kívánja a közigazgatást, a minisztériumtól a községig; a törvénykezést olcsóbbá, jobbá és egyszerűbbé óhajtaná tenni, a megtakarításokban az államadministratió minden nemében el kíván menni azon határig, ameddig azt államiságunk érdeke megengedi, megoldani kívánja haladékja nélkül a bankügyét; a vám- s kereskedelmi szerződés újabb megalapításánál egyedül és kizárólagosan hazánk jól felfogott érdekét tekintendi irányadóul. Kimondá végre, hogy az állam polgárainak áldozatkészségét, illetőleg adófelemelés általi megterhelését, csak azon esetben és annyiban indítványozandja, amennyiben a fentebb jelzett megtakarítások és jövedelememelést célzó reformok elégteleneknek bizonyulnának, és akkor, midőn ezen esetleg nagyobb teher viselésére az ál- I lám polgárainak] módot és alkalmat nyújtani ké Ipes leend. T. választók! A Deák-párt- és balközéppárt- I ból alakult szabadelvű pártnak uj programmra — s nézetem szerint — nem is volt szüksége, hiszen I történetileg ismeretes tény az, hogy e két párt 1861-ig úgy a forradalom előtt, mint az alatt és után egy I szabadelvű pártot képezett, gr. Teleki László és I Deák Ferencz, .A midőn 1861-ben egy időre különváltak, az elválás nem az elvek különbözőségére, de csakis ez eljárás mikéntjére vonatkozott. Az 1866-iki újabb elválás alkalmával előbbeni szabadelvű programmját tudtommal egyik fél sem I adta fel; a meghasonlás, nézeteltérés a ketté vált pártok között csak egyedül és tisztán a közjogi I kiegyezésre vonatkozott, — midőn tehát az elválasztó I kérdés a napirendről levétetett, a régi pártnév alatti feltétlen egyesülés nem jelenthet mást, mint az elválás előtti közös programmhoz való visszatérést. A szabadelvű pártnak és kormányának programmját tehát múltja szabja elő, a biztosíték egyenei s vezérférfiainak kipróbált hazafiságában és jellemében rejlik, és ez — azt hiszem, t választók, s a legnagyobb garantia. Végre magára nézve megjegyzi Szentimrey Elek ur, hogy ő egyike volt azoknak, a kik a fusiót sürgették s kikerülhetlennek állították, s ezt egy 1872-ben irt memorandumának több idézetével igazolta. A közönség a beszédet élénken megéljenezte. _________ nyerjek megvalósítását, azt nem az általam és néhány elvtársam által követett mérsékelt nemzetiségi politika helytelen alkalmazásának, mint inkább a helyzet nehézségeinek, és a nemzetiségi képviselők ellentétes iránya által táplált kölcsönös bizalmatlanság kifolyásának tulajdonítom. Egyébiránt az önök képviseletében a jövendőben követendő nemzetiségi politika helyes irányát meghatározandja önök bölcsesége, mely az önök legközelebbi választásában nyilvánuland. Én most, amidőn ismét a magántevékenység terére s polgártársaim magánjogi szolgálatába lépek, szívem mélyéből eredő legforróbb köszönetemet fejezem ki önöknek a bennem helyezett becses bizalmukért; mindig büszke leszek azon tudatra, és éltem legkedvesebb emléke maradand mindég azon korszak, melyben szerencsés voltam önök választókerületét az országgyűlésen képviselni. Isten áldja meg önöket és hazánkat! Választási mozgalmak. Képviselőjelöltek. Baramegye: aranyosmaróthi kerületében jelöltek Garami Richard szabadelvű - párti és gr. Migazzi conservativ. Baranyamegye: Pécsett Nagy Ferencz fog fellépni, a pécsvárdai kerületben Simonffay, a szigetváriban Farkas. Mind a három függetlenségi. Esztergom megye: táthi választókerületében jelölt Zsitvay József szabadelvű párti, Esztergomban Kollár Antal szabadelvű párti. Heves megye: nagyfügedi kerületében jelölt Grubiczy György szabadelvű párti és Almássy I Sándor függetlenségi, Gömör megye putnoki kerületében jelölt Ragályi Ferdinánd, a jolsvaiban Hevessy Benedek, a rozsnyóiban Máriássy Andor. Gyöngyösön a szabadelvű párt Kovách Lászlót lépteti föl. Pulszky Ferencz nem lép fel. Nyitra megye : nyitrai kerületében Juhász Antal és Szentai György, a vagbecseiben Markhot Já- Imos, a galgócziban Ocskay István a szabadelvű párt jeöltjei. A zsámbokréthiben Zsámbokréthy József szabadelvű párti ellen Tarnóczy Béla conservativ I lép fel.Pest megye: dunapataji kerületében jelölt Rády András szabadelvű párti. Somogy megye: kaposvári kerületében jelölt Ispomssich Pál szabadelvű párti.