Ellenőr, 1876. augusztus (8. évfolyam, 210-240. szám)
1876-08-02 / 211. szám
$16 fizetési árak: Egész évre . . 2© írt — kr. Évnegyedre .. „ 5 frt — kr. Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra , 1 „ 80' „ Egyes szám ára 10 kraj...ír.Szerkesztési iroda: Budapesten, ndd.év-utcza 6. szám, Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésért nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el, POLITIKAI NAPILAP, 211. szám. Budapest, szerda, augusztus 2. 1876. hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite k Cse czégnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8), valammint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utca 431. sz. kiadó- hivatal. (Budapesten, Boldov-utca 6. szerrt. Az intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. VIII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Az előfizetést — postai úton vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárnai úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Egy évre ....... 20 forint — kr. Félévre 100 — kr. Negyedévre.............................500 kr. Egy hóra..................................180 kr. Táviratok. Bécs, aug. 1. A „Pol. C.“ legújabban jelenti Zárából : Mukhtár könnyen megsebesülve Bilekből Trebinyébe visszavonult, hol 1000 basi-bozukot vár. A montenegróiak megtámadták tegnap Bileket, miért Mukhtár pasa minden csapataival újból oda indult ; a harcz Bileknél még nincs eldöntve, ma délelőtt még folyt. Trebinyében parancsra minden bolt bezáratott; a legvégsőre látszanak ott elkészülve lenni. Belgrád, aug. 1. (A „Budap. Corr.“ távirata.) A harcztérről semmi tudósítás sem érkezett. Iszmailoff írja, hogy ő maga ugyan nem jó, de hogy sikerült neki Szerbia részére 200 orosz tisztet megnyerni, s hogy ezek nagy része már útban van. Egy más oroszországi levél kikel a bécsi és budapesti lapok ellen, melyek az 1848. évet egészen elfelejtették. Holnapra Fadereffet ide várják. Belgrád, aug. 1. (A „Budap. Corr.“ távirata.) Csolak Antics ma érkezett tudósítások szerint tegnap a törökök támadását a Lisza planinán visszaverte és nagy veszteségeket okozott nekik, és sok zsákmányt ejtett. Antics Szjenicza közvetlen közelébe nyomult előre. Belgrád, aug. 1. (A „Budap. Corr.“ távirata.) Itt hírek keringenek a délen szenvedett nagy vereségekről, daczára, hogy hivatalosan dementálják azokat. Csernajeff a doni kozákok 5 főnökétől levelet kapott, melyben szerencsét kívánnak neki dicséretes vállalatához. Viddin, aug. 1. (A „Bud. C.“ távirata.) A török hadsereg tegnapelőtt csakugyan erélyesen megkezdte az offensivát mindenfelé. Al pasától nem érkezett hír a harcz eredménye felől. Nisből hivatalosan sürgönyzik, hogy a török hadsereg zöme Hasszán Hajri pasa vezérlete alatt Gramnadától éjszakra Gurgosovácz (Kujasevácz) felé nyomult s a szerb csapatokat megszalasztotta. Ezzel egyidejűleg egy másik török csapatosztály Pandirale alatt Bukum felé nyomult. (L. „a harcztérről“ szóló tudósításunkat.) E két hadosztály Ponorban már találkozott. Ezalatt Ozmán pasa átlépett a Timokon Zajcsártól délre Giljánnál, de nem tarthatta magát, mert Lesjanin ismét megtámadta Fazly pasát Izvornál, mely nincs eléggé megerősítve, s ezen positiót minden áron meg kellett tartani. Ozmán délre akar előre nyomulni, valószínűleg , hogy Hajri pasával egyesüljön. Abdul Kerim pasa, ki nem volt Izvorban, Babin a Glávából vezeti az operatiót, hol a török főhadiszállás van. —Mint most értesülünk, Csernajeff annak idejében nem Alekszinácz felé, hanem Vilansováczon át vonult vissza. Bukarest, aug.11. A kamara tegnapi ülésén a volt minisztereknek vád alá helyezése iránti indítvány majdnem egyhangúlag tárgyalás alá vétetett. — Ionescu indítványára a külügyminiszter megígéri a semlegességre vonatkozó diplomatiai levelezést előterjeszteni. A kormány előterjeszti, hogy Románia Törökország beleegyezésével a vörös kereszt romániai ambulantiájának megengedte Szerbiába átmenni. London, aug. 1. (Az alsóház ülése.) A keleti kérdés tárgyalásánál Forsyth indítványozza, hogy a kormány szólíttassék fel lépéseket tenni, miszerint a Törökország szláv tartományaiban való jó közigazgatás biztosítására hathatós garantiák éressenek el. — Gladstone támogatja ez indítványt, hangsúlyozva, hogy oda kell törekedni, hogy az egyetértés az európai hatalmak között ismét helyreállíttassék. — Disraeli sajnálja, hogy az indítvány nem közvetlen bizalmi vagy bizalmatlansági szavazat; előadja, hogy egy consuli jelentés szerint a 40 bolgár leány meggyilkoltatását illető hír alaptalan. Továbbá kijelenti: Anglia vonakodott Andrássy grófnak jegyzékét elfogadni, azon nézetből indulván ki, miszerint a status quo Törökországban lehetőleg fentartandó; miután azonban látták, hogy Andrássy jegyzéke alig lépett túl a török kormány előbbi ígéretein, Anglia maga szólította fel Törökországot a jegyzék elfogadására; az angol kormány a jegyzéket elfogadta, hogy a többi hatalmakkal egyetértésben járjon el, Anglia a be nem avatkozás elvével ma már nem áll isolálva, a többi öt hatalom is elfogadta azt. A berlini memorandum nem képez ultimátumot, miszerint a benne foglalt feltételek nem teljesítése esetében teljesen eltérő intézkedéseket tennének, hanem azon ígéreteknek nem teljesítése, melyeket Törökország megadni kész volt, occupatiót vagy háborút vont volna maga után. Disraeli beszédének további folyamában beismeri, hogy Oroszország és Ausztria Magyarország elejétől fogva fáradozott a törökországi zavarokat megszüntetni; titkos és forradalmi társulatok machinatiói idézték föl a háborút Törökországban; — eddig nincs ok a brit interventióra, ha ideje eljövend, Anglia kész lesz hozzájárulni a szláv tartományok pacificatiójára. — Erre Bruce indítványa és Forsyth módosítási javaslata visszavonatott. Pétervár, aug. 1. A lapok jelentik, hogy a mohamedánok közti fölkelésről szóló hir alaptalan, constatálva van azonban, hogy török emissariusok zavarokat igyekeztek fölidézni. Versailles, aug. 1. A képviselőház tárgyalta a hadügyminiszternek 32 millió póthitelét. A budget-bizottság roszalja némely hadtestek zsoldjának felemelését, a kamarák előleges hozzájárulása nélkül. Miután a hadügyminiszter kijelente, hogy a bizottság által felállított elvet elfogadja, mely szerint semmi kiadás sem tehető a kamarák megelőző beleegyezése nélkül, — a bizottság részben visszavonta indítványozott törléseit és a póthitel egyhangúlag megszavaztatott. — A baloldal egy ellenőrző bizottságot alakított, mely a szünidők alatt az állandó bizottságot helyettesítse. Bécs.Aug. 1. (Zárlat) Hitelrészvény 140.60. Garziai 199.25. Államvasut 273.— . Bente 65.35. 1860-as 111.50. 1864-es 130.—. Ezüst 101.30. London 125.80. Unit Bank 58.— Által, épitőbank .—. Magyar Földhitel — . Angol-Osztrák 71.60. Lombard 75.—. Tramway 109.—. Hitelsorsjegy 155.25. Napoleondor 9.92. Arany 5.90. Frankfurt 60.60. Porosz pénzutasv. 61.25. Török sorsjegy 16.—. Anglo építő bank —. Municipalbank 13.— BUDAPESTI SZINLAP. Budapest,szerda, augusztus 2-án. Népszinház. VIZVÁRY Gyula, az a nemzeti színház tagja mint vendég. Az utolsó zsidó. Korrajz dalokkal 5 képben, írták Fels és Schmitzer . Fordította Lászi Vilmos. Beer Dávid házaló — — — Tihanyi özvegy Hendelné, anyja — — — Pártényiné Pinkelesz Smüle, szolgájuk — — Vizvári Spitrer, rendőrbiztos — — — Zádor Arnold jövevény — — — — Eöry 180 ) rendőr — - — Csige 2- ik ) renne — - - — Szigeti G. Kohn, Beer barátja — — — Kolozsvári 2-ik ) honvéd _ - - - Hatvani K. Leonora neje — — — — Lukácsyné Liliomfi ur — — — — Együd Berkeszné asszonyság _ — — Szőcs Kata Snobeleszné asszonyság — — — Kertész Irma Rózsavölgyi úr — — — — Németh Rózsahegyi ur — — — — Vasvári Rózsaági ur — — — — Tiszai Rózsaligeti ur — — — — Petheö Rózsaberki ur — — — — Dancz F. Rózsafái ur — — — — — Hatvani E. Dorottya asszony — — — — Taraszovics Kezdete 7*/2 órakor. Budai színkör. ABONYINÉ K. ELLA jutalomjátékául adatik. A plébános szakácsnéja. Életkép dalokkal 8 képben. Kezdete 7 órakor. Molnár ur — — — — — Kovács I. Verebélyi ur — — — — V. Kovács Pistuka fia — — — — — Alszegi Irma Arnold, Beer Dávid fia — — — Karikás Anna, menyasszonya — — — Horváth P. UTOLSÓ POSTA A törökök erélyes offensivája teljesen valónak bizonyul. Konstantinápolyból jelentik hogy egyidejűleg öt hadtest nyomult be Szerbiába, eddig csak háromról tudok, melyek egyike (Ozmán pasa, Grljánnál) kénytelen volt visszavonulni, hogy Veliki Izvor Lesjanin kezébe ne essék. Akhmet Eriir pasa előrenyomulásáról Nisből azt jelentik, hogy a szerbek sehol sem fejtettek ki ellentállást, sőt a devrinti erős positiót is elhagyták, mikor a törökök közeledtek. Pár is bejelentik a „N. fr. Pr.“-nek, hogy az ottani török nagykövetséghez azon hír érkezett, miszerint a szultán egészségi állapota lényegen megjavult, de az aggodalmak még nem oszlottak el teljesen. Azon Bécsből terjesztett hírt (a „Pol. C.“ hozta Pétervárról), hogy a czár barátságtalanul fogadta volna Kabuli pasát, a párizsi jól értesült körökben határozottan meghazudtolják. A czár biztosította a nagykövetet személyes rokonszenvéről s a törökországi helyzetre vonatkozólag így nyiatkozott: „A Bulgáriában elkövetett kegyetlenségek elidegenítették öntől Európa rokonszenvét. Részvétem és barátságom sohasem szűnik meg Törökország iránt, ha jobban bánik a keresztyénekkel.“ Jassyból jelentik ugyanezen lapnak, hogy oda naponta csapatostól érkeznek útlevelekkel ellátott, polgári ruhába öltözött orosz katonák és tisztek, s vasúton a szerb határra mennek. Sokan tetemes pénzösszegeket kapnak az orosz consultól, némelyek 150 rubelt is. Ma e czélra 50 vagyont kértek és kaptak. Az „Agence Gén. Russe“ határozottan demontálja azon hírt, hogy Ignatieff helyébe Konstantinápolyba más nagykövetet fognak küldeni. Ugyanezen lap jelenti: „A Kaukázussal határos ottomán népfajok nehézségeket okoznak az orosz hatóságoknak.“ IflHWfM Ilii II II—1—■ Izabella exkirályasszony végre mégis hazautazik országába, eleinte csak fürdőre. Elutazása előtt következő levelet intézett a franczia köztársaság elnökéhez: „Páris, 1876. júl. 27. Tábornagy ur! Mielőtt ezen szép és vendégszerető Francziaországot, családom bölcsőjét, hol 8 éven át folyton csak tisztelet és hódolat tanujeleit vevem, elhagynám, változhatatlan elismerésem (réconnaissance), mivel nem köszönhetek minden francziának egyenként, kötelességemmé teszi, hogy ahhoz forduljak, ki élén áll ezen nemesszivű nép sorsának, melynek gyarapodása annyira érdekel engem és gyermekeimet. Ön ismeri érzületeimet, tábornagy úr s ennélfogva nem kétkedhetik azon emlékezet iránt, melyet én ezen drága országból a spanyol monarchiának a borzalmas forradalom alatti menedékhelyéről magammal viszek. Visszatérek hazámba, s újra megtalálom gyermekeimet, de megtartom itt a házat, melyben boldog éveket töltöttem. Két országunk között akarom ezentúl napjaimat megosztani. Kérem, elnök úr, szíveskedjék hálám őszinte kifejezését a „Journal Officiel“ útján Francziaországnak tudomására juttatni. S ön, drága tábornagy úr, legyen meggyőződve hálás és őszinte barátságomról. Bourbon Izabella.“ — Úgy látszik, Spanyolországot már nagyon proofnak hiszik az intrigyák ellen, melyektől ezelőtt néhány hónappal még oly nagyon tartottak. Budapest, augusztus 1. Budapest, agusztus 1. Higyjük-e? A táviratok megint azt jelentik, hogy a törökök csakugyan megindultak, s támadnak az egész vonalon. Bizony nagy szolgálatot tennének Európának, ha már egyszer komolyan hozzáfognának. Egyelőre csak annyi tény, hogy a szerbek főhadiszállásukat Alekszináczból kissé hátrább Deligradba tették át, ahol a háború legelején is volt. Ez mindenesetre annak a jele, hogy a törökök nagy erővel nyomják már őket a határon, s így talán mégis közeledünk a döntő adtióhoz. Az orosz és német sajtó különben akkér okoskodik, hogy Törökországnak mindenkép vesztenie kell, még ha győz is. A noninterventio szerintük csak arra szolgált, hogy még inkább kitüntesse a magára hagyatott Törökország gyengeségét. Az interventio pedig arra fog szolgálni, hogy Törökországot kormányképtelennek nyilvánítsa, legalább a Balkán népei fölött. A törökök tehát tulajdonképpen hiába erőlködnek. Ha győznek is, majd gondoskodik az intervenció arról, hogy a győzelem ne az övék maradjon. Mi még mindig reméljük, hogy interventióra szükség nem lesz, amivel nem tekintjük egyértelműnek a hatalmak diplomatiai befolyását a kötendő béke feltételeire. Csakhogy ennek a befolyásnak egyetértőnek kell lennie, s ha az lesz, akkor nem hiszszük, hogy Törökország legyen minden esetben a vesztes fél. Aztán megvalljuk, hogy mi nem félünk a Balkán népeinek nagyobb, vagy akár teljes függetlenségétől. Vívják ki maguknak, ha tudják, s aztán mutassák meg Európának, hogy függetlenségekben élni is tudnak, s többé nem lesznek a békebontók. De ne avatkozzék senki a küzdelembe. Azt a függetlenséget köszönjék a Balkán népei önmaguknak és senki másnak, mert csak akkor lesznek rá féltékenyek, és csakis abban lenne veszedelem, ha ezt a függetlenséget más vívná ki számukra, mert akkor nem ők lesznek az urak, hanem az a más. Ez az, amitől tartunk. Az intervenciót most a humanitás szempontjából kezdik sürgetni, s az a legkülönösebb, hogy csak a törökök kegyetlenségeiről beszélnek, de arrólhallgatnak, hogy ahol nem csupán a hadakozókra szorítkozó vérengzések fordultak is elő, azokat vagy a szerbek, vagy a török vallású szomszédaikon legelőször kegyetlenkedő felkelő bolgárok idézték elő , s a török kormány maga rendelt szigorú vizsgálatot. Ürügyet hát képezhetne a humanitás, de csak olyan keresettel. A háborút intézzék el a küzdő felek egymás között. A diplomatia missiója csak azután kezdődik. Ha a felkelők győznek, akkor olyan tény előtt fogunk állani, melylyel mindenesetre számolnunk kell, s ami a maguk érdeme lesz, azt senki sem fogja tőlük elvitatni. A diplomatia feladata akkor nem lehet más, mint hogy minél tartósabb állapotokat teremtsen. A győzőknek joguk lesz azt az önállást követelni, melyet vérükkel érdemeltek ki, míg a diplomatának kötelessége lesz arra ügyelni, hogy a megoldás ne rejtse méhében újabb veszélyek magvát. Ha Törökország győz, akkor is csak az a feladata lesz a diplomatának, hogy jövendőre a békét lehetőleg biztosítsa, s ez alig érhető el máskép, mintha Törökország elejét veszi azon panaszoknak, melyek tagadhatlanul bírnak alappal. A közigazgatási és adózási viszonyok reformot igényelnek, s e reformot Törökország győzelme esetén is tartozik valósítani. De erre nézve is csak tanácsadólag, és nem kényszerítőleg léphet fel a diplomatia. A diplomatia nem mehet túl azon, amit Andrássy gróf ismeretes jegyzéke, s azután a berlini memorandum tartalmaz. Az orosz sajtó csak jámbor óhajtást fejez ki, midőn a diplomatiától várja azt, amit a felkelők fegyverei nem képesek kivívni. Az angol kormány újból is nyilatkozott követendő magatartása felől. Derby lord tegnap kijelentette a felsőházban, hogy az angol kormány jövő politikája a háború eredményétől s a többi hatalmak közreműködésének megnyerhetésétől függ. A kormány igyekezni fog, hogy semmi olyan változás ne történjék, mely nem egyáltalán szükséges, s mindig csak azt fogja tenni, ami a kérdés kielégítő és tartós megoldását eredményezheti. Ha erre az alapra helyezkednek a nagyhatalmak mind, akkor nincs ok aggodalomra. Hogy a törökök győzelme nagyobb garancia lenne a kielégítő megoldásra, az természetes. A bosnyákok és bolgárok civilizálódhatnak török fenhatóság alatt is, s nem fog nekik ártani, ha egy kicsit érettebbé és méltóbbá teszik magukat a függetlenségre. Péchy Tamás közlekedési ügyér úr viszszatért. — Szende Béla honvédügyér úr ma este elutazik egypár napra, szétnézni Újvidéken és környékén.— Báró Simonyi Lajos közgazdászati miniszter úr (horribile dictu) a törökök segítségére interveniált, a mennyiben épen most vétetett meg tőlük — s pláne a szultán istálójából! — öt arabs mént 19 ezer frankért. Az osztrák-magyar követség utján megvásárlóit ezen lovak közül az egyik tíz éves, kettő hét éves s egy öt éves. Bábolnára fognak szállíttatni va Triest, s a napokban egy szakember fog Konstantinápolyba indulni, hogy intézkedjék a szükségesekről. — Hanem a szláv stán a berlini lapok is szokott belátásuknak fogják új bizonyságát adni, ha gyanúba veszik az egész lóvásár iránti hírt s azt sejtetik olvasóikkal, hogy azon telivér arab mének alatt lappang valami török-magyar szövetség. A bécsi „Presse“ felel a Dunagőzhajózási társaságról írt czikkünkre. Mi megmondtuk véleményünket, s nem fogunk tovább polemizálni, annál kevésbé, mivel nem csalódtunk azon várakozásunkban, hogy az osztrák kereskedelmi minisztérium incompetensnek fogja magát nyilvánítani e kérdésben. A társaság most már a „Presse“ szerint a közös külügyminisztériumhoz fordul, az osztrákmagyar kereskedelmi és vámszövetség VH. czikkére való hivatkozással, mely azt mondja, hogy minden olyan ügy, mely a dunai hajózásra vonatkozik, amennyiben idegen államokhoz való viszonyt illet, a külügyminisztérium alá tartozik. Meg vagyunk győződve, hogy a külügyminisztériumnál sem lesz a társaság szerencsésebb, mint volt az osztrák kereskedelmi minisztériumnál. Más dolgokat ért a keresk.szövetség VII. czikke, s mint az 1857-iki szerződés, úgy ez sem menti fel a Dunagőzhajózási társaságot azon kötelezettségek alól, melyeket kormányfelügyeleti és adózási szempontokból egyetlen rendezett államban sem engednének el, s mi sem engedhetjük el. A társaság legjobban teszi, ha elcsapja ügyvédeit, s nem költekezik tovább a „Presse“ védelmére sem. A zágrábi „Obzor“ egyik közelebbi számában egy Budapesten megfordult horvát atyafi, tagja azon küldöttségnek, mely a határőrvidéki vasút ügyében, nem régen az illetékes magyar minisztériumoknál arczán a hódolat mázával tisztelgett ismerteti hazánk azon részét, melyet ezen alkalommal beutazott, s főleg a főváros glorifikátiójának szentelt néhány arczátlansággal párosult malitiosus remarqueot. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a mivelt nyűgöt nem az „Obzor“-ból, nem is a horvát journalistikából és irodalomból meríti ethnographiai ismereteit, időpazarlásnak kellene nyilvánítanunk azon foglalkozást, mely oly gyarló czikknek mint a fenforgó, bármi rövid ismertetésével bíbelődik. Azonban olvassák az „Obzor“-t Péterváron és Moszkvában, ahol az eféle elferdítések a magyar államisági eszme gyöngítésére édes-örömest felhasználtatnak. Minek folytán kívánatos, hogy az ilyetén részakarat, ha olykor-olykor is, visszautasíttassék. Azon felfogás, benyomás és szerzett tapasztalatok után ítélve, melyek az idézett czikkben, az „európai miveltségü“ „svojim kultumim jezikom“ biró horvát olvasó közönségnek feltálaltatnak, kétségtelen, hogy a czikk szerzője valószínűleg valami sertés-kupecz — tanulmányait a cettinjei egyetemen végezte. Szerinte nem látszik Szt.István koronájának területén magyar elem, magyar befolyás és magyar cultura, tehát az amice nem is hajlandó elismerni a magyar fajnak fölényét s a magyar nyelvnek suprematiáját beismerni annál kevésbé. Úgy látszik, hogy a magyarság tekintetében jó barátunk a fák miatt nem látta az erdőt. Mert hiszen szerinte Sopron városában nincsen egyetlen ember sem, a ki magyarul tudna, s az ottani „hienczek“ és „wass e r kr o b o t ok“ előtt a magyar nyelv ha taníttatik is az iskolákban, egy a chinaival. A jámbor utas Pozsonytól Budapestig nem hallott egy árva magyar hangot, kivéve a vasúti conductor stereothyp „ötperczét.“ Budapesten is csak a lánczhídon hallotta az első magyar szót. Kávéházakban találtatik szerinte német, angol franczia sat lap, csak magyar újságlapot nem látni sehol. Ő nem látott a váczi utczán magyar feliratot, hanem talált németet, tótot, szerbet, horvot, zsidót, legyeit stb. s magyar csak is elvétve más nyelvbelivel szemlélhető s oly ritka, mint a fehér varjú (biela vrana). Statisztikai kutatásai e téren azon eredményt tüntették elő, miszerint a feliratok 98°/0-ka idegen nyelven szól. Közöttünk járt a jámbor, azonban nem vette észre az élénk kereskedést és forgalmat, nem tűntek szemébe a páratlan rakpart, a két monumentális híd, a vámpalota, az akadémia palotája, a múzeum, a postaépület négyszöge, a két nemzeti színház, a sugárút, a váczi boulevard stb. hanem megakadt a szeme mint a szénégetőé a tőkén — a szerb atyafiak által lakott Tabán piszkos, csatornázatlan utczáin, a várbeli fortuna-utcza idyllius zöld pázsitján, s megszagolta az orra, a stáczió-utczának egykori jelenben már eltávolított, folyadékának a bűzét. Feltűnt a jámbornak még az is, hogy a muzeumkertben, az ottan siestát tartó magyar csavargók — németül beszélnek. S kiváló tanulmányának tárgyát képezék a fehér sátrak alatt „echt ungarisch“ üzérkedő kofák. A múzeumot, akadémiai képtárt s egyéb gyűjteményeinket nézte-e, azt nem lehet kisyllabisálni nagybecsű értekezéséből. De ha megtekintette is, mit írhatna róluk a jámbor, hiszen látott ő kegyelme mindezeknél különbnél különb gyűjteményeket Glinán Ogulinban és Mitroviczon; a budapestiek ezekhez képest mind semmi. A magyarságnak ilyetén hangon való fitymálása és boszantása az, ami minden magyar ember önérzetét sértheti, kétszerte akkor, midőn az illető czikkíró egy reá nézve jótéteménynek tekinthető kedvezmény kikunyorolásában közibünk téved s a kormány jó szándékát államiságunk felsőbbségének arczulcsapásával hálálja meg. Panslavismus. Midőn napjainkban a panslavismus egész nagyságában kisért, és gyengébb idegzetű politikusainkat már-már félelemmel tölti el, talán nem lesz felesleges e kérdésről elmélkedni, mert hiszen a legborzasztóbb „Mumus“ iránti félelem is enyhül, olykor teljesen megszűnik, mihelyt félelmünk tárgyát egészen ismerjük. A panslavismus ma, mint nemzetiségi eszme lép fel, és mint korunk uralkodó eszméje óhajt diadalra vergődni. Német- és Olaszország ily eszmének köszönik egységüket. Kisértsük meg párhuzamot vonni és lássuk, váljon e két szerencsés nemzet harcza és diadala a panslavismus barátait feljogosíthatja-e czéljaik kivitelének reményére? Ha az említett két nemzet történelmi múltját, geografikus határait, nyelvegységét, műveltségét, szabadság- és egyesülési vágyait a pánslavismus felé hajló nemzetiségek országainak e tulajdonaival egybehasonlítjuk, lehetetlen a legóriásibb különbséget fel nem ismerni, és e nagy mérvű előnyök mellett is Olaszország (mely egyesülésével egy élő nemzet fennállását sem veszélyezteté) a franczia szuronyoknak és Európa jóakaratú semlegességének köszönhető csak egyesülését. Németország legnagyobb részben saját erejének és eszélyének köszönheti egyesülését, azonban ne feledjük, hogy ez egyesülés még nem teljes és e mellett az elfogulatlan ítész kénytelen lesz bevallani, hogy Németországnak ereje, szerencséje, eszélye és diplomatica ügyessége mellé a franczia nemzet akkori vezetőjének rövidlátó ügyetlenségére is elkerülhetlen szüksége volt. A panslavismus a fent elsorolt számos hiányok mellett, igaz, bír egy előnynyel, a számbeli nagysággal, de ez előny mai nap már nem nagy értékű. — Természetes ellensége a panslávismusnak az orosz cesarismus és conservativ aristocratia. Egy confederált szláv köztársaságot a merész phantasia elképzelhet a távol jövőben, de egy, az összes szláv népek felett uralkodó orosz császárság (sem Szibériával és kancsukával, sem alkotmányosan) fenn nem álhat. De tegyük fel a legmerészebb szláv phantasia által elképzelhető azon esetet, hogy Oroszországnak sikerül Anglia ellenzése, Törökországnak és Ausztria-Magyarországnak legyőzésével megalkotni ezen egységes szláv államot, és gondoljuk hozzá, hogy a különben nagyon is óvatos Németország talán pillanatnyi előnyért ezen reá nézve a jövőben okvetlen részt hozó honfoglaláshoz segédkezet nyújtani elég rövidlátó lesz. Ha ezen lehetőségek mind beteljesednének, vájjon ez óriási szláv birodalom fentartható volna-e ? Több mint valószínű, hogy a megalakulással egyidejűleg megalakulna azon világra szóló anarchia is, mely vagy a legborzasztóbb kényuralommal, vagy a communenal végződnék. Az orosz conservativ aristocratia Sándor czárral együtt tudja és érzi ezt, és ha tűri is a legfelsőbb körökig felható pánsláv lelkesedést, bizonyára maga rettegne diadalától. De az elsoroltakon kívül beletörnék a pánslavismus kardja — meggyőződésem szerint — magába Magyarországba is. Nem vagyok optimista, és gyengéinket is eléggé ismerem. Szegények vagyunk és a nemzetnek egy része elégedetlen; természetes következménye ez körülményeinknek, bennünk nagy hajlam van a lelkesedésre, áldozatkészségünk is rendkívüli — de csak nagy dolgokra. A hatvanhetediki kiegyezés által visszaállított Magyarország azonban nem lelkesedést és hősiséget, de munkát, szorgalmat, kitartást, nélkülözést igényelt fiai-