Ellenőr, 1877. január (9. évfolyam, 1-30. szám)

1877-01-09 / 8. szám

Vét­rfil Wartha Vincze mutatja be M­o­l­n­á­r János vegyelemzését, melyet az a Rákóczy k­­­eserű vizen eszközlött. Szerinte az igen concentrált ásványvíz s technikailag is érvénye­sítheti­. Eze­­ után a látogatott gyűlés véget ért. Jö­­vőre az, I. osztálynak lesz ülése két fölolvasással. A m­é­t­e­r-m­érték keresztülvitele tárgyá­ban Trefort Ágoston, mint közgazdasági miniszter­­er a hivatalos lap legutolsó számában a követ­kező körrendeletét bocsátotta ki: Miután az 1874. VIII. t. czikk 13. §-a és az 1875. LVIII. t. sz. értelmében 1877. január 1-től kezdve mindazon hordóknak, melyekben bor, ser és szesz (pálinka) adatik el, hitelesítve és azoknak tartalmát az új mérték szerint kitüntető bélyegek­kel ellátva kell lenniök, a belügyi, pénzügyi és közlekedési kir. miniszter urakkal egyetértve ren­delem, hogy: 1. A borral, serrel, és szeszszel (pálinkával) töltött hitelesítetlen hordók a városokban a fo­gyasztási adó vonalon át se ki, se be ne bocsát­tassanak. A fogyasztási adóvonal őrizetével, ille­tőleg a fogyasztási adóra való felügyelettel meg­bízott közegek kötelesek az ilyen szállítmányokat letartóztatni s azokat a rendőri hivatalnak, ille­tőleg a szolgabirónak haladék nélkül feljelenteni. 2. A vasúti, gőz- és más hajó állomások­nak tiltatik ilyen szállítmányokat szállításra fel­venni. Az illető állomás kötelessége ily szállítmányt a rendőri hatóságnak, illetőleg a szolgabirónak azonnal bejelenteni. 3. A mértékek ellenőrzésével megbízott köze­gek kötelesek az országos és heti vásárokra ho­zott, valamint a városok és községekben átvonuló bor-, sör-, és szesz (pálinka) szállítmányokra ügyel­ni s ha azok közt hitelesítetlen hordók találtatná­nak, azokat letartóztatni és a bírságolást fogana­tosítani. 4. A határvám-hivatalok kötelesek ilyen, kül­földre való kivitelre szánt szállítmányokat letartóz­tatni és szintén bírságolás végett az illető közeget értesíteni. 5. A bírság odaítélésével megbízott szolgabi­­rói, kapitánysági és rendőri közeg a bejelentés után haladék nélkül jegyzőkönyvet vévén fel a tényállásról, a pénzbüntetést kimondja,, annak le­fizetése után a megbírságolt hordókra a hivatal pecsétjét viaszba nyomja s a birságról hivatalos nyugtát állít ki, melyben a megbírságolt hordók száma, a birság összege és a kelet napja feljegy­zendő. 6. A birság minden hordó után külön szabandó ki ezen három fokozat szerint: a) olyan hordókra, melyeknél az oldaldonga hossza 60 centimétert meg nem halad­­ frt; b) olyan hordókra, melyeknél az oldaldonga hossza nagyobb 60 centiméternél, de 100 centimé­tert meg nem halad 2 frt 50 kr; c) olyan hordókra, melyeknél az oldaldonga hossza 100 centimétert meghalad 5 frt. Ismétlés esetében ezen összegek két- vagy háromszorosa is megállapítható. 7. A megbírságolt hordók a bírság lefizetése után bármily közlekedési esz­közön tovább szállít­hatók , de a felek a szállítás felszabadulását a bír­ság nyugta előmutatása által igazolni tartoznak. Ezen nyugta érvénye annak keltétől számí­tott nyolc­ napnál tovább nem tart, kivéve, ha a vasúton vagy gőzhajón való szállítás tovább tar­tott, mely esetben a szállítmány ugyanazonosságát a felek szállitó-levél által igazolni tartoznak. Minden más esetben a szállítmány újra fel­tartóztandó és uj birság alá esik. Budapesten, 1876. évi deczember hó 29-én. Trefort Ágoston, s. k. Fővárosi ügyek. A fővárosi közmunkák tanácsából. (Január hó 4-én.­) Podmaniczky Frigyes b. alelnök az ülést megnyitja, s tárgyalásra került Ecker Károly aján­lata a sugárúti XXVIII. csoport 105. f. telekre 8500 írttal, melyet a tanács nem fogadott el, mint­hogy azt már eladta ; ellenben Landauer Ferencz és Szidónia házastársakkal a XXX. csoport 115. számú telekre , valamint Svoboda Anna asszony­nyal a XXVIII. csoport 105. f. szám alatti te­lekre vonatkozólag kötött adásvevési szerződéseket helybenhagyta. A főváros hatóságának azon értesítése, hogy a közmunkatanács kivonatához képest a Lasz­­lovszky vámháztól a Krisztina­ városba vezető út tényleg ráeg­yilt, tudomásul vétetett. A közmunka­­tanács kezdeményezésére, a budai rakodó­part jobb megvilágítása végett, ott a tavaszszal légszesz csöveket helyeznek el hosszabb irányban. A Lu­­czenbacher-féle háztól az élelmezési raktártérig addig is 12 egész éjjeli és 9 fél éjjeli kőolaj­lámpa lesz alkalmazandó. A közmunkák tanácsa részére beszedett ille­tékekről beterjesztett fővárosi leszámolás megtör­tént s tudomásul szolgált, s a tanács elhatározta, mikép az e néven április havától szeptember vé­géig befolyt 37.498 frt 88 krnyi összeg a főváros által terjedékek beváltására fordított összegek meg­térítésére és az ördög­árok munkálatainak költségei czimén elszámoltassék. A számvevő osztály jelentéséből kitűnt, hogy az 1870-ik évtől bezárólag 1876. deczember 31-ig 477,663 frt 97 krral kivetett közmunka-váltsági adóból 1876. szeptember végéig mindössze csakis 147,495 frt 9 krnyi összeg folyt be, 330,168 frt 88 krnyi hátralék mutatkozik. Ennek következté­ben a főváros hatósága újólag felhivatik, miként törvényszabta kötelességének megfelelelően, úgy ezen, mint különösen az 1876. évre kivetett ösz­­szeg után mutatkozó hátralékok erélyes beszedését eszközöltesse s gondoskodjék róla, hogy a folyó évre terjedő kivetés legfeljebb m­árczius hó végéig befejeztessék. A főváros hatóságával létrejött azon egyez­ség, hogy a szabályozási czélokból beváltandó ter­jedékek megváltása a fővárosi alapból fedeztessék, il­letőleg ezen alapból megtéríttessék, a miniszterelnök­ség részéről helybenhagyatott, miről a fővárosi ha­tóság értesittetni rendeltetett. Mitterer Anzelm háztulajdonosnak kérvénye, mikép király utczai háza 83.000 frtért vétessék meg, figyelembe nem vétetett, azon oknál fogva, mivel a szabályozás tervezet keresztülvitele csak esetről esetről új építkezések alkalmával eszközöl­tetik ; azon kívül a kérdéses telek csak annyiban érintetik a szabályozás által, hogy netalán új épít­kezés esetében is, csak csekély terület­rész, nem pedig az egész telek beváltása jöhetne kérdésbe. A Haggenmacher Henrik-féle külső váczi út 119. B. szám alatti s a Nasztl Mór-féle IX. kerü­let főutcza 514. számú telkek felosztása engedé­lyeztetett. Következő építési engedélyek akadálytalanul kiadatnak : Beck J.-nek VI. sugár-ut 4. sz. a. fényképészeti mű­terem felállítására. Brauch Károlynak Vill. Német-utcza 12. sz. a. át­alakításra. Fővárosi hatóságnak VII. István-téren vízgyűjtő fel­állítására. Kuntzen F.-nek I. Lipótmező nyaraló építésére. Az első m. gőzmalom-részvénytársulat és érdektár­sainak netaláni árvíz alkalmával használandó levezető csa­torna építésére. Végre a fővárosi hatóság figyelme felhivatni határoztatott a IX. kerület pipa-utcza állapotára, hol utóbbi időben több új építkezés történt. A jegyzőkönyv hitelesítésével Haszman Fe­rencz és Luczenbacher Pál tanácstagok bízat­tak meg. A fővárosi kijelölő bizottság ma délután tartott ülésében a szakbizottságok tagjaiul a következőket jelölték ki: 1. a jogügyi bizottságba: Dr. Gombár Tivadar, Darányi Ignácz, Éles Henrik, dr. Nyiry Lajos, Morzsányi Károly, Környei Ede s dr. Kuncz Jenő; 2 a középítési bizottságba: Scheich Károly, Varasdy Lipót, Naszluhácz Lajos, Hofhau­­ser Lajos, Bognár Antal, Varga András, Mátyus Arisztid, Szuper László, Bobula János, Vogler József, Lechner Lajos, Beiwinkel H., Zsigmondy Vilmos, Gieszingl Károly, Unger Henrik, Kármán Lajos, Wimmer Antal, Egyerth József, Arányi Lajos, Steiger Gyula, Déry Mihály, Ybl Miklós, Nasztl Mór s Freisleder Nádor; 3. a közegészségügyi bizott­ságba: Dr. Hoffer István, dr. Jankovics Antal, dr. Hegedűs János, Adler Zsigmond, Beke Gyula, dr. Reinitz József, dr. Wagner Endre, dr. Scherman Adolf, dr. Borbás József, Toperczer János, dr. Pollák Henrik, Landau Imre s Kern Ferencz; 4. a pénzügyi és gazdasági bizott­ságba: Lindenbach János, Mandl Ferencz, An­­dorffy Károly, Várady Károly, Szitányi Izidor, Bu­­bala György, Schimmer György, Schuszter János, Márkus Ignácz, Busbach Péter, Cséry Lajos, Rebly Adolf, Thaller Jakab, Szarvassy Sándor, Ráth Ká­roly (gyáros), Emich Gusztáv, dr. Szabó Alajos, Fuchs Gusztáv, Andaházy László, Sebestyén Géza, Eggenhoffer Péter; 5. a közoktatási bizottságba: Hoff­man Pál, Frey József, Horváth Mihály, Mészner József, Ráth József, Weisz B. F., Mérő János, dr. Say Mór, Schweiger Márton, Vidéky J., Zichy An­tal, Csengery Antal és Hunfalvy János; 6. az iparrendészeti és szegényügyi bizottságba: Érczhegyi Ferencz, Peringer Fe­rencz, Augenstein Samu, dr. Szabóky Adolf, Kraj­­csik Ferencz, Tenczer Pál, Weber N. János, dr. Schnierer Gyula, Schwartz Antal, Wolfner Gyula, Komáromy Ignácz, Schmidlechner Károly, Frey­­berger Pál; 7. az adó- és katonaügyi bizottság­­b­a: Kern István, Oefner Ferencz, Weninger Fe­rencz, Mandl Fer, Fabesch Márton, Zmeskál Ist­ván, Klenovits György, Zsigmondy Pál, Schedl Ist­ván, Piatrich Fer­, Steger Tamás, Osztoics M., Deutsch Samu és Kokesch L.; 8. nem fizetéses árvaszéki ülnökö­kül: Takécsy Miklós, Paulovich László, Naszti Mór, Heinrich István, Molnár József, Prohászka András, Gschwindt Mihály, Nemeshegyi I., Kerntter Ferencz, Gelléri Szabó János, Iványi Mihály, Neu­­welt Ármin és Auspitz Róbert. Addig is a Lamb Courtba alkalmilag csinos selyem-boritékocskák érkeztek, a legcsinosabb kéz­vonásokkal beírva s azon csodálatos jegyek egyi­kével lepecsételve, mely, ha Warrington elég ki­váncsi lett volna megvigyázni barátja leveleit, vagy ha a jegy egyáltalában kibetűzhető lett volna, meg­mutatta volna Györgynek, hogy Mr. Arthur leve­­lezésben van egy fiatal hölgygyel, kinek kezdőbetűi: A. B. Ezen takaros kis fogalmazványokra Mr. Pen az ő legjobb és legfinomabb modorában válaszolt; tréfákkal, városi újságokkal, életekkel, sőt valószí­nűleg csinos kis versekkel is, válaszul a Könnyek Múzsája versecskéire. Blanche, tudjuk, rímel azzal, hogy: „bánts“, meg „gáncs“, meg „ránts“, s kétség­kívül, az olyan szellemes urak, mint Pen, el nem szalasztanák ezen helyzet előnyösségét,­­ csinos kis változatokat pengetnének e kedves hangokra. Valóban azt hiszszük, hogy Mr. Pen ama szerelmi költeményei, melyek oly közkedveltségnek örven­dettek a Rózsalevelek­ben, ama jeles Évkönyvben, melyet Lady Violet Lebas szerkesztett, s Pinkey, a híres művész, előkelő hölgyek arczképeivel illuszt­­rált, — hősünk életének ezen szakában írattak, s előbb Blanchehoz intéztettek, posta utján, mielőtt nyomtatásban szerepeltek volna, mintegy virágokut Pinkney festői füzéréhez — A verselés mind nagyon szép dolog, mondá az idősb Pendennis, ki rajtakapta Pent, amint le­­körmölte ezen mesterkéletlen ömlengések egyikét, a clubban, mig ebédjét várta ; — és a levélírás is, ha mama megengedi, s olyan régi falusi isme­rősök közt természetesen lehet levelezés, s efféle — de vigyázz, Pen, és'ne kompromittáld magad’, fiam. Mert ki tudja, mi az ördög történhetik ? Leg­jobb, óvatosan írni a leveleket. Soha életemben nem írtam olyan levelet, a­mely kompromittálhatott volna, pedig, hallod, volt ám egy kis tapasztalá­som az asszonyok körül, teringettél. — S az ér­demes úr, minél öregebb, annál fecsegőbbé és bi­zalmasabbá lévén öc­cse előtt, sok megható pél­dáját beszélte el ama rész következményeknek, melyek ezen óvatosság hiánya folytán a société­ben számos személyt értek, — hogy az ifjú Spoony, ki túlságosan forró kifejezésekkel élt özvegy Nay­­lernehez intézett költői leveleiben, mint vonta ma­gára az özvegy testvérének, Flint ezredesnek, fe­nyegető látogatását, s ekkér házasságra kénysze­­rittetett egy asszony­nyal, a ki anyja is lehetett volna, — hogy midőn Salter Lujzának végre si­került megnyernie az ifjú Sir John Birdöt, mint állott elő Hopwood, dragonyos­ tiszt, néhány levél­lel, melyek neki Lujza kisasszony irt, s előidézte Birdnek visszalépését, ki azután Lyme Regisi Miss Stickneyvel kelt egybe, stb., stb. Az őrnagy, ha nem is olvasott, de sokat észlelt, és bölcs mon­dásait számos modern példával tudta támogatni, melyeket a világ nagy könyvének hosszas és gon­dos tanulmányozásából gyűjtött. Pen nevetett e példákon, s kissé pirulva nagy-­­ bátyja intelmein, azt mondta, hogy eszében fogja­­ azokat tartani s óvatos lesz. Azért pirult talán, mert máris eszébe jutottak azok; mert óvatos volt, mert Miss Blanchehoz intézett leveleiben ösz­­tönszerűleg, vagy talán becsületességből, tartózko­dott minden oly vallomástól, mely kompromittál­hatta volna. — Nem emlékszik bátyám arra a lec­kére, a­melyet kaptam, a Lady Mirabel — a Miss Fotheringay-féle históriában? mondá Arthur nagy őszinteséggel és szerénységgel. Öreg Pen­dennis szívből gratulált magának és unokaöcscsé­­nek ez utóbbi eszélyességéért és haladásáért, és örült az állásnak, melyet Arthur, mint világfi, el­foglalt. Ha Warringtont­­megkérdezik, az ő véleménye kétségkívül más lett volna, és megmondta volna Pennek, hogy a fiú esztelen levelei jobbak voltak, mint a férfi ügyes bókjai és sikamlós hízelgései; hogy a szeretett nő megnyerésére csak a pimasz vagy az alávaló csúszik előre fedezet alatt, kibú­vókkal és háta mögött nyitva hagyott menedék­aj­tókkal. De Pen nem szólott ezekről Warrington­nak, meglehetősen jól tudván, hogy bűnös, s hogy minő lesz barátja ítélete. Altamont ezredes még nem sok hete volt oda külföldi körútján (Sir Francis Clavering ezalatt, az őrnagygyal való megegyezése szerint falura vonul­ván vissza), midőn a sors csapásai gyorsan és sú­lyosan kezdtek hulladozni a Shepherd’s Innbeli kis czég egyedül maradt társára. Midőn Strong, búcsút véve Altamonttól, visszautasította ennek tárczája teljességéből és szive nemességéből tett kölcsön­­ajánlatát, oly áldozatot hozott a lelkiismeretesség­nek és gyöngédségnek, mely számos későbbi bá­natot és szemrehányást okozott neki, s érezte — életének nem igen sok órájában szállotta meg ez az érzés, — hogy a dolgok ilyetén körülményei közt túlságosan gyöngéd és lelkiismeretes volt. Miért utasítana vissza egy megszorult ember egy szíves ajánlatot ? Miért ne fogadna el egy szomjas ember egy korsó vizet baráti kézből csak azért, mert az a kéz kissé szennyes ? Strongot bántotta a lelkiismeret, hogy visszautasította azt, a­mit a másik jogosan szerzett és nagylelkűen fölajánlott, és busán gondolta el most, de már későn, hogy Al­tamont pénzének épp olyan jó helye lett volna az ő zsebében, mint a badeni vagy emsi játékos­ház tulajdonosáéban, kinél ő excellentiája múlhatatla­nul otthagyja derbyi nyereményét. Azt suttogták a kereskedők, váltó­üzérek és mások, a­kikkel Strong kapitánynak üzleti összeköttetései voltak, hogy ő és a baronet elváltak egymástól, s hogy a kapitány „papirosa“ ezentúl értéktelen. A mester­emberek, kik eddig csodálatos bizalmat helyeztek belé,­­ mert ki is állhatott volna ellent a Strong vidor arczának és nyílt és becsületes modorának ? — most rút bizalmatlansággal és egyértelműséggel előárasztották számláikat. A Shepherd’s Innbeli lakás ajtaján folytonos volt a kopogás, és szabók, csizmadiák, meg pástétomsütők, a­kik ebédekkel szolgáltat volt, saját személyekben avagy az őket képviselő legények által, lev­e­ket tartottak Strong lépcsőjén. Ezekhez járult még egy-két kevésbbé lármás, de sokkal ravaszabb és veszedelmesebb faj­tájú egyéniség,­­ név szerint a fiatal ügyvédsegé­dek, a­kik ott ólálkodtak az Inn körül, vagy érint­kezésbe léptek a Mr. Campion fiatal emberével a szomszéd­ lakosztályban, komor tárczáikban Strong Edvárdnak kézbesítendő idézések másolatait hor­dozva, melyekben fölszólittatott, hogy egy legkö­zelebbre kitűzött napon jelenjék meg a mi király­asszonyunk előtt, és feleljen érte, hogy, stb. stb. A hitelezők ezen invasiója ellen szegény Strong­­nak — egy guineája sem lévén zsebében, — ter­mészetesen nem volt más menedéke, mint az angol ember „vára,“ a melybe visszavonult, elzárván a külső és belső ajtót az ellenség előtt, s nem hagy­ván oda erődjét beesteledés utánig. Ezen külső torlaszra jött rendesen az ellen, és kopogtatott rajta és káromkodott hasztalan­, míg a chevalier kite­­kintgetett rája a kis függöny mögől, melyet levél­­szekrénye nyílására tett; s megvolt az a szomorú elégtétele, hogy láthatott dühös ügyvédsegédi és bősz manichaeusi arczokat, amint megrohanták az ajtót s ismét visszavonultak. De minthogy nem le­hettek mindig kapuja előtt, vagy nem hálhattak lépcsőin, a chevalier ellenségei olykor szabadon hagyták őt. Strong, midőn üzleti ellenfelei ekkép üldözték, nem állott teljesen egyedül a védekezésben, hanem szerzett magának egy-két szövetségest. Barátjai utasítva voltak, hogy egy titkos jeladási rendszer­rel közlekedjenek vele, s ekkor megóvták a hely­őrséget a kiéheztetéstől, hozván számára szükséges élelmi­szert, s fönntartották Strongban a bátorsá­got, s látogatásaik és vigasztalásaik által megaka­dályozták abban, hogy föladja a várat. Két hű szövetségese, Huxter és Bolton Fanny kisasszony volt ; midőn ellenséges kémek portyáztak az Inn körül, Fanny kis húgai be voltak tanítva egy sa­játságos kiáltásra vagy gajdolásra, melyet ártatla­nul hangoztattak az udvaron; midőn Fanny Hux­­terrel látogatóba ment Stronghoz, furfangosan ugyan­ezt a hangot hallatták ajtaja előtt; midőn aztán a torlasz legott megnyittaték, a derék őrség moso­lyogva jött ki, az élelmi szállítmány és a porteres kancsó bevitetett, és, hű barátjainak társaságában, az ostromlott nyugalmasan töltötte el az estét. Van olyan ember, a­ki meg nem tudna élni ilyen izgalmak között, de Strong, mint mondók, vitéz em­ber volt, a­ki leszolgálta a maga idejét, s soha­sem veszti bátorságát a veszélyben. De szövetségesein kívül, generálisunk, nagy nehézségek között, biztosította magának ama még szükségesebb segélyt,­­ a visszavonulást. Említet­tük e történetben, hogy Costigan és Bows urak Strong kapitány tőszomszédságában laktak, s hogy egyik szobájuk ablaka nem volt igen távol a Strong lakásának felső emeletén levő konyhaablaktól. Egy ón-vízcső és csatorna szolgált mindkét helyre, és Strong, egyszer kitekintvén konyhájából, látta, hogy igen könnyen föl tudna ugorni szomszédja ablakának párkányára, s föl tudna kúszni a csö­vön, mely egyik ablaktól a másikhoz vezetett. Ne­vetve mutatta e menedéket kamarásának, Alta­­montnak, és megegyeztek benne, hogy jó lesz nem szólni e körülményről Costigan kapitánynak, kinek manichaeusai számosak valának, s ki folytonosan szökdösnék lefelé ezen a csövön az ő lakásukba, ha e menedék­utat megmutatnák neki. De most, hogy a rosz napok elérkeztek, Strong fölhasználta az átjárót s egy szép délután rajta­ütött Bowson és Cortiganon az ő vidor arczával, s megmagyarázta, hogy az ellenség ott várakozik a lépcsőn, s hogy ő ehhez az eszközhöz nyúlt, hogy megugorhasson előle, így, míg Mr. Marks hadse­gédei a No. 3. folyosóján várakoztak, Strong le­sétált a No. 4. lépcsőjén, megebédelt az Albionban, elment a színházba, s hazatért éjfélkor, nagy bá­mulatára Mrs. Boltonnak és Fannynak, kik nem látták eltávozni lakásáról s nem tudták fölfogni, hogy miként jutott keresztül az őrvonalon. Strong ez ostromot néhány hétig csodálatos lélekkel és elhatározottsággal viselte, mint erre csak egy ily vén és vitéz katona képes, mert a bajok és nélkülözések, melyeket szenvednie kel­lett, eléggé nyomasztók lettek volna minden kö­zönséges bátorságu emberre; s a mi őt bántotta és „szekirozta“ (hogy az ő kifejezésével éljünk), az a Clavering pokoli közönyössége és alávaló hálát­lansága volt; irt neki levelet levél után, melyekre a baronet sohasem válaszolt csak annyit is hogy megkapta, s nem küldött legcsekélyebb segítséget sem, noha egy ötfontos bankó, mint Strong mondá, valóságos kincs lett volna rá nézve. (140. folytatás következik.) 9. a közigazgatási bizottságba, a­kik eddig voltak: Busbach, Kerntter, Szitányi Izi­dor, Fuchs Gusztáv. A 9-es bizottság névsorában Dr. Arán­yi Lajos mellőzve volt, a kijelölő bizott­ság azonban Sztupa György lelkes felszólalására, ki Arányi országos érdemeit sorolta fel, titkos sza­­vazás után szótöbbséggel felvette őt a középítési bizottság tagjai közé. HÍREK. Január 8. Hivatalos. Kinevezések. A m. kir. igazság­ügyminiszter P­é­c­h­y Andor ügyvédjelöltet az igazságügy­­minisztériumhoz fogalmazó gyakornokká, K­a­b­i­n­a Kálmán selmeczbányai kir. járásbirósági dijas jogg­yakornokot a bazini kir. járásbírósághoz aljegyzővé,­­ továbbá Vic­to­ri­s Kálmán bazini kir. járásbíróság) dijnokot ugyanoda, S­z­­­a­d­­­e­s Ede malaczkai kir. járásbirósági dijnokot pe­dig a duna­szerdahelyi kir járásbírósághoz írnokokká, végre Keresztes Márton erzsébetvárosi ügyvédi írnokot a kőhalmi kir. járásbíróság mellé bírós­ági végrehajtóvá nevezte ki; Vé­gh Nándor győrszentmártoni kir. járásbi­rósági végrehajtót saját kérelmére a győri kir. járásbí­rósághoz helyezte át.. — A Sopronyi pénzügyigazgatóság köréből. A soproni kir. pénzügyigazgatóság S­z­ö­g­y­é­­n­y­i Béla sopronmegyei kir. adófelügyelő melletti I. oszt. pénzügyi fogalmazót, kebelbeli irodavezetővé nevezte ki. — Fegyőri állás betöltése. A váczi m. kir. országos fegyintézet­ igazgatóság F­a István kiszolgált altisztet I. osztályú fegyőrré nevezte ki. — A budapesti ügyvédi kamara köré­bő­l. A budapesti ügyvédi kamara részéről ezennel köz­hírré tétetik, miszerint B­e­r­k­y József budapesti ügyvéd és kamarai tag, Szolnokra történt elköltözése folytán, a ka­mara lajstromából kiterültetett. — Vásárengedély. A földmivelés- ipar- és ke­reskedelemügyi m. kir. miniszter Nógrádmegyébe kebelezett Salgótarján község kérelme folytán megengedte, hogy a nevezett községben évenkint január 14. és 15-én tartatni szokott országos vásár ez évben kivételesen ugyanazon hó 15. és 16-ik napjain tartathassék meg.­­ A ki­rály csütörtökön, január hó 11-én délelőtt 9 órakor a budapesti királyi váriakban ki­hallgatást fog adni. Előjegyzések a mondott napig a kabineti irodában eszközöltetnek. — A pesti első bölcső­de-egy-­­ e­t fennállásának 25 ik évfordulóját e hó 11-én d. e. I6V2 órakor ünnepük meg, a templom- és nap­­utcza sarkán levő intézeti házban. Az egylet vá­lasztmánya több mint ötszáz külön meghívó kül­detett szét, s több egylet és testület ígérkezett, hogy az emlékünnepélyen küldöttségileg fog részt venni. A karácsonyi ünnepek alkalmából ez egy­let is gazdagon részesült ünnepi ajándékokban. A karácsonyfákat feldiszitve Braun Lajosné, Flesch Mórné és Gorové Antalné i­rnők ajándékozták. Ál­dozatkészségüket különösen az egyleti hölgyek tün­tették ki, kik az ünnepek alkalmából 253 frtot adakoztak. A karácsonyfai ünnepély alkalmából a józsefvárosi bölcsődében 75, a terézvárosi bölcső­dén pedig 65 gyermeket láttak el ajándékban egész öltözékkel.­­ A trieszti szlávok jó napot rögtö­nöztek maguknak, mikor a magyar ifjúság küldött­sége a gőzhajóra szállt. A partról nagy zajjal kiabáltak, s rothadt narancscsal és czitrommal do­bálóztak a hajó felé. A szláv és görög matrózok is hozzá­járultak a lármához, s könnyítettek a szláv szívek keservein. Nehogy hasonló intermezzo forduljon még elő a küldöttség útjában, Corfunál nem­ fognak kiszállni,é­s a görögöknek nem nyújtanak alkalmat hasonló időtöltésre. — A nemzeti színházban e hó 12-ikéra van kitűzve Szigligeti drámájának, „IV. Bélának“ első előadása, mely — hiszszük — el­veszi „Kényes Bertók“ nem valami kellemes utó­­szét. A műsor következő: jan. 9-én „Norma“, 10 én „A cremonai hegedűs“, „Tücsök a hangyák­nál“, „A kéregető nő“ 11-én „Fidelio“, 12-dikén „IV. Béla“ (először), 13 án „Az aranykereszt“ (először), 14-én „A szerelem iskolája“, 15-én „IV. Béla“ (másodszor). — A vársiúház műsora: 11-én „Samu bácsi“, 13-án „A cremonai hegedűs“, „Tücsök a hangyáknál“, „A kéregető nő“, 14-én „Rigoletto­“ — Halálozások. A kassai egyházmegye egyik veterán lelkipásztora: Gallé Antal, czim­­zetes kanonok Nagy-Mihály kerületi esperes és cselebi plébános, meghalt 68 éves korában. — Szikszay János, Nagybánya város nyug.­ta­nácsnoka elhunyt 76-ik évében. — Kilyén Fe­rencz, kolozsmegyei valkói közbirtokos meghalt 54 éves korában. — Aradmegyéből Gyorokról egy gyászlap ifj. Varga Istvánnak, (az irodalmi téren is ismert nevű Varga János aradi ügyvéd fivérének) tüdőszélhüdés következtében 35 éves ko­rában történt elhunytét jelenti. — Tóth Lajos, mezőtúri fiatal ügyvéd elhunyt e napokban; Má­­gócsról pedig Szép Gézáné, szül. Pigay Hilde­­gardnak 19 éves korában történt elhunytét tu­datják. — A szegedi Dugonic­s - s­zobor költségeiből fedezetlenül maradt 2000 frtból már csak 900 frt vár törlesztésre. Ez összeg beszerzé­sére nagy hangversenyt fognak rendezni. — Dömötör János temetése, ha a rokonok addig megérkeznek, szerdán délután lesz, a Rókuskórház halottas kápolnájából. A koporsónál Török Pál superintendens tart gyászbeszédet.­­ A szalon­tai tanácsterembe e na­pokban betört egy rajongó ember s azt mondva, hogy Mózes tiltja a képek imádását, ledobta a fal­ról és megrongálta a város nagynevű fiának, Arany Jánosnak valamint Balogh Péter néhai superintendens­­nek és egykor szalontai lelkésznek arczképeit, me­lyeket a város kegyeletből helyezett oda. A duló­­futó embert Bereczki Pálnak hívják, fanatizált em­ber, s már régen nem tesz egyebet, mint a bibliát olvassa. — Monnier Henrik, a kitűnő franczia író és művész meghalt 78 éves korában. Prud­­homme alakját ő teremtette a franczia irodalom­ban. Nagyon szépen rajzolt és festett, irt regényt, drámát, vígjátékot, s mikor Prudhomme alakját színpadra vitte, még színészkedett is.­­ A nemzeti tornaegylet csar­noképületében szombaton, január 13-án estély lesz, melyen bevezetett nem tagok is részt vehetnek. A közös vacsorát díjakkal egybekötött szabad-torná­­zás előzi meg. Vacsora után nyeremény-sorsolás, a szabad-tornázás és estély tartama alatt czigány zene. A személyenkénti belépti dij 2 frt., melyben a vacsora és zene is bennfoglaltatik. A résztvenni szándékozók felkéretnek az előzetes jelentkezésre s a beléptidijnak előzetes lefizetésére. Az aláírási iv a csarnokban, az egyleti szolgánál van. A sza­bad-tornázás estve Va 8 órakor, a közös vacsora 9 órakor kezdődik. A résztvevők mindegyike felké­retik, hogy kisorsolás végett egy-egy élet és aján­dék-tárgyról gondoskodni s azt az estély kezdete előtt a rendező bizottságnak átadni szíveskedjék. — Az orsz. középtanodai tanár­egylet holnap, kedden d. u. 4­/2 órakor a fel­sőbb leányiskola helyiségében választmányi, 5 óra­kor pedig összes ülést tart, melyen a „rendtartás“ tárgyalását folytatja. — Farsangi hírek. Az első pesti bölcső­de egylet javára e hó 25-én tánczvigalom lesz a redoute nagy termében. Belépti­ jegyek csak meghívó előmutatása mellett szolgáltatnak ki január 23-tól 25-ig bezárólag naponként d. e. 10—12-ig, és d. u. 3—5-ig a „Nemzeti szállodában“ (váczi­ utcza, I. emelet). — A budapesti dalkör febr. 5-én a redouteban jelmezes farsangi dalestélyt tart. A műsort kiválóan Genée Richárd és Haydn humorisz­­tikus darabjai fogják képezni. — A székely­udvarhelyi nők a tervezett felekezetnélküli „Valeria-gyermekkert“ alaptőkéje javára 1877. január hava 13-dikán, az ottani városháza nagy­termében, műkedvelői előadással egybekötött táncz­­mulatságot rendez. — Estélyek. A „józsefvárosi­ kör“ szom­bati családi estélye vidám szórakozást nyúj­tott a nagy számmal megjelenteknek. A hangverseny bevezetését a Rausch Károly és Szvoboda Károly által zongorán előadott, Liszt-féle új „Rákóczy-in­­duló“ képezte, azután Kossovits József játszotta he­gedűn Rode „7-ik hangversenyét“, majd Farkas Otília k. a. Ardititól egy csinos keringőt énekelt, továbbá Iser Friczike k. a. Székely Imrétől a „6-ik magyar ábrándot“ zongorázta nagy hatással, végül: Farkas Otília, Berger Anna és Herein Teréz kisasz­­szonyok Farkas Ödön néptehetségű fiatal zeneszerző operettjéből egy csinos hármast énekeltek. A hang­versenyt követő tánczban sok kedves hölgy vett részt, és a fesztelen s minden izében magyar jellegű mulatságnak csak a késő éj vetett végett. — Ja­nuár 27-én, szombaton, zártkörű tánczvigalom lesz. — Vasárnap este pedig az ip­a­r­o­s­ok­ kö­r­é­b­en volt jókedvű estély, változatos részekből álló hang­versenynyel. Ranczenberger Ágoston és nővére Jo­­zefin k. a. „Belizár“-ból zongoráztak egy hatásos részt; Schmidt Erzsiké k. a. Haris Mihályné zon­­gorakísérete mellett énekelt, Ruszt József „Kunod­ból adott elő egy áriát. Bloch József Bernot egyik művét játszta hegedűn id. Huber Károly úr zongora kísérete mellett, végül Barabás Béla szavalta el Vörösmartytól „Az urhölgy“ czímű költeményt. A körben január 20-án piknik lesz. — A múlt év halottjairól szóló jegy­zékünkben nem lévén megemlítve a két Timon neve, egy kegyeletes óhaj következtében kiegészít­jük a következőkkel: Timon Bertalan tíz évig volt Heve -Szolnok megye főmérnöke, a sza­­badságharcz alatt százados, s elhunyt m.­ég május havában Tisza-Beőn 64 éves korában. Timon Zsigmond, a szabadságharcz alatt őrnagy, s hadipénztárnok Görgey táborában, meghalt Eger­ben decz. 14-én. (E sorokhoz egy forint volt mellé­kelve. Kérjük a beküldőt, intézkedjék hová fordí­tása felől.) — Az athletikai klub január 21-én d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart; tárgyai lesznek: az 1877. évi költségvetés megállapítása, a számvizgáló bizottság jelentése a klub 2 évi számadásairól és a választmányba póttagok vá­lasztása. — Gyilkosság. Turóczmegyében Mosócz községben Tausek Miksa haszonbérlő cselédje Hrivnák János összeczivódott Blahussiák Jánossal, s e hó 2-án este az istálóban egy késsel megölte. A gyilkost elfogták. — Hibaigazítás. Lapunk szombati szá­mának irodalmi czikkében e pont: „Tény, hogy 40 tagot választottak, éppen mint a Kisfaludy­­társaság“ — így javítandó helyre: „Tény, hogy 50 tagot választottak, éppen mint a Kisfaludy-tár­­saság, bár eleinte 40-ben állapodtak meg.“ Pályázati jelentés: A Kisfaludy-Társaság által 1876. évi február 6-án kihirdetett költői föladatra: „Kívántatik hu­moros vagy komikai kisebb költői elbeszélés“, a kitűzött határidőig 31 pályamunka érkezett be n. m. : 1. Egy érem az égben. Jeligéje : „La Alla,“ 2. Rika. Jeligéje : „Minden órádnak lesza­­kaszd virágát,“ stb. Berzsenyi. 3. Noé bárkája. Komikai költői beszély. Jel­igéje : „Elpusztítom az embereket a föld színéről.“ Biblia. 4. A falu tolla­. Jeligéje: „Szegény tatár.“ 5. A dologkerülő. Jeligéje : „Az igazság végre lelkében fölépül.“ 6. Papucshős. Jeligéje: „Ha nincs pénzed,ne tánczolj.“ 7. Még csak gyermek s máris fülig szerelmes. Jeligéje: „Ne bolonditsa el leányomat az úr, mert bizony megsámfázom.“ 8. A rémkép. Jeligéje: „Szerény leszek kivá­­natimban.“ stb. Arany. 9. A boldogtalan felcser. Jeligéje: „Szegény doktor, az se jókor vala bátor, féltiben.“ 10. Dicső hős. Jeligéje: „Vanitatum vanitas.“ 11. A rigó. Jeligéje : „Répa, retek, mogyoró, korán rikkant reggel a sárga rigó.“ 12. Döngödör lovag. Jeligéje: „Járatlan út“. 13. Házassági kalandjaim. Jel­igéje: „Hej mit tegyek én, szegény boldogtalan agglegény.“ 14. Kánya bátyó. Jeligéje :. . . „Megmutatom, hogy idős létemre“ stb. Csokonai, Dorottya. 15. A falu csúfja. Jeligéje: „Tizenhat eszten­dős barna kis lány“ stb. 16. Tóbiás könyve. Jeligéje: „Irva vagyon.“ 17. Jámbor Ádám. Jeligéje: „Hac re videre nostra mala non possumus.“ stb. Phaedrus. 18. A róka. Jeligéje: „Megvagy!“ Vörös­marty. 19. Kettőn áll a vásár. Jeligéje: „Ridendo dicere verum.“ 20. Mi a huszárvágás? Jeligéje: „Huszár va­gyok,“ stb. Népdal. 21. A nagyra termett. Jeligéje: „Nagy tet­tekre szüllettem.“ Arany János. 22. Sánta Csaba. Jeligéje: „Hátha?“ 23. Örök poéta. Jeligéje: „Tovább, tovább!“ Arany. 24. Ramses király kincse. Jeligéje: Hieroglyph. 25. Téli est falun. Jeligéje: „Győzzön a jobb.“ 26. Modern szerelem. Jeligéje : „Czudar vilá­got élünk mostanában.“ 27. Leánygyűlés. Jeligéje : „Ridendo dicere verum.“ 28. A Selyempapucs. Jeligéje: „ . . . es lach­ten selbst die Mumien“ stb. Heine. 29. Menjünk egy jó félmeszely borra. Jeligéje: „A dal hatalmát add nekem, sors!“ Vörösmarty. 30. A nőhöz ment férj. Jeligéje: „Én is vol­tam valaha szép asszonynak kocsisa.“ 31. Bikszády Ferkó. Jeligéje: „Engem sem a gólya költött.“ Mindezen pályamunkák a Kisfaludy-Társaság által kirendelt bizottság által megvizsgáltatván és rendben találtatván, bírálat alá bocsáttattak, a jel­igés levélkék pedig, közös borítékban, a Kisfaludy- Társaság és Gyulai Pál másodelnök pecsétjével le­zárattak. Budapesten, 1877. január 5-dikén. Greguss Ágost, titkár. KÖZGAZDASÁG. Földmivelés. Magyarország szőlészeti statisztikája 1880—1873. (Nemzetközi statisztika. Szőlészet. Első rész: Magyarország szőlészeti statisztikája 1860—1873. Szerkesztette Kelet Károly, t. min. tanácsos, a m. tud. akad. r. tagja. Kiadja Az országos magyar királyi statisztikai hivatal. Két színe­zett térképpel. Budapest, 1876.) — Ötödik közlemény. — Megyék szerint tekintve a bortermés ered­ményét, azt látjuk, hogy Pest az ország első bor­termő megyéje, összesen 877,753.5 akó bort termel, a második Zala 638,962.0 akó borral, a harmadik Baranya 477,267., akóval; ezután következnek Tolna 463,089.6, Somogy 377,451.0, Temes 294,294.6, Fehér 224,402.,, Pozsony 215,565.0, Bács 208,395.0, Heves 202,877.,, Sopron 201,009.8 stb. Legkevesebb terem Kővár vidéken és Zólyom megyében, ott 36.0, itt 73.3 akó, mig absolute nem terem bor Árva, Turócz, Sáros, Szepes, Marmaros és Zaránd me­gyékben, Erdélyben Brassó és Naszód vidéken, Három-Csik-Ujegyház és Kőhalomszéken. Összehasonlítva az 1873. évi ter­mést a megelőző 1861 — 1872-diki 12 évi át­lagos terméssel, azt látjuk, hogy az 1873-iki bor­termés meghaladja az átlagot, mert a 12 év átlaga szerint termett csupán Magyarországban és Erdélyben 1861- 1872-ig átlag .... 5.678,239 akó = 3.213,882 heti. 1873-ban................... 6.492,410 akó = 3.674,704 „ a többlet tehát 814,171 akó = 460,822 hectoliter­­rel, mi az összes termés 12.8°/0-kának felel meg. De e többlet nem mutatkozik csak a Dunáninnen 461,151 akóval = 261,011 hectolitre, a­mi 25.adó­nak felel meg, és a Dunántúl 700,297 akóval = 396,368 hid­olitre, mely ismét 26.1% többletnek felel

Next