Ellenőr, 1877. július (9. évfolyam, 235-291. szám)
1877-07-01 / 235. szám
A zimniczai átkelés. (Éjjeli posta.) A „Presse“-nek jelentik jun. 29-181 Dracsából. Az orosz hadsereg kierőszakolta a dunai főátkelést. Reggel 2 órakor Zimniczánál mozogni kezdettek a pontonok, melyek a 14. hadosztályt, a negyedik lövészdandárt, a császári testőrség egy századát és Mirszkij herczeg dandárát átszállították Szisztovonál. A pontonok egészen ellepték a Dunát, és a törökök, kik éberek voltak, heves tüzelést kezdettek. Egy golyó egy pontont talált, mely két ágyúval, negyven emberrel, egy alezredessel és két tiszttel együtt elmerült. Az ellenségnek heves tüzelése daczára az oroszok előnyomultak a török parton. Dragomirov tábornokkal Nikolaj nagyherczeg fővezér fia is partra szállott. A törökök különösen vitézül viselték magukat, de az oroszok föltartóztathatlanul nyomultak előre, és délután 3 órakor megszállották Szisztovot és a körüllevő magaslatokat. Ugyanazon időben a flamandai és turnu-magurelli ütegek is bombázták Nikápolyt, úgyszinte a török monitorok és ütegek is visszavonulásra kényszeríttettek, hihetőleg részben leszereltettek, mivel a város az ütegek közelében kigyuladt és estig Nikápoly alsó része leégett. Olteniczából is jelentik, hogy ott is folyt a bombázás, és Roth tábornok megsebesült. A főhadiszálláson nagy az öröm, a czár Nikolai nagyherczeget dekorálta a Szt. György másodosztályú keresztjével, és körüljárta a csapatokat, hol zajos lelkesedéssel fogadtatott. A tisztek vállaikra emelték Nikolai nagyherczeget és megcsókolták őt. Zimniczánál az osztrák katonai attachék jelen voltak az ütközetben. A czár Nikápoly bombáztatását a Grapavi magaslatairól nézte. Az alsó Dunáról jelentik, hogy Hirsova, Szakcsa, Tulcsa és Macsin meg vannak szállva, Bukarestből pedig távírják . A czár, valamennyi főherczegek és az egész kíséret már kedden megérkezett Szisztovoba. A lakosság és a hadsereg lelkesedett fogadtatást készített számukra. A czár végiglovagolt a harcztéren és dicsérte a csapatok magatartását, azután visszatért Zimniczába. Tegnap megszakittatott a főátkelés, de ma tovább folyik, Zimniczában hidat vernek. A szabad csapatokból a Vilfert dandár tegnap óta Sarjárnál portyázik. (Szisztovotól 2 mfdnyire délkeletnek.) A második dandár (Turtelmin) egy része a dobrudzsai seregnél működik. Wellesley az angol katonai fölhatalmazott, az elébe szabott föltételek alatt, a főhadiszálláson marad. Ugyanerről jelentik a „Neue freie Presse“nek Gyurgyevóból jan. 27-től. Zimniczai tudósítások szerint tegnap reggel 3 órakor a 14. hadosztály csapatai, Szisztovo mellett Bardin szigethez közel, tutajokon átkeltek a Dunán, és a török előőrsök visszanyomása után, kik nem állottak ellent, a túlsó partot elfoglalták. De a partraszállás közben Caverica és Belgrád magaslatain hirtelen török csapatok jelentek meg, és rendkívül véres küzdelem támadt. Egyidejűleg Zimnicelliből és Veruskából az orosz nehéz ütegek lődözték Szisztovát és a mellette levő magaslatokat. Állítólag az egész 8. hadtestnek sikerült átkelni, és pedig úgy, hogy a Vede torkolatában tutajokra szálltak és a túlsó partra eveztek. A nagyherczeg már reggel 5 órakor táviratta a bolgár partról, hogy az első török positiók bevetettek és a harcz folyik. Ezen időtől fogva nem jött tudósítás, de hírlik, hogy 50,000 ember kelt át, és Szisztovot elfoglalták. A szisztovai átkelést demonstrációval indították meg, melyet már 26-án megkezdettek azzal, hogy Turnu Magurelli, Flamanda és Sziaka ütegei öldöklő ágyúzást folytattak Nikápoly ellen. Ugyanazon nap este feltűnő módon egy pontonhidat vittek Turnu Magurellibe és nagy csapattömegeket vittek föl a magaslatokra. Azután 26. és 27. közti éjjel vitték végbe a homlokfordulatot Zimnicza felé, ahol reggel a titokban emelt ütegeket is leleplezték. Nikolay elpusztíttatott. Mint Perdből a „D. Ztg.“-nak jelentik, a kormány felszólítja a dobrudzsai lakosokat, hogy hagyják el telepeiket, s átszállítja őket a Balkán túlsó oldalára. Minden pontról, ahol az oroszok előrenyomulnak, kegyetlenségeket jelentenek. Macsinnál az oroszok 1200 embert vesztettek, míg a törökök vesztesége igen csekély volt. Török hajók a Szisztova melletti hidat szétrontották. Az oroszok 2000 TÁBOZA. 1 5 ÉL!*) Kerestük őt, fényét szemünknek, Szivünk legforróbb dobbanását, Az őstermészet édes, tiszta hangját, Mi telkeinkben zendül olykor,------És nem találtuk meg sehol, Miként az eltűnt üstököst, Melynek követnek bár futását, Sohsem tudnék meg: hová, merre tűnt! ... A lágy szellő, mely illatot hord szárnyán, Mely a virágok kelyhén születik S halk lebbenéssel csókolja meg arczunk’, Hova lesz, hogyha elmúlik? És hova lesz a vihar harsogása, Mely tornyot és sziklákat döntöget, S a tengerfenék nyugvó cseppjeit Habozza fel a villamos égre ! ? .. Ha leltek egy darabka földet, Melyen vérrózsák nyílnak ékesen S ezekről mézet vadméhek rabolnak, Zümmögve csodás, szelíd hangokon; A cserjék sötétárnya lombozatján Az erdők szive szól — a fülmire: Fogjátok rá, hogy ott van az ő sírja, És ábrándozni oda menjetek! Ha leltek egy darabka földet, A bérezés ország egy domboldalában, Moly fölött fényes, fehér felhők szállnak, Mint „tépett lelke gondolatjai Hol a szivárvány hétszinű szalagja Összekötő a földet a nagy éggel: Fogjátok rá, hogy ott van az Ő sírja, És lelkesedni oda menjetek! Ha leltek egy darabka földet, Hol a szántóvas fényes éle Rozsdás kardot és összetört bilincset Emel ki a föld vékony rétegéből, Es látjátok, hogy vérfolt az a rozsda, Mely érted omlott „százszor szent szabadság !“ Fogjátok rá, hogy ott van az Ő sírja, És imádkozni oda menjetek! De ne ringasson gyáva gondolat, Hogy Ó, kit a szabadság istene A csillagokon százszor túlemelt, Nem is a földön, de a föld alatt, A zsarnokok ólombányáiban Ott élne, tán egy negyedszázadot, Ki száz halállal halna míg Inkább, mint rab egy perczig is lehetne! Ő él, igen is ti nem tudnátok azt ? De nem az észak zord aknáiban, Hol a népeknek teste-lelke rab, Bilincsbe születik a csecse *) E szép költemérbégéből a Petőfi ér TonnVal Pírve 7r embert vesztettek, de sikerült nekik 20,000 embert áttenni a Dunán. Hasszán herczeg fogja a Dobrudzsában az oroszok ellen az offensivát megkezdeni. A szófiai tartalék-hadsereg megindult. Ruszcsuk bombáztatása. (Éjjeli posta.) Ruszcsukból, jun. 28-ikáról jelentik a „N. Fr. Pr.“-nek . Tegnap délután/3 órakor az oroszok újra pusztító bombázást kezdtek Ruszcsuk ellen. Elárasztották a várost gyújtó lövegekkel, melyek azonnal tüzet idéztek elő. A házak az osztrák-magyar consulatusig leégtek; a bombák ez utóbbiba is becsaptak, a nélkül azonban, hogy valakit megsebesítettek volna. Montlong főconsul a legnagyobb golyózáporban az osztrák-magyar lobogó mellett maradt , nem esett baja, daczára, hogy számos bomba csapott le közvetlenül mellette. Egy löveg öt személyt megsebesített. A távirdahivatal és egy kórház romba dőlt. Sok a halott és sebesült. A törökök, támogattatva a „Hisper“ monitor által, kitünően lőttek, de kímélték Gyurgyevót s csak az orosz gőz- malmot és szállitmányi raktárt gyújtották fel. Az em-bertelen barbárság, melylyel az oroszok mindenek- előtt a városnak és a lakosságnak akartak ártani, s megbélyegzésre méltó egész Európa előtt. Ellenben a törökök dicséretes példával még tegnap is lehetőleg kímélték Gyurgyevót, az ellenséges várost. A bombázás esti 9 órakor végződött. Ugyanő lapnak jelentik Gyurgyevóból. Ma (28.) a bombázást újra és pedig hevesen megkezdték a gyújtó lövegekkel. A legnehezebb ágyukkal fegyverzett orosz ütegek a Ramadan sziget fölött, rálőttek Ruszcsukra, hol több ház elhamvadt, s a kikötő mellett levő angol consulate teljesen halomra dőlt, és a vártól délre eső török erődítésekre is. Az új török ütegek a Maratin melletti magaslatokon és Ruszcsuktól éjszakkeletre, sok kárt tettek az orosz ütegekben. Ruszcsuk vára igen keveset, de a város rendkívül sokat szenvedett. (Éjjeli posta..) A zermi ütközettel — mint a „N. fr. Presse“harctéri tudósítója onnan jelenti — győzelmesen végződött a törökökre nézve az örményországi hadjárat első része. A török hadseregben nagy lelkesedés uralkodik. Június 27-ikén török kémjáratok konstatálták az oroszoknak az egész vonalról való visszavonulását. Mukhtar pasa Zevinbe érkezett. (Éjjeli posta.) A bulgáriai harcrtérre érkezendő egyetemi segédcsapatok számát egy konstantinápolyi távirat összesen 9200 emberre teszi, köztük 1000 tüzér van. Visznek magukkal 3 kis hadi monitort a dunai szolgálatra, egy millió töltényt, 3 üteg ágyút és 10,000 Remington-puskát. A török kormánynak tehát lovasságuk kiegészítésére még csak 350 lovat kellett adnia. Az „El-Dzsuvaib“ arab nyelvű lapnak Tuniszból azt jelentik, hogy Edhem pasa nagyvezír az ottani kormánytól a török hadsereg számára 600 öszvért kért, de a tuniszi kormány azt felelte, hogy semleges állásánál fogva e kívánságot nem teljesítheti. Maszka lapokból. A montenegrói hősök dolga nagyon bántja az orosz lapokat. Fűtől-fához kapkodnak, hogy kit kelljen ezzel okolni, s végre egyikök kisüli, hogy bizony a mi monarchiánkat, mert, ha ez segítette volna Montenegrót, nem verték volna meg. A „Novoje Vremia“ közli, hogy Bécsben a múlt héten a montenegróiak által szenvedett vereséget hajlandók voltak ürügyül felhasználni fegyveres beavatkozásra, illetőleg az orosz hadsereg elleni oldaltámadásra, de Budapesten ellenzésre találtak. A magyarok készek ugyan minden pillanatban Oroszországra rohanni, s nem feltétlenül és elvben ellenzik már Bosznia és Herczegovina megszállását mint Szumarokov bécsi küldetése idejében ellenezték, de ezen megszállást csak akkorára tartják szükségesnek és hasnosnak, ha a szultán a montenegróiak teljes szétveretése után egy pasát tesz Czettinyébe kormányzónak. Miért kellene kiszabadítani Montenegrót a rablók a szláv függetlenség és orosz rokonszenvek eme fészkét a kelepczéből ? Ezen indokot meggyőző erejűnek találták Bécsben. Montenegró a maga sorsára hagyatik, Ausztria-Magyarország pedig harczi felkészültségéről fog gondoskodni. Ausztria-Magyarország Dalmácziában, Horvátországban és a volt Határőrvidéken 30—40,000-nyi haderőt összpontosított, mely többnyire szláv ezre-Ahol maga az élet is halál, Hol megfagy a legforróbb gondolat, Az égő szivet jég veszi körül, A föld egy gyászos, fehér temető ! . ő él, igen ! mert sírja nincs sehol, És nem látta őt halni senki sem! És élni fog, mig a világ világ lesz, Mig lesznek ajkak, mik dalolni tudnak, Mig lesznek szivek, mik tudnak szeretni, Mig a szabadság élni fog a földön, Melynek porát vérével szentelé meg . — Ő él, igen ! . . . lelkünk, szivünkben él! Komócsi József. A fővárosból. Éppen a Kristóf téren álltam. Álltam, mert nem tudtam mozdulni. Térdig elsüppedtem az ottani magyar asfaltban, mely a nap sugaraiban néptengerré olvadt fel. Reménytelenül tekintek a világ minden tájéka felé, egy könyörülő karra várva, mely ki fog húzni a mélységből. Hasztalan remény, nálunk ha az utczán szerencsétlenség történik, rögtön akad száz bámuló, de segítő egy sem. Mi hiányzik bennünk ? A könyörületesség nem, hiszen szívünk hamar esik meg valakin, de közöndösek vagyunk tetőtőől-talpig. Hamisítatlan keleti flegmával tüntetünk. Hogy én elsülyedek az asfaltban, az nem tartozik másra. Mert húzzon ki szomszédom ? Fölteszi rólam, hogy ha ő merülne el, én is hasonló nyugalommal kisérném vergődését. Szerencsémre megpillantok egy ismerős arczot. Egy ellenzéki képviselőnk ábrázatát mutatta. Nagyon roszkedvünek látszott. Segítség!rebegem, Ő meghallott, észrevette helyzetem válságos voltát és kimentett, fölszállitva a váczi utczának asfaltjára, mely nem magyar ugyan, de annál keményebb. Hálámat akartam neki kijelenteni. —.,de hálálkodjék, vágott szavamba, nem részvétből tettem, hanem boszuságból. Boszos vagyok s ön alkalmas objectum arra nézve, hogy kifakadásaimat, melyeket tenni fogok, meghallgassa. Önző vagyok, nemde ? Hja, Kállay az önzést irta fel jelszónak a politikai lobogóra. A házból jövök. „Mi történt ?” — Tisza beszélt és megtapsolták. „Most már értem boszúságát.“ Ismerősöm sokat beszélt össze-vissza, én hálából meghallgattam, de szavaiból csak keveset jegyeztem meg. Örök emlékül ide írom. •7 Van nemzet, — úgymond — a melyik ■dolgozik. Annak dolgot adjon a kormány. Van nemzet, amelyik henyél. A helyett dolgozzék a kormány. Van nemzet, amelyik politizál. Azt mulattassa a^ 'mány. Ha nem mulattatja a kormányt férj, C vezérkedni az udvarló ellenzékkel. Ti- Sz' * ésmikor már azt hiszi, hogy a haza nagyon unatkozik, elmond egy beszédet, a beszéd tetszik s a feleség megint az övé. Nagyon haragudott a jó ember. Nem hallgatott ellenvetéseimre. Azt mondta, hogy nekünk csak nagy beszédek kellenek, nem nagy tettek. Világért sem engedte meg, hogy egy nagy beszéd is lehet nagy tett. Úgy vettem észre, tervei voltak, melyek most romba dőltek. Ily méltánytalan az ellenzék, már mint az udvarló. Zokon veszi a férjtől, ha neje előtt érdekessé teszi magát. Érdekesnek csak neki szabad lenni. Szemek és Mayer dohánytőzse előtt constatálta, hogy ily nemzetből nem lesz semmi. Átvont Testőri boltja elé, hol már meglehetős bizonyossággal jelölhette meg az időpontot, mikor ennek a nemzetnek végkép el kell pusztulnia. A vita hevében elhurczolt Sárkány kereskedéséig s ott az európai mappa oly átalakulásainak megjóslásával végezte szavait, melyek a carthographicus intézeteknek nagyszerű felvirágzását a közeli jövőben biztosítják. Ha Tisza Kálmán sejti, mennyi boszúságot szerzett ez urnak, talán el sem mondja nagy szónoklatát ! Elváltunk. Ajánltam neki, menjen fagylaltozni Kuglerhez, de ő Ráth Mór könyvkereskedésébe sietett s ott egy orosz nyelvtant vásárolt. Biztosított, hogy önkényt excommunikálja magát ebből a nemzetből , beáll akárminek, még muszkának is. . Boldogtalan ember, ha látta volna Sárossy Jenő „Él-e Petőfi“ czimü „lsrezias látványosságát“ a budai arénában, megvallaná, hogy mégis csak jobb ellenzéknek maradni Magyarországon, hol beszédekkel verik meg az embert, mint muszkának, akiket csak kancsukákkal kapacitálnak. De én láttam azt a harczias látványosságot és megmaradok magyarnak. Két okból, melyek elseje: a kancsuka. Sárossy Jenő tagadhatatlanul nagylelkű a kancsukának alkalmazásában. Úgy cselekvőleg mint szenvedőig. A személyzet fele kancsukáz, a másik fele kancsukáztatik. Igazságtalan eljárásnak tartanók Gerőfy igazgató úr részéről, ha a kancsukázott személyzet fizetését nem emelné föl. Jó szerencse, hogy a darabot több rendbeli szellemi fogyatkozások miatt nem ismételhetik, különben a méltányosság elvénél fogva, kettős szereposztással kellene adni. Akik egy este kancsukáztatnak, követelhetnék, hogy másik este ők kanaukázzanak. Két okot említettem, melynél fogva nincs kedvem beállani muszkának.,A Kancsuka a kisebbik tok. Bízom a muszkákban, hogy kevesebb bőkezűs éggel vernek, mint Sárossy. Bizalmamat nem nagylelkűségekkel indokolom, hanem azzal, hogy karuk hihetőleg elír íradna, hacsak feleannyit is ütlegelnének, mint amennyivel a rémuralmat, a budai 82 rapadoA másik ok azon a nevezett darab szövegéből merített tapasztalat, hogy a szibériai levegő kétségtelenül nagyon hátrányos az észbeli functiókra. Petőfire a szegényre legalább roszul hatott. Mondókái közül többeket kellene följegyezni az utókor számára, én csak kettővel szolgálhatok. Kétségbeesésében így kiált föl: „ bár a föld alatt feküdhetnék — megőrülve!“ Az őrült halottak psychiatricus specialitását a lipótmezei tébolyda vagy a mint e héten valamelyik vidéki lapban olvastam : „a magyar királyi őrültek háza Budapesten“ megirigyelné az arénától. Nem érdektelen továbbá a következő variáns sem, melyet Petőfy ajkairól hallunk: „Egy gondolat bánt engemet, Agyban — vagy pedig párnák közt halni meg !“ Ajánljuk a Petőfy-társaság figyelmébe. Reméljük, hogy a legközelebbi Petőfy-kiadásban már helyet foglaland. Gerőfynek, (ki Petőfyt játszta) vagy Sárossynak köszönhetjük-e, nem fogom kujtatni. Fürkészsze ki e mélységes titkot — Zsigmondy, a szerencsés artézi kútfúró, aki Pöstyént Pestre hozta. Dehogy Pöstyént, hisz a városligeti építendő fürdőnek vize túl fog tenni hévmérsékben még a csuz, köszvény és egyéb kellemes csontbántalmaknak ama hires magyar Gangesén is. Viz van, még épület kell és aztán a vendég. Épület lesz, az bizonyos, mert építeni tudunk mi, csak vendég kerüljön. Áldott civilisatio, dicső nagyvárosi élet, párisi, bécsi, londoni élvek bennetek bízunk, ti hintitek el a köszvények magvait, ti csábittok kellemet agglegénységre, melyet efféle apró-cseprő bajok fűszereznek, könyörüljetek meg artézi kutunkon, hogy ne építettük légyen hiába azt az új fürdőt — párjául a Margit-hidnak. Egy elménet a következő indítványt küldte be hozzánk, a hidra vonatkozólag: „Tekintve, hogy van ugyan hidunk, de a hídnak nincs pazsazsirja ; „tekintve, hogy az a hid ennélfogva igen keveset jövedelmez; „nem volna-e czélszerű azt a muszkáknak bérbe adni a dunai átkelésre, vagy ha török rokonszenvükkel ellenkeznék ily üzlet, hát adjuk bérbe a töröknek, azon netaláni véletlenre, hogy visszakergeti az oroszt s utána akar menni Romániába“. Erre a példára lehetne azon indítványnyal is kilépni, hogy lévén immár fürdő a főváros közelében mindennemű köszvényes baj ellen, iparkodjék kiki úgy élni, hogy a fürdőnek keresetet adjon. Egyébiránt sebaj , ha mi nem fogjuk használni, majd használják az állatkert lakói, melyeknek kalitjai oly czélszerűen építvék, hogy gazdáiknak az éjszakai ezugtól okvetetlenül köszvényt kell kapniok. Talán épen a fürdőre való tekintettel építették igy a kalitokat. Minő előrelátás! A napokban odavetődtem, r z? , kinteni a hírnévre vergődő*’ v s ép az esti lapokat olvastagyótól kölcsönzött okuláré . ,gé s nevetett. Kérdeztem jó kedve okdigi „doppelgangtr*-jén kaczagott. stb aki most Montenegróban utánoi 9.100 Eltűnik, nem tudni hová lett. ^\iei ez az eset nem hasonlít az ő ne rentálták, de Szulejmant bizonya, röztetni — Nikitza. Kérdezősködtem az egészse^ i®’« felől. ^ (5 boasága kezembe nyomta az uj fővárosi főorvos havi jelentésének ismert rálizására utalt „a halálozások felülmúlta letéseket.“ Már ez nálunk nyári divat, állatkert , állatkerten kívül. ^ -1KPS. sík 9.100 •pVvci V&i digiátidekből áll. De a monarchia helyzete olyan, hogy egyelőre akarata ellenére is kénytelen Oroszországgal a barátságot fentartani, és pedig két okból, mert a szláv nemzetiségek balkáni rokonaikkal és Oroszországgal rokonszenveznek, és másodszor, mert az oroszokra nézve ellenséges befolyást Németország ellensúlyozza. Az osztrák-magyar politikai körök magatartása Oroszország iránt se nem igen barátságos, se nem szerfelett ellenséges. De az osztrák barátság záloga behatóbb megvizsgálás után, nem tekinthető oly szilárdnak, hogy benne bízni lehetne. Az osztrák politika szerencsétlensége abban áll, hogy nem saját népeinél, hanem határain túl keres támaszt. Ausztria ide-oda ingadozik s ez által kárt szenved; diplomatiai viszonyai nagyhatalmi lételéért s napról-napról való küzdelemmé változnak át; politikája pedig tele van váratlan eshetőségekkel, a melyek ellen a legjobb szomszéd sem mulasztja el magát biztosítani. A „St. Petersburgskija Viedomosti” a montenegróiak vereségéért egyenesen Ausztria-Magyarországot okolja, mely Szerbiát a háborútól visszatartotta, Nikicza fejedelemnek pedig meg nem engedte, hogy Herczegovinában, míg a törökök elegendő haderőt nem gyűjtöttek, támadólag lépjen fel. Montenegró hős fiait Ausztria-Magyarország vitte az örvény szélére s vereségük Andrássy gróf és ügynökei politikájának következménye. A „Novoje Vremia“ Konstantinápoly jövő sorsával foglalkozván arra utal, hogy ez nyílt városi elfoglalásával Törökország bukása elkerülhetlen. Konstantinápolyban van a keleti kérdés csomója, melyet csak szét kell vágni, mert feloldani nem lehet. Csak Konstantinápolyban szilárd lábra állván, találhatjuk lehetségesnek a keleti kérdést véglegesen elintézni és a keresztyéneket felszabadítani, ott van óhajtásaink, törekvéseink határa; ott a keresztyén szabadság napja világít. Természetes, hogy a nyugat mindenkor akadályokat fog gördíteni azon hadvezérekbe, kit a törökök kiűzésének eszméje azaz Konstantinápoly elfoglalása lelkesít. Már I. Napóleon monda, hogy aki Konstantinápoly birtokában lesz, az fog a világ felett uralkodni. Konstantinápoly mind történetileg, mind földrajzilag közel van hozzánk, s az orosz sereg valamikor ott lesz, és amint ott a nyugat-latin birodalmat létesített, Oroszország legott a szlávság szilárdabb és természetes keleti uralma számára védbástyát fog emelni. Most, mikor Angolország a snezi csatornán magát megerősíteni törekszik, lehetetlen, hogy Oroszország szilárd állást ne foglaljon a Bosporuson. Keletre vezető egyik nagy út ezen csatorna és a másik a Bosporus. Az idő kedvező és azt, amit Angolország aranynyal szerez, nekünk Oroszország legjobb fiainak bátorsága által kell megszereznünk. Deszpotovics levele Rodichhoz. Az újvidéki „Zásztava“ Deszpotovics bosnyák vezérének b. Rodich dalmátiai helytartóhoz intézett következő tartalmú levelét közli: „Dalmátia királyságának politikai és rendőri hatóságai a nemzetközi jog ellenére megtiltják a gabona kivitelét azon királyságból a boszniai sereg számára, mi több, ezen tartomány lakosait is, kik a maguk számára visznek gabonát, azzal gyanúsítják, hogy ők a katonaság részére szállítják azt, elveszik tehát tőlük a saját tulajdonukat különbség nélkül, akár liszt az, akár pedig szemes búza, s ugyanazt a határszélen, különösen Knintől Grabig, lefoglalják és elkobozzák. Egyidejűleg azonban meg van engedve a gabona kivitele a török hadsereg számára a Dalmátia királysága összes átmeneti állomásain, leginkább Dubrovnikból (Raguzából) és Splitből (Spalatóból). Ezen alkaloa 1 ’■! van szerencsém nagyméltóságodat egész tisztelettel megkeresni, méltóztatnék mielőbb intézkedni, hogy miután a csász. kir. osztrák-magyar állam a mostani körülmények között semleges, s ha a gabonának kivitele a török hadsereg számára a dalmát királyságból megengedtetik , ugyanaz a boszniai seregnek és népnek ne legyen megtiltva. Egyúttal van szerencsém megjegyezni, hogy amennyiben a dalmát királyság politikai rendőri hatóságai részéről a gabona kivitele elé a bosnyák hadsereg és nép számára továbbra is akadályok gördíttetnének, tőlem se vegyék rész néven, ha én is megvonom részemről azon szolgálatokat a dalmát néppel szemben, miket annak eddigelé tettem, s a melyek ugyanannak nagy hasznára és előnyére váltak. A bosnyák hadsereg főhadiszállásából, Baszenovczéből 1877. évi junius hó 19-n. Deszpotovics, a bosnyák nép főigazgatója (kormányzója) s a bosnyák hadsereg főparancsnokló tábornoka.“ Angol lapok Tisza beszédéről. Az angol sajtó nagy elismeréssel fogadta Tisza jun. 26-iki beszédét..A „Standard“ így ír e beszédről: Tisza ur beszéde, mely most teljes szövegében van előttünk, magára fogja vonni, a mint meg is érdemli, Európának úgy figyelmét mint helyeslését. Az osztrák-magyar birodalom nézeteinek határozott kinyilvánítására az idő éppen most szerencsésen volt megválasztva. Előbb szólami elhamarkodottság lett volna. ... E beszéd jelentőségét, mely egy egész sor nyilván jól megfontolt, s bizonyára bámulatos egyenességgel kimondott nyilatkozatból áll, alig lehet túlbecsülni. A magyar miniszter nem foglalkozik Oroszország valószínű vagy valószínűtlen célzataival; azt sem mondja meg s nem is jelzi, hogy mily körülmények közt érezné magát Ausztria-Magyarország arra hivatottnak, hogy lépje át a határt. De tudatja az egész világgal, hogy először, Ausztriának nincs megegyezése Oroszországgal a háborúnak sem czéljára sem viselésére nézve; s másodszor, nem is szándékozik ezzel ily megegyezésre jutni. — A „Standard“ azután ez nem egyedül Magyarországnak, hanem egész Európának szóló“ beszéd egyes nevezetesebb helyeit tünteti föl. Legkiválóbb helye szerinte e beszédnek, „mely elejétől végig figyelemre méltó“ — az, ahol a miniszter kijelenti, hogy a jövőre nézve nem tesz ígéretet, s idézve még több helyet, így végzi: „E nyilatkozatok tartalma épp oly kielégítő, mint a mily bámulatos a mód, melyen Tisza úr azokat előadta.“ A „Daily Telegrapha Tisza „jeles beszédéhez“ hosszú angol politikai czikket fűz. Az angolokat — kik a keleti kérdést ismerik — e kijelentések nem lephették meg. Tisza azt mondja, hogy a monarchia érdekei érintetlenül fenntartottak, minden ember vagy pénzáldozat nélkül. A történelem és az események folyama fog ítéletet mondani Tisza kijelentése fölött. Neki azonban kollegáival együtt úgy kell cselekednie vagy nem cselekednie, amint azt hazájára nézve legjobbnak ítéli. Az egész beszédet ezen egy mondat jellemzi: „Az általunk követett külügyi politika vezérelve az osztrák-magyar monarchia érdeke, minden rokonszenv kizárásával“, s talán — úgymond a D. T.“ — ha hivatva leszünk eljárásunkat Ausztriáé szerint szabályozni, e bő nyilatkozat jövőben nem fog ignoráltatni. A kormány egyenesen izolált, lekötelezések által nem korlátolt, ígéretek terhétől mentes állást foglal el, s ha harczolni lesz kénytelen, Ausztria saját kezére fog harczolni, saját czéljainak megvalósítására. Ezen szempontból Ausztria példája olyan, melyet Anglia haszonnal utánozhatna. TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL Konstantinápoly, jun. 30. este. Az actiót a Dunán erélyesen megkezdték. Az ágyuharcz szünetlenül folyik az egész vonalon . Szisztovo környékéről a harcz folytatását s a Dobrudzsából összeütközést jelentenek. Konstantinápoly, június 30. Ázsiából jó hírek érkeznek. Az oroszok, Alasgerd környékét elfoglalni akarva, megfutamíttattak. Ázsiában az orosz csapatok több ponton hátrálnak. Orsová, jun. 30. (Eredeti távirat.) Valószínűnek tartják, hogy holnapután románok is átkelnek a Dunán Girlánál Radujevácba, szerb területre. A két hely közt a közlekedést már megszüntették. A környéken bárkákat requirálnak. Páris, jun. 30. Itteni lengyel körök alaptalannak mondják a „Journal des Débats“ azon hitét, hogy Lengyelországban fölkelés tört ki. Bécs, jun. 80. (Eredeti távirat.) A „N. freie Pressernek jelentik Bukarestből jun. 28-ról. Petrosaniban a part elfoglalása után hidat vertek, a Vede folyó torkolata alatt, amelyen két hadtest megy át. A törökök csekély számmal voltak, és rövid ideig állottak ellent. A Nikápoly melletti eseményekről még mindig nincsenek hivatalos tudósítások. Nikápolyt állítólag bevették, de a küzdelem folyik. Gyurgyevo bombáztatása egyre tart, a lakosság nappalra Fratescibe menekül, és éjjel visszatér. A csernavodai vonalon ütközet van készülőben. Bulgáriába élelmiszereket szállítanak, a készletek megsemmisíttettek, a fák kivágattak. Az oroszok 28 napra való élelmet visznek magukkal. A románok előkészületeket tesznek a Dunán való átkelésre Viddinen alul. Konstantinápoly, jun. 30. Dervis pasa egy távirata jelenti Dátumból e hó 29-éről. A törökök elfoglalták a szamiai és khaczubani magaslatokat, miután az oroszokat megerősített állásaikból visszaverték. Csurumkut a törökök megszállották. Bécs, június 30. A „Politische Correspondenz“-nek távirják Bukarestből : Sándor czár Turnu-Magurelli mellett Dracia nevű gazdasági épületben szállott meg; Nicolai főherczeg hadiszállását Szisztovoba tette át. Belgrádból pedig jelentik: Milán fejedelem tegnap Kraczarpolye mellett szemlét tartott 6000 ember fölött, és ma Kragujeváczba utazott. Állítólag a szkupstina csak egy hétig fog ülésezni, és erős oppositio esetére el van határozva föloszlatása. Pétervár, jun. 30. (Hivatalos.) A hadügyminiszternek Zimniczából jun. 30-tól kelt távirata jelenti: Miután Lorisz Melikof, az ellenséget Zevinnél hátulsó állásaiba visszanyomta, az oroszok, hogy a törökök megerősített sánczai tüzének ne legyenek kitéve, éjjel visszamentek állásaikra. Az orosz csapatok hősi bátorsággal harczoltak, de az ellenség túlnyomó ereje miatt nagy veszteségeket szenvedtek, hat tiszt elesett, és 24 tiszt megsebesült, a legénység közül 850 részint elesett, részinmegsebesült. Bajazidból, melynek őrségét tízszeres ellenség vette körül, hírlik, hogy a felmentésre minden intézkedés megintetett. EGYÉB TÁVIRATOK. Mis^ngen, jun. 30. Bismarck herczeg ma Berlinbe uüzott. Bécs jun. 30. A quota-deputatio mai ülésében második nuntium fölötti tanácskozás helyeztetett, és egyszersmind elhatároztatott, a magyar regnicolaris deputatio által indiványozott Comité választása. Megválasztatak: Plener és Winterstein felsőházi tagok; Dmel, Hohenwarth, Herbst és Sturm képviselői. Bécs, jun. 30. A kiegyezési bizottság ma elfogadta a subcomité indítványát, hogy resolutio terjesztesse a kormány elé, melyben fölhivatik, hogy a cukorrépa megadóztatására vonatkozó határozatokak előterjesztése által, tegye lehetővé a bizottsá jelentését ezen tárgyban. Zágráb, jan. 30. Ma, Ferdinand császárért mondott gászmise után, tisztelgett a polgári hatóság, a bá és a városi tanács, a hazaérkezett Mihajlovics abornoknál. A bibornok köszönetét fejezte ki, ő megígérte, hogy mindenkor buzogni fog a hazának és az egyháznak javáért. (Éjjel posta.) Az osztrák kiegyezési bizottság mai ülésén a vám és kereskedelmi albizottság a következő határozati javaslatot terjesztette elő elfogadás védett: „A kormány felhivatik, hogy: 1. a magyar kormánynyal való megegyezés utján minél előbb „Isten országa.“ ETbetsiUs Irt*: LÁSZLÓ MIHÁLY. .. A jámbor lipovánok álmélkodva hallották hogy Nádin Szósza és Köpi Misa annyira szeretik egymást, hogy a kegyelnes éjlak- internes rendeléséből az ég lakva szemelte ki őke — Az Ur menya'j'azcnya ! az Ur vőlegényt az Ur jegyesei rebegték keresztvetések közt s több nem haragudtak a szép leányra. Kopri Kiril végig járta a falut s mindent elbeszélte az égi hirt. Mindenki hitt neki, mert a liporán az olya különös halandó, a ki nem hazudik, csak a felesége kétkedett abban, hogy Szósza szerelmes legyen az ő Misa fiába, e kishitűségért Kopri Kiril aztán úgy elverte a szegény asszonyt, hogy a nyomorult lélek a földön henteregve még azt is elhitte, amit hatalmas ura nem mondott. Nádin Miklós nem hitt a hírnek, de mint bölcs ember hallgatott. Még akkor sem hagyta el nyugalma, midőn a szerelmes szomszéd mint a jobb napokban bekopogott az ablakon, hogy : hát otthon van-e a gazda ? és aztán termetes alakját betolta az ajtón és először is sokat mondó pillantást vetett a pálinkás almáriom felé, s megsimogatva vörös szakállát, kenetlen hangon ordította, hogy tudja-e mi vezérelte házába ?