Ellenőr, 1877. július (9. évfolyam, 235-291. szám)

1877-07-25 / 280. szám

Budapest, július 25. TÁVIRATOK. Zágráb, jul. 25. Mollináry báró tábor­szernagy Topuszko fürdőből ma ideérkezett. S New-York­, jul. 24. A helyzet kérését vál­tozott, különben a mai nap elég nyugalmas és vér nélküli volt; az elővigyázati intézkedéseket megkét­szerezték. Mes­coból érkezett jelentés szerint Esco­­bedot ismét szabadon bocsátották. London, júl. 25. Bourke, Lloyd kérdésére kijelenti, hogy a Francziaországgal kötendő új ke­reskedelmi szerződés iránti tárgyalások felfüggesz­tettek; a kormány vizsgálja a conferentián tett ja­vaslatokat, a franczia kormány azt kérte, hogy a tárgyalások csak a választások után folytattassa­­nak. Campbellnek a délafrikai confoederatióról szóló bili részletes tárgyalása iránti indítványa élénk vita után 221 szóval 22 ellen elvettetett és 229 szóval 5 ellen elhatároztatott a részletes tár­gyalás, mely holnap kezdődik. K­ew-Tork, júl. 24. A vasúti hivatalnokok strikeja terjedésben van, San Franciscóban és más helyeken nagy aggodalom uralkodik. Washingtont, Baltimoret és Philadelphiát csapatok védik, a nép rokonszenvez a strikeolókkal. Tartanak tőle, hogy a békeháborítások komoly alakot fognak ölteni. New­ Yorkban miliczia őrzi a fegyvergyárt, a lakos­ság insultálta a katonákat. A tegnapi népgyűlésben indulatos beszédeket mondottak és elhatározták, hogy szerdára monstre-meetinget hirdetnek, hogy rokonszenvüket fejezzék ki a strikeclók iránt. Readingben (Pensylvania) a néptömeg megtámadta a csapatokat, ezek tüzeltek, mely alkalommal 7 meghalt és 25 megsebesült; a tömeg elfoglalta a fegyvertárt. Hab­isburgban is megzavarták a békét. A kormány tehát megparancsolta, hogy pánczélos hajót fegyverezzenek föl. A csapatok összpontosí­tása folyton tart. A keleti államok kormányzói fölajánlották támogatásukat. Bécs, jul. 25. Tő­zsdetávirat. Megnyitás. Hi­telrészvény 156, magyar hitel 148’/a, Napoleon­­arany 9.88. A hangulat tartózkodó. Bécsi, jul. 25. Előtő­zsde. Hitelrészvény 155.80, angol-osztrák 731/.,, magyar 1481/4, államvasut 240ya, Napoleon-arany 9.891/2. Minden üzlet nélkül, belső titkos tanácsosi méltóság díjmentes adomá­nyozása mellett, ő fensége a trónörökös főudvar­­mesterévé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. ő császári és apostoli királyi felsége, f. hó 24 én kelt legfelsőbb kéziratával, Rudolf korona­örökös főherczeg ő fensége udvartartásánál eddig tett kiválólag kielégítő szolgálatok elismeréséül: erdődi gróf Pálffy András ezredesnek a Szent-Ist­­ván-rend kiskeresztjét, tolnai gróf Fett­etics Venczel alezredesnek és wolfsthali báró Walter­­kirthen Miksa századosnak a Lipót-rend lovagkeresztjét díjmentesen legkegyelmesebben adományozni mél­tóztatott. ő császári és apostoli királyi felsége, f. hó 24-én kelt legfelsőbb kéziratával herczeg Win­­dischgrätz Ágoston ezredest és első lovászmestert fő-ezüstkamarássá, és erdődi gróf Pálfy András ezredest első­ lovászmesterré s legkegyelmesebben ki­nevezni méltóztatott. ő császári és apostoli királyi felsége legke­­gyelmesebben méltóztatott továbbá: Bakalovith Márk, a legf. katonai irodában al­kalmazásban levő I. oszt. vezérkari századost, — a 19. sz. Rudolf főherczeg trónörökös nevét viselő gyalog­ezredhez számfeletti őrnagygyá és ő fel­sége szárnysegédévé kinevezni, és elrendelni, hogy úgy a most nevezett, valamint lovag Esthennacher József őrnagy is, — szárny­­segédi minőségükben való meghagyás mellett, — ő cs. és kir. fensége Rudolf főherczeg trónörökös udvartartásához osztassanak be szolgálattételre. Rudolf trónörökös önállósítása s külön udvar­tartásának berendezése alkalmából a király több kéziratot bocsátott ki; a Latour grófhoz szóló kéz­iratot mai reggeli számunk egész terjedelmében adta; a többiek a magyar hivatalos lap közlése sze­rint a következők: Ő császári és apostoli királyi felsége Rudolf koronaörökös főherczeg ő fenségének a Szent-István­­rend nagykeresztjét legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. Ő császári és apostoli királyi felsége, f. hó 24-én kelt legfelsőbb kéziratával Rudolf korona­­herczeg ő cs. és kir. fensége eddigi udvartartásá­nak feloszlatását és uj udvartartás szervezését ,el­rendelvén, egyúttal thurnburgi Latour József cs. kir. altábornagyot és ő fensége nevelőjét, az eddigi szolgálattételtől kegyelemben fölmenteni, és gróf Bombelles Károly, Ferencz Károly főherczeg 5 fen­ségénél beosztott kamaráit és sorhajó-kapitányt, a TÁRCZA. Philippopol és Drinápoly. A­miről pár hét előtt hihetőleg még az oro­­szok sem mertek álmodozni, arra most már komo­lyan kell gondolnunk. A muszka invázió szét­eresztette romboló árjait a Balkán déli lejtőin s Rumélia — a régi Thrácia — rózsaberkeit, termé­keny aíkjait és virágzó városait elnyeléssel fenye­geti. Az ősrégi Philippopolis, Hadrianopolis, és ta­lán maga Konstantinápoly is, komoly veszedelem­ben forog. A törökök igaz ügyének diadalában helyezett hit és remény ingadozni kezd és Európa szégyenletesebb színben tűnik föl, mint valaha. Az éjszaki sötétség mind előbbre tolja ijesztő árnyait s az emberiség óriási léptekkel készül visszafelé indulni a polgárosodás utján . . . Philippopos hajdan a tolvajok és rablók városa volt s nagyon félő, hogy megint azzá leend. Mos­tani nevét, melyet a törökök Filibeh-re változtattak, Fülöp mac­edoniai királynak, Nagy Sándor atyjá­nak köszönheti, a­ki e helyen országos hirű­ gaz­emberekből fegyenczgyarmatot alapított, s azt „Po­­neropolis“-nak, a „gazemberek városának“ nevezi el. De hát igen ritka, mondhatnók példátlan eset, hogy valamely város, melynek ilyen gúnynevet ad­tak, e gyalázatot végkép magán hagyta volna szá­­radni. A maczedoniai fegyenczek ama nemzedéke, melyből a várost alapították, nem sokat törődött városának nem igen hízelgő nevével; de már a későbbi nemzedékek szokásaikban és erkölcseikben hihetőleg megjavulva, erélyesen tiltakoztak városuk hivatalos elnevezése ellen, s átváltoztatták ezt Phi­­lippopolis­sá (Fülöp városa), míg a bolgárok Plovdi­­nak nevezik azt. Philippopol a drinápolyi török vilajetben fek­szik és a hasonnevű kerület fővárosa 40—45.000 lakóval, kik többnyire mind mohammedánok. Fekvése az innen kezdve már hajózható Maritza mellett, há­rom részre oszló meredek Byenit-hegy lábainál igen szép és kellemes. A számtalan mecset a városnak bizarr, keleties és rendkívül festői színezetet kölcsö­nöz, s a mecseteken kívül még hat görög temploma, három bolgár s egy római katholikus imaháza van s egyszersmind egy görög érseknek is székhelye. Az egyes városrészek a különböző nemzetiségek szerint vannak beosztva. Phillippopol európai Törökországnak egyik legfontosabb kereskedő helye s minden évben augusztus 27-én nagyszerű országos vásárt tart, melyet a kereskedők a török birodalom legtávolabb eső részeiből is fölkeresnek. A város alsó részében jelentékeny ipartevékenység van összpontosulva s iparosai főleg a selyem- és gyapotszövetek és bőr­áruk készítésében ügyesek. Környéke sok frizst és bort termel s a szomszéd falvak nagyban űzik a selyembogártenyésztést. Philippopol 1360-ban jutott a törökök kezére s itt ütközött meg Hunyady János, úgynevezett „hosszú hadjárata” alatt, Il­ik Murád szultán sere­gével. 1818-ban egy roppant földrengés nagy ré­szét romba döntötte, de azóta visszanyerte hajdani fontosságát. Drinápoly városa, mely a ruméliai egyhangú síkságnak csaknem éjszaki szélén fekszik, elragadó látványt nyújt gyönyörű kertjeinek élénk zöld szí­nezete által s meglepő ellentétet képez ama komor, erdőtelen lapálylyal, mely a várost nagy területen környezi. Alig lehet képzelni üdébben mosolygó, barátságosabb várost Drinápolynál. A várost, me­lyet a törökök Edirné-nek neveznek, különálló fal­vak vagy kisebb városok hatalmas csoportozatának vélhetné az ember, ha ott nem emelkednék kellős közepén a magas fellegvár, mely körül a külön­böző városrészek tarka házaikkal, sugár tornyaik­kal és minaretjeikkel díszes csoportot képeznek. A különböző házcsoportokat óriás kertek, cziprus­­berkek, nyárfasétányok és csinos közterek választ­ják el egymástól, melyek fölött százötven kisebb­­nagyobb mecset karcsú minaretje ragyog a déli nap verőfényében. A Maritza, Tundzsa és Arda hűvös habjai, több apró patak és pompás vízveze­tékek tiszta vize üdítik fel a külvárosok tikkasztó nyári légkörét s a roppant terjedelmű város vidám kertjeit. Drinápoly nemcsak elragadóan szép fekvésű és kellemes város, hanem Konstantinápoly után Tö­­rökországnak legnépesebb és legfontosabb központja is; három elég nagy folyó egyesülése, a Maritza felső vidékéről s a Balkánon túlról, másrészt pedig az Aegei- és Márvány-tengerek felől vezető fontos útvonalaknak ide irányulása és itt egyesülése, szó­val minden földrajzi és természeti körülmény össze­­működött arra nézve, hogy helyét egy nagy, jelen­tékeny központi város alapítására kedvezővé s al­kalmassá tegye. Itt emelkedett a római kor előtt virágzott ősrégi Orestias, mely később a thrák királyok székvárosává lett; ennek helyére épí­tette Hadrianus császár a maga városát, Hadria­­nopolist, a mai Drinápolyt. A törököknek, mielőtt Konstantinápolyt elfoglalhatták, Drinápoly volt a fővárosuk s még most is látható az a gyönyörű, persa stylban épült palota, fájdalom meglehetősen elhanyagolt állapotban, melyet a szultánok a XIV. század vége felé emeltek. De miként Szambulban, úgy a régi fővárosban is az ozmanlik­­vannak ki­sebbségben. A görögök, ha számra nem is, de mozgékonyságban és tevékenységben fölülmúlják őket; a bolgárok szintén jelentékeny községgel van­nak itt képviselve s máskülönben is e helyen épen úgy mint a legtöbb keleti városban, el­kezdve a czigány muzsikustól, egészen a gaz­dag persa kereskedőig, a világ majd minden­féle népfajából találunk itt egy-két mutatványt, kik aztán rendkívül érdekes tarka csoportokat kér HÍREK. Hivatalos. Kinevezések. 13 felsége a zágrábi országos pénzügyigazgatóság létszámában Jareb I. oszt. pénzügyi főtanácsost I. oszt. pénzügyi főtanácsossá, Jaaics Györgyi, oszt. pénzügy­miniszteri, titkárt és báró Rutland, Ed. pénz­ügyi tanácsost II. oszt. pénzügyi főtanácsosokká, továbbá Radovinácz Miklós pénzügyi tanácsost és zágrábi katasteri igazgatót létszámon kivüli Il­od oszt. pénzügyi főtanácsossá nevezte ki. — Elismerés. A király megengedte, hogy Ketzeresa­­nek Károly II. oszt. pénzügyi főtanácsosnak, nyugalmazta­­tása alkalmából hosszú hű és sikeres szolgálatáért elisme­rése nyilvánittassék. — Névváltoztatások. Szabó Rudolf vezetéknevének „Mustig ”-re, Horchy Nándor székesfehérvári­ lakos vezeték­­nevének „Toizi“-ra kért átváltoztatása megengedtetett. — A meeting rendező bizottsága ma délben ülést tartott Pulszky Ferencz lakásán. Az egyes teendőkkel megbizott tagok előadták jelentéseiket s constatáltatott, hogy minden a legjobb rendben. Konstatáltatott továbbá, hogy a népgyűlés iránt az érdeklődés általános, és angol, német, sőt musz­ka hírlapi levelezők is jelentkeztek helyért Pulszky Ferenczhez, mint a népgyűlés elnökéhez, a consulatusok köréből is érkezik tudakozódás­ a népgyűlés mibenléte iránt, mi elég bizonysága a politikai jelentőségnek, melyet e gyűlésnek tulaj­donítanak. — Báró Wenkheim Béla miniszter jelenleg Gasteinban időz. Ugyanitt vannak dr. Glaser osztrák­­­igazságügyminiszter, valamint Ivacskovics Proko szerb patriarcha és herczeg Auersperg Vincze is. — A képzőművészeti társulat megküldötte az 1877-ik évre szóló műlapjait; igen szép metszetek egytől egyig. Az első Giovan Antonio Belfrattio „Madonnája a Krisztus képpel“ Büchol metszésében, melynek eredeti olajképe az országos képtárban látható; a második Gabriel Metsu „Arczkép át­adása“, melyet Rauscher K. metszett ki igen sike­rülten, eredetije szintén az országos képtárban van meg; a harmadik Rubens „Saját arczképe“­, melynek metszését Lindner J. készítette; a metsz­­vény­­ eredetije a „Belvenere“-ben szemlélhető; a negyedik Kraft „Zrínyi kirohanása Szigetvár­ból“, melynek eredetije a közönség előtt legisme­retesebb a nemzeti múzeumból, a metszetet Stőber F. készítette; végre az ötödik Kaulbach Telije, melynek eredetije a bajor király tulajdona; a met­szetet Erdmann Martin végezte, Raab müncheni tanár vezetése alatt.­­ Nagy tűzvész dühöngött e hó 20-án éjjel Sztára községben, mint a M.-Polgárt értesítik. Éjfél tájban támadt s áldozatául esett tizenegy telkes gazdának úgyszólván mindene. Házaik ép úgy, mint más gazdasági épületeik alig egypár óra alatt el­hamvadtak. Nagy hiba volt, hogy az egész község­ben alig akadt egy használható fecskendő s a la­kosok is igen lanyhán működtek az oltás körül. Sokan összetett kézzel nézték a szerencsétlensé­­get, egyszerűen azért, mert a „más háza“ égett. Mint a levelező írja, ha oly csöndes időben, mint a tűz kiütésekor volt, a község minden lakója tel­jes erejéből igyekezett volna a tűzvész elfojtására, akkor nem lett volna tizenegy család összes keres­ménye a lángok martalékává. Hiába, nagyon kezd­jük feledni azt a szép apostoli mondást: „Szeresd felebarátodad, mint tenmagadat.“ — Remegett a keze, az öngyilkosság nem si­került. Aradon , mint az „Alföldiben olvassuk, bizonyos Stvampf-Walter Katalin nevű özvegy szerelmi viszonyban élt egy csapodár férfiúval, a­ki éppen nem vallotta azt, hogy a szerelem örök hűséggel jár karöltve. Vasárnap a búbánatos özvegy elment régi kedveséhez, hogy ha már a régi sze­relmet nem köthetik meg újra, legalább a nála le­vő ruháit kapja vissza. Ezeket s egy bizonyítványt követelt nagy hangon a menyecske. A bizonyít­ványnak szólnia kellett volna arról, hogy ő a kő­szívű férfiúnál éveken át hűséggel, becsülettel és jámborul szolgált. A férfiú azonban mindezt meg­tagadta s a zsörtölődni kezdő özvegyet durván el­utasította. Ez annyira zokon esett a csalódott sze­retőnek, hogy hazament lakására s az udvaron egy fa alatt nagy konyhakésével megmetszette tor­kát. Hihető azonban, hogy a nagy sietségben elfe­lejtette a tál szélén megköszörülni a kést, vagy igen remegett gyönge keze, mert a rögtön segítségre siető orvos a metszést csak könnyű testi sértésnek constatálta, a­mi vajmi hamar be fog gyógyulni. Meggyógyul-e ily hamar a szívén ejtett seb, az már más kérdés. — Halálozás. Almásy Antal, Jászberény város érdemesült főbírája, 54 éves korában e hó 18-án, rövid szenvedés után jobblétre szenderült. Nagy család gyászolja, s a város és társadalom egy őszinte, nemes és értelmes honpolgárt vesztett el benne. Temetése e hó 19-én legnagyobb részvét mellett történt meg.­­ A bécsi képzőművészeti akadémia tanártes­tülete július 21-én tartott ülésében határozott ki­váló tehetséget tanúsított ifjak kitüntetésére nézve. Őszinte örömmel jelenthetjük, hogy a kitüntettek között több magyar ifjú is van, kik már eddig is

Next