Ellenőr, 1877. július (9. évfolyam, 235-291. szám)
1877-07-26 / 281. szám
281. szám. hirdetések felvétele a. A cicaló hivatalban , Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Lógrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, tite & Cse czegnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadóhivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. iKiadó-hivatal: (£)uldapesten, addoratcz a 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. (SzeggéLi Jziadds. Elöfizetési árak: Egész évre . . 30 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes számára 4 krajczár.Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Budapest, csütürtök, julius 26. 1877. IX. évfolyam. A HÁBORÚ Budapest, julius 25. Mialatt Budapesten gyűlésbe seregült a lakosság, hogy kifejezést adjon megbotránkozásának a muszka hadviselés gyalázatosságai fölött, s tiltakozzék az ellen, mit egy vérengző erőszak az emberiség jelszavai alatt, az emberiség ellen vétkezik: a kínzott áldozatok jajkiáltása hivatalosan is eljut végre a magas diplomatiáig. Sürgönyök jelentik, hogy Bécsben és Londonban egyszerre nyújtották át a muszka szörnytettek lajstromát. Lehetetlen ezentúl látatlanba venni hivatalosan is az égrekiáltó vért. S lehetetlen nem emelni hivatalosan is tiltakozást a népjogot lábbal tapadó kozák hadviselési mód ellen. Az angol kormány, mely gyakran a leghazugabb mendemondák alapján is, rögtön kész volt az intéssel, mihelyt „bolgár vértanukról“ s effélékről volt szó, és keménykedni csak a portán kellett: nem mérhet más mértékkel a muszka kenyur számára sem. Az izlám vértanúinak is fáj a seb; a török anyák szíve is meg tud szakadni lándzsára szúrt gyermekeik láttán. Monarchiánk külügyi kormányától pedig egyenesen megvárja a magyar nemzet közérzülete, hogy e hallatlan vérengzések miatt erélyes tiltakozást emeljen az orosz főhadiszálláson. Hiszen az mégis csak rettenetes volna, hogy Európa szeme láttára, tűrve történjenek dolgok, melyekért a vadság századainak is pirulni kellene. Budapest, július 25. A csatatérről igen szép fegyvertényt jegyez föl a törökök javára a hadi krónika. Plevnánál két napi harcz után teljesen megverte Ozmán pasa, Schilder-Schuldner orosz tábornok seregét. Mint most kitűnik, Plevnánál két csata volt: 19-ikén és 20-án. A harcz mindkét ízben az oroszok visszaverésével végződött s 21-én a törökök mentek el az offensivába. A harczban két orosz hadosztály vett részt. Tehát egy jelentékeny haderő, s a hivatalosan bevallott elesettek száma oly nagy, majdnem kétezer, hogy e csatát méltán a nagyobb csaták közé számíthatni. Eredménye e török diadalnak az, hogy a plevnai út meg van tisztítva az oroszoktól, s most a Rasgrad felé működő hadtest háza fedetlen. Maszka atrocitások. (Éjjeli posta.) Konstantinápolyból újabb két hivatalos táviratot közölnek a lapok az oroszok és bolgárok iszonyú tetteiről, következő tartalommal. A tirnovai kormányzónak a nagyvezérhez intézett sürgönye megerősíti mindazon már jelentett kegyetlenségeket, melyeket az oroszok és bolgárok Tirnova megszállása óta elkövettek. Nevezetesen egy mecsetnek fölgyujtása, melybe Kamzskeni falu lakosai menekültek. Ezek elevenen megégtek. A sürgöny hozzáteszi, hogy az oroszok halálos fenyegetésekkel kényszerítették a fogoly muzulmánokat, hogy lőjjenek, a segítségükre érkező törökökre. Szulejman pasa tábornagy jelenti a hadügyminiszterhez, hogy 12 fegyvertelen törököt Szokurlu faluból Eszki-Zára szomszédságában, kik megadták magukat, az oroszok legyilkoltak. A bolgárok ezek közel hetet fejszével ütöttek agyon, hármat pedig fölkonczoltak a kozákok. A török kormány oly szabatosan , mint csak lehetséges, följegyezteti az elhamvasztott házak számát, és azon muzulmánokat, kik eddig legtöbbet szenvedtek. Az eredmény következő: 1. Batakban kizárólag török faluban, a szisztovai kerületben : 1. 100 ház, 200 férfi, 300 asszony; ezek közül csak hét menekült meg. 2. Ballovánban, mely török falu az afronovoi kerületben: 250 ház, 700 férfi és 1200 asszony; ezek közül csak egy egyén menekült meg. 3. Czaha-Bonaszban 100 ház, 200 férfi, 300 nő, összesen 500 áldozat; csak ketten menekültek meg a haláltól. 4. Kosztambolban 150 ház, 300 férfi, 200 nő ; három menekült meg. 5. Csenmnben 60 ház, 120 férfi, 200 nő; csak egy ember menekült meg. 6. Tundjában 250 férfi, 400 nő, 3 menekült meg. A leégetett házak száma azon községekben, melyeket a törökök az oroszoknak megérkezése előtt hagytak el a következő: Tranik Enoviban 40 ház, Veránban 150, Odalárban 180, Armadlukban 80, Burgaszban 100, Kodjinában 70, Oktyillerben 200, összesen 820 ház. 40—50 helység vegyes lakossággal alávetette magát az oroszoknak; sorsuk eddig ismeretlen. A dunai vilajet főkormányzója jelenti Buszosukból, hogy az oroszok és bolgárok múlt szombaton Jenikej falunak lakosságát, Ozmán Bazártól 8 órányira, három asszony és két férfi kivételével mind fölkonczolták. Közli faluban 5 egyént gyilkoltak meg. Muktár pasa a hadügyminiszterhez következő fájdalmas esetekről tesz jelentést: Midőn az ellenség a Csurakal és Zarukal kerületeket elhagyta, minden ültetvényt és lakást elpusztított, és a lakosságot élelem és lakás nélkül, borzasztó állapotra juttatta. Az orosz csapatok Jusszub bej csurakali kormányzónak nejét és gyermekeit, továbbá testvérét Mehemed bejt elvitték. Ezen foglyok minden lehetséges sértegetés után Tiflisbe vitettek. Sumlából jelentik, hogy a ruszcsuki angol consul Mr. Bead és Mr. de Torcy franczia katonai attadhé meglátogatták a 21 megsebesített menekülőt ; közülök 10 asszony és 11 gyermek. A dunai harctérről érkező tudósítások szerint az oroszok rendszeresen járnak el a nem védett helységek ellenében. Előbb ágyukkal rommá lövik a falukat, azután fölkonczolják a fegyvertelen lakosságot, és elviszikaz asszonyokat és megbecstelenítik, azután megölik őket. Az oroszok hasonlóval fenyegetik a keresztyén faluk lakosait is, ha nem adják meg magukat, vagy a férfiak nem mennek a bolgár légióhoz. • (Éjjeli posta.) Az ötödik orosz hadtestnek, mely most csatlakozik a dunai főhadsereghez, ordre de batailleja a következő: Parancsnok: Möller-Szakometzki báró altábornagy és szárnysegéd. A táborkar főnöke: Schaffhausen-Sternberg- Eck-Schauffus. A tüzérség parancsnoka Külchen vezérőrnagy. 8-ik gyaloghadosztály. Parancsnok: Szarazinszky. 1. Gyalog-dandár: Sas vezérőrnagy. 29. és 30-ik gyalogezed. 2. gyalog-dandár : Maim vezérőrnagy. 31. és 32-ik gyalogezred. 8. tüzér dandár 7-ik gyaloghadosztály. Parancsnok Suman vezérőrnagy. Táborkari főnök Bosen báró. 1. gyalogdandár : Nilsen vezérőrnagy. 25. és 26. gyalogezred. 12. Gyalogdandár: Juravloff vezérőrnagy. 27. és 28. gyalogezred. 7. tüzér dandár. 5-ik lovas hadosztály. Parancsnok: Taube br. altábornagy. Vezérkari főnöke Joaskin ezredes. 2. lovasdandár : Kratopkin herczeg vezérőrnagy. 5. huszárezred, 5. doni kozák ezred. 1. lovasdandár: Zergyeutovszki vezérőrnagy, 5 dragonyos ezred, 5. ukránus ezred, 9. és 10. lovas üteg. A plevnai csaták. A „Reuter“-Ügynökségnek jelentik Sumlából jul. 21-ről. Tegnap este megtámadták az oroszok Plevnát, de négy óráig tartó harcz után a törökök viszszaverték őket. Ma reggel ismételték a támadást, de 12 óráig tartó harcz után visszavonultak. Ozmán pasa üldözi őket hadával, de a további részletek ismeretlenek. Nikápolyból semmi új hír nem érkezett. Erről a porta következő elöntést tesz közzé : Ozmán pasa Viddin kormányzója távírja Plevnából, hogy dühös harcz után, mely hét óráig tartott, az ellenség megveretett, és nagy veszteséggel visszavonult. Másnap (pénteken) nagyobb erővel tértek vissza az oroszok, több oszlopra szétoszolva ismét támadást intéztek csapataink ellen. De képtelenek voltak ellentállani katonáink erélyes rohamának, az ellenség tehát csakhamar rendetlen futásnak eredt, és borzasztó veszteséget szenvedett. Nagy mennyiségű fegyver és lőszer, továbbá három tüzérségi szekér esett csapataink kezei közé. A „Reuter“-ügynökségnek jelentik továbbá jul. 21-től Konstantinápolyból. A brit consulatus sürgönyt kapott Plevnából, mely jelenti, hogy Ozmán pasa, Nikápoly fölmentésére, két napi harcz után Plevnába érkezett, és megverte az oroszokat. A „Daily Telegraph“-nak jelentik Perából jul. 22-ről, hogy a szultán Mehemet Ali pasát, mielőtt ez Sumlába utazott volna, aranynyal kivert karddal és két kitűnő lóval ajándékozta meg. Ugyanezen lapnak jelentik Drindpolyból jul. 21-től: Szulejmán pasa csapatai Montenegróból megérkeztek a homlokvonalhoz. Reuf pasa Eszki-Zárában táboroz nagy haderővel. Csatározások folynak az egész vonal hoszszában. A bizalom teljesen visszatért. Az oroszok hadereje Kazanlikban 8000 gyalog és 2000 fölkelő. Szulejmán pasa itt van. Az oroszok folytonosan kelnek át a Sipkaszoroson. Filippopoliba török csapatokat küldöttek. A bolgárok fölégették Jeni-Zárát. Drinápoly és Bazardsik között a vasút még érintetlen. A paniqne még mindig tart, és folytonosan menekülnek az emberek. Szulejman pasa tegnap szállott partra Dedeagacsban, és holnap Kuleli Burgasba érkezik. Olaszország magatartása. Az olasz külügyminisztériummal jó viszonyban álló „Italie“ ezeket írja: Az osztrák sajtó, mely Olaszországnak fegyveres beavatkozási terveiről beszélt, Antivárinak olasz csapatok által való esetleges megszállását jelentette, az orosz-olasz szövetséget és Albániának csapataink által szándékozott megszállását fölfedezte, most újra megemlékezik ezen fölfedezéseiről, és beismeri, hogy értesülései nem voltak alaposak. Az osztrák hivatalos lapok voltak az elsők, melyek az Olaszországból jövő dementik bevárása nélkül, ily értelemben nyilatkoztak. Mi részünkről, a külföldi sajtóban majd az állítólagos levásárlásról, majd a szabadságolt tisztek behívásáról, majd a hajóhadnak egyik kikötőből a másikba tett küldéséről megjelent commentárokra, felelet gyanánt csak annyit mondhatunk, hogy Olaszország a jelen pillanatban tökéletesen azon állapotban van, melyben más években volt ezen időszak körül. Olaszország külföldi politikáját eddig folyton azon kívánság vezette, hogy azon szerencsétlenségeknek, melyek a háborúval járnak, minél előbb vége szakadjon, de elkülönözötten sohasem járt el, és minden lépése azt mutatta, hogy sohasem vált el a hatalmaktól, melyek a conferentiában résztvettek. Az utóbbi időben, mint az „Oesterreichische Corr.“ constatálja, javasolta, hogy a hatalmak együttes lépéseket tegyenek a már elveszettnek gondolt Montenegro javára. Olaszország tisztán csak emberies szándékból cselekedte ezt, de minthogy a hatalmak nem tartották szükségesnek ezen lépést, melyet az események különben is fölöslegessé tették, Olaszország belenyugodott elhatározásukba. Magától értetődik tehát, hogy Olaszországnak a keleti kérdésben nincs más érdeke, mint hogy az ellenségeskedések lehető hamar megszűnjenek, hogy a bonyodalmak elkerültessenek, melyek különben jelenleg a Romából ma érkezett jelentések szerint elmellőzöttek gyanánt tekinthetők. TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL. A plevnai török diadal. Pétervár, jul. 25. (Hivatalos.) Tirnovából jelentik jul. 22-ikéről a következőket : Schilder-Schildner tábornok 20-án az első dandárral és ötödik divisióval megtámadta Plevnát az éjszaki oldalról, a Kosztroma ezred pedig 8 ágyúival kelet felől. A támadás teljesen meghiúsult. Schilder-Schuldner tábornok viszszavonult a bjelai töltésre. 21-kén erősítés érkezett, melynek annyi időt engedtek, hogy kipihenje magát. A törökök Plevnában maradtak, megtartva azt. Az oroszok vesztesége: 2 ezredes és 14 tiszt elesett. 1 tábornok és 36 tiszt megsebesült, 1878 ember esett el és sebesült meg. További részletek ismeretlenek. — A tüzérség vesztesége csekély volt. (Karsamachner Schilder-Schuldner tábornok ur. Szerk.) Bécs, jul. 25. (Saját tudósítónktól.) A porta nagykövete ma Andrássy grófnak egy közleményt adott át az oroszok iszonyatosságairól. E szerint 6 falu teljesen el van pusztítva és megsemmisítve, úgy hogy gyakran 900 ember közül csak három mentette meg pusztán életét. A lerombolt házak száma már több 800-nál. London, júl. 25. (Eredeti távirat.) Muszurus pasa ma az angol kormánynak terjedelmes munkálatot nyújtott át az oroszok kegyetlenségeiről statisztikai adatokkal együtt. A „Times“ holnap fogja közleni, a közlemény fensátiót fog kelteni. Szeverin, jul. 25. (Eredeti távirat.) A törökök elhagyják a szerb határt, onnan a csapatok Szófiába mennek. Konstantinápoly, jul. 25. (Eredeti távirat.) A porta torpedókat rendel meg Bécsben, a Zubovics mintájára. Újvidék, jul. 25. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A „Srbski Narod“ irja, hogy Oroszország Szerbiában kétszinüsködik s csodálkozását fejezi ki azon, hogy az agg Gorcsakoff herczeg nem törődik ezzel. A „Narod“ figyelmezteti a bolgárokat és szerbeket, hogy Oroszország a keresztyéneket a szabad nemzetek rovására szabadítja föl. London, júl. 25. Az alsóházban tett kérdésre, váljon a kormány megjelölte-e Oroszország előtt a pontot, ahol ellenséges állást kell elfoglalnia Oroszország ellenében, kijelentette Northcote, hogy alkalmatlannak tartja ezen kérdésre válaszolni. A kormány értesíteni fogja a házat, ha közölni való informatiója lesz. Bécs, júl. 25. A „Pol. Corr.“ egy pétervári távirata jelenti: Irányadó orosz körökben Angolország lépéseit nem sokat jelentő demonstrate gyanánt fogják föl; itt azon erős hitet táplálják, hogy az isolált Anglia kerülni fogja a háborús lépéseket; Gallipoli esetleges megszállása csak akkor idézhetne elő összeütközést, ha a brit csapatok a török csapatokkal egyesülnének; a nem agressív partraszállást Gallipoliban pedig Oroszország egyszerűen ignorálná. Köln, jul. 25. A „Köln. Ztg.“-nak jelentik Peruból, jul. 24-ikéről. Ázsiában az oroszok Ardabánból az oltűi után előrenyomulnak. Berlin, jul. 25. A „Prov. Corr.“ írja : A próféta zászlajának kibontása azon esetre, ha Konstantinápoly fenyegettetnék, és mely harczra hívja föl a mohamedánokat a keresztyén hivők ellen, — esetleg a semleges hatalmak beleszállását vonná magaután. Bécs, jul. 25. A „Pol. Corr.“ jelenti Konstantinápolyból, 23-ikáról. Az oroszoknak a Balkánon való előnyomulása következtében itt a viszonyok igen fenyegetők. A német nagykövetség titkára Hirschfeld, ki nem rég Bulgáriába küldetett, jelenti Reus herczegnek, hogy a jenizárai keresztyén lakosságot a törökök leölték. Korduriotisz görög követ tegnap Kavarnából táviratot kapott, mely jelenti: E pillanatban itt Balcsiktól egy órányira a keresztyéneket öldösik ; ha nincs emberi segítség, holnapig vége lesz mindennek, mutassa meg e táviratot minden nagykövetnek. — Egy Várnába küldött Lloyd-gőzös ennek következtében Balcsikba ment, hogy esetleg a menekülteket fölvegye. Layard angol nagykövet gyorsan egy hadihajót rendelt oda. A szultánt igen borús hangulatba ejtette Namik pasának jelentése, mely azt mondja, hogy a hadsereg állománya szökés és betegség folytán 40,000 emberrel megfogyott. Mehemed Ali pasa, kinek a szultán személyesen adta át a hadvezérséget, 8 napi időt kért, hogy a harcztéren tájékozhassa magát. Szulejmán pasa 21,000 emberrel és 2000 lóval Drinápolyba érkezett. A porta értesítést kapott, hogy 8 nagyobb angol szállító hajó csapatokkal Anconába indulva útban van. Belgrád, jul. 25. („Budap. Corresp.“) A harczias izgatás mindig nagyobb mérveket ölt. Nevezetesen arra hivatkoznak, hogy Szerbia semmit sem fog nyerni, ha Oroszország teljesen megsemmisíti is Törökországot, ha Szerbia defensív állást foglal el. Szerbiának még Oroszország akarata ellenére is actióba kell lépnie, hogy szinte zálogot nyerjen. Bécs, júl. 25. (Budap. Corr.) Lord Derby a hatalmakhoz intézett körlevelében már jelezte, hogy Anglia Konstantinápoly közelében török területet akar megszállani, hogy minden eshetőségre készen álljon. Ausztria-Magyarország ezen irányban egyelőre semmi lépéseket nem tesz, és az aratás bevégzése előtt általában semmi katonai elhatározást nem tesz. A Szulina-torkolat beiszapolására vonatkozólag, az itteni külügyminisztérium kezdeményezése folytán, Németország és Anglia is protestálni fognak. Róma, júl. 25. A „Liberia“ jelenti: Tegnap óta jegyzéket váltanak a cabinetek ; azt hiszik, hogy csak a megállapodás létesítéséről van szó, a flotta collectiv-actióját illetőleg, melynek hivatása az egyesek actióját megakadályozni, és az idegen alattvalókat Konstantinápolyban hathatósan megotalmazni. EGYÉB TÁVIRATOK. Kolozsvár, julius 25. (Az ,,Ellenőrz eredeti távirata.) Browning György ismert angol író és tourista tegnap este Sáromberkén, gróf Teleki Samunál torkát elmetszette és meghalt. Törvényszéki bonczolat után temetik. Öngyilkosságának okát nem sejtjük. (Lásd bővebben a Browningról szóló hírünket. Szerk.) Marseille, júl. 25. A községi tanácsot föloszlatták, és községi bizottságot neveztek ki helyébe, Francziaországból. Caillaux pénzügyminiszter, föllelkesülve Fourtou példáján, szintén körrendeletet intézett ressortja fő hivatalnokaihoz, melyben a választásokra vonatkozólag a következőket köti a hivatalnokok szívére: ,,A kérdés, mely nem sokára a választó testület elé kerül, kiváló fontosságot nyer a jelen körülményektől. A conservativeknek az lesz feladatuk, hogy Mac Mahon tábornagy úr, a köztársaság elnöke számára megadják az eszközt arra nézve, hogy biztosíthassa a fennálló intézmények rendes működését, fentarthassa a békét az országon kívül, s a rendet azon belül. A kormány nem is fog habozni megjelölni a választóknak azon jelölteket, kik támogatják politikáját, s akiknek a szavazás előnyét biztosítani óhajtja. Szükséges, hogy a kormány működését ne akadályozzák azok, kik azt bármily fokban is képviselik ; ezeknek ellenségeskedését a kormány nem engedheti meg. A belügyminiszter ezt már kijelentette a kormány nevében, s kérem önt, figyelmeztesse erre nevemben a rendelkezése alatt álló hivatalnokokat. Fenntartva szavazatuknak föltétlen szabadságát, a pénzügyminisztériumtól függő hivatalnokok és ügynökök oly magatartást kötelesek tanúsítani, mely nem engedi meg, hogy a kormány ellenfelei közé lehessen őket sorozni, s az ellenpártok javára használhassák fel .azon befolyásukat,a melylyel hivataluk folytán birnak.“ * Ekközben nagy hevességgel folyik a harcz a monarchicus pártok közt. A „Gaulois“ említettük manifestum-féle czikke éppen nem járult a bomladozó összetartás megerősítéséhez. Az „Agence Havas“ útján most a kormány a vidéki lapoknak a következő értesítést küldi: „A „Gaulois“ szombaton este közlött „Szavak és tettek“ czímű czikkét politikai köreinkben élénken magyarázgatják, általában Roucher urnak tulajdonítják azt, s a conservatív párt szakadását látják benne, a bonapartisták ugyanis elválni akarván, ha a kormány nem teljesíti minden követelésöket.“ A „Gaulois“ pedig újabban így ír: „Azon esztelenség kifejezésére, melyet elkövetnénk, ha folytatnák odaadásunk terméketlen működését, van egy kifejezés, mely pórias ugyan, de megfelel a tárgynak: „vesszőt hoznának, hogy fölcsapjanak vele.“ Ez bizony ostoba szerep. Nem fogadnék el semmi áron még akkor sem, ha sokkal parancsolóbb tekintetek nem tennék kötelességünkké, hogy ügyünket elválaszszuk a kormányétól. Nincs kedvünk megmondani azt amit láttunk és tapasztaltunk, midőn azt hittük, hogy el vagyunk hivatva ugyanazon harczot viselni, mint a tábornagy tanácsosai ; amit tudunk, akár bizalmas közlések, akár következtetés útján, nem szükség a közönség előtt ismételnünk. De szabad konstatálnunk a helyzetet s kötelességünk megmagyarázni álláspontunkat. íme. A nagy és igaz ok, melynél fogva, mi azt hiszszük, hogy a bonapartista elemnek meg kell válnia az uniótól, melyet a legitimisták is ott akarnak már hagyni, az, hogy a kormány azt tűzte ki feladatául, mikép elárulja önmagát, s biztos vereségre kárhoztatja saját vállalatát. A nagy és igaz ok az, hogyha készek volnánk is résztvenni a harczban, s elviselni felelősségi részünket a vereség esetében , nincs kedvünk összekötött kézzel és lábbal vágóhídra vitetni magunkat, mint borjukat a szekeren. * Szegény royalisták sehogy sem tudják érteni, hogy miért békétlenkednek úgy a bonapartisták ; egy lapjuk így fakad ki: „A royalista párt saját hasznára zsákmányolja ki a kormánybefolyást ? S minő eszközökkel ? Eddig azt hitte az ember, hogy a prefektúrák és más befolyásos hivatalok szétosztásában, az imperialista párt túlságos kedvezményben részesült a többi antirepublikánus pártokhoz képest. Azt is hitte az ember, hogy a bonapartistáknak a minisztériumban képviselőik vannak, aminek a royalistáknak nincsenek. Szeretnék tudni, hogy mit tart mindezek felől a május 16-diki kormány.“ * (Éjjeli posta.) Hugo Viktor a lyoniaknak hozzáintézett iratára a következő levéllel válaszolt: „A pillanat fenyegető, a megpróbáltatások ideje talán újra kezdődik, de akkor mi is „mindvégig“ elmegyünk. Számunkra, nagyon akaratunk ellenére, veszedelmes helyzetet teremtenek; minthogy meg kell lenni, fogadjuk el. Ami engem illet, a kötelesség semmi következményétől nem fogok visszariadni. Ha száműzetésből jövünk, jogunk van arra, hogy a száműzetésbe visszamenjünk, s az élet áldozata semmi a haza áldozatához képest. De ne féljünk semmitől ! Mint szabad Francziaország szabad fiaival a viszonyok hatalma velünk van, s ehhez járul még az eszmék hatalma. Ez a civilisatio két legerősebb áramlata. A jövendő iránt lehetetlen a kétség. Igazság, ész, jog fog győzni, s e nyomorult viszályból a szavazati jog mindenhatósága által talán rázkódás és harcz nélkül a boldog, enyhe és erős köztársaság fog feltámadni. A franczia nép az emberiség hadserege, s a lyoni demokráczia ennek elővédje. Hova megy ez a hadsereg? A béke felé! Hova megy ez az elővéd ? A szabadság felé ! Lyon férfiai, testvéreim, üdvözöllek! Hugo Viktor: Az amerikai munkásháború. Nem zavargás az többé, ami az Egyesült Államokban a vasúti munkások páratlan strikeja folytán történik, hanem valóságos háború. A ma érkezett angol lapokban a „Reuter“ ügynökség következő táviratait olvassuk: Július 21. A vasúti munkások strikeja egyra tart, s megbénítja a forgalmat a baltimorei, ohioi, pennsylvaniai és éhiói vasutakon. Baltimoreből, Philadelphiából, Rochesterből és Columbusból miliczezredek mentek a vonatok védelmére. Baltimoreban tegnap este egy 5000 főnyi néptömeg kövekkel és lőfegyverekkel megtámadta a baltimorei milicziát, midőn a kaszárnyából a vasúti állomáshoz ment. Miután több katona megsebesült, ezek parancs nélkül tüzeltek, miáltal 10 zavargó megöletett és 30 megsebesült. A mob erre felgyújtotta a vasúti állomást, mely félig elhamvadt, lerombolta a táviró hivatalt s fölszaggatta a síneket. A miliczia utasítást kapott, hogy maradjon a városban és tartsa fenn a békét. A marylandi kormányzó proclamatiót bocsátott ki, melyben felszólítja a zavargókat, hogy oszoljanak szét. Mint hírlik, a strike elérte már az Atlantic- és a Great Western-pályát is, és St.Louisban is kitörőfélben van. Júl. 21. Este. A legutóbbi hír nem valósult, ha nem történtek újabb kihágások, de estére több anton zavargásoktól félnek. Azon vasutakon, hol strike uralkodik, a teherszállítás teljesen megriadt. Hayes elnök proclamatiót bocsátott ki, felsósítva a baltimorei és ohioi vasút strikeoló mum-tut. 22. Zavargó tüntetések fordulnak elő szakadatlanul a felizgatott vasúti vonalakon. Baltimoreban több személy megsebesittetett s 100 zavargó elfogatott. Pittsburg tényleg kezében van 3000 strikeolónak és azok barátjainak. A tegnapi zavargásban ott 20 ember megöletett és 29 megsebesült. Tegnap este többen megölettek. Három katonát, kik a gépházban el voltak torlaszolva, meglőttek, mikor kiszabadulni igyekeztek. Pittsburgban több helyen tűz volt. A pensylvaniai vasúton a személyforgalmat megszüntették. A strike hétfőn valószínüleg elhat az ohioi és missisippii vasútra is. A felgyújtott baltimorei vasúti épület újabb hírek szerint csak kevéssé sérült meg. Jul. 22. Délben, Pittsburgnak borzasztó éjjele volt. A mob rálőtt a pensylvaniai vasút kocsiira, műhelyeire s a mozdonyain ellen egy Gatlingágyut állított föl. A miliczia viszonozta a tüzet, kirohant a színből, és rálőtt a támadókra. Előbb visszavettetett, de újabb kirohanást intézett erős colonneban s az Alleghány partján levő fegyvertárba nyomult. Hírlik, hogy a harczban 50 személy megöletett és sőt megsebesült, 70 mozdonyt, 250 vaggont és a gépszint elégették. A kárt 2 millió dollárra becsülik. Az izgalom mindenütt igen erős, s nehéz a tényállást kifürkészni. Ma Baltimoreban minden nyugodt. A váltóőrök és fűtők strikeja mindinkább terjed. Szombaton délután a philadelphiai milicziából 1000 ember érkezett Pittsburgba, s ama helyre vonultak, hol a strikeolók magukat eltorlaszolták. Útjukban kövekkel dobálták meg őket, mire lövésekkel feleltek. A strikeolók dühösek lettek, s miután nagy erősítést kaptak, kifosztottak több fegyveres boltot, ezen módon sok fegyvert és 3 ágyút kerítve hatalmukba. Erre a miliczia a mozdonyszinbe menekült, hol a tömeg ostromolta. A pittsburgi sheriff megöletett, Pearson milicz-tábornok megsebesült. Pennsylvania több pontjáról a miliczia a zavargások színhelyére vonul. A pennsylvaniai mob, úgy látszik, csak részben áll vasutasokból s sok más munkás és garázdálkodó van köztök. Baltimoreba egy csapat sorkatonát és tengerész-katonát összponsítottak Hancock tánok parancsnoksága alatt. Az ohioi miliczia Newarkba megy, hol szintén zavargások törtek ki. Altonában is strike van, s a mob ott egy katonával megrakott vasúti vonatot feltartóztatott.