Ellenőr, 1877. október (9. évfolyam, 402-459. szám)
1877-10-21 / 440. szám
61, melyet a túloldal elfoglal, a terményadó a külnbséget és a hátrányokat részünkre sokkal inkább tenyészteti és jobban megközelíti azon álláspont, melynek Kerkápoly kifejezést adott, mint az talányadó. De másrészről csodálkozik, hogy Ker■ápoly nem vette észre azon inconsequentiát, mint mindazok összefüggésére nagy súlyt helyez, melyek a különféle kiegyezési javaslatokra vonatoznak, mely abban volna, ha követelnék, hogy a részadó mindenkép az átalányozási adórendszerre ektettessék, a terményadó pedig teljesen ki legyen árva, a czukoradónál pedig kizárnak mindenáron terményadót és az átalányozási rendszer behozását követelnék. Elismerve hogy a fogyasztás quótájának directon való megállapítása lehetetlen, s inderecte számtam is nehéz, kétségtelennek mondja, hogyha ezen évlény szerint is vesztünk, a restitutiónál többé nem oszthetünk. A Kerkápoly által beterjesztett javaslaton valami nagy eredményt nem lát, úgy van megyőződve, hogy az előterjesztett törvény a körülményeknek annyiban megfelelt mindenesetre, amenynyiben a körülményeket az eddigieknél tetemesen nyitja, és amennyiben recompensatiót talál a többi érvényekben, melyek a kiegyezés tárgyában alkotottak. A törvényjavaslatot elfogadja. Irányi Dániel utal azon következetlenségre, melybe szerinte, Kerkápoly esett, midőn a törvényjvaslatot elfogadja, s elfogadásra ajánlja határzati javaslatát. Figyelmeztet, hogy akik aláírták határozati javaslatot, nem szavazhatnak a törvényavaslatra. Széll Kálmán : Csak két észrevételt kíváok tenni egy ma szólott képviselő úr beszédének fején mondottakra. Az egyik az, hogy a t. képviselő úrnak néete szerint ezen törvényjavaslatnak előterjesztése sak azt bizonyítja, hogy én felületes javaslatot, munkálatokat szoktam a törvényhozás elé terjszteni, mert hisz beismertem, h a mint ő mondá - hogy a terményadó első látszatra helyes. Én megígértem a terményadót a múlt nyáron, mostismertem, hogy csalódtam, kapacitálódtam az iánt, hogy nem helyes, és hoztam egy másik taklatok Rectificálnom kell ezt, mert nem egészen úgy 11. Én a terményadóról szóló törvényjavaslatot íoltommal nem terjesztettem a ház elé. Ha a képviselő úr tud róla, én nem tudom. De az én foltommal ily javaslat a ház elé az én kezemből em került. T. képviselő úr azt mondja, hogy én hallottm valamit harangozni arról, hogy ez általányoási eljárás mellett azon különböző gyártási proedura, amely a roszabb minőségű, vagy jobb minőségű répánál dívik, kiegyenlíti később a rozabb és jobb minőségű répa közti különbséget. Hát te hát, én a t. képviselő urat arra figyeleztetem, hogy ő, aki minduntalan és nagy apdombbal hivatkozott azon enquétekre és azon szakestüéletek nyilatkozataira, melyek itt-ott az ő ínye zerinti kijelentéseket tesznek, s rendesen csak akor szokott rájuk hivatkozni, mikor éppen az ő igére nyilatkoznak, figyelmeztetem, hogy a czuorkérdéssel is foglalkozott egy szaktestület 1869- en s a mikor én ez argumentatiót használtam, örülbelől csakugyan azt mondtam, mint e czukorügető-bizottság. Én tehát nem harangozni hallottam, hanem zuttal éltem ugyanazon testület szakértő véleméyével, melyre ellenemben a t. képviselő urak, s különösen ő olyannyiszor hivatkoztak. Méltóztásék azt jobban elolvasni és ne csak azon részeit eszelni, amelyek önök ínye szerintiek és önök álláspontját látszanak védeni, hanem méltóztassék elengedni, hogy mi azokat hozzuk fel, melyek a mi álláspontunk megerősítésére szolgálnak. Én tehát magáról a kérdésről nem akarokzólni; nem akarom cáfolgatni, hogy a t. képvielő úrnak igaza van-e abban, hogy Magyarország agyasztja a monarchiában fogyasztott czukor 1/8-át, mbár meggyőződésem mást mond. Arról nem szólok, hogy a t, képviselő úr kétségbe vonja, hogy a belfogyasztás a termelőgyáraknak csakugyan javára van, ha a kivitel praeniumát megkapják a gyárosok, csak egyet vagyok kénytelen constatálni, és ez az, hogy e házban az egész vita alatt minden ember hangsúlyozza, hogy I restitutio mai elszámolási rendszeréből Magyaroszágra háramló kár méltányos, helyes alapokon kigazittassék, kijavíttassék, s ez helyes kívánság; le méltóztassanak elképzelni azokat, képviselő urak, kik e törvényjavaslatot ellenzik, kik tehát elenzik azt, hogy a czukoradónál azon anomália, hogy 11.000,000-t fizetünk, mikor csak 10.000,000-t kapunk,orvososítassék,hogy a restitutió kérdést lehet-e az általunk indicált irányban orvosolni, ha a cukoridónál a status quot fenn akarjuk tartani ? Ez olykót kiegyenülhetlen álláspont, oly két méltánytalan övetelés, melyet magam részéről egy perezben tájamon sem mernék kiereszteni. Ezzel te bát, végeztünk volna a kérdéssel. Egy pár szóval akarom érinteni azon hatá- trozati javaslatot, melyet Kerkápoly Károly t. ba- srátom előterjesztett. (Halljuk !) Én nem tagadom azt, hogy egy ideális, egy minden tekintetben igazságos és helyes adórendszernek egyik követelménye, hogy mindazon faktor számba vétessék, amelyek közreműködnek bizonyos oly czikk előállításánál, mely adóval terheltetik. De arra vagyok bátor figyelmeztetni a t. képviselő urat és a t. házat, hogy ez egy oly nehéz dolog a gyakorlati alkalmazásban, és oly komplicált kérdés, hogy nagy kételyeim vannak a felől, hogy főleg az átalányozási rendszer mellett, melynek megtartását pedig a cukoripar elsősorban igényli, gyakorlatilag megoldható lesz-e. Már maga Kerkápoly Károly t. képviselő úr s helyesen megjegyezte, hogy ha már a zónákat i meghúzzuk, miért legyen más az elbánás a zónán innen, mint a zónán túl. Ez Oroszországban meg megy, hol nagyok a termelési differenciák, de nálunk, hol ezek mégsem oly nagyok, hol nem is oly megállapodottak, hanem változnak, azokat oly biztosan fixírozni nem lehet. Ezen rendszernek praktikus alkalmazása odavezetne, hogy nemcsak egyes vidékekre és termelési kerületekre kellene különkülön adótörvényeket hozni, készíteni, hanem valósággal cataszert kellene készítenünk minden egyes gyárra nézve. A határozati javaslatot annyiban, amennyiben Kerkápoly I. képviselőtársam ezt maga sem köti a jelen törvényjavaslathoz és a kormányt arra hívja fel, hogy ezen kérdést a jövő szempontjából tanulmányozza, a magam részéről nem ellenzem, nem is ellenezhetem. Ezen azonban nem mehetek túl és az iránt több kötelezettséget nem vállalhatok. Erre nézve egyéb nyilatkozatot annál kevésbbé tehetek, mert — ismétlem — azt hiszem, hogy egyebeket most nem is említve, oly nehézségekkel kellene ezen kérdésnek a gyakorlati kivitelben megküzdeni, melyek már magukban is ezen eszme foganatosítását minden esetre igen problematikussá és kérdésessé teszik. Tanulmányozni fogom tehát a kérdést, de ennél tovább nem megyek. (Helyeslés a középen.) Erre következik a név szerinti szavazás, melynek eredménye lett, hogy a törvényjavaslat 138 szóval 70 ellenében elfogadtatott. Távol volt 238 képviselő. Kerkápoly határozati javaslata szintén elfogadtatott. Szivák Imre, a kérvényi bizottság előadója felolvassa a kérvények 42-ik sorjegyzékében foglalt 125 számú kérvényt, s a ház változatlanul elfogadta. Következett Péchy Tamás közlekedési miniszter úr felelete Szluha Á. képviselő kérdésére. Péchy Tamás közmunka és közlekedési miniszter : T. ház! Szluha Ágost képviselő úr még f. évi június 14-én intézett hozzám egy interpella- t t,sot, s arra a választ e napokban megsürgette. Minthogy pedig én azt tartom, hogy egy alkotmá- súlyos miniszternek legelső kötelessége a házszabályokat benn a házban épúgy tisztelni, mint künn a törvényeket, kénytelen vagyok elmondani az okokat, melyek miatt a hozzám intézett kérdésekre eddig nem válaszoltam. Az interpellatio ugyanis a múlt ülésszak vége felé intéztetett hozzám, amikor orvosi tanács folytán a házba nem igen járhattam el, azután pedig beállván a szünet, ismét nem felelhettem. Midőn a ház ismét összejött, szándékom volt felelni, de akkor a t. képviselő úr volt szabadságon. Megvallom, hogy miután ép e nyár folytán, e tárgyban azon vidékről egy küldöttség járt nálam, melynek véleményemet megmondottam, s én eredetileg azt akartam a képviselő úrtól megtudni, kíván e még külön választ, minthogy azonban ő a választ megsürgette, bátor vagyok a t. ház engedelmével az interpellatióra most felelni. Az interpellatió így szól: Tekintve, hogy a Tisza és mellékfolyóinak az országos kormányok tervezetei szerint történt szabályozása óta különösen az alsó Tisza-völgy majdnem évenként, megújuló a szabályozás előtt nem ismert magasságú áradásoknak van kitéve; tekintve, hogy ezen áradások magassága fokozatosan emelkedik, úgyhogy előre még csak sejteni sem lehet, hogy a folyam medre szabálytalanságaiból eredő bajok végződni, hol és mikor fognak . A tekintve, hogy az ősök által árvízmentes magaslakon alapított virágzó városok és községek helyre nem hozható károknak, a lét és nem lét esélyeinek lettek kitéve; tekintve, hogy a milliókba került szabályozási töltéseknek a fokozatosan emelkedő áradásokhoz szüségeses fölmagasítása s az évenkénti vízvédelmi költségek az érdekelt városok, községek és birtokosok anyagi erejét, ha még eddig nem, de előbb utóbb kimeríteni fogják; tekintve, hogy a kormánynak legfőbb és legkomolyabb kötelessége a jelzett bajoknak orvoslása; tekintve végre, hogy ezen bajok forrása a Tisza és mellékfolyóinak szabályozásával legszorosabb kapcsolatban állónak látszik , a következőkre kérek feleletet: 1. Tanulmányoztatta e az igent, miniszter úr a kü-ionosén Szeged város és környékén fokozatosan emelkedő vízszin duzzadásnak valódi okait? 2. Ha, amint bizonyos, hogy ezen gazdag virágzó magyar vidék végveszélyeinek elhárítására addig tett intézkedések nemcsak, hogy eredményre vezetők nem voltak, sőt inkább a bajt fokozták, hajlandó-e szükség esetén a tiszaszabályozási rendszer gyökeres megváltoztatásával a vidék üzleti gazdasági nyilvános és magánéletén lidérczként nehezülő veszélyt elhárítani ? 3. Legyen szíves ez irányban szándékolt lépéseit a t. házzal közölni. Mielőtt t. ház magára a hozzám intézett három kérdésre áttérnék, előre kell bocsátanom arra nézve, amit a t. képviselő úr mond, hogy a Tisza völgye majdnem évenként megújuló, a szabályozás előtt nem ismert magassága áradásoknak van kitéve, hogy 1876 és 1877-ben, tehát a legutolsó két évben az alsó Tisza vidéke rendkívül nagy árvízveszélynek volt kitéve; de téved a t. képv. az abban, hogy az áradás évenként fokozódik, mert különben lehetetlen lett volna, hogy a képviselőház ez irányban semminemű intézkedéseket ne tegyen. Hisz méltóztatik tudni, hogy a törvényhozás a felső Tiszára 1,600,000 irtot szavazott meg, ami, ha az alsó Tisza lett volna fenyegetve, indokolható nem lenne. 1830-tól, az első nagy árvíz idejétől, valamint 1853- ban, 1855-ben, és 1860-ban és 1867-ben — ezek voltak az árvizes esztendők — a veszély inkább a felső-Tisza vidékét érte, mint az alsó Tiszáét. Ott szakgattattak fel a töltések, és meglehet éppen annak következtében, hogy a víz ezáltal árteret nyert, meglett kimérve az alsó Tisza vidéke. Csupán az elmúlt hét esztendőben szenvedett nagyon az alsó Tisza vidéke. 1876-ban nem érte el különösen Szegednél a viz azon veszedelmes magasságot, melyre 1877-ben emelkedett. Ez leginkább Szegednél magánál volt észlelhető és specialiter a Maros vizének befolyása következtében, mint a mely folyó rendkívüli áradást ért el 1877-ben olyat, mint máskor alig szokott elérni, a Tiszával együttesen pedig épen nem szokott elérni. Eddig ugyanis épen Szeged vidékén létezett azon tapasztalás, hogy a Maros árvize nem szokott a Tisza árvizével összejönni. Az idén az a rendkívüli eset volt, hogy együvé jöttt a két nagy árvíz és Szeged város csak igen nagy erőfeszítések árán kerülhette el a nagy veszedelmet. Ezeknek előrebocsátása után áttérek magukra a kérdésekre. A t. képviselő úr első kérdése az: „tanulmányoztattam-e a különösen Szeged városában és környékén fokozatosan emelkedő vízszin-duzzadásnak valódi okait ? Nagyon egyszerű okai vannak különösen a Szeged melletti duzzadásnak és fájdalom ezen okok legfontosabbikát épen Szeged városa teremtette. Szeged városa ugyanis a Marost 1851-ben nagy áldozattal önmsiga, saját költségén a város feletti különben is igen szűk Tiszameder fölében vezetvén a Tiszába, azáltal, hogy a szűk meder, mely magát a Tisza vizét sem képes kellőleg átbocsátani, s most még a Maros vizével is fokozódott, s így ily nagy vízmennyiséget éppen nem bocsáthatott keresztfü, mondom, ezáltal idéztetett elő a duzzadás legfőbb oka. Innen van, hogy Szeged városa ily nagy veszélynek van kitéve. Hozzájárul ehhez az is, hogy közvetlenül a szegedi várnál 73 ölnyi szélességű lévén csupán a Tisza, azt a vizet, mely másutt sokkal nagyobb területen folyik keresztül, melynek tulajdonképeni árteret 400 ölre kellene megszabni, nem képes átbocsátani, és így némileg az is oka a duzzadásnak. Van ezenkívül más természetes oka. Az egyik az, és ez már nem Szeged városán múlik, hogy Szegeden alul vannak átmetszések, melyek az állam által készíttettek, s ezek még ki nem képződtek. De a duzzadások egyik oka az is, hogy" ami egészen természetes, és mindenütt előfordul, az összeszoritott viz, vagyis a szabályozott viz, mely védgátak által lefolyásában gátolva van, bizonyos vizszinig emelkedik, mert az az előtti ártérre többé ki nem mehetvén, sőt némely átmetszések által még meg is gyorsíttatván, azt a vízmenynyiséget, mely azelőtt hónapokig stagnált, kénytelen elvezetni, és így duzzadásokat okoz. Ezek az okok, melyek Szegeden ésvidékén duzzadásokat okoznak. Azt kérde továbbá a t. képviselő úr: „Ha, amint bizonyos, hogy ezen gazdag, virágzó magyar vidék végveszélyeinek elhárítására eddig tett intézkedések nemcsak, hogy eredményre vezetők nem voltak, sőt inkább a bajt fokozták, hajlandó-e szükség esetén a kiszabályozási rendszer gyökeres megváltoztatásával a vidék üzleti, gazdasági, nyilványos és magánéletén lidérctként nehezült a veszélyt elhárítani? Nem tudom, mikép érti a t. képviselő úr a tisza-szabályozási rendszer megváltoztatását, mert én legalább azt hiszem, hogy a rendszert megváltoztatni nem szükséges, de nem is lehetséges. E rendszer van elfogadva európaszerte, t. i. az átmetszések és védgátak rendszere, s a Tisza szabályozása is e rendszer szerint van keresztülvive, s ezen alapul. Nem tudom, miért volna ok ezen rendszer megváltoztaására. Más rendszer van, igaz, megkísértve Frannziaországban, hol az egyes völgyeken, hol a vizek leszolgálnak, gátak építtetnek, melyek a vizeket folytonosan és egyenlően lebocsátják. E rendszert azonban én két okból nem tudnám elfogadni ; először azért, mert még nem érvényesült helyesnek, s ott is, hol megkisértetett, — a Rhone völgyében, — abban kellett hagyni; másodszor azért, mert igen nagy költségbe kerül. Hogy az egész Kárpáth vidékét, melyből a víz Tiszába szolgál, ily védgáttal lássuk el, arra mi képesek nem volnánk. Mondom, én a jelenlegi rendszer megváltoztatására okot nem látok. Arra nézve azonban igenis van ok, hogy amennyiben e rendszer itt vagy ott nem vitetett helyesen keresztül, vagy amennyiben némi változtatás szükséges, megtétessenek a kellő lépések. És itt jövök a harmadik kérdéshez, mely így szól: „Legyen szíves ez irányban szándékolt lépéseit a t. házzal közölni.“ Mikor én a minisztériumot átvenni szerencsés voltam, természetesen a legelső időben már az ország vízi viszonyaival is foglalkoztam, s akkor azon meggyőződésre jutottam, hogy a szabályozások, különösen pedig a Tiszaszabályozás még nincsen úgy keresztülvive, mint keresztülvinni tennie kellene, azonban azon meggyőződésre is jutottam, hogy ennek valóságos keresztülvitele nagy pénzösszegeket igényelne, a legközelebbi idők pedig éppen nem voltak alkalmasak arra, hogy e tekintetben nagyobb szabású indítványokkal lépjen a kormány a ház elé. Kénytelen voltam tehát várakozni, pedig annyival inkább is, mert azt is hozzá kell tennem, hogy azon időben semmi néven nevezendő részletes felvételek nem létettek a kivitel pontjaira nézve, így például Szegedről is csak általános ismereteink voltak, míg a medernek viszonyairól, arról, hogy minő befolyással van az ottani egyik vagy másik körülmény a víz emelkedésére, felvételek nem történtek. Én tehát, miután abban , hogy minő tervezetet nyújtok be a törvényhozás elé, nagy különbség van a költségekre nézve, szükségesnek láttam, hogy e tekintetben teljesen biztos alapon indulhassak el — tanulmányoztatni Szegednél és Szeged alatt a meder mélységét, szélességét, az iszapolás okát és a tisztítás módozatát, valamint azt, hogy minő befolyással vannak az ottani hibák egyike vagy másika a víz mennyiségére és annak következtében az eredetileg contemplált nagyon költséges tervezet, az t. i., hogy a hibásan oda vezetett Maros most elvezetessék e Szeged alól, ajánlható-e általam a törvényhozásnak. Ezen körülményeknek tanulmányozása szükséges azért, hogy ha ezen nagy költségbe kerülő tervezeten kívül máskép is lehet Szeged baján segíteni, egy másik kevesebb költségbe kerülő tervezettel állhassak elő. Egyébiránt amennyiben az alsó tiszavidéke, és általában a tiszaszabályozás ügye oly állapotban van, hogy azt csakúgy magára bízni nem lehet, szükségesnek láttam azon feltételeken kívül, melyek részint Szegedre és azon tervezetre vonatkoznak, melyek Szeged biztosítására szükségesek, részint a tiszai árvédelmi vidékek mentesítésére elkerülhetlenül kívánatosak, nemcsak a közlekedési minisztérium, hanem a bel-, közlekedés- és pénzügyi minisztériumok kebeléből alkotott bizottságot kiküldeni, hog ne csak a technikai kivitelre , mert ezzel könnyű lenne tisztába jönni, hanem legfőkép arra nézve, hogy a meder szabályozása körül teljesítendő, az eddigi felfogás szerint az ország terhét képező műveletekre nézve, tapasztalatokat gyűjtsenek. Miután az ezen műveletekre szükséges tetemes költség, a költségvetésbe egyszerre fel nem vehető, hanem azt több évre kellene felosztani, mi a legutóbbi két év tapasztalata után nem áll azon vidék érdekében, utasítottam e bizottságot, hogy egy tervezetet dolgozzon ki, amelynek alapján természetesen a kormány által eszközlendő felülvizsgálat után az ottani viszonyokat gyökeresen lehessen orvosolni. A ház bölcseségétől fog függni, hogy ezen alapon megszavazza e azon nagymérvű költségeket, amelyek a javaslat keresztülvitelére szükségesek. Mivel pedig ezenkívül még más veszélyei is vanvan a tiszavidéknek, t. i. hogy azon társulatok, melyek az ár elleni védelem tekintetéből védgátak helyreállítására alakultak, a tetemes költségek következtében, melyeket a legutóbbi években teljesíteniük kellett, — ki vannak merülve, úgy, hogy önmaguk a legutóbbi két évben történt nagy szakadásokat helyreállítani nem képesek, és hogy rendes évi jövedelmük ezen védgátak elkészítésére nem elegendő. A legtöbb társulat — ámbár meg kell jegyeznem, hogy vannak köztük olyanok is, melyek nincsenek szorult helyzetben, oly szorult helyzetben van, hogy kölcsön útján sem képes magán segíteni. Azon társulatok, melyek eddig külön kölcsönt kerestek, de azt nem szerezhették meg , most együtt kívánnak valamely intézkedést tenni és úgy tudom, hogy a tanácskozás ez iránt már folyamatban van; megbíztam tehát azon bizottságot, melyet a fentebb említett czélra kiküldöttem, hogy azon társulatokkal érintkezésbe lépjen s tekintetbe véve az ő szükségleteikre kivántató összegeket, azok iránt is tanácskozzék azokkal, mint e tekintetben elsősorban érdekeltekkel s javaslatokat tegyen, hogy mily módon lehetne társulatukon a jelen viszonyok közt segíteni és hogy az állam minő könynyebbséget nyújthatna. Ezek azok, melyekre nézve a közelebbi tél folytán a t. háznak előterjesztéseket teszek bátor tenni, melyekkel azt hiszem, hogy a vízbajokon segítva tesz. Míg ezt tehetném, kérem a t. házat, méltóztassék e válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a középen.) Szluha Ágoston megnyugszik a miniszter válaszában, mert azon tervek, melyeknek előterjesztését a miniszter úr kilátásba helyezte, úgy is eldöntési felülvizsgálat végett a ház elé kerülnek majd. Ezután még bővebben fejtegeti a tiszaszabályozási rendszer eddigi hiányait, melyek orvoslást szükségelnek, s kifejezi azon reménységét, hogy a tisza szabályozási társulatok, részéről előterjesztendő adatok is kellő méltánylásban fognak részesülni. A ház a választ tudomásul veszi. Hegyessy Márton képv. ar kéri a t. házat, hogy interpellációját a ház engedelmével a jövő héten tehesse meg. (Helyeslés.) A hétfőn tartandó ülésben tárgyalás alá fog vétetni a gazdasági bizottságnak az október havi költségvetésről szóló jelentése, továbbá a czukoradótörvényjavaslat részletes tárgyalása . Hegyessy Márton interpellátes. Ülés vége két óra 15 perckor. TARCZA: A czigány-messiás. A bráhmák, kschatriják és visnják messze,anges-parti hazájában élt ezredévek előtt egy kaszt, amelynek lehellete az ind vallás tanai szerint megertőztette a levegőt, amelynek lába megmérgezte a földet, amelyre lépett, keze elundokita a szentélyt, melyet érintett, s a melynek halál volt a legcsekélyebb büntetése azért, ha meg mert jelenni tiszességes emberek színe előtt, s ha valahol az orzáguton előtalálták a szerencsétlen néposztály egyik ágyát, lelőtték nyilaikkal, mint a vadállatot, reá iszították az ebet, s aztán ha széttépte, megölték a kutyát is, mert annak kutyaméltósága degradálva volt azáltal, hogy ilyen emberbe merte vágni fogait. Ez a néposztály volt a párja, a czigányok fivére. Megmérhetetlen keserűség volt ennek a fajnak tíz élete. Üldözöttebb a vadnál, megvetettebb a kutyánál, legnagyobb átka az volt, hogy emberar■zot viselt, holott ha vadállatnak született volna, ■alán bőrével vajmi indus mágnás háza diszekednék. Milyen szomorú lehetett egy pária születése lapja ! Sugonaki volt köztök a legvénebb. Ott lakóit az ezredéves stupák (pagodák) mögötti sziklamez odújában, a baglyokkal és vérszívó denevérkkel családostól. Próféta volt a páriák között, szavára úgy hallgattak, mint istenükére, ha lett volna. De a’ páriának nem volt szabad istent hinnie. Sugonaki dédunokájának született egy fia. Annak a születését ünnepelték egy sötét éjszaka, amelyen az én elbeszélésem kezdődik. Szomorú szertartások között ment az végbe. Eljött a rokonság minden tagja, aki csak eljöhetett, és mondott az újszülött fejére egy rettenetes átkot. A legnagyobbat, ami érte valaha. Legutoljára következett az apa. Annak kellett rá a legnagyobbat mondani. Csakhogy a Sugonaki dédunokájának az apja már hat hónapja künn bujdokol a gangesparti rengetegben. Talán meg is ölték azóta. Ma fognak róla megbizonyosodni. Ha pária született, arról jelt adtak távol és közel. Azon éjjel Sugonaki elzárta a barlang bejárását, s a denevérek és orvmadarak nem térhetvén vissza beléje, egész nap künn bujdokoltak a sötét erdőben. Arról tudta meg a bujdokló párja, hogy egy boldogtalannal több van a világon. Ha az újszülött apja, Dad-i-Suah ezen éjjel se jön el a feleségét, meglátogatni, akkor meghalt, s a fiát, mint árván születettet nem fogja megátkozni senki, mert már születése előtt megfogta az átok. Együtt voltak már a sötét barlangban mindnyájan. Vörös fénynyel lobogó fahasábokra hintettek myrrhát, melynek gomolygó füstje messze betöltötte a rettentő sziklaboltozat körét. Abból jósoltak neki. A füst merész csavarodással fölfelé tartott mint egy megkövült ködoszlop, és a láng sziporkái úgy csillogtak benne mint a drágakövek. Sugonaki arezra borult ez előtt a csodatünemény előtt. Nagy dolgokat jelent e fiú világra jötte. Azért nevezték őt Ka-el-Pendsabnak, az öt folyó világosságának. Éppen e sajátságos keresztelés pillanatában kopogott a sziklán Dad-i-Suah, az apa. Az anya örömsikoja jelentette, hogy aki jön, az a férj. Még a párja is lehet boldog ! Dad-i-Suah pedig véresen és aléltan hullott a barlangba. — Én meghalok, de megboszultam magamat ! Fölgyújtottam az ellórai pagodát, belezártam minden papot, — benne ég valamennyi! Nem hiába bujdokolam én félesztendeig, várva gyermekem születését! kit gondoltam ki e hat hónap alatt, hogy mi jobb? élnie tovább is igy, átkozottabban a vadállatoknál, nyomorabban a féregnél, vagy meghalni bátran, s talán győzni? Az én gyermekem születése napja legyen nektek a váltság reggele! A páriák népe irtózatos csatakiáltást hallatott. A haláltól nem félt egyik sem. Minden perezben készen lehetett rá. Megérett ez a gondolat minden kebelben, csak egy szó kellett, mely mint a szikra — lángra lobbantsa a szörnyű tömeget. A szikra el volt vetve. A láng kitört ! — Fel! ti évezredek rabszolgái! Fel! ti megvetett salakja az emberiségnek ! ragadj kőbaltát s vasbuzogányt! csavard ki a fiatal pálmát tövestül, s pusztíts vele minden élőt, akit csak találsz. Meghalnod úgy is kell! gyötörtetve, üldözi -e, mint az erdei vad ! Fel! halj meg szabadon, s letörits lángba mindent, ami büszkén beszél istenről és nirvánáról! neked telked nincs, amely elkárhozzék, nincs mit félned a túlvilági büntetéstől, a bölcs Bráhma neked nem adott életet a halál után ! Felvéres csatára az elnyomók ellen, vagy győzelmet aratsz s ember lesz mint a többi, vagy meghalsz nyomtalan s nyomod eltörli az idő! szaabadabb és nyugodtabb lesz a föld alatt, mint voltál a föld felett ! Kitört a nagy szabadságháboru az istenáldotta félszigeten, melyben létért küzdött egy létje — Igától megfosztott néposztály : a pária ! Felzavarták a rengetegek mélyét, sziklán kötszerűivé kovácsolt kardjaikat. Ahol csak ind stupát találtak, halomra döntötték, s a benne talált százkarú istenek mindegyikéből fegyvert kovácsol tak, éleset, gyilkolót, hogy saját isteneikkel ver- hessék meg zsarnokaikat. Eleintén undorodott rájuk lőni a nemes ind Kachatrya, aki szent könyveinek hagyománya sze-rint a Bráhma isten karjából vette léterét. Kutyáikkal akarták elvégeztetni a dolgot. Nem sokáig tartott a szent félelem. Eljött az idő, hogy szálkardra is ki kellett velük állani. A páriák vezére pedig Dad-i-Suah volt, a czigánymessiás, tevén ők ősapjai a világban szétszórt földönfutó czigánynépnek. Anka király, a Bráhma egyenes utóda irtózatos megdöbbenéssel vette hirül a népfalak ezen felkeveredését, és megkérdezé az ő megmaradt papjait, hogy mi szándéka volna vele tulajdonképpen a hatalmas százkezű és számtalan fülű istennek, hogy ilyen söpredék hadat állít az ő hatalmas őschattyái ellen ? A papok aztán kisütötték, hogy az isten haragszik a rendetlenül befolyó tizedek miatt, melyek árán a papoknak földek vásárlandók ; megkívánja továbbá, hogy a király mezítláb és hajadonfővel járja körül háromszázharminczháromszor az agantai pagodát, s minden körüljárásnál ejtsen egy aranygolyót a főpap süvegébe. Agoka király mindezt megcselekedte indul türelemmel, aminek azonban vajmi kevés hatásaitt, harmadnapra megjelenvén Dad-i-Suah vezérlete alatt Aganta városa előtt a győzelmes pária hadak. Ekkor a kétségbeesés környékezte király udvara legfurfangosabb emberéhez fordult tanácsért. Ez a legfurfangosabb ember pedig nem volt más mint Nokohami, a visnyák nagymestere, a minden showlszövő műhelyek fő-főfelügyelője. Nokohami mégis jelent a nap fiának színe előtt, ki is megszólná őt ilyetén képen: — Nokodámi! A te fejed elvágatik. — Nagyon jól van, legfényesebb uram. — De nem jól van. — Tehát nem jól van, legsugárosabb uram. — Azaz, hogy jó tesz, ha meg tudod a fejedet váltani. — Nem akarom, legdicsőségesebb uram. Dicsőség nekem meghalni, ha te akarod. — De ne tegyen dicsőség, te rhinoceros! — Tehát nem tesz dicsőség, legfenségesebb uram! — Ha te egy pár nap alatt kipusztítod a páriák egész ronda csordáját, megmentetted a fejedet, így szokta a hindu király megajándékozni alattvalóit azzal, ami úgyis az övék volt. — Legvilágítóbb uram. Add nekem kezembe egy napra a te hatalmadat, s a másikon nem leszen Aganta előtt több pária ! Agokának nem sok meggondolni valója volt. Megtette Nokohamit az ő helyettesének, mig ő elmegy a kaglri pagodába böjtölni. Nokohami pedig egy csomóba szedetvén minden Agantában tartózkodó papot, imigy szóla hozzátok : „Gazemberek! nekem van egy leányom, az •én egész életem gyönyörűsége. Azt ti elszakítottátok tőlem, istenáldozat örve alatt. Mondjátok meg, hova tett? Adjátok elő, s én úrrá tesztek benneteket Indiában !“ A legöregebb brahmin aztán szeme közé nézett Nokodáminak, s megfelelt rá kasztja minden gőgjével. „Piszkos szatócs ! nem vagy rá érdemes, hogy az isten szájából született *) papság gyűlöletes beszédedre feleljen, de megteszszük büszkeségből, hoszából, hogy görnyedni lássunk fájdalmad súlya alatt. A te leányod a mienk. Ot, van az áldozatra szánt szüzek sorában. De egy ujjal érints bennünket, és mi kiadjuk őt a páriáknak.“ Nokohainj pedig azt hitte, hogy nagyon bajos lesz a páriáknak kiadni az ő leányát, mert e papoktól élve nem kerül ki innét egy is, a páriák pedig nem fogják bántani az ő megszabadítójuk leányát. Azzal maga előtt hajtatva a papokat, föltáratta Aganta város kapuit, s odaállt a páriák elé. „Páriák! Én, a császár helyettessé, szabaddá tesztek benneteket egész Indiában. Emberek közt járhattok, mint akárki, a részt vehettek az áldozatokban, mint akármelyikünk. Aganta város a tiétek. Engedjetek nekünk abból szabad elvonulást. A papokat kezeitekbe adjuk oly föltétel alatt, hogy belőlük élve ne maradjon egy sem. Ha pedig kezeitekbe adatik az én leányom, akit Maochaninak neveznek és szebb az égi holdnál, adjátok vissza őt én nekem. A páriák diadalordítása felelt Nokohami beszédére. Hiába csitította őket Dad-i-Suah, nem hallgattak többé szavára. Ez a szó csengett csak fülükben, hogy: „Szabadság!“ Dad-i-Suah hiába beszélt nekik aljas cselről, amelyet ellenük szőttek, a gyilkolás undokságáról védtelenek ellenében, — a gyalázatos játékról, mely velük előreláthatólag szetik, mindenről, amit prófétai lelke csak sejthetett, — egyebet nem tudott kivinni mint azt, hogy a Nokohámi leányát Maochanit kezébe adták szabadságok zálogául. Dad-i-Suah kezén fogta a reszkető leányt, s atyja elé vezetve igy szólt : — Nokohami ! Neked kedves a te lányod, — nekünk még kedvesebb a mi szabadságunk. Kile202 csatában vertük meg a kschatrijákat, de alig kilenczszer kilenczet vívunk szabadságunkat ha kell. A te leányod túsz a mi kezeinkben, * a te szemednek fénye. Vigyázz tehát, mert azon pillanatban, amelyben ellenünk cselt szőtt íl, a te leányod neje tesz a legalávalóbb páriának. Menj most békével! Nokohami tántorogva ment Aganta kapuja elé, és nagy görbe kürtökön riadót zuvatva, százezer réz-tányér rettenetes zenéje közben kivonta a városból összes ksebatrijáit. Azalatt a papokat máglyára rakták és megégették Aganta piaczán, szétdarabolt faistenekből rakván alájuk tüzet. A láng magasra felcsapott, s vörös füstje messze világított az éjszakában. A goka királynak pedig kagiri magányába rögtön falról vitték, hogy Nokohami pompásan végrehajtotta tervét, amennyiben a szétszórt pária hadakat, akik guerilla-csatákban voltak a legfélel- J *) Brahn,a n-Mt. Fővárosi ügyek Budapest népesedése szeptember hóban-Szeptember hóban élve született 1095 gyermek, elhalt 873 egyén; a születések többlete tehát 222. Ez év háromnegyedében összesen 10,046 születés és 9741 halálozás fordulván elő, a születések ez időszak alatt 305 esettel múlták felül a halálozásokat. Ezen születési többlet legnagyobb része, mint ez a fentebbiekből kitűnik, szeptember hóban éretett el, melynek népesedési mozgalma az eddig lefolyt 9 hó közöl, a legkedvezőbb eredménynyel záródik. Az 1876. év megfelelő időszakában élve született 19.531 gyermek, elhalt pedig 9588 egyén, s így a születések ez évben 943 esettel múlták felül a halálozásokat. A folyó évben e szerint mind a születések csekélyebb száma, mind pedig a halálozások emelkedése okozza, hogy a születések oly csekély túlsúlyban vannak a halálozások felett. A szeptember hóban elhalt 873 egyén közül 744-nél jelentett be a tartózkodás tartama, s ez utóbbiak közt volt 42, ki egy éven alul tartózkodott a fővárosban. Halálozások arányszáma (a népességet az év közepére 315,401-re tévén) 1000 lakosra: általában volt 332, az egy éven felüli lakosságnál 235, és az öt éven felüli lakosságnál 188. A szeptember havában elhaltak kora. 0—1 éves 271 (köztük 180 törvényes, 91 törvénytelen), —5 évig 180 (köztük 138 törvényes, 42 törvénytelen), —20 évig 53, összesen 0—20 évig 504, —30 évig 79, —40 évig 56, —60 évig 142, —80 évig 82, 80-on túl 10, ismeretlen kora 10. Ez összeállításból kitetszik, hogy e hóban 271 egy éven aluli gyermek halt el, s ezek az összes elhaltak 31,0®/0-át teszik. A múlt hóban az egy éven aluli gyermekek az összes elhaltaknak 42,50/0-át tették. A halálokok közt leggyakrabban fordult elő e hóban a tüdőgümő és a légutak heveny bántalmai is: tüdőlob, bőrgleb és mellhártyalob; az előbbi 200 (22-97s) az utóbbiak 61 (77%) áldozatot követeltek. A bélhurut, jóllehet enyhébben lépett fel, mint a múlt hóban, mégis jelentékeny számú halálesetet okozott. Elhalt ugyanis e betegség következtében 163 egyén — nagyobbrészt gyermek, — s ezek az összes elhaltak 18’67%-át teszik. A múlt hóban a bélhurut okozta halandóság 25,8°/C-ot tett. Hagymázban elhalt 25 egyén, vagyis 2,9%, roncsoló toroklábban 20, vagyis 2-2%. E betegségek e szerint ép oly mérvben léptek fel, mint a múlt hóban. Vörheny 10, kanyaró 8 és himlő csupán 3 esetben volt halálos kimenetelű. Gyermekágyi lázban elhalt egy nő. Teleszületett gyöngeség és alkathiba következtében elhalt 38 gyermek, s ezek az összes elhaltak 4.37%-át teszik A múlt hóban ezen betegségekben elhaltak száma tett 5-7%-ot. Erőszakos haláleset e hóban 32 fordult elő; ebből volt 12 öngyilkosság és 11 baleset, míg 9 esetben az erőszak neme nem volt megtudható. A születések arányszáma 1000 lakos után 40’4 s igy ugyannyi, mint a hóban. Törvénytelen gyermek élve született 317, s ezek az összes születések 29 0° f6-át teszik, vagyis ugyanannyit mint a múlt