Ellenőr, 1877. november (9. évfolyam, 460-514. szám)
1877-11-01 / 460. szám
glossztsi árak: Egész évre . . .O írt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 ,80. Egyes szám ára 4 krajczár. (Szerkesztési iroda: g Z Budapesten, nádor-utcza. 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el.Reggeli Toladds. Budapest, csütörtök, november 1877. 460. szám. (Hirdetések felvétele a kiadó Txiv'a.ta.Zban , Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrác/ testve'#* kooojapan). Továbbá Havas, Mt« & Cie. őségnél Parisban (Vincente H Bourse dr. '\i Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr' kiadó hivatala a.tul nyugi :«zo« számla ellenében fizetendő. kiadó-hivatal: gjudajpesten, nádor-ni cz tx 6. számait intézendőre az előfizetések és a lap szétküldésire von« köti "• ? Figyelmeztetjük azon t. olvasóinkat, kiknek előfizetése e hó végével lejár, hogy azt mielőbb megújítani salvessisedjenek, nehogy a lap elküldésében késedelem történjék. Esti kiadásunk naponkint féliven jelenik meg, anélkül, hogy az előfizetési árt terem elnék. Az ,Eilenár* ára maradt a régi: fél évre....................................10 frt — negyed évre.................................5 frt — havonként.................................1 frt 80 kr. Ez alkalomból figyelmeztetjük a t. közönséget, hogy az „Ellenőr“-re a hó bármely napjától kezdve előfizethetni. Budapest, október 31. Ausztriában figyelemreméltó változáson ment át a hangulat a kiegyezési kérdések irányában. A kiegyezés meghiúsulásán munkálatos törekvések, egyszerre oly határozott visszautasítást szenvednek, mely az eddigi tapasztalás alapján alig volt várható. Tegnap a baloldali kör és ma a haladópárt is pár kérdéssé tette, hogy minden oly indítványt ellenezni fog, mely a kiegyezési javaslatok törvényhozási tárgyalásának halogatására céloz. E határozat indokolása különösen a baloldali kör részéről egyszersmind azt a szilárd eltökélést látszik involválni, hogy a kiegyezésnek még ez idén való létesítésére, őszintén és erélyesen fognak működni. A védvámos üzerclique impertinentiája, s a feudál-clericalis szövetség szemlátomást élesebben felötlő irányzata, végre tehát felnyitotta volna az alkotmányhű párt szemeit. Jobb későn, mint soha. S ha ma belátták, mint ezt Herbst oly élesen kiemelte, hogy itt Ausztria, az ő Ausztriájuk, jövőjéről van szó, mely politikai hitelében és alkotmányos fejlődésében tapasztalandó jelentékeny kár nélkül nem maradhatna meg az elvakultság ösvényén, — ennek belátása után, azt hisszük, nincsenek távol azon megismeréstől, hogy az egymásra utalt államok javát csak gonosz sugallat keresheti az egymás gyöngítésében. És ily megismerés után a kiegyezés sorsa kétséges nem lehet. Után hasonló megfontolások fogják a francziák pártos viszályait is elsimítani. A bizonytalanság még folyton tart ugyan, de már észrevehetők mégis némi szálak, melyek az útvesztőből kivezetni fognak. Az orleanisták legújabb hírlapi nyilatkozataikból ítélve, határozottan a mérsékelt köztársaságiakhoz csatlakoznak. Számuk csekély, de nem kicsinylendő politikai súlyt kölcsönözne a lépésüknek, hogy általa egy monarchikus párt végképp megszűnnék. Oly körülmény, mely a legitimisták kihaló fajával, s a bonapartisták veszedelmesen túlkapó seregével egy magára maradt tábornagy-elnököt komoly megfontolásra intheti. Máris egy mondását célportálják, conservativ lapok pedig, mely szerint kész volna leköszönni, ha Thiers élne. Leköszönésére azonban nem igen lesz szükség ; maga a „Republ. Franc.“ is bizonyosan csak taktikából követeli ezt, de egy köztársasági minisztérium alakításával ő is elintézettnek tekintené a viszályt. Kétséget nem szenved ugyan, hogy a november 4-iki megyei választások conservatív értelmű eredménye módosítólag folyhatna be a tábornagyelnök elhatározására, mely e pillanatban a kibékülés felé látszik hajlani, mégis azt kell hinnünk, hogy a harcz a nemzet ellen nem folyhat tovább, még abban az esetben sem, ha a monarchikus tendentiák dédelgetéséről Mac-Mahon nem is bírna egyszerre lemondani. * Mindenszentek napjára tervezték az oroszok Plevna alatt a „visszavonhatatlanul utolsó“ nagy előadást. Ez ünnepélyes alkalomra, természetesen, bő gondoskodás van a jó hangulat ébrentartásáról. A muszka források nem győznek elég borzasztóságot összetáviratozgatni azon rémséges rettegésről, melylyel a portán Plevna ostromának elébe néznek. Közbe akad azonban muszkabarát akárhány is, mely nem sok szerencsét jósol az oroszoknak Plevnához. A „Nordd. Alig. Ztg.“ kiszámítja (pedig nagyon is felszámítja őket), hogy a muszkák még mindig sokkal kevesebben vannak Plevna ellen, semhogy Ozmán pasa jól védett és erős positióival megbizhassanak. S magunk is azt hiszszük, Ázsiában is javult a törökök helyzete annyiban, hogy Haszán Kálónál ismét egy ellentállani képes török sereg fogadhatja az előnyomuló muszkákat, ugyanazon erős positiókban, melyek alól a nyár derekán oly borzasztóan visszaverték a Loris Melikoff urat és társait. Mindezt tekintetbe véve Szerbia csakugyan okosan cselekszik, hogy „barátságos állammá“ kendőzi magát a porta irányában. Annál gonoszabbal áll azonban Montenegró, mely ellen Szerbia nyugtonmaradása most ismét egy tetemes Laderőt szabadít fel. Az országgyűlési szabadelvű párt folyó évi november hón, délután 6 órakor értekezletet tart. _________ A bukovinai magyarok és az oláh kormány. Egy bukovinai magánlevélből értesülünk, hogy az oláh kormány vonakodik a hadikfalvi magyarságnak járó 15 ezer frt értékű gabonát kiadni. Szegény magyarjaink tudvalevőleg Moldvába járnak mezei munkára, maguknak nem lévén elegendő földjük, s a bajoroknak részre dolgoznak nyarankint. A munka fejében járó gabonát azonban, daczára a csernovitzi kormány felszólalásának, a bojár urak nem adják ki, s igy a szegény munkásnép megérdemlett télrevaló kenyerétől meg van fosztva. Az oláh urak ez eljárását melegen ajánlják külügyminiszterünk figyelmébe. A még itt időző Pretis és Chlumeczky miniszterek Széli és Irefort miniszterekkel értekeztek ma hosszabb ideig, valamint Schwegel osztályfőnök, Bazant miniszteri és Matlekovics osztálytanácsosok. A törvényhozásoknak előterjesztendő vámtarifa javaslat megállapítása gyorsan készül, miután nem kell minden tételt újra megvitatni vagy meghatározni. A német kormánynak küldendő válasz már el is készült és azonnal át fog küldetni, valamint a többi külhatalmakhoz intézett felszólítás és a szerződés iránti tárgyalások megindítására. Preuis és Chlumeczky miniszterek szándéka már holnap reggel Bécsbe visszautazni. A quotakérdésben nem történt a két kormány között semmi újabb megállapodás. A bécsi lapok nem hagynak fel támadásaikkal a magyar kormány ellen, mert lefoglalta az Oláhországnak szánt síneket és most úgy akarják föltüntetni a dolgot, mintha ez ügyben Andrássy Gyula gróf és a magyar belügyminiszter között ellentétes nézetek uralkodnának. Leghitelesebb értesülések alapján jelentheti a „Bud. Corr.“, hogy ez nem áll. Hadi dugáru mindaz, a mi a harczoló feleket erősbiti“. Andrássy Gyula gróf kétségkívül szintén ezen általánosan elismert elvből kiindulva, nem akart ugyan önként határozni ez ügyben és kérdést intézett a semleges államokhoz, de semmiképen sem tekintette helytelennek a magyar kormány eljárását. Táviratok. Tiflisz, okt. 31. (Eredeti távirat.) A czár elrendelte, hogy a fogoly török pasáknak rangjukhoz illő fizetést adjanak, és a tartózkodás helyét ők maguk választhassák. Bukarest, okt. 31. (Eredeti távirat.) A román fejedelem kijelentette, hogy Plevna elfoglalása után a román hadsereg haza fog menni; reméllik, hogy ez november utolsó 10 napjaiban megtörténhetik. Raguza, okt. 31. (Eredeti távirat.) Hikicza fejedelemnek a szerb kormárnynyal folytatott levelezéséből kiderül, hogy Szerbiának most semmi hajlandósága sincs háborúba keveredni a portával, és ezért Montenegro helyzete praetariussá vált. Ugyanis Mosztár mellett nevezetes haderő gyülekezik Mehemed Ali pasa vezérlete alatt, hogy a Duga szoros ellen operáljon; másrészről Pristinában 50 zászlóaljat szerveznek, melyeket a Szerbián át Herczegovinába fognak küldeni, hogy onnan megtámadják Montenegrót. E hadtest azáltal lett szabaddá, hogy Görögország magatartása miatt nem nyugtalanító a portára nézve. Az albániai segélycsapatok Skutariba mennek, hogy a Spuz közelében táborozó montenegróiak ellen operáljanak. Zimony, okt. 31. (Eredeti távirat.) A gorni-sztudeni főhadiszállás tegnap tudatta a szerb kormánynyal, hogy az orosz fővezénylet lemond Szerbia cooperátiójáról. Berlin, okt. 31. (Eredeti távirat.) A „Horold. Alig. Zeitung“ az oroszok plevnai haderejét 130,000 emberre teszi, 500 tábori és 50 ostromágyuval, de a teljes ostromzár daczára is kételkedik az általános roham sikerében, mert Ozmán pasa terjedelmes positióiban mindenütt tartalékok fölött rendelkezik. Itt azt hírlik, hogy az oroszok oda akarják hagyni a Sipka-szorost. Sumla, okt. 31. (Eredeti távirat.) A „H. fr. Pr.“ jelentése : Ma éjjel felhőszakadáshoz hasonló eső volt; az utak feneketlenek; három nap óta folyton sűrű köd van, mely akadályozza az operatiókat. Szulejmán pasa a hadállások megtekintése után valószínűleg Sumlába teszi át főhadiszállását. Torczy őrnagy franczia attaché holnap Lipkába utazik. Belgrád, okt. 31. (Eredeti távirat.) A szerb kormány alkudozásai, melyeket franczia ágensekkel kölcsön fölvétele kedvéért folytatott, sikeretlenek maradtak. Az orosz subsidiumok egyelőre be vannak szüntetve. A szerb kormány a legnagyobb pénzszükségben szenved, és most német és svájczi cégekkel iparkodik kisebb kölcsönöket kötni. Konstantinápoly, okt. 31. Az „Agence Havas“ jelenti: Az itteni helyőrséget a harcztérre küldik, és nemzetőrökkel helyete ttesítik. A harcztérről semmiféle távirat sem érkezett. Bécs, okt. 31. A „Pol. Corr.“-nek jelentik Belgrádból mai kelettel. Mivel a cserkeszek határi sértést követtek el a Timoknál, a gradisti dandár ma Zajcsárba indult. Ide több előkelő bosznyák fölkelővezér érkezett, kik a szerb kormányt a bosznyák fölkelés támogatására kérik. Bécs, okt. 31. A „Politische Correspondeuz-“ : nek jelentik Konstantinápolyból október 30-ról. A porta köreiben az eddigi bizalmat komoly aggodalom váltotta föl, nevezetesen a Plevnából érkező jelentések közeledőnek tüntetik föl a katasztrófa lehetőségét. Konstantinápoly, okt. 31. A török hírlapok bevallják, hogy Hakki pasa, ki Teliszt megszállva tartotta, 3 török zászlóaljjal megadta magát. Bukarest, okt. 31. Korábiából jelentik: Szlanicscanu ezredes Vadin felé, Rahova környékén, ma kémszemlét tart, mert ott mutatkozott az ellenség ; továbbá, hogy a Vid és Iszker mellett toborzó román sereg élelmezési körét tágítsa ; a nizámokból álló ellenség komoly ellentállásra készült a vadini redouteban és az ehhez tartozó erődítésekben; rövid ágyúzás után, mely a törökök kaszárnyáját fölgyújtotta, és lőszertanyájukat fölrobbantotta, a redouteot elfoglaltatták, és két román századdal megszállottak. Az ellenség kerülő utakon, a Duna jobb partján Rahova felé vonult, és nagy veszteséget szenvedett. A harcz három óra hosszáig tartott. A románok két halottat vesztettek; egy tiszt, és négy közkatona megsebesült. [Sok nizám elfogatott. Paris, okt. 31. (Eredeti távirat.) A „Soleil“ idézi Mac-Mahon legújabb nyilatkozatát: „ha Thiers élne, akkor lemondanák, mert meg vagyok győződve, hogy ő nem desorganizálná a hadsereget.“ A „Soleil“ osztja a nézetet, és azt véli, hogy a baloldal megelégedhetnék baloldali minisztériummal, minthogy Gambetta nem választható elnökké, s Grévynek pedig kevés tekintélye van ahhoz. Bécs okt. 31. A haladási párt is elhatározta, hogy club-kérdésnek tartja, hogy semmiféle indítványba sem fog beleegyezni, mely a konstatútum részletes vitájának elhalasztását czélozza. A háború. Az „Observer“ tudósítója jelenti Konstantinápolyból okt. 27-től. Muktár pasa most ugyanazokat a positiókat tartja megszállva, melyekben zevini győzelme előtt táborozott. Jobb szárnya Köprikiej mellett áll, és balszárnya Zevin mögött. 28 zászlóalj, melyeket innen segítségére küldöttek, szerdán érkeznek Zevinbe. Izmail Hakki pasa egyesült Muktár seregével. Mivel az utóbbi nagy készletet halmozott föl Janikiejben most élelmi és hadiszerekkel is bőven el van látva. Az oroszoknak legnagyobb nehézséget okoz az élelem szállítása a Szogaalidaghra. A Zevin ellen nyomuló csapatok öt napra való élelmet vittek tarisznyáikban. Jelenleg képtelenek magukkal vinni tüzérségüket. Ámbár a törökök komoly vereséget szenvedtek, de azért elhamarkodás volna kimondani, hogy az ázsiai hadjárat elveszett rájuk nézve. Az Angliában nyilvánuló aggodalom aligha van igazolva tények által. Muktár pasa helyzetéről el lehet mondani, hogy hadállásai jobbak mint az ellenségé, és ezenkívül minden megvan, ami szükséges, hogy kedvező körülmények közt megújítsa a küzdelmet. Ozmán pasa helyzete. Perából jelenti a „Daily Telgraph“ levelezője okt. 28-ról. Daczára az orkhániei után legutóbb történteknek, Ozmán pasa positiáját Plevnában bevehetetlennek tekintik. Két úrral találkoztam, akik éppen most érkeztek Plevnából. Arról értesítenek, hogy eleség és hadikészlet bőven van Plevnában s hogy az alsóbb vonalakban uj ütegek emeltettek, melyek uralkodnak minden eddigelé fedezetlen pont fölött. Arról is értesítenek, hogy a ruházati hiányokról szóló minden mese teljesen alaptalan. Mikor Plevnában voltam, minden egyes embernek pompás meleg felsőkabátja s jó csizmája volt, s azóta sok ezer pompás báránybőrmellényt, kertyűt és harisnyát küldtek Ozmán pasa katonáinak. Mikor, néhány nappal ezelőtt, Drinápolyban voltam Dzsemil pasa nagymennyiségű ilyen kitűnő ruhát mutatott nekem. Ozmán pasa befejezte a Vid völgyére néző rész erődítései is, födezvén így az egyetlen kétes pontokat is. A csapatok jól el vannak helyezve. Plevnán belül minden jól megy, bár e pillanatban a szófiai után roszabb lehet a helyzet. Az ázsiai harcrtérről, Köprikicjből, Muktár pasa főhadiszállásának közeléből a következőket jelentik a „Daily Telegraph“-nak október 27-ikéről: „Erzerumot elhagyva, hova az egész török positio frontján tett körút után érkeztem meg, az utat majdnem teljesen elzárva találtam nagyszámú török menekültekkel, akik az utóbbi orosz visszavonulás után hazatértek volt s most ismét otthagyni kénytelenek lakóikat, a kozák lándzsáktól való félelem miatt, úgy találtam, hogy igen sokfelé kering az a téves hir, hogy az oroszok minden ponton megjelentek. Azt hallottam, hogy Muktár pasa elhagyta Köprikiöjt s hogy az oroszok Koraszszánban vannak. Kitűnt, hogy mindezen hírek alaptalanok. Izmail pasa Delibabában lévén, miután megvert egy nagy orosz lovascsapatot, mely egy lőszer-szállítmányt el akart foglalni; Muktár pasa pedig a hegyeken keresztül visszavonult Köprikiöjbe. Muktár pasa szintén visszaverte az orosz elővédet, mely Korunduzét akarta volna elfoglalni, ami nem sikerült. Másnap Izmai pasa megérkezett Köprikiöjbe, csapatai teljes jó állapotban lévén. Biztos positióba helyezte magát, s csakhamar erősítő csapatokat kapva Erzerumból és Muktár pasától. Muktár pasa nagy haderőt akar összegyűjteni, melylyel az oroszok előnyomulását megállítani véli, mely erős ugyan, de sok nehézségbe ütközik, mivel az oroszok kénytelenek magukkal hozni összes eleségöket. A Lom mellől. A „Standard”-nak jelentik Bjelából október 24-ről. Ma reggel hét és nyolc óra közt Vladimír nagyherczeg kémszemlét tartott a Lom vonal felé, és pedig a fekete Lom három keskeny helyén, Gülbané, Jovan Csistlik és Kanotónál? Részt vett a 33. hadosztály öt zászlóalja, két ágyúüteg és több kozák szárnya. Tersztenikből indultak ki éjjel, és egy mély völgyben állapodtak meg, mely a Jankra és Lom közötti egész vidéket átszeli. Ez éjjel a törökök előrenyomultak, és megszállották a síkságot, a Lom és a legközelebbi völgy közt. Az oroszok két üteggel nyolczadfél órakor kezdették meg a tüzelést, és visszaverték a törököket, kik Jovan Csiftlikig vonultak vissza, mely a folyó nyugati partján fekszik. A kerzonézi ezred nagy hévvel támadta meg Jovan Csiftliket, és a folyó innenső részén minden positiót elfoglalt. Azután megkísértette elfoglalni a Lom két hídját. A túlsó part meredek és a törökök által volt megszállva, kik öldöklő tűzzel árasztották el az oroszokat, és nagy veszteséget okoztak nekik. A jobbszárny sikerrel küzdött, ellenben az oroszok balszárnyán és centrumában egyik fél sem vívott ki előnyt. Kora reggeltől délután két óráig folyton új csapatok jöttek a küzdő ezredek segítségére. A benderi ezred még ötödfél órakor is küzdött. Budapest, október 31. A komolyság rovására folyt ma tovább a vita a banktörvényjavaslat felett, mert nem vehetjük komoly számba sem Simonyi Ernő, sem Orbán Balázs felszólalását, sem pedig azokat a közbeszólásokat, melyekkel az ellenzék Prileszky beszédét zavarta. Simonyi minél kevesebbet beszélt magáról a bankkérdésről, hanem annál többet az egész kiegyezésről, a tárgyalások mellékkörülményeiről , s a sok szóbeszédről, melynek feltálalása Simonyinak kiváló passióját képezi. Hanem ez még mind hagyján. Hadd ereszsze fel a régi pletykákat ut meg uj lével, s csépelje folyvást ugyanazon dolgokat. Ezt már megszoktuk, s ettől a mulatságtól senki sem tilthatja el őt. A ház — szerencsére — különben sem köteles beszédeit hallgatni, csak már hagyna békét olyan dolgoknak, melyek felhozása sérti a parliament illemet. Ma megint foglalkozott az uralkodó személyével, s nem hiszszük, hogy a modor, melyben ezt tette, saját pártfelei józanabb részének is tetszett volna. Hiába hivatkozik arra, hogy a kormányelnök azon alkalommal, midőn a jelenlegi kormány a kiegyezési tárgyalások miatt lemondását beadta, megemlékezett az uralkodó aggályairól a bankkérdés megoldási módját illetőleg. A kormányelnök tette e nyilatkozatot egy igen komoly pillanatban, s mint kormányelnök tehette is a lemondás indokainak felsorolása közben. Ez azonban nem ad jogot senkinek arra, hogy a kérdés ezen oldalát, méghozzá az akkori nyilatkozat értelmének félremagyarázásával, parliament discussio tárgyává tegye. Megérdemelte volna ő is azt a rendreutasítást, melyben az elnök utóbb Orbán Balázst részeltette, ki ugyan a kérdést bolygatta. Pedig Orbán Balázsnak hamarább megbocsátottunk volna, mert ő valóban nem tudja hogy mit beszól. Nem is tudtuk elképzelni, hogy mit mondhat Orbán a bankkérdésről, de amit aztán mondott, az fölülmúlta minden képzeletünket. Ennyi zöldségre csakugyan nem voltunk elkészülve. A bankkérdést különben nagy könnyűséggel oldja meg. Egy kis bankra az országban is összejönne a pénz, de ő nagy „nemzetgazdászati“ bankot kíván 2—300 millióval, mely az államadósság conversióját és törlesztését is elvállalná. A disagio csak a magyar bank előnyére szolgálna, s amint most tudunk aranynyal fizetni, megvehetjük azután is az aranyat magyar bankóval. A külföld bizonyosan adna pénzt a magyar bankra, csak meg kellene próbálni, de a kormány nem akarja. Azzal, hogy nem hozzuk létre az önálló bankot és az önálló vámterületet, nem kevesebbről mint hatvan millió haszonról mondunk le. S több efele. Reszelték li ezt a beszédet többen a szélső balon is. Kállay Béni beszélt ezután a kormánynak a bankügyben követett eljárása ellen, de azért elfogadta a bankügyi bizottság jelentését. Különben az ő beszédéből is kirítt, ami tegnap a Dessewffyéből, hogy az önálló bankot még a valuta helyreállítása után sem tartja kívánatosnak. Prileszky beszélt még az ülés végén. Egész nyíltsággal mondta el az okokat, melyek arra indítják, hogy a korrannyai vaslábát elfogadja, s élesen kritizálta az ellenség vitatkozási modorát". Ezért telhetőleg zavarták is az ellnzéki padokról. Pedig abban tökéletes igaza van Priteszkynek, hogy az egész ház tekintélyét ássák alá azzal a vitatkozási modorral, melyet követnek , midőn a kormány tagjait folyvást jogfeladással és árulással vádolják. Vannak Prileszky besszédében nézetek, melyek nem azonosak a mieinkkel sara ; de a melyeket, leröhögni csak oly ellenzéki pál, mely a parliament! illeti követelményeivel ni !- születésenapján | szakított. Hanem a mai nap után már kezdjük I megkívánni a vita végét. ------------- Az országos levéltár rendezése. Az, országos levéltár rendezésének szüksége már többször fölmerül! ; vig re elhal,zsértlanná ! lett. Tisza Kálmán, mint belügyminiszter az idei költségvetésének indokolásában az új berendezés tervezetét is beterjeszi.E tervezet szerint, az országos levéltár élén egy országos levéltárnok áll. Vezeti a levéltárt.ck-,i és anyagi tekintetben. Közvetlen őrizete alá helyeztetnek a titkos , vagy bármi más okból különös felügyeletet igénylőratok, mint p. o. az országos törvények és tárgyak mint p. o. az alapmérték stb. stb. Segítségére egy szolga lesz. A leváltást a következőleg fog beosztatni. I. Diplomatikai osztály. Feladata: A mohácsi vész előtti oklevelek és iratoknak ö szeszedése, rendezése, megőrzése, szakszerű kezelése, és idővel palaeographiai és diplomatikai előadásoknak farkja oly ifjak számára, kik magukat a levéltári szolgálatra gyakorlatilag előkészíteni óhajtják, (a véltári iskola, mint Olaszhonban és Münchenben létezik.) Állaga: Majdnem kizárólag a kincstári levéltárból fog vétetni, hol ez oklevelek különféle osztályokban, különféle korú iratok közt szét vannak szórva. Személyzete: 1. Allevéltárnak, mint osztályfőnök. 2. Egy fogalmazó. 3. Egy szolga. Alakulóban van. II. Történelmi osztály. Feladata : az 1526—1723 közti, magyarországi iratokat, az erdélyiek és kérőbb orbávek közül pedig a tb.aztán tör.Omit Kcsürköt, at p. o. az 1848/9-iki forradalomra vonatkozókat, kikeresni, rendezni, kezelni stb. Állaga : Leginkább a kincstári, magyar kancellária és szorosan vett országos levéltárból fog kikerülni. Személyzete : 1. Allevéltárok, mint osztályfőnök. 2. Egy fogalmazó. 3. Egy szolga. Alakulóban van. Ez osztályra nézve egyébiránt megjegyzendő, hogy annak lefelé oly stricte kitűzni válaszpontját, mint az I. osztálynál nem lehet, hanem az iratok természete szerint, hol egy pár évvel 1723-tól menni, hol pedigensa fog kelleni maradni, mire nézve legezélszerübb eseti őr eseire intézkedni. III. Erdélyi osztály. Feladata : Erdély újabbiratait, a mennyiben a II. osztályba nem tartoznak, 1540. főkép pedig az erdélyi főkormányszéknek felállításától kezdve a legújabb időkig kezelni, rendezni akkép, hogy az egy tárgyra vonatkozó iratok lehetőleg együtt legyenek. Állaga: Az erdélyi főkormányszéki, az erdélyi kanczelláriai és fiskális levéltárak. Személyzete: 1. Allevéltárnok, mint osztályvezető. 2. Egy fogalmazó. 3. Eg hivataltiszt. 4. Egy szolga. A jelenlegi erdélyi osztály csak Kolozsvárról felhozott főkormány,széki levéltárból és némi járulékaiból áll. Az erdélyi udvari kanczelláriai levéltár, mióta Bécsből lejött, a magyar udvari kanczelláriai levéltárral ül egy kezelés alatt ; a fiskális levéltárt a hely miatt szintén rokon természetű kincstári levéltárban kellett elhelyezni. E három osztálynak egyesítését már most a hoy és személyzeti viszonyok a főkormányszéki levéltár tisztviselőinek legnagyobb része a blikán mostani feladatának megfelelni nem engedik. A fogalmazó mellé egy hivatalti azt is javasoltátik azért, mert e levétár mi túlnyomólag újabbkori iratokból álló, sokáig lesz kénytelen registraturális munkákat végezni, és mert helyileg mindég el lesz különítve a többi osztályoktól, s ezélszerűbb, ha állandóan ott működik egy hivataltiszt, mintsem, hacsak esetről vétetik egy igénybe. IV. Magyarországi osztály. Feladata : A magyar helytartótanácsi, curiai kanczelláriai és kincstári, nem különben a megérkező fiumei levéltárak összes, illetve 1723. óta, való iratait kezelni, rendezni, összesíteni akkép, hogy a mi egy tárgyra vonatkozik, lehetőleg együtt legyen. Nagy terjedelménél fogva némely alosztályokra kell majd szakadni, melyek kczélszerűbben a minisztériumok felosztásához fognának alkalmazkodni, jelesen lesz: 1. Pénzügy, 2. igazságügy, 3. vallás- és közoktatásügy, 4. belügy, melyhez a többi tárczákba vágó iratok is tartoznának. Állaga : A felérintett levéltárak egészben vagy részben, melyek az országos levéltár összes iratainak körülbelül 23-ad részét teszik. Személyzete: 1. Allevéltárnok, mint osztályvezető. 2. Négy fogalmazó. 3. Egy szolga. Ezen osztálynak teljes megalakulása sok tekintetben attól függ, mikép lehet elhelyezni a levéltárt, s czélszerűen csak akkor lesz. Vihető egész kiterjedésében, ha a két első osztály legalább nagyjában már megalakult s az ezen osztályba nem való elemeket kivonta. Ez egyébiránt évtizedekre terjedő munka, melynek párhuzamosan kell haladni uj mutatók készítésével, s mely a levéltári összes anyagnak tüzetes átvizsgálását igényli. Ehhez járulnak a szükséges segédhivatalok.