Ellenőr, 1878. október (10. évfolyam, 495-550. szám)

1878-10-19 / 527. szám

Előfizetési iraki Eg­Bi évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 írt — kr. Félévre ... 10 . — „ Egy hónapra . 1­9­80 . Egyed szám­ára 4 krajczár.­­Szerkesztési iroda: $?ud,a.j)esten, ncLdor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. (Seggeit Toladds. Budapest, szombat, október 19. 1878. ataac­-aai-50,13tars. * srejattSiínmouaß a 527. szám. t­úraáz&titsmxm a zcíadózitivatalban, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légridy testvérek irodájában). További Havas, Laflte és Cse­ czegnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó dij csakis az »Ellenőr« kiadó-hivatala által nyugtázó« számla ellenében fizetendő.­­Kiadó-hivatal: tv.olajpesten, nádor-Tzteson 6. szám. ide intézendők m előfizetések , a lap szétküldésére tenátkom! minden felszólalás. X. évfolyam. ■MMMMMBW—MW Budapest, október 18. Konstantinápolyból azt a hírt hozza a táviró, hogy a szultán visszautasította az orosz nagykövetet, a­ki audientiát kért tő­le. Mert a szultán nem állhat barátságban Oroszország képviselőjével, míg az oroszok nem vonulnak vissza a berlini szerződés által kijelölt positiókba. Ez csakugyan gyors és nagy változás. E hírrel összeköttetésbe hoz­hatjuk, hogy a szultán fölszólította legújab­ban Sir Alit, hogy békés után egyezzék meg az angolokkal, valamint azt is, hogy a na­pokban szó volt róla, hogy az angol flotta ismét közeledni akar Konstantinápolyhoz. E szerint újra az angol befolyás uralkodik Konstantinápolyban. * Most már bizonyosnak mondják, hogy Corti külügyminiszter és Bruzzo hadügymi­niszter beadták lemondásukat. Egyelőre na­gyon bajos megmondani, várjon az Italia irredenta elhallgattatása kedvéért kellett-e megválniuk tárczájuktól, vagy pedig valami változás küszöbén áll-e az olasz politika. Mind a kettő lehetséges. * Ausztriában úgy látszik pártválsággal fog párosulni a kabinetválság. A baloldali clubot új fractióvá akarják átalakítani. Az alakuló gyűlést hétfőre tűzték ki, a reichsratch megnyitása előtt való napra. Ez a változás aligha­nem fog a többi ár­nyalatokra is befolyást gyakorolni, az pedig bizonyos, hogy a kabinetválság és a párt­válság karöltve fognak megoldást nyerni. * Ellenzéki lapjaink nagy szeretettel me­rítenek argumentumokat a Deutsche Zeitung­ból. Most pedig mi ajánljuk figyelmükbe, hogy miképen nyilatkozik rólunk bölcsessé­gük forrása: „Philippovics táborszernagy lemondása tehát mégis tetté válik; úgy lát­­szik, hogy ő is határozottan a magyarok gőgjének és a magyarok fajgyűlöletének esett áldozatul.“ Ezeket írja ő ; hát ez a néhány sor mi más, mint fajgyűlölet. A képviselőház szombaton, f. hó. 19-én d. e. 10 órakor ülést tart. A főrendiház szombaton, f. hó 19-én d. e. 11 órakor ülést tart. Az országgyűlési szabadelvű párt vasárnap, f. hó 30-án d. n. 6 órakor értekezletet tart. A képviselőház holnap délelőtt tíz órakor tar­tandó ülésében csak azt fogja a korelnök bejelen­teni, hogy Ő Felsége vasárnap délben fogja trón­­beszéddel az országgyűlést megnyitni. A főrendiház holnap 11-kor fogja első ülését tartani, melyben mint korelnök b. Eötvös József vagy annak távol­létében b. Vay Miklós szintén ezen jelentést fogja tenni. Ő Felsége főrendiházi elnöknek ismét Maj­­láth György semmitőszéki elnököt és alelnökké Szögyényi-Marich László főispánt nevezte ki. Va­sárnap a trónbeszéd után ülése lesz az országgyű­lés mindkét házának, melyekben a trónbeszédet is­mét felolvassák. A képviselőház hétfői ülésében fogják benyújtatni a megbízó leveleket és az el­nökválasztás szerdán legkésőbben csütörtökön lesz. (B. C.) ________ Az egyesült ellenzék ma d. u. 6 órakor tartott értekezletét Szontagh Pál (göm.) korelnök megnyit­ván, üdvözli a számosan egybegyült párttagokat s az értekezletet elnök és jegyző választásra hívja fel. Elnökké Bánhidy Béla bejegyzővé Tomcsányi László és Halász Bálint választattak meg. Bánhidy Béla b. elnök erre székét elfoglalván, beszédében utal azon nagy kérdésekre, melyek ne­héz viszonyok,közt oldandók meg, nem kétli, hogy a párt tagjainak buzgalma, hazafiassága ernyedet­­lenül küzdene azon elvek mellett, melyeket e párt magáénak vall, s különösen utal — általános he­lyeslés kíséretében — azon egyetértésre, mely a párt tagjai között fennáll a kormány által követett külügyi politikával szemben. Este Simonyi Lajos b. rövid felszólalása után a kör választmányának elnökévé Berchtold László gr., igazgatóvá Sztupa György választattak meg. Ezután megalakittatott a felirati­ bizottság; tagjai: Aoponyi Albert gróf, Ghorin­­Ferencz és Szi­lágyi Dezső. A képviselőház elnöki jelötjének a párt ré­széről való megállapítására bizottság küldetett ki, melynek tagjai Simonyi Lajos br., f Királyi Pál, Liptay Béla b., Ürményi Miksa és Szontagh Pál. Végül az értekezlet a kór házi ügyeit intéz­vén el, 7 órakor véget ért. Szapáry László gróf altábornagy e napokban Budapestre érkezik és ezúttal nem fog Boszniába visszatérni. (B. C.) Mint a Fremdenblatt írja, azon hír, hogy az irányadó körök hajlandók a közösen megkezdett occupatió költségeit közös pénzügyi művelet útján fedezni, igen kedvező benyomást tett a bécsi tőzs­dén. A tőzsde nem bír ugyan még tisztába jönni magával egy ilyen pénzügyi művelet formájára nézve s nem tudja azt sem, hogy örökös évjáradék vagy pedig törlesztendő államadósság forog szóban, ha­nem hát ő előtte azon gondolat lebeg mindenek előtt, hogy végre ismét egy nagy üzletre van kilá­tás, mely üzlet természeténél fogva alkalmasnak látszik arra, hogy hatalmas lendületet adjon a tőzs­deforgalomnak s új mozgalmat idézzen elő ismét. Ehhez járul ezenfelül még azon­ körülmény, hogy a speculatio azt hiszi, hogy mindkét aranyjáradék emelkedni fogna, ha az occupatió költségei nem ez értékezimnek további nagyobb szaporítása, hanem közös törlesztési kölcsön útján szereztetnének be. Ez a közös kölcsön egyébiránt nem akadályozná meg, hogy mind A Norddeutsche Allgemeine Zeitung hosszú czikket közöl a keleti kérdés fejlődéséről. Elmondja, hogy a berlini memorandumnak és a konstantiná­polyi conferentiának nem volt sikere. Andrássy grófnak programmja akkor abból állott, hogy a keresztyének sorsa javíttassák, a mit egész Európa is kívánt, hogy a török birodalomban mellőztesse­­nek az elavult és tarthatatlan viszonyok és igy az ottomán birodalom is szilárdabbá legyen. Ha a porta komolyan megfontolta volna a veszélyt, mely­ben forgott, határozottan megragadta volna a feléje nyújtott baráti kezet. Az igazságosság megköveteli ugyan, hogy bevalljuk, hogy egyedül a török ál­lamférfiakra nem lehet a hibát tolni, nagy része van abban a porta vallásos s politikai maximáinak, melyek átalában min­den reformtól s újítástól ide­genkednek. S ez nem is lesz máskép mindaddig, az osztrák, mind a magyar pénzügyér saját külön pénzszükségletét, ezen művelettől egészen függet­lenül vagy valamely előlegüzlet, vagy pedig to­vábbi járadék kibocsátás által iparkodjék fedezni és a­mint jelentettük, mindkét pénzügyminiszter már gondoskodott is ez irányban. S ugyanezen tisztelt lap, mely most ily­en­­b­uziasmussal beszél a közös kölcsönről, közvetle­nül a közleménye után irgalmatlanul nekünk ront azért, mert mi pár nap előtt nem hittük el neki azon akkori állítását, hogy e magyar kormány az occupatio költségeiből Magyarországra eső rész fe­dezésére a magyar államvasutakat szándékozik eladni. Táviratok. Konstantinápoly, okt. 18. (Eredeti táv­irat.) A szultán vonakodott elfogadni az orosz nagykövetet, a­ki audientiát kért tőle, mert, amint Szavjet pasa kijelen­tette a nagykövetnek, a padisah nem közlekedtetik barátságos módon Orosz­ország képviselőjével, míg az oroszok nem vonulnak vissza a berlini szerző­dés által kijelölt positiókba. A maslaki táborban levő csapatok parancsot kap­tak, hogy induljanak Csorn­ felé, és Derkoszt már meg is szállották. Bécs, okt. 18. A Politische Corresponded jelenti Belgrádból: Ausztria-Magyarország fölszólí­­tására sietett a szerb kormány hazaküldeni az ott tartózkodó bosnyák menekülteket, a­kiknek bizto­sítva van az amnestia. A határrendező bizottság török tagja ide érkezett. Konstantinápolt, okt. 18. Vranyát át­adták Szerbiának, Kossinát (Gnsinye ?) pedig Mon­tenegrónak. Bécs, okt. 18. Athénból jelentik a Politische Comsepondenznek okt. 17-ről. Kumunduros bizalmi kérdéssel járult a képviselőházhoz. Trikupis az el­lenzék vezére ellenzi, s indítványozta a kormány ál­tal kívánt 12 milliós kölcsön megtagadását és a tartalékosok hazabocsátását, úgyszintén a hadikészü­letek megszüntetését, minthogy erélyes lépéseket tesz az európai diplomata a görög-török kiegyezés létrehozására. Bécs, okt. 18. Konstantinápolyból jelenti a Politische Corresponded. A nemzetközi bizottság elhatározta, hogy legkésőbben okt. 26-án összeül Filippopolban, és ott fog határozni Keleti-Rumélia pénzügyi szervezetének átadása fölött az ottomán banknak. A porta elhatározta, hogy katonai bizott­ságot fog küldeni a Rodope-hegységbe, mely a fegyver lerakására fogja fölszólítani a fölkelőket. London, okt. 18. (Eredeti távirat). Az angol bank arany kölcsön iránt állapodott meg a franczia bankkal arra az esetre, ha az események kívánatossá teszik azt. Berlin, okt. 18. A „Norddeutsche Zei­tung“ írja: Megbízható nyilatkozatok sze­rint Németország és Ausztria-Magyarország közt olyanok a viszonyok, hogy Beust gró­fot nem nevezték volna ki párisi nagykö­vetté, ha Bécsben csakugyan azt hitték volna, hogy e kinevezést kedvezőtlenül fo­gadja Németország. A „Post“ értesül, hogy Werner tengernagy lemondását elfogadták. Bombay, okt. 18. A Times India érte­sül, hogy az alkirály követe visszatért. Az emír válasza ki nem elégítő. Hírlik, hogy az afgán seregben naponként fordulnak elő szökések, állítólag az élelmezés, a ruházat és a zsold elégtelensége miatt. Róma, okt. 18. Kendel német nagykö­vet családi ügyekben Németországba utazott. Hiteles hírek szerint a külügyi és hadügyi miniszter beadták lemondásukat, de a ki­rály még nem fogadta el azt. A miniszter­­elnök holnap visszatér Rómába. Bécs, okt. 18. (Eredeti távirat.) Späth vá­rosi tanácsos ma délután agyonlőtte magát. Fétervár, okt. 18. Azon hírekre vonatko­zólag, melyek azt állítják, hogy a czár tartózko­dik az ügyek vezetésétől, a trónörökös pedig részt­­vesz az alkotmányt kidolgozó bizottság munkálko­dásában, constatálni kell, hogy a czár, úgy mint évek óta, elintézi az ügyeket, és a trónörökös csak közvetve vesz részt azokban. A rendőrségre fogott megbízhatatlanság csak hypothesis. Az állítólag ki­látásba helyezett nagy reformokat illetőleg az el­lenkező nézet uralkodik az irányadó körökben, az tudniillik, hogy az utóbbi időben nagyon sokat reformáltak, és e tekintetben jobb lenne némi szü­netet tartani. Prága, okt. 18. Russ békülékeny beszéde után és miután Rieger pártolta a föliratot, a bizott­ság indítványa értelmében a fölirati javaslat fölött áttértek a napirendre. A többség indítványának második kikezdését, hogy választási reform szer­kesztésével bizassék meg az országos bizottság, a németek és csehek elfogadták a nagybirtokosság szavazatai ellenében. Belgrád, okt. 18. A metropolita elnöklete alatt tegnap összeült a synodus, mely a nisi, nye­­gotini, sabáczi, piroti és usiczei püspökökből áll. Bren-T­orfe, okt. 18. John Bramhall gőzös egy millió értékű fegyverrel és munitióval megra­kodva Törökországba indult, míg a mohamedánismus lesz a török államélet uralkodó elve. Ezután elbeszéli Andrássy gróf congressusi programmját: Az új bolgár fejedelemség határainak megszo­rítása; a Törökország megmaradt birtokának con­­solidálása; az orosz occupátia tartamának megrö­vidítése, és a Szerbiának és Montenegrónak szánt na­­gyobbítások olyan modificatiója, hogy ez­által az osztrák kereskedelem s természetes összeköttetésünk útja ne zárassák el kelet felé, s mindenekelőtt meg­őrzése Ausztria-Magyarország mérvadó állásának keleten, hogy minden, neki ellenséges kérdést ide­jekorán elfojthasson. Talán szabad kérdezni, hogy tulajdonképen mi róható föl a külügyi politika vezetésének bű­néül. Mi történt, a­miről el lehetne mondani, hogy a birodalom érdekeinek r­­gítítésére nem volt szük­séges, s mit mulasztottak el, a miről el volna mond­ható, hogy érdekeink megőrzésére meg kellett volna történnie ? Az ellenzék nem fogja elrmlaszthatni e kérdésre szabatosan felelni, mert ha a parl­ament­ talajra lép, kényszerítve lesz a frázisokat és álta­lános szólamokat, melyekkel most a hangulatra és a szenvedélyekre nem pedig, az észre hat, kiküszö­bölni. Politikusoktól, kik Andrássy gróf magatartá­sát a berlini congressusig helyeselték, sokszor hall­ható amaz állítás, hogy imposans haderő kifejtése által, mindjárt az occupatió kezdetén, sok véron­tást lehetett volna megkímélni. Ezt utólagosan nem nehéz mondani. Mit szóltak volna azonban, ha And­rássy gróf a folyvást hangsúlyozott pénzügyi nyo­morúsággal szemben mindjárt az első pillanatban felállította volna ama nagy hadsereget, melyet rész­ben a porta kétértelmű magatartása tett szük­ségessé ? Andrássy gróf bizott a törökökben, nem biztosította magát álnokságuk és fondorkodásuk ellen, s ezt bűnéül róják fel éppen azok, kik el nem fáradnak Törökországot minden erény min­­tájakép, mint Európában a jog egyetlen fészkét magasztalni. Bizonyos álláspontokról jogosult An­drássy politikájának elítélése, mindenekelőtt azok álláspontjáról, a­kik Ausztria jövője fölött kétségbe esnek s olyan vállalatnak tekintik ez államot, a­melyet tönkre menni kell hagyni, mert nem érdemli meg a további beruházást; továbbá azok álláspont­járól, akik azt hiszik, hogy Ausztria-Magyarország­­nak az lett volna a kötelessége, hogy erejét a tö­rök uralom felállítására és fentartására fordítsa, s végül azok álláspontjáról, kik a birodalom hivatá­sának tartják Oroszországgal vállvetve végrehajtani Törökország megsemmisítését. Mindez álláspontok lehetségesek, vannak hí­veik is, de nem osztrák és nem magyar szelle­műek, pedig a delegációkban és a parliamentben nem lehet más, mint az osztrák-magyar politikát űzni. Mindenesetre unicum volna a történelemben, hogy mind politikailag, mind katonailag fényesen keresztü­lvitt actiót, mely a birodalomnak Európá­ban oly állást biztosított, milyennel évtizedek óta nem bírt, csak azon egy okból ítéljenek el, mivel elválaszthatatlan volt 100, mondjunk 150 milliónyi költekezéstől. Az első keleti bonyodalom e század második felében 600 millióba került. Az eredmény volt: roppant emberveszteség, oroszország halálos ellen­ségeskedése s Szardíniának, s napóleoni politika esz­közének előhúzása az európai térképre. Ausztriát, mint használhatatlant s actióra képtelent egysze­rűen a lomtárba dobták. Most Ausztria-Magyarország újra megkezdette az actiót a diplomatiai és katonai téren, mindenütt elismert, részben fényes eredménynyel. Ausztria- Magyarország domináló állást vívott ki, mely lehet­ségessé teszi, hogy politikai és közgazdasági érde­keit Európa azon részében, melyre földirati hely­zete leginkább utalja, teljes erővel megőrizze. S e czélra 150 milliónyi költség igazolatlan, az állam ellen elkövetett bűntény lenne? Értse ezt, aki tudja. Mahmud Nedim pasát, „Des Patriotes Otto­mans, Muselmans et Chrétiens“ aláírással végződő levelében a következőkkel vádolja a „Stambul“ hírlap: 1. Mahmud Nedim pasa, hogy megkönnyítse az ellenség fáradságát, kiszámított lassúsággal osz­totta ki a parancsokat, és így kedvezett a hercze­­govinai lázadásnak. 2. Mahmud Nedim pasa már régóta a biro­dalom elnépterenítésére törekedett, és titokban al­kudozott Szerbiával és Montenegróval. 3. Az orosz nagykövetség közvetítését hasz­nálta föl, hogy rész útra vezesse urát. 4. Kedvezett a szultán legköltségesebb és legfurcsább kívánságainak, és megkönnyítette, hogy olyan pénzeket költsön el a szultán, a­melyekhez soha sem lett volna szabad nyúlnia. 5. Folytat­ta a corruptió rendszerét, mert az ál­ala aláírt törvény daczára teljes értékben kifizette a szultán kötvényeinek szelvényeit. 6. A török adósság conversiójával be akarta fejezni az ország romlását, és comprimSUAit«. «Azt, mert rábírta, hogy e conversióért 1 millió lira bont fogadjon el baksis gyanánt. 7. Megengedte, hogy a bolgár fölkelés előké­szítessék és kitörhessen, a megtámadott muzulmá­nok maguk védjék magukat, végtére pedig a bor­zasztó visszatolást szenvedjék. Ezekből láthatjuk, hogy minő rettenes állapotok idézték elő Herczego­­vinában is a fölkelést, és hogy minő állapotok követ­keztek volna be ismét a magukra hagyott két tar­tományban. A milánói „Corriere della Sera” írja, hogy Cairoli a páviai banketten nem szavalta, hanem csak fölolvasta beszédjét. A miniszterelnök, hogy a kellemetlen interpellátióktól meneküljön, óhajtá­sát fejezte ki, hogy utána ne szólaljon föl senki. Az olasz minisztérium elhatározta, hogy Crispit a kormány jelöltje gy­anánt lépteti föl a képviselőház elnöki székére. Az ,,Italiei szerint Cairoli programmbeszédét nem osztotta a kabinet minden tagja, mert minisz­terválság ütött ki miatta. Bruzzo hadügyminiszter és Cairoli már régebben meghasonlottak egymással Nascia nevű katona ügye miatt, a­kit halálra ítélt a hadi törvényszék, Cairoli azonban és Consorti ellenezték az ítélet végrehajtását, a­mit Bruzzo ab­solute szükségesnek tartott. Simlából jelentik a Daily Telegraphnak 15-ről. Az erősítéseket nagy sietséggel küldik Peshawurbe. Hassan Abdulban is tartaléksereget összpontosíta­nak. Azon híreket, melyek szerint az oroszok meg­szállották Jarkandot, némelyek egy orosz karaván­nal hozzák összeköttetésbe, mely Chinába megy ke­reskedelmi ügyekben. Budapest, október 18. A holnapi nap fontos lesz a ma­gyar parliamentarisms történetében. Hol­nap nyílik meg az új országgyűlés. Azon országgyűlés, melynél fontosabbra, a hat­­vanhetediki kiegyezés óta, nem küldte a nemzet képviselőit. A belügyi, szintén kiváló érdekű, reformkérdésektől eltekint­ve, ez országgyűlésnek egészen más kér­dések kölcsönöznek fontosságot, mint elő­zőinek A k­érdésérr^4,---'J**'+4®tük Ausztriával 1867-ben, a gazdasági egyezs­é­get az idén kötöttük meg tíz esztendőre. Magyarország és Ausztria közt ez ügyekből kifolyólag nem lesz — legalább hosszú időn át — összeüközés. Ha nagy európai esemé­nyek nem jöttek volna közbe, most kizáró­lag és teljes erélylyel foghatnánk belügyeink rendezéséhez, s az 1878-iki országgyűlés azzá lehetne, amivé lenni tulajdonkép való hivatása volt: reform-országgyűléssé. A reformok terén csak keveset, s azt a keveset is csak félig jól végeztük. Te­remtettünk intézményeket, de csak elszige­telten, s nem egy nagy szerves egész, fej­lődésre hivatott és fejlődésre képes része gyanánt. Hoztunk törvényeket, de törvé­nyeink részint roszak, részint — ha jók — magánosan állnak, mint sivatag közepén az oár, mint megkezdett építménynek osz­lopa, mely hasztalan vár betetőzésre. Bel­ügyeink legtöbb vidéke puszta telek, vagy a düledező, ódon romok csoportozatja; ott építenünk, itt rombolnunk és a romokat el­takarítanunk kellene. És mindebben terv­szerűig, nagy vezéreszméből kiindulva kel­lene eljárnunk, hogy Magyarország kulturá­­lis és nemzeti igényeinek, az alkotmányos­ság, parliamentarizmus, igazságszolgáltatás, közigazgatás stb. követelményeinek eleget tegyünk. Ott van a polgári törvénykezés egész elárvult háztája, ott van befejezetle­nül, a kitűnő kezdeményezéssel dicsekvő büntetőjogi codificatio, ott van a főrendiház reformja, a közigazgatási bíráskodás, az ál­lamtanács, vagy valamely surrogátumának kérdése. Ott van és megalkotásra vár még számtalan más kérdés, melynek még elő sem készíthettük megoldását, mert fejünk felett függött a közjogi, majd a gazdasági kiegye­zés Damokles-kardja. Ámde a sors úgy akarta, hogy most se szentelhessük törekvésünket és munka­erőnket kizárólag a belügyi reform­kérdések által kijelölt nagy feladat megoldására, s hogy azon ifjú, üde erő, melyet képviselő­házunk, az új választások által, felszítt ma­gába a nemzet magvából és legnemesebb részeiből, ismét — legalább részben — más kérdések közt forgácsoltassék szét. A vég­zetes kard ismét megjelent a nemzet, s a nemzet képviseletének feje felett, bár más, de azért nem kevésbbé aggasztó alakban. Sötét felhők borítják Európaszerte a láthatárt. Egy-egy villám ki-kiczikázik a sötét, baljóslatú tömegből, megvilágítva pil­lanatokra annak vészes tartalmát. A poli­tikai légsúlymérő zivatart, sőt földrengést jósol. Azon legközelebbi három év, melynek leforgásáig tart az új országgyűlés mandá­tuma, nagy világesemények szülője lehet. Birodalmak dőlhetnek romba, s birodalmak támadhatnak helyükben: népek sorsa kerül­het koczkára. Ily válságos időkben fogja az uj országgyűlés képviselni a nemzetet s in­tézni Magyarország sorsát. Nagy feladat, mely nagy felelősséggel jár karöltve. S azon ifjú képviselők, a­kik most először lépnek a parliamentbe, egyszerre e lesújtó feladattal állnak szemben, mely nyomasztólag hathat TTlP£f íl pQvlifl.TYio»vfí pociLALliona ok leol­ti­bált harcrosokra is. Ámde ép a feladat e nagysága s az általa felidézett küzdelem fogja őket kényszeríteni, hogy az ujonczok­­ból gyorsan veteránokká edződjenek. Sőt épen ujonéz voltak, bizonyos tekintetben előnyükre válik. A bekövetkezendő bonyo­dalmakban, a helyes utat felismerő józan, előítéletek által meg nem vesztegetett ér­zékre van szükség. Az igazság felismerésére vezető képességet még nem homályosította el bennük a pártszenvedély vaksággal meg­verő köde. A clique- és pártpolitika nyűge még nem korlátozza szabad mozgásukat. Ők tehát, kiknek tulajdonképi feladatuk a jó példát követni, egyszersmind jó példával mehetnek elől a nagy, az ország sorsára döntő befolyással bíró kérdések pártatlan megítélése tekintetében. De a józan, higgadt felfogásban való példaadásra első­sorban van hivatva a szabadelvű párt, mely mögött egy, bár küz­delemteljes, de azért nem kevésbbé nagy múlt áll. Oly múlt, mely becsületére válik, s melynek tán nem mindenkor népszerű, de a szükség által mindig igazolt tényei megtar­tották számára a nemzet bizalmát. Ez a párt a régi zászlóval, s régi traditióival je­lenik meg ismét a parliamentben. Itt uj küzdelmek várnak rá, de e küzdelmükbe elkísérik régi higgadt belátása, régi szívós­sága és régi hazaszeretete. Hogy az eddi­gieknél is nagyobb feladatokkal fog szem­ben állni, ez csak fokozni fogja tetterejét és önbizalmát. S a külügyi helyzet komolysága, azt hiszszük, átalában emelni fogja a pártok s a parliament színvonalát. Figyelmeztetni fogja a házat, hogy egyes kérdéseket ne elszigetelten, hanem az egész helyezettel kapcsolatosan ítéljen meg. Parancsolólag fogja követelni, hogy az egyoldalú párt­éom­ét’az Afiati é­s Alepeid‘te­litika korlátolt határain túl is lehet pillan­tani. Erről a nézpontról tekintve a bosnyák ügy nem lesz pusztán odiósus pénz-és pusztán pártizgatásra szolgáló kérdés, hanem kül­ügyi politikánknak egy részlete, mely csak az egésznek keretében ítélhető meg igazsá­gosan. Mint részlet lehet az kevésbé tet­szetős , de ha a főczél megközelítését elő­segíti, úgy már ez által igazolva van. Ha e nézpontra helyezkedik az országgyűlés, a küszöbön álló nagy vitáknak csak egy ered­ménye lehet: külügyi politikánk helyeslése. De legyen bár más az eredmény, az or­szággyűlés csak e nézponton felelhet meg feladatának. A világ szeme rajtunk. A valódi par­­liamentarizmust mi képviseljük Ausztria- Magyarországban. Hogy jó hírünket meg­őrizzük, tartsuk meg az izgalmas idők kö­zepeit is, a kellő mérsékletet, politikai és egyéni méltóságunkat. Tartsuk pedig — és főleg — szemünk előtt azt, hogy magunk­­tartásától sok függ arra nézve, miként dőljenek el nagy, európai, s minket közvet­lenül érintő kérdések a hazának nagyobb javára. Üdvözöljük az új országgyűlést! Az erdélyrészi bankfiókok kérdéséről. Marosmente, október 15-én. Az „Ellenőr“ 516. száma igen érdekes czik­ket közöl az osztrák-magyar bank újonnan felállí­tandó fiók­intézeteire nézve, helyes irányban kíván­ván terelni a nevezett bank megalakulása ötletéből itt-ott felmerült azon indítványt, hogy a magyar s nevezetesen a fővárosi pénzintézetek megbízottjai­nak gyülekezete befolyást igyekezzék gyakorolni az új fiókoknak hol leendő felállítására, sőt a szemé­lyi kérdésekre is. A „Pesti Napló“ ez évi 245-ik számában, „Hol állíttassanak föl az új bankfiókok ?“ czím alatt f. hó 9-től egy a kérdés komoly voltához épen nem illő felületességgel írott czikket hoz s az er­délyi részekben, minden indokolás nélkül, Kolozs­várt jelöli meg olyanul, melyre talán jövendőben elkerülhet a sor. A Királyhágón túl e kérdéshez hozzá­szólani nem érezzük magunkat hivatva, de igen az erdé­lyi részeket illetőleg, melyekről — mi tűrés taga­dás — nem egészen valótlan az a közmondássá vált állítás, hogy mivelünk a magyarországiak „mostohán“ bánnak. Részesülünk néha ily bánás­módban, de mi vagyunk annak leginkább okai; mi majd mindig hallgatunk, várjuk a sült galambot , szavunkat felemelni, közöny, önbizakodás vagy isten tudja mért elmulasztjuk s csak utólagosan jajdu­­lunk fel. Szerkesztő úr szives engedelmével ezen kér­désben felszólalok a „Pesti Napló“ által odtrogált Kolozsvár ellenében Marosvásárhely mellett. A régi kormányzat alatt Brassó és Szeben nyertek osztrák nemzeti bankfiókot Erdély legdé­libb részeiben s mellőzve lettek akkor egészen a központban fekvő magyar városok, Kolozsvár, Ma­rosvásárhely stb. Akkor meg volt ennek természe­tes oka, de épen a jelen feladata, az akkori mos­toha intézkedések orvoslása. Hogy egy erdélyi magyar várost is megillet egy bankfiók, ezt még a „Pesti Napló“ is kétsé­gen kívülinek tartja; de hol legyen az elhe­lyezve ? Kolozsvár vidékének összes helységeit, Sza­­mosújvárig és Bánfihunyadig, egy ember ujjain fel­sorolhatja, maga a város nagyobb belkereskedelem­mel bír mint Marosvásárhely, de megvannak hozzá kellő pénzeszközei, egész a feleslegesig. k.­..."«gr­ojeuzímezenei un­, melyeknek az 1877-ik évi zárszámadások szerint befizetett alaptőkéjük : hitelbank 300,000 frt, takarékpénztár 50,000 frt, egyesült erdélyi takarékpénztár 90,000 frt, kisegítő pénztár törzsbetét 44,950 frt, összesen 484,950 frt. E mellett a 4 pénzintézet rendelke­zése alatt álló betétek 1877. deczember 31-én : hitelbank 526,382 frt, takarékpénztár 1.550,893 frt, egyesült érd. takarékpénztár 296,000 frt, kisegítő pénztár 1.426,112 frt, összesen 3.799,387 frt, és így a kolozsvári piacz pénzintézetei 1877 végén 4.284,337 frt alaptőke és betéttel rendelkeztek. Nyilvánvaló dolog, hogy e kedvező körül­mény nem a kereskedelem megtakarított tőkéiből, hanem a kolozsvárit lakó számos nagybirtokosok és tőkepénzesek vagyonából ered, s épen ezek azok, kik a pénzintézetek közvetítésével nyújtják a kereskedelemnek a szükséges pénzeszközöket. Világos másfelől az is, hogy Kolozsvárnak és csekély vidékének a kimutatott 4.284.000 frt forgó tőke felesleges. Mert csak egyedül az ottani taka­rékpénztár 1877. deczember 31-iki mérlegét említve volt, pénzintézetnél elhelyezmény 36,000 frt, pesti hazai első takarékpénztárnál 40,544 frt,­ első osz­trák takarékpénztárnál Bécsben 65894 frt, értékpa­pírokban 250,851 frt, pénzkészletben 121,412 frt, összesen ez egy intézetnél 514,701 frt oly pénz, mely nem állott a kolozsvári kereskedelem szolgá­latában. Ha még ehhez hozzáteszszük, hogy ezen 4 életképes és nagy hitelnek örvendő pénzintézet zár­számadásainak teher rovatában hasztalan keresnek, hogy a pesti vagy bécsi nagyobb pénzintézeteknek csak egy krajczárral is adósak lennének, holott ha a piac­ igényelné, a 4 pénzintézet könnyen és

Next