Ellenőr, 1878. október (10. évfolyam, 495-550. szám)
1878-10-19 / 527. szám
Előfizetési iraki EgBi évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 írt — kr. Félévre ... 10 . — „ Egy hónapra . 1980 . Egyed számára 4 krajczár.Szerkesztési iroda: $?ud,a.j)esten, ncLdor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. (Seggeit Toladds. Budapest, szombat, október 19. 1878. ataac-aai-50,13tars. * srejattSiínmouaß a 527. szám. túraáz&titsmxm a zcíadózitivatalban, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légridy testvérek irodájában). További Havas, Laflte és Cse czegnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó dij csakis az »Ellenőr« kiadó-hivatala által nyugtázó« számla ellenében fizetendő.Kiadó-hivatal: tv.olajpesten, nádor-Tzteson 6. szám. ide intézendők m előfizetések , a lap szétküldésére tenátkom! minden felszólalás. X. évfolyam. ■MMMMMBW—MW Budapest, október 18. Konstantinápolyból azt a hírt hozza a táviró, hogy a szultán visszautasította az orosz nagykövetet, aki audientiát kért tőle. Mert a szultán nem állhat barátságban Oroszország képviselőjével, míg az oroszok nem vonulnak vissza a berlini szerződés által kijelölt positiókba. Ez csakugyan gyors és nagy változás. E hírrel összeköttetésbe hozhatjuk, hogy a szultán fölszólította legújabban Sir Alit, hogy békés után egyezzék meg az angolokkal, valamint azt is, hogy a napokban szó volt róla, hogy az angol flotta ismét közeledni akar Konstantinápolyhoz. E szerint újra az angol befolyás uralkodik Konstantinápolyban. * Most már bizonyosnak mondják, hogy Corti külügyminiszter és Bruzzo hadügyminiszter beadták lemondásukat. Egyelőre nagyon bajos megmondani, várjon az Italia irredenta elhallgattatása kedvéért kellett-e megválniuk tárczájuktól, vagy pedig valami változás küszöbén áll-e az olasz politika. Mind a kettő lehetséges. * Ausztriában úgy látszik pártválsággal fog párosulni a kabinetválság. A baloldali clubot új fractióvá akarják átalakítani. Az alakuló gyűlést hétfőre tűzték ki, a reichsratch megnyitása előtt való napra. Ez a változás alighanem fog a többi árnyalatokra is befolyást gyakorolni, az pedig bizonyos, hogy a kabinetválság és a pártválság karöltve fognak megoldást nyerni. * Ellenzéki lapjaink nagy szeretettel merítenek argumentumokat a Deutsche Zeitungból. Most pedig mi ajánljuk figyelmükbe, hogy miképen nyilatkozik rólunk bölcsességük forrása: „Philippovics táborszernagy lemondása tehát mégis tetté válik; úgy látszik, hogy ő is határozottan a magyarok gőgjének és a magyarok fajgyűlöletének esett áldozatul.“ Ezeket írja ő ; hát ez a néhány sor mi más, mint fajgyűlölet. A képviselőház szombaton, f. hó. 19-én d. e. 10 órakor ülést tart. A főrendiház szombaton, f. hó 19-én d. e. 11 órakor ülést tart. Az országgyűlési szabadelvű párt vasárnap, f. hó 30-án d. n. 6 órakor értekezletet tart. A képviselőház holnap délelőtt tíz órakor tartandó ülésében csak azt fogja a korelnök bejelenteni, hogy Ő Felsége vasárnap délben fogja trónbeszéddel az országgyűlést megnyitni. A főrendiház holnap 11-kor fogja első ülését tartani, melyben mint korelnök b. Eötvös József vagy annak távollétében b. Vay Miklós szintén ezen jelentést fogja tenni. Ő Felsége főrendiházi elnöknek ismét Majláth György semmitőszéki elnököt és alelnökké Szögyényi-Marich László főispánt nevezte ki. Vasárnap a trónbeszéd után ülése lesz az országgyűlés mindkét házának, melyekben a trónbeszédet ismét felolvassák. A képviselőház hétfői ülésében fogják benyújtatni a megbízó leveleket és az elnökválasztás szerdán legkésőbben csütörtökön lesz. (B. C.) ________ Az egyesült ellenzék ma d. u. 6 órakor tartott értekezletét Szontagh Pál (göm.) korelnök megnyitván, üdvözli a számosan egybegyült párttagokat s az értekezletet elnök és jegyző választásra hívja fel. Elnökké Bánhidy Béla bejegyzővé Tomcsányi László és Halász Bálint választattak meg. Bánhidy Béla b. elnök erre székét elfoglalván, beszédében utal azon nagy kérdésekre, melyek nehéz viszonyok,közt oldandók meg, nem kétli, hogy a párt tagjainak buzgalma, hazafiassága ernyedetlenül küzdene azon elvek mellett, melyeket e párt magáénak vall, s különösen utal — általános helyeslés kíséretében — azon egyetértésre, mely a párt tagjai között fennáll a kormány által követett külügyi politikával szemben. Este Simonyi Lajos b. rövid felszólalása után a kör választmányának elnökévé Berchtold László gr., igazgatóvá Sztupa György választattak meg. Ezután megalakittatott a felirati bizottság; tagjai: Aoponyi Albert gróf, GhorinFerencz és Szilágyi Dezső. A képviselőház elnöki jelötjének a párt részéről való megállapítására bizottság küldetett ki, melynek tagjai Simonyi Lajos br., f Királyi Pál, Liptay Béla b., Ürményi Miksa és Szontagh Pál. Végül az értekezlet a kór házi ügyeit intézvén el, 7 órakor véget ért. Szapáry László gróf altábornagy e napokban Budapestre érkezik és ezúttal nem fog Boszniába visszatérni. (B. C.) Mint a Fremdenblatt írja, azon hír, hogy az irányadó körök hajlandók a közösen megkezdett occupatió költségeit közös pénzügyi művelet útján fedezni, igen kedvező benyomást tett a bécsi tőzsdén. A tőzsde nem bír ugyan még tisztába jönni magával egy ilyen pénzügyi művelet formájára nézve s nem tudja azt sem, hogy örökös évjáradék vagy pedig törlesztendő államadósság forog szóban, hanem hát ő előtte azon gondolat lebeg mindenek előtt, hogy végre ismét egy nagy üzletre van kilátás, mely üzlet természeténél fogva alkalmasnak látszik arra, hogy hatalmas lendületet adjon a tőzsdeforgalomnak s új mozgalmat idézzen elő ismét. Ehhez járul ezenfelül még azon körülmény, hogy a speculatio azt hiszi, hogy mindkét aranyjáradék emelkedni fogna, ha az occupatió költségei nem ez értékezimnek további nagyobb szaporítása, hanem közös törlesztési kölcsön útján szereztetnének be. Ez a közös kölcsön egyébiránt nem akadályozná meg, hogy mind A Norddeutsche Allgemeine Zeitung hosszú czikket közöl a keleti kérdés fejlődéséről. Elmondja, hogy a berlini memorandumnak és a konstantinápolyi conferentiának nem volt sikere. Andrássy grófnak programmja akkor abból állott, hogy a keresztyének sorsa javíttassák, a mit egész Európa is kívánt, hogy a török birodalomban mellőztessenek az elavult és tarthatatlan viszonyok és igy az ottomán birodalom is szilárdabbá legyen. Ha a porta komolyan megfontolta volna a veszélyt, melyben forgott, határozottan megragadta volna a feléje nyújtott baráti kezet. Az igazságosság megköveteli ugyan, hogy bevalljuk, hogy egyedül a török államférfiakra nem lehet a hibát tolni, nagy része van abban a porta vallásos s politikai maximáinak, melyek átalában minden reformtól s újítástól idegenkednek. S ez nem is lesz máskép mindaddig, az osztrák, mind a magyar pénzügyér saját külön pénzszükségletét, ezen művelettől egészen függetlenül vagy valamely előlegüzlet, vagy pedig további járadék kibocsátás által iparkodjék fedezni és amint jelentettük, mindkét pénzügyminiszter már gondoskodott is ez irányban. S ugyanezen tisztelt lap, mely most ilyenbuziasmussal beszél a közös kölcsönről, közvetlenül a közleménye után irgalmatlanul nekünk ront azért, mert mi pár nap előtt nem hittük el neki azon akkori állítását, hogy e magyar kormány az occupatio költségeiből Magyarországra eső rész fedezésére a magyar államvasutakat szándékozik eladni. Táviratok. Konstantinápoly, okt. 18. (Eredeti távirat.) A szultán vonakodott elfogadni az orosz nagykövetet, aki audientiát kért tőle, mert, amint Szavjet pasa kijelentette a nagykövetnek, a padisah nem közlekedtetik barátságos módon Oroszország képviselőjével, míg az oroszok nem vonulnak vissza a berlini szerződés által kijelölt positiókba. A maslaki táborban levő csapatok parancsot kaptak, hogy induljanak Csorn felé, és Derkoszt már meg is szállották. Bécs, okt. 18. A Politische Corresponded jelenti Belgrádból: Ausztria-Magyarország fölszólítására sietett a szerb kormány hazaküldeni az ott tartózkodó bosnyák menekülteket, akiknek biztosítva van az amnestia. A határrendező bizottság török tagja ide érkezett. Konstantinápolt, okt. 18. Vranyát átadták Szerbiának, Kossinát (Gnsinye ?) pedig Montenegrónak. Bécs, okt. 18. Athénból jelentik a Politische Comsepondenznek okt. 17-ről. Kumunduros bizalmi kérdéssel járult a képviselőházhoz. Trikupis az ellenzék vezére ellenzi, s indítványozta a kormány által kívánt 12 milliós kölcsön megtagadását és a tartalékosok hazabocsátását, úgyszintén a hadikészületek megszüntetését, minthogy erélyes lépéseket tesz az európai diplomata a görög-török kiegyezés létrehozására. Bécs, okt. 18. Konstantinápolyból jelenti a Politische Corresponded. A nemzetközi bizottság elhatározta, hogy legkésőbben okt. 26-án összeül Filippopolban, és ott fog határozni Keleti-Rumélia pénzügyi szervezetének átadása fölött az ottomán banknak. A porta elhatározta, hogy katonai bizottságot fog küldeni a Rodope-hegységbe, mely a fegyver lerakására fogja fölszólítani a fölkelőket. London, okt. 18. (Eredeti távirat). Az angol bank arany kölcsön iránt állapodott meg a franczia bankkal arra az esetre, ha az események kívánatossá teszik azt. Berlin, okt. 18. A „Norddeutsche Zeitung“ írja: Megbízható nyilatkozatok szerint Németország és Ausztria-Magyarország közt olyanok a viszonyok, hogy Beust grófot nem nevezték volna ki párisi nagykövetté, ha Bécsben csakugyan azt hitték volna, hogy e kinevezést kedvezőtlenül fogadja Németország. A „Post“ értesül, hogy Werner tengernagy lemondását elfogadták. Bombay, okt. 18. A Times India értesül, hogy az alkirály követe visszatért. Az emír válasza ki nem elégítő. Hírlik, hogy az afgán seregben naponként fordulnak elő szökések, állítólag az élelmezés, a ruházat és a zsold elégtelensége miatt. Róma, okt. 18. Kendel német nagykövet családi ügyekben Németországba utazott. Hiteles hírek szerint a külügyi és hadügyi miniszter beadták lemondásukat, de a király még nem fogadta el azt. A miniszterelnök holnap visszatér Rómába. Bécs, okt. 18. (Eredeti távirat.) Späth városi tanácsos ma délután agyonlőtte magát. Fétervár, okt. 18. Azon hírekre vonatkozólag, melyek azt állítják, hogy a czár tartózkodik az ügyek vezetésétől, a trónörökös pedig résztvesz az alkotmányt kidolgozó bizottság munkálkodásában, constatálni kell, hogy a czár, úgy mint évek óta, elintézi az ügyeket, és a trónörökös csak közvetve vesz részt azokban. A rendőrségre fogott megbízhatatlanság csak hypothesis. Az állítólag kilátásba helyezett nagy reformokat illetőleg az ellenkező nézet uralkodik az irányadó körökben, az tudniillik, hogy az utóbbi időben nagyon sokat reformáltak, és e tekintetben jobb lenne némi szünetet tartani. Prága, okt. 18. Russ békülékeny beszéde után és miután Rieger pártolta a föliratot, a bizottság indítványa értelmében a fölirati javaslat fölött áttértek a napirendre. A többség indítványának második kikezdését, hogy választási reform szerkesztésével bizassék meg az országos bizottság, a németek és csehek elfogadták a nagybirtokosság szavazatai ellenében. Belgrád, okt. 18. A metropolita elnöklete alatt tegnap összeült a synodus, mely a nisi, nyegotini, sabáczi, piroti és usiczei püspökökből áll. Bren-Torfe, okt. 18. John Bramhall gőzös egy millió értékű fegyverrel és munitióval megrakodva Törökországba indult, míg a mohamedánismus lesz a török államélet uralkodó elve. Ezután elbeszéli Andrássy gróf congressusi programmját: Az új bolgár fejedelemség határainak megszorítása; a Törökország megmaradt birtokának consolidálása; az orosz occupátia tartamának megrövidítése, és a Szerbiának és Montenegrónak szánt nagyobbítások olyan modificatiója, hogy ezáltal az osztrák kereskedelem s természetes összeköttetésünk útja ne zárassák el kelet felé, s mindenekelőtt megőrzése Ausztria-Magyarország mérvadó állásának keleten, hogy minden, neki ellenséges kérdést idejekorán elfojthasson. Talán szabad kérdezni, hogy tulajdonképen mi róható föl a külügyi politika vezetésének bűnéül. Mi történt, amiről el lehetne mondani, hogy a birodalom érdekeinek rgítítésére nem volt szükséges, s mit mulasztottak el, a miről el volna mondható, hogy érdekeink megőrzésére meg kellett volna történnie ? Az ellenzék nem fogja elrmlaszthatni e kérdésre szabatosan felelni, mert ha a parlament talajra lép, kényszerítve lesz a frázisokat és általános szólamokat, melyekkel most a hangulatra és a szenvedélyekre nem pedig, az észre hat, kiküszöbölni. Politikusoktól, kik Andrássy gróf magatartását a berlini congressusig helyeselték, sokszor hallható amaz állítás, hogy imposans haderő kifejtése által, mindjárt az occupatió kezdetén, sok vérontást lehetett volna megkímélni. Ezt utólagosan nem nehéz mondani. Mit szóltak volna azonban, ha Andrássy gróf a folyvást hangsúlyozott pénzügyi nyomorúsággal szemben mindjárt az első pillanatban felállította volna ama nagy hadsereget, melyet részben a porta kétértelmű magatartása tett szükségessé ? Andrássy gróf bizott a törökökben, nem biztosította magát álnokságuk és fondorkodásuk ellen, s ezt bűnéül róják fel éppen azok, kik el nem fáradnak Törökországot minden erény mintájakép, mint Európában a jog egyetlen fészkét magasztalni. Bizonyos álláspontokról jogosult Andrássy politikájának elítélése, mindenekelőtt azok álláspontjáról, akik Ausztria jövője fölött kétségbe esnek s olyan vállalatnak tekintik ez államot, amelyet tönkre menni kell hagyni, mert nem érdemli meg a további beruházást; továbbá azok álláspontjáról, akik azt hiszik, hogy Ausztria-Magyarországnak az lett volna a kötelessége, hogy erejét a török uralom felállítására és fentartására fordítsa, s végül azok álláspontjáról, kik a birodalom hivatásának tartják Oroszországgal vállvetve végrehajtani Törökország megsemmisítését. Mindez álláspontok lehetségesek, vannak híveik is, de nem osztrák és nem magyar szelleműek, pedig a delegációkban és a parliamentben nem lehet más, mint az osztrák-magyar politikát űzni. Mindenesetre unicum volna a történelemben, hogy mind politikailag, mind katonailag fényesen keresztülvitt actiót, mely a birodalomnak Európában oly állást biztosított, milyennel évtizedek óta nem bírt, csak azon egy okból ítéljenek el, mivel elválaszthatatlan volt 100, mondjunk 150 milliónyi költekezéstől. Az első keleti bonyodalom e század második felében 600 millióba került. Az eredmény volt: roppant emberveszteség, oroszország halálos ellenségeskedése s Szardíniának, s napóleoni politika eszközének előhúzása az európai térképre. Ausztriát, mint használhatatlant s actióra képtelent egyszerűen a lomtárba dobták. Most Ausztria-Magyarország újra megkezdette az actiót a diplomatiai és katonai téren, mindenütt elismert, részben fényes eredménynyel. Ausztria- Magyarország domináló állást vívott ki, mely lehetségessé teszi, hogy politikai és közgazdasági érdekeit Európa azon részében, melyre földirati helyzete leginkább utalja, teljes erővel megőrizze. S e czélra 150 milliónyi költség igazolatlan, az állam ellen elkövetett bűntény lenne? Értse ezt, aki tudja. Mahmud Nedim pasát, „Des Patriotes Ottomans, Muselmans et Chrétiens“ aláírással végződő levelében a következőkkel vádolja a „Stambul“ hírlap: 1. Mahmud Nedim pasa, hogy megkönnyítse az ellenség fáradságát, kiszámított lassúsággal osztotta ki a parancsokat, és így kedvezett a herczegovinai lázadásnak. 2. Mahmud Nedim pasa már régóta a birodalom elnépterenítésére törekedett, és titokban alkudozott Szerbiával és Montenegróval. 3. Az orosz nagykövetség közvetítését használta föl, hogy rész útra vezesse urát. 4. Kedvezett a szultán legköltségesebb és legfurcsább kívánságainak, és megkönnyítette, hogy olyan pénzeket költsön el a szultán, amelyekhez soha sem lett volna szabad nyúlnia. 5. Folytatta a corruptió rendszerét, mert az álala aláírt törvény daczára teljes értékben kifizette a szultán kötvényeinek szelvényeit. 6. A török adósság conversiójával be akarta fejezni az ország romlását, és comprimSUAit«. «Azt, mert rábírta, hogy e conversióért 1 millió lira bont fogadjon el baksis gyanánt. 7. Megengedte, hogy a bolgár fölkelés előkészítessék és kitörhessen, a megtámadott muzulmánok maguk védjék magukat, végtére pedig a borzasztó visszatolást szenvedjék. Ezekből láthatjuk, hogy minő rettenes állapotok idézték elő Herczegovinában is a fölkelést, és hogy minő állapotok következtek volna be ismét a magukra hagyott két tartományban. A milánói „Corriere della Sera” írja, hogy Cairoli a páviai banketten nem szavalta, hanem csak fölolvasta beszédjét. A miniszterelnök, hogy a kellemetlen interpellátióktól meneküljön, óhajtását fejezte ki, hogy utána ne szólaljon föl senki. Az olasz minisztérium elhatározta, hogy Crispit a kormány jelöltje gyanánt lépteti föl a képviselőház elnöki székére. Az ,,Italiei szerint Cairoli programmbeszédét nem osztotta a kabinet minden tagja, mert miniszterválság ütött ki miatta. Bruzzo hadügyminiszter és Cairoli már régebben meghasonlottak egymással Nascia nevű katona ügye miatt, akit halálra ítélt a hadi törvényszék, Cairoli azonban és Consorti ellenezték az ítélet végrehajtását, amit Bruzzo absolute szükségesnek tartott. Simlából jelentik a Daily Telegraphnak 15-ről. Az erősítéseket nagy sietséggel küldik Peshawurbe. Hassan Abdulban is tartaléksereget összpontosítanak. Azon híreket, melyek szerint az oroszok megszállották Jarkandot, némelyek egy orosz karavánnal hozzák összeköttetésbe, mely Chinába megy kereskedelmi ügyekben. Budapest, október 18. A holnapi nap fontos lesz a magyar parliamentarisms történetében. Holnap nyílik meg az új országgyűlés. Azon országgyűlés, melynél fontosabbra, a hatvanhetediki kiegyezés óta, nem küldte a nemzet képviselőit. A belügyi, szintén kiváló érdekű, reformkérdésektől eltekintve, ez országgyűlésnek egészen más kérdések kölcsönöznek fontosságot, mint előzőinek A kérdésérr^4,---'J**'+4®tük Ausztriával 1867-ben, a gazdasági egyezséget az idén kötöttük meg tíz esztendőre. Magyarország és Ausztria közt ez ügyekből kifolyólag nem lesz — legalább hosszú időn át — összeüközés. Ha nagy európai események nem jöttek volna közbe, most kizárólag és teljes erélylyel foghatnánk belügyeink rendezéséhez, s az 1878-iki országgyűlés azzá lehetne, amivé lenni tulajdonkép való hivatása volt: reform-országgyűléssé. A reformok terén csak keveset, s azt a keveset is csak félig jól végeztük. Teremtettünk intézményeket, de csak elszigetelten, s nem egy nagy szerves egész, fejlődésre hivatott és fejlődésre képes része gyanánt. Hoztunk törvényeket, de törvényeink részint roszak, részint — ha jók — magánosan állnak, mint sivatag közepén az oár, mint megkezdett építménynek oszlopa, mely hasztalan vár betetőzésre. Belügyeink legtöbb vidéke puszta telek, vagy a düledező, ódon romok csoportozatja; ott építenünk, itt rombolnunk és a romokat eltakarítanunk kellene. És mindebben tervszerűig, nagy vezéreszméből kiindulva kellene eljárnunk, hogy Magyarország kulturális és nemzeti igényeinek, az alkotmányosság, parliamentarizmus, igazságszolgáltatás, közigazgatás stb. követelményeinek eleget tegyünk. Ott van a polgári törvénykezés egész elárvult háztája, ott van befejezetlenül, a kitűnő kezdeményezéssel dicsekvő büntetőjogi codificatio, ott van a főrendiház reformja, a közigazgatási bíráskodás, az államtanács, vagy valamely surrogátumának kérdése. Ott van és megalkotásra vár még számtalan más kérdés, melynek még elő sem készíthettük megoldását, mert fejünk felett függött a közjogi, majd a gazdasági kiegyezés Damokles-kardja. Ámde a sors úgy akarta, hogy most se szentelhessük törekvésünket és munkaerőnket kizárólag a belügyi reformkérdések által kijelölt nagy feladat megoldására, s hogy azon ifjú, üde erő, melyet képviselőházunk, az új választások által, felszítt magába a nemzet magvából és legnemesebb részeiből, ismét — legalább részben — más kérdések közt forgácsoltassék szét. A végzetes kard ismét megjelent a nemzet, s a nemzet képviseletének feje felett, bár más, de azért nem kevésbbé aggasztó alakban. Sötét felhők borítják Európaszerte a láthatárt. Egy-egy villám ki-kiczikázik a sötét, baljóslatú tömegből, megvilágítva pillanatokra annak vészes tartalmát. A politikai légsúlymérő zivatart, sőt földrengést jósol. Azon legközelebbi három év, melynek leforgásáig tart az új országgyűlés mandátuma, nagy világesemények szülője lehet. Birodalmak dőlhetnek romba, s birodalmak támadhatnak helyükben: népek sorsa kerülhet koczkára. Ily válságos időkben fogja az uj országgyűlés képviselni a nemzetet s intézni Magyarország sorsát. Nagy feladat, mely nagy felelősséggel jár karöltve. S azon ifjú képviselők, akik most először lépnek a parliamentbe, egyszerre e lesújtó feladattal állnak szemben, mely nyomasztólag hathat TTlP£f íl pQvlifl.TYio»vfí pociLALliona ok leoltibált harcrosokra is. Ámde ép a feladat e nagysága s az általa felidézett küzdelem fogja őket kényszeríteni, hogy az ujonczokból gyorsan veteránokká edződjenek. Sőt épen ujonéz voltak, bizonyos tekintetben előnyükre válik. A bekövetkezendő bonyodalmakban, a helyes utat felismerő józan, előítéletek által meg nem vesztegetett érzékre van szükség. Az igazság felismerésére vezető képességet még nem homályosította el bennük a pártszenvedély vaksággal megverő köde. A clique- és pártpolitika nyűge még nem korlátozza szabad mozgásukat. Ők tehát, kiknek tulajdonképi feladatuk a jó példát követni, egyszersmind jó példával mehetnek elől a nagy, az ország sorsára döntő befolyással bíró kérdések pártatlan megítélése tekintetében. De a józan, higgadt felfogásban való példaadásra elsősorban van hivatva a szabadelvű párt, mely mögött egy, bár küzdelemteljes, de azért nem kevésbbé nagy múlt áll. Oly múlt, mely becsületére válik, s melynek tán nem mindenkor népszerű, de a szükség által mindig igazolt tényei megtartották számára a nemzet bizalmát. Ez a párt a régi zászlóval, s régi traditióival jelenik meg ismét a parliamentben. Itt uj küzdelmek várnak rá, de e küzdelmükbe elkísérik régi higgadt belátása, régi szívóssága és régi hazaszeretete. Hogy az eddigieknél is nagyobb feladatokkal fog szemben állni, ez csak fokozni fogja tetterejét és önbizalmát. S a külügyi helyzet komolysága, azt hiszszük, átalában emelni fogja a pártok s a parliament színvonalát. Figyelmeztetni fogja a házat, hogy egyes kérdéseket ne elszigetelten, hanem az egész helyezettel kapcsolatosan ítéljen meg. Parancsolólag fogja követelni, hogy az egyoldalú pártéomét’az Afiati és Alepeid‘telitika korlátolt határain túl is lehet pillantani. Erről a nézpontról tekintve a bosnyák ügy nem lesz pusztán odiósus pénz-és pusztán pártizgatásra szolgáló kérdés, hanem külügyi politikánknak egy részlete, mely csak az egésznek keretében ítélhető meg igazságosan. Mint részlet lehet az kevésbé tetszetős , de ha a főczél megközelítését elősegíti, úgy már ez által igazolva van. Ha e nézpontra helyezkedik az országgyűlés, a küszöbön álló nagy vitáknak csak egy eredménye lehet: külügyi politikánk helyeslése. De legyen bár más az eredmény, az országgyűlés csak e nézponton felelhet meg feladatának. A világ szeme rajtunk. A valódi parliamentarizmust mi képviseljük Ausztria- Magyarországban. Hogy jó hírünket megőrizzük, tartsuk meg az izgalmas idők közepeit is, a kellő mérsékletet, politikai és egyéni méltóságunkat. Tartsuk pedig — és főleg — szemünk előtt azt, hogy magunktartásától sok függ arra nézve, miként dőljenek el nagy, európai, s minket közvetlenül érintő kérdések a hazának nagyobb javára. Üdvözöljük az új országgyűlést! Az erdélyrészi bankfiókok kérdéséről. Marosmente, október 15-én. Az „Ellenőr“ 516. száma igen érdekes czikket közöl az osztrák-magyar bank újonnan felállítandó fiókintézeteire nézve, helyes irányban kívánván terelni a nevezett bank megalakulása ötletéből itt-ott felmerült azon indítványt, hogy a magyar s nevezetesen a fővárosi pénzintézetek megbízottjainak gyülekezete befolyást igyekezzék gyakorolni az új fiókoknak hol leendő felállítására, sőt a személyi kérdésekre is. A „Pesti Napló“ ez évi 245-ik számában, „Hol állíttassanak föl az új bankfiókok ?“ czím alatt f. hó 9-től egy a kérdés komoly voltához épen nem illő felületességgel írott czikket hoz s az erdélyi részekben, minden indokolás nélkül, Kolozsvárt jelöli meg olyanul, melyre talán jövendőben elkerülhet a sor. A Királyhágón túl e kérdéshez hozzászólani nem érezzük magunkat hivatva, de igen az erdélyi részeket illetőleg, melyekről — mi tűrés tagadás — nem egészen valótlan az a közmondássá vált állítás, hogy mivelünk a magyarországiak „mostohán“ bánnak. Részesülünk néha ily bánásmódban, de mi vagyunk annak leginkább okai; mi majd mindig hallgatunk, várjuk a sült galambot , szavunkat felemelni, közöny, önbizakodás vagy isten tudja mért elmulasztjuk s csak utólagosan jajdulunk fel. Szerkesztő úr szives engedelmével ezen kérdésben felszólalok a „Pesti Napló“ által odtrogált Kolozsvár ellenében Marosvásárhely mellett. A régi kormányzat alatt Brassó és Szeben nyertek osztrák nemzeti bankfiókot Erdély legdélibb részeiben s mellőzve lettek akkor egészen a központban fekvő magyar városok, Kolozsvár, Marosvásárhely stb. Akkor meg volt ennek természetes oka, de épen a jelen feladata, az akkori mostoha intézkedések orvoslása. Hogy egy erdélyi magyar várost is megillet egy bankfiók, ezt még a „Pesti Napló“ is kétségen kívülinek tartja; de hol legyen az elhelyezve ? Kolozsvár vidékének összes helységeit, Szamosújvárig és Bánfihunyadig, egy ember ujjain felsorolhatja, maga a város nagyobb belkereskedelemmel bír mint Marosvásárhely, de megvannak hozzá kellő pénzeszközei, egész a feleslegesig. k...."«grojeuzímezenei un, melyeknek az 1877-ik évi zárszámadások szerint befizetett alaptőkéjük : hitelbank 300,000 frt, takarékpénztár 50,000 frt, egyesült erdélyi takarékpénztár 90,000 frt, kisegítő pénztár törzsbetét 44,950 frt, összesen 484,950 frt. E mellett a 4 pénzintézet rendelkezése alatt álló betétek 1877. deczember 31-én : hitelbank 526,382 frt, takarékpénztár 1.550,893 frt, egyesült érd. takarékpénztár 296,000 frt, kisegítő pénztár 1.426,112 frt, összesen 3.799,387 frt, és így a kolozsvári piacz pénzintézetei 1877 végén 4.284,337 frt alaptőke és betéttel rendelkeztek. Nyilvánvaló dolog, hogy e kedvező körülmény nem a kereskedelem megtakarított tőkéiből, hanem a kolozsvárit lakó számos nagybirtokosok és tőkepénzesek vagyonából ered, s épen ezek azok, kik a pénzintézetek közvetítésével nyújtják a kereskedelemnek a szükséges pénzeszközöket. Világos másfelől az is, hogy Kolozsvárnak és csekély vidékének a kimutatott 4.284.000 frt forgó tőke felesleges. Mert csak egyedül az ottani takarékpénztár 1877. deczember 31-iki mérlegét említve volt, pénzintézetnél elhelyezmény 36,000 frt, pesti hazai első takarékpénztárnál 40,544 frt, első osztrák takarékpénztárnál Bécsben 65894 frt, értékpapírokban 250,851 frt, pénzkészletben 121,412 frt, összesen ez egy intézetnél 514,701 frt oly pénz, mely nem állott a kolozsvári kereskedelem szolgálatában. Ha még ehhez hozzáteszszük, hogy ezen 4 életképes és nagy hitelnek örvendő pénzintézet zárszámadásainak teher rovatában hasztalan keresnek, hogy a pesti vagy bécsi nagyobb pénzintézeteknek csak egy krajczárral is adósak lennének, holott ha a piac igényelné, a 4 pénzintézet könnyen és