Ellenőr, 1878. november (10. évfolyam, 551-605. szám)
1878-11-22 / 589. szám
589 szám. Előfizetési árak: Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra . 1 „ 8© „ Egyes szám ára 4 krajczár. 1 Szerkesztési iroda: Szidapesten, nc Sdor-rztcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Köziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. (Reggeli ~kiradás. Hirdetések felvétele a kzcérlókivoltabbak, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite & die, czégnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő.Kiadó-hivatal, Budapesten, nádor-zetczd 6. szám. Ide intendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Budapest, péntek, november 22. 1878. X. évfolyam. Figyelmeztetjük azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése november hó végével lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap vételében késedelmet tapasztaljanak. A lap ára marad mint eddig: egész évre . . . . . . . 20, írt — félévre..................................10 frt — negyedévre ....... 5 frt — egy hóra...............................1 frt 80 kr. Az „Ellenőrbre a hó bármely napjától kezdve előfizethetni. Budapest, november 21. Az angol-afgán háború, a délben és este érkezett táviratok szerint, ténynyé vált. Beaconsfield nem tréfált. Megüzenhette az emírnek, hogy ha 20-ikáig nem válaszol az angol ultimátumra, az indiai csapatokat előrenyomulásra utasítja. Huszadika válasz nélkül elmúlt. Huszonegyedikén az angol csapatok már elfoglaltak egy erősséget, a Kaion erődöt. Ez angol határozottságra és tetterőre vall. Lesz-e tulajdonkép való angol-afgán háború, illetőleg mer-e az emir komoly, döntő mérkőzést kockáztatni Agliával, még e pillanatban is kétséges, midőn egy félbarbár, ázsiai fejedelemről van szó. Az ellenkező felfogás azonban nem valószínű, habár nincs kizárva a lehetőség, hogy Sir Ali, tapasztalván az angol kormány komoly elhatározását és a tettekre való készségét, töredelmesen bocsánatot fog kérni a megsértett brit felségtől. Ámde ez esetben az emir már nem számolhat azon szelíd feltételekre, melyek árán 20-ika előtt megmenthette volna országát egy veszedelmes öszszekoccanástól. Anglia nem fog többé megelégedni azzal, hogy Sir Ali bocsánatot kérjen és Kabulban állandó angol missiót tartson . Angliának szüksége van arra, hogy megakadályozza a történtek ismétlődését, kiszorítsa az orosz befolyást Kabulból, s India birtokát biztosítsa azon védvoal elfoglalása által, mely nélkül az orosz befolyás alatt álló emirek mindenkor — ha nem is veszélyeztethetik, de nyugtalaníthatják az indiai angol birtokokat. E védvonalra illetőleg a határok kiegészítésére czélzott múltkori nagy beszédében Beaconsfield lord, s mi már akkor jeleztük, hogy Anglia, tekintet nélkül az emirrel fenforgó conflictusra, egy ily czélú actio megindítását czélozza. Ha pedig — ami most már több mint valószínűnek látszik — Sir Ali nem könyörgéssel, hanem ellenállással válaszol az angol csapatok előrenyomulására, ez esetben két dolog egészen bizonyos. Először az, hogy Anglia az emírt megverve oly rendszabályokhoz nyúl Afganisztánban, melyek Oroszországra nézve jövőre használhatlanná teendik az Anglia ellen felhasználni szokott ez eszközt. Tehát Afganisztán, vagy Angliától való függő viszonyba jut, vagy az angloindiai kormány helyőrséget fog tartani Afganisztán megerősített helyein és városaiban. Mind a kettőt már régebben tervezték az angol kormányok, de e terv kivitele soha sem volt oly parancsolólag szükséges, mint ez idő szerint. Másodszor: az afgán emír ellenállása kétségtelenné teszi, hogy mögötte Oroszország áll. S ez az egyik fő ok, amert fontosságot nyer az angol-afgán háború Európára nézve is. Oroszország elérkezettnek tekinti az időt arra, hogy aknáit Anglia ellen felrobbantsa. Csak az afganisztáni akna felrobbantására fog-e szorítkozni, avagy következni fog az explosió a Balkán-félszigeten is — a jelen pillanatban még nem lehet biztosan megmondani , de felettébb valószínű. Az afgán háború mindenesetre siettetni fogja a helyzet kitisztulását. Siettetni fogja különösen Angliát, hogy erélyesen a tettekhez nyúljon. Anglia soká kerüli a kenyértörést, de ha egyszer nem térhet ki, becsülettel és érdekeinek megvédelmezése mellett, előle, bátran megtöri és nem marad félrendszabályoknál. Az ázsiai nagy horderejű esemény ki fog hatni a nyugati hatalmak csoportosulásának gyarapítására is. Egy félig-meddig Oroszország ellen viselt háború arra fogja bírni Angliát, hogy biztosítsa magát az elszigeteltségtől. Suvaloffot az osztrák-magyar-angolfranczia szövetség fenyegető árnyának eloszlatása czéljából küldte Oroszország nyugatra. Mi azonban azt hisszük, az afgán háború kitörése áthágyatlan akadályt fog gördítni az orosz diplomatának amúgy is göröngyös útjára. Az olaszok hazája aggasztó tüneteket mutat. A királygyilkossági jelenet után Orsini-bombák következnek. A politikus szakács nem áll egyedül, elszigetelve az olasz nép közt. A florenczi és pisai bombáknak szinte nagyobb jelentőséget vagyunk hajlandók tulajdonítani, mint Passanante őrült tettének. Fanatikusok, politikai őrjöngök sok országban vannak, de ahol a nép egyik osztálya sem rokonszenvez a királygyilkossal, ott nem hajítanak bombákat a fejedelem megmenekülése felett való örömében tüntető tömeg közé. A nápolyi merénylet alkalmából írt czikkünkben kifejtettük azon eset komoly következményeit, ha megbizonyodnék, hogy Passanante mögött az olaszországi forrongó elemek állnak. Úgy látszik, az olasz politikusoknak ez esettel és komoly következményeivel kell számolniok. * Csakugyan bebizonyul — írja a Presse — hogy az új kereskedelmi szerződés megkötése iránt Olaszországgal folytatott tárgyalások váratlan fennakadást szenvedtek. Míg a tárgyalások korábbi folyamának alapján jogosult volt azon feltevés, hogy Olaszország az általa kezdetben tett meglehetősen extrém követelésektől eláll és hogy ugyanazért a megegyezés rövid időn létrejövend, a mostani érintkezésekből az derült ki, hogy Olaszország első szavát egyszersmind utolsónak is tekinti. Amint hallatszik, az olasz küldöttek új utasításokat kértek kormányuktól. Jókai Mór Erzsébetvároson egyhangúlag képviselővé választatott. Miután több lapban különböző értesítés jelent meg, a közoktatási miniszter által némelyek szerint a jogakadémiák, mások szerint átalában a jogi képzés reformja érdekében összehívandó enquetere is és annak idejéről, biztos helyrőlvett értesülés nyomán írhatjuk, hogy igenis a közoktatási miniszternek szándékában van, általában a jogi tanulmányok jelenlegi rendszere ellenében több oldalról nyilvánult panaszok s az e részben égetően szükséges reformok megbeszélése végett, és pedig minél előbb,enquetet hívni össze, melynek körébe nemcsak a jogakadémiák, hanem a tud. egyetemek jogi tanulmányrendszere is utalva leend. Mint Sófiából jelentik, Dondukov-Korsakov herczeg, a bolgár kormányzó, legközelebb Nisben tartózkodását arra is fel fogja használni, hogy a szerb kormánynyal a belgrád-nisi vasút mihamarább kiépíttetése iránt értekezzék. Mióta Sofia ugyanis Bulgária fővárosává tétetett, mindinkább kitűnik annak szükségessége, hogy az Adrinápoly-filippoli vasút mely különben már Behováig ki van építve és forgalomban van, egész Nisig meghosszabbittatnék. Herczeg Dondukov-Korsakov máris behatólag intézkedett, hogy e vonal kiépítését jövő tavassal meg lehessen kezdeni s reméli a szerb kormányt rábírhatni, hogy ez is ugyanakkor megkezdje az építkezést. Mint a „Presse“ ma reggeli száma jelenti, az osztrák államvasút vezérigazgatója, Bresson úr, jövő évi július 1-én visszalép áfásától s a kormányzó tanács párisi bizottságának tagja lesz. Helyének betöltése iránt a társaság osztrák kormányzó tanácsa a holnapi ülésen határozand, miután báró Wodianer legközelebbi Párisban létő almakor erre nézve már a párisi bizottsággal megtörtént a megállapodás. Új vezérigazgatóvá az eddigi igazgatóhelyettes Kopp úr van kiszemelve, Engerth udvari tanácsos tekintettel előhaladt korára, a versenyzéstől maga visszalépvén. Utóbbi a kormányzó tanácsba lép be mint annak az etvezető tagja, egyelőre, azaz mig valamely kormányzó tanácsosi állás megüresedik, műszaki tanácsadó czimmel. E személyváltozás által a társaság szervezetében — állítólag — semmi módosulás nem történik s különösen nem áll az semmi egybefüggésben a jövőbeli budapesti igazgatóság kérdésével s a kormányzó tanács és vezérigazgatóság jogkörének megszorítása sem nem történik, sem Magyarország által nincs kívánva. — Ez utóbbi pontra nézve a szavatosságot részünkről természetesen a Pressének engedjük át, e lapnak nagy biztosságát azonban nem osztjuk. A magyar kisbirtokosok „Országos Földhitelegylete“ ügyében a kormány részéről kiküldött vegyes bizottság tegnap tartotta első ülését, melyben a pénzügyminisztérium részéről Leéb Péter, miniszeri tanácsos, mint elnök, s Beretvás Endre, osztálytanácsos, az igazságügyminisztérium részéről Kapácsy Miklós, miniszteri titkár, és a létesítő bizottság részéről gr. Festetics Pál, 1. bizottsági elnök, Nagy György, 1. bizottsági tag és Végh Ignácz, 1. bizottsági tag s jegyző vettek részt. A vegyes bizottság azon törvényjavaslati tervezetet tárgyalja, mely a létesítendő „Oszágos Földhitelegyesület“ kormányilag megajánlott kiváltságait és alapszabályainak a fennálló kereskedelmi törvénytől való eltérését tartalmazza. E javaslatról meg kell jegyeznünk, hogy az a létesítő bizottság felhívására, mely ennek szerkesztésével a kormány által megbizatt, dr. Apáthy István, egyetemi tanár és országos képviselő szakavatott tollából került ki. Táviratok, London, nov. 21. A Reuter ügynökség jelenti Bombaybtil nov. 21-kor01. Az angol csapatok karcz nélkül elfoglalták Kaion erődöt. Az ellenség viszszavonult az angolok elől. Páris, nov. 21. A Temps Írja: Oroszország kívánsága, hogy állandó hadi alja legyen Besszarábia és Bulgária közt, — erejével való visszaélés és beavatkozás a népjogba. Savalofs grófnak nem fog sikerülni annak elfogadására bírni a szerződő hatalmakat. A Temps szerint közeledés vehető észre Anglia és Ausztria-Magyarország közt. A Journal des Débats szerint az oroszok fentebbi kívánsága a berlini szerződésbe ütközik. Bécs, nov. 21. A Politische Correspondenz jelenti Cattaroból. Prizrendben a porta egyetértésével szervezték az albán ligát. A mozgalom fejei titkos értekezleteket tartottak Nazif pasával Pristinában. A katonailag szervezett liga egy része kiegészítésére szolgál a Kossova mellett összpontosított török seregnek, sokkal nagyobbik része pedig önálló szervezetet nyer. Az albánok megerősítik a podgoriczai magaslatokat, amelyeknek békés átadásáról nem lehet többé szó. Bécs, nov. 21. Bukarestből jelenti a Politische Correnspondenz : a Dobrudja és Bulgária határait rendező bizottság bevégezte munkálatait Romániára nézve kedvező módon. Dobrudsa megszállása nov. 24-én történik. A fejedelem is ott lesz a Dunán való átkelésnél Prajla mellett. v Bécs, nov. 21. Konstantinápolyból jelenti a Postische Correspondenz. A porta adatokat gyűjtött a katonai ágensei által a ruméliai és bulgáriai orosz csapatok számáról. Ez adatok szerint 300,000 emberből és 800 ágyúból áll az orosz sereg. Calcutta, nov. 2 . Minden csapat parancsot kapott a határon való átkelésre. A hatóságok visszatartják a csapatok mozdulatáról szóló sürgönyöket. Zvornik, nov. 20. (Pester Corr). Császárné és Királyné Ő felségének legmagasabb nevenapja itt legünnepélyesebb módon tartatottt meg. A görögkath. egyházban az összes keresztyén előkelőség (Notablen) jelenlétében diszes istentisztelet volt. A mohamedánok a főmecsetben imát mondottak a királyné üdvéért és boldogságáért, histentisztelet tán a török Notabilisek a templom elé gyülekeztek, hogy itt a legmagasabb uralkodóház iránti hódolatuknak és üdvkivánalmaiknak kifejezést adjanak. Blaschke ezredes mint térparancsnok fogadta el mindkét nemzetiség üdvkivonatait, mely alkalommal különösen a mohamedánok azon benső óhajt fejezték ki, hogy vajha ők is a herczegovinaiak módjára hódolatukat Ferencz József legkegyelmesebb uralkodó iránt székvárosában fejezhetnék, ki. Bécs, nov. 21. Ő felsége átvette a reichsrath által nov. 5-én elfogadott föliratot. Reebbauer a képviselőház elnökségének nevében Robilant gróf nagykövethez táviratot intézett, melyben legnagyobb utálatát fejezte ki a megkísértett büntény fölött, egyszersmind örömét a király megmenekülése fölött. Robilant gróf ezeket válaszolá: A király és a kormány a legdrágább zálognak tekintik Rechbauer szavait, melyek biztosítják a két ország lejális, szilárd és tartós barátságát, és tanúskodnak azon rokonszenvről, melynek Olaszország örvend. Róma, nov. 21. A királyi pár 24-én érkezik Rómába. Florenczben a bombakérdés miatt több elkelő internationalistát elfogtak. A rendőrség hír szerint nyomában van a bűnösöknek. Flórencz, nov. 21. A szétrobbantott bomba áldozatait a résztvevő munkás-egyletek küldöttei tették ünnepélyessé. Akik a temetés alatt összejárták a várost és éltették Umberto királyt. Berlin, nov. 21. A berlini városi tanács elhatározta, hogy üdvözlő táviratot küld az olasz királynak. Róma, nov. 21. Az Avvenire della Sardegna Írja: Passavanti altentator, midőn 10 éve forradalmi plakátok miatt elfogták Salernóban, kijelentette a rendőrség előtt, hogy francziául tanul, és Párisba megy, hogy meggyilkolja Napóleont. A pápa nem közvetlenül, hanem valami brini egyén útján küldötte a királyhoz szerencsekívánatait. Párisi, nov. 21. Gambetta és Fourtou ma párbajt vívtak pisztolynak A távolság 30 lépés volt, egy golyót váltottak, egyikük sem sebesült meg. Budapest, november 21. Előttünk a vörös könyv. Lényegében megismertettük már olvasóinkkal. Szakasztott olyan, amilyen az ilyen színes könyv lenni szokott, ha diplomata szerkeszti, ki békelábon áll minden hatalom irányában s ki azt kényszer nélkül hadilábbal felcserélni nem akarja. Tapasztalás szerint ezen különféle szint viselő diplomatiai könyvek nagyon érdekesek csak akkor lehetnek, ha az illető birodalom a háború előestéjén áll. A parlamentáris kormányzattal biró népeknek sajátképen fel kellene venniök a miatyánkba azon szokást is, hogy: „Uram isten, óvj meg bennünket nagyon érdekes vörös (kék vagy sárga) könyvtől.“ Ami azonban a vörös könyveknek ezen veszedelmes érdekességét illeti, hála legyen az egek urának, az ez idei diplomatiai okmány-gyűjteménytől tartanunk mit sem kell. Háborúba miatta nem fogunk keveredni. Ez, az igaz, legjobb oldala. De ha ezt egy ily okmány-gyűjtemény legjobb oldalának elismerjük, akkor nem szabad sensationális leleplezéseket követelni, melyek mindig bajjal járnak, mivel a baj vagy megelőzte már, vagy követi őket. Óhajtottuk volna, hogy a vörös könyv kissé actuálisabb legyen, hogy különösen a portával folyt alkudozásokról némi felvilágosítást adjon. De másrészt megnyugtatást találunk épen ezen hallgatásban, mert jó jelnek tekintjük. Folyamatban levő ügyeket az efféle diplomatikai jegyzékgyűjtemények elvileg nem szoktak érinteni. Külügy érünk tehát a portával való alkudozásokat még nem tekinti befejezetteknek s ezt többre becsüljük, mint kíváncsiságunk kielégítését annak feltüntetése által, hogy az értekezési fonalak megszakadvak. Ami a keleti kérdésnek a török-orosz háború óta lefolyt egyéb fázisait illeti, a „Vörös könyv“ szolgál annyi érdekessel, hogy óhajtandó, miszerint a politikával foglalkozó közönség az elébe terjesztett okmányokat olvassa el komolyan s gondolkozzék felettük komolyan. Találni fognak részleteket, melyek kitűnő érvekkel bírnak. A vörös könyv egy ily részletére figyelmeztettük már tegnap olvasóinkat, midőn a Kladova megszállásáról szóló sürgönyöket előtérbe helyeztük. A porta meleg köszönetét nagyon meg is érti mindenki, kinek fogalma van arról, mily roppant előnyt nyújtott a török hadseregnek annak biztos tudata, hogy a szerb földről muszka támadás nem fog történni. Ezen előny kiváló becse kitűnik még későbbi sürgönyökből is. Emlékszünk, hogy azon időben, midőn az oroszok kétségbe kezdtek esni Plevna hős ellentállásán, sokat beszéltek a hírlapok az oroszok azon szándékáról, hogy Szerbia földén át nyomuljanak előre. Hasonló híreik lehettek a törököknek is, de Andrássy gróf egy junius 22-ikéről szóló sürgönynyel újra s határozottan megnyugtatja a portát. Egy másik nagyérdekű részletét a vörös könyvnek közöljük lapunk mai számában. Az illető Sürgönyök ecsetelik a magatartást, melyet Szerbia s Montenegro boszniai hadjáratunk alatt követtek. Ha valaki boszniai állásunk szükséges voltát s fontosságát egyátalán nem bírja megérteni, ajánljuk neki e sürgönyök tanulmányozását. Szerbia s Montenegro már évtizedek óta nem viseltettek irányunkban annyi tekintettel, nem méltattak annyi szívességre, nem iparkodtak annyira őszinteségüket s barátságukat minden kételyen felül helyezni, mint a percztől fogva, hogy vitéz csapataink bosnyák földre tették lábaikat. Méltán emeli ki belgrádi ügynökünk, Wrede herczeg, hogy még az eredeti sürgönyöket is a legnagyobb készséggel mutatja meg neki Risztics úr. Mások voltak a viszonyok, monarchiánk és ezen fejedelemségek közt, mikor Dalmátországban feltámadtak a Krivosciak, de mások voltak még tavai ilyenkor is. Ama zavargások alkalmával Montenegro, amennyire csak tőle kitelt, titkon támogatta és segítette a felkelőket. Ma a fekete hegyek ura apósa által vezetteti a herczegovinai felkelők szervezett s jól felszerelt zászlóaljait Trebinjébe, hogy ott az osztrákmagyar hadsereg egyik vezére előtt meghódolva rakják le zászlóikat, fegyvereiket. Valóban, ha a vörös könyv nem tartalmazna egyebet, mint azon sürgönyöket, melyek az imént említett két mozzanatra vonatkoznak, eleget tenne feladatának, eleget tenne az ellenzék azon lelkiismeretlen parázisainak lesújtására, hogy muszkabarát, török-ellenes politikát követünk, mely a bennünket fenyegető szláv aspiratiók malmára hajtja a vizet. Mindezzel azonban a vörös könyv érdekessége koránt sincs kimerítve. Megjegyzendő mindenekelőtt, hogy ezen okmánygyűjtemény, mondhatni, szemérmes szerénységgel van szerkesztve. Nyoma sincs azon c célzatnak, hogy külügyünk tevékenységét, keleti politikánk hathatós voltát valami fényes világításban mutassa be. A kétkedés vagy szemfényvesztési kísérlet oly távol van a vörös könyvtől, mint ég a földtől. Mindamellett a gondolkozó olvasó előtt feltűnik, hogy monarchiánk kiváló szerepet vitt a semleges államok sorában. Az orosz körirat hirdeti a háborút. Külügyünk azon véleményt nyilvánítja, hogy az európai összhangzat érdekében jobb e köriratra nem válaszolni. Német-, Franczia- és Olaszország csatlakoznak e felfogáshoz. Anglia az igaz, más véleményen van. Derby menydörög egy választ, mely zajával eltölti Európát. De e zaj elhal s későbben kisül, hogy Derby lord volt legintimebb barátja Suvaloffnak, az oroszok londoni nagykövetének. Az angol menydörgéssel nem járt villám, de a coulissák mögött jó szót nevethettek rajta az avatottak, míg a laieusok bámulták a hőstettet, mely annyi nagy szóba került. Románia függetlennek nyilvánítja magát. Külügyünk szólal fel erre legelőbb azon kinyilatkoztatással, hogy az európai jog az marad, míg Európa által meg nem változtattatik. Ez alkalommal csatlakozik külügyünk véleményéhez a többi semleges hatalmakon kívül Angolország is. A porta körjegyzéke a háború után közvetítésre kéri fel a semleges hatalmakat. Külügyünk azon elhatározását nyilvánítja, hogy a békeszerződésbe nem avatkozik, de fentartja magának a magyar-osztrák monarchiának s Európának a jogot, a megkötött békét felülvizsgálni. Anglia ezúttal is más véleményen van. Felajánlja Pétervárott közbenjárását. Elutasíttatik. A világ egy-két hétig azt hitte, hogy Anglia ebbe nem fog belenyugodni, hogy csak ürügyet keresett háborúra a muszka ellen. A világ csalatkozott. Anglia szépen abbahagyta a dolgot, megtért azon álláspontra, melyet ez ügyben külügyünk foglalt el. A san-stefanói béke létrejötte után külügyünk kezdeményezi az európai actiót. Csatlakozik hozzá minden hatalom, csak Angliának van még külön baja. Megszülemlik Salisburynak híres körirata, melyben irgalmatlanul bonczolgatja a san stefanói békét. Bámul, lelkesedik a világ. Vár roppant dolgokat. Be is következtek a csoda meglepetések, csakhogy egy angol-muszka egyezkedés alakjában mutatták be magukat a népeknek. Ma Anglia megint azon álláspon Budapest, november 21. Az ellenzék a legvérmesebb reményeket táplálta a mai nap iránt. A kormánypárt egyik legkiválóbb tagja volt szólandó, ki már jó eleve semmi titkot sem csinált abból, hogy álláspontja a ház felirati javaslatával homlokegyenest ellenkezik. Egy szövetséges a kormánypárt táborában, s hozzá oly szövetséges, kit méltán tekint egyik kitűnőségének saját pártja úgy mint ellenfelei — kell-e ennél kecsegtetőbb kilátás egy oly ellenzékre nézve, mely nagyon jól tudja, hogy czélját soha nem érheti el saját ereje által, hanem egyedül a vele szemben álló többség oly régen, de mindig hasztalanul várt abdicatiója árán. Ily kilátás egy vágyaiban kevésbé mohó és sóvárgásában kevésbé türelmetlen ellenzékben is merész reményeket szülhetett volna. Hát még a mi ellenzékünkben, mely oly édes-örömest áltatja magát azzal a hittel, hogy közeláll czéljához, holott minden újabb nap könyörtelenül teszi tönkre ábrándjait. Mondjuk ki mindjárt: Zsedényi mai felszólalása legkevésbé sem volt képes a többség álláspontjára más befolyást gyakorolni, mint legfölebb azt, hogy újabb bizonyságot szolgáltatott eddigi magatartásának helyessége iránt. Az ellenzék mindkét árnyalata tomboló éljenekkel fogadta a kormánypárti szónok kijelentését, hogy a ház felirati javaslatát nem fogadja el sem általában, sem részleteiben. Mellesleg mondva, szomorú kitüntetés azon férfiúra nézve, ki ugyanez ellenzékek elleni küzdelmében élte át hosszú parlamentáris pályáját. A többség pedig tisztelettel hallgatta végig szónoklatát, amint figyelünk egy régi jó barát szavára, noha eleve tudjuk, hogy most az egyszer nem értjük meg egymást. De bármily figyelve leste szavait, nem hallott egyetlen egy érvet sem, melyet magáévá tehetett volna. Beszédje végeztével újra felhangzottak az ellenzék, de most már inkább csak a szélső ellenzék ujjongásai s mi valóban nem tudjuk, mi fájhatott jobban az ősz államférfinak: azok az éljenek-e, melyek azon oldalról eredtek, hol minden tett és gondolat kiegyenlíthetetlen ellentétben áll saját meggyőződésével; vagy az a hallgatás, mely azon többség részéről fogadta, melynek egyedül van joga őt magáénak vindiálni, s a mely egyedül felel meg jellemének és egész lelkületének. De halljuk magát Zsedényit. Miért ellenzi ő az occupatiót? Azért, mert szerinte azzal csak a pánszláv áramlatnak teszünk szolgálatot. Az argumentum nem új. Hallottuk már sokszor a szélső padokról, sőt az eszközökben szintén nem finnyás egyesült ellenzék részéről is. Csakhogy ezek kisebbnagyobb nyomatékkal még azt sem sestetlek hozzátenni, hogy a politikát éppen a muszka érdekek zsoldjában követik kormányaink. Zsedényinek természetesen sokkal több ízlése van, hogy mást ne is említsünk, semhogy ily föltevést kockáztathatna. De vájjon nem szenved-e azért felfogása mégis nagy egyoldalúságban ? Hiszen amit annak érdekében támogatásul felhozott, annyira alaptalan és a kormány padjairól annyiszor megcáfoltatott, hogy szinte megfoghatatlannak kell tartanunk tévedését. Zsedényi visszautasítja az occupatiót, mert szerinte itt olyas valamire vállalkozott a monarchia, amitől a muszka kormány vontató közelébe kapaszkodó összes európai hatalmak visszariadtak, s vállalkozott oly időben, midőn az Adriától a Fekete tengerig a muszka hatalom uralkodóvá vált. Zsedényi, úgy látszik, egészen megfeledkezik arról, hogy a konstantinápolyi conferentiától a san stefanói békéig és innen a berlini szerződésig egész Európa egy nagy átalakuláson ment át, mely döntő befolyást van hivatva gyakorolni e világrész sorsára, s amelynek előidézésében nagy részük van e monarchia kormányainak. Minő volt a helyzet a konstantinápolyi conferentia előtt ? Oroszország soha nem volt oly hatalmas, mint ez időben. Természetes szövetségeseink meg voltak bénítva. Angliában és Francziaországban orosz sympathiák uralkodtak a palotától le a kunyhóig. A muszka aristocratia delnőinek salonjaiba sereglettek a legelőkelőbb és legbefolyásosabb politikusok, Gladstone csakúgy, mint Gambetta. Pánszláv agitátorok működtek a tot foglalja el, melyet Ausztria-Magyarország magáénak vall. A berlini szerződést hangsúlyozza fölséges királyunk trónbeszéde, a berlini szerződést hangoztatja Beaconsfield a Lordmayer ebédén. A méltóság, jogosság s következetesség erényeit lehetetlen keleti politikánktól elvitázni. Vájjon egyszersmind helyes-e mindenben ? E felett a nemzet felkentjei fognak legközelebb ítélni. Mi nem kételkedünk, hogy a döntő szó kedvező lesz külügyünkre s megnyugtató a hazára nézve.