Ellenőr, 1878. december (10. évfolyam, 606-659. szám)
1878-12-01 / 606. szám
Előfizetési árak: Egész évre . ttó frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre ... 10 . — „ Egy hónapra . 1980 . Egyes szám ára 4 krajczár. (Szerkesztési iroda: gyudapesten, ndtcLoriztcza, 6. szám. Semmit tan közlünk, ha nem tudjuk, HM jSti. — Kéziratok vicnaküldócek nem utalHmmnre. — Poéta által teák bérmentet leveleket fogadunk el. Reggeli Toladds. (Hirdetések felvétele a Juta.riuKiv'dtaZbcLTL, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). További Havas, Laflte és Cse czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő.Kiadó-hivatal: Budapesten, nctdor-utoza 6. sedm. Ide mtéeendSk cm eUfieetéeek it a lap ezitküldieére vonatható minden felexólalde. 606. szám. Budapest, vasárnap, deczember 1. 1878. X. évfolyam. Figyelmeztetjük azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előüzetése november hó végével lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap vételében késedelmet tapasztaljanak. A lap ára marad mint eddig: egész évre....................................20 frt — félévre.........................................10 frt — negyedévre......................................5 frt — egy hóra......................................10- 80 kr. Az „Ellenőrbre a hó bármely napjától kezdve előfizethetni, ugyanis 300 hegyi lakó sánczot hányt és három óra hosszat puskatüzelést folytatott. Valami nagy fontosságot, nem lehet ugyan tulajdonítani e két jelentésnek, de annyi mégis kitűnik belőlük, hogy e hegyi lakók barátsága sem egészen megbízható. A korari kérdés fenyegető jelleget kezd ölteni. Mint a Standardnak Taurisból jelentik, Persia erélyesen követeli a portától a berlini szerződés végrehajtását, és a koturi kerület átadását. Egyelőre száz gyalog katonát, némi lovasságot és hat ágyút küld a persa kormány Salmasból és Khorból a határra, akik követelni fogják a kérdéses terület kiürítését a török hatóságoktól. Távirtok, Lahore, nov. 30. A „Civil and Military Gazette“ jelenti: Pearsons őrnagy csapatját a Khylsz szoros átellenében fekvő síkon megtámadták az afridik. Az angolok közül ketten elestek, egy pedig megsebesült. Az őrnagy alól kilőtték lovát. A szoros tegnap óta el van zárva , ezért a train viszszatért. A 9. ezred egyik századát és a 45. sikh ezredet oda rendelték. Lövéseket hallottak, de az eredmény ismeretlen. Tegnap óta erős puskaropogás hallatszik Ali-Musjid felől. Csak az argid törzs ellensége az angoloknak. Siondon, nov. 30. Münster gróf Hatfieldba ment Salisburyhoz. Beast gróf tegnap nyújtotta át visszahívó levelét a királynénak. Pétervár, nov. 30. A czár tegnap Livádiából Moszkvába utazott, ahol két napot tölt. Az orosz hírlapok tendentiosus koholmánynak mondják a Kaufmann tábornok beszédjéről szóló minden versiót, amelyet állítólag Sir Ali diszkardjának átnyujtása alkalmával tartott. Pétervár, nov. 30. Csak conjecturákon alapszanak azok a hírek, hogy Suvaloff gróf a londoni cabinetnek adandó barátságos nyilatkozatokon kívül, még azzal is m megbizatott, hogy felvilágosítást kívánjon az afganisztáni expeditió természetéről és terjedelméről. Az itteni értesült körök végképen semmit sem tudnak egyáltalában követelésekről, amelyeket Suvaloff grófnak a londoni kabinethez kellene intéznie. Savaloff gr. újra átveszi a londoni nagykövetség vezetését, ad hoc missióról tehát nincs szó. Itt egyelőre feszülten várják a decz. 5-ki trónbeszédet, mely fölvilágosításokat fog nyújtani Angliának és Európának az angol kormány külügyi politikájáról. Róma, nov. 30. A király Zanardelli miniszterrel folytatott legutóbbi értekezlete alkalmával kívánságát fejezte ki, hogy értesítsék a képviselőház hangulatáról. A ház egyes fractióinak magatartásáról szóló hírek, az Agenzia Stefani szerint csak gyanitgatások, de az bizonyos hogy a baloldal néhány fraciója törekszik egymáshoz közeledni a minisztérium megtámadása végett A centrum és a jobboldal magatartása még ismeretlen. A florenczi egyletek tanácskoznak a fölött, hogy küldöttséget meneszszenek Rómába, amely üdvözölje a királyt és fejezze ki utálatukat az attentatum fölött. Florenczben elfogtak néhány aszszonyt, akik az internationale tagjai. Madrid, nov. 30. A minisztertanács elhatározta tegnap a külföldi internationalisták kiutasítását, mert Spanyolországban való tartózkodásuk veszedelmes a közbiztosságra. Budapest, november 30. Az országgyűlési szabadelvű párt vasárnap deczember 1-én d. n. 6 órakor értekezletet tart. Andrássy beszéde nagy hatással volt az osztr. delegátió budget bizottságában is, mint arról osztr. delegátusok köréből értesülünk. Úgy halljuk, hogy a rendelkezési alap megszavazását maga dr. Herbst fogja indítványozni. Dobrudja megszállását ünnepélyességek előzték meg Brailában, amelyekben a fejedelem is részt vett. A fejedelem délután egy órakor hajóra szállt és jelen volt a csapatok átkelésénél. Károly fejedelemnek a dobrudsaiakhoz intézett proclamátióját bő távirati kivonatban ismertettük már, most ki itt adjuk a fejedelemnek ez alkalomból kiadott napiparancsát: „Katonák ! Európa nagyhatalmai a berlini szerződéssel egyesítették Romániával Dobrudsát régi fejedelmeink birtokát. Ma azon földre teszitek lábaitokat, a melyet visszanyer Románia. Nem mint hódítók mentek be az országba, hanem mint a lakosok barátjai és testvérei, a kik ezentúl polgártársaitok lesznek. Katonák! Az új Romániában nagyrészt román népséget fogtok találni, de olyan lakosokat is, akik más fajhoz, más valláshoz tartoznak. Mindezeknek, midőn tagjaivá lesznek a román államnak, joguk van oltalmatokra és vonzalmatokra. Muzulmánokat is fogtok köztük találni, akiknek vallásuk, erkölcseik és szokásaik különböznek a mieinktől. Különösen ajánlom, hogy őket is tartsátok tiszteletben. Új polgártársaitok közt is maradjatok, amik eddig békében és a becsület mezején voltatok, akiket — büszkeséggel constatálom — egész Európa a vitézség és fegyelem példányképeinek ismert el, Románia jogainak védői, az európai törvényesség és civilisatio úttörői. Szerencsés utat, katonák , az isten oltalmazzon benneteket, és legjobb kivánataim kísérjenek. Éljen Románia! Braila, 1878. november 14/26. Károly: Dakkából jelentik a Daily Telegraphnak : Azon emberek, a kik az elmaradozó angol katonákat megtámadták, kemény büntetést szenvedtek. Most a lundi-kbanai út bizonytalansága képezi a közigazgatási hatóság gondoskodásának főtárgyát. Ezt a népet, mely csak névleges alattvalója volt az emirnek, elcsábította a siker, melyet az emir futó seregének fosztogatásában elért és most kijátszsza főnökei ellenőrzését. Ezen felelős helyi hatóságok azonban szakadatlanul ismétlik jó akaratukat az angolok iránt. Jumroodból pedig azt jelentik, hogy Ali Muszsid körül 27-én némi zavargás tört ki. Azon éjszaka Budapest, november 30. Keveset mondunk azzal, ha állítjuk, hogy Andrássy Gyula gróf nagyhatású beszédet mondott az osztrák delegátió pénzügyi bizottságában. Államférfiu enunciatió, a politikai helyzetnek azon magas látkörből való megvilágítása volt beszéde, mely látkör csak azok előtt nyílik meg, akik, hatalmas kézzel, maguk kormányozzák az események kerekét, s kik maguk csinálják a történelmet. Az ellenzék arról panaszkodik, hogy a külügyminiszter homályba burkolja politikáját. Akik nem látták, többnyire önmaguk voltak okai vakságuknak. Ékesszólóan beszéltek a tények, akinek józan eszét el nem homályosította a pártszenvedély, biztos következtetést vonhatott a kormány eddigi nyilatkozataiból is, melyek a politikai helyzetre való tekintettel, bár tartózkodók voltak, de semmi kétséget sem hagytak fenn külügyi politikánk intenziói iránt. De akinek ezentúl is világosság kellett vagy legalább világosság után kiáltozott, mert jobb meggyőződésére borult a gonoszság és rosszakarat köde : megkapta a világosságot. Magkapta a legilletékesebb helyről, a külügyminiszteri székről. S kapott annyi világosságot, hogy akár belevakulhatna, ha nem védené szemét a rosszakarat, vagy a Pessimismus fekete szemüvege. Andrássy gróf nyilatkozata messze túlhaladta a puszta megbeszélés keretét. Sőt kinőtt azon bizottsági tárgyalás keretéből is, melyben elmondatott. Nagy politikai enunciátió volt, melynek méltó kerete csak a nyilvános, teljes ülés leendett. Azon nagy beszédek közé tartozott ez, melyek fölérnek egy nagy tettet, s melyek eldöntik a parliamenti csaták sorsát. Andrássy Gyula gróf sokkal nagyobb szabású államférfiu, hogysem aprólékos eszközöket használna fel politikájának védelmére. Nem küzd részleges sikerért: neki csak teljes, végleges diadal kell. De az ily diadal kivívásához ért. Az ily diadalért való küzdelemre van teremtve egész lénye, gondolkozásmódja. Ugyanez magyarázza meg egyszersmind azt, hogy ellenségeit apró sikerek kivívásában nem akadályozza. Bizonyos könnyűvérűséggel, mely a nagy önbizalom és erő sajátsága, engedi egy ideig, felülkerekedni a nyegleséget és tehetetlen ágaskodást, hogy aztán kezének egy mozdulatával annál mélyebben lesújthassa azt a porba. Ide járult még, mint beszédében is említette, a közös külügyminiszter azon helyzete, hogy úgyszólván legutoljára szólhat, midőn már — bár téves — vélemények képződnek és meggyőződések érlelődnek meg. . így jöhetett létre a hazugság és rágalom egész szövevénye, mely gáncsot vetett, mely lest hányt. így harapózhatott el Lajtán túl a magyar külügyminiszter elleni izgatás, melynek ürügye alatt az osztrák centralisták, absolutisták és csehek támadást intéztek a dualismus, támadást az alkotmányosság, a monarchia léte ellen. így jött létre a magyar ellenzék és az alkotmányosság lajtántúli ellenségei közt az a szemérmetlen és hazafiatlan szövetség, melynek elítélésére nincs elég kemény szavunk, nem lesz elég kemény szava a történelemnek, s melynek sújtására nem lehetne eléggé elkeseredett haragja a valódi közvéleménynek. Ámde elérkezett ideje annak, hogy Andrássy Gyula gróf egy hatalmas lökéssel ledöntse a rágalom iskolájának tervszerűleg emelt épitményeit. Ledöntötte. Nem mondjuk, hogy meggyőzte, fegyverletételre kényszeritette az ellenzéket. Ha a lajtán innéti és túli ellenzék parliamentáris ellenzék volna, ha felvilágosítva beismerné tévedését, ha egyátalán okokat keresne, hogy meggyőzessék: Andrássy mai beszéde után az ellenzék megadhatná magát kegyelemre. Ámde az ellenzék nem parliamentáris oppositió sem Lajtán túl, sem Lajtán innét. Ott a személyes és fajgyűlölet ellenzéke. Itt a nagyra ágaskodni akaró ambitió, s azon ostobaság ellenzéke, mely a lajtántuli ravaszság által rászedetni, s hazafiatlan czélokra eszközül engedi magát felhasználtatni. Ilyen és azon ellenzéktől, mely előre felteszi magában, hogy semmiféle ok, a józan ész semmiféle hatalma által nem engedi magát meggyőzelni, nem várjuk, hogy kiejtse kezéből eddig használt nemtelen fegyvereit. De igenis reméljük azt, hogy a közvélemény, melynek józan érzékét mindeddig sem sikerült elrontaniok a lelkiismeretlen izgatásoknak, azon közvélemény, mely előbb-utóbb igazságos bírája lesz a pártok versenyének, megnyugvást talál a külügyminiszter mai nyilatkozatában, mérlegelni tudja azon okokat, melyek külügyi politikánk rugóit képezték, s melyeket a külügyminiszter, a diplomatáknál ritka nyíltsággal feltárt. Igenis, a külügyminiszter nyíltan megmondta, hogy a boszniai occupatiót a muszka ajánlotta föl, de megmondta egyszersmind, hogy miként, mily feltételek alatt történt és mily határozott visszautasításban részesült ez az ajánlat. Oroszország megkínált bennünket Boszniával. Igen, de ő Bulgáriát kívánta cserében. Osztozkodni akart Törökországon. Ámde monarchiánk a leghatározottabban tiltakozott az osztozkodás politikája ellen. Monarchiánk a Duna jobbpartján nem tűrhetett egy talpalattnyi orosz hódítást sem. Utóbb azonban az események kikerülhetetlenül szükségessé tették a boszniai occupatiót. Oroszország a san-stefanói békében túlment azon határokon, amelyeket az európai, s különösen monarchiánk érdekei megvontak előtte. A san-stefanói szerződés megsemmisítette volna Törökországot , egyenes fenyegetést képezett volna monarchiánk és Anglia ellen. E szerződéshez való ragaszkodás háborút idéz vala fel Oroszország, monarchiánk és Anglia közt. Ausztria Magyarországnak és Angliának, hadikészülődésével támogatott actiójának azonban sikerült a berlini congressust és a berlini békét létrehozni, mely béke megóvta érdekeinket, Anglia érdekeit és megmentette Törökországot a végenyészettől. Ámde Törökország képtelen volt fentartani Boszniában és Herczegovinában tekintélyét. Képtelen volt már a háború előtt is, még képtelenebbé vált egy háború után, mely védelmi képességét megtörte, utolsó segélyforrásait is kiapasztotta. Bosznia és Herczegovina rés nulliussá lett, mely előbb-utóbb valakié leendett, mert mai napság pénzes tárczák sem hevernek, annál kevésbé hevernek pedig tartományok gazdátlanul az ország után, anélkül, hogy valaki fel nem venné. Mivel pedig ez a valaki közvetlenül Szerbia és Montenegro, vagy egy dél-szláv confederatió, s eleintén közvetve, de utóbb közvetlenül Oroszország leendett, ez okvetlenül bekövetkezendő esélyt meg kellet akadályoznunk, a két tartomány ideiglenes birtokba vétele által. De még más oka is volt az occupatiónak. Bulgária és Rumélia csak úgy volt kellő határok közé szorítható, ha Boszniát és Herczegovinát occupáljuk. Bulgária és Rumélia megnövekvését, Szerbiával és Montenegróval (és a foglalás elmulasztása esetén Boszniával és Herczegovinával) egy nagy Dél-Szláviává való — előbbutóbb bekövetkező — átalakulását csak úgy akadályozhattuk meg, hogy éket vertünk a délszláv tartományok közé. S az occupatio, mely Szerbiát és Montenegrót egymástól elválasztja, egyszersmind Oroszország balkáni üzelmeinek ellensúlyozására szolgál. Boszniai postíciónkon őrt állunk a török birodalom nyugalma és biztossága felett. Lehetetlenné teszszük, hogy Oroszország coup de mainekkel lepjen meg bennünket és lepje meg a világot. Ez politika. Politika, melynek húsa, vére és csontja van. Politika, mely a tényleges viszonyokban gyökerezik, nem függ a levegőben, nem lakik képzeleti légvárakban. S mily politikát követett volna az ellenzék ? Az osztrák ellenzék nem álszenteskedik. Undok cinizmussal, vakmerő daczczal kimondja (legalább lapjaiban), hogy neki mindegy bármely politikát követ a monarchia, csak a magyar külügyminiszter bukjék meg. Ez az ellenzék bemegy Boszniába, bemegy akár Konstantinápolyiba, sőt a pokolba is; csak egyet követel, hogy Andrássy ne álljon az ügyek élén. A magyar ellenzék azonban álszent okoskodások fügefalevelével iparkodik elfedni meztelenségének szégyenét. Hallottuk az egyesült ellenzéki államférfim bölcsesség oly szavait is, melyek programm gyanánt akarnak szerepelni. Legalább a programm álezáját teszik fel. Ámde Andrássy mai beszédében frappáns bizonyítékait adta annak, hogy ez áleza mögött nincs vele. Az egyesült ellenzék kizárási politikája egy borzasztó háború és az elszigeteltség veszélyeinek tette volna ki a monarchiát, s győzelem esetén csak arra vezetett volna, ahova háború nélkül jutottunk : az occupatióra, a költség pedig százmillió helyett lett volna ezetmillió. Sőt ha Oroszország keleti szereplésének ellensúlyozására csak a fegyveres semlegesség politikáját követtük volna is és ehhez képest hadilábon tartottuk volna, a keleti zavarok ideje alatt, hadseregünket, a monarchiát a pénzügyi bukás örvényébe lökjük vala. A boszniai occupatió tehát, azon pillanatban, s nem előbb, s nem később végrehajtva, mint mikor végrehajtatott, a pénzügyi takarékosság szempontjából is, a leghelyesebb politika volt. A non-interventió elve pedig, melynek terén az egyesült ellenzék oly bámulatos testvériséggel találkozik Polittal és szerb társaival, sőt Szerbia, Montenegró és átalában a déli szlávok legforróbb óhajtásával, darabokra törve került ki Andrássy érvelésének szörnyű kerekei közül. Bosznia nem állhatott meg önmagában. A mohamedánok nem tűrik vala a keresztyén, s a keresztyének a mohamedán kormányzást. Bekövetkezett volna az, miről fennebb már szóltunk : Boszniának új gazda kezére való kerülése. Ez aztán a délszláv confoederátió veszélyén kívül felidéz vala még egy más, egészen közvetlen veszélyt: Dalmátia elvesztését. A külügyminiszter nyíltan kimondta ezt. És teljesen igaza van. Minden szakember által elismert igazság, hogy akié a háttér, azé a partvidék. A partvidéket a tenger felől nem lehet sikerrel, nem lehet különösen oly keskeny partvidéket megvédelmezni, mint Dalmátia. Jól tudták ezt és ki is fejezték I. Napóleon hadvezérei. Csak az ellenzék nem tudja. Egy gyenge, tehetetlen állam ellenében, mint Törökország, meg tudtuk volna védeni Dalmátiát, sőt Törökország nem is táplálna hódító vágyakat. De másként állna a dolog, ha Dalmátia hátterét, közvetlenül vagy közvetve Oroszország hódítaná meg. Dalmátia elvesztése ez esetben csak idő kérdése lenne. E monarchiának pedig — jól jegyezte meg Andrássy — nincsenek elveszteni való tartományai. Keleti politikánk csak az lehet, hogy megvédelmezzük érdekeinket és érdekeinkkel területi épségünket. S e tekintetben a jelenlegi külügyi politika hagyományos osztrák és magyar politika. Savoyai Eugen és a Hunyadyak politikája. Csakhogy — és ezt jól esik hallanunk a monarchia külügyminiszterének ajkairól — aki ellen, ha kell, támadólag is védelmezzük magunkat, az nem Törökország többé. A külügyminiszter szavainak értelme világosan oda megy ki, hogy — Oroszország. Akkor védtük magunkat Törökország, most Oroszország túlterjeszkedése ellen. A szó, bár kellő tapintattal, kimondatott a külügyminiszteri széken. Lehetetlen, hogy az ország lelkes tápszivatara ne legyen a válasz a nemzet, lelkéből szakított e szavakra. Budapest, november 30. A szélből beváltani igyekezett ígéretét és ugyancsak rajta volt, hogy a kérvényi bizottságnak a boszniai fuvarozás tárgyában tett jelentése alkalmával egy második felirati vitával boldogítsa a házat. Hogy a keleti vita ez új kiadása csak monológ leendett, melyben a többség tagjai semmi hajlamot sem mutattak megzavarni a szélbal kínkeserves ömlengéseit az átkos közösügy és még átkosabb muszka politika fölött — az, úgy látszik, nem igen zavarta volna ez urakat kedvencz időtöltésükben, annál kevésbé, minthogy a mérsékelt ellenzék — lucus a non lucendo — legmérsékeltebb vezére, Simonyi Lajos báró ismert tárgyilagosságával szintén közreműködni ígérkezett a nemes heccében. Ámde a szélsőbal tervez és Irányi Dániel úr végez. A tisztelt képviselő úr ugyanis mindjárt az ülés elején szóba hozta a berlini szerződés napirendre tűzését, ami azonnal lejebb szállította a mai vita iránti érdeket, még a szélső balnál is, mert másutt ugyan eddig sem tulajdonított neki senki nagyobb fontosságot, mint a szélbal bármely más idétlenségének. László Imre, Németh Albert, Simonyi Lajos báró és Eötvös Károly lemorzsolták ugyan mondókáikat, de a hívek keble egy nagyobb lux kilátásában, magasabb diapasonra lévén hangolva, csak félig gontírozta a mindennapi fogyasztásra rendelt kosztot. László Imre Hugo Viktorral kezdte, akinek egy mondását az idősbeli előjogáról úgy látszik oda értelmezte, hogy minél öregebb az ember, annál kevésbé tartozik meggondolni, hogy mit mond. Csak így értelmezhetjük azt, hogy egész komolyan akarta a kormány fejére citálni XVII. Lajos egy állítólagos levelét, melyről a miniszterelnök utóbb kiderítette, hogy az csak Paul Louis Courrier pasquillja. A szélbal azonban hálát szavazhat László Imre ur equiproquojáért, mert az utána következő szónokok, mind e pasquili-szó vartatojával igyekeztek takarózni szánalmas eszme-szegénységekben, míg végre Németh Albertnek a szokottnál is sületlenebb durvaságai után, Eötvös Károly nagy büszkén ki nem vágta, hogy jó magyar embernek elég ha a Corpus Jurist tudja. Hát a csöndes hol maradt? Ugyanezen tenorban volt tartva Simonyi Lajos báró szónoklata, ki végül nagylelkűen kegyelmeket akar osztogatni a kormánynak, amire a miniszterelnöknek alkalma nyílt őt figyelmeztetni, hogy bármily magasra is vitte sorsát az úristen, ily felségjogokat egyelőre még nem gyakorolhat. A tárgy érdemére vonatkozólag Szende miniszter felelt az ellenzéknek, a ház osztatlan helyeslése közt kijelentve, hogy még akkor sem riadt volna vissza az előfogatok kirendelésétől, ha e tekintetben semmi törvényre nem támaszkodhatik rala. A miniszter nemcsak a törvények megtartásáért, hanem minden mulasztásért is felelős. S az a miniszter, ki éhen hagyta volna veszni csapatainkat ellenséges földön, ki bemocskoltatni engedte volna azt a zászlót, melyet most diadallal hordoztak meg fiaink — ez érdemelte volna meg a vád alá helyezést, és nem az, ki ennek megakadályozásáért semmi felelősségtől nem rettent vissza. Bármily egyszerű és világos legyen is azonban a miniszter felelete, az ellenzéki szónokok folytatni fogják az általuk iiscenirozott keleti vitát. Sőt talán még több animositással mint eddig, midőn a berlini szerződés kilátásban levő tárgyalására látszanak tartogatni puskaporukat. Mert a keleti vita ez új kiadásába helyzett reményeikben valószínűleg csalódni fognak. Mivel alig hisszük, hogy a kormány beleegyezzék a berlini szerződés érdemleges tárgyalásába. Ma még halasztást kért e tekintetben a kormányelnök, de máris utalt eddigi álláspontjára, s nem hisszük, hogy a közelebbi napok okot adjanak az eddig elfoglalt álláspont megváltoztatására. Nemzetközi békekötések érvénye nem függ a parlamenttől Angliában sem, annál kevésbé függhet a mi nehézkesebb dualistikus államszervezetünkben. A parlamentek, ha úgy akarják, megbuktathatják a minisztereket, de nem terjeszthetik annyira jogkörüket, hogy azzal magának az alkotmányos gépezetnek functióját lehetetlenné tegyék. Egykét német delegátus ur másként gondolkozik ugyan e tárgyról s ha az ellenzék velük tart, ám kövesse szive hajlamát. Mi azonban nem hihetjük, hogy Herbst, Kuranda s társaik kedvéért ad absurdum szabadna vinni a dualismust. Az osztrák delegátió költségvetési bizottságának mai ülésében Widmann grófot utólagosan megválasztották a nuntium-bizottságba. Ezután Andrássy gróf fejtette ki exposéját, melyet egész terjedelmében közlünk. Utána Giskra, Demel, Kuranda, Neuwirth, Bareuther beszéltek. Ekkor Dumba indítványára bezárták az ülést, és Andrássy gróf kívánságára vasárnap déli 12 órára tűzték ki a legközelebbi ülést. Gróf Andrássy Gyula külügyminiszter úr beszéde az osztrák delegátió pénzügyi bizottságiban. — November 30-án. — Az osztrák delegáció pénzügyi bizottságának ma délen tartott ülésén gróf Andrássy Gyula külügyminiszter úr kifejtette exposéját a keleti politikáról. Az exposé következőleg hangzik: Tisztelt uraim! A berlini congressus előestéjén volt legutóljára szerencsém, a politikai helyzet fölött önök előtt nyilatkozni. Azóta a kormány politikájának eredményei napfényre kerültek, a berlini szerződésben önök előtt feküsznek. Politikájának igazolása tekintetében a külügyminiszter Osztrák-Magyarországban egészen kivételes helyzetben van. A két államfél képviselőivel közvetlenül nem érintkezvén — és igy tulajdonképent párttal sem bírván — nincs alkalma, eljárásának eredményei fölött azonnal nyilatkozni, midőn politikájának első benyomása a közvéleményben nyilvánosságra jut. Az ezer meg ezer hamis fölfogás és gyakran téves tudósítás közepette, melyek felmerülnek, az igazságot a sajtó útján mindenkor győzelemre segíteni, oly föladat, melynek megoldására én magamat képesnek nem érzem. De téved a miniszter, ha politikájának eredményeiben, eszképében bízik, mert míg ő szóhoz jut, az előzetes vélemények benyomása alatt a tények maguk egész más világításban tünnek fel. Számomra azonban ezen helyzet adva volt és én azt meg nem változtathattam. Nem maradt egyéb hátra, mint a delegálókat bevárnom, hogy rosszul értesült biráimtól a jobban értesülendőkhöz apelláljak. Midőn ehhez fognék, reményem, hogy ha a miniszter személyére vonatkozó minden előzetes vélemény nem is fog talán eloszlattatni, semmiesetre sem lesz késő, a tárgy, a kormány politikája fölött tárgyilagos és részrehajlatlan ítéletet várni. Constatálom, hogy lényeges különbség van azon vádak között, melyeket az ellenzék tavaly, a congressus előtt emelt a kormány politikája ellen, és azok közt, melyeket ma hangoztat. Akkor az volt a szemrehányás, hogy a kormány elmulasztotta vagy el fogja mulasztani a kellő időpontot a monarchia tekintélyének, erkölcsi és anyagi érdekeinek megóvására. Ezt hallottuk még közvetlen a congressus előtt, sőt annak tartama alatt. Ma e vád elnémult. Senki sem mondja, hogy Ausztria-Magyarország elkésett befolyásának érvényesítésével; ellenben, sokan állítják, hogy helytelen irányban érvényesíti befolyását. E vád főleg egy pontra irányul: az európai megbízás elfogadására, Bosznia és Herczegovina megszállására. Elsősorban tehát e kérdéssel kiván