Ellenőr, 1879. február (11. évfolyam, 56-107. szám)
1879-02-14 / 80. szám
.Előfizetési árak: Egész évre . BO frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre ... I© . — , Egy hónapra . 1 , 80 „ Egyes szám ára 4 krajczár. «Szerkesztési iroda: Budapesten, addor-utcza. 6. szeLirt. Semmit nem letelünk, ha nem tudjuk, kitti jön. — Kéziratok visszaküldéeire nem voltaUrmunk. — Azt« által ttok bérmente» leveleket fogadunk el. (Reggelikiadás. 80. szám. Budapest, péntek, február 14. 1879. fürdetések felvételt a fdadóhhivatalban, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légháy testvérek irodájában). További Havas, Laute A Cse. czégnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr* kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. V f kiadó-hivatal: Budapesten, Bddor-utcza 6. szám. tte vitte entik melybetétek ét a lap nélküldvére vonatkozó minden jexilalát. XI. évfolyamm Az „Ellenőr“ ára: egész évre.....................................20 frt — félévre...........................................10 frt — negyedévre.......................................5 frt — egy hóra.......................................1 frt 80 kr. Az „Ellenőr“-re adó bármely napjától kezdve előfizethetni. Táviratok: Bécs, febr. 13. (Bud. Corr.) Ő felsége ma kinevezte az új osztrák cabinetet. Tagjai a következők: Stremayr elnök és közoktatási miniszter, Taaffe belügyminiszter, Preuis pénzügyminiszter, Glaser igazságügyminiszter, Chlumecky kereskedelmi miniszter, Mannsfeld gróf földmivelési miniszter, Horst báró honvédelmi miniszter, Zemialkowsky galicziai miniszter. A kinevezést csak szombaton fogják közzétenni. Taaffe gróf, Innsbruckba utazott. Bécs, febr. 13. (Bud. Cor.) Ő felsége a görög-keleti román egyház püspöki karának és egyházi consistoriumának tizenkéttagú küldöttségét ma fogadta. A küldöttség vezetője Román Miron érsek kérvényt nyújtott át, és arra kérte ő felségét, hogy a m. k. vallás- és közoktatásügyi miniszter által tervezett azon törvényjavaslatot, mely a magyar nyelvnek a román népiskolákban kötelező tantárgyként való felvételéről szól, ■ egyelőre ne szentesítse. Ő felsége következőleg válaszolt Román beszédére: „Kérelmük tárgyát érett megfontolásra fogom méltatni, teljes megnyugvással adván kifejezést már előre is azon reménynek, hogy kormányomtól szintúgy mint a törvényhozástól is bizonyosan távol áll azon szándék, oly határozatokat életbe léptetni, melyek alapos aggodalmakat okozhatnának s képesek volnának megzavarni az ország különféle nemzetiségei közt örvendetesen fennálló s általam mindenkor óhajtott békét és egyetértést, melynek további ápolását önöknek is csak a legmelegebben ajánlhatom.“ Bécs, febr. 13. ”(Pest, Corr.) Ő felsége ma délben hosszabb kihallgatáson fogadta Tisza kormányelnököt, aki azután a gyorsvonattal Budapestre utazott. Szende és Bedekovich miniszterek még egy ideig Bécsben szándékoznak maradni. Bukarest, febr. 13. Bizonyosnak mondják, hogy a Szilisztria mellett román csapatok által megszállott terület felé tetemes orosz haderő van útban. Minthogy a nehézkes közlekedés következtében nem érkezhettek biztos tudósítások, lehetségesnek tartják, hogy ezen csapatmozdulatok összefüggésben állanak azzal, hogy az oroszok kiürítik Ruméliát. Bukarest, febr. 13. Az orosz kormány tiltakozó jegyzékére azt válaszolta a román kabinet, hogy a febr. 7-én kibocsátott rendelet pontjai megegyeznek a bécsi egészségügyi bizottság határozataival, és nemcsak Románia, hanem az egész Európa oltalmára szükségeseknek látszanak. Arra az ellenvetésre, hogy a nevezett rendelet ellenkezik az áprilisi conventióval, amelynek értelmében az orosz csapatok szabadon vonulhatnak át Románián, azt válaszolta a bukaresti cabinet, hogy e conventiónak nincs nagyobb ereje, mint azon kereskedelmi szerződésnek, amelyet Ausztria-Magyarországgal és Németországgal kötött az orosz kormány, és ezek a hatalmak mégis fölfüggesztették ezen szerződést, ameddig veszélyeztetve lesz a közegészűség. Bécs, febr. 13. Bukarestből jelenti ki Politische Correspondenz: Az Arab-tábla megszállásának kérdése korántsem acutus természetű. Románia visszautasítja azt az állítást, hogy ezen erőd megszállása sértő az orosz seregre nézve, mert az oroszok nem tartották megszállva, midőn a románok bevonultak oda. Oroszország legújabban lépést tett a kiegyezésre, amennyiben javasolja, hogy a csapatok vonuljanak vissza két kilométernyire Szilisztriától, me a berlini szerződést aláíró hatalmak nem döntik el ezt a kérdést. Konstantinápoly, február 13. Reuf és Szelami pasák Ruméliába utaztak, hogy az oroszok kitakarodása után szervezzék a török hatóságokat. Midhat pasát hír szerint öt évre nevezte ki a szultán Szíria helytartójává. Páris, febr. 13. A senatus Calmont választotta alelnökévé, Leroyer helyébe, aki miniszterré lett. A képviselőház a bizottságnak, mely az amnestia-törvényjavaslatot tárgyalja, 8 tagja pártolja a kormány javaslatát, három tagja azonban teljes amnestiát kíván. A bonapartisták a bureaukban nyíltan a radiálisokkal szavaztak a teljes amnestia mellett. Pozsony, február 13. A West ungarische Grenzbote jelenti: Szapáry pénzügyminiszter egyelőre visszautasította az Uniobank, a Bankverein és a Société-Belge ajánlatát a vágvölgyi vasút pénzügyeinek lebonyolítását illetőleg. A szerződést közvetlenül az Oesterreichische Sparcasséval kötik meg. Berlin, febr. 13. A képviselőházban elfogadhatlannak jelentette ki a kereskedelmi miniszter a főpályák megvételét kárhoztató határozati indítványt. Poroszországra nézve csakis az állami vasutak rendszere czélszerű ; a pénzügyi helyzet tekintettel a magánvasutak kedvezőtlen helyzetére, nem akadályozhatja a kormányt. Pétervár, febr. 13. A „Golosz“ jelenti Zariczinból: A betegek száma szaporodik, amióta meglangyult az idő. Pétervár, febr. 13. Lorisz Melikoff jelenti e hó 12-kéről. Az asztraháni kormányzó tudósítása szerint tegnap és ma nem betegedett meg senki. Trieszt, feb. 13. „Achillesnek,“ a Konstantinápolyból ma megérkezett Lloyd-gőzösnek nem engedték meg, hogy kirakodjon ; két egészségügyi rendőr a fedélzeten maradt, a postát kiszolgáltatták. Budapest, február 13. Az országgyűlési szabaddelvűpárt mai értekezletét Szontagh Pál elnök megnyitván, Irefort miniszter bejelenti, hogy a hivatalos ügyekben távollevő miniszterelnök a legközelebbi értekezletek egyikén ígéretéhez képest előterjesztést teend a berlini szerződés tárgyában. Ezután felvétetett az 1879-ik évi költségvetés. Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter részletes indokolása után hosszabb tárgyalás fejlődött, melyben részt vettek: Baross Gábor, Oronwald Béla, Hegedűs Sándor, Korizmics László, Móricz Pál, Máriásy Sándor, Zsilinszky Mihály, Kemény Géza b., Tisza László és Forgách Antal gr. Az értekezlet a költségvetést általánosságban részletes tárgyalás alapjául egyhangúlag elfogadja; a részletes tárgyalás azon sorrendben fog történni, amint az egyes tárcák a képviselőházban napirendre kerülnek. Végül Bédy Tamás közlekedési miniszter György Endre kérdésére válaszolva kijelenti, hogy a tiszai vasút részvényeinek eladása iránt felmerült hírek teljesen alaptalanok. Ezzel az értekezlet véget ért. Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter az osztrák-magyar banknak már kijelölte azon hat várost, amelyek közül háromban az idén, háromban pedig a jövő évben fognak bankfiókot fölállítani. Az osztrák kabinetválságban még most is szerepet játszik Taaffe gróf. Hírlik, hogy esetleg ő áll a kabinet élére, Singer állítólag kész megmaradni s így az ő állásának betöltése sem okoz nehézséget. A Neue freie Presse valószínűnek tartja, hogy Stremayr veszi át a kabinet vezetését, mint legidősebb miniszter és Chlumecky, aki nagy ellentállást fejtett ki a kabinet újjáalakítása ellen, hivatalban marad. De eddig semmi sem bizonyos. Abból, hogy Jaaffe elhalasztotta elutazását, azt következtetik, hogy az újjáalakított cabinetben neki is szántak tárczát. A magyar hitelügyek vonatkozásában a Fremdenblattnak következőket írják Budapestről: „Páriából azon örvendetes hír érkezett, hogy a Rothschild ház felhagyott a domaniális kölcsön ellen való opponálással, és ha szükségessé válnék a zálogleveleket a franczia piacon kibocsátani, ez ellen nem szándékozik többé fellépni. Ez eshetőségre azonban nem sok kilátás van egyelőre, miután a hitelintézeti csoport néhány nap óta nagyobb tömegű aranyjáradékot képes elhelyezni, úgyhogy lehetséges, miszerint még egy ideig, talán a nyárig is vártak a záloglevelek kibocsátásával. Ami a magyar állambavételeket illeti, azok befolyása januárban, hallomás prorint minden várakozást túlhaladt, s a múlt évi január bevételét másfél millióval múlja felül. Ennek következtében azt remélik, hogy a deficit nem is lesz nagyobb, mint mennyire előirányoztatott, amely feltevés a járadék kibocsátásnál is figyelmet érdemel.“ Londonból jelentik, hogy az angol kormány jegyzéket intézett a pétervári kabinethez, amelyben helyesli a román kormánynak az Arab-tábla kérdésében elfoglalt álláspontját, mert megegyezik a berlini szerződés és határrendező bizottság határozatával. Belgrádból jelenti a Neue freie Presse. Közvetlenül Csernojeffnek Nisbe való megérkezése után, több főrangú orosz táborkari tiszt jött oda Szófiából. Néhány nap múlva négy bosnyák agát is, akik mint menekültek Kragujeváczban tartózkodtak, Nisbe rendeltek. Fontos tanácskozásokat tartottak, amelyekben a négy aga és a novibazári szandsábból érkezett több török is részt vett. A lugela folyó melletti vereségről jelenti a Neues Wiener Abendblatt Londonból. Az angolok vesztesége halottakban és hiányzókban egy ezredes, két őrnagy, nyolcz százados és 38 alantas tiszt, egy törzskari orvos és 573 közlegény, akik közül csak 38 volt benszülött. A kafferek az említett tárgyakon kívül 250,000 Henry-Martini töltényt, 60,000 font conservet és más élelmiszert és a hadi pénztárt ejtették zsákmányul, amelyben 3500 font sterling volt. Cap-townból jelentik, hogy Pondolandban (Natal tartományban) a benszülött lakosság fellázadt a brit hatóságok ellen. Ixopot már megtámadták a kafferek és csak sok veszteséggel járó küzdelemben sikerült visszaverni a támadókat. Walker, az önkénytes lovas vadászok parancsnoka elesett. Szetiveje főserege Maritzburg felé tart. A Durnfort-öbölben horgonyzó két corvettre lődöztek a szárazföldről, úgy hogy ezek kénytelenek voltak régi állomásokra a Simons-öbölbe vonulni. Az orosz-török békeszerződés. Az orosz-török külön békeszerződés a következő 12 pontból áll: 1. A két ország közt helyreáll a béke és a barátságos viszony. 2. A san stefanói szerződés azon pontjai, amelyeket nem változtatott meg a berlini szerződés, érvényesek maradnak. 3. A san stefanói szerződés végrehajtására nézve a következőkben egyeztek meg a szerződő felek : 4. Az átengedett terület értékének levonása után 802 500.000 frankban állapítják meg a hadikárpótlást. A fizetés módját az orosz czár és a szultán közt később kötendő szerződés fogja rendezni. 5. Az orosz kormány és a porta rendelkezni fognak a törökországi orosz alattvalók kárpótlására nézve, akik kárt szenvedtek a háború idejében. Ezen kárpótlás főösszege nem lehet több 26.750.000 franknál. Az orosz alattvalók a legközelebbi 12 hónap alatt bejelenthetik követeléseiket, ezen idő leteltével nem fogadtatnak el. 6. A török foglyoknak élelmezéséért a berlini szerződés aláírásáig járó költségeket bizottság fogja megállapítani. E kárpótlás 21 részletben, minden negyedik hónap végén, fizetendő, azon összeg levonásával, amelyet az orosz foglyok okoztak a portának. 7. Az Oroszország részére átengedett területek lakói választhatnak maguk számára nemzetiséget. Azok, akik Törökországba akarnak vándorolni, Budapest, február 13. A német császár szólt a német nemzet képviselőihez. Hosszú idő múlt el azon idő óta, midőn az orgyilkos kéz a tiszteletreméltó agg uralkodóban, a német állameszmét akarta sújtani, s midőn e véres jelenet után egész elkeseredéssel kitört az állam és a socialismus közötti harcz, s mégis azon setét fellegek árnya borult a tegnapi ünnepélyes jelenetre, melyek a múlt évben tornyosodtak fel Németország láthatárára. A nemzet képviselői hangos üdvkiáltásokkal fogadták a közéjük lépő uralkodót, s a királyi palota fehér termében mégis nyomasztó volt a légkör; a kedélyekre önsúlylyal nehezedett a németországi politikai helyzet atmosphaerája. Nem a külügyi, hanem a belpolitikai helyzeté. A császár trónbeszéde bü tükre volt e helyzetnek. A külügyeket csak futólag, s a szokott conventional szólamokban érintette, de annál részletesebben foglalkozott a belügyi kérdésekkel. Európa legelső katonai állama, melynek uralkodója sokkal nagyobb joggal mondhatná el, mint III. Napóleon, hogy tudta és akarata nélkül egy ágyú sem sülhet el Európában, a külügyi politika verseny terén mindinkább veszteni kezd jelentőségéből. A világ nem lesi már lélekzetfojtva a szót a német császár ajkairól, nem kutatja egy trónbeszéd semmit,mondó frázisainak hátterében a népek sorsát intéző végzet ujjat. Ha Németország némileg lesülyedt azon magas polczról, hova bámulatos katonai sikerei rohamosan felemelték, ezt egyedül belügyei züllöttségének tulajdoníthatja. A német hadsereg határait, nem tépte meg, dúló csatákban, ellenség. A berlini kormány egy intésére másfélmillió szurony hagyja el hüvelyét. Németország, mint katonai hatalom, ma is rengeteg coloss, de ez óriás egyik karját bilincsekbe verték a belviszályok. A socialismus elleni küzdelem bénítja meg Németországot. E küzdelem csatazaja viszhangzik a német császár tegnapi trónbeszédében is. A socialismus elleni harcz tehát folyni fog ezután is, daczot dacz, fegyvert fegyver ellen szegezve ! Az eddigi repressiv rendszabályok vasabroncsa, mely a német nemzet testére feszülve korlátozza ennek szabad mozgását, nem fog tágulni. Sőt szorosabbra akarja azt kovácsolni a birodalmi kormány, mert a császár további rendszabályokat is kilátásba helyez. A szájkosár-törvényt a birodalmi gyűlés elé terjeszti s ezzel új harczot provokál a birodalmi kormány. Oly harczot, mely — bár a javaslat szövegét enyhébbé tették a módosítások — mozgásba fogja hozni a német társadalom minden rétegét. Midőn azonban a császár ekként proklamálja az államellenes üzelmek elleni harcz folytatását, oly rendszabályokat is kilátásba helyez, melyek hivatva volnának arra, hogy a bajt gyökerében támadják meg. A socializmus legfőbb tápját a német közgazdasági viszonyok züllöttségéből meríti. E viszonyokon akar segíteni a német kormány, s midőn ezt teszi, rálép azon útra, melyen helyes eszközök alkalmazása által, valóban czéljára juthat. Az erőszakos rendszabályok rendesen csak elmérgesítik a bajt, míg a baj okainak elhárítására irányuló törekvést sok esetben siker koronázza. A német kormány mind a két eszközt akarja alkalmazni : az erőszakot és eszélyt. Az elsőt a repressiv rendszabályok fentartása és kiegészítése, a másodikat a közgazdasági állapot javítása által. De miként akarja ez utóbbi czélt megvalósítani? Az 1865 előtti közgazdasági politika, tehát a védvám elveihez való visszatérés által. Nem vagyok képes felfedezni — mondja a császár — hogy vámpolitikánk ez elveitől való eltérés valami sikert eredményzett volna. Németország tehát a szabad kereskedelmi szárnypróbálgatás után, duzzadt vitorlákkal tér vissza a védvámos eszmék poshadt vizeire. Ami a politikában a liberalizmus, az a közgazdaság terén a szabad kereskedelem. Ami a politikában reactió, az a közgazdaságban a védvám. Németország a politikai reactióval a gazdasági reactiót készül párosítani. E két reactió együtt, vagy egyenként képes-e megmenteni Németországot belső válságainak veszélyeitől? Részünkről nem hiszszük. A berlini szerződés felemlítése természetesen nem maradhatott ki a német trónbeszédből. Vilmos császár foglalkozik e szerződéssel két helyen is; úgy említi azt fel, mint a török birodalom nyugalmának és az európai békének biztosítékát s hogy e szerződés a hatalmak egymás közt való békés viszonyát megszilárdította. Fényesebb elégtételt nem nyerhetett e sokat rágalmazott szerződés, mint nyert Vilmos császártól. Ráfogták, hogy a török birodalmat megsemmisítette s a német császár azt mondja: e birodalom nyugalmát biztosította. Rágalmazták, hogy elvetette az európai háború magvait, feldúlta a hatalmak közti barátságos viszonyt, s a német császár azt mondja: biztosította Európa békéjét, a hatalmak barátságos viszonyát megszilárdította. S a német császárnak igaza van. Az események igazságot szolgáltattak e békeokmánynak. Oroszország talpa alatt fogy a Balkán-félsziget földje. Európa akarata, háború nélkül érvényesül. S tán és ez volt oka, hogy a német császár nem tartotta szükségesnek hangsúlyozni a berlini szerződés teljesítését, ami különösen jellemezte az osztrák-magyar és az angol trónbeszédeket. De amily futólagosan bánik el Vilmos császár a külpolitikával, és oly behatólag cultiválja Németországnak monarchiánkkal való barátságos viszonyát. Ezt a viszonyt szorosabbra fűzte azon egyezmény, mely a prágai béke 5. pontjának Schleswig északi kerületeire vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte. Vilmos császár e tényt kellő hangsúlyozzással adja tudtára a német nemzetnek, s megígéri a szerződésnek a birodalmi gyűlés elé való terjesztését. Mi részünkről is szívesen üdvözöljük azon tényt, mely a monarchiánk és Németország közt fenálló barátságos viszonyt szorosabbra fűzte. Észak-nyugati határainkon szükségünk van egy barátságos Németországra,mig komoly fenyegetést képezne "arj0To a hazámkor). ocrgi izámrunkban ellenséges Németország. A német egységnek feltétlen hívei vagyunk. Rokonszenvezünk azon német nemzettel, mely a civilisatiónak nagy szolgálatokat tett, s mely óriási erőfeszítések árán kivívta egységét, egységes államiságát. De aggódva látjuk, hogy e nagy nép keblében belső egyenetlenség dúl, s hogy a reactió döntögeti áldatlan kezével azt, mit a nemzet épített. Rokonszenvünk ez áldatlan harczban, a liberalizmus táborában van. A reactiót gyűlöljük, jelenkezzék bármily alakban, lépjen fel a világ bármelyik zugában. Annál inkább fájlaljuk tehát, hogy Európa egyik vezérállama tűzi ki a reactió lobogóját, s veri bilincsbe a szabadelvűséget. De ha a küzdelem oly fordulatot venne, hogy a német egység kerülne koczkára, ha a német egységnek vassal és vérrel összeragasztott szobra alatt inogna meg a talaj, Európai Monarchiánk legfőbb érdekeinek nevében foglalnánk állást a veszélyeztetett német egység mellett. Monarchiánknak szüksége van az egységes Németországra. Egy darabjaira hullott Németország felidézné a régi versengést, s a régi hagyományokat, melyek sehogy sem illenének bele a modern Európa keretébe s nem felelnének meg monarchiánk érdekeinek. És azért óhajtjuk, hogy az a küzdelem, melynek folytatását ígéri meg a német császár, ne vezessen ez eredményre, hanem Németország szerencsésen élje át belső válságának e szomorú napjait, s belsőleg megszilárdulva foglalhassa el azon helyet, melyet számára a civilisátió és az emberiség érdekei kijelölnek. népgyűlési határozatok, és a kormánynak nem a képviselőházi többség, hanem az ottani kissebbség által kellene magát maradásra vagy elmenetelre biratni. Ami ezen eredeti fogalmak ellenzéki lángeszeit megzavarta, illetőleg dühbe hozta, az Csak az angol példa volt, mely szerint Disraely első minisztériuma jó ideig kezelte a hatalmat, noha nem volt többsége az alsóházban, és kezelte pedig azért, mert a whigek nem tudtak, vagy nem akartak kabinetet alakítani, noha látszólagos többséggel rendelkeztek. Ezen példából, ugyanis, azt a következtetést vonták ki a mi ellenzékeink egyesültjei és nem egyesültjei, hogy „Tisza“ elhatározta magát a hatalomhoz ragaszkodni még azon esetben is, ha a képviselőház többsége egy olyan fontos szavazásnál, melynek tárgya kabinetkérdést szokott képezni, ellene nyilatkoznék. Legyen megnyugtatva az ellenzék. Az angol példából csak annyi a tanulság, hogy egy minoritásra jutott kormány is állhat fenn, huzamos időn át, a parlamentarizmus mintaországában is, de csak olyan ellenzéki többséggel szemben, amelynek vezérei, miután egy új kabinet alakítására felhívást nyertek , de ennek megfelelni nem bírtak, félretesznek minden factiosus modort a létező kormány irányában. Nálunk, a mi ellenzékeink államférfiainak ismeretes természetével, az angol példa nem fordítható magyarra. Mert bár a kabinet alkotásra nem vállalkozni nálunk is voltak vezéregyéniségek , de arra, hogy annak irányában a kitől a hatalmat átvenni hiányzott bennük az önbizalom, ne viseljék magukat factiosus modorban: „olyan nincs“ a mi képviselőházunk „egyesült“ és „pártkivtli“ ellenzékében. Az angol példából levont és fennebb érintett következtetés tehát nem áll s csak oppositionális koholmány a felette kiönthető méreg kedvéért. Én részemről meggyőződve vagyok, hogy Tisza Kálmán kormányelnök úr tisztában van magával az állására vonatkozó parlamentáris kötelességének mindkét részére vonatkozólag. Nem szökik meg a kormányzástól a bajok, kellemetlenségek, szidalmak, rágalmak és cselszövények miatt, hanem megállja helyét férfiasan, mindaddig míg a képviselőházban többség van kabinetjének fenntartására a döntő kérdéseknél. De más részről egy perczig sem késnék lemondásának őfelsége elé terjesztésével, mihelyt egy döntő kérdésben az ellenzék jutna többségre, ha csak egy szavazattal is. A kisebbségi kormány miatti előleges dühöngéseket tehát meggazdálkodhatja magának az ellenzék, mert abból utólagosan sem lesz semmi. Lehet egyéb, ami felett aztán nem csodálkoznám, ha sokaknál idézne elő fogcsikorgatást. Jöhet a képviselőház feloszlatása. Sőt ezt bizonyosnak is hiszem, mihelyt a jelenlegi kormányt, egy kabinetkérdésben nem támogatná többség. Szerintem csak az a kérdés, hogy ki fogja feloszlatni e házat ? mert ha ez a kabinet nem tud megélni benne, szeretném tudni, hogy melyik ámíthatná magát kedda az ellenzékek vezérei egy újabb krízis esetében sem „vállalkozván“ a hatalom átvételére, ismét a mostani kormányelnökre bizanék a minisztereim megalakítása — maga Tisza Kálmán sem kerülhetné ki a parlament feloszlatását és az új választások elrendelését. Mennyivel kevésbé kerülhetné ki azt más kormányelnök, annak kiszámítását azokra bízom, akik tudják, hogy a jelenlegi mindenféle ellenzék soraiból hányan lennének miniszeriálisokká vezéreik szép szemeiért; s hogy a mostani kormánypártból hányan nem követnék Tisza Kálmánt az oppositióba, édes örömest. A summa summarum egyértelmű lenne, minden esetben, a Ház feloszlatásának kikerülhettem Bégével, akár ki lenne az új kabinet feje. Mert az olyan házban, hol mindegyre új töredékek és vezérek állnak elő anélkül, hogy ezek közül akármelyik iránt is megvolna a kellő bizalom és támogatás biztonsága , egy új krízissel nem az egyesítés hanem a bomlasztás elemei fejlődnek. Egészséges különválást, két nagy pártban csak al átalános választásoktól remélhetne az új kormány, (akár kinek főnöksége alatt is) mert tán a nemzetnek lenne gondja elvégre arra is, hogy a kiismert vakondokoktól, denevérektől, fondorkodóktól, speculánsoktól, de sertoroktól megisztatsa a magyar Parlamentarismus pártéletét, mely most gyakran kelt undort mindazokban, akik nem tartanak szemeik előtt egyebet, mint hazájuk javát, három évi határidőt nyernek birtokaik eladására. Ha az alatt az idő alatt nem vándorolnak ki, orosz alattvalókká lesznek. 8. A szerződő felek kötelezik magukat, hogy azokat, akik a háború idejében az ellenfél szolgálatában állottak, nem helyezik vád alá, sőt ellenkezőleg kegyelmet adnak nekik. 9. A ruméliai legújabb események miatt elfogultak Vagy elítéltek kegyelmet nyernek. 10. Mindazon szerződések és conventiók, amelyek a bábom következtében föl voltak függesztve, ismét érvénybe lépnek. 11. A porta kötelezi magát, hogy az orosz alattvalók javára kimondott ítéleteket végrehajtatja. 12. A jelen szerződés ratificatiója 14 nap leforgása alatt fog megtörténni. Ez óvás. Az Ellenőr minapi egyik száma figyelmeztette az ellenzéket, hogy az a tizennégy szavazatnyi kormánytöbbség nem mondható ugyan valami örvendetes fordulatnak a szabadelvű pártra nézve, de utoljára is nagyobb, mint ama két szavazatnyi, melylyel Belgium liberális kabinetje két évig intézte az állam ügyeit, sőt nagyobb azon egy szavazatnyinál is, melynek általa a versaillesi képviselőházban a monarchia és respublica közti választás nem épen lényegtelen kérdése lett megoldva. Ezen utóbbi példához feljegyezhette volna az Ellenőr még a jelentékeny tényt is, miszerint a kissebbségben csak egy szavazattal maradt monarchista törvényhozóknak — noha övék volt úgy a senatus többsége, mint a tábornagy Mac-Mahon elnöksége — nem jutott eszükbe a kiszámíthatatlan horderejű és őket illetőleg valóban végzetes határozatra vonatkozó bárminemű tiltakozással vagy követeléssel állam elé. Egyébiránt utalhatott volna az Ellenőr azon honi esetekre is, midőn a „volt deákpárt“ kormányain is megesett a tizenhárom szavazatnyi többség, nem egyszer anélkül, hogy lemondásukat követelte volna a „volt balközép.“ Mindezen példák azonban nem zavarják meg a mi kedves ellenzékieskedőink legújabb elméleteit a parlamentarizmus követelményeiről. Szerintük nem az általános választások nyilvánítják a nemzet akaratát, hanem a hatósági körlevelek és Krízis. Bácskából, febr. 10-én. Mintha csak elvesztette volna minden alkotmányos érzékét a magyar oppositió : ez idő szerint az osztrák járszalag után indul. Amint Ausztriában mindinkább jobban zilálódnak az alkotmányos viszonyok, a mi oppositiónk is hő majmolója lesz a lajtbántali oppositiónak és azt hiszi, igyen adja érettségét magyar politikai fölényének. No már ennyire nem hittük a politikai érzék sülyedését Magyarországban, tekintve a parliamenti szcenákat is; de nem is képzeltük, hogy ily áron bármely oppositió Magyarországon kormányra kívánjon jutni. És mégis megtörtént. Ők Tisza kormányának pereatot mondanak nem azért, hogy valami jobbal jöhetnének elő a budget kérdésében, hanem mivel az ő helyére kívánnak jutni, s ezt minden jelből látják, anticipálják is maguknak holmi miniszteri tiszták célportálásával. Ugyanis azt mondja a „Pesti Napló“ : nem soká fogja már viselni az ország a Tisza kormány jármát“. Hát miért? Mivel csak 14 szavazattal támogatták őt a kölcsön kérdésében. De hát a mindenelvű oppositió nem volt-e együtt mind? s a kormánypártiak együtt vanának-e mindannyian? Bizony nevetség ebből capitálist és lármát csinálni. Hanem persze a közvéleménynek szeretünk port hinteni a szemébe s azt mondják: ime lássátok, már a kormány vacillá! , mert saját lapjai sajnálkoznak a gyönge eredményen. Miből ismét capitálist csináltak az ellenzéki lapok. Sajnálkoznak igen a gyönge és nem férfias kötelességérzet fölött, melyet az illető országos képviselők kétes elmaradásukkal tanúsítanak, hanem az ügy igazsága fölött önmagában pironkodik az oppositió , mert ő sem cselekednék a jelen körülmények között máskép. Hát hol van a jobb programm s a jobb eljárás a jelen situátiók közt ? midőn az új teendő