Ellenőr, 1879. május (11. évfolyam, 216-269. szám)
1879-05-04 / 222. szám
Előfizetési Árak : Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1980 „ Szerkesztési írod ti : Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 222. szám. Egyes szám ára 4 kr. REGGELI KIADÁS. Budapest, vasárnap, május 4. 1879. Hirdetések felvitele a kiadóhivatalban. Budapesten, váczi körút 26. szám (fő-út sarkán). Továbbá Daube G. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadóhivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi körút 26. sz. (fő út sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. XI. évfolyam. Táviratok. Szeged, máj. 3. (Saját levelezőnktől.) A város belterületén a lakosság összelátott; e szerint összesen 19100 lélek van Szegeden. A Dongér kiöntése folytán a tömörkényi tanyák összedőltek. A belviz 2 hüvelyket áradt, az időjárás borús, szeles. Ungvár, máj. 3. (Eredeti távirat.) Ungváron ma bucsu van. Erre megérkezett gróf Apponyi, s korteskedik, de azért győzünk. BéCS, május 3.0 felsége szentesítette a Mária Terézia-rend káptalanának javaslatát, amelynek értelmében Philippovics József táborszernagyot ezen rend középkeresztjével, Szapáry László altábornagyot, Jovánovics altábornagyot és Pittel ezredest ezen rend lovagkeresztjével diszíti föl. Továbbá Vécsey altábornagyot azon óvatosságáért, a melylyel mint az első hadosztály önálló parancsnoka a senkovicsi, bandini, odriáki csatákat vezette, szintén a Mária Terézia-rend lovagjává nevezte ki. Bécs, május 3. A képviselőház elfogadta az igazságügyminisztérium költségvetését, továbbá a számszékről, a nyugdíjakról, segélypénzekről és az államadósságról szóló fejezeteket is. Ezzel az appropiatión kívül az egész költségvetést letárgyalták. Bécs, máj. 3. A közoktatási miniszter körlevelet intézett a tartományok főnökeihez, amelyben fölszólítja ezeket,, hogy az iskolai hatóságok útján tudassák a tanintézetekkel, hogy ő felsége tetszéssel vette tudomásul a tanítóknak és a tanulóknak az ezüstmenyegző alkalmából kitüntetett ragaszkodásuk és szeretetük számos nyilatkozatait. Madrid, máj. 3. Rudolf trónörökös tegnap Barcellonába érkezett és ma meglátogatta a montserrati klastromot. Madridba hétfőn fog megérkezni. Trieszt, máj. 3. A városi tanács megválasztotta Angelit podestává, Dimmert első alelnökké, Defacist pedig másod alelnökké. Bécs, máj. 3. Az osztrák államvasut bevétele április utolsó hetében 517,733 írtra rúgott, a múlt év megfelelő szakához képest tehát 20805 frt a szaporodás. Az Albrecht-vasút igazgatótanácsa elhatározta mai ülésében, hogy a januáriusi be nem váltott szelvényt 1 írttal, a július 1-én esedékes szelvényt pedig 1 forint 50 krral fogja beváltani. Bécs, május 3. Konstantinápolyból jelenti a Politische Correspondedt. A keletiruméliai bizottság ma fogja tárgyalni az orosz kormány kárpótlási követelését Keleti- Rumélia megszállásának fejében. A hadsereget szervező bizottság új ordre de bataillet bocsátott ki a török hadsereg békeállománya részére, amely hét hadtestet foglal magában : a konstantinápolyit, drinápolyit, monasztirit, kárpátit, damaskusit, bagdadit és jemenit. Pétervár, máj. 3. A „Journal de St. Pétersbourg“ megcáfolja azt a hírt, hogy a Péterváron időző chinai missióval megszakadt az alkudozás, és hogy ez a missió elutazni készül Pétervárról. Dubrovin hadnagyot, aki elfogatása alkalmával revolver lövéssel megsebesített két csendőr altisztet, tegnap délelőtt a Péter-Pál vár udvarán fölakasztották, miután fölolvasták előtte a Gurkó főkormányzó által megerősített halálos ítéletet. Paris, máj. 3. Waddington miniszter ma fogadta Suvaloff grófot. Berlin, máj. 3. A birodalmi gyűlésben meggyőződését fejezte ki Reichensperger, hogy a külföld aktív védvámjával szemben sem tartja lehetségesnek a passiv szabad kereskedelmi politikát. Ő nem akar több terhet róni a népre. Balberger a kanczellár tegnapi beszédjét cáfolja, amely nem nyújt kielégítő reményt, ez pedig aggasztó a socialismus folytonos veszélye miatt. Az élelmiszerekre, nevezetesen a gabonára vetett vám homlokegyenest ellenkezik a modern világforgalommal. A védvámok csak úgy jók, ha módjával alkalmaztatnak ; ezeknek nagyságát és életbeléptetési idejét azonban a kancellárra bízza a javaslat. Nem fontolták meg, hogy az új politika nem fog-e más országokban káros hatást előidézni a német iparra. A tarifabizottság futtában dolgozott, Francziaországban négy év óta tárgyalják a tarifát, Németországban ezt két hónap alatt akarják elvégezni. _ a kikötővárosok és a hajózás romlása kikerülhetetlen, a bizonyosat nem szabad szétrombolni, hogy bizonytalanra építsünk. Hobrecht visszautasítja azt a vádat, hogy a szövetségtanács nem bír önállósággal és hogy a kancellár közgazdasági politikája a socialismusnak szolgál ; ellenkezőleg az önsegélyzési rendszer túlhajtása mozdította elő a socialismust. Nincs szó a kancellárnak ideális czéljairól, hanem a legégetőbb szükségek kielégítésének eszközeiről. Az új tarifajövedelmet nem lehet száz milliókra becsülni, legfölebb a szükségletet fogják fedezni. jelezte, mint villanyszikra czikázott át a fővároson, egy percz alatt felgyújtva a lelkesedés tüzét minden szívben. Minden utcza, már a délutáni órákban csatornává lett, mely a népáradatot az osztrák államvasúthoz a váczi útra, a fürdő utczába, lánczhidtérre stb. helyekre vezette, melyeken a menet átvonulandó volt. Az államvaspálya indóházát beláthatatlan néptömeg vette körül. Mindenki látni, lelkesen üdvözölni akarta a királyi párt. A midőn a felséges pár a vonatról lelépett, nem egy szónoklat, nem egy ünnepélyes beszéd, hanem a legszebb szónoklatnál is elragadóbb, a leghatásosabb beszédnél is impozánsabb: a nép örömmiadala fogadta. Leirhatatlan az a lelkesedés, mely éljenzett, harsogott, tombolt az igazán, mélyen átérzett örömtől. Ez a lelkesedés kisérte a királyi párt egész utján. A menet, a főranguak s a város előkelő polgárai fényes fogatainak csatlakozása következtében, imposans diszmenetté lett. A fellobogózott és szőnyegekkel feldiszitett házak ünnepélyes szint kölcsönöztek a váczi-út, fürdő-utcza stb. hosszában kifejlődött nagyszerű jelenetnek. Az egész csak rögtönzés volt, de meglátszott, hogy a valódi öröm és lelkesedés rögtönözte. Ugyanez rögtönözte este a kivilágítást is. Budapest, a felség kifejezett akarata ellenére illuminált. Gyengéd, a valódi szeretet által sugallt ellenkezés. Miként borulhatott volna Budapestre az éj sötétsége, mikor a királyt és királynét, ezüstmenyegzőjük után először fogadta. Az a tény, melyet Budapest, bár rögtönözve, árasztott ma, egész Magyarország a magyar nemzet lelkesedésének kisugárzása volt. Az egész nemzet szíve dobbant meg Budapesten szeretettől, lelkesedéstől, a lojalitás mélyre ható érzetétől. A királyi pár, s az uralkodó családnak tööbbi, fővárosunkba érkezett tagjai nemcsak Budapest, de az egész nemzet vendégei. Legyenek üdvözölve a felséges vendégek azon nép között, melynél más népek lehetnek gazdagabbak, hatalmasabbak, de melynél uralkodóját szeretőbb, királyához rendithetlenebben ragaszkodó, törhetlenebb hűségü s a trónért áldozatkészebb nemzet nem volt, nincs és nem lesz, sem ezen continensen, sem a világ bármely részében! 5 Felségeik megérkezése. A királyi pár Budapestre érkezett. A magyar főváros az ezüstmenyegzős ünnepélyességek egy megkapó epizódjának színterévé lett. Ami fényt Bécs ez ünnepélyességek alkalmából kisugárzott, azt nem sugározhatja vissza Budapest. A király akarta, hogy a magyar fővárosban való fogadtatása nélkülözzön minden fényt, minden pompát. Sőt a hivatalos színezetet is. A hatóságok hivatalosan nem is értesüttettek a felséges pár érkeztéről. Hivatalos fogadtatás nem is történt. De történt ennél szebb, rokonszenvesebb, impozánsabb fogadtatás. A főváros polgárai fogadták a magyar királyt és a magyar királynét. A hit, mely az uralkodó pár érkeztet . Hogy mit tehet az őszinte lelkesedés, az igaz szeretet, fényesen bebizonyította ma a magyar főváros. Tisztelet és becsület ezért polgárainak. Alig néhány óra leforgása alatt oly meglepő díszbe öltöztették az utczákat, mely Bécs ünnepi napjaira emlékeztetett. Pedig csak rögtönözve volt itt minden. Még a déli órákban csupasz házak mellett haladt el a sétáló s délután minden oldalról színes pompában gyönyörködhetett. Nem csupán azokat a házakat láttuk ünnepi díszben, melyek sorában végig kocsizott a királyi pár; a mellékutczákon szintén lobogtak zászlók, ékeskedtek falak, ablakok. Az egész út, az indóháztól a váriakig illatos füves volt behintve, a közönség végig sűrű sorfalat képezve foglalt állást oly rendben, mely minden rendőri beavatkozást fölöslegessé tett. A házak lobogókkal, szőnyegekkel voltak diszítve. Különösen kitüntek Budán az északkeleti vaspálya palotája, a fürdőutczai Andrássy palota, a váczi úti Schwarz-féle ház, a marokkói ház stb. A koronázási dombon a város színeit viselő zászlók lengtek. A nemzeti lobogók közt a bajor szint is képviselve láttuk; a lakosok a megérkezés pillanatáig egyre diszitgették a házakat, melyek balkonjai, ablakai tömve voltak kiváncsiakkal. Mintegy varázsütésre tűntek elő a lobogók mellett a tarkábbnál tarkább szőnyegek, számos helyen ő felségeik aranykeretü képe, szobra volt elhelyezve. A nép örömteli várakozásban hullámzott föl és alá a széles váczi után, melyen a közlekedés egy perczig sem szakadt meg. Mintegy 5 óra lehetett, midőn a vendégek fölvonulása az indóházba véget ért, ez időben érkeztek oda a (zárt és nyílt) udvari kocsin, számszerint tizenegyen. Az osztrák államvaspálya perronját már 4 órakor igen díszes és válogatott közönség lepte el, képviselve láttuk ott fővárosunk minden kitűnő társadalmi osztályát, rangját. A fogadtatás nem volt hivatalos, mégis ott láttuk fővárosunk egész notabilitását. Megjelentek a miniszterek — az egy Péchyt kivéve, kit betegsége tartott távol — mind díszmagyarban. Szende daliás alakja honvédezredesi ruhájában festői jelenség volt; a püspöki karnak jelenleg fővárosunkban időző tagjai, élükön Haynald Lajos kalocsai érsekkel , megyszin-selyem tatárban, mellén érdemjelekkel; továbbá Vancsa nagyszebeni érsek, Ipolyi Arnold beszterczebányai, Schopper rozsnyói, Mihályi lugosi püspökök. A parlament mindkét háza majdnem megjelent a főrendek Majláth Györgygyel, az alsó ház tagjai Szlávy Józseffel élükön. Pest megyét Szapáry István grófnő főispán képviselte, Budapest képviselő-testületét pedig, kik közül éppen senki sem hiányzott Ráth Károly főpolgármester — Kamermeyer polgármester, — Gerlóczy és Kada alpolgármesterek vezették s mind e vendégek a legragyogóbb diszmagyarban, vagy szalon toiletteben, mellükön érdemjelekkel. Ily fényes látványt ez indóház már rég nyújthatott. A kikről még legelőbb kellett volna megemlékeznünk, ott láttuk Budapest hölgyvilágát, a nőegyletek buzgó, tevékeny elnöknőit Tisza Kálmánnét, Majláthnét, Teleki, Andrássy grófnőket, báró Edelsheim- Gyulainét, Veresnét, stb. Mindnyájan egyszerű utczai toiletteben, kezükben csokorral. S kijöttek a királyné védnöksége alatt álló Erzsébet leány-árvaház növendékei is. Úgy hogy az indóház perronját, melyet egész hosszában díszes szőnyeg fedett, s a királyi pavillont a legdíszesebb s válogatottabb közönség töltötte be, csak a katonaság hiányzott. Pont fél 6-kor hangzott a távolból közeledő vonat első füttye. Általános csend, melyet csak a vonat megérkezése után felharsanó éljenriadat szakított meg s ez éljenriadat folyton tartott, a hölgyek kendőiket lobogtatták, nem volt itt etiquetteszerü feszélyezés, itt mindnyájunk igaz, őszinte szeretete nyilvánult, mely nyilatkozott úgy, amint ajkunkra jött. A király lépett ki először a kocsiból, tábornoki egyenruhában, örömmosolylyal arczán, láthatóan megindulva, néma fejbólintások között köszönte a szeretet e nyilvánulásait, utána kiléptek az udvari kocsiból a királynő egyszerű, fekete úti öltönyben, meglepően üdén nézett ki, kegy teljes mosolylyal viszonozta az üdvözléseket. Gizella főherczegnő, Lajos bajor herczeg, Mendel báró s Beck főhadsegédek, Festetich Mária grófnő, a királynő főudvarmesternője, Nopcsa báró főudvarmester, Ferenczy Ida felolvasónő s az udvari kiséret. Ráth Károly csak e nehány szóval üdvözölte a felségeket: „Isten hozta felséges királyunkat s királynőnket.“ Ekkor előlépett Ráth Károlyné s egy gyönyörű rózsák s gyöngyvirágokból álló csokrot nyújtott át a királynénak a budapesti hölgyek nevében; a csokor lecsüggő szalagján „Budapest hölgyeinek hódolata“ szavak voltak olvashatók. Majd az Erzsébet árvaleányház egyik növendéke Hoffmann Gizella nyújtott át a királynénak egy díszes koszorút. Folytonos éljenzés között vonult a felséges pár a pavillonon keresztül, utjukba mindenütt virágokat szórtak. A közönség majdnem közvetlen közelükben volt, egy rendőrt, egy katonát sem lehetett látni s a rend egy pillanatra sem jön megzavarva. A pavilonban Kármán Lajosné nyújtott át Gizella főherczegnőnek egy szép virágcsokrot, mely előzékenységét ő „köszönöm szépen“ szavakkal viszonozta. Általában a fogadtatás emelkedett volt, ünnepélyessé, emelkedetté tette azt annak minden egyes mozzanata, mely manifestálta a törhetlen s határtalan szeretetet s ragaszkodást. Ő felségeik ezután kocsira ültek. Az első zárt kocsiban a királyné Gizella főherczegnővel, a második nyitott kocsiban a király, balján Lajos herczeggel foglaltak helyet s megindult a fogatok végtelen sora. Lehetetlen leirni a lelkesedést, melynek nyilvánulásai közt a királyi pár a városba vonult. A nép oly közel állt a kocsikhoz, hogy kezével érinthette. Mindössze hat lovasrendőr képezte ő felségeik kíséretét. A kocsik csak lépésben haladhattak előre; a királyné, kezében tartva csokrát, zárt kocsijából folyton üdvözlőleg intett kifelé, míg a király egyre köszönőleg tartotta kezét sapkája mellett. Kendőlobogtatás, riadó éljenzés közt ment végig a két első kocsi a váczi úton, míg a fürdőutat,mért Itt, aráffán díszített házaival és elegáns közönségével különösen szép látványt nyújtott. A közönség elragadtatása itt érte el tetőpontját, virágokat szórt a kocsik elé, ujjongott, éljenzett. Ezalatt a budai hídfőnél is óriási nép várakozott ő felségeikre. De magát a hegyoldalt is ellepte a tömeg, a várba vezető úton, bent a várban, a királyi palotánál hasonlóképen zsúfoltan álltak az emberek s lelkesedés tekintetében nem maradtak a pestiek mögött. A várba érkezéskor a főőrség tisztelgett s midőn a a királyi pár a váriakba lépett, itt mindenekelőtt József főherczeg fogadta honvédségi főparancsnoki ruhában, majd az első kerület elöljárósága, mely Magyar Gyula elöljáró, dr. Gombár Tivadar, Schleich Károly, Ikezhegyi Ference, Krulich Vincze, Ráth József apát, Pilmayer és Osztoics Mihály urakból állt, tisztelgett ő felségüknél. A küldöttséghez a következő szavakat intézte: „Köszönöm uraim, szépen, igen szépen fogadtak,“ az utóbbi szavakat kétszer is ismétlé. A királyné is kellemesen volt meghatva, szintén pár szóval köszönetét fejezte ki, s aztán mindketten termeikbe vonultak. A királyi kocsikat az egész után az equipageok és bérkocsik végtelen sora követte. Az udvari kocsikon az udvari kíséret foglalt helyet; mindjárt az első kocsikban ültek Mendel és Beck főhadsegédek, báró Nopcsa és egy bajor hadsegéd, Fesztetich grófnő s több udvari hölgy, kiknek mindegyike díszes csokrot tartott kezében. Közel egy óráig tartott, mig az egész kocsi vonal az indóházat elhagyhatta. A közönség türelmesen bevárta s sok ismert alakot megéljenzett. * A kivilágítás, mely szintén rögtönözve történt, körülbelül 8 órakor kezdődött s fényesen sikerült. Főleg a Lipótváros elragadó fényben úszott. Nem volt ház, melyben legalább egy-két ablak ne lett volna kivilágítva. A főutczák pedig tündéri fényt árasztottak. A budai oldal házain kitett gyertyák mint egymás fölé helyezett kis csillagok, ragyogtak. A Gellért-hegy lejtőjén fekvő házacskákból egy-egy kék vagy vörös láng bukkant elő, majd ismét eltűnt. Az ismétlődő tűzijátékot a corsóról, melynek palotasora szintén ragyogott, igen sokan nézték. Általában a késő órákban is töméröde nép járt-kelt a napvilágossági utczákon, melyek közül a Dorottya-, a fürdő-, a váczi-utczák különösen kiváltak. A középületek nem világíttattak ki, a sállodák azonban kivétel nélkül, nevezetesen az „Eirópa“, hová a folyton megújuló görögtűz számtalan nézőt csalt. Az Andrássypalota, mely élő virágokkal igen ízlésesen volt földiszitve, kis mécseseket rakott ki az erkélyre, az ablakokba. A Duna partján elhúzódó paloták bár nem mindenik világított ki, elbűvölő fényárt mutattak, melynek sugarai ott rengtek a víz fényes tükrén, még inkább emelve a hatást, szemlélve ezt különösen a budai magasabb pontokról. A királyi palota ablakait szntén megvilágítva láttuk. Mily bűvös, elragadó látvány tárulhatott innét a szemlélő elé ! Budapest, május 3. Az osztrák áramvasut által a gabona és lisztszállitmányokra nézve f. hó 1-jével életbeléptetett uj helyi tarifa a Pester Lloydot dythirambusokra ragadja s e táraság kiváló méltányosságának, a magyar forgalom könnyítése körül szerzett érdemeinek megénelésére késztt. Mi is tartalék nélkül elismerjük, hogy z új tarifa némely könnyítéseket tartalmaz , nem brunk azonban szemet hunyni azon tény előtt, hogy e könnyítések kiválólag a Budapesten felül eső állomásának javára esnek s belőlük Magyarország székvácsának, magyar a kereskedelem központjának csak édeskevés haszna van, sőt inkább éppen arra átszanak irányzottaknak, hogy a magyar kereskedőket e központjától lehetőleg minél inkább elteséljék. Kitűnik ez, ha a május 1-jei tarifával életbeléptetett díjmérsékléseket egymással szembe állítjuk, mire nézve tartván magunkat a Pester Lloyd adataihoz, közöljük a következő tételeket. Szemben az ápril 30-ig fennállott díjtételekkel, a május 1-jei tarifa által életbe léptetett díjmérséklés kitesz: Bázsiástól 8.1 7.4 19.5 33.1 36.5 41.9 Ez adatokból legelőször is azt láthatjuk, hogy a díj megállapítások úgyszólván nélkülözhetnek minden rendszert, így láthatjuk, hogy Baziástól Budapestig valamivel nagyobb a mérséklés, mint ugyancsak Baziástól Bécsig. De noha ez első tekintetre a magyar forgalom kedvezése mellett bizonyítana, csak közelebbről kell az engedményeket megtekinteni, és mindjárt észreveszszük, hogy azok mindenütt inkább a nem magyar forgalomnak, vagy az osztrák államvasút speciális érdekeinek kedveznek, így Czegléd-Brünn csak 74 kr mérséklést élvez, míg Budapest-Brünn 127-et. Miért ? Mert Czegléden nem kell a magyar államvasút versenyétől tartani, míg Budapesten igenis nagy szerepet játszik az utóbbi pálya. De szintúgy állításunk mellett bizonyít az is, hogy a hosszabb magyar vonalakon kisebbek a mérséklések mint a rövidebb nem magyar vonalakon, így Buziás-Budapest 423 kilométernyi vonalán a mérséklés 8 krajezár, míg az ugyanoly hosszú Budapest-Brünn, 434 kilométernyi vonalon, a mérséklés 127 krajezár, vagyis 50 százalékkal nagyobb. Továbbá a leghosszabb magyar vonalon, Bécs-Bázias, 701 kilométer, a mérséklés 7,4 kr, míg a hasonló hosszú 688 kilométernyi, Budapest-Prága vonalon a mérséklés, 263 kr, tehát több mint háromszor oly nagy; továbbá a Szegedbrünni 624 kilométernyi vonalon a mérséklés 21,5 krajezár, ami hasonlag mutatja a magyar vonalaknak adott mérséklések kedvezőtlenebb voltát. De talán elég lesz már ennyi példa is annak kimutatására, hogy a jelen tarifamérséklés lehet igen hasznos, mint általában minden tarifaleszállítás, de semmi esetre sem olyan, melynél Magyarország érdekei szolgáltak volna irányadóul, de még csak olyan sem, melynél Magyarország érdekei csak tűrhetőleg is méltattak volna. Ő felsége — mint a B. u. nanja — Mattekovics Sándor tiszteletbeli miniszteri tanácsost a kereskedelmi minisztériumban, valóságos miniszteri tanácsossá nevezte ki. Az erdélyi birtokviszonyok rendezése tárgyában összehívott enquéte tegnapi üléséről szóló tudósítási tárgyhalmaz miatt csak hétfő reggeli lapunkban közölhetjük. Haynald Lajos érseknek ápril 12-től keltezett bibornoki kinevezése — amint a „B. C.“ Bécsből értesül — megérkezett már a külügyminisztériumba. Szegeden az idén alig lesz lehetséges az újonnan felállítandó bankfiókot tényleg meg is nyitni. Az aradi kereskedelmi kamara ennélfogva folyamodott a pénzügyminisztériumhoz, hogy szemben e ténynyel, Aradon, ahol a jövő évben különben is bankfiók fog felállíttatni, ez még az idén aktiváltassék. E méltányos kívánságnak hely is fog adatai. .£P M , M •£ e S, A « g ö Ig ’S. '£ S) « M M Ph cg H Budapesttől — 9.— 12.7 26.3 29.7 33.5 Czeglédtől 0.5 6.4 7.4 21.— 24.6 34.7 Kecskeméttől 1.4 7.— 15.— 28.4 32.— 35.3 Szegedtől 3.2 8.9 21.5 35.1 38.5 37.4 Kikindától 4.3 9.9 17.3 30.9 34.3 38.2 Zsombolyától 4.6 10.4 18.3 31.9 35.3 38.6 Temesvártól 5.5 11.1 14.5 28.1 31.5 39.4 Lugostól 6.8 12.3 17.6 31.2 34.6 40.7 _________ (B. C.) A prágai cseh lapok egyhangúlag jelentik, hogy Rieger, midőn legutóbb Bécsben időzött, értekezett Herbsttel a fölött, hogy miképen szüntethető meg a két csehországi nemzetiség viszálya és miképen állítható helyre az egyetértés. A cseh lapok megjegyzik, hogy ez a megállapodás elengedhetlen feltétele a cseh képviselők parliamentáris működésének, és, mind a két fél békülékeny nyilatkozataiból ítélve, már nem látszik lehetetlennek. A további alkudozásoknak aligha marad el sikere. Jakub kán proclamátiója. Jakub kán a következő proclamátiót intézteti Afganisztán országnagyjaihoz atyja halála és az ő trónra lépése alkalmából: „Dicsőség az istennek, a világok urának! Ezeket mondja Jakub, Ali fia, Mohamed fia (nyugosztalja az Isten mind a kettőt!) ti nektek, nagy országunk fejedelmeinek és nemeseinek, a hit fegyvereinek és oszlopainak, nektek a vitézeknek és erényeseknek, a kik bátrak vagytok mint az oroszlán és fürgék mint a tigris. Bocsássa meg az isten vétkeiteket és a próféta vegyen oltalmába benneteket megnyitva előttetek a kert kapuit. Tudjátok meg tehát, hogy dicső atyám, a kinek ismertétek jámborságát és erényességét, és a kit ti mindnyájan kedveltetek igazságosságáért és szelidségéért, nincs többé gyermekei közt, mert a moszkók földjére való útjában, a kiknek császárjánál segítséget keresett, Mazar—i— Serif várában utolérte őt a halál angyala és elvitte a szentek és az angyalok birodalmába, hogy ott szintül szinte lássa a próféta dicsőségét és elvegye istenfélő életének jutalmát. Nyugodjék tehát békében a föltámadás napjáig. Most tehát én vettem kezembe a hatalmat, az ő elsőszülött fia, hogy uralkodjam fölöttetek pustánok (afgánok), úgy a mint a hívők fejedelméhez illik. Én jóságos uralkodótok akarok lenni, de nektek pedig hű szolgáimnak kell lennetek és mindenkor készeknek, hogy vérteitekkel és lándsáitokkal védelmezzétek trónom, Kabul fővárosom és birodalmam. Kössetek tehát kardot és ragadjátok meg puskáitokat, mert Bigturia begum (Victoria császárné) csapatjai ellen foglak vezetni benneteket és embereiteket, a melyek rablókul törtek be Afganisztánba. Ne féljetek sem tőlük, sem ágyúiktól, mert velünk van az isten, a ki bizonyára nem hagyja el népét, a mely segítségül hívja őt és bízik benne. Írtam ezt Kabulban, a trón városában, a hedsira 1296. esztendeje Szafer hónapjának 23. napján (márcz. 8.) Féljétek az istent és gondoljatok prófétájára. Én az afgánok kánjainak kánja.“ Mai számunkhoz féliv Az erdőtörvény-javaslatról. Földművelő állam vagyunk, azt hangozta a világ folytonosan füleinkbe; földművelő áll vagyunk, kiáltjuk mi is utána. Annyiszor isn teljük e mondatot, mig végre nem lesz magyar ki kételkednék azon, hogy Kárpátoktól Adriáig is nem is lehetséges. Mi az érettelt és erdőboritotta hegyek ál övedzett ország lakói képesek vagyunk ezt eltenni magunkkal s mindamellett, mint nemzet , keveset teszünk földművelésünk fölvirágoztati érdekében, hogy valóban pirulnunk kell. Vagy volt kénytelen az idén az orsz. gazdasági egyelet, a többi nemzetek földmivelésének óriási hatását látva, ez érdemben kérelemmel fordul a képviselőházhoz? Földművelésünk egyes ágain pedig kiválóan súlyos helyzettel küzd az erdészettől csak hasznot és támogatást kíván mindenki, érdekében tenni és áldozatot hozni, egypár ügybe erdőbirtokoson és néhány szakférfiún kívül sem Az erdészet nem számíthat oly általános részvétt nagy jelentőségével arányban álló oly pártfogó mint a gazdászat, mert valljuk meg igazán, erdészet iránt a magyar földbirtokosságnak feltékenyebb, és nevezetesen a gazdag, sík föl lakó része, nem bir érzékkel. Nálunk az erdőt eladni szeretik, de nevelni és fentartani, már bántsd virág, mihelyt az jövedelem-apadással jár Amit mindennap nem látunk, a minek Innát mindennap nem észleljük, a minek romi következményeit csak ily rendkívüli katasztri juttatják eszünkbe mint Miskolcz, Eger veszedel Szeged pusztulása s akkor is csak kevesenb melléklet van csatolva. Budapest, május 3. Facta loquuntur. Május harmadika, nem hiába hogy hármas szám, de hármas vereségét is jelzi az ellenzéknek. Május harmadika a nap, melyen Oroszország megkezdi a kivonulást abból a Ruméliából, melyet az ellenzék már végkép az orosznak ajándékozott. Május harmadika az a nap, melyen az aranyjáradék, annyi balszerencse és oly sok viszály után, nemcsak meg nem tört, de meg sem fogyatkozott erejében, hanem ellenkezőleg meghaladta a kibocsátási árfolyamot. Május harmadika végre az a nap, melyen az országot tönkrejuttató, az államot a deficit és fizetésképtelenség örvényébe sodró kormány oly kedvező pénzügyi eredményt mutatott föl, mely magában véve is örvendetes, de az ellenzék őrületes baljóslatai után valóságos diadal. Midőn a kormány kérte a felhatalmazást a 100 milliós kölcsönre, mely legnagyobbrészt a 153 milliós kölcsön második felének convertálására kellett, akkor az ellenzék csak Boszniáról tudott beszélni, s minden áron meg akarta a kormány kezét kötni. Belekaperáskodott mindenbe. S midőn a kormány egy harmadrész beszerzésére domaiiális kölcsönre kért felhatalmazást, hogy azzal üdvös pressiót gyakorolhasson a pénzpiacon a rente kedvezőbb elhelyezésére ; másrészt az árfolyam tekintetében szabad kezet kért, hogy minél magasabb cursust érhessen el — akkor az ellenzék csak arról tudott beszélni, hogy kormány még soha sem kért ily óriási teljhatalmat s ez csak az ország romlására vezethet. A nemzet többsége azonban megszavazta a felhatalmazást, mert bízott kormányában, bármit is kiáltott rá az ellenzék. S mi lett az eredménye ? A domaniális kölcsön fölösleges, az aranyjáradék pedig magasabban áll mint valaha. Az ellenzék lapjai minden nap megütötték a dobot azi-Rvárr blfala .— »-*» kormány kifizette a mai kedvezőtlenebb viszonyok, nyunyák occupatió és közgazdasági válságok daczára azt az adósságot, mibe a bőségben úszó tékozlás verte a nemzetet. Midőn a kormány beteljesítette a budgetet, egymást érték az ellenzék hangzatos vádjai, hogy az előirányzat nem felel meg a valónak. S ebben az egyben talán még igaza is lesz az ellenzéknek. Mert bizony meglehet, hogy a deficit kisebb lesz, mint gondoltuk volna. Az igaz, hogy az ellenzék azt mondta, nagyobb lesz. El vagyunk készülve arra is, hogy az ellenzék az államjövedelmek gyarapodását egyedül az adóbehajtás szigorításának fogja tulajdonítani. Azért előre is figyelmeztetjük, hogy nemcsak ma egyenes adók, de minden más államjövedelem is gyarapodást mutat, sőt az utóbbiak még nagyobb mérvben szaporodtak mint az egyenes adókból befolyó jövedelem Háromszoros veresége az ellenzéknek háromszoros diadala a kormánynak, a többségnek, az egész nemzetnek. Mert ha a ellenzéknek lett volna igaza, bizony keservesen siratja meg az ország. De a többségnél lett igaza, mely bízott a kormányban és az országnak kétszeres oka van e fölött örvendeni Nem vagyunk oly naivok, hogy ai higyjük, miszerint az ellenzék, annyi vereség daczára, magába szállana. Ellenkezőleg, még jobban fog gáncsolni, kárhoztatni, átkozni, lármázni és jajveszékelni ez természetes, mert kell, hogy mim jobban érezze vesztét. De lenne bár hang erős, mint a féktelen elemek kétségbeeső orkánja, a némaságukban is hangosabb? beszélő tények túlharsogják szavukat, s ? ellenzék lejárta magát mielőtt még kományra jutott volna.