Ellenőr, 1879. november (11. évfolyam, 524-573. szám)
1879-11-01 / 524. szám
ILlő fizetési árak : Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre , . 10 . — , Egy hónapra . 1980 „ Szerkesztési Iroda : Budapesten, váczi körut 26. szám (fő út sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. —• Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Egyes számára 4 Er. REGGELI KIADÁS. Budapest, szombat, november 1. 1879. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban, Budapesten, váczi körút 26. szám (fő-út sarkán). Továbbá Daube u. I. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtáz®« számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal : Budapesten, váczi körút 26. sz. (főút sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. X. évfolyam, 524. szám. Az Ellenőr ára minteddig : Az „Ellenőrbre havonkint is előfizethetni. Egy évre . . . . 20 Félévre . . . . 10 Negyedévre . . . 5 Két hóra . . . 3 Egy hóra . . . 1 Az estilap postán való külön küldéséért 1 frt jár évnegyedenként. Táviratok. Máramaros-Sziget, okt. 31. (Eredeti távirat.) Várady Gábor a választási határnap előtt körlevélben újabban lemondott jelöltségéről. Máramaros megyének értelmisége a jelen körülmények között helyesnek találta Várady lemondását s örömmel fogadta a köztiszteletben álló Szilágyi István, akadémiai tagnak és lyceumi igazgatónak Várady helyére tett kijelöltetését. Szilágyi nagy pártja azonban egy negyed órával elkésett s a técsővárosi választók a távollévő Váradyt így kiáltották ki képviselőül. Kées, okt. 31. A „Presse“ constatálja, hogy Taaffe kormányelnök nem elfogadás, hanem csak a részletes vita alapjául ajánlotta tegnapi beszédében a többség feliratát. A kormány kiváló súlyt fektet arra, hogy az alkotmány alapján létrejöjjön az egyezség, a többség feliratában pedig bensőbb összhangzást vélt fölismerni a trónbeszéd gondolatmenetével. A felirati vita eddigi folyama alatt világosan kitűnt, hogy az alkotmányos kiegyezés tetemes előmenetet tett, mert a többség már tartalék nélkül és államjogi törekvéseinek feladatával foglalja el az alkotmány talaját. Ebből talán az lesz végleges nyereség, hogy az államjogi pártok, autonomista pártokká fognak változni. A kormánynak egyelőre nincs alkalma állást foglalni ezen még kevéssé értelmezett autonomista törekvések ellen. A trónbeszéd szintén megjegyzi, hogy a kormány nem szándékozik napirendre kitűzni ezt a tárgyat. Taaffe miniszterelnök ezen nyilatkozatát a baloldal is tetszéssel fogadta, ami bizonyára kedvező jelnek tekinthető, hogy a tényleges viszonyok lassan kint ez irányban is helyes méltánylásban részesülnek. Bécs, okt. 31. A képviselőház folytatja a felirati vitát. Herbst hosszasabban fejtegeti a pénzügyi helyzetet és az adójavaslatokat, melyektől eddig az alkotmánypárt megóvta a lakosságot és végül azon reményének ad kifejezést, hogy az egyezség és kibékülés eszméje mindenkire fog hatni, de főleg Csehország képviselőire. Sturmi a kisebbség előadója Rieger ellen polemizál. Bírálja a kormány eljárását és óva intes kísérletektől, melyek az államkötelék meglazítására irányozzák. Elnök C o r o n i n i gróf Sturm nyilatkozata ellenében, megjegyzi, hogy ő Rieger beszédének gondos átvizsgálása után azt találta, hogy az nem volt intézve, valamely egyén vagy a ház valamelyik pártja ellen, mert ő különben rendreutasította volna a szónokot. (Élénk tetszés.) Hohenwart gróf nem látja be, miért keverik a felirati vitába a költségvetési vitát. Szóló nem akar mindenre kiterjeszkedni, csak arra figyelmeztet, hogy ha a jobboldal egyik szónoka kemény sőt meg nem érdemlett szavakat hangoztatott, — melyek ha a túlsó oldalon sértettek, részükről ez iránt csak mély sajnálkozásukat fejezik ki — azon férfiú felett, ki hosszas távolmaradása után ily hangokban adott keserű érzelmeinek kifejezést, nem szabad túlszigorusággal ítélni. Áttérvén Suess Ede állítására, hogy a csehek és a lengyelek közt nézetkülönbség van a külügyi kérdésben, megjegyzi Hohenwart gróf, hogy a nevezett képviselő is más pártcsoportozathoz csatlakozott, midőn a külügyi politika került szőnyegre; a többség feliratának rosszulása nincs egyén ellen intézve, hanem a régi rendszer ellen. Plener képviselő fejtegetéseit illetőleg szónok megcáfolja azt, hogy az országos bizottságok többe fognak kerülni, mint a helytartóságok. Különben csak egy czélszerű szervezésről lehetszó. Óhajtották a csehek belépését, azonban most azt követelik tőlük, hogy dobják el jogi meggyőződéseiket. Szónok az egyetértésre való felszólítással végzi beszédét. (Viharos tetszés jobbról.) A név szerinti szavazás alkalmával 176 szavazattal 155 ellenében elvetették a kisebbség feliratát, a többség feliratát pedig 176 szavazattal 162 ellenében elfogadták. Taaffe miniszterelnök kijelenti, hogy a minisztérium nem vesz részt a részletes vitában, mert az a pártok felett áll. A feliratot erre véglegesen elfogadták. A legközelebbi ülés csütörtökön lesz. Bécs, okt. 31. (Eredeti távirat.) A német socialisták által alapított „Der Socialdemokrat“ nevű hírlapnak második száma is megjelent. Czélja az, hogy fölfrisítse a pártszellemet. A német rendőrség legnagyobb vigyázata daczára is becsempészték Németországba e lapot. A második példányból via Romanshorn 9500 példányt vittek Németországba. Róma, okt. 31. A „Diritto“ czikket közöl Olaszország külügyi politikájáról, amelyben constatálja, hogy Olaszországnak az egyiptomi minisztériumból való kizárása, károsabb hatást fog gyakorolni a két nyugati hatalomra, mint magára Olaszországra, ennek következménye máris az, hogy Olaszország, Németország és Ausztria-Magyarország közelednek egymáshoz az egyiptomi pénzügyi kérdés rendezése végett. Európa jelenleg a teljes bizonytalanság olyan helyzetében van, mely rendesen nagy események előzménye szokott lenni. Azon idő alatt, amelyben régi szövetségeket bontatnak föl és új combinatiók merülnek föl, Olaszországra nézve legokosabb, ha a nyugalmát, és erősödését tartja szem előtt. Olaszország nem kíván külön szövetséget, csak az összes hatalmakkal való barátság fentartását. Ez a békés politika nem bizonytalan, nem czéltalan, mert fejleszti a közgazdaságot, orvosolja az ország pénzügyi bajait és befejezi annak katonai és közigazgatási szervezését, ha — szükséges — szabadabban és határozottabban választhassa meg szövetségeseit. — Ilyen módon le fogja győzhetni Olaszország a jelenlegi nehézségeket és bátran szemébe nézhet a bizonytalan jövőnek. Berlin, okt. 31. A képviselőházban ma előztett kimutatás szerint, a rendes szükséglet hiánya 5,5 millióra, a rendkívüli szükségleté 42 millióra rúg. A folyó év deficitje 8,7 milliót tesz, mely a tetemesen csekélyebb bevétel folytán keletkezett. A hiányokat kölcsön felvétele útján, fogják fedezni. Az adóreformra vonatkozó munkálatokat megkezdették, s az illető javaslatokat a legközelebbi ülésszakban előterjesztik. Podbielski, a tüzérség vezérfelügyelője meghalt. Budapest, október 31. A közlekedésügyi bizottság november hó 4. napján d. u. 4 órakor az országházban a társalgó teremben ülést tart. Tárgy: 72. sz. törv. jav., az utakról. A birói letétek felvételéről kiállított vérbizonyítványok bélyegilletékének mérve tárgyában a következő körrendelet intézteteit valamennyi pénzügyigazgatósághoz . A készpénzbeli bírói letétek felvételéről, kiállított vérbizonyítványok mikénti bélyegzése iránt több oldalról kétely merülvén fel, azoknak elhárítása s az e részben a kir. adóhivatalok által követendő eljárás egyöntetűségének biztosítása czéljából ezennel kijelentetik, hogy mindazon esetekben, midőn oly készpénzbeli birói letétek utaltatnak ki a bíróság által a jogosultak részére, mely letétek után az adóhivatalok szolgálatára vonatkozó utasítás IX. fejezet 21. §-a, illetőleg a bírói letétek kezelésére vonatkozó szabályrendeletek értelmében a kincstár 4% kamatot fizet a jogosultak részére, miáltal a letéteményezés kölcsönügyletté válik, az ily készpénzbeli letéteknek vagy azok kamatának felvételéről a jogosult felek által kiállított vétbizonyítványok az illetékszabás 101. tétele a) betűje értelmében a II. fokozat szerint járó bélyegjegyekkel látandók el. Magától értetik, hogy a bírói közegek kezéhez kiszolgáltatott letétekre vonatkozó vétbizonyítványok nem igényelnek bélyeget, minthogy az illetékszabás 67 tétele A) pontja értelmében a letéthivataloknak átvételi bizonylatai szintén bélyegmentesek, s miután a megbízott bírót kiküldött a letétnek a jogosultak részére teljesítendő további átadását különben is csak szabályszerűen bélyegzett nyugta mellett eszközölheti. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délután 5 órakor tartott ülésében, melyen a kormány részéről Szapáry Gyula gróf, Kemény G. K. és Trefort miniszterek voltak jelen, mindenekelőtt a pénzügyminiszter szólalt fel, arra kérvén a bizottságot, hogy az általa benyújtott pénzügyijavaslatok minél előbb s még a költségvetést megelőzőleg tárgyaltassanak, egyebek közt kivált azért is, hogy a javaslatok némelyike által keltett izgalom minél előbb ismét lecsendesíttethessék. Bujanovics Sándor ezen izgalomra hivatkozva kérdi, nem hajlandó-e a miniszter ejavaslatokat visszavonni ? Mire a pénzügyminiszter kijelenti, hogy e javaslatok meggondoltan nyújtattak be s meg van győződve, hogy az általuk keltett izgalom nem lesz tartós annál kevésbé, minthogy a felhozott aggodalmakat nem tartja alaposaknak. Kijelenti, hogy a javaslatokat nem szándékozik visszavonni. „ A bizottság rövid tárgyalás után elhatározza, hogy ajavaslatokat még a költségvetés előtt fogja tárgyalni s a tárgyalást a jövő csötörtökre, nov. 6-ára tűzi ki. Egyúttal megválasztottak e javaslatok előadói is és pedig : A földtehermentesítési, szőlődézsmaváltsági-, cseléd-, nyeremény- és kereseti adóra vonatkozó tvjavaslatok előadójává : Hegedűs Sándor; a kőolaj-adójavaslatra: Wahrmann Mór ; a szállítási adóra ; Dániel Ernő s a legközelebbről benyújtandó védelmijavaslat előadójává : Molnár György. Ezután a költségvetés tárgyalására választottak meg az előadók, nevezetesen: a kir. udvartartás, a miniszterelnökség, honv. minisztérium stb. költségvetéseire: Láng Lajos, a belügyire Rakovszky István, a pénzügyre Hegedűs Sándor, közm. és közlekedésire Dániel Ernő, a földm. ipar és kereskedelmire Wahrmann Mór, vallás- és közoktatásira Kautz Gyula, igazságügyire Szögyény László és a honvédelmi tárcza költségvetésére Molnár György. A bizottság a költségvetés tárgyalását az említett kisebb törvényjavaslatok után, lehetőleg még e hóban kezdi meg. Lukács Béla kérdésére egyúttal kijelenti a pénzügyminiszter, hogy a zárszámadások legközelebbről a bizottság rendelkezésére fognak bocsáttatni a számszék által készített 10 évi kimutatással együtt. Hefy Ignácz ez alkalommal az alapok és alapítványokról szóló kimutatásokat is sürgeti. Tárgyalás alá került ezután a közoktatási miniszter által a József-műegyetem és az állatgyógyintézet adandó elhelyezésére emelendő állami épületeket illetőleg benyújtottjavaslat, mely szerint e két intézet felépítésére 720.000 frtnyi kölcsön vétetnék fel s ez kamatostól 50 éven át 50.000 frtjával törlesztetnék. Jelenleg az állam évi bér fejében 47.960 frtot fizet; a tanároknak és az intézetek személyzetének lakpénz fejében 2040 frtot és így a törlesztési összeg nem volna nagyobb a nevezett intézetek elhelyezésére eddig évenként fizetett összegeknél, mihez még hozzájárul azon 150.000 frt is, amelyet a főváros ajánlott fel a műegyetem felépítésére. T r e f o r t miniszter indítványára — minthogy e javaslattal tervek vannak kapcsolatban — e tervek és költségvetések áttanulmányozására egy albizottság küldetett ki, melynek tagjai: Wahrmann Mór, mint elnök, Kautz Gyula, Harkányi Frigyes, Helfy Ignácz,Máriássy Sándor jegyző és Móricz Pál. Végül tárgyaltatott az általános munkás segélyegylet kérvénye, melyben segélyt kér és az általa vett ház után kivetett illeték elengedését kéri. A bizottság a kérvényt elutasította, mert a fennálló törvények mellett ily elengedés nem lehetséges, minthogy az illetéktörvény a jótékonyegyleteknek az örökség vagy adományozás útján nyert összegekre nézve úgyis előnyöket nyújt; s mert veszélyes precedensnek találná, hogy az ország oly számtalan jótékony egyletével szemben épen egynél tétessék törvényhozás útján oly kivétel, mely az adásvevés utáni illetéket is elengedné. Ezzel az ülés véget ért. A legközelebbi ülést csütörtökön november 6-án d. u. 6 órakor tartja a bizottság. Budapest, október 31. Az új budget legjobban megtámadott részét az a combinatio képezi, mely a földtehermentesítési és szőlődézsmaváltsági papírok kisorsolásának tartamát több évvel meghosszabbítja, s ez által a kisorsolás fejében évenként visszafizetett tőkerészleteket 4 millió forinttal lejebb szállítja. A legenyhébb kifejezés, melyet ez eljárás megbélyegzésére az ellenzék alkalmazni jónak talál, az, hogy a szabadelvű kormányzat a banqueroute szélére sodorta az országot. Álljunk meg egy pillanatra. Ne feszegessük egyelőre e rendszabály helyességét vagy helytelenségét. Csak azt nézzük, minő jövedelmet vár ebből a magyar kormány. Négy millió forintot. Ilyen aránylag csekély összegért azt hiszszük még nem jutott tönkre egy ország sem. S legkevésbé az, melynek kincstárában, mint az új budget előterjesztéséből tudjuk, a jövő évi kiadások fedezésére mintegy 15 millió forint felesleg marad. Arany-, járadékunk fényes kerete talán szintén elég bizonyíték a mellett, hogy azért a pár millióért még nem vagyunk kénytelenek oly eszközhöz nyúlni, melyet csak a desperado igazolhatna. A Tisza-kormány öt évi gazdálkodása alatt konvertálta a 153 milliós lebegő kölcsönt, hatvan milliónál többről húsznál kevesebbre szállította le a deficitet, 80 forintról 96 forintra emelte föl a járadék árfolyamát, s végül tetemes, közel 30 millió forint készlettel s a londoni börzén már cotírozott 15 milliónyi járadék czimlettel rendelkezik. Az ilyen kormányról, mely ennyi fényes sikert tud felmutatni a pénzügyek terén, józan észszel talán még legelkeseredettebb ellensége sem teheti föl, hogy kénytelen volna olyat cselekedni, mit a financiális bukás kezdetének lehetne nevezni. Igaz ugyan, hogy e részben ellenzékünk nem áll egyedül. Hatalmas szövetségesekre talált Bécsben. Sőt — s ezt nem lesz fölösleges megjegyezni — Bécsből indult ki először a jelszó, s a magyar ellenzék nem késett bécsi szövetségesei után a magyar állam bukását világgá kürtölni. Hogy az említett intézkedés nem fogja érintetlenül hagyni az illető papírok átkeletét, az természetes. A tőzsde minden legkisebb alkalmat is megragad arra, hogy nagy árhullámzásokat idézzen elő, mert hiszen a nagy ingadozások képezik a nagy nyereségek melegágyát. S e részben a tőzsdének mindegy, akár"felfelé, akár lefelé menjen a papír ára, mindkét irányban akadnak emberek, kik a hirtelenül bekövetkező megrázkódtatásokat ki tudják zsákmányolni. Ha felfelé irányul a tendentia, annál több vételkedvet mutat a spekuláns, minél kevesebb papírt bocsátanak áruba, hogy felcsigázva az árakat, akkor adjon túl saját papírjain, mikor már elérkezettnek tartja az időt, melyben újabb áremelkedés nem várható. Ha ellenben lefelé irányul a tendentia, akkor meg épen az a spekuláns üt legnagyobb lármát, az hireszteli legrosszabbnak a kérdéses papirost, ki maga jól tudja, hogy biz’ annak megvan a magabiztos alapja, csak azért, hogy így minél többet vásárolhasson össze minél alacsonyabb árfolyam mellett. Ám üsse a magyar ellenzék a nagy dobot. Hirdesse, hogy a magyar állam bukóban van. Majd meghálálják neki azok a spekulánsok, kik felhasználják lármáját arra a czélra, hogy minél többet és minél olcsóbban vásárolhassanak földtehermentesítési és szőlődézsmaváltsági papírokat s aztán minél nagyobb nyereségeket rakhassanak zsebre, ha a spekulánsok megelégelték hasznukat és a pénzvilág ismét nyugodtabban fog gondolkozni ez értékekről. Mert, hogy az be fog következni és pedig nem is valami hosszú idő alatt, arról meg lehet győződve minden elfogulatlan ember. Az osztrák kormány sokkal keményebb rendszabályhoz nyúlt, midőn a szelvényadót behozta, s habár a pénzvilág eleinte meg is vonta azért bizalmát az osztrák kormánytól, csakhamar ismét feléje fordult, midőn látta, hogy az osztrák kormány arra használja a teherkönnyebbítést, hogy komolyan és gyökeresen rendezze államháztartását. Mennyivel alaposabb reményünk lehet tehát nekünk, hogy amit a magyar kormány a földtehermentesítési és szőlődézsmaváltsági papírokkal tervez, egyáltalán nem fogja megingatni hitelünket a külföldön. Maguk az ellenzéki lapok elismerik, hogy e két papírnem legnagyobb része itthon van elhelyezve. A külföldet tehát épen nem károsíthatja meg nagy mérvben e rendszabály, annál is inkább, minthogy azoknak sem lesz belőle érzékeny veszteségök, kiknek vannak ily papírjaik. A két papír ugyanis nem játékpapír, melynél a tőkeérték magassága döntene, hanem befektetési papír, melynél a kamat nagysága dönt. De a kamat nem változik. Azt ezentúl is oly bizton megkapják az illetők, mint azelőtt. Az egész különbség csak abban áll, hogy évenként egy harmaddal kevesebb papírt sorsolnak ki, vagyis fizetnek ki teljes névértékben, mint azelőtt; más szóval, hogy az időtartam, mely alatt minden papír kisorsoltatik, egy harmaddal megnyúgtatott, de azért biztonság tekintetében mit sem vesztett. Nem tagadjuk, hogy már ez a körülmény is lejebb fogja szorítani a papírok árfolyamát. Nem annyira mint az első napok alatt, de egy-két forinttal mindenesetre. A kérdéses papírok birtokosai tehát kétségtelenül fognak valamit veszteni a szabadelvű kormány ez intézkedése által. De ha valaki elfogulatlanul akar e tárgyban ítélni, akkor talán arról is meg kell győződnie, mit köszönhetnek e papírok birtokosai a szabadelvű párt kormányának. Közvetlenül a fusionális kormány előtt, 1875. februárjában 78 forinton állott a magyar földtehermentesítési papír, 76 forinton a dézsmaváltsági kötvény. Az uj budget közzététele előtt ellenben 92 forinton az első és 91 forinton az utóbbi. Ez óriási árkülönbségben mindenesetre nagy része van ama kormány józan és becsületes finánczpolitikájának, melyről az ellenzék azt állítja, hogy Magyarországot a bukás örvényébe sodorta. Ismételjük, kis különbség lehet e papíroknál. De ilyen áldozatot igénybe vehet talán az a kormány, mely annyival járult az illető papírok értékének javításához. S teheti különösen akkor, mikor ezáltal lejebb szállítja deficitünket s igy a legbiztosabb eszközhöz folyamodik hitelünk szilárditására. Akármit beszéljen is az ellenzék, járadék-papirunk szenvedhet futólag, de tartósan nem fogja megérezni e változást. Mert akárminő financzbölcsei is legyenek az ellenzéknek a bécsi és budapesti tőzsdén, a magyar kormány is bizonynyal kikérte azon döntő körök véleményét, melyek meghallgatása nélkül ily fontos lépésre nem tudta volna magát elhatározni. A foganatosítandó rendszabály lejebb szállítja deficitünket, egy lépéssel közelebb vezet államháztartásunk rendezéséhez s minél közelebb jutunk e czélhez, annál inkább számíthatunk a külföld bizalmára és állampapírjaink árának emelkedésére, ha időközben némi hanyatlásnak is volnának alávetve. A pinczehelyi kerületből a szabadelvű párt tagjaihoz ma érkezett táviratok azt az adatot szolgáltatják a legutóbb fellépett jelölt, Jeszenszky Sándor b. megválasztatásához, hogy a szabadelvű párt korábbi jelöltje, Pap Lajos szegszárdi királyi államügyész a választás napján egész pártjával Jeszenszky Sándor báró táborába ment át s igy biztosította számára a diadalt Hós Károlylyal, a függetlenségi párt jelöltjével szemben. A képviselőház közlekedési bizottsága mára hirdetett ülését meg nem tarthatván, részint, mert a bizottság tagjai elegendő számmal meg nem jelentek, főleg pedig azért, mert a tárgyalás folytonosságát az ünnepek gátolták volna , minek következtében a bizottság ülésezését a jövő kedden d. u. 4 órakor fogja megkezdeni. A magyar korona területén elhalt porosz alattvalók ingó hagyatéka illetékmentes. Miután a Poroszországban érvényben levő 1873. évi május 30-iki törvény 10. §-a szerint, a Poroszországban elhalt külföldiek ottani ingó hagyatéka csak az esetben vonatik örökösödési illeték alá, ha azon államban, melynek polgára volt az elhalt, a porosz alattvalók ingó hagyatékából illeték követeltetik ; az illetéki szabályaink 112. §-ában kifejezett viszonosság elvének megfelelőleg, a magyar korona területén elhalt porosz állampolgárok ittlevő ingó hagyatéka, mindaddig, míg Poroszországban a fentebb idézett törvénynyel ellenkező határozmányok nem hozatnak be, az örökösödési illeték alól mentnek tekintetik. Ausztria-Magyarország és Németország szövetségéről a következőket írja a „Times “: Az a tény, hogy Bismarck nem cáfoltatta meg az írott szövetségről terjesztett hírt, csak abban az esetben bizonyítana, hogy csakugyan létezik is, ha iparkodnék elrejteni a két ország barátságát a világ előtt. De úgy látszik, hogy a német kancellár épen arra fektet súlyt, hogy beszéljen a világ erről a barátságról és higgyen benne. Azon tervnek kihirdetése, hogy biztosítja egymás területét a két állam, válasz a pétervári fenyegetésekre. Bismarck elérte czélját, ámbár nem kötött formális szerződést. — A bécsi megállapodások alkalmával bizonyára és világosan fogalmazták az utóbbi évek és tapasztalatok históriai politikáját. — A német és osztrák-magyar miniszter nem hallgatták el vallomásukat, hogy meg vannak elégedve a bevégzett tényekkel. Az állítólagos védelmi szövetség olyan eseményeken alapul, amelyek nem következtek be és sohasem fognak bekövetkezni. Míg ezek be nem következnek, nem fognak szövetséget kötni és az uralkodók aláírására sem lesz szükség. De a formális védelmi szövetség sem nyugtalanítaná Európa békeszerető hatalmait. A tényleg létrehozott megállapodás azonban oly előnyös mind a kettőre nézve, mint a formális szövetség, Európát pedig kevésbé nyugtalanítja. Annyiban tartós lesz, mert egyszerűen az érdekközösség elismeréséről szól, amely mindig létezett, de csak legújabban lett láthatóvá a legközelebbről érdekeltek előtt. Az oroszok rövid idő alatt szándékoznak kiköszörülni középázsiai kudarcukat, ha valósul az a hír, hogy harmincznegyvenezer embert rendelt a Kaukázusból Közép- Ázsiába az orosz kormány. E jelentést Berlinből kapta a „Reuter ügynökség“, azzal a megtoldással, hogy a pétervári táborkar számos tisztjét is Közép-Ázsiába rendelték. IE3 O VS. S. Holnap van az ellenzék nevenapja. Ezzel nem akarott-azt mondani, hogy vezérszellemeiknek nincs ipeg 4 mennyei voltuk illető erényeitől sugárzó s^ftüönepe külön-külön is. Hiszen tudjuk, meBg^jrejpadja őket egyenként is a hívők serege. Sőtó*3 y^iii, lygy némelyiknek közülük nem épitett nwr templomot is a buzgó nép, tekintve mily térmentességi magaslatból hangzanak üdvözítő igéik. Én csak azt akarom mondani, hogy tökéletességük összeségének „mindenszentek“ napján zenghet dicséneket a bűnös világ. Mert hogy tökéletesek, arról csak a gonoszak kételkedhetnek. Avagy nem állították-e minden alkalommal türelmetlenül, hogy csak nekik van igazuk örökösen, s hogy a másként gondolkozók elkárhoznak, kivált ha kormánypártiak s főleg ha miniszterek? Legyen hát fentartva az ő ünnepük. És fogadják el kegyesen ezt a kis gyertyát, melylyel szentségük oltárának megvilágításához bátorkodik járulni az én tökéletlenségem is. Hanem olyan szent prókátor mint dr. Herbst még sincs több sehol. Mert ő elismeri ugyan mindenkinek jogát a saját meggyőződéséhez, de ezt csak azon esetben ítéli tiszteletben tartandónak, ha a dr. Herbst meggyőződésével azonos. Legalább a beszédjéről szóló ma esti távirat szerint nem lehet más értelmet tulajonítani nevezetes észjárásának. Ha ama páratlan kijelentés nem a telegráf tréfája, akkor az „egyesült ellenzék“ részére nem lehet illetékesebb vezér, mint dr. Herbst. És benne tán meg is nyugodnának az elsőségért pályázó féltékenységek. Mert addig, mint ő, csakugyan nem ment még Magyarországon az ellenzéki legzulább fogalom sem. Ha a honosítási javaslatból törvény lesz, gróf Apponyi Albert tán sietni is fog annak egyik intézkedését felhasználni, hogy adoptálja dr. Herbst urat pártfőnökének, kivel nem versenyezhet még a Szilágyi Dezső tisztelt képviselő úr okoskodási képessége sem. És én azt hiszem, hogy az osztrák ellenzék szívesen átengedné magyar sorstársának ama tekintélyes doctort, ki „az alkotmánynak“ lételét agyoncurálta s még most is „ad be nekik“ valamit, mikép lábra ne állhassanak többé. Hogy ez a „gyógykezelés“ mily mesteri volt, arról igen jellemző tanúságot tett azon verfassungstrei ötlet is, mely — a folyamatban levő felirati vita alatt — a magyarok elleni szövetkezésre édesgeté a cseheket, akik megköszönték szépen, de nem vették be az aranyozott labdacsot. Az ilyen öt egymagában is kitünteti milyen „hathatós szerekkel“ jutott élhetetlenségre a Herbst doctor úr szerencsétlen juris patiense. Csoda-e, hogy az efée eljárások bölcsességét az osztrák császárság választópolgárai előbb megbámulták és nem értették, aztán megunták és repubeálták? Vigyázzon a magyar „egyesült ellenzék“ jól magára,mert bizony mondom, az ő szentsége felett is kezd már ásítozni a nemzet. Ha minden kérdést csak oppositionális szempontból tekint, és a honosítási javaslat felett is oly declamatiókban tünteti ki politikáját, mint gróf Apponyi Albert a tegnapi ülésben (Csanádi Sándor nagy gyönyörűségére és öblös helyeslésével) akkor az ország előtt olyan unottá lesz, mint a pinty. Mert hát ez az ország utóljára sem bolond, hogy elhigyje, akárhányszor hallja is, a képtelen állítást, miszerint a kormány és kormánypárt egyeben sem töri eszét, mint a törvények kijátszásán, az alkotmány megrontásán és a haza elvesztésén. És ha ez a képtelen állítás mégis szónokol és kerepel minden vitában, no hát akkor a „közérzelem“ vállat vonit rá és nevet egyet a „minden szentek“ pártja felett. A kataszteri enquetehez. A szombathelyi-pécsi-zágrábi-eszéki és határőrvidéki kataszteri igazgatóságok kerületeiből alakult osztály, f. hó 26-tól 29-ig folytatott üléseiben a minisztérium által az enquête elé terjesztett összes beadványokat Vizsolyi Gusztáv elnök tapintatos vezetése mellett letárgyalta, és beható eszmecsere után következő megállapodásra jutott . A pénzügyminiszter által felvetett I-fő kérdésre nézve kinyilatkoztatja, hogy az általános gazdasági helyzet és viszonyok megítéléséből merítheti azon meggyőződést, miszerint a törvényben felvett cyclus gazdasági viszonyai a maiaknak meg nem felelnek. A Il-ik kérdésre nézve azon nézetének ad kifejezést , miszerint föltéve, hogy az országos arány a törvény által kijelölt után létrehozatott, azon esetben ezévszerűnek tartja, hogy az országos földadóbizottság hatalmaztassék fel, miszerint az 1875-ik évi VII. t. czben felvett évek és a mostaniak tiszta jövedelmei között valósággal létező különbözetnek megfelelően, a tiszta jövedelmeket egyenlő arányban alá szállíthassa. A III. és IV-ik kérdést a vele kapcsolatban álló, a földadószabályozásról szóló 1875-ik évi VII. törvénycikk módosítása tárgyában készített javaslatot, némi módosítással elfogadja. Az V. és VI. kérdés kapcsában módosított — a költséges munkával vízmentesített területeknél alkalmazandó adómentességek és adókedvezmények tárgyában elkészítendő — törvényhez beadott javaslatot általánosságban czélszerűnek és méltányosnak ismeri el, föntartván magának, a közös értekezleten netalán fölmerülő további javaslatok feletti vélemény-nyilvánítását. Ezeken kívül a bemutatott „a kataszteri eddigi műveletről szóló előadói véleményre“ reflektálva azon véleménynek ad kifejezést, hogy miután az eddig foganatosított kataszteri munkálatoknál az érdekeltek és jogosultak képviseletének — a törvény által kijelölt korlátok legszűkebb határáig történt — mellőzését az időkiméléssel kellő módon kiegyenlítve egyáltalában nem látja s igy a főczélt — az uj földadó-alap kellő arányosságát — csak azon esetben tartja elérhetőnek, ha az összes hátralevő eljárásnál, a munkaidő tartamára, csakis mint második sorban fontos szempontra való tekintettel, az érdekeltek közreműködése a törvény által nyújtott legszélsőbb határig biztosíttatni fog. Továbbá azon kérelem tanácsoltatott, hogy miután — különösen Horvát-Szlavónországban — a járási bizottságok gyakran ott is, ahol osztályozai számunkhoz féliv melléklet van csatolva.