Ellenőr, 1880. július (12. évfolyam, 306-362. szám)
1880-07-01 / 306. szám
Egész évre Félévre Előfizetési árak: 20 frt — kr. W .. Évnegyedre . 5 frt — kr. Egy hónapra . 1880 . Egyes szám ára 4 kr. Budapesten, váras körút 26. szám (fő-út sarkán.) ELLENŐR vállalkozunk. — Botta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. REGGELI KIADÁS. Budapest, csütörtök, julius 1. 1880, Szerkesztési Iroda : Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem 306. szám. MordeSismk felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi kör-ut 26. szám (fő-út sarkán). További Daube G. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „tllenőr“ kiadtt hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal : Budapesten, váczi körút 26. sz. (főút sarkán). IdeVéxendők az előfizetitek ét a lap izétküVMre vitUkoté mituim fetmMRt. XII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára Az estilap postán ért az előfizetési áron évnegyedenként való külön küldéseiérül, külön 1 frt jár reggeli és esti lap együtt . Egy évre. . . Félévre . . . Negyedévre . . Két hóra . . Egy hóra . . 20 frt —kr. 10 . , . » » 3 „ 60 . 1 » 80 , Budapest, junius 30. A miniszterek legutóbbi közös értekezletében nagy nyomatékkal követelte Bylandt Rheidt hadügyminiszter a szjenicza-szerajevói vasút kiépítését. Kívánságának teljesítése érdekében nemcsak katonai argumentumokat hozott föl, hanem pénzügyi okokat is. A megszállás költségeit — mondotta a miniszter — lehetetlen ezen vonal kiépítése nélkül csökkenteni. A minisztertanács ennek következtében elhatározta a szjenicza-szerajevói vonal kiépítését. Az őszi ülésszakban tehát javaslatokat fognak a két parlament elé terjeszteni. A mi ellenzékünknek ismét csütörtököt mondott egy jövendölése és ijesztgetése. Azt rebesgette ugyanis, hogy Boszniát is Bécs fogja kizsákmányolni a bányaluka-szerajevói vasút segítségével. Kormányunk eleitől fogva a dálya-bród-szerajevoi vonalat akarta kiépíttetni, mert szakértőink véleménye szerint rendkívüli akadályokba ütközik a bányalukaszerajevoi vasút építése. A magyar kormány terhe fog tehát győzedelmeskedni. Szerajevo sokkal közelebb lesz Budapesthez, mint Bécshez, ami hasznára fog válni iparunknak és kereskedelmünknek. * A cseh tartománygyűlés bizottsága előterjesztette jelentését a csehországi német községek azon kérvényeiről, melyeket a nyelvrendelet ellen intéztek a tartománygyűléshez. A bizottság elmondta, hogy e rendelet nagy izgatottságot keltett a német vidékeken. A németek kényszerítve lesznek , hogy megtanulják a cseh nyelvet, ha tiszta német vidéken akarnak is hivatalt viselni. A német ember, ha esetleg cseh a vádlott és tud is németül, de nem akar németül beszélni, kénytelen lesz vagy tolmácsot vinni a törvényszék elé, vagy pedig lemondani kárpótlási követeléséről. A német vidéken lakó németek nem fogják megakadályozhatni, hogy cseh bejegyzések vizessenek be a telekkönyvekbe, ami káros hatást fog gyakorolni a birtokosok hitelére. E jelentést túlszárnyalja a „Pokrok“ legújabb száma. Kijelenti ugyanis, hogy addig nem lehet szó egyenjogúsításról, míg a cseh nyelvet nem ismerik el a hivatalok belső kezelési nyelvéül és míg minden hatóság nem cseh nyelven intézi el a cseh beadványokat. Bradlaugh, mióta kibocsátották, a nap hőse lett Angliában. Szombat este Northamptonban beszédet tartott választóihoz. Megjelenésekor zajos éljenzéssel fogadták, s a tömegen át alig bírt magának utat törni a kocsihoz, melyről a beszédet tartotta. Kijelentette, hogy nincs hatalom, mely visszatarthatná attól, hogy a parlamentben üljön, ameddig választói vele tartanak. Aztán fölszólította őket, hogy akik vele tartanak, nyújtsák föl kezeiket, mire egész kézerdő emelkedett a magasba. Aztán visszavonult s a választók gyülekezete bizalmat szavazott neki s egyhangúlag kijelentették, hogy támogatásukra minden körülmény között számolhat. Párisban a márczius 29 iki rendelet végrehajtását e hó 29-ikén kezdték meg a jezsuiták serrésutczai kápolnájának hivatalos lepecsételésével. Másnap reggel négy órakor mintegy ezer főré menő tömeg gyűlt össze az utczában, s a kiürítendő collegium előtt zajongva éljenezte a jezsuitákat. A végrehajtáshoz kirendelt 500 főnyi rendőrkatona a tüntetőket szétűzte, mire Andrieux, a rendőrfőnök, ki személyesen megjelent, a collegium kapuját s a cellák ajtait lakatosok által egymásután feltörötte. A jezsuiták házi joguk lábbal tiprása miatti tiltakozásukat jegyzőkönyvbe foglaltatták, azután elhagyták az épületet. Néhány elfogatás is történt, így elfogták de Lupan Mayelt, a clerikális „Union“ főszerkesztőjét, ki Andrieuxt provocálta. Pár óra múlva a nyugalom helyreállt. * A belga kormány megszakította diplomatiai összeköttetését a vatiánnal. A „Moniteur Belge“ diplomatiai jegyzékeket tesz közzé, amelyekben jelenti Frére-Orban, hogy visszatorlással fog élni a klérus ellen, ha a klérus nem szűnik meg izgatni a törvények ellen. Frére-Orban legutóbbi jegyzéke, amely még nem jelent meg, hír szerint nagy sensatiót fog előidézni és compromittálni fogja a pápaságot.* A conferencia befejezi maholnap működését. A hatalmak tanácsában Francziaország játszotta a főszerepet és így a hatalmak öszhangzó ítélete is az ő dicsőségére válik. A franczia hírlapok még sincsenek megelégedve ezzel a sikerrel. Néhány napja közöltük, hogy a „Temps“ panaszkodik az ellen, hogy Anglia Francziaországot tolta előtérbe, pedig Francziaországnak semmi kedve sincs a conferenţia határozatainak végrehajtására. A „République Française“ most követi ezt a példát és kijelenti, hogy a conferenţia Európa nevében határozott, nem pedig egyik-másik hatalom nevében és azért valamennyi hatalom collective kötelezve van a határozatok végrehajtására. Végre kimondja Gambetta közege, hogy Görögország mandátumot kapott Európától, hogy ennek értelmében rendezze határait. A francziáknak fáj tehát, hogy nem mondták ki a hatalmak rögtön, hogy magukra vállalják a conferencia határozatának végrehajtását. Pedig azt tudniok kellett volna, hogy több nagyhatalom nem hajlandó vért és pénzt áldozni a török-török határ megállapításáért.* Az albánok abba sem akarnak beleegyezni, hogy Montenegro Dulcignoval kárpótoltassék. Június 26-án a dulcignói Hadji Mehemed és a scutarii Isufaga Sokoli bégek vezérlete alatt 4000 főre menő albán csapat szállotta meg a Murura, Gorane és Kruta melletti magaslatokét. A liga további 6000 embert szólít fegyverbe a határok védelmére. Gusinyében Ali bej az albánokat támadásra biztatja és a felkelőknek segélyt ígér. Prenk Bib Doda és Hado bej Tusit 5000 emberrel védi. Antivari és Scutari közt az összeköttetés meg van szakítva. A dulcignói bazárt bezárták. Táviratok. Bécs jun. 30. Schönbrunnban a szerb fejedelem tiszteletére diszebéd volt, melyen a miniszterek, a főrangú tisztviselők, a szerb követ és a szerb fejedelem kísérete vettek részt. Ebéd után a király hosszabb ideig társalgott a fejedelemmel, ki köszönetét fejezte ki a kitüntető fogadtatásért, melyben részesült. Ő felsége ma este 8 órakor Ischlbe utazott. Milán fejedelem, orvosi tanács folytán, pénteken utazik Emsbe. Berlin, jún. 30. A „Provincial Correspondent“ következőket írja: Európa közvéleménye csak megelégedéssel tekinthet a hatalmak közt a conferenţia tanácskozásai alkalmával oly sikeresen nyilvánult egyetértésre, mely bizonyítékát adta az általánosan uralkodó békés érzelmeknek. A conferenţia hivatása abból állt, hogy erkölcsileg hasson ama két államra, melyeknek érdekeit kellett ezúttal öszhangzásba hozni ; közülök hihetőleg egyik sem fogja félreismerni az európai hatalmak egyesült akaratából alakult bíróság határozatának jelentőségét. Berlin, jun. 30. (Pol. Corr.) A conferencia működését holnap, legkésőbb pénteken fejezi be. Még csak a tegnap megállapított végleges határozat aláírása és a Török- és Görögországhoz intézendő azonos jegyzékek szövegezése van hátra. E szövegezés elfogadása vagy elvetése fölött maguk a hatalmak fognak határozni. Brüssel, jun. 30. (Hivatalos.) Megerősíti, hogy a belga követ már június 5-én kapott utasítást a Rómából való elutazásra. Az erre vonatkozó levélváltás közzététele már megkezdődött. Frére Orbán november 21-én tudatja a Vatikánnal, hogy a katholikus hírlapok szerint a püspökség legközelebb okmányokat fog közzétenni, melyekből világosan kitűnik, hogy a pápa egyetért a püspökség intézkedéseivel. Nina bíbornok azzal a kérdéssel válaszolt november 23-dikán, vájjon azt kívánja-e a minisztérium, hogy a pápa tiltsa meg a püspököknek a beszédet ? Frére Orbán erre azt óhajtotta tudni, vájjon a püspököknek ellenkezőjét írták-e annak, amit a kormánynyal közöltek? Nina bíbornok azt válaszolja, hogy a pápai szentszék mindenkor egyetértett a püspökség véleményével. Ő rosszalja az oktatási törvényt, azonban minden alkalommal nyugalmat, elővigyázatot és mérséklést ajánlott. Páris, jan. 30. A megyékből érkezett tudósítások szerint a jezsuiták mindenütt azzal a nyilatkozattal hagyták el zárdáikat, hogy csupán az erőszaknak engednek. Semmiféle erőszakoskodás vagy rendetlenség nem fordult elő. Bordeauxban a jezsuiták azt kérték, hogy fogják meg őket karjaiknál, csakhogy constatálhassák, hogy erőszakot követtek el rajtuk. A zárda főnöke a házjog megsértése ellen tiltakozást nyújtott be. Avignonban a jezsuitáknál összegyűlt royalisták botütéssel fenyegették a rendőrbiztost. Lyonban jegyzőkönyvet vettek föl a jezsuiták s péntekre törvény elé idézték a prófétet és a rendőrbiztost. Marseilleten néhány egyén a kápolna ajtaját akarta feltörni. A rendőrbiztos szétkergette őket. Angersben a rendőrügynök feltörette a kaput. Freppel püspök tiltakozott ez ellen s kijelentette, hogy csak az erőszaknak enged. A közönség közül többen éltették Freppelt és a jezsuitákat, mire a másik oldalról „éljen a köztársaság“ kiáltások hangzottak fel. — Grenobleban a jezsuiták a bírósághoz panaszt nyújtottak be. Nantesban szintén panaszt emeltek a bíróságnál a ház-, személy- és a tulajdonjog megsértése miatt. Páris, jún. 30. A legtöbb helyen a jezsuiták panaszt emeltek a bíróságnál a házjog és a személyes szabadság megsértése miatt. Grácz, június 30. A tartománygyűlésen dr. Schutz kérdést intéz a kormányhoz, vájjon szándékozik-e intézkedni arra nézve, hogy Stiria szlovén részében a szlovén lakosság a hivatalnokkal anyanyelvén közlekedhessék, és ha akarja-e a középiskolákban és az egyetemen a szlovén nyelv oktatását akként berendezni, hogy a szlovén vidéken levő hivatalokra aspirálók annyira elsajátíthassák a nyelvet, hogy hivatásuknak kellőleg megfelelhessenek. A helytartó csak később fog választ adni erre az interpellációra, megjegyzi azonban, hogy a politikai hatóságok és törvényszékek előtt a szlovének használhatják anyanyelvüket, mivoltára nézve. Hogy kérlelhetlen hatalom foglya volt, azt tudta, s hogy szabadságát visszanyerje, arra reménye alig volt. De maga a börtöne nem látszott előtte sajátszerűleg is rémítőnek. Sőt eléggé tágasnak is találta azt. Igaz, hogy nem volt benne semmi, csak a csupasz négy fal, na de ezen teljes ürességből az otthagyatás rövidségére vonhatott következtetést. És sétálhatott minden akadály nélkül, a négyszögű térfogat egész simaságán. Egyszerre azonban, úgy tetszett neki, mintha a tetőzet mozogna és közeledne a fejéhez. Egy kis ideig e tüneményt csak egy rémítő káprázatnak tartható, melyet kidörzsölhet szemeiből. Hanem az élesre meredt tekintet előtt irtózatos bizonyossággá jön hamar, amit kezdetben csak lázas képzelődésnek tulajdonított. A tetőzet útban volt lefelé, valóban , s a szerencsétlen ember kiszámítható vonalról vonalra, hogy mikor tűnik el ez ördögi vesztőhely alsó és felső részének egyesülésében. Ahol egy ideig emelt fővel járhatott, ott nemsokára meggörnyedni volt kénytelen. Aztán le kellett ülnie, hogy homlokát még megóvhassa a gyilkos érintéstől. Utóbb nem tehetett már egyebet, minthogy hanyatfeküdjék, nézze — nevető őrültségben vagy kínlódó lélekjelenléttel — a pokoli gépet migten ez szépen, nesztelenül, csendesen, végzetesen rátapad és őz.........Tegyük fel szives olvasóm, hogy az áldozat magához tért eszméletlenségéből utoljára is, és megköszönhető menekülését azoknak, kik még elég korán érkezhettek megszabadítására. Mert hát láttunk ilyen kimentést napjainkban is. Avagy nem volt-e a fentebb vázolthoz hasonló helyzetben a magyar állam is, a 153 milliós zálogkölcsön kiskamarájának fokozatosan összeszoruló falai közt? Eleinte persze fütyörészet állapotához, mert hát nagyokat léphetett benne boldogtalansága. Egyszer azonban kezdette észrevenni, hogy alacsonyodik a plafond. Aztán érezé, hogy nem járhat többé egyenesen, hanem hogy le kell sütni szemeit, mert kénytelen görnyedezni. Soha ez a mi szegény hazánk nem volt olyan közel az életrevalósága iránti közhit elenyészéséhez, mint ama hitelműveleti fogdában. Szerencsére a nemzet nem dugta össze kezeit tétlenül, hanem érvényesíté a mentő gondolatot. A szabadulás lehetővé vált, mert a megoldás napirendjére nem kerülhető (noha egyébként jogosult) kérdések meddő vitáit elhallgattatta a közérzelem és a két nagy pártnak abból keletkezett fúziója. Azon kérdésekre nézve pedig, melyek nemcsak nem voltak elzárva az alkotmányos megoldhatás napirendjére jutástól, de egyenesen a legégetőbb feladatok gyanánt követelték a törvényhozás elodázhatlan intézkedéseit, létesült a szabadelvű párt kormánya, teljes tudattal a magára vállalt mindenféle bajokról, terhekről és kényes ügyekről, de elszántan a lelkiismeretes munkásságra, mikép Magyarország kimenekülhessen a hitelvesztettség veszedelméből s tisztázhassa azon többi bonyolult dolgokat is, melyekből egy egész sereg sötétlett az uj cabinet elé, részint a mult időnek terhes öröksége, részint a jövőnek esedékes nehézségei gyanánt. Hogy a Wenckheim-Tisza-miniszterium 1875-ben mit vett át a hatalom (!) kezelése által eszközlendő lebonyolítás és létesítés végett, arra elég útmutatással szolgálhatnak az utóbbi öt év alatt hozott törvények czímei. Nem idézem a kellemes tárgyak ama sorozatát, csak figyelmeztetem a feledékenyeket és vádaskodókat, hogy hol találhatják meg hiteles törlesztését mindazon hibának, mulasztásnak, botránynak és bűnnek, melyek a fuso létesülése előtti időkben történtek és hol találhatják meg hiteles megoldását azon sok súlyos feladatnak is, amelyek könnyebben és előnyösebben lettek volna elintézhetők rég e fűben s illetőleg már 1867-ben. Nem a nemzetet figyelmeztetem ezen tényekre. A nemzet nem feledte el azokat, és jó emlékező tehetségének igazságos voltáról nem kell más bizonyíték a tapasztalásnál, miszerint minden izgatás, nyelvelés, fogás és rágalom daczára, és mindazon elemi csapások és háborús megpróbáltatások közt, amelyek bizony nem szokták a polgárokat jókedvűekké hangolni vagy épen lelkesíteni, bármely kabinet irányában is , már a hatodik évi kormányazonosságot biztosította — átalános választások és parlamenti többség által — az ügyek vezetésének. Hanem figyelmeztetem azokat, akik szeretnék ha a nemzet megfeledkeznék azon pénzügyi helyzetről, mely a 30-as bizottság működését előidézte s aztán a fa sora hagyta áldásait. Sajátságos vakmerőség az, kérem, midőn a keleti vasút, erdőüzletek és az emlékezetes consortiumok mesterei és mesterinasai előállanak mint vádlók és háborgók a kormány és kormánypárt romlottsága ellen, midőn erre nincs meg sem az alkalom, sem a mód, ha megvolna is itt-ott a készség, mint a híres krach előtti szédelgések consortium terhes napjaiban. De még ennél is sajátságosabb vakmerőség azoké, akik a 153 milliós zálogkölcsön szellemei voltak s mégis elitélték a szabadelvű párt kormányának pénzügyi politikáját és eljárását. Valószínűleg az nem tetszett nekik, hogy Széll Kálmán nem szorult a hídfillérek bekéregetésére a napi kiadások fedezhetése végett s hogy inkább az aranyjáradékkölcsönt hozta létre, semhogy prolongatlót koldult volna ki az elzálogosított államjavak üzletétől. Hát bizony gróf Szapáry Gyula és Péchy Tamás miniszterek is úgy gazdálkodtak, hogy a tiszai vasút részvényeinek állami részét nem adták kosztba, hanem megszerezték általa inkább magát a tiszai vasutat a magyar állam forgalmi érdekeinek. És az persze boszantó, hogy hitelünk mily fokon áll a külföldi pénzpiacokon, hanem hát azért tán mégsem kell visszasóvárogni a fusió előtti financz-bölcsességet. Az sem utolsó mulatság, midőn az 1872-ik évbeli átalános választások deákpárti leghirhedtebb erőszakoskodói, ügynökei és hírlapírói reactiót, zsarnokságot, törvénytelenséget fognak Tisza Kálmánra, akinek minisztériuma alatt még Helfy Ignácz is elismerte a választások teljes szabadságának respectálását. Sőt eredeti ötlet azoké is, akik, hajdan, creaturáikkal töltöttek be minden hivatalt és állomást, s akik most szörnyen megbotránykoznak, ha a nagy ritkán megürülő valamelyik állomásra a kormánypárt hívét és nem ennek ellenségét nevezi ki az illető miniszter. Arról nem is szólok, hogy a néhai escompte bank bábái kigyót-békát kiáltottak a bankkérdés azon megoldása ellen, mely a kiegyezés által történt. És hallgassunk azon nevezetes „deákpártiakról“ is, akik az 1867-iki 12. t.-cz. változhatatlanságából dogmát csináltak egykor s mégis az önálló vámterület melletti izgatáshoz surolkodztak. Mindezeket látva és hallva (s mellőzve sok egyebet) az ember töprenkedni kezd, hogy az illető egyének elfelejtették-e viselt dolgaikat, vagy pedig a nemzet feledékenységére számitnak? Ezen töprenkedés íratta velem ezt a kis elmélkedést. CSERNÁTONY: Egy kis elmélkedés. ii. „A régi jó idők“ találmányai közt élvezhették sokan az inquisitio azon regényes szobáját is, mely a benne élő boldog halandót a tetőzet lassú, de folytonos sülyedése által igézte le, s végre agyonlapította. Annyira borzasztó ez a kínkamara, hogy még a románokban is eliszonyodunk tőle, hát még ha történelmi valóság gyanánt olvasunk róla. A gyanútlan áldozatnak nem tűnt fel eleinte semmi különös a helyiség Budapest, június 30 Németországban nem érett még meg az egyházi béke. Erre vallanak a porosz országgyűlés legutóbbi ülései. Bismarck herczeg véget akarta vetni a culturharcznak, de nem érte el czélját. A politikai pártok, amelyeket fölszólított, hogy ítéletet mondjanak az egyházi villongást fölött, nem bizonyultak alkalmas bíráknak. És pedig azért, mert politikai pártok fölött, saját maguk fölött kelle ítéletet mondaniok. A németországi jelen culturharcznak politikai particularismus adott lendületet és a viszonyos visszatorlás nevelte nagggyá. E culturharcznak hű másolata a Francziaországban keletkezett vallásos háború. Itt sem, ott sem bántotta senki a dogmákat, még az egyház disciplinájához sem nyúlt senki. Itt is, ott is kényszerítve nyúlt az állam eszközökhöz, hogy védelmezze tekintélyét az ecclesia militans azon tagjai ellen, akik istentől nyert tekintélyük tudatában elég okosaknak és erőseknek érezték magukat, hogy háborút hirdessenek az új rend, az új államforma ellen. Francziaországban csak tegnapi ez a harcz, most még csak képzelni sem lehet, hogy hol és miképen fog végződni. Németországban most folyik a második korszak : a kibékülés korszaka. Ez a sociáldemokraták és az attentátumok érdeme. A sociáldemokraták és a merénylők föllépésétől kezdve nagyobb és nagyobb tért hódított több országban, de leginkább Németországban, az a hit, hogy a nép vallásos és erkölcsi neveltetése hanyatlik és ebből származik az a rengeteg baj. A poroszországi katholikus nép vallásos-erkölcsi nevelése bizony parlagon hevert sok helyen. A főpapok ugyanis hiven ragaszkodva elvükhöz, hogy ők nem tartoznak a jelölteket bejelenteni a világi hatóságoknak, egész vidékeket lelkipásztor nélkül hagytak. Vilmos császárnak ez az állapot lebeghetett szemei előtt, midőn a fölgyógyulása után nála megjelent hatóságoknak és küldöttségeknek kivétel nélkül szivükre kötötte, hogy iparkodjanak előmozdítani a nép vallásos neveltetését. Ez időtájban kezdődött Németországban a conservativ és klerikális nagy áramlat, valamint a vatikán és a német kormány közt a diplomatiai tárgyalás. Alkudoztak Münchenben, Kissingenben, Bécsben, Rómában. Ez a sok alkudozás, a kibékülésre való hajlandóság, a számtalan jegyzék mind kárba veszett : megölte az elv. Leo pápa, az istentől nyert jogának csorbítása nélkül, nem köthetett szerződést a májusi törvények teljes eltörlése nélkül, mert különben jogosaknak ismeri el az életben maradó, az egyház szabadságát korlátozó törvényeket. Bismarck herczeg pedig nem volt annyira megszorulva, talán nem is bízott annyira a kötendő béke tartósságában, hogy egyszerre összetörje minden fegyverét. Ezért végződött a sok és hosszú alkudozás Leo pápának azon szerény brévéjével, amelyben fölhatalmazta Melchers püspököt arra, hogy „bejelentheti“ a kijelölt lelkipásztorokat. Bismarck herczeg ekkor talán napirendre tért volna e kérdés fölött, de a „frictiók“ néhanapján őt is többre kényszerítették, mint amennyire kedve volt. Ily „frictió“ eredménye lehet az a törvényjavaslat is, amelyet ide-oda taszigáltak a napokban a porosz képviselőház pártjai, végre törzs és fej nélkül fogadtak el , a centrum nélkül, mely a katholikus nép képviselőjének vallja magát. A májusi törvényeket ezután módosítva fogják végrehajtani. Vájjon helyre fog-e állni ez áron a béke ? Lehetséges. Annyi azonban bizonyos, hogy a centrum nem fog megváltozni. Tagjai most a képviselőházban ígérték meg, hogy régi útjukon fognak haladni, vagyis izgatni fogják a katholikusokat és megjövendölték, hogy a katasztrófa, persze náluk nélkül, be fog következni. Bismarck herczeg nem érte el czélját, de annyit tapasztalt ő is, más is, hogy ez a gárda meghal, de nem adja meg magát. Mit ér nekünk Mehádia A napokban többször emlegették, hogy a hírhedt franczia financier, Philippart a magyar kormánynak ajánlatot tett a Hercules-fürdő megvásárlása végett. E hír alaptalannak bizonyult, mindazáltal alkalomszerűnek véljük a híres fürdőről egyetmást elmondani, hogy kitűnjék, micsoda érdekünk fűződik Mehádia birtokához, s mennyire szükség, hogy az első sorban magyar fürdőhely maradjon. A Hercules-fürdő Európának ha nem legrégibb gyógyintézete, bizonyára a legrégibbek egyike, Magyarországnak pedig egyik legnagyobb szabású s legjobban felszerelt fürdőintézete. 17 hévforrás közül eddig csak 9 fordíttatik gyógyczélokra. A Hercules-forrás egymaga óránként 5045 köbláb vizet önt, akkora tömeget, mely Európában az izlandi Reicones kivételével, páratlan. Vizei hőmérséke 28—56 C. A gyógyhely hathatóssága tudatában kerüli a reclameot, de mindenki tudja, hogy hévvizei a kénes és konyhasós hévvizek nagy gyógykörét ölelik fel, hogy kénhydrogén és kénégvények dolgában felülmúlják a világhírű Badent, Aachent, Wiesbadent, s chlprégvények tekintetében sem maradnak Dél-Németország egy konyhasós hévvizének sem mögötte. Szállói paloták, gyülőterme (coursalon) gyönyörű, 504 lakszobája, csinos, kényelmes, tenyészete, környékének természeti szépsége páratlan. Vizei több ízben kitűnően elemezvék. Alig ajánlhat egy gyógyhelyet valami jobban a ténynél, hogy a környékén lakó népesség egészségi viszonyai kedvezők. A mehádiai kerületben a középhaladóság 1:38 (38 ember közül hal meg egy ember), míg Bécsben 125, Pozsonyban 126, Debreczenben 1.27, általában Magyarországon 1.30. Gümőbetegségünk szerint a bennszülötteknél csak kivételesen fordul elő. Cholera sohasem, hagymát csak nagy ritkán észleltetek. A gyógyhely levegője tiszta, üde, portól, rothadó anyagoktól ment. Évi közép hőmérséke: -1-137 C. Ivóvize kristálytiszta források. Baden, Aachen, Wiesbaden nem hivatkozhatnak ily egészséges éghajlatra, ezenkívül évi közép hőmérséke csaknem 4—438 C, kisebb, mint Hercules-fürdőé. Aachennel szemben ezenkívül a Hercules-fürdőnek azon előnye van, hogy kénsavas sókban gazdagabb. Wiesbaden a Taunus-fürdők e leghíresebbike, konyhasó dolgában mérkőzik ugyan Melódiával, de utóbbi a konyhasó hatásával a kényvegyületeket párosítja. Azonkívül Wiesbaden különböző forrásbirtokosok magántulajdona lévén, hiányzik ott az egységes vezetés, egészségtani pontos felügyelet, orvosi ellenőrzés, miről Mehádián a kormány gondoskodott. Baden nagyszerűn van felszerelve, látogatottsága évente 50,000-re rúg, de gyenge konyhasós forrásai Mehádiával nem versenyezhetnek. Ezenkívül a legutóbbi évekig mellékes volt ott a fürdőzés, fő a kártya s egyéb sport, a gyep, az élvhajhászat. Ily daemoni eszközökkel ne gyarapodjék Mehádia, maradjon az gyógyintézet par excellence, híven múltjához, százados hírnevéhez. Ha nem is oly arányban, mint természettől kevésbé megáldva, de nyugathoz közelebb eső testvérei, öregbedik az ő látogatottsága így is. Volt 1811-ben 944, — 1817-ben 1082, — 1826-ban 1192, — 1832-ben 1648, — 1836-ban 2058, — 1843-ban 3197 gyógyvendége. A látogatottság az utóbbi években meghaladja a 6000-et. Ami már most a Herculesfürdő jövőjét illeti, kitűnő tulajdonai daczára illuziókban ringatnék magunkat azt hivén, hogy a nyugat világhírű fürdőinek gyógyvendégeit magához fogja csábítani. Turisták, természetbúvárok évről évre számosabban fogják látogatni, de a fürdővendégeket jövőben is Magyarország s az úgynevezett keleti fejedelemségek fogják szólgr''tatni. Félhet-e a jövőben Mehádia valamely fürdőtársa versenyétől? Románia, Szerbia (hacsak az ujjonnan hozzácsatolt területek nem) egyetlen hévvizet sem tudnak felmutatni. Románia ugyan Erdély határán nagyszabású gyógyfürdőt készül felszerelni, de ez melegített vízzel fog operálni, éghajlata tetemesen zordonabb, ez nem lesz veszélyes versenytárs. Ellenben Battja lukában sós hévviz van, Bánjában sós kénes hévviz van, kivált pedig Macedónia, Görögország mutat fel sok kitűnő hévvizet. Ezekhez fényes múlt fűződik; egyeseket már Homer, Hesiód, Strabi, Plinius említ, némelyik neve ugyanaz, mint a mehádiaié: Herculesfürdő. Hőmérsékük 23—67°. De nagyobb részük egészségtelen, maláriás éghajlatú, felszerelésük elhanyagolt, orvosi rendszerről nincs szó. Híresek Ruméliában a feredzsiki só kénes források nagyszerű épületeik, fürdőintézeteik