Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)
1881-03-26 / 70. szám
sZERKES*tAi «ODA: • hová a 1»P szellemi részét illető közlemények mite** sz' czimzendók. jelkiw ___ „ giJjIN2ESH ELŐFIZETÉSI DIJA : ^ postán, vagy helyben házhoz hordva: Vidótf® V ,,, fíj Negyedévre .... . . *? fT W~4 hoTM WIt«—Vidék** 1 ‘ Negyedévre......................S frt. . . • • fl frti Egy hóra helyben . . l fi t. ** ‘“fT 4 * te|¡ ' £,!« - -^ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével W**’* gé.Uok nem adatnak vi..*a. Tit. szám. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Elsd utalás.olozsvár, szombat, martius KIADÓHITATAI. : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések fésjnyilt terek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAZ: Hatszor hasábozott gazmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. . y if' " 4- tisztviselő pártállása. .1 „várjuk a tisztviselőktől, hogy te,Míg kötelességöket“ - mondta Beöthy . ®e®hiharmegyei kormánypárt elnöke egy undor,a b ___ I kormánypárt megvárhath0SV ,kormaDV'elel‘ ,1 Saj»1 ‘ U — mondotta ugyancsak feil?K ?ndor mint alispán a kérdéses Zsitt interpellátióra. Tehát nem elhanem hitét, meggyőződését hittel, e meggyőződéssel, nem egyeáll Biharmegye alispánja, így hiszi ezt több hivatalfőnök, valamennyi főispán, az alispánok legnagyobb része. S ha b. Apor véleménye után tudakozódnék valaki, Üly választ nyerne bizonyára, valamint ítslig máskép vélekedni a törvényszéki első legnagyobb része sem. A biharmegyei felfogás ellen folyamodik belügyminiszterhez. A miniszter — ügyük-nem fog választ adni a választást előtt, vagy nem felel meg egyenesen e fedésre." Akármikor felel, mi csak azt vár■ hogy nyílt, becsületes és alkotmányos Elitet adjon, mert csak igy lesz egy, hordéeben kiszámithatlan veszélyességű ferdeélet gyökeresen kiirtva. Mert ha mi írunk « felfogás ellen, ok nélkül hordjuk halomra » alkotmányos élet valamennyi egészséges fiokát, mert azt hihetik, hogy pártérdek veri tollunkat ; de ha a kormány mondja ki, hír azt, hogy a tisztviselő ne folyjon be tet tlegesen a pártküzdelmekbe, akár azt, hogy a tisztviselő, országos politikai kérdésekben függetlenül követheti meggyőződését . Mindkét esetben jobb útra terelődik a vélettnés, mert egy ily határozatnak épen azért, mi a kormány által — látszólag a korlál érdekei ellen — hozatott, nagy lessz aolga mindenfelé. Az emberek legnagyobb része még azokat is, kik a"közpályán mozogrnak, nem ütok vagy nem tudnak önállóólag gondolni. Politikai tudományukat legnagyobb íik a napilapokból merítik, vagy azon Mákból, melyeket az ország vagy vidék tekintélye szájra bocsájt. Ily utánukal egyik másik kérdésben közvélemény. , A fenforgó ügyben közhitté vált, hogy a tisztviselő politikai meggyőződése eo ipso -■n lehet más mint a kormánypárté. E tan alkotmányos életünk legelején gyakran '^at felszólalás, de ma már belenyugodni minden ember, s természetesnek kez-Is találni e ferdeséget. -ír,aZersz^ Dem Patrimoniuma a kor, itt a 18 éven ezért a tisztviselői kar nem jji, , de a_ kormánynak. A tisztviselő arra ■i Vérre és végrehajtója legyen a törvényyi kötelességet híven, pontosan, ■ bűnnel teljesítheti, bármi legyen a a politikai meggyőződése. A jó tisztviselőnek nem qualificatiója a kormánypártiság. Lehet a tisztviselő kitűnő kormánypárti kortes, és nagyon rosz hivatalnok. Magyarország intelligenciájának jelentékeny részét a tisztviselők alkotják. E testület sok műveltséget, sok elmélkedő egyént, sok szakképzettséget egyesít magában. Nem vagyunk oly gazdagok, hogy tétlenségre kárhoztassunk a közélet terén 30 -10 ezer művelt embert. Ahol pedig épen szegények vagyunk, hogy ennyi gondolkozó egyént páriává sülyeszszünk. Minden szavazásnál az egyéni meggyőződésnek kell nyilvánulni. Az a St. Hillireféle szavazás, hogy katonái választhatnak a kit tetszik, aki nem Bonapartét választja, az főbe lövetik, épen azért nevezetes, mert egy katona bárgyú erőszakoskodását bizonyítja Az egyéni meggyőződés nyilvánulása azonban a legdurvább módon korlátolva van azon felfogás által, hogy a tisztviselő a kormánypárttal kell hogy szavazzon. Sajátságos, hogy az ország minden polgárának, a legszegényebb iparosnak, az írni olvasni nem tudó földmívesnek szabadságában áll minden harmadik évben egy volumot adni arról, hogy megvan-e elégedve közállapotainkkal, vagy nincsen, s ugyanezt a jogot megvonják a tisztviselői kartól. Megkívánják tőlük, hogy közdolgokkal foglalkozzanak, mert ez a mesterségük, az ők kezükön fordul meg a legtöbb adat annak megítélésére, hogy a közkormányzás ügyei miként folynak, és mégis elzárják attól, hogy függetlenül nyilatkozzanak. Mindenki gyakorolhat kritikát, csak a tisztviselő nem. Mindenki mondhatja: ez jó, ez rész, csak a tisztviselő nem. Mindenki elismertetik embernek, mert jussa van gondolkozni; csak a tisztviselő tekintetik páriának, akinek csak engedelmeskedni van jussa. Tagadhatatlan tény, hogy sok tisztviselőt.n, ki meggyőződésből tartozik a kormánypárthoz. Hát jól van , tartozzék oda. Mi a tévelygőket nem elítélni, hanem szánni és felvilágosítani szoktuk. De az is kétségtelen, hogy sok van közülök, kiket hite, meggyőződése más párthoz vezérel. Ha az előbbi nézet jogos volt, miért ne lenne az utóbbi is az? A parlamentáris rendszer, a kormányzási rendszerek váltógazdasága. Ma Tisza szabadelvűnek nevezi magát ; holnap Sennyey következhetik, ki a conservativ. Homlokegyenest ellenkező irányok. Már most nem lesülyedése, nem megtagadása-e minden emberi méltóságnak, egy ország hivatalnoki testületétől azt kívánni , hogy ma tartsa helyesnek muszájból a liberalizmust, holnap pedig kiáltson vivátot a konzervativizmusnak ? ! A tisztviselő szellemi munkás , kenyérkeresete a gondolkozás. E szellemi munka közben, neki sem ideje sem alkalma oly kereseti ágakat mivelni, melyek által kapitálist gyűjthetne. Neki úgy kell leélni egy hoszszu életet, hogy mindig mások dolgaival foglalkozzék, s a sír felé azzal a szomorú tudattal hanyatlik, hogy családját a legnagyobb bizonytalanságban hagyja hátra. Létezése problematikus, mert a fellebbvalók szeszélyétől függ, s problematikus létezésésében, még csak annyi vigasztalása sincs, hogy halála után biztosit?? volna a hátramaradók existentiája. Ily körülmények között természetesnek tartjuk, ha a tisztviselő enged a fölebbvalói kényszernek, s parancsolatra szavaz. A kormánytól függ tehát, hogy megszüntesse a biharmegyei alispán által most már hivatalosan decretált felfogást, s a lelkiismeret szabadságát e téren állítsa helyre. Megköveteli ezt a tisztviselői állás tekintélye, melynek így a politikai kérdésekben semmi súlya nincs; megköveteli az egyéni szabadság eszméje, mely nem tűrheti el, hogy a választásoknál a meggyőződés függetlenül ne nyilváníttassék; és végre megköveteli a képviseleti rendszer természete, mely csak akkor nyugszik egészséges alapon, ha a választók szabad vélemény nyilvánulása nincsen korlátozva. Várjuk a belügyminiszter feleletét, mert ettől függ, hogy Tisza Kálmán fel tud-e emelkedni az alkotmányosság tisztességes színvonalára, vagy ezentúl is folytatni akarja a kortes politika üzérkedését. Pártélet. Veszprémmegye Ugodi kerületében a mérsékelt ellenzék Fenyvesy Ferenczet fogja felléptetni, ki jelenleg a „Pápai Lapok“ szerkesztője. Nevezett párt jelöltje megválasztásában annyival inkább bízik, mivel — mint mondják — a papság és birtokosság jelentékeny része gróf Eszterházy Móriczczal együtt Fenyvesy mellett van. Azonban a habarék ezen illusióját csakhamar eloszlatja a függetlenségi pártnak akczióba lépése, mely nem fog sokáig késni.—Hogy a kormánypárt e kerületben szégyenletesen bukni fog, az bizonyos ; a jelenlegi képviselő báró Üchtritz Zsigmond, ki a képviselőház ülésein csak elvétve szokott megjelenni, az újból fellépést még csak meg sem kísérelheti. A csákvári kerületben a jövő hó végén nagy gyűlést fog tartani a függetlenségi párt. Nagykanizsai választókerületben teljesen biztos a függetlenségi párt győzelme. A bizottság élén Albanits József áll, a jegyző pedig Babos László. A nagykanizsai és pacsai szolgabíróság területén külön-külön bizottság alakult; az előbbinek Remete Géza, az utóbbinak pedig Minkovics Vilmos az elnöke. Zala megye csáktornyai kerületében Ujváry Lajos aPesti Napló szerkesztőjét akarják felléptetni a jelenlegi kormánypárti képviselő Szabó Imre ellenében. A függetlenségi párt jelöltje Kozlik ügyvéd lesz. A fülöpszállási kerületben a függetlenségi párt érdekében rendkívül élénk mozgalom indult meg. Kunszentmiklóson Baky István Csanádi ref. lelkészt, némelyek szerint pedig Szőke István birtokost léptetik fel függetlenségi párti jelöltül. Nagyváradon holnap tartozik a függetlenségi párt nagygyűlése, mely már előre igen népesnek ígérkezik. A központból számos képviselő jön le. Borsod megye mezőcsabi v. kerületében a függetlenségi párt tegnapelőtt tartott népes közgyűlésén Bodogh Albertet kiáltotta ki képviselőjelölttül. A váczi választókerületben szintén holnap lesz a „Curia“ vendéglő nagy termében a függetlenségi párt értekezlete. A központból Degré Alajos, Helfy és Turgonyi képviselők is ott lesznek. Képviselőjelöltül a legtöbb valószínűséggel Prónay Gábor báró acsai fiatal földbirtokos fog kikiáltatni, ki a kerületben rendkívül nagy népszerűségnek örvend. Nagy-Szalontán a szabadelvű párt csúfos gyűlést tartott, alig voltak 200-an, ezeket is — mint onnan írják — amúgy behajtották a gyűlésre. Parancsszóra aztán képviselőjelöltül Fónagy Lászlót kiáltották ki. A függetlenségi párt közelebb fogja pártértekezletét megtartani. A központból igen sok képviselőt várnak le. A győzelem bizonyos. Zala megye alsó-lendvai v. kerületét is meghódítottnak tekintheti a függetlenségi párt. Az egyesült ellenzék e hó 21-én tartott értekezlete szerfelett kisszerű volt és igen nyomott hangulat mellett folyt le. Minden volt az értekezleten, csak lelkesültség nem. Félegyházán e hó 20-án a függetlenségi párt nagy lelkesültséggel tartotta meg szervezkedési tagja gyűlését. A központból Csanády, Verhovay és Kanyáthy képviselők voltak jelen. Lelkes beszédek mondattak, melyeket szűnni nem akaró éljenzés kísért. 150 terítériű lakoma fejezte be a népes gyűlést. A főváros VIII. ker. szabadelvű párti választópolgárok 7 tagból álló végrehajtó bizottságot küldöttek ki azon megbízással, hogy husvét másodnapjára a nemzeti lovarda épületébe általános szervezkedési pártgyűlést hívjon egybe. A tót választókhoz intézett czikkében a turócz-szent-mártoni „Narodnie Noviny“ a következőket írja: Szemünk előtt a tót nép szellemi és anyagi jóléte lebegvén, ne gondoljunk azzal, hogy a képviselőjelölt az országgyűlés melyik padján foglal helyet, de követeljük, hogy az illető világosan nyilatkozzék, hogy a következő három pontozatot egész küldetése ideje alatt követni fogja: 1. az eddigi adók, sem emelve, sem szaporítva nem lesznek, az ő beleegyezésével, 2. minden oly törekvés támogatására köteleztetik a választott, amely a regálék minél előbbi rendezését czélozza, továbbá, amely az uzsora és részegség ellen hozandó törvényeket sürgeti. Ha ezek támogatására nem nyílnék hamar alkalom, az illető képviselő köteles maga hasonzóló indítványokat tenni. 3. végre a képviselőjelölt kötelezze magát, hogy gondoskodni fog arról, hogy a nemzetiségi törvény intézkedései életbe léptettessenek és különösen, hogy kötelezi magát az országgyűlésen mindig felszólalni a nevezett nemzetiségi törvény intézkedéseinek megsértése, illetőleg áthágása ellen, ha ezekről neki konkrét esetek bejelentetnek. Egyébiránt a választások még meszsze vannak, egyelőre a tót „národovcok“ elégedjenek meg azzal, hogy a tót választókat visszatartják a szavazatok előleges lekötésétől és odaígérésétől. A nagyszebeni román értekezlet zár tárcza. A magyar zászló. y *“*1°, rongyos, tépett ! “«gérted az ezer évet, 8 rajtad csüng az áhitat! Mottunk áll, a mi eltölt; P “^tná a jövendőt : fogy-e érni másikat? ,úgy voltál, fen hirdetik, * pomeni« az egekig, 16 földön él, mozog ; Fri‘.VUiPBUgarnak’ . ’ ma megírva állnak flafogó századok, a?? fom a csillag°k közt, dicsőség, lény üdvözölt, Alszín ^K1 nyugat 8 kelet «tW hajtott fejet, 8 büszkén eltaszitád tal gyászban olykor, néha, » ^ ^myekba', ’ De M megyU csendesen : megtai’0,lTanyes Pórban S*y*lazva sohasem. Mehrt 'Jta1’ CZél és e«mény, 81Sí,’.;ami büszkén, A „z meglletett. PüggettSág 8zela ragadt, S ÍVOlt jelszabadidegenttya? Öreg zászló, rongyos, tépett; Menynyi hű vér omlott érted Földjén e szent hazának ! 8 ki sas voltál, feimen szállva, Most reád tor minden gyáva : önfiaid gyaláznak ! Nem vagy te már nekik semmi, Egyptomba vágynak menni , Húsos fazék kell nekik. A mi rajtad becses, drága, Elárulják potom árba, S nem égnek ki szemeik ! Minden szentnek van tudása, Ki a nagynak sírját ássa, S rá dobja a göröngyét . . . — De majd eljön az ítélet, S ki ellened annyit vétett, Majd porba hull előtted ! Szász Gerő. Isaak Satanov hőstettei. Jacher ^Aasoch humoreskje. (Vége.) — Isaakleben, van bátorságod lőni? — Miért ne volna? — Van-e bátorságod lőni egy döhös ki— Miért ne volna bátorsága lőni egy döhös kutya? — Na hát vedd e puskát öcsémé. Balról a nagymama, jobbról Tarnopolne asszony rohant a szobába. — Nem láttad őket? kiált Satanov nevetve, mint Schiller „Kesztyű“-jében, e nyitott ház legott, két Legepardot kidobott. — Miféle puska, ki akarja itt lőni a puskával ? Obégatott a nagymama, s rohant szobáról szobára, eldugván a puskát, két pisztolyt s a kardot. — Na hát eredj ki, ha vagy olyan nagyon vitzig, szólt bántódva Marjern, és próbáld elkergetni a kutya, ha van neked olyan nagy bátorság ! — Én legyek a Kapi rész mindnyájatokért? kiáltott Satanov. — Amint akarsz, felelt Marjern vállát vonva, de ne tedd magad oly bátornak, mint te olyan vagyok én is. — Vagy te? Vagy te valóban? gúnyolódott Satanov. Most lásd meg, de azonnal, hogy teszem-e magam. Ezzel ki akart rohanni az ajtón, de Tarnopolné asszony görcsösen kapaszkodott bele. — Isaak, Isaakleben, akarsz te engem büntetni, hogy feláldozod tiéd fiatal élet ! — De engedj hát. — Ne engedd Seligmann, fogd meg, nem hallod őt. Mi sem használt, Satanov kibontakozott kecses rokona karjaiból, s míg ő elillant, Marjem félig ájulva rogyott egy székre. Kevés idő múlva kiált a talmudista: — Itt van ő, az ördöngős ficzkó, úgy hiszem ágyúval jön. Mind az ablakhoz rohantak. * Engesztelő áldozat. — A vizipuska van vele, szólt feszülten Tarnopol ur. — Nem láthatom én, siránkozott a nagymama, s reszketve simult arczával a falhoz. Valóban Satanov jött a vizifecskendővel, s az első hideg sugár találtával, ordítva s lábközé kapott farkkal szaladt el a kutya. Mint diadalmas hadvezér állt Satonov fecskendője mellett. Az óvatosan kinyitott ajtóból nemsokára a talmud magyarázó horgos orra bujt elő, szólván: — Végül tán nem is volt az a kutya olyan döhös ? — Ha elszaladta a kutya a víztől, bizonyosan volt neki víziszony baja, felelt megvető kézmozdulattal a hős. Aratáskor, egy szombat este történt, midőn Seligmann Tarnopol elolta a viasz gyertyát azon borban, mely a kért bőség jelképéül, a telt serlegből kicsordult, és énekelni kezdé a Sabbathot búcsúztató ősi dalt, mialatt a gyertyák meggyújtásán, oly fénnyel küldték el, mint ahogy fogadták a Sabbathot. Mondám ekkor történt, hogy a munkás parasztok, heti béreket kérvén, a nagymama által vasárnap reggelre lettek előrendelve. Mindnyájan belenyugodtak e határozatba, csak a katonaviselt, jól bepálinkázott Koniuschko nem akart távozni, csapott óriási lármát, s mivel ajtót, redőnyöket sietve bezártak, azokat kezdő botjával döngetni. Tarnopol úr, öcscse és neje eltorlaszolták a házat. A nagymama elrejtett minden fegyvert, még a tűzfogót és czukorkalapácsot is. A talmudista fogvaczogva tolmácsolá félelmét, hogy a dühöngő a kéményen is bejöhet, midőn Tarnopol úr nővére Satanovot szólta meg : — Isaak lelkem, te bátor vagy, beszélj te vele. — Miért beszéljek vele én ? felelt mérgesen Satanov, „vagyok én szónok ? vagyok én bűvész, ki csodát tehet s egyszóval némává tud tenni bárkit, vagy egy tekintettel hamuvá égethet valakit? Újból én legyek Kapores?“ — Isaak te beszólsz vele tudom, suttogá Marjem, s reszketve megölelte. „Isaakleben ismerlek.“ Satanov nem szólt semmit. Néhány percz múlva egyik rostélyos ablakhoz állt, jobb kezében szalmába kötött pálinkás üveggel, baljában pohárkával. — He Koniuschko galambom ! kiált jó hangosan. „Nagyon kiabálsz , bizonyosan szomjazol ?“ •— Ne csúfolj Möschko.*) — Mi van ezen üvegben,csúfság-e ez? Jól ízleld meg kedves barátom. — Nem bánom hát, mormogott a paraszt. Satanov töltött a pohárkába, belehörpintett és kinyújta az ablakon. — Egészségedre ! Koniuschko egy hajtásra kiitta. — Neked is! felelt a paraszt láthatólag megnyugodva. Satanov újból töltött. — Mit látok? Pipád sem ég, ezért van olyan rosz kedved. Kiadta dohányzacskóját, Koniuschko rátöltött. — No most mond, mi kell neked gyöngyöm, kedvesem ? • Galicziai zsidók gúnyneve,gyában a központi bizottság újabban a következő felhívást intézte az erdélyrészi román választókhoz : Miután elhatároztatott, hogy a magyarországi és bánáti részekben lakó testvéreinknél is az általános közös gyűlés egy és ugyanazon napon tartassák meg , félreértések kikerülése tekintetéből szükségesnek tartjuk köztudomásra hozni, hogy az erdélyrészi kerületekből az erdélyrészi gyűlésre választott két-két küldött utasítva lehet arra, hogy a közös gyűlésen is activ módon vegyen részt, a nélkül, hogy erre nézve külön küldöttek választatnának. Nagyszeben, 1881. márcz. 8120. A központi választási bizottság. — A képviselőház igazságügyi bizottsága márcz. 23-án d. u. 5 órakor Horváth Lajos elnöklete alatt tartott ülésében mindenekelőtt hitelesítette az általános kisajátítási törvényjavaslatnak hátra levő szakaszát és az átmeneti intézkedésekről szerkesztett új szakaszokat. Ezután tárgyalás alá vétetett a műemlékek fentartásáról szóló törvényjavaslat, melynek tárgyalásánál Hegedűs K. Lajos miniszteri tanácsos is részt vett. Bokros Elek előadó előterjeszti, hogy ezen törvényjavaslat az általános kisajátítási törvényjavaslat új javaslatai előtt szerkesztetvén, abba a műemlékek számára részletes kisajátítási szabályok foglaltatnak be; minthogy azonban az ezen bizottság által már letárgyalt átalános új kisajátítási törvényjavaslat ez igényeknek már megfelel, ennélfogva a jelentörvényjavaslatnak csak azon fejezetei és intézkedései képezhetik egy új törvény alkotásainak tárgyát, melyek kizárólag a műemlékek fentartására és azok gondozására vonatkoznak. Ennélfogva előadja nézeteit az így tárgyalandójavaslat beosztásának, és ajánlja azt átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. A bizottság a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás elfogadta és a részletes tárgyalást megkezdvén, az 1 — 8. terjedő paragraphusok kisebb jelentőségű változtatásokkal a kormány javaslata értelmében elfogadtattak. ‘ 5 I * — A képviselőház pénzügyi bizottsága márc. 22 én d. e. 10 órakor Szontagh Pál (nógrádi) elnöklete alatt tartott ülésében tovább folytatta a földadó szabályozásáról szóló 1875. évi VII. t. sz. némely intézkedésinek módosításáról szóló törvényjavaslatot. A régi törvény 43. §- tól 51. §-áig terjedő rész helyébe hosszabb, de meddő viták után elfogadtattak részint változatlanul, részint irályi változásokkal az új 7—14. §§-ok. A 14. §-nál Lukács Béla e£y három pontból álló indítványt terjesztett elő, melyből a 3. pont : azon adózónak, kinek földadótartozása a végleges földadó kivetés szerint csökkent, az általa teljesített túlfizetés szabad választása szerint vagy visszatéríttetik az államkincstárból, vagy jövőbeli adótartozásai javára könyveltetik, hosszú vita után elfogadtatott, valamint azon indítvány, hogy akiknek adója fölemeltetik, az a felemelt összeget a végmegállapítás idejétől kezdve fizeti. A képviselőház pénzügyi bizottsága márcz. 23-án d. e. 10 órakor tartott ülésében a költséges munkával vizmentesitett területeknél alkalmazandó 15 évi adómentesség meghosszabbításáról és az 1875. évi VII. t.-cz. 18-ik §-a 3-ik bekezdésében foglalt rendelkezésnek megváltoztatásáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta. A fogyasztási adóvonal. Hosszas és szakszerű tanácskozás után arra a meggyőződésre jutott a gyarmatáru-kereskedők országos értekezlete, amelyet pedig nem vezettek politikai, ha