Ellenzék, 1884. január-június (5. évfolyam, 1-152. szám)
1884-04-08 / 83. szám
Kolozsvárt, 1884. qualificáczionális kijátszását. Iparosainknak egy régi, és a gyakorlati életben nagy horderejű kívánsága lett a Hegedűs erélyes föllépése által semmivé téve. Tanult, szorgalmas, pontos és szolid iparosaink megakarták renomméjukat védelmezni a tudatlan, a test, hazudozó és a nyegle iparosoktól — de Hegedűs Sándor megfosztotta őket ezen védelem lehetőségétől. Iparosaink módot kerestek, hogy a nemzetnek megmutathassák munkaképeségüket, ízlésüket, megbízhatóságukat — de Hegedűs Sándor megakadályozta őket e nemes törekvésükben, s a kontárkodásnak a 4 §-ban lebocsátott zsilipjeit a 7-dik §-ban felhúzta, hogy a hitvány tákolás szennyes áradata ezentúl is ömölhessék jóravaló iparosaink nyakába. Hegedűs Sándor az emberszeretet követelményeire hivatkozik s nem tartaná helyesnek, hogy annak a szerencsétlennek, aki egy iparágból, amelyben nem boldogult, ne engedtessék meg az átmenetet egy másik, általa nem tanult iparág űzésébe- Ha mi ezt az állítást kivetkőztetjük a helytelenül rátapadt humanizmus kongó frázisából, nem marad abból még mikroskopikus paránya sem az igazságnak. A gyakorlati életben ugyanis úgy áll ez a dolog, hogy akinek rész keresete van abban az iparágban, amit tanult, annak még kevesebb kilátása van oly iparágban, amit nem tanult. Mert a rész kereset, vagy a forgalmi viszonyokban, vagy a tőkehiányban, vagy abban leli magyarázatát, hogy az illetőnek nincsen üzleti érzéke. E bajokon nem segít az átmenetei egyik üzletágból a másikba, mert ez a lépés sem a forgalmi viszonyokon, sem a tőkehiányon, sem az illető üzérkedési hajlamain nem változtat. Egyébiránt nem is az ilyen szerencsétlenekről van szó, mert hiszen jól tudjuk, hogy ezek rendesen nem új iparághoz fognak, hanem felhagyva iparüzletekkel, vagyonosabb mesterembertől vállalnak átalánymunkát vagy napszámosokká lesznek. Maga Hegedűs Sándor igen jól tudja, hogy miről van itt szó, de arról szükségesnek tartotta hallgatni. De mi nem hallgatunk, és megmondjuk. Egészséges vérkeringésű gazdasági testben a tőke és a munka nem ellenségei egymásnak, hanem szükséges kiegészítő részei; éppen mint az állati organismusban a belélegzés és a táplálék tartja fönn a test melegét és erejét s eszközli ezáltal a munkaképességet, úgy a gazdasági rendszerben a tőke tartja fönn az erőkifejtés lehetőségét és az ipar alkotja ezen erőnek munkában nyilvánuló hatását. Csakhogy a mi gazdasági életünk, részint az átmeneti korszak válságai miatt, részint azért, hogy idegen érdekkel biró gazdasági testhez — Ausztriához — vagyunk lánczolva, s ez által vagy állandó lázban vagyunk, vagy megkötött kézzel dolgozunk , nem egészséges; mert nálunk a hitelszervezet megállapítása, a pénzforgalom szabályozása, nem tőlünk függ s szomszédaink elég ügyesek, azt nem a mi érdekeink szerint rendezni be. Innen van, hogy nálunk a tőke a legtöbb esetben nem a belföldi munka kifejlesztésére dolgozik, hanem éppen ellenkezőleg annak elnyomására. Innen van, hogy nálunk a tőke igen gyakran ellensége az iparnak. Itt tehát nem arról van szó, hogy valaki nem boldogult egy iparágban, s amiatt átmegy egy másik iparág frzésébe, hanem éppen az ellenkezőről. A dolog úgy áll a gyakorlati életben, hogy valaki igenis boldogul a mesterségével. Szerez magának egy kis kapitálist. És ekkor beáll nálla az a rész, helytelen divat, hogy szőlőt, rétet, szántóföldet vásárol magának s vagy elhanyagolja iparát vagy teljesen fölhagy vele. Földmivelésre adja magát. Ám, a városi földmivelés részint, a drága napszámok, részint a miatt, hogy az ifj gazda, iparos korában megszokta a gyors forgalmat, melylyel a földmivelés nem tarthat lépést, és a pénzbőséget legtöbb esetben rosszul üt ki, s pár év alatt át kell neki látni, hogy mezőgazdasága csak arra való, hogy gyűjtött kapitálisát reá költse. Mit tesz tehát? Talán visszatér tanult iparához, s kezébe veszi a gyalut, vagy a kalapácsot ? — Nem. Ettől már elszokott s restelli is az uj műhely beállítását és az uj összeköttetések megszerzését. E helyett körülnéz a legkeresettebb fogyasztási czikk után. Látja p. o. hogy a czipőnek nagy a kelendősége. Vált tehát iparjegyet és beáll czipésznek. De nem dolgozik, hanem megrendeléseket tesz Bécsben, Hamburgban, Prágában, tírászban. És elárasztja a piaczot olcsó, tetszetős külsejű, de rosz minőségű idegen gyári készítményekkel. Ebben van a veszély és ez ellen akartak iparosaink védekezni, így lesz az illető tőkéje a belföldi iparnak ellensége és elnyomója. Igaz, hogy a kereskedők szintén ezt teszik. De ő nem kereskedőnek áll be, mert igen jól tudja, hogy a közönségnek nagyobb a bizalma az itt készült czipő iránt, mint a gyári munka iránt; tehát a közönség szívesebben fölkeresi a kézműiparos raktárát, mint a kereskedőét. Ez a nyitja ennek a kérdésnek. Jól tudja ezt Hegedűs úr is, de szabadelvű divat a tőkét mindenben és mindenkor védelmezni. Iparunk érdekei előtte nem sokat számitnak, hiszen ha számítanának, nem beszélt volna ellenük s nem volna hive a közös vámterületnek, nem ismeretesek, .... ide teljes, általános zoológiai ismeretek és azontúl még speciális tanulmányok kívántatnak.* Na ebben az egyben tökéletesen igaza van szerzőnek a csak az komikus a dologban, hogy ez egyetlen igazmondása is épen a saját fejét koppintja meg. De ez mindegy. Az igazság-szeretet a legnemesebb erény a földön. Fiat lux et pereat mundus ! Tekintetes szerkesztő úr! Köszönöm, hogy szives volt e soraimnak helyet adni és csak arra kérem még, hogy becses lapja küldését számomra azonnal megindítani szíveskedjék.1) Egy falusi orvos. ) Örömest. Dóra. Az Elain szerzőjétől. Amira. I. (Folytatás.) Lord Earle egy, a nyugati napsugarak által megvilágított, képekbe vezette fiát, a fényárnyban levő szép arca élni és mosolyogni látszott. Lord Earle a szeretettel párosult tisztelet hangján folytatá: — Ronald, szebb és nemesebb lady, mint anyád, soha sem uralkodott Earlescourtban. Ő is „száz grófnak* a leánya, ma.. is származású, szép, nemes és művelt. Már most azt kérdezem tőled, a józan ész nevében, hogy a kapusom leányát az anyád oldala mellé akarod-e állítani? Elismerve, hogy szép és jó, helyes menetele volna e a dolgoknak, hogy őt ide helyezd ? Az Akadémiából. (Eredeti tudósítás.) Budapest, ápri 7. A magyar tudományos akadémia II. osztálya ma délután Tóth Lőrincz elnöklete alatt ülést tartott, melynek első tárgyát L. Fekete Zsigmondnak .A hunok és avarok nyomai Ausztriában“ czimű értekezése képezte, melyet Vámbéry Ármin mutatott be. Vámbéry bevezető megjegyzéseiben a finn-ugor elméletnek káros voltát emeli ki. Mindenekelőtt hangsúlyozza azt a sajnos közönyt, melyet az immár örvendetes felvirágzásnak indult történészetünk a magyarok eredetével szemben tanusít. A vendég előadó dolgozatára áttérve kiemeli, hogy ő a szóelemzéseket csak részben fogadhatja el és tetemes javításokat ajánl, de a dolgozatban érvényre hozott szellemi eredménynyel tökéletesen egyetért, amenynyiben ő is az avarokban egy oly népet lát, mely az akkori Elő- és Középázsia kultúrájával saturálva volt és kitől a Pannóniában lakott szlávok sokat tanulhattak. Sólyom Fekete Zsigmond arra az ellenséges indulatra utal, melylyel a német és szláv történetírók a régi magyarok iránt viseltetnek és ezért az ily ellenséges kezek által gyűjtött a nemzetünknek Európában megjelenésekor viselt dolgaira vonatkozó adatok hitelességében kételkedik. Ő tehát az önálló kutatást nélkülözhetlennek tartja és a végből az osztrák regesztrákban előforduló némely hely- és egyéb neveket nyomozva azt találta, hogy ezek bizonyos fénysugarat vetnek részint a hun-avar nép belületére, részint a honfoglaló magyarok némely viszonyaira is. Mindössze 103—109 hely-, tárgy - és személynevet talált ezen regesztrákban, melyeknek nem német vagy szláv, hanem finn eredetet tulajdonít és amely jelenségből azt a következtetést vonja le, hogy 1.) az avar nép kevert nemzet volt és 2.) hogy az avar műveltség számos nyomokat hagyott hátra a velünk határos Ausztriában és Stájerországban, valamint a szomszédos szláv népek életében is. Szóval ő az avar kultúrát sokkal magasabban állónak tartja, mint a német és szláv írók azt festeni szokták. Az értekezés végén szerző azt bizonítgatja, hogy a hazánkban rómainak elkeresztelt sánczok eredetileg avar körök s a bekerített helyek, minek nyomait Ausztriából is 15 névben bemutatta, avar körök; nem engedi tehát meg, hogy ezen tisztán minket illető becses régiségek puszta feltevésből limes dacicus-nak degredáltassanak. Vámbéry a munkát több változtatás után kiadásra ajánlja. Hunfalvy Pálnak az értekezés ellen nincs kifogása. Csak a felolvasónak azon kijelentése ellen szólal fel, mintha a finntheoria a történettudományban nagy kárt tett volna. Ez nem áll. Hiszen a felolvasó most mutatott be egy történeti munkát s ezen kívül is írnak eleget a finn theoria daczára. Torma Károlynak az értekezésnek végpassusa ellen van kifogása, ahol szerző a limes dacicust limes avarusnak akarja feltüntetni. Ő ezt a kérdést sokkal fontosabbnak tartja, semhogy azon egy pár sorral átsiklani lehetne. Ugyanezért a kérdésnek ily módon való megoldását az akadémiában meg nem engedheti. E kis incidens után Fraknói Vilmos : „A magyarországi pápai követek a mohácsi vész előtt” czimű értekezését olvasta fel. A magyar főpapok által megindított nagy fontosságú vállalatból, mely a vatikáni levéltár magyarországi érdekű okiratait és levelezéseit van hivatva közrebocsátani, a jövő hónapban két kötet fog megjelenni. Az egyik a mohácsi vész előtt Magyarországban működő pápai követek jelentéseit tartalmazza, 1524. aug. havától 1526. szeptemberig. Ezek a követek : Campeggio Lőrincz bíbornok legátus és báró Burgio Antal nuntius, akiket VII. Kelemen pápa, kevéssel trónralépte után bízott meg azzal a feladattal, hogy Magyarország belbajainak orvoslásában és a törökök támadásai ellen megvédelmezésében közreműködjenek. Előadó ismerteti e két követ magyarországi tevékenységét, jellemzi egyéniségüket s leírja életpályájuk folyamát. Ezzel az ülés véget ért. Először történt, hogy Ronald meggondolatlan heves szenvedélyének folyamában megállott. A nyugodt, nemes arczra nézett, a széles homlokra, a kedves ives ajkakra, a műveit patricziusi vonásokra s eszébe jutott egy másik bájos, félénk, piruló, szégyenlős gyermek arcz, parasztos szépségével, mi annyira különbözött az előtte levő arcztól, mint a napfény a holdvilágtól. A szavak elakadtak ajkain, tisztönszerűleg érezte, hogy a csinos kis piruló Dórának nincs ősei között helye. Lord Earle megkönnyebbülve érezte magát, midőn fia arczáról a kételyt leolvasta. — Ronald, — kiáltá — te is belátod, hogy igazam van. Eszméid a fajok vegyületéről igen sók elméletben, de nem lehet a gyakorlatba átvinni. Én türelmes voltam irántad és nem úgy bántam veled, mint egy olyan iskolás fiúval kellett volna, kinek fejét az első szerelem láza elkábitotta, hanem mint egy értelemmel megáldott, okosan gondolkozó emberrel. Jutalmazz meg érte. Ígérd meg, hogy erőt veszel magadon s felhagysz a Dórára vonatkozó esztelen gondolataiddal és nem találkozol többet vele. Menj külföldre egy pár évre s hamar elfelejted e gyermekes hóbortot s áldod a józan észt, mely megmentett tőle. Ronald, megígéred ? — Nem tehetem atyám, volt a válasz, mert megígértem Dórának, hogy nemmé teszem. Nem szeghetem meg szavamat; ezt atyám sem tanácsolná soha. — Csalódol, mert ebben az esetben tanácsolom, mondá élénken atyja; az az ígéret nem kötelez, még önmagad előtt sem ; a leány maga, ha ugyan van egy kis józan esze, nem kívánhatja, és nem várja meg tőled, hogy nőddé tedd. — Dóra bízik bennem, mondá Ronald egyszerűen ; és atyám, én szeretem őt. — Hallgass, válaszol, az atyja haragosan, nem akarok több bolondságot hallgatni. Az én türelmemnek is van határa. Ronald, egyszer mindenkorra komolyan megtiltom, hogy előttem egy ilyen eszeveszett házasságról beszélj ; ez lealázó és nevetséges. Megtiltom Dórát elvenni, s ha nem engedelmeskedel, esztelenséged következését viselned kell. — S mi lenne a büntetésem? kérdé Barlescourt örököse, azzal a nyugodt hidegvérrel, mi atyját ingerültségbe hozta. — Olyan valami, amit nem hiszem, hogy szívesen fogadnál, válaszolá atyja. Ha tanácsom, kérésem és parancsom daczára, makacsul ragaszkodói szándékodhoz, és azt a leányt nőül veszed, akkor soha sem kívánom többé arczodat látni. Házam nem lesz többé a te othonod ; kitagadlak szivemből, megtagadom tőled szeretetemet, becsülésemet és vagyonomat, azt, amit azok, kik vesztedre csábítottak, talán legbecsesebbnek tartanak. Nem foszthatlak meg rangodtól, halálom után Earlescourti Leni Earle leszel, de ha ezt a bolond házasságot megteszed, egy fillért sem kapsz tőlem. Nem leszel többé gyermekem, reám nézve meg leszel halva. — Háromszáz font évi jövedelmem van, mit keresztatyámtól örököltem, mondá az ifjú nyugodtan. A lord Earle arcza elfehéredett a haragtól. — Igen, válaszolá, az a tied, az a pénz eddig keztyükre és szivarokra sem lett II. Az Earlescourtei Earleok Anglia legrégibb családjaihoz tartoztak. Az „Eyrlei báróság” már a Tudorok uralkodása alatt (Folyt köv.) ELLENZÉK Adatok a gyergyói múlt követvalusyffis idejéből. (Folytatás.) 10. A választás előtt, alatt, és után az örmények lakása és nagyobb székely birtokosok lakásai előtt demonstrált lobogóival, s kortessei által fennhangon kiabáltatta az előbbennek lakása előtt „Czigány búj ki“ a nagyobb székely birtokosok lakásai előtt pedig azt kiabáltatta: „Kellé czigány párt“... K e 11-é arányosítás“!... mert megjegyzendő, hogy a Lázár Menyhért megbuktatása végett felhasználta kortesfogásnak azt, hogy most jön az arányosítás s Lázár Menyhértet csak azért léptette fel az értelmiség, hogy az arányosítást Gyergyóban keresztül vigye. Ezen kortes fogása sikerült is, mert tudva van, hogy nálunk általában a székely nép nagyon fél az arányosítástól, mert ekkor előre tudja, hogy koldusbotra fog jutni, a nagy többség nálunk a székely népnél alig 1—4 hold birtokkal rendelkezvén, a kinek annál több van, az rendesen a jobb gazdákhoz tartozik. 11. A követválasztás után pár hét múlva nejével együtt megjelent Allainban, s ott a székely paraszt házaknál nejével együtt látogatásokat tett, és nejét székely leányokkal karonfogva a templomba vezettette, menet és jövet karonfogva a székely leányok által a Damokos Sámuel házától, a hol megszállva volt. 12. Ezután nejével együtt a borszéki fürdőre utazott s ott ült hat hétig, mialatt a küvetválasztás alatti eljárásait néki többször szemére hányták, és inzultálták, melyeket mind szépen elhallgatott, s ott. topliczai birtokos Urmánczi János ur által párviadalra kihivatván, nem ment ki, hanem ezt is zsebre rakta a többivel együtt. Ez által a borszéki akkori vendégek előtt gúny tárgya lett. 13. Dobránszkinak a köztudat szerint néhai Puskás Ferencz ditrói postamester volt fokortese, nejével együtt falaztak, s miután Puskás Ferencz a múlt évben elhalt, most neje örökölte a postamesterséget úgy, mint a fokorteskedést is, kit a múlt évben meglepett Rudolf trónörökös keleti utazásának díszpéldányával. A néhai Puskás Ferencz kegyébe pedig befúrta volt magát Borszékről kiadott fényes művével, melyben milliókat jósolt a két községnek, ha ezen fürdővizét, és márvány telepeit a világ megismeri, mert ő külföldön tanult hosszas ideig, s ott nem ismerik a borszéki vizet, és az úgynevezett ditroitot. Ez után fúrta és erőszakolta be magát Gyergyóba a mi nyakunkra a Puskás Ferencz úr kegyéből a tudós professor úr, azonban a következések megmutatták, hogy jobb, ha mindenki saját hivatása mellett megmarad, amire magát képezte „Sutor nestra crepidam“, külföldi tudományát tessék a professori cathedrából hirdetni, de nem a törvényhozók házából, mert már eddigi szédelgő eljárásaiból mint arra nem hivatott, csak egy valóságos Paprika Jancsit ismertünk fel benne. 14 Alfalvi felső népiskolai igazgató Boga Bálint a mait követválasztás alkalmával mint elismert kortes, dühös ellensége volt, s azért őt holmi sikkasztások ürügye alatt elvádolta volt a cultus miniszternél, ki az ügyet áttétette a crimínális fórumhoz, s ott jól meghurczoltatta Bogát. Ezt a Boga nevezetű iskolaigazgatót most valami után módonmegfogta és megnyerte, bizonyosan valami nagy ígéretekkel, és most Boga Bálint Alfaluban neki korteskedik. Ezen eljárás mindkettőjüket nagyon is jellemzi. 15. A nyolcadik pont kiegészítése végett megjegyeztetik, hogy a sok izgatások után Alfaluban az eddigi csend és rend annyira megbomlott volt a mait követválasztás idejében, hogy alispáni rendeletből a Gyósztmiklósi szolgabirói hivatal Alfaluba költöztetett át, sőt e végre még két század láger katonaság is rendeltetett ,volt Alfaluba Udvarhelyről, és ezek több heteken át ott voltak, valamint állandó csendőri állomás is létetett oda. De később se tudott sokáig a csend és rend Általában helyre állani, amiért az akkori alispán Lázár Dénes két versen is kiszállott volt a helyszínére, de siker nélkül, mert a közhatóságok iránti tiszteletet, és a törvények tekintélyét annyira öszszerontotta volt, hogy azt csak is az idő vala képes valamennyire gyógyítani, de máig sem egészen, így tehát a derék, és általános köztiszteletben álló tekintélyes alispán már néhai Lázár Dénes erélyes fellépése sem használt semmit, annyira fel voltak bolygatva azon időben a kedélyek, de nem csak itt Alfaviban, hanem az egész Gyergyóban. Az alfalvi megbomlott rend visszaállítása végett az alispán kénytelen volt a Dobránszki főkertesét, Damokos Sámuelt, kinek közszolgálati ügyekről még fogalma sincs, falusbírónak betenni, remélvén, hogy az csak valamennyire hatni fog, azonban ez sem használt semmit, mert pálinkaboltos Damokos Sámuelnek, mint Elöljárónak épen semmi tekintélye naiv volt, és nem is lehetett. Ezen idő alatt az alfalvi plébános, egy tekintélyes és tudományos papnak, minden ablakait beverték csapa hosznból, mert ezen derék és jeles pap nem volt a Dobránszki pártján kezdettől fogva. II. A midőn az akkori derék szolgabiránk Dobránszkit barátságosan megszólította, hogy ne izgasson annyit, azt felelte vissza : „alkotmányos életben élünk“ s követ választásnál a nép választási jogait szabadon gyakorolhatja, s már a következő napon prédikálta minden felé, különösen Allainban, hogy a nép mártyrját Krisztust is üldözték a zsidók, s igy őz is ártatlanul üldözi a szolgabíró, még ezt is jól fel tudta használni korteskevolna elég De Ronald, édes fiam, csak nem veszed komolyan a dolgot ? Szerettelek, büszke voltam reád, csak nem akarsz daczolni velem, és halálosan megsérteni? Hangja remegett, s Ronald, az atyja felindulásától meghatva, felnézett. — Atyám, kiáltá szenvedélyesen, — ne tagadja meg tőlem beleegyezését. Hiszen tudja, hogy mennyire szeretem atyámat, de Dórát is szeretem, Dóráról nem tudok lemondani. — Elég, mondá az atyja, a szavak hasztalanoknak látszanak. Hallgasd meg utolsó határozatomat, melyet sem kérésed, sem megbánásod által soha sem fogok megváltoztatni. Válasz szüleid, othonod, és e szép kis esztelen leány között, kinek társasága egy pár holnap múlva terhedre és unalmadra lesz. Válasz közöttünk. Nem kérek többé ígéretet tőled, mert megtagadtad azt. Nem hivatkozom többé szüleid iránti szeretetedre, sorsod felett határozz magad. Parancsolhatnék, kényszert alkalmazhatnék ellened — de azt nem teszem. Engedelmeskedj, s boldogságod tanulmányommá teszem. Daczolj velem, vedd el feleségül ezt a leányt, és akkor soha sem fogok többé ez életben arczodra nézni. Nem lesz többé fiam, nem leszel méltó e névre. Nincs több kérésnek helye. Magadra hagylak, gondolkozz, válasz, ez az utolsó szavam. Lord Earle szilárd, büszke léptekkel távozott a képtárból, egyedül hagyva fiát, hogy a mondottak felett gondolkozzék. Április 8. désre, hogy a paraszt nép előtt hatást csináljon, és sajnálkozzanak rajta. 17. Beszédjei közben nagy czinizmussal hirdette a szoczializmust és communizmust, melyet természetesen még a romlatlan székely népünk felfogni nem bírt, mert nem értette, hogy mit jelentenek ezen szavak. 18. Az első pont alatti Német Marisnak családi neve : Henczker Mária, egy pálinkás vén szotyor, a legrútabb teremtés, amilyent csak képzelni is alig lehet, e tekintetben a híres csúnya teremtés, Miss Pasztrana elbújhatik előle, mert rajta is töltesz, csúnyaság tekintetében. 19. Ez az úgynevezett „Demagóg“ kitűnő mester a korteskedésben, s nagy virtuozitással ért hozzá különösen az ellenkező értelmű pártok összeveszítéséhez, és egymás elleni felizgatásához. Lobogóval szokott járni részeges nagyszájú korteseivel a választó nép között, magyar nadrág, magyar csizma, rojtos nyakravaló, és prémes magyar bekesbe öltözve, kezében karta szára tajtékpipával, sallangos dohányos zacskóját figyegtetve, bekess külső zsebéből, közben közben kortesei által magát éltetve, csattanós magyaros paralázások közt kísértetve magát a székelyeknél ismeretes monoton „keckecz“ ütemü czigány gordonkákkal, és két szál czigány muzsikussal, s mindenütt a szokott nagy frázisok „eclát“-val lépvén fel. Úgy képzeltük Dobránszki urat, mintha katonákat verbuvált volna, mert közben-közben még a verbunkos tánczot is járta. Ditróban történt többször, hogy a paraszt legények tánczvigalmán megjelent és ott a székely leányokat megtánczoltatta. (Folytatása köv.) A Gazdakörből. (Eredeti tudósítás.) Budapest, April he 7. A Gazdakör igazgatósága ma délután 5 órakor gr. Károlyi Sándor elnöklete alatt ülést tartott. Dr. Károlyi S. elnök az ülést megnyitván, felkéri dr. Schmidt József urat, hogy a hitelszövetkezetek ügyében kiküldött bizotttság megállapodásait adja elő. Dr. Schmidt József tüzetes indokolás után a következőkben foglalta össze a bizottság megállapodásait: A bizottság a hitelviszonyok fejlődését nem tartja egészségesnek s a jelentkező bajokon a személyes és jelzálogosakéi emelésével vél segíthetni. A személyes hitel emelésére szükségesnek tartja vidéki, falusi vagy községi hitelszövetkezeteket s ezek támogatására, ellenőrzésére és ha a központi nagy intézetektől pénzre volna szükségük, ennek közvetítésére a megyei hitelintézeteket, addig míg ez utóbbiak létesíthetők, az egyes vidékek főbb helyein e feladatok teljesítésére nagyobb szövetkezetek felállítását. A hitelszövetkezeteket a következő elvek szerint tartaná czélravezetően létesítendőnek : Alapjuk : az öntőkegyűjtés, bizonyos mértékig terjedő kölcsönös szolidaritás, minden nyerészkedés kizárása és a tagok önzetlen közreműködése lenne. Minél hosszabb időre alakuljanak s tagjaik a szövetkezet fenállása alatt ki ne léphessenek. A tagok szolidaritása soha se legyen, hanem a körülmények szerint az üzletrész vagy annak egy meghatározott hányszorosáig terjedjen. A tagok üzletrészeik után nagyobb osztalékot ne kaphassanak, mint 2 százalékkal többet annál a kamatnál, melyért az osztrák-magyar bank ez időben a váltókat leszámítolja. Kölcsönt csak tagok, de mindig biztosíték, leginkább két kezes mellett kaphassanak, minden kötelezett hitelképességét időnkint vizsgálat alá vegyék s a kölcsön fentartásánál ennek eredménye döntsön. Személyes hitel czimén senki se kapjon magasabb kölcsönt, mint a mennyit egy évi rendes, tiszta jövedelméből le tud fizetni. A kölcsönzés a körülményekhez képest véltóra vagy kötelezvényre történhetik. A szövetkezetek az üzletükhöz szükséges tőkét a következő forrásokból meríthetnék legbiztosabban: tagjaik üzletrésze, kamatoztatott takarékbetétek, magánosoktól és intézetektől, különösen a kisbirtokosok országos földhitelintézetének czélra szánt pénzeiből vett kölcsönökből említve volt. Az Earlook, a csatatéren és politikában nem látszottak fő szerepet játszani. A családi évkönyvek egyszerű erényes életet említenek fel, ámbár néhány regényes esemény is fel volt bennük jegyezve. A régi bárók között voltak derék katonák ; kettő vagy három politikával foglakozott, s buzgalmuk által bajba jöttek. De az Earleok átalában véve jó indulatu, egyszerű emberek voltak, kik megelégedve éltek saját birtokukon, beérve az ottan talált kötelességekkel; házassági összeköttetéseikre mindig különös gondjuk volt, nem különben gyermekeik neveltetése és elhelyezésére. A régi művészetnek mindnyájan hő pártolói voltak. A kastély tele volt képekkel, szobrokkal, faragványokkal. Fia követte atyját, a ranggal és birtokkal ugyanazokat a jóindulatú, egyszerű tulajdonságokat és művészi ízléseket örökölve, míg Earle Robert, a tizenkilenczedik báró, kivel történetünk kezdődik, a mostani Lord lett. Lord Earlenak a jóindulatú egyszerűség nem volt jellemvonása, ő büszke, nagyravágyó és hajthatatlan akaratú volt, vágyott arra az időre, hogy az Earleok nevezetesek legyenek, s nevük a törvényhozásban sulylyal bírjon. Nagyravágyása valósulni látszott; husz éves korában követte atyját, éles eszü, nagyravágyó, egyedül gyermek volt. Huszonegy éves korában vette el Lady Brooklyn Ilonát, az ország 10?" büszkébb főurának a leányát. Szép és hasznos élet tárult ki elétl. Felesége egy igen művelt elegáns asszonyolt, aki ismerte a világot, s kora gyermekkorától kezdve a legjobb és legelső társasághoz volt szokva.