Ellenzék, 1884. július-december (5. évfolyam, 153-305. szám)

1884-08-02 / 181. szám

­jtődik évfolyam fftffo trasiiiifi* Kolozsvár, szombat, augusztus 2. 1884. SZERKESZTŐI IRODA : Belkirály-atd­a 16. sas. hova a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK”IlŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva g.iu évrs...................16 frt. |I Negyedévi­e ... 4 frt. Félévre....................... 8 frt. || Egy hóra helyben . 1 frt 60 kr. Egyes szám ára 5 kr. -------| Megjelenik az »Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKÁT ÉS TÁRSADALMI NAPILAP K­I­ADÓ­HIVAT­AL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő, új törvény, uj korszak. Magyarország iparosainak életében 1334. október 1-jével új korszak kez­dődik, e napon fog életbe lépni az uj ipartörvény. Uj korszakot említettünk. Helytele­­nül fejeztük ki gondolatunkat. Nem uj korszakról, hanem inkább újabb kísér­letekről, újabb csalódásokról beszélhe­tünk. Iparos polgártársaink, különösen keveseink s velük együtt az egész nem­lét sokat remélt és sokat várt az ipar­­törvény revíziójától. Azt hittük, azt vártuk, azt követeltük mindnyájan, hogy a új ipartörvény úgy alkottassák meg, amint azt az iparosok túlnyomó több­sége és az ország ipari helyzetének he­lyes fölismerése megkövetelte. Kvalifikáczió és kényszertársulás : ez volt iparosaink óriási többségének óhaja. Kvalifikácziót követeltek, mert nagyon helyesen úgy vannak­ meggyő­ződve s velük együtt az egész világ, hogy mesterembernek épen úgy van szüksége tanulásra, mint bármely más foglalkozású embernek, és hogy a tár­sadalom épen úgy megkövetelheti tőle a szakképzettséget, mint megköveteli p. o. az orvostól, a tanártól, a paptól, a gazdától, az ügyvédtől. És követeltük mindnyájan a kény­­szertársulást, mert a közös érdekeket csak közös erővel és erős szervezettel lehet megvédeni; ám a közérdekkel a a magánérdek gyakran ellentétbe he­lyezkedik s ilyenkor az egésznek, az összeségnek érdekét csak kényszer útján lehet érvényesitni az ellenálló és­ogosulatlan egyéni érdekkel szemben. Például a kontárkodás, a szédelgés min­den egyes kontár iparosnak magánérde­ke, ha rosszul értelmezett is, de min­denesetre magánérdeke , ellenben a szo­lid és tanult kézművesre épen úgy, mint az egész fogyasztó közönségre nézve az a kontárkodás káros. A magyar iparosok azt, amit kö­veteltek, amit jónak, amit üdvösnek­­ véltek, nem tudták a kormánynál és törvényhozásban keresztül vinni. Leg­­alább nem tudták teljesen ke­­keresztül vinni. A kormány és a több­ség jobban akarták tudni, mint maguk az iparosok, hogy mi fáj nekik, hogy mi kell nekik, hogy miként lehetne segítni a bajokon. Látszólag enged­ményt tettek, de valósággal csak meg­hátráltak, azonban nem adták meg magukat. Tudjuk, hogy épen a két fő kérdésben, az utolsó pillanatban, a kor­mány akczeptált valamit, a­mit az iparosok követeltek, de nem akczeptált mindent. S a valamit is csak úgy iktatta törvénybe, hogy aligha lesz irtatja. Az ipari képesítettség követelmé­nyét ugyanis az új törvény csaknem illuzóriussá teszi azáltal, a­mit (ha jól emlékszünk Hegedűs Sándor úr indít­ványára) vett föl az új törvénybe a kormány, t. i. hogy az egyik mester­ségben képzett iparos bármikor tetszé­se szerint átmehet bármely más mes­terségre. Más szavakkal, hogy­ p. o. a a kalapos bármikor beállhat s­z a­b­ó­­n­a­k, vagy épen mészárosnak. No hát evvel épenségesen agyon­ütötték a kvalifikáczió követelményét. És jövőre a­ szolid szakember és a kö­zönség épen úgy nem lesz megvédve a kontároktól, mint nem volt eddig, mert sub titulo , hogy az egyik mesterségben szakképzett, az élhetetlen vagy haszon­talan mesterember bármikor belevághat más mesterségbe, a­mit soha sem ta­nult, még úgy sem, mint azt, melyben nem tudott boldogulni. Ám a törvény már meg van hoz­va. Már most késő minden rekriminá­­czió. Mindnyájunknak, iparosoknak és nem iparosoknak már most az a köte­lességük, hogy amit a törvény félsze­gen csinált meg, azt valahogy a tör­vény végrehajtásánál rekorrigáljuk. És itt eszünkbe jut az a közmon­dás : Segíts magadon s az isten is meg­segít. A magyar ipar ügyét az iparo­soknak maguknak kell felkarolniok, mert bizony a kormánytól, sőt a tár­sadalomtól is édeskeveset várhatnak. Főként a kvalifikáczió kérdésében kell erős akc­iót kifejteniük. És erre most már eljött az idő. Tegnap közöltük, hogy a kikérdezett iparkamarák micsoda iparágakat vél­nek különös ipari szakképzettséghez kötendőknek. Ez az első lépés. Már most arról kell gondoskodni, hogy az iparostól ne csak követeljük a szakkép­zettséget, hanem adjuk is meg azt neki. Szakiskolákról és ipari tanműhelyekről kell gondoskodnunk országbelié. Azután jön, hogy az iparosok is­merjék föl az együvétartozás szüksé­gességét, lépjenek erős szolidaritásba egymással. Szóval létesítni kell ország­szerte az ipartársulatokat és az ipartestületeket. A közgazdászati miniszternek egy rendeletét alább kö­zöljük; a rendelet a törvényhatóságo­kat épen ez irányban hívja fel az elő­munkálatok megtételére. Itt az alkalom, hogy iparos polgártársaink érvényesít­sék szavukat a munic­ipiumokban. Első­sorban őket érdekli az ügy, s a leg­jobb törvény is írott malaszt, mely a papíron marad, ha a végrehajtásnál, az életbe való átültetésnél félszegen jár­nak el, vagy épen meghamisítják azt azok, kikre a végrehajtás bízatott, nagybátyja volt, mint neki. De hát mi az ör­dögöt is csinált volna egy szegény leánynyal ? Így történt, hogy az érdemes herczeg szaglászni, kutatni kezdett és meglehetős rövid idő alatt talált is egy dúsgazdag kis­asszonyt, a­ki hajlandó volt az 5 herczegi czimét elfogadni, a ránczokkal és paróká­val együtt. A leány szép volt és csak úgy duz­zadt az egészségtől, az eleven, piros vértől. Mikor a herczeg — az eljegyzés után — jól megnézte jegyesét és látta annak pompás hevülő alakját, a parókája körül kaparászott és az jutott eszébe, hogy ez a gyönyörű teremtés bajosan elégszik meg ka­landok elmesélésével. Annak égő, forró szerelem kell. Hanem hát ez a vélekedés kevés ideig tartott. A herczeg mihamar túl tett az ag­godalmakon s azt hitte, hogy a jövőt leg­jobban elintézi majd a jövő. Ahoz pedig most neki semmi köze. Hatalmas fénnyel tartották meg az es­küvőt s igy a herczeg megint abba a hely­zetbe jutott, a melyben akkor volt, a mikor az a zsugori nagybátyja meghalt. Megint tarthatott kedvest az operánál s megint tele ihatta magát pezsgővel. A herczegnő, a ki egészen más dolgo­kat várt a férjétől, eleinte nagyot nézett. Olykor-olykor vörösre sírta szép szemeit s zokogva állította, hogy boldogtalan, nagyon boldogtalan. Később azonban okosabban kezdett Az új ipartörvény, ismételjük nem­­ felel meg mindenben az iparosok ki- , vánsásjainak. Ámde ez nem hozza ma­­j­d j­gával azt, hogy az iparosok éber figye­lemmel ne ellenőrizzék annak végrehaj­tását. Utó végre a legrosszabb törvény keretén belül is lehet sok jót, czélsze­­rűt létesíteni, ha van akarat és kitartás. Őrködjenek hát iparosaink is az új törvény végrehajtásánál, vegyenek ab­ban tevékeny részt, érvényesítsék a­mennyiben még lehet, érdekeiket és tö­rekvéseiket. Akkor aztán még lehet re­mélni, hogy talán az uj törvény kere­tében is sikerülni fog legalább előké­­sziteni a magyar iparnak egy szebb jö­vőt ! Ciceró. 47. ELLENZÉK TÁRCZÁJA. 1884. auguszu­m 2. Egy szoknyás vipera. — Muszka történet. — Worloff herczeg abban a kiváló bolond szerencsében részesült, hogy az egyik zsu­gori nagybátyja egy kerek tuczat milliót hagyott reá, a­mi ékszerekből, készpénzből, földekből és parasztokból állt. Az érdemes herczeg már okosabb volt­­ nagybátyjánál, mert azt a tuczat milliót semmiféle unokaöcsre sem hagyta. El költői­­k mind az utolsó garasig. Ebbe a mulatságba persze több év be­­­ekerült, a­mik kamat fejében az érdemes -­rezeg göndör fürtéit is magukkal vitték, és emlékbe néhány erős redőt festettek hör­ögi ábrázatjára. Mittr Worloff herczeg minden értékét­­árverezték s ő ékszer, készpénz, föld és paraszt nélkül maradt, alig tudott kopasz tf­járe egy tisztességes parókát keríteni. Pedig hát erre nagy szüksége volt. A megkopasztott ur ugyanis a hop­­ponmaradás teljes tudatában arra a bölcs gondolatra jutott, hogy valami átkozott ma­­,­# rideg­ü2 a garszon élet s hogy még át­­ázottabbul kellemetlen egy hűséges, gyön­ Séd és szerető feleség nélkül. Igen természetes dolog volt az, hogy : Jr­ntl herczeg csakis olyan feleségre gon-s , a kinek olyan zsugori és elhalálozott gondolkozni s olyan férfikkal ismerkedett meg, a­kiknek még nem olt szükségük pa­rókára, a­kik valóban lih­etek volna egy egészséges, forró vérü­kk mellé — férjnek. Vagyis meglehetősn tisztázódott a számla a házas felek köz. Ez a dolog igy met néhány évig. Ennek a néhány ének a végével a herczeg egyszerre magát tért. Régi bűnét meggyónta, megbánta és erős fogadást tett, hogy ezután családias étet él. Hogy ud­varias a felesége iránt ,kiséri karöltve és naphosszant czwikipuszik vele. Mégis cselekedte. A herczegné persz nagyot nézett, de nem tetszett neki a dog. Jól tudta, őh jól tudta, hogy mily igen svés ez és a herczeg is érezte, hogy az a folyadt ajk adta czwi­­kipuszi kevés. Folytatt hát a kényelmü életet tovább, kevéssé eiplezve, úgy, hogy a herczeg okuláré nélk­ül tudatára jött a valónak. A helyett azonban hogy belátta volna az ő értéktelenségét s a, hogy az asszony majdnem utalva van idveseire, lármát csapott. Jeleneteket csinált feleségével, meg­gyilkolással fenyegette aszszonykája jó barátait. Egy szóval, egy coba férjhez illően viselte magát. A herczegné — hössége tudatában — eleintén megadta már és félrehúzódott a világtól. A franczia hivatalos lap tegnapelőtti száma közli a válási törvényt. A törvény, mely 1884. júl. 27-től kelt, a következő főbb határozatokat tartalmazza. Az 1816. május 8 -i törvény érvényen kívül van helyezve. A Code civilnek hatá­lyon kivül helyezett rendelkezései érvényre emeltetnek, kivéve azokat, melyek a kölcsö­nös megegyezés szerinti elválásra vonatkoz­nak és a jelen törvényben foglalt módosítá­sokkal. A nő a válást kérheti férjének házas­­ságtörése folytán. Az egyik házasfélnek becs­­telenítő bűntett miatti elítéltetése jogot ad a másik félnek a válásra. Ha a válást kérő fél által oly körülmények hozatnak fel, me­lyek az államügyész által hivatalból üldö­­zendők, a válási per függőben marad a bün­­fenyitő per befejeztéig. Azután ez ismét meg­kezdhető a nélkül, hogy a bünfenyitő per­— Ha mégis el akar menni és felöltözött, majd hivasson ide. — Elhivatom. A herczeg eltávozott. Erre a szép asszony következetesen szavaihoz felöltözött, s a mint megnézte magát a tükörben, úgy találta, és ebben teljes igaza volt, hogy elragadóan néz ki s hogy az, a ki ott várja őt, meg lesz hódít­va teljesen. Azután a herczeget hivatta, a ki si­etve lépett be. A mikor meglátta a herczegnőt, nya­­kán újra az a különös mosoly jelent meg, így kérdé: — Csakugyan elmegy ? — El. — Nem hallgat kérésemre, hogy ma­radjon honn? — Nem. A herczeg e hidegen és határozottan kiejtett válaszra meghajtotta magát. És kérdé: — Megengedi, hogy elkísérjem? — Jöjjön. — Szolgálatára asszonyom. Kérem, várjon addig, mig én is bábiasan öltözöm. — Várok. A herczeg ezzel, gyöngéd kézcsók után, eltávozott; az asszony pedig folyton nézve magát a tükörben, várakozott. A férj azonban csak nem jött. Utána küldte hát a komornál, hogy siettesse. Politikai hírek. — Kemény Gábor a szervező. A közlekedési miniszternek tudvalevőleg nagy passziója a szervezés. Ha kell, ha nem, ő mindig szervez. Az az ő eszménye, hogy mindig szabályokat adjon, utasításokat dol­goztasson ki, testületeket alakítson. Tudva­levő, hogy az államvasutak igazgatótaná­csát is feloszlatta, csak azért, hogy helyébe egy új testületet szervezzen: az u. n. k­ö­z­­lekedési tanácsot. Közlekedési tanács, milyen jól veszi ez ki magát már csak mint czim is! Hogy aztán ezzel a sok szer­vezéssel, ezekkel az átalakításokkal mit nyer a közlekedési ügy, annak csak Ke­mény Gábor báró a megmondhatója.­­ Az új országháznak és az építési irodának terveit hatósági jóváhagyás, illet­ve építési engedély megadása végett a bel­ügyminiszter leküldte a fővárosi tanácshoz. Miután az építkezés már a folyó építési évadban meg fog kezdetni, és e czélra több fontos előmunkálat foganatosítása, neveze­tesen az országház czéljaira kijelölt telek szabályozása, a magánterületek kisajátítása, a vízvezeték áthelyezése, a szabályozandó alkotmány-utc­a tengelyének kitűzése, a rakpart vonalának meghatározása, végre a niveau-pontok megállapítása okvetlenül szük­séges, a miniszterelnök egyúttal felhívta a fővárost, hogy ez előmunkálatok gyors fo­­ganathyitása iránt intézkedjék.­­ A honvédaltisztek Zomborban önkép­zőkör forma egyletet alapítottak még a múlt évben. Az egyletnek, mely először is köny­veket szerzett s ma már 11 hírlapot járat, sok honvédtiszt is tagja Az egylet tagjai pénztárt is alakítottak maguk között, mely tak­arékpénztárul szolgál. A zombo­­ri honvéd tisztikar legnagyobb része ezen anyagi és szellemi tőkegyűjtésre alakult egy­letnek alapító vagy pártoló tagja. A ta­karékegylet az anyagi eredményen kívül megbecsülhetetlen erkölci hasznot is hajt: meghonosítja a takarékosági hajlamot és sok ballépéstől visszatart, és ezek egyike sem felesleges dolog. Méta e szellemi és anyagi érdekeket ápoló keregylet létesült a zombori altisztek közöt, sohasem halla­ni róluk, hogy korcsmákba dőzsölnének vagy a kártyaasztalnál szerezzenek negatív va­gyont.­­ Oroszországbban a hivatalos jelenté­sek szerint, jelenleg teljes „nyugalom“ van, sőt a varsói nihilista merénylet tervét és az elfogatásokat is meg akarnák c­áfolni. Hogy mit kelljen tartani az orosz hivata­los jelentések nyugalmáról, igen éles világ­ban tünteti fel a bécsi „Pol. Corr.“ félhiva­talos kőnyomatú ügynökségnek egy szent­pétervári tudósítása, mely igen furcsa szín­nel festi a belügyi nyugalmas állapotokat, állítva, hogy épen huszonnégy forra­dalmi párt létezik Oroszországban.­­ Pétervárra a rendőrséghez távirati je­lentés érkezett Londonból, hogy Koppenhágá­ban az orosz cár ellen, ki augusztusban vagy septemberben ott fog tartózkodni, a nihilisták és anarchisták egy merényletet terveztek. E czélból Koppenhágában a múlt hó végén nagy gyűlést akartak tartani, mit a rendőrség meggátolt. Az ipartörvény. Az új ipartörvény tudvalevőleg folyó év október 1-én lép életbe. A közgazdasági miniszter már megkezdette a törvény vég­rehajtására és életbeléptetésére vonatkozó előleges intézkedéseket. Tegnap közöltük, hogy az iparkamarák micsoda iparokat aján­lottak a miniszternek, hogy azokat a tör­vény alapján olyan iparoknak nyilvánítsa, melyeket csak előleges képesítettség igazo­lása után lehet folytatni. Ma ismét egy rendeletét olvassuk a Földmivelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi mi­niszternek. E rendelet tegnap érkezett le Kolozsvár városához és minden törvényha­tóságnak megküldötte azt a miniszter. E rendelet az úgynevezett iparható­sági megbízottak megválasztására vonat­kozik. Az uj ipartörvény (1884. évi XVI. t.cz.) 167. §-a értelmében ugyanis az első fokú iparhatóságot működésében iparható­sági megbízottak támogatják, kiket ezen törvény 172. §-ának rendelete szerint az el­ső fokú iparhatóság területén lakó iparosok (kereskedők) évenként választanak. E választás keresztülvitele czéljából a miniszter a következőket rendeli: „ Választhatók csak azon iparosok (ke­reskedők), kik a megelőző évben legalább annyi III. osztályú kereseti adót fizettek, a­mennyi az illető választási területen e czél­­ból, az iparhatóság meghallgatása után, ál­talam megállapittatik, vagy pedig, kik az 1881. évi XLIV. t. sz. alapján adómentes­séget élveznek.“ „Tekintettel arra, hogy a törvény f. évi október hó 1-én életbe lép s ennélfogva az iparhatósági megbízottak megválasztásá­nak f. évi szeptember hó végéig meg kell történnie, felhívom a közönséget, utasítsa mielőbb a hatósága alatt álló összes ipar­hatóságokat, hogy a székhelyükön lakó iparosok (kereskedők) által az 1883. évben fizetett III. osztályú kereseti adó minimuma iránt tegyenek javaslatot, a­melyet az ipar­hatósági megbízottak választhatási képessé­gének megállapítására nézve legczélszerűbb­­nek tartanak.“ Ezen javaslattételnél figyelembe veen­dő, hogy a megállapítandó adóminimum a választási jog túlságos megszorítása nélkül ugyan, de lehetőségig biztosításául szolgál­jon annak, miszerint a megbízottak az ipa-Ám ez nem sokáig tartott. A régi dal újra felhangzott s a her­czeg újra kezdhette a jeleneteket, a melyekben a herczegné azonban hangos szerepet vitt. Egy téli délután a herczegné bálba készült, vagy legalább 13 tette az előkészü­leteket, a midőn a férj fagyos hidegséggel állított be hozzá. — Hová akar menni ? kérdé. — fiaiba — felelt az asszony. — Miért? — Tánczolni van kedvem. — Kivel ? — Minden jó tánczossal. — Úgy ? s más oka nincs ? — Nincs. — De én azt mondom: van. — Ugyan kérem, mondja meg, hadd tudjam én is. A herczeg gúnyosan felkac­agott. Azután egy levelet vett ki a zsebéből. Majd így szólt: — Ebben a levélben ön légyottot adott a bálban egy leendő kedvesnek. Nos ? Iga­zam van? — Igaza. — És nem is tagadja? — Persze hogy nem. —­- Jól van. Hát én azt mondom, hogy nem megy a bálba. — Én meg azt mondom: elmegyek. A herczeg ajkain különös mosoly vo­nult el. Végül ezeket mondá­­rosoknak (kereskedőknek) értelmesebb tagjai közül választassanak.“ »Felhívom a közönséget, hogy az ezen rendeletem értelmében szükséges intézkedé­seket haladék nélkül foganatosítsa, s az ipar­hatóságok által teendő javaslatokat legké­sőbb 1. évi augusztus hó 15-ig terjeszsze fel. Kelt Budapesten, 1884. évi julius hó 30-án.“ Egyiptom ügye. A londoni konferenczia csütörtökön rövid ülést tartott és aztán elnapolta ma­gát a hét végéig. Ez ülésen Angliának újab­ban beadott javaslata felett kell vóla határoz­ni, a­mi azonban elmaradt, főleg azon okból, mert Waddington kijelentette, hogy kormá­nyától nincsen utasítása ez új javaslattal szemben elfoglalandó álláspontra nézve. Ha Waddingtonnak a hét végéig sem lesznek utasításai,­­ akkor az angol kormány a konferenciát meghiúsultak fogja mondani és ezzel elesik az ismeretes angol-franczia előleges megegyezés is . Angliának ismét szabad keze maradna Egyiptomban. Érthe­tetlennek látszik, kivált Németország előtt, hogy az olasz képviselők Anglia részén vannak. Az angol újabb javaslat három évi provizóriumot ajánl olyan formán, hogy az álllamadósság kamatai fél százalékkal le­­szállíttassanak, a járadék tulajdonosok pe­dig kárpótlást kapjanak. E kárpótlás ezen javaslat értelmében kedvezőbb lenne a jára­dék tulajdonosokra nézve. Tudjuk, hogy Németország képviselője felvetette az eszmét, hogy Egyiptom egész­ségügye is a konferenczián tárgyaltassék le, ezen indítvány nem talált viszhangra, de Németország nem hagyta az első indít­vány elvetése mellett az ügyet. Másodszor is felvetette az eszmét és most már a többi képviselők is pártolólag szólaltak fel, a­mi azonban meg sem gátolta Granville lordot, hogy hivatkozva a konferencziának pro­­grammjára, újból meghiúsítsa a diskussiót. De egy haszna mindamellett volt a másod­szori bolygatásnak. Granville ugyanis ülés után tudatta a képviselőkkel terveit, melye­ket az egészségügyi viszonyok óvása tekin­tetéből tenni szándékozik. Ezzel aztán már meg is van oldva a kérdés. A franczia válási törvény.

Next