Ellenzék, 1884. július-december (5. évfolyam, 153-305. szám)
1884-08-02 / 181. szám
jtődik évfolyam fftffo trasiiiifi* Kolozsvár, szombat, augusztus 2. 1884. SZERKESZTŐI IRODA : Belkirály-atda 16. sas. hova a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK”IlŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva g.iu évrs...................16 frt. |I Negyedévie ... 4 frt. Félévre....................... 8 frt. || Egy hóra helyben . 1 frt 60 kr. Egyes szám ára 5 kr. -------| Megjelenik az »Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKÁT ÉS TÁRSADALMI NAPILAP KIADÓHIVATAL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő, új törvény, uj korszak. Magyarország iparosainak életében 1334. október 1-jével új korszak kezdődik, e napon fog életbe lépni az uj ipartörvény. Uj korszakot említettünk. Helytelenül fejeztük ki gondolatunkat. Nem uj korszakról, hanem inkább újabb kísérletekről, újabb csalódásokról beszélhetünk. Iparos polgártársaink, különösen keveseink s velük együtt az egész nemlét sokat remélt és sokat várt az ipartörvény revíziójától. Azt hittük, azt vártuk, azt követeltük mindnyájan, hogy a új ipartörvény úgy alkottassák meg, amint azt az iparosok túlnyomó többsége és az ország ipari helyzetének helyes fölismerése megkövetelte. Kvalifikáczió és kényszertársulás : ez volt iparosaink óriási többségének óhaja. Kvalifikácziót követeltek, mert nagyon helyesen úgy vannak meggyőződve s velük együtt az egész világ, hogy mesterembernek épen úgy van szüksége tanulásra, mint bármely más foglalkozású embernek, és hogy a társadalom épen úgy megkövetelheti tőle a szakképzettséget, mint megköveteli p. o. az orvostól, a tanártól, a paptól, a gazdától, az ügyvédtől. És követeltük mindnyájan a kényszertársulást, mert a közös érdekeket csak közös erővel és erős szervezettel lehet megvédeni; ám a közérdekkel a a magánérdek gyakran ellentétbe helyezkedik s ilyenkor az egésznek, az összeségnek érdekét csak kényszer útján lehet érvényesitni az ellenálló ésogosulatlan egyéni érdekkel szemben. Például a kontárkodás, a szédelgés minden egyes kontár iparosnak magánérdeke, ha rosszul értelmezett is, de mindenesetre magánérdeke , ellenben a szolid és tanult kézművesre épen úgy, mint az egész fogyasztó közönségre nézve az a kontárkodás káros. A magyar iparosok azt, amit követeltek, amit jónak, amit üdvösnek véltek, nem tudták a kormánynál és törvényhozásban keresztül vinni. Legalább nem tudták teljesen kekeresztül vinni. A kormány és a többség jobban akarták tudni, mint maguk az iparosok, hogy mi fáj nekik, hogy mi kell nekik, hogy miként lehetne segítni a bajokon. Látszólag engedményt tettek, de valósággal csak meghátráltak, azonban nem adták meg magukat. Tudjuk, hogy épen a két fő kérdésben, az utolsó pillanatban, a kormány akczeptált valamit, amit az iparosok követeltek, de nem akczeptált mindent. S a valamit is csak úgy iktatta törvénybe, hogy aligha lesz irtatja. Az ipari képesítettség követelményét ugyanis az új törvény csaknem illuzóriussá teszi azáltal, amit (ha jól emlékszünk Hegedűs Sándor úr indítványára) vett föl az új törvénybe a kormány, t. i. hogy az egyik mesterségben képzett iparos bármikor tetszése szerint átmehet bármely más mesterségre. Más szavakkal, hogy p. o. a a kalapos bármikor beállhat sz abónak, vagy épen mészárosnak. No hát evvel épenségesen agyonütötték a kvalifikáczió követelményét. És jövőre a szolid szakember és a közönség épen úgy nem lesz megvédve a kontároktól, mint nem volt eddig, mert sub titulo , hogy az egyik mesterségben szakképzett, az élhetetlen vagy haszontalan mesterember bármikor belevághat más mesterségbe, amit soha sem tanult, még úgy sem, mint azt, melyben nem tudott boldogulni. Ám a törvény már meg van hozva. Már most késő minden rekrimináczió. Mindnyájunknak, iparosoknak és nem iparosoknak már most az a kötelességük, hogy amit a törvény félszegen csinált meg, azt valahogy a törvény végrehajtásánál rekorrigáljuk. És itt eszünkbe jut az a közmondás : Segíts magadon s az isten is megsegít. A magyar ipar ügyét az iparosoknak maguknak kell felkarolniok, mert bizony a kormánytól, sőt a társadalomtól is édeskeveset várhatnak. Főként a kvalifikáczió kérdésében kell erős akciót kifejteniük. És erre most már eljött az idő. Tegnap közöltük, hogy a kikérdezett iparkamarák micsoda iparágakat vélnek különös ipari szakképzettséghez kötendőknek. Ez az első lépés. Már most arról kell gondoskodni, hogy az iparostól ne csak követeljük a szakképzettséget, hanem adjuk is meg azt neki. Szakiskolákról és ipari tanműhelyekről kell gondoskodnunk országbelié. Azután jön, hogy az iparosok ismerjék föl az együvétartozás szükségességét, lépjenek erős szolidaritásba egymással. Szóval létesítni kell országszerte az ipartársulatokat és az ipartestületeket. A közgazdászati miniszternek egy rendeletét alább közöljük; a rendelet a törvényhatóságokat épen ez irányban hívja fel az előmunkálatok megtételére. Itt az alkalom, hogy iparos polgártársaink érvényesítsék szavukat a municipiumokban. Elsősorban őket érdekli az ügy, s a legjobb törvény is írott malaszt, mely a papíron marad, ha a végrehajtásnál, az életbe való átültetésnél félszegen járnak el, vagy épen meghamisítják azt azok, kikre a végrehajtás bízatott, nagybátyja volt, mint neki. De hát mi az ördögöt is csinált volna egy szegény leánynyal ? Így történt, hogy az érdemes herczeg szaglászni, kutatni kezdett és meglehetős rövid idő alatt talált is egy dúsgazdag kisasszonyt, aki hajlandó volt az 5 herczegi czimét elfogadni, a ránczokkal és parókával együtt. A leány szép volt és csak úgy duzzadt az egészségtől, az eleven, piros vértől. Mikor a herczeg — az eljegyzés után — jól megnézte jegyesét és látta annak pompás hevülő alakját, a parókája körül kaparászott és az jutott eszébe, hogy ez a gyönyörű teremtés bajosan elégszik meg kalandok elmesélésével. Annak égő, forró szerelem kell. Hanem hát ez a vélekedés kevés ideig tartott. A herczeg mihamar túl tett az aggodalmakon s azt hitte, hogy a jövőt legjobban elintézi majd a jövő. Ahoz pedig most neki semmi köze. Hatalmas fénnyel tartották meg az esküvőt s igy a herczeg megint abba a helyzetbe jutott, a melyben akkor volt, a mikor az a zsugori nagybátyja meghalt. Megint tarthatott kedvest az operánál s megint tele ihatta magát pezsgővel. A herczegnő, a ki egészen más dolgokat várt a férjétől, eleinte nagyot nézett. Olykor-olykor vörösre sírta szép szemeit s zokogva állította, hogy boldogtalan, nagyon boldogtalan. Később azonban okosabban kezdett Az új ipartörvény, ismételjük nem felel meg mindenben az iparosok ki- , vánsásjainak. Ámde ez nem hozza majd jgával azt, hogy az iparosok éber figyelemmel ne ellenőrizzék annak végrehajtását. Utó végre a legrosszabb törvény keretén belül is lehet sok jót, czélszerűt létesíteni, ha van akarat és kitartás. Őrködjenek hát iparosaink is az új törvény végrehajtásánál, vegyenek abban tevékeny részt, érvényesítsék amennyiben még lehet, érdekeiket és törekvéseiket. Akkor aztán még lehet remélni, hogy talán az uj törvény keretében is sikerülni fog legalább előkésziteni a magyar iparnak egy szebb jövőt ! Ciceró. 47. ELLENZÉK TÁRCZÁJA. 1884. auguszum 2. Egy szoknyás vipera. — Muszka történet. — Worloff herczeg abban a kiváló bolond szerencsében részesült, hogy az egyik zsugori nagybátyja egy kerek tuczat milliót hagyott reá, ami ékszerekből, készpénzből, földekből és parasztokból állt. Az érdemes herczeg már okosabb volt nagybátyjánál, mert azt a tuczat milliót semmiféle unokaöcsre sem hagyta. El költőik mind az utolsó garasig. Ebbe a mulatságba persze több év beekerült, amik kamat fejében az érdemes -rezeg göndör fürtéit is magukkal vitték, és emlékbe néhány erős redőt festettek hörögi ábrázatjára. Mittr Worloff herczeg minden értékétárverezték s ő ékszer, készpénz, föld és paraszt nélkül maradt, alig tudott kopasz tfjáre egy tisztességes parókát keríteni. Pedig hát erre nagy szüksége volt. A megkopasztott ur ugyanis a hopponmaradás teljes tudatában arra a bölcs gondolatra jutott, hogy valami átkozott ma,# ridegü2 a garszon élet s hogy még átázottabbul kellemetlen egy hűséges, gyön Séd és szerető feleség nélkül. Igen természetes dolog volt az, hogy : Jrntl herczeg csakis olyan feleségre gon-s , a kinek olyan zsugori és elhalálozott gondolkozni s olyan férfikkal ismerkedett meg, akiknek még nem olt szükségük parókára, akik valóban lihetek volna egy egészséges, forró vérükk mellé — férjnek. Vagyis meglehetősn tisztázódott a számla a házas felek köz. Ez a dolog igy met néhány évig. Ennek a néhány ének a végével a herczeg egyszerre magát tért. Régi bűnét meggyónta, megbánta és erős fogadást tett, hogy ezután családias étet él. Hogy udvarias a felesége iránt ,kiséri karöltve és naphosszant czwikipuszik vele. Mégis cselekedte. A herczegné persz nagyot nézett, de nem tetszett neki a dog. Jól tudta, őh jól tudta, hogy mily igen svés ez és a herczeg is érezte, hogy az a folyadt ajk adta czwikipuszi kevés. Folytatt hát a kényelmü életet tovább, kevéssé eiplezve, úgy, hogy a herczeg okuláré nélkül tudatára jött a valónak. A helyett azonban hogy belátta volna az ő értéktelenségét s a, hogy az asszony majdnem utalva van idveseire, lármát csapott. Jeleneteket csinált feleségével, meggyilkolással fenyegette aszszonykája jó barátait. Egy szóval, egy coba férjhez illően viselte magát. A herczegné — hössége tudatában — eleintén megadta már és félrehúzódott a világtól. A franczia hivatalos lap tegnapelőtti száma közli a válási törvényt. A törvény, mely 1884. júl. 27-től kelt, a következő főbb határozatokat tartalmazza. Az 1816. május 8 -i törvény érvényen kívül van helyezve. A Code civilnek hatályon kivül helyezett rendelkezései érvényre emeltetnek, kivéve azokat, melyek a kölcsönös megegyezés szerinti elválásra vonatkoznak és a jelen törvényben foglalt módosításokkal. A nő a válást kérheti férjének házasságtörése folytán. Az egyik házasfélnek becstelenítő bűntett miatti elítéltetése jogot ad a másik félnek a válásra. Ha a válást kérő fél által oly körülmények hozatnak fel, melyek az államügyész által hivatalból üldözendők, a válási per függőben marad a bünfenyitő per befejeztéig. Azután ez ismét megkezdhető a nélkül, hogy a bünfenyitő per— Ha mégis el akar menni és felöltözött, majd hivasson ide. — Elhivatom. A herczeg eltávozott. Erre a szép asszony következetesen szavaihoz felöltözött, s a mint megnézte magát a tükörben, úgy találta, és ebben teljes igaza volt, hogy elragadóan néz ki s hogy az, a ki ott várja őt, meg lesz hódítva teljesen. Azután a herczeget hivatta, a ki sietve lépett be. A mikor meglátta a herczegnőt, nyakán újra az a különös mosoly jelent meg, így kérdé: — Csakugyan elmegy ? — El. — Nem hallgat kérésemre, hogy maradjon honn? — Nem. A herczeg e hidegen és határozottan kiejtett válaszra meghajtotta magát. És kérdé: — Megengedi, hogy elkísérjem? — Jöjjön. — Szolgálatára asszonyom. Kérem, várjon addig, mig én is bábiasan öltözöm. — Várok. A herczeg ezzel, gyöngéd kézcsók után, eltávozott; az asszony pedig folyton nézve magát a tükörben, várakozott. A férj azonban csak nem jött. Utána küldte hát a komornál, hogy siettesse. Politikai hírek. — Kemény Gábor a szervező. A közlekedési miniszternek tudvalevőleg nagy passziója a szervezés. Ha kell, ha nem, ő mindig szervez. Az az ő eszménye, hogy mindig szabályokat adjon, utasításokat dolgoztasson ki, testületeket alakítson. Tudvalevő, hogy az államvasutak igazgatótanácsát is feloszlatta, csak azért, hogy helyébe egy új testületet szervezzen: az u. n. közlekedési tanácsot. Közlekedési tanács, milyen jól veszi ez ki magát már csak mint czim is! Hogy aztán ezzel a sok szervezéssel, ezekkel az átalakításokkal mit nyer a közlekedési ügy, annak csak Kemény Gábor báró a megmondhatója. Az új országháznak és az építési irodának terveit hatósági jóváhagyás, illetve építési engedély megadása végett a belügyminiszter leküldte a fővárosi tanácshoz. Miután az építkezés már a folyó építési évadban meg fog kezdetni, és e czélra több fontos előmunkálat foganatosítása, nevezetesen az országház czéljaira kijelölt telek szabályozása, a magánterületek kisajátítása, a vízvezeték áthelyezése, a szabályozandó alkotmány-utca tengelyének kitűzése, a rakpart vonalának meghatározása, végre a niveau-pontok megállapítása okvetlenül szükséges, a miniszterelnök egyúttal felhívta a fővárost, hogy ez előmunkálatok gyors foganathyitása iránt intézkedjék. A honvédaltisztek Zomborban önképzőkör forma egyletet alapítottak még a múlt évben. Az egyletnek, mely először is könyveket szerzett s ma már 11 hírlapot járat, sok honvédtiszt is tagja Az egylet tagjai pénztárt is alakítottak maguk között, mely takarékpénztárul szolgál. A zombori honvéd tisztikar legnagyobb része ezen anyagi és szellemi tőkegyűjtésre alakult egyletnek alapító vagy pártoló tagja. A takarékegylet az anyagi eredményen kívül megbecsülhetetlen erkölci hasznot is hajt: meghonosítja a takarékosági hajlamot és sok ballépéstől visszatart, és ezek egyike sem felesleges dolog. Méta e szellemi és anyagi érdekeket ápoló keregylet létesült a zombori altisztek közöt, sohasem hallani róluk, hogy korcsmákba dőzsölnének vagy a kártyaasztalnál szerezzenek negatív vagyont. Oroszországbban a hivatalos jelentések szerint, jelenleg teljes „nyugalom“ van, sőt a varsói nihilista merénylet tervét és az elfogatásokat is meg akarnák cáfolni. Hogy mit kelljen tartani az orosz hivatalos jelentések nyugalmáról, igen éles világban tünteti fel a bécsi „Pol. Corr.“ félhivatalos kőnyomatú ügynökségnek egy szentpétervári tudósítása, mely igen furcsa színnel festi a belügyi nyugalmas állapotokat, állítva, hogy épen huszonnégy forradalmi párt létezik Oroszországban. Pétervárra a rendőrséghez távirati jelentés érkezett Londonból, hogy Koppenhágában az orosz cár ellen, ki augusztusban vagy septemberben ott fog tartózkodni, a nihilisták és anarchisták egy merényletet terveztek. E czélból Koppenhágában a múlt hó végén nagy gyűlést akartak tartani, mit a rendőrség meggátolt. Az ipartörvény. Az új ipartörvény tudvalevőleg folyó év október 1-én lép életbe. A közgazdasági miniszter már megkezdette a törvény végrehajtására és életbeléptetésére vonatkozó előleges intézkedéseket. Tegnap közöltük, hogy az iparkamarák micsoda iparokat ajánlottak a miniszternek, hogy azokat a törvény alapján olyan iparoknak nyilvánítsa, melyeket csak előleges képesítettség igazolása után lehet folytatni. Ma ismét egy rendeletét olvassuk a Földmivelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi miniszternek. E rendelet tegnap érkezett le Kolozsvár városához és minden törvényhatóságnak megküldötte azt a miniszter. E rendelet az úgynevezett iparhatósági megbízottak megválasztására vonatkozik. Az uj ipartörvény (1884. évi XVI. t.cz.) 167. §-a értelmében ugyanis az első fokú iparhatóságot működésében iparhatósági megbízottak támogatják, kiket ezen törvény 172. §-ának rendelete szerint az első fokú iparhatóság területén lakó iparosok (kereskedők) évenként választanak. E választás keresztülvitele czéljából a miniszter a következőket rendeli: „ Választhatók csak azon iparosok (kereskedők), kik a megelőző évben legalább annyi III. osztályú kereseti adót fizettek, amennyi az illető választási területen e czélból, az iparhatóság meghallgatása után, általam megállapittatik, vagy pedig, kik az 1881. évi XLIV. t. sz. alapján adómentességet élveznek.“ „Tekintettel arra, hogy a törvény f. évi október hó 1-én életbe lép s ennélfogva az iparhatósági megbízottak megválasztásának f. évi szeptember hó végéig meg kell történnie, felhívom a közönséget, utasítsa mielőbb a hatósága alatt álló összes iparhatóságokat, hogy a székhelyükön lakó iparosok (kereskedők) által az 1883. évben fizetett III. osztályú kereseti adó minimuma iránt tegyenek javaslatot, amelyet az iparhatósági megbízottak választhatási képességének megállapítására nézve legczélszerűbbnek tartanak.“ Ezen javaslattételnél figyelembe veendő, hogy a megállapítandó adóminimum a választási jog túlságos megszorítása nélkül ugyan, de lehetőségig biztosításául szolgáljon annak, miszerint a megbízottak az ipa-Ám ez nem sokáig tartott. A régi dal újra felhangzott s a herczeg újra kezdhette a jeleneteket, a melyekben a herczegné azonban hangos szerepet vitt. Egy téli délután a herczegné bálba készült, vagy legalább 13 tette az előkészületeket, a midőn a férj fagyos hidegséggel állított be hozzá. — Hová akar menni ? kérdé. — fiaiba — felelt az asszony. — Miért? — Tánczolni van kedvem. — Kivel ? — Minden jó tánczossal. — Úgy ? s más oka nincs ? — Nincs. — De én azt mondom: van. — Ugyan kérem, mondja meg, hadd tudjam én is. A herczeg gúnyosan felkacagott. Azután egy levelet vett ki a zsebéből. Majd így szólt: — Ebben a levélben ön légyottot adott a bálban egy leendő kedvesnek. Nos ? Igazam van? — Igaza. — És nem is tagadja? — Persze hogy nem. —- Jól van. Hát én azt mondom, hogy nem megy a bálba. — Én meg azt mondom: elmegyek. A herczeg ajkain különös mosoly vonult el. Végül ezeket mondárosoknak (kereskedőknek) értelmesebb tagjai közül választassanak.“ »Felhívom a közönséget, hogy az ezen rendeletem értelmében szükséges intézkedéseket haladék nélkül foganatosítsa, s az iparhatóságok által teendő javaslatokat legkésőbb 1. évi augusztus hó 15-ig terjeszsze fel. Kelt Budapesten, 1884. évi julius hó 30-án.“ Egyiptom ügye. A londoni konferenczia csütörtökön rövid ülést tartott és aztán elnapolta magát a hét végéig. Ez ülésen Angliának újabban beadott javaslata felett kell vóla határozni, ami azonban elmaradt, főleg azon okból, mert Waddington kijelentette, hogy kormányától nincsen utasítása ez új javaslattal szemben elfoglalandó álláspontra nézve. Ha Waddingtonnak a hét végéig sem lesznek utasításai, akkor az angol kormány a konferenciát meghiúsultak fogja mondani és ezzel elesik az ismeretes angol-franczia előleges megegyezés is . Angliának ismét szabad keze maradna Egyiptomban. Érthetetlennek látszik, kivált Németország előtt, hogy az olasz képviselők Anglia részén vannak. Az angol újabb javaslat három évi provizóriumot ajánl olyan formán, hogy az álllamadósság kamatai fél százalékkal leszállíttassanak, a járadék tulajdonosok pedig kárpótlást kapjanak. E kárpótlás ezen javaslat értelmében kedvezőbb lenne a járadék tulajdonosokra nézve. Tudjuk, hogy Németország képviselője felvetette az eszmét, hogy Egyiptom egészségügye is a konferenczián tárgyaltassék le, ezen indítvány nem talált viszhangra, de Németország nem hagyta az első indítvány elvetése mellett az ügyet. Másodszor is felvetette az eszmét és most már a többi képviselők is pártolólag szólaltak fel, ami azonban meg sem gátolta Granville lordot, hogy hivatkozva a konferencziának programmjára, újból meghiúsítsa a diskussiót. De egy haszna mindamellett volt a másodszori bolygatásnak. Granville ugyanis ülés után tudatta a képviselőkkel terveit, melyeket az egészségügyi viszonyok óvása tekintetéből tenni szándékozik. Ezzel aztán már meg is van oldva a kérdés. A franczia válási törvény.