Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)

1885-06-03 / 126. szám

Hatátt évfolyam. SZERKESZTŐI IÍJUVA: jjHirilyatda 16. u. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK’ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva . . . 16 írt. Negyedévre ... 4 frt. ... 8 írt. j| Egy hóra helyben . 1 frt 60 kr. Egyes szám ára 5 kr. J flyik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. iju évr* fSivn • 1*54, szam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, szerda, junius 3, 1885. KIADÓ HIVATAL. Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku útján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gámond sora után 20 kr. fizetendő. Az önérzet hangja: Octavius Augusztus császár ypamol a világnak az artyrai felirat marványlapján. Hispánia téréin Dilmatiában vitott győzedelmeim utta visszavettem ala hadi jelvényei a melyeket több újrenév vesztett el. kényszeritettem a párthusokat, hogy járom római sereg zsákmányát és rászadjak vissza segalázódva jöjjenek barátságomért jönyörögni. A róni hajóhad elhajópit oly távoli okkig, hová soha római sem halon el. Parancsomra sportfogóvédelmem tett két hadsereg küldetett Arabiába s Aethiopiába. Fizettem a rómailelete szerint fejként 300 sesterauit, saját nevemben pedig 400 sestust a hadi zsáklányból ötödik comdágom alatt. Egy miközben újra 400sterciusnyi ajándékot adtam minden polgárnak, magán Lyonomból. Tizenifjékconsulságom inti tizenhét ízben tfittam ki gabomagam költsége. Midőn a tri'di hatalmat 12- ® ruházták rám, ~ 400 sesterciedtam tejenként típpek. Ezen oszlókban 200 ezer •hn részeltettem nyolczadszor ’••ttatván fel a ■hhuni hatalomkóma 320 ezer fiának adtam felint 60 dénárt ;dik consulsá alatt a zsákéból minden ka Hegedűs Sándor képviselő beszámol választókerületének a Magyar Polgár papírlapján. Öszszesen harminczhat törvény jött létre és ezek között tíznek előadója magam valók. És ezek között az állami költségvetésen kívül, hogy csak a legfontosabbakat említsem, előadtam: „az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról“ szóló törvényt ; előadtam: „a földadó nyilvántartásáról“ előadtam: „az állami vasutak forgó tőkéjéről“ előadtam: „az alföld-fiumei vasút államosításáról“ és végre előadtam : „a postatakarékpénztárak felállításáról“ szóló törvényeket. Hihetem tehát, hogy ennyire nyilvános volt működésemet tisztelt választóim mindenike minden felvilágosítás és magyarázat nélkül is megítélhetik. A főrendiház reformjára vonatkozó, nagyfontosságú vitában részt vettem. Ez alkalommal tanúságot tettem az alkalmazkodás érzékéről. Az első megszavazás alkalmával küzdöttem a haladás érdekében; a második vita alkalmával szavaztam a hátrálás érdekében. Fölemlítem ezt, hogy még könnyebb legyen a bírálat, azon felirattal, mely szerint hódolatukat kívánják nyilvánítani igazságszeretetem, erényem, jóságom és kegyességem iránt. Ettől fogva méltó„ Egészben és nagyjában mind e reformok hazánk fejlődését fogják előmozdítani, mert amije van bennök és ez a túlnyomó nagy rész, az tényleg haladásunkat fogja előmozdítani.“ (Ez is szó szerint van idézve. Az okadatolás valóban páratlan. Hogy is van ?„a reformok hazánk fejlődését fogják előmozdítani ... mondja a képviselő úr. A szegény választó kiváncsi szerénységgel teszi föl a kérdést: vájjon miért fogják e reformok hazánk fejlődését előmozdítani ? És a képviselő úr nem marad adós a felelettel. Azért — mondja — „mert ami jó van bennök, az tényleg haladásunkat fogja előmozdítani. Tehát azért fogják fejlődésünket előmozdítani, mert tényleg haladásunkat fogják előmozdítani. Ez már aztán bizonyítás !) Megszavaztam : közösügyi kiadásokra és Boszniára 35 millió 016,279 frntot ; megszavaztam Ausztriának , hogy össze ne roskadjon a teher alatt 30 millió 315,100 frt államadóssági járulékot ; megszavaztam 5.616,042 frt évi kamatot a vasúti kölcsönre, 1.237,000 frt kamatot sorsolási kölcsönre, 463,000 frt kamatot a gömöri vasúti kölcsönre, 2.281,000 frt kamatot a 30 milliós kölcsönre, 4 millió 182,000 frt kamatot az 54 milliós kölcsönre, 3 millió 333,876 frt kamatot az aranyzonámnak ezer sesterciust osztottam ki. Viadori játékot rendeztem saját nevemben számtalan ízben, ötször gyermekeim és unokáim nevében. Ez ünnepélyek alkalmával tízezer ember lépett föl a viadalokban. Kétszer magam és háromszor unokám nevében léptettem a küzdtérre athlétákat minden országból. Négyszer saját nevemben, huszonháromszor tisztviselőim nevében tartottam nyilvános játékünnepélyeket. Huszonhatszor afrikai állatviadalokat rendeztem a fórumon, circusban vagy az amphitheatrumokban, ahol is 3500 vadállat öletett meg. Részesítettem a népet egy tengeri ütközet látványában is, tavat ásatván a Tiberisen túl, a császárok ligetében ; 30 érckorró három és négyevezőjű hajós nagy számú kisebb naszád harczolt e vizi csatában; az evező legénységen kívül e hajókon 3000 ember volt. Hatodik és hetedik consulságom alatt, miután a polgárháborúkat elfojtottam, az összes polgárság rámruházta a legfőbb hatalmat. Hálából Augusztusnak neveztek, ajtómat babérral vették körül s polgári koronával ékesítették föl; a julius tanácsteremben arany paizst helyeztek el járadék kölcsönre, 23,227 fr. kamatot a 4 százalékos aranyjáradék kölcsönre, 9.341,000 frt kamatot az 5 százalékos papírjáradék kölcsönre, 800,000 frt sávban a többiek fölött állottam. Pénzben fizettem meg azon földek értékét, melyeket katonáinknak adtam vala. Az itáliai földekért 600 millió sesterciust, s azokért melyek e tartományokban feküsznek, 260 millió sesterciust fizettem. Én vagyok az első és egyedüli, ki ily módon jártam el. — — — Aveni kamatot a múlt évi deficzit-kölcsönre, 119,470 frt kamatot a vágvölgyi vasútra, 250,000 frt kamatot az ujszőnybrucki vonalra, 2.405000 frt kamatot a tiszai kölcsönre, 288,000 frtot a déli vaspályán ,k, 1.987,493 frt kamatot a függő adósságra, 9.989,300 frtot a keleti vonal kölcsönre, 11 millió 451,411 frt kamatbiztosítást a vasutakra. A „Kolozsvári Közlöny” rész néven veszi tőlünk, hogy a Hegedűs Sándor képviselői beszámolóját kissé kurtának és furcsának találjuk. Örvend, hogy a képviselő úr „szerényen munkálkodik“ és nem „frázist“ gyárt, miként az ellenzék. A „szerénység“ mértékéről felvilágosítást ad fentebbi idézetünk. Az olvasó észreveheti, hogy az Augusztus hangja és a Hegedűs hangja között nincsen lényeges különbség, sőt azt lehetne mondani, hogy: unisono. De mi ezt a hangot nem ítéljük el, mert jól ismerjük Gothe mondását: „Nur Lumpen sind bescheiden.“ Ami pedig a frázist illeti ■— no abban, hogy Hegedűs Sándor nem frázist gyárt, igaza van a K. K.-nak. »Annál több adósságot gyárt az ország nyakára. Több mint 105 millió évi kamatot fizetünk , tehát jóval többet, mint bevételünk egy harmadrésze. Egyetlen tétel sincs összes nyomorúságaink között, amelyet Hegedűs Sándor meg ne szavazott volna. Úgy hiszszük, nem ártana ennek a szegény országnak kissé több frázis, s valamivel kevesebb teher. Egyébiránt, ha a „K. K.“ meg van elégedve a beszámolás ilyen módjával s megtisztelve érzi magát a leszámolás ezen formájával és ezen tartalmával : mi nem zavar- juk nyugalmát. Elhiheti nekünk, hogy vala- amint benne nincs, úgy bennünk sincs mali- rázia — s ha kifogást tettünk e kissé „hir- télen“ beszámoló ellen, s argumentumokat vártunk a kormánypárti politika védelmére, az csak azon kollegiális óhajtásból származott, hogy a „K. K.“az indokok uj elemeivel termékenyíthesse hasábjait. Úgy véltük, hogy ez a felfrissülés nem fog neki ártani. Ellenzék tárczája 1885. Június 3. Útközben. XII. Efórum története Róma jogának, czifkójának, erkölcsi, polgári és katonai története. Meglátszottak rajta a ’istodalom eseményei, és szenvedélyei . “"“ a rejtett tengerszemen észreaz Oczeán háborgása s miként a kis gr&ban meglátszik egész nagy vidékek «szinvegyülete. ,' királyok legenda-korának fóruma '^ki építkezés nyomait viseli, midőn ^‘•olatot nem használtak s sziklatöm^■iktak egymásra. E maradványok azt ,'rj®áít teszik, mintha nem az ember ' *atyék, hanem az őstermészet vulka»‘«Piségét. A köztársaság épit^ ‘Stäzerii, miként a kornak erkölcsei, kiként a népnek akaratereje; ésjelként ama hazafiui erények, me,Jtetj maradtak az utókorra, hogy a if4 tott nemzetek által ernyedetlenül mint^,Uak. Az imperatorok, hatal-T *Íttttt az ízlés látkörét is kitero nem elégedve meg az etruszki \o latiumi anyaggal, elhozták * márványt, Görögországból a ^Betriákat, Ázsiából a megdob í nagy arányokat. Mindezt aszi(r(Hu azzal az ^őserővel, mely e sok- Abt^u^s de mindig méltóságos ka’•tji,’.fásaiban, Ízlésében és tényeiben 'híjtjji építkezési átalakulásokkal együtt *az erkölcsök is. A császárok márvány ornamentikája nemcsak a téglafalakat burkolta be, hánem elfeledteté a régi szokások egyszerűségét, a lélek őszinteségét, a szabadság élénk érzetét s a becsületnek minden puritanizmusát. A fakó erények természetes fészke helyébe a finom bűnök ragyogó palotáját emelték. Most már e három korszak, melyeket intézmények, hajlamok, kultúra és építkezés oly élesen elválasztottak, együtt hever szétszórva a romokban. A legtöbb utazó meg sem teszi a megkülönböztetéseket. Együtt látja a Castor és Pollux-oszlop maradványait a Phocas oszlopával s a Nero palota törmelékeit azon Porcia basilika törmelékeivel, melyet attikai Cato emelt. Kdaotikus érdeklődéssel hallgatja a cicerone meséjét. Íme a hentesbódé romja, hol az elkeseredett apa kést ragadott és keresztül döfte a szegény Virginiát, hogy inkább haljon meg egy gyermekgyilkos által, mint egy kéjencz patricius karjai között becsületvesztés által. Amott tartotta Trebotius hires pörbeszédeit — e szerencsés jogtudós, kit arra tartogatott a sors megtisztelő hatalma, hogy Cäsar mellett lehessen Galliában, Cicerót követhesse Ciliciába s mint élő hagyatéka a nagy forradalomnak, aggastyán korát a Livius és Virgilius társaságában élje le. Itt van a szószék maradványa, hol Antonius beszélt a Cäsar kiterített holtteste fölött. Miként a hulla viaszból s a sebek kár mi a folyadékból, úgy e vérengző komédiás beszéde is merő hazugságokból állott. De a hatás meg volt. A felbujtogatott csőcseléket a vadállati keserűség koszos szenvedélye szállotta meg. Öszszetörték a forum padjait, a boltok ajtóit, hogy rögtönzött máglyát emelhessenek a drága holttest számára. A nők ékszereiket, a veteránok, kiket nevükön szólított Hispániában és Galliában s kikkel együtt taposta Brittania ismeretlen földét, győzelmes dárdáikat és diadalokban nyert koszorúikat dobták a füstölgő máglyába, mintegy jelezni akarván, hogy az emberiség ez ékességével együtt, hadd veszszen el az ő életük ékessége is. A szerencsétlenek ! Nem sejtették, hogy a bősben zsarnok pusztult el s máglyát emelve testének, barikádot emeltek az önkényuralom részére. Cicero, Brutus, Cassius és a köztársaság többi hű bajnoka jól tudták, hogy midőn a nép odáig sülyedt, hogy halotti szertartásban, máglyafénynél dicsőítse a zsarnokot, akkor e máglyán hamuvá fog égni a római szabadság minden intézménye s az antik erkölcsök minden erénye. E máglya fénye egy vértengert világított meg, mely ellepte a fórumot, szétfolyt Itália, Görögország és Afrika mezőin, magába fullasztotta a köztársaságot, s piszkos hullámai közül kiokádta a császárság pompáját, dőzsöléseit, bűneit és fekélyeit. Szemben a helylyel, hol Antonius eljátszotta komédiás beszédét, közvetlen a Capitolium alatt, közel a Tabulariumhoz, ime a Tullianum, melyben Jugurtha hat napig küzdött az éhhalállal. Ide zárták a leigázott népek vezérférfiait. Sötét és szomorú sírboltja ez a meghódított országok szabadságának. A forrás, mely az egyik odúból most is csergedez, s mely a monda szerint az ide zárt Péter apostol fohászára fakadt a sziklából, hogy legyen mivel megkeresztelnie negyvenhét fogolytársát, sokáig sirathatta a Rómához lánczolt népek elvesztett függetlenségét. a szónok; ez volt a rómaiak rostruma. Magassága 120—130 centiméter, úgy hogy a hallgatóság feje a szónok térdével lehetett egy színvonalban. Köröskörül épületek, melyeknek oszlopcsarnoka megtörve a léghullámokat, mintegy megsokszorozta a szónok hangját. E kicsiny hely volt hosszas ideig az ismert világ központja, a közélet forrása, az események szabályozója. Azon polgárok trónusa volt ez, kiknek vagyona olykor tartományokat foglalt magában, és a kiknek cselédsége egy-egy hadsereggel ért föl. E hely volt a világbirodalom érvelésének pulsussa; itt tudja meg a hallgatóság, hogy a test egészséges e vagy beteg? Magában foglalta e hely Páris Conventjét, mely határozott, Jakobinus klubját, mely Ítélt és Városházát mely kivégzett. Egy vulkán volt, mely mindennap szórta a nagy elvek, nagy szenvedélyek, a dicsőítések, vádak, fölmentések és rágalmak tüzes lávakövét. A mi a hajósnak az árboczkosár, a városoknak a tűzjelző torony, a csillagásznak az observatórium , az volt a római népnek a forum. A háború esélyeinek, a tartományok nyugalmának, a vezérférfiak hazafiságának és tehetségének ez volt a fokmérője. Akit itt fölemeltek, az előtt meg volt nyitva a dicsőség útja ; akit vádoltak, az, ha sikerrel nem védhette magát, elveszett. Az anya ide küldte fiát hogy korán felébredjen benne a vágy e világhírű domb izgalmai után, s a tanuló ifjú midőn már hátul hagyta a pubertás éveit, ide jött hallgatni a mestereket s lelkét edzeni azon fordulatokhoz, riposztokhoz és az indulatok vezetéséhez, melyekben legkönyebben kicsirázik a szónoki sikerek magva. Politikai hír. Bedekovich Kálmán horvát miniszter a „P. N.“ értesülése szerint, egészségi okokból le akar mondani. Két miniszter lemondása. Ily czím alatt „Pesti Hírlap“ ból átvett czikkben, mint olvasóink emlékezni fognak, Móricz Pál neve is kapcsolatba hozatott. Móricz Pál ennek következtében egy nyilatkozatot ad ki több fővárosi hírlapban, melyben a szóbanforgó ügyet egészen más színben tünteti fel, bárha a dolog lényege t.i. két miniszter nézeteltérése, e nyilatkozat alapján még inkábbb szembeötlővé válik. Móricz Pál nyilatkozata következő: A „P. H.“ személyemre vonatkozó téves közleményt hoz, mely szerint én a nagyváradmihályfalvi vasútvonal kiépítésével összefüggőleg 60 ezer forintot vettem volna föl a közlekedésügyi minisztériumtól s ugyancsak 60 ezer forintot a kereskedelmi minisztériumtól egy és ugyanazon czím alatt, vagyis, hogy nekem 50 ezer írttal több lett volna kiutalványozva, mint amennyi járt. Eltekintve attól, hogy ily szuppositiót tisztességes emberről feltenni sem illő, téves a közlemény : 1-ször mert én nem vagyok országos képviselő, s mint ilyen soha, semmiféle koncesszióért nem folyamodtam. Téves 2-szor, mer a bihari vasutak még eddig nem koncesszionáltattak, s ha koncesszionáltattak volna is, csak az építés elhaladásához képest szoktak az állammi szubvenciók utalványoztatni. Én tehát ilyenekre sem egy helyről, sem más helyről soha fel nem vettem, de kiutalványozásukért eddig az ideig nem is folyamodtam. Téves 3-ot azért, mert a bihari vasutak építésénél a sínek súlyának minimuma nem mint rendesen vicinális vasutaknál 18, hanem 23 és fél kilóban állapíttatott meg, mi minden méternél 11 kilo sintöbbletet igényel , és az indóházak hossza 300 méter helyett 500 méterre követeltetett kiépíttetni mindazon mellékkellékekkel, melyek a katonai komplet vonalak befogadására és gyors továbbítására képesítik a vasutakat._Csakis ezen több kiadást pótolja az állam s a bihari viczinalis vasutakhoz, mint ilyenekhez egy filléres sem járul. A bihari vasutakon kívül terveltetik általam egy 31 és fél kilométer hosszú hegyi viczinalis vasat, melynek építési összes költsége névlegesen 690,000 írtban állapíttatott meg a minisztertanácsban, de még ez sincs máig sem koncesszionálva. Ezen vasút az észak-keleti vasút taraczközi állomásától megy a kincstár cirka 3000 holdas körtvélyesi erdeje alatt Kökényesen, Nereszniczén, Podplesán keresztül Tresel-patakig, hol a kincstár néhol potior, Széles Lonkán és Tréselben magában egy ötöd részes, a Tarac völgyén Tereselen felül Dombótól kezdve Királymező, német- és orosz mokrai határokon keresztül egész Gallicziáig minden birtok a magyar kincstáré. Eltekintve a vasút mentén és a vasút végén belül fekvő kincstári birtokoktól, magában Tereseiben a kincstár egy ötödrészes lévén, én kértem, hogy a megálapítandó részvénytőkéhez egy ötödrészszel járuljon. Azonban 50.000 írttal, vagyis nem egészen egy tizenharmad részszel lett a minisztertanács által a hozzájárulás megállapítva. Az idei költségvetésbe a kereskedelmi miniszter, indokolása folytán a teresesi, várad-belényesi, maros-ludasi helyi érdekű vasutakra felvétetett előlegesen 100 ezer frt, és minden megjegyzés nélkül e tételek megszavaztattak. Szápáry gr. azon nézetét fejezte ki, hogy ezen vasút erdőbirtokokat érintvén, az erdőkincstár tartozik a hozzájárulást viselni. Széchenyi úr. azon nézetben volt, hogy meglévén az országgyűlés által szavazva, a budgetet terheli. Hogy ezen jelentéktelen kérdésből miniszterválság fejlődött volna ki, arról semmiféle tudomással nem bírok, de ezen alkalommal egyszer mindenkorra kijelentem, hogy én a vicinális vasutaknál ott, ahol a magyar kincstár birtokos, annak birtokaránylag való hozzájárulását elengedhetetlen és a törvény által a kincstárra rótt kötelességnek tartom, így tehát nincsen személyes kegy nincs protekció, melyet én személyileg nemcsak nem keresek, de el sem fogadok.“ A két miniszter tehát kik közt összeszólalkozás fordulhatott elő Széchenyi és Szapáry grófok voltak. Mi már akkor is a czikket közölve megjegyeztük, hogy az abban foglalt tényekért a felelősséget egyedül Nem messze innen emelkedett a Faustina temploma. Ez a Faustina derék hölgy volt ; egy igen előkelő és elegáns dáma, ki miután férje Afrikába evezett Cleopatrának, e királyi demimondenak egy csókjáért, itthon megunva az özvegység szabadalmait, a tabernák kirakatainak szemlélését, a korzó híreinek hallgatását, Tivoli ligeteinek árnyas csendjét és a czirkuszjátékok izgalmait, és anyjává lett a modern világ nőegyleteinek, s menházat épített árvaleányok számára. A férj, kit nem gyötört féltékenységével, haza érkezve, hálából templomot emelt jótékony neje tiszteletére. De a mi az érdeklődés legfőbb tárgya, a római forrumon, a szószék igen siralmas állapotban maradt reánk. Részei elporlódtak vagy széthordattak. Közel a commitiumhoz, háttal a Severus ívnek, szembe a Palatínussal oly helyre volt a szószék állítva, hogy a beszéd a curiában ülésező tanácshoz ép úgy eljusson, mint a fórum hallgatóságához. Azon óriási márványlapról, melyet itt nem régen kiástak, elég biztonsággal következtethető, hogy a szószék csak egy emelvényszerű hely volt, a keresztény kathedrák kehelyalakja nélkül. Nem szenved kétséget, hogy az említett márványlap, mely- nek oldalába az áldozások főjelvényei, a fölpántlikázott ökör, disznó és kos vannak vésve, a szószék egyik főtagozatát képezte, mert szélein ott díszelegnek a Duilius-féle hajóorrok (rostra) faragványai. Az ásatások műértő vezetője e lapot élére állíttatta, úgy a miként az a történelmi kombinácziók szerint eredetileg elhelyezve lehetett. Ha már most, négyszögben ehez gondolunk még három lapot, egy nagy márvány ládát nyerünk. E láda tetejére állott Magyar kulturegylet. Mi a teendő ? Zeyk József a kulturmozgalom lelkes támogatója levelet intézett Haller Károlyhoz, melyből közöljük a következőket: Felméri Lajos egyetemi tanár úr az Erdélyrészi Közművelődési Egylet alakuló közgyűlésén elmondott, nagy tanulmányt, meleg hazafias érzést tanúsító szép beszédéből kiindulva, igaz óriási mulasztást követett el az erdélyrészi magyar társadalom, a nemzetiség megőrzés és a közművelődés fejlesztés terén. De ime, látjuk az anyagi és közjogi elmerülésből kivergődött erdélyrészi magyar intelligenczia a hazafiak első lelkes felszólítására, mint egy ember készül felállani. Mindannyiunknak melegen érzett szükségévé vált, miután megváltunk a 48 előtti aristokratikus intézmények nemzetiségbiztosító hatalma iránti bizalomtól, az új kor igényeinek megfelelő, új eszközökkel teljesíteni kötelességünket, neki fogni a munkához. A mulasztásokat keresni nem kell, szemébe tárulnak a figyelmes szemlélőnek azok mindenütt falun és városon. Felméri Lajos egyetemi tanár úr legkevésbbé se túlozta elkeseredetten ecsetelt képét, a falusi kis- és középbirtok elmagyartalanulásának, igen helyesen, főleg a vegyesen lakott községekben, ahol elszigetelve laknak oktatás hiányában kereste okát, a magyar kisbirtokos földműves népnek munkásságban, takarékosságban, élelmességben és nemzetiségi önérzetben hanyatlását; a mulasztás jóvátétele, nézetem szerint, legsürgősebb teendője az Erdélyrészi Közművelődési Egylet munkásságának. Minden társadalom alapja a nép, ezt kell első helyen megmenteni. Nem kívánom feszegetni azon kérdést, hol, kik követték el a mulasztást, felekezetek, tanfelügyelőség vagy egyesek-é? A teendő, nézetem szerint, most az lesz, mindezen tényezőknek, a mulasztás jóvátételére erélyes összeműködését, mindenüvé beható rábeszélés útján, megteremteni. Ne áltassuk azonban magunkat : ezen tényezők anyagi segély nélkül nem lesznek képesek megfelelni a legjobb igyekezet mellett sem a czélnak, tehát az Erdélyrészi Közművelődési Egyletnek kötelessége lesz, ezen anyagi segély előteremtése is. Tovább megyek, a népnevelés fokozásával nem elég az olvasás. írás, elemi ismeretek, erkölcsösség és nemzeti önérzet fejlesztésére szorítkozni; egész eréllyel arra is kell hatni az egyesületnek, hogy a miép minél előbb öntudatára ébredjen annak, miszerint a tudás, a jóllét ezen különben hatásos eszköze, mit sem képes teremteni, ha nem párosul szorgalom, józan élet, takarékosság és élelmességgel. Ezen tulajdonok terjesztésére, ösztönzésére megint az egyesület hathat a lelkészi és néptanítói karra, szellemileg buzdítva őket, és talán az eredményt felmutatók kitüntetését, jutalmazását eszközölve. Azonban törekednünk kellene addig is, míg a szellemi fölény teljesen biztosítható lesz, a kisbirtokú nép kezében levő földet megmenteni. E részben azonban óvakodni kell a túlvérmes reményű alakításoktól, ki igen sokat markol, keveset tarthat meg. Az óra „Pesti Hirlap”-ra hárítjuk, amelynek értesülése amint kitűnik bizonyos tekintetben téves volt.