Ellenzék, 1921. november (42. évfolyam, 241-264. szám)

1921-11-26 / 262. szám

rendszeresen lefolyta­tott becsület­bírósági eljárásra lett volna szük­ség. Rangjukról sem mondottak le. Ha a kétezer tiszt bármelyikét megkérdezik erre nézve, tagadó választ fognak kapni. Hiszen éle­rek értelme sem lett volna. Annál csodálatosabb a hadügy­minisztérium rendelete, miután köz­tudomású dolog, hogy a volt osztrák-magyar hadsereg nemcsak középeurópai viszonylatban, hanem a nagy nyugati militarista államok katonai szervezetéhez viszonyítva is a legfegyelmezettebb és legjobb kiképzésű tisztet nevelte. Nem té­telezhetjük fel, hogy a román had­­sereg nem­ reflektál egy képzett és intelligens tisztikarra. Vitán felül áll, hogy a volt osztrák-magyar hadseregből átminősített tisztek a román hadseregben is a legkép­zettebb tisztek­­sorában szerepel­­nek. Épen azért, úgy a hadsereg ér­dekeiben, mint a 2000 embert in­­dol­ata­lanul ért sérelem miatt ha­ladéktalanul szükséges lenne a rendelet megváltoztatása iránt in­terveniálni a hadügyminisztérium­nál. Természetes, hogy erre ma­guk a katonai hatóságok lennének a legilletékesebbek, amelyeknek teljes mértékben át kellene éreznie bajtársakat ért sérelem óriási sú­lyát. A bajtársi együttérzés szülte noblesse oblise az ok nélküli bajba jutott bajtársakkal szemben még a tábornoki rangfokozatban sem szű­nik meg. Ezt bizonyítja, hogy ér­tesülésünk szerint Petala tábornok maga vette kezébe a rangjától alap­­nélkü­l megfosztott 2000 liszt ügyét. «««♦» *++****++ 30 m­!i­!6 éhező Oros­zországban Riga, nov. 25. Egy itteni lan közli egy ismert orosz szocialistá­nak rigai barátjához intézett leve­let, melyben többek között a kö­vetkezőket írja: Az oroszországi helyzet remem­­télén. Nemsokára beteljesedik az egész orosz nép végzete. Az éhe­zők száma több 30 milliónál, itt A pagianáty Irtd: Lovászy Károly Utánnyomás ti’és ’a rendőrségre beállított egy úr.­­Tól öltözött, idősebb úriember volt. — Panaszt teszek — mondotta —­­egy rejtélyes, szinte megfoghatat­lan lopási ügyben. Három eszten­deje egy láthatatlan, titokzatos k­éz pénzt rabol tőlem. A’ lopás az éj­szakai, és­zy hajnali órákban tör­ténhetik. Három év óta, alig múlt el nap, kivéve a téli hónapokéi,, hogy a pénztárcámból el ne tűnjék egy bankjegy. Hol egy ötvenkoro­­nást, hol egy húszkoronást, hol egy százkoronás bankót lopnak el a pénztárcámból. A három eddig több, mint harmincezer korona. — Miért nem­ tett eddig jelentést­? — Mert nem volt kire gyanakod- Íróffi­. — Biztosan­ a házbeliek. A cse­lédség vagy valami közeli rokon, barát, ismerős . . . — Óh nem! Teljesen kizárt dolog. Agglegény vagyok. Zárkózott éle­tet élek a garzon lakásomban. Este járok haza. A lakásom ajtaját be­zárom, bereteszelem. Duplaajtós a bejárat. Mindkét ajtó zárva van. Kulccsal és retesszel. Másodemeleti ablakaim rácsosak. Nem mászhat­ be rajtuk senki. Évek óta senki sem jár a lakásomra öreg inaso­mon kívül, aki délután jár takarí­tani. Ő nem lophat a pénzemből. Csak egy láthatatlan, szejtelmes kéz. A panaszt jegyzőkönyvbe vették és még aznap este kiküldtek egy detektívet. A lakás bejárata a lépcsőházból nyílt. Más nem is la­kott a keskeny, kétemeletes h­áz­ második emeletén. Az öreg úr megszámolta a pénzt. A detektív utánaszámolta. Az öreg úr a pénz­tárcáját az éjjeli szekrény tetejére helyezte, úgy,­­amint máskor is szokta. Az ajtókat lezárta és lefe­küdt. A detektív az ajtó elé ült és reg­gelig ott őrködött a bejárat előtt! Reggel fél hét tájban az öreg úr rémült accal nyitott ajtót és riad­tan jelentette a detektívnek. hoary hiábavaló volt minden őrködés, a pénztárcából ismét hiányzott száz korona. Valaki hozzányúlhatott, mert a tárca szét volt nyitva és így feküdt az éjjeli szekrényen, amikor felébredt. A detektív megállapította, hogy az ajtón nem­­mehetett be senki. Az ablakon szintén nem, mert a rá­csok miatt nem lehetett. Benyúlni is képtelenség volt az ablakon, mert az ágy és az éjjeli szekrény öt mé­terre volt az ablaktól, öt­méteres karja és bátorsága az utca felől létrán felmászni, vájjon kinek le­hetett! A padlót, a tapétát, a szekrények hátulját, a tükröt, mindent m­egko­­­pogtatott és megmozgatott a de­tektív,­­hogy nincs-e valam­i titkos ajtó, vagy nyílás. Semmi nyom. Második nap megjelölték a pénzt Minden egyes bankjegyet titkos jellel láttak el. Harmadnap rp°"n'1 egy ezres hiányzott a pénztárcából. A rendőrséget egész lázba hozta a különös eset. A környéket hivata­los közegek járták be, az üzletek tu­lajdonosait figyelmeztették, ha a jelzett bankjegy valamelyikével je­lentkeznék valaki, bárki legyen is az illető, azonnal fogják le és ad­ják át a legközelebbi rendőrőr­­szemnek.­­ A jelzett bankjegyekből minden­­­ nap eltűnt egy a pénztárcából s már-már reménytelennek látszott s minden nyomozás, amikor a tizedik­­ napon váratlanul esemény történt. Egyik környékbeli mészárszékben húst vásárolt egy özvegyasszony,­­ aki a rendőrség által körülirt, jel­zett bankóval akart fizetni. Az öz­vegyasszonyt bekísérték a kapi­tányságra, ahol fantasztikus mesét adott elő a pénz eredetéről.­­ A szegény özvegyasszony elmon­dotta, hogy három év óta különös szerencse érte. Ismeretlen jóltevők az éjjeli szekrényére titokban pénzt csempésztek majd mindennap. —­ Szent Antal műveit velem cso-­­­dát, — magyarázta a rendőrtiszt­­viselőnek és a köréje 'sereglett de­­tektiveknek — mert ő hozzá szok­tam imádkozni, hogy segítsen­ raj­tam és tegyen pénzt továbbra is a „n­uchtkasztlimra". Ezt a mesét persze nem hitték el. A rendőrség mindenben hisz, csak a csodákban­ nem. Ezért az Özvegy­­asszonyt egyelőre fogvatartották. Egy detektív ellenben­ elment a la­kására és egy napig figyelt. Nappal nem történt semmi különösebb ese­­m­ény. Az éjszaka is csendesen múlt el. Hajnaltájbait azonban hirtelen olyasvalami történt, ami a tapasz­talt detektívnek is minden hajaszá­ Mát felborzolta.­­ A szoba sarkában egy állványon­­ megmozdult a papagály, amelyre a­­ detektív eddig ügyet sem vetett. A papagály­ kirebbent az ablakon és átrepült a szemközti kétemeletes ház egyik másodemeleti ablakához, ahol az öreg agglegény lakott. A­ papagály eltűnt a rácsos ablakban s kisvártatva visszaröppent s a der­tektiv legnagyobb meglepetésére egy százkoronás bankjegyet hozott a csőrében és letette a pénzt az öz­vegyasszony ágya mellett lévő éjjeli szekrény tetejére. A rejtély további része gyors tempóban világosodott meg. Az özvegyi asszony a papagályt egy kó­bor cigányasszonytól vette, aki pla­nétákat huzatott a papagállyal. A papagály úgy megszokta a planéta­­húzást, hogy nem tudott ellenni nélküle, így történt, hogy egyszeri kiröppenve az ablakon, a szemközti házban megpillantotta az aggle­gényt, aki #­. pénztárcájába banlye­­ket rakott. Az okos papagály abban a hiszemben, hogy a pénztárcában­ planéták vannak, átjárt „planétát­ húzni“ és egy-egy bankóval térti vissza. A szegény özvegyasszony ilyen­ különös véletlen folytán jutott vá­ratlan keresethez, az agglegénytől pedig ilyen különös véletlen foly­tán fonták a pénzét három éven ke­resztül. Sem az egyik, sem a másik s­em­ tudta, hogy honnan a pénz, vagy feli viszi el. Ez volt az első bűnügy Budapes­ten, — mondta nekem egy öreg de­tektív — amely teljesen kinyomoz­­tatott, az összes bizonyítékok besze­reztettek és — mégsem lehetett sen­kit megbüntetni. ---* már a filantropikus segítség sem sokat tasznál. Mihelyt az éhség bejut a városokba, mindennek vécé. Az intelligenciának ama csekély rétege, amely eddig még meg tu­dott menekülni a rendkiváli bi­zottság golyóitól, feltétlenül el­pusztul. A napokban megölték a börtön­ben Tichvinszky professzort, mi­előtt a bíróság ítélkezett volna fel­­­ette. Nem tudta őt megmenteni Gorkij, akihez régi barátság fűzi, sem pedig Lenin aki hosszú évek óta ismeri. Ima Lenin egy mondása a leg­­utóbbi napokról: Ha tudtam volna, hogy az orosz nép ilyen, nem tet­tem volna meg kísérletemet év elejétől fogva együttműködtem volna az intelligenciával. Most már majdnem késő. (R­­.) &v@r@$cu menteni igyekszik kormányát ismét tárgyal a j­araszt-párttal. — Biztosra veszik a megegyezést. — A paraszt-párt visszatér a parla­mentbe. — A mandátumok­­megsemmítisitése után az ellenzék távol marad a választásoktól Kolozsvár, nov. 25. Saját híd.) A belpolitikai válság változatlanul tovább tart s a sűrűn egymást kö­vető királyi audieheiák sem tudtak addig de semmi eredményt sem fel­mutatni. Szerdán este Goldis volt kihallgatáson Ferdinánd királynál, aki utána még Bratisma fogadta. A kihallgatásokról mi sem szivárgott ki a nyilvánosság számára. A pa­raszt­párt lapja, az „Aurora" meg­ütközéssel konstatálja, hogy a most folyó királyi kihall­gatáson során a paraszt­­párt egyetlen tagját sem hívták meg, hogy véleményét a mai helyzetről tolmácsolja a Felségnek. Csütörtökön fejhallgatáson jelent meg Averescu tábornok is, hogy előterjessze a minisztertanács által jóváhagyott trónbeszédet. A kormánypártot a parlamenti ti­stségek betöltése foglal­koz­tatja. Szombaton 26-án értekezletet tar­tanak a szenátus üléstermében. Az értekezleten megejtik a jelöléseket a kamara és szenátus tisztségeire. A kormány, azt kívánja a több­ségtől, hogy Coanda tábornokot szenátuselnökké és Duiliu Zamfi­­rescut kamarai elnökké újra vá­lasszák meg. Az alek­to­rök, kresz­torok és jegyzők személyének megválasztását teljesen a kormány­pártra bízzák. Az értekezleten Ave­­rescu miniszterelnök részletes ex­pozét fog­ tartani a politikai hely­zetről. A parlamenti ülésszak megnyíl­tával aktuálissá válik az a kérdés, mi történik a távolmaradó képviselők mandátumaival. Amennyiben a kormány alkalmaz­tatni fogja a házszabályokat, a mandátumokat megüresedetteknek fogják­ nyilvánítani, s az elrende­­lendő részleges választások ered­ménye fogja eldönteni a kormány sorsát. Ellenzéki kö­rkkel az a nézet, hogy a mandátumok megsemmi­sítése esetén az ellenzék­nek következetesnek kell­­­­maradnia és nem szabad résztvennie az időközi vá­lasztásokon sem. A parasztpárt mindaddig azt hangsúlyozta, hogy minden meg­egyezése a kormánnyal kizárt do­log és nem térnek vissza a par­lamentbe. Most erre alaposan rá­cáfol az a legújabb jelentés, hogy minden eddigi cáfolat dacéra a parasztpártnak a kor­mánnyal folytatott tárgya­lásai kedvezően haladnak és majdnem biztosan siker­rel végződnek. A tárgyalások valószínűleg ma vépet is érnek és alá is írják a m­gegyezést, melynek a paraszt­­párt , észrröl kivárd feltételei, demokatikus választórefor­m, új választások semleges kormány ve­zetése alatt­i megfelelő alk­ot­­mányreform. A megegyezés aláírása után a parasztpárt visszatér a parlamentbe. Titu­lescu mai táviratai megerős­ítik a­z­írt, hogy missziója siker­re járt A pénzügyminiszterben: bukaresti lapok jelentése szerint sikerült Pátléban két pénzügyi tervet nyélbe­ütni, amelyek hivatva vannak pilla­natnyilag javítani a pénzügyi vál­ságon. Az első egy 150 millió francia frankos kölcsön nyújtása volna kapcsolatban az erdélyi aranyterm­elés lekötésével. A má­sodik egy egyezség kötése a pá­­risi bankokkal a Románia által kibocsátott kincstári bonok kon­szolidálása céljából. Az egyezség szerint kölcsönt bocsátanának ki, amelyet a francia bankok garan­tálnának és a kölcsön segítségével vonnák ki a forgalomból a kincs­tári bonokat. rmms&F £íit!-íz?$5 Washingtont Pária, november 25. Politikai körük véleménye szerint Briand beszéde után a szárazföldi lesze­relés kérdése elintézettnek tekint­hető. Az öt nagyhatalom képvi­selőiből álló bizottság, amely elé a leszerelés megbukott ügyét utal­ták, elhatározta, hogy a leszerelés helyett a jövendő háborúk szabá­lyait fogja megállapítani. Három albizottságot küld ki. Az első bizottság a hadirepülészet külön­böző kérdésével, a második a gázok és gázbombák használatá­nak ügyével, a harmadik a háború folyamán alkalmazott más népjog­ellenes eszközökkel fog foglal­kozni.

Next