Ellenzék, 1922. június (43. évfolyam, 121-143. szám)
1922-06-24 / 139. szám
1922. junius 24, szombat Ara Cluj-Kolozsvár, 43. év, 139. szám F flf W WVlkffW WWIT MAJ3jÍjN£baíMF FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP | SZERKESZTŐSÉG: | AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: EGYES SZÁM ÁRA; | KIADÓHIVATAL: STÁTUS-PALOTA 13 Romániában: Havonta 25, negyedévre 70,félévre 130, fj : lej, Bukarestben 150 le), Magyarországon 5 STÁTUS-PALOTA y évre 240 lej. Negyedévre: Magyarország 350 K, g Korona. Csehszlovákiában Cfc, S H. S. 1 dinár, 8 Telető:? 9. Csehszlovákia 70 Ck, S. H. S. 70 dinár, Ausztria fi Ausztriában 150 pk, Németországban 3 márka. Olasz- fi Teleton 109. Hirdetések díjszabás szerint ife on over toprolifie A parlement kétnapos ülésszaka, amelynek egyetlen feladata az volt, hogy a pénzügyminiszter állal Párisban lekötött konvertálási ügyletet ratifikálja, befejeződött. A pénzügyminiszter kijelentéseit, amellyel a parlament elé terjesztett törvényjavaslatot kísérte, a parlament két háza, amelyben a kisebbségek képviselőjén kívül egyetlen ellenzéki képviselő sem vett részt, egyhangú helyesléssel fogadta. Csak a bukaresti ellenzéki sajtó egy része mutatott rá arra, hogy az a módszer, amellyel a pénzügyminiszter Románia 1400 milliót kitevő függő adósságát konszolidálni akarja nemcsak, hogy nem olyan előnyös, mint az a pénzügyminiszteri expozéból látszik, hanem szakemberek megállapítása szerint egyenesen hátrányos. Csekély fáradtsággal sokkal előnyösebb feltételeket lehetett volna elérni, ha a pénzügyminiszter nem téveszti el szem elől, hogy a román kincstári jegyek a párisi piacon tulajdonképpen nem is a komoly nagytőke, hanem a spekuláció kezén vannak s hogy azok tulajdonosai soknál kevésbbé előnyös fejezeteket is szívesen fogadtak volna. A pénzügyminiszter kijelentései szerint, amelyek tényleg pontos adatokon alapszanak, 1400 millió értékű kincstári jegy volt és van ma is forgalomban a nyugati pénzpiacokon. A"kincstári jegyeket, amelyek után a román állam nem fizetett rendesen kamatokat s amelyeket beváltás helyett állandóan meghosszabbítottak, a külföldi spekuláció azért vásárolta, hogy adandó alkalommal egyenesen rászorítsa a román kormányt arra, hogy a kincstári jegyeket előnyös áron váltsa be. Ez most sikerült is. A kincstári jegyek tulajdonosai, akik esztelen spekulációjukkal nem kevéssé járultak hozzá a lej árfolyamának csökkentéséhez, olyan nyereségben részesülnek, amelyről álmodni sem mertek. A kincstári jegyeket annak idején körülbelül 18 százalékos árfolyamon lehetett kapni. Sőt gyakran még ez alá is szállott az árfolyamuk. Abban a percben, amikor a liberális kormány megkezte a tárgyalásokat a kincstári jegyek konvertálásáról, az árfolyam hirtelen emelkedni kezdett s a jó üzlet reményében elérte a 26 százalékot s megmaradt ezen a nívón a tárgyalások befejezéséig. Két módszer állott akormány rendelkezésére, hogy megszabaduljon a kincstári jegyek nyomasztó terhétől. Az egyik az, hogy kölcsönt bocsásson ki s bizonyos árfolyamon maga*váltsa * be a kincstári jegyeket a kölcsön kötvényeire. Ez a módszer is veszteséggel járt volna, de viszont az állam maga végezhette volna az egészműveletet. Emellett pedig elérte volna azt, hogy az állammal szemben a külföld bizalma megnövekedett volna, mert az állam bizonyságot tett volna arról, hogy vállalt kötelességeinek nemcsak tud, hanem akar is eleget tenni. A másik módszer sem különbözik lényegében az előzőtől. Antonescu, a román kormány párisi követe ezt választotta. Egyenesen ahhoz a pénzcsoporthoz fordult, amelynek kezén vanak a kincstári jegyek és egyenesen tőlük igyekezett ezeket visszaváltani . Ahelyett azonban, hogy a piaci árfolyamnak megfelelő árfolyamot kínált volna fel nekik, 60 százalékos árfolyamban egyeztek meg, holott az illető pénzcsoportok ennek felével is megelégedtek volna. Míg a kormány sajtója nem győzi megállapítani, hogy a kincstári jegyek konszolidációjáról megkötött szerződés a román államra nézve milyen előnyös, a francia és angol pénzügyi sajtó egyszerű tudósításokban számol be arról. Budapest, június 23. A nemzetgyűlésen Gaál Gaszton elnök megtartotta székfoglalóját. Kijelentette, hogy az egykori koalíciós kormány idejében hozott 1908. évi házszabályokat tekinti a nemzetgyűlés ügyrendjére nézve érvényesnek. Hangoztatta, hogy minden törvényhozásnak kimagasló érdeke a vélemények lehető legszabadabb megnyilvánulása. A házszabályok keretén belül ezt az elvet nemcsak hogy korlátozni nem kívánja, hanem el van tökélve arra, hogy minden türelmetlenségi kísérletet, amely a szólásszabadságot bármely oldalról érinti, erélyesen visszautasít. Bízik benne, hogy a nemzet választottjai ráeszmélnek kötelességükre és az ország súlyos helyzetében társadalmi, felekezeti és pártkülönbség nélkül testvéri szeretettel tudnak egybeforrni törvényhozói működésük gyakorlása folyamán a haza szolgálatára és az eltiport nemzet talpraállítására. Bejelenti, hogy 244 kerületben megtörtént a választás. 243 mandámot adtak át, ebből hatot kifogásolnak. Haller István 3, Schandl Károly, Mayer, Ernst, nagyatádi Szabó, Miakics, Peidl, György és Szeder képviselők 2—2 mandátumot kaptak. Ezután az elnök megindult szavakkal elparentálta Károly exkirályt. Szavait a képviselők állva hallgatják végig és fölemelkedik helyéről a karzatok közönsége is. A szocialisták nem voltak a teremben. Amíg a törvényhozás szüneteit — kezdette az elnök, — megrázó gyászesemény sújtotta nemzetünket. A Mindenható kifürkészhetetlen akaratával április elsején idegen földön, fiatal korában kiragadta a halál az élők sorából. Szent István, koronájának örökösét, IV. Károly Őfelségét. A váratlan elmúlás az őszinte megilletődésnek és mélységes gyásznak igaz érzését váltotta ki mindnyájunkból. Mint királynak tragikus és emberien mély megindító sorsát tárgyilagosan, történeti távlatból méltatni a későbbi kor feladata lesz. Javasolom, a nemzetgyűlés adja kt kifejezést IV. Károly, király Őfelsége elhunyta felett érzett mély gyászának, foglalja azt jegyzőkönyvbe és bízza meg az el, hogy a román kincstári jegyek konszolidálásáról szóló szerződést a francia —angol bankcsoport lekötötte és hogy ennél jobb üzletet már régen nem kötöttek meg párisi piacon. S tekintve, hogy ezt a kijelentést éppen a pénzcsoport exponensei tették, megállapítható, hogy milyen értéke van a bukaresti önáradozásoknak. Utóvégre olyan üzletet megkötni, ami a másik félre nézve előnyös, nem nehéz. De ha már megkötötték, akkor sem szoktak dicsekedni vele ö nököt, hogy erről a királyi családot megfelelő módon értesíthesse. Az elnöki javaslatot a ház élénk helyesléssel egyhangúlag elfogadta. Az elnök végül a miniszterelnököti►atát olvastatta föl az új kormány kinevezéséről. • A pártok ma délután Kállay pénzügyminiszter meghívására pártközi értekezletre gyűltek össze. A gyülekezeten jelen voltak gróf Apponyi Albert, Friedrich István, Rakovszky Iván, őrgróf Jallavicini György, Vázsonyi Vilmos, Rassay Károly, Ugrón Gábor, Payer Károly és Farkas István. A pénzügyminiszter ismertette az ország gazdasági helyzetét s kérte az ellenzéki képviselőket, hogy a hat hónapra szóló indemnitást még idejében fogadják el s ne akadályozzák meg a többségi akarat érvényesülését, mert az indemnitás elfogadása után fontos pénzügyi és adójavaslatokat kíván előterjeszteni. Utána Valkó Lajos kereskedelmi miniszter nagyobb beszéd keretében bizalmasan tájékoztatta a megjelent képviselőket az ország gazdasági helyzetéről. A kereskedelem és külkereskedelem szemüvegéből nézve megemlékezett a jóvátételi követelésekről is. Hasonlóképpen kérte az indemnitás keresztülengedését. A miniszterek előterjesztéseire elsőnek Rassay szólalt fel. Garanciákat kér, hogy az imdemnitás megszavazásával a" választójogot törvénybe iktatják. A főrendiház reformja helyett ragaszkodik az egy kamarás rendszerhez. Követeli továbbá, hogy köttessék időtartamhoz a kormányzó működése és pontosan szabályoztassék hatásköre a nemzetgyűléssel szemben. Ezek ellenében hajlandó az indemnitást átengedni. Payer Károly és Farkas István szociáldemokraták felszólalásaikban fejtegették, hogy a kormány adópolitikája helytelen, mert az a fogyasztási adórendszeren épült fel. Az indemnitás helyett a szociáldemokraták csak a költségvetést hajlandók megszavazni. A legnagyobb jelentőségű kérdésnek elsősorban a drágaság letörését tekintik. Vázsonyi azt hangoztatta, hogy megfelelő politikai és társadalmi atmoszféra nélkül minden gazdasági, pénzügyi és politikai reform hiábavaló. Elsősorban a választójogot kell törvénybe lefektetni. Nem tartja megengedhetőnek, hogy a főrendiház reformját a választójog, valamint a közigazgatási reform letárgyalása előtt megalkossák. A keresztény ellenzék vezéreinek követelése a választási sérelmek reparálása, az új választójog törvénybe iktatása és a főrendiházi reform elodázása volt. A pártközi értekezlet után a pénzügyminiszter kijelentette az újságírók előtt, hogy a pártokkal való megegyezés létrejövetelét reméli. A szocialistáknak többféle követeléseik vannak. Elsősorban követelik az internálási tábor megszüntetését, az emigránsok szabad visszatérésének biztosítását. A párt nem ragaszkodik ahhoz, hogy minden emigrált visszajöhessen, de Garbainak, Buchingernek, Preussnak, Weltnernek, Biró Dezsőnek és sok más olyan elvtársuknak visszatérését követelik, akik szerintük a kommunizmusban nem vettek komoly részt. Rakovszky Iván belügyminiszter ma fogadta a főispánokat , és hangoztatta, hogy a régi vármegyéket a modern szellem követelményei" szerint kell átalakítani. . Pekár kultuszminiszteri államtitkári állásától felmentették és helyére Pekry Pál képviselőt nevezték ki. Genfi jelentés szerint az osztrák-magyar határ megállapításának kérdését a Népliga tanácsa a nagyköveti konferencia határozottkívánságára legközelebbi ülésének napirendjére fogja kitűzni. A kormány a ma délben rögtönzött miniszteri értekezleten foglalkozott az ellenzéki pártok követeléseivel, amelyeket azok a pénzügyminiszter által összehívott pártközi értekezleten előterjesztettek. A kormány hajlandónak mutatkozott bizonyos koncessziókra. A hat hónapos indemnítás helyett megelégszik három hónappal. Viszont az ellenzék másik követelését, a választójogi javaslat soronkívüli benyújtására irányuló kívánságot nem teljesíti, mert ezt a mai helyzetben nem tartja sürgős feladatnak. Az állítólagos választási atrocitások miatt nem lehet elhalasztani az indemnitási törvényjavaslatot és azadójavaslatokat, amely utóbbiak nélkülözhetetlenek a drágaság leküzdésére, a pénzügyi helyzet szanálására és az ország pénzügyi egyensúlyának helyreállítására. A közigazgatási reformotsem tűzheti ki a kormány tárgyalásra a főrendiház reformja előtt, már csak azért sem, mert a javaslat még nem készült el. A kormányértekezlet megbízta Kállay és Valkó minisztereket, hogy az ellenzékkel tovább tárgyaljanak és közöljék vele a kormány válaszát. A szociáldemokrata pártok vezetője az újságíróknak kijelentette, hogy a szocialisták teljesen önállóan dolgoznak a maguk programmja alapján és csak esetről-esetre lehet szó arról, hogy egységesen járjanak el a többi ellenzéki párttal. Elparentálják Károly exkirályt a magyar nemzetgyűlésen A kormány engedményeket tett az ellenzéknek az indemnítás átengedésére. A szocialisták az emigránsok szabad visszatérését követelik. A Népliga tárgyalja a magyar-osztrák határmegállapítást — Az Ellenzék távirata —