Ellenzék, 1923. március (44. évfolyam, 48-74. szám)
1923-03-01 / 48. szám
1923- március 1. csütörtök 1 !ll Cluj-Kolozsvár, 44. év, 48. szám EI,LFN7.f K Szerkesztőség és kiadóhivatal: Státuspalota, Telefonszámok: Szerkesztőég: 9. Kiadóhivatal: 109. sz. Megilenik hétfő kivételével minden nap Alapította: BARTHA MIKLÓS Előfizetés: havonta 25 lej, negyedévre 70 lej, félévre 130 lej, évente 240 lej. Számonként 1 lej. Bukarestben 1 lej 50 báni. Vasárnap 2 lej. A szászok nem ismerik el az új alkotmányt Tisztességtelen játék a kisebbségek jogaival „Elveszítjük bizalmunkat ehhez az államhoz* Brandsch Rudolf szenzációs cikke Kolozsvár, febr. 28. Brandsch Rudolf szász képviselő cikket közöl a Deutsche Tagespost legutóbbi számában, amelyben többek közt a következőket mondja: Mi németek önként csatlakoztunk az új román államhoz.Csatlakozásunknak magától értetődő feltétele azonban az volt, hogy a gyulafehérvári gyűlés határozatai állami alaptörvényekké lesznek. Vagy is más szóval, hogy azokat fel fogják venni az alkotmányba. Erről az álláspontról kell tehát megítélnünk a román alkotmány tervezetét. A mostani kormány tervezetében legcsekélyebb nyoma sincs a kisebbségi jogoknak s a gyulafehérvári határozatnak. Az után a mód után ítélve, ahogy javaslatainkat fogadták, számolnunk kell a ténnyel, hogy az új alkotmány bennünket az összes kisebbségi jogokkal egyetemben agyon fog hallgatni. Ebből a tényből kell levonnunk a következményeket és pedig két irányban. Az egyik az, hogy egy ilyen alkotmányt soha sem fogadhatunk el és nem ismerhetünk el. Ez azonban mellék dolog. Sokkal fontosabb ennél ránk nézve, hogy ezen tapasztalat folytán a mi állásunknak az államhoz változnia kell. Mindaddig, amíg jogainkat törvényesen el nem ismerik, kérdeznünk kell magunktól, hogy az olyan állammal szemben, amely az alkotmányban semmiféle jogot nem akar nekünk adni, bár folyton barátságos ígéretekkel találkoztunk, tehetünk-e még egyáltalán valami bizalommal. Számunkra ugyanis a dolog így áll, aki vonakodik a kisebbségi jogokat az alkotmányba felvenni, tisztességtelen játékot űz, mert azt mondja magában : „Ha ezeket a jogokat felveszem az alkotmányba, nagyon nehezen törölhetem ki onnan azokat, míg közönséges töményeket minden nehézség nélkül csinálhatok és ugyanúgy visszavonhatom őket.“. Ha tehát az alkotmány mai formájában ténnyé válik, elveszítjük bizalmunkat éhez az államhoz és elismerjük egyidejűleg azoknak a tisztességtelenségét, akikma ezt az államot vezetik. Az antant ultimátumban követeli az osztrák pártok lefegyverezését Utolsó órában meg akarják akadályozni a fenyegető polgárháborút — A monarchisták hadereje -Az Ellenzék bécsi tudósítójától — Az osztrák pártok fegyverkezése oly arányokat öltött, hogy már az antantot is nyugtalanítani kezdi. A nagykövetek tanácsa ultimátummal fordult a bécsi kormányhoz, melyben a pártok lefegyverzését és ugyanakkor az osztrák hadseregnek 5000 fővel való leszállítását követeli. A múlt hét a szocialisták leleplezésének napja volt. Azóta véres összeütközés bizonyította be a felfegyverzett, szocialista csapatok harckészségét. Most a monarchisták vannak soron, a szocialisták ellenakcióként az ő fegyverkezésükről közölnek, adatokat. Az adatokhoz bizonyítékkal is szolgálnak. Úgy látszik, ilyeneket nem nehéz találni, mert mindkét tábor fegyverkezése már olyan nagymérvű, hogy titokban nem tartható. A monarkisták fegyverkezésének kitűnő káderek állanak rendelkezésére. A régi osztrák Hadsereg meghalt, a katonai szellem azonban tovább él, sőt a keserűség kalandorsággá fejleszti az egzisztenciájukat vesztett hadnagyocskákban, a penzionált generálisokban, mindazokban, akik uniformisból és háborúból éltek. Ezt a keserűséget a monarchisták kitünően tudják a maguk, javára kihasználni s erre a célra egész sajtószolgálatot szerveztek. Szinte kizárólag katonatisztek részére íródik a Volkszeitung, az Österreichische Wehrzeitung, Die Neue Front, a Staatsgwehr, Die Monarchie. Ezek a lapok a jelenlegi osztrák haderőben is monarchista érzelmeket igyekszenek szítani. Akciójuk ellensúlyozására a szociáldemokraták Der Freie Soldat, a kommunisták pedig Der Rote Soldat címen adnak ki katonai lapokat. A hadseregben tehát erős pártagitáció dúl, ami nem kis mértékben járul hozzá ahhoz, hogy az osztrák hadsereg alig nevezhető katonaságnak s komoly célokra aligha lenne felhasználható. A tisztek mozgalmán alapulnak a titkos szervezetek és a monarchista pártok. A monarchisták Ausztriában hét különböző szervezetbe tömörültek, melyek közül különösen három fejt ki nagy tevékenységet. A legerősebb az osztrák monarchisták pártja, amelyet Schager báró és Wense követ vezetnek. Tagjainak száma 30.000. A leghangosabb az összes monarchista szervezetek közül Wolff ezredes hírhedt fekete-sárga pártja. Mintegy 3000 tagja van Bécsben. Wolff a pártját katonai fegyelem szerint építette ki, az összes alvezérek, valamint párttagok kötelesek Wolffnak feltétlenül engedelmeskedni. Számra nézve a legkisebb Hoynigg Kunó osztrák állami pártja. Ez a három párt a napokban egyesülni akart, azonban személyi ellentétek folytán a fúzió nem jött létre. A nyilvános pártoknál sokkal nagyobb erőt képviselnek azonban az úgynevezett titkos segélycsapatok. Ezek közül a legelszántabb, a hütteldorfi gyilkosságban is részes Ostara-különítmény, amelyet Theodor Mossig lovag és de Peterre konzul vezetnek. Az Ostara-különítmény 2000 emberből áll, akiknek katonai kiképzését a letartóztatásban levő Szabó Sándor volt magyar főhadnagy vezette. Az Ostara-különítménynél számra nézve még erősebb a Frontkampferek szervezete, amely mintegy 10,000 em bérből, főként leszerelt tisztekből áll és amelyet Seisz ezredes vezet. Igen elszánt támadó csoportot alkotnak a nemzeti szocialisták, az úgynevezet „hakenkreuzerek“ Walter Riehl dr. ügyvéd és volt képviselő vezetése att A monarchisták hetedik csoportja az úgynevezett keresztényszocialista rendszervezet, ez azonban már nem harcos alakulat, hanem csak suba alatt dolgozik. Miként a velük szemben álló szociáldemokrata és kommunista szervezetek, úgy ők is fel vannak szerelve gépfegyverekkel, ismétlő puskákkal, gummibotokkal és mindenféle divatos harcászati eszközzel. Minden szervezetnek meg van a saját gyakorlótere, ahol harcászati gyakorlataikat végzik. Az összes monarchista szervezeteket egy láthatatlan főparancsnokság irányítja, amely komoly esetben azonnal megvalósítja a reakció egység frontját. A titkos főparancsnokság vezérei nem ismeretesek, szocialista körök szerint azonban ebben a tanácsban helyet foglalnak Czernin Ottokár gróf, Schager Albin báró, valamint Weisner volt rendkívüli követ Ez a titkos főparancsnokság március 3-tól kezdve monarchista napilapot fog kiadni Österreichische Nachrichten címen, amely hivatalos orgánuma lesz az összes, a nyilvánosság előtt külön működő monarchista szervezeteknek. Mindezzel a fegyvercsörgetéssel szemben csak emberbaráti egyesületek harcolnak. Prédikációk és józanságra való hivatkozás útján. Az eredmény ennek megfelelő. Újabban azonban a külföld is megdöbbent, értesítette az osztrák kormányt, hogy csak lefegyverzés esetén adja meg az ígért segélyt. A kormány most az utolsó órában intézkedéseket akar tenni a fenyegető polgárháború elhárítására, hogy milyen módon, az azonban rejtély, mert minden kis párt fegyveres ereje nagyobb az állam erejénél. A budapesti munkáskizárások a magyar nemzetgyűlésen interpelláció a drágaságról. A kormányt nem lehet okolni a drágaságért . — Az Ellenzék budapesti távirata — ! A nemzetgyűlés mai ülésén napirend előtt Kábák Lajos képviselő a budapesti munkáskizárásokat tette szóvá. Előadja, hogy körülbelül 60— 70 ezer budapesti munkás lett kenyörtelen a kizárások következtében. Emiatt a munkaadókat okolja, felemlíti a munkások üldöztetését és a bizalmi rendszer előnyeit hangoztatja. Cáfolni igyekszik azt az állítást, hogy a munkásokat kényszerből zárták volna ki. Már januárban megindultak a tárgyalások a munkások és munkaadók közt. A munkásvezetők mindent megtettek a sztrájk megakadályozására. A február 5-iki bérhatározat tízhúsz százalékos javítást hozott. A munkások látva, hogy megcsalták őket, újból elkezdték a bérmozgalmat. Hangsúlyozza, hogy azért szólalt fel, hogy a kormány megakadályozza a munkaadók túlságos hatalmaskodását. Kérdi a kormányt, mit kíván tenni a súlyos közgazdasági katasztrófa elhárítására és a munkaadók megfékezésére. Hajlandó-e béregyeztető hivatalokat felállítani. Valkó kereskedelmi miniszter a sztrájkokról Valkó Lajos kereskedelmi miniszter kijelenti, hogy az utolsó két hónapban minduntalan voltak részleges sztrájkok, különösen a gépiparban, amelyek kihatottak az egész termelésre. A minduntalan jelentkező sztrájkok között bizonyos összefüggés van. Ezek a munkaadók körében nyugtalanságot és a termelésben zavarokat okoztak, ezért a munkaadók többször panaszszal fordultak hozzá. — Ha a helyzet nem változik, — folytatja a miniszter — kénytelenek leszünk erélyesebb rendszabályokhoz nyúlni. Csütörtökön megbíztam a kereskedelmi minisztérium ipari osztályának vezetőjét, hogy a kérdéssel behatóan foglalkozzon és igyekezzen az ellentéteket elsimítani. Eredményt nem sikerült elérni, de én a kérdéssel éppen fontosságára való tekintettel, tovább is foglalkozom. Nem hiszem, hogy egy-két nap alatt elintéződjék a több hónapi idegesség következtében kiéleződött kérdés. A munkanélküliség kérdése nem olyan veszedelmes arányú, amint a felszólaló beállította. Remélem,, hogy ez a kérdés hamarosan megoldódik. Nem szabad a kérdést úgy beállítani, hogy még jobban elmérgesedjék. Ezután az export-import kérdéséről szólott a miniszter s azt mondotta, hogy magától értetődik, hogy mikor gépipari termékek kiviteléről van szó, azoknak is van bizonyos beleszólásuk, akik ebben az iparban produkálnak. Kéri a nemzetgyűlést, hogy tárgyilagossággal és elfogulatlanul foglalkozzon a kérdéssel. Ezután a mérnöki rendtartásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalására tért át a nemzetgyűlés, amelyet részleteiben is elfogadott. Utána az erdészeti közigazgatási törvényjavaslatot tárgyalták. Marschall előadó ismerteti a javaslatot. Az első hozzászóló Gaál Gaszton. A drágaság Dénes István interpellációjában a drágaság emelkedését teszi szóvá. A drágaságot —mondta a képviselő — nem a v'*'vita romlása okozza. A korona síbil, mégis növekszik a drágaság, az elégedetlenség pedig a drágasággal együtt növekszik. Szerinte téves az az álláspont, hogy a kivitel fokozásával javítni lehet a gazdasági helyzetet. A gabonát nem szabad kivinni, mert ez az országban hiányt idéz elő. Ezután a kormány adópolitikáját bírálja több oldalról jövő közbeszólások között. Az árdrágítási törvény sem hozta meg a kívánt eredményt. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter azonnal válaszolt. — Igaz, hogy drágaság van — mondja —, de ez általános világbetegség. A drágaságot úgy beállítani, hogy annak kizárólag a kormány az oka, a legnagyobb lelkiismeretlenség. Nincs ember, aki meg tudná szüntetni a drága-