Ellenzék, 1923. november (44. évfolyam, 248-272. szám)
1923-11-01 / 248. szám
ELLENZÉK Miért kellett redukálni a gyorsvonatok menetsebességét ? Európának fában egyik leggazdagabb állama nem képes a vasúti pályát rendben tartani ? — Az Ellenzék tudósítójától — A kormány hivatalos és nem hivatalos jelentéseiben, a memorandumokra s a különböző küldöttségeknek adott válaszában, sajtójában, mindenütt azt hangoztatja, hogy a gazdasági élet konszolidációja a normális békebeli állapotokhoz közeledik. Az állami élet minden vonatkozásában megindult a háború rossz emlékének kiirtása s a mindenkori kormányok tekintélyük és erejük latbavetésével azon dolgoznak, hogy végre normális vérkeringésű élet induljon meg. Ezek a kijelentések s a kormányhoz közel álló sajtó hasábos cikkei azonban, amint a szemünk előtt lejátszódó eseményekből megállapíthatjuk, Írott malasztok. A valóságban ugyanis más történik. A valóságban, különösen a gazdasági élet, amelyet az úgynevezett öt békeesztendő sem tudott rekonstruálni, még mindig a bomlás stádiumában van s ahelyett, hogy a bomlásistádium megakadályozására valamilyen intézkedés történne, a különböző kormányintézkedések kiszélesítik. A romániai vasutak a háború után az ötödik esztendőben, amikor elegendő idő áll rendelkezésére mindazoknak, akik hivatottak lettek volna azt rendbehozni, a legsiralmasabb állapotban van. Most nem akarunk a naponként, sőt óránként megismétlődő vasúti szerencsétlenségekről beszélni, amelyek szintén beszédes dokumentumai annak, hogy ebben az országban az építőmunka még mindig nem indult meg. Nem akarunk a napirenden lévő hídbeszakadásokról, töltéscsuszamlásról s más hasonló beteges jelenségekről beszélni. Csupán azt akarjuk szóvá tenni és mindazoknak a fejére olvasni, akiket illet, hogy a hivatalos kijelentések, a hivatalos sajtó nagyhangú kijelentései homlokegyenest ellenkeznek azzal, ami a valóságban történik. Most a CFR vezérigazgatósága redukálta a gyorsvonatok menetsebességét, ami a menetrendben változásokat idézett elő. Szükség volt erre, mert a vasúti töltések lazulása s a talpfák elhasználása folytán a sínpár elhelyezése nem bir azzal a szilárdsággal, hogy az eddigi óránkénti 60 kilométeres menetsebességet tovább is fenn lehessen tartani. Hozzájárul ehhez, hogy a használatban levő gyorsvonati mozdonyok egy része különben is nagyobb súlylyal bír, mint amint megterhelésre a pálya építve van. A pálya kijavítása nem lehetetlen valami s ha ez megtörténnék, akkor nem lenne szükség a menetsebesség csökkentésére. Ez azonban nem történhetik meg annál az egyszerű oknál fogva, mert értesülésünk szerint az idő által elpusztított talpfákat nem tudják újakkal kicserélni. Románia, mint ismeretes, Európa egyik fában leggazdagabb állama. A vasúti közlekedés rendbehozatalához elsősorban tehát fára lenne szükség, amiből tudomásunk szerint az országnak kivitele van. Érthetetlen, hogy éppen az állam nem rendelkezik azokkal az anyagokkal, amelyek intézményeinek létfentartásához szükségesek lennének. Azaz rendelkezik. Nem is arról van szó, hogy az állam a vasutak rendbehozatalához szükséges talpfamennyiséget nem tudja megszerezni. Más az ok és pedig a következő: Besszarábia vasútvonalait, amelyeket még az oroszok építettek, most alakítják át. Az orosz vasutak síntávolsága, mint ismeretes, sokkal szélesebb, mint a többi európai államoké. Az történik tehát, hogy az ország talpfatermelését odaszállítják, az ország többi részeinek vasútvonalait A szociáldemokrata képviselők, mint már jelentettük, a nemzetgyűlés öszszeülését kérő ívet adtak át az elnökségnek, hogy a lakásrendelet ügyét vita tárgyává tegyék. Az ülésen azután viharos jelenetek játszódtak le. Miután Farkas István szociáldemokrata felsorolta a rendelet sérelmes pontjait, Vass József népjóléti miniszter emelkedett szólásra. A miniszter beszéde nyomán, aki kijelentette, hogy a nemzetgyűlést továbbra is elnapolják, élénk vita indult meg. Szilágyi Lajos pártonkívüli ellenezte az elnapolást és amikor a pénzügyminiszter politikáját bírálta, Nagy Emil igazságügyminiszter közbeszólt: — Igaza van. Erre Bessenyei Zénó egységespárti képviselő az igazságügyminiszterhez fordult és azt kiáltotta felé: — Egyik miniszter nem izgathat a másik ellen! Bessenyei a szünet alatt kijelentette, hogy az ügyet pártértekezlet elé viszi. Amíg a szünet tartott, Nagy igazságügyminiszter az ülésteremben maradt és megírta lemondását. Az igazságügyminiszter kijelentette az újságíróknak, hogy közötte és a pénzügyminiszter között régi az ellentét. Tárcája körébe vágó pénzügyi dolgoknál nem kapja meg a szükséges összegeket, amelyekre múlhatatlan szüksége lenne, így például a fogházak élelmezésére, fűtésére sem kap pénzt Hir szerint Bethlen miniszterelnök nem fogadja el Nagy Emil lemondását, akinek utódjául Sebess Dénest mondják. A szünet után Eckhardt Tibor beszélt és kijelentette, hogy mielőtt a külföldi kölcsönt az ország fölvenné, a belső erőforrásokat kell teljesen kimeríteni. A parlamentben folyton indemnitási viták és személyeskedések folytak, most ő kérdi, hogy miért nem jönnek a házszabály-revízióval. Payer szociáldemokrata közbekiált: — Az orgoványi és siófoki gyilkosságokat is le kell tárgyalni. A fajvédők folytonos kiabálása közben emelkedett azután Bethlen miniszterelnök szólásra. Megindokolta a Ház újból való elnapolását. A mostani elhalasztásnak ugyanaz az oka, mint a múltkorinak. A Népszövetség pénzügyi bizottságának tagjai Budapestre jönnek és a kormány összes tagjai el lesznek foglalva a kibontakozási tervek kidolgozásával. Ezt mindenki megértheti, aki mindenáron nem akar félreértést. A miniszterelnök beszéde közben egy közbeszólás miatt újabb kavarodás támadt. A szocialista képviselők helyükről felugorva kiáltozzák a fajvédők felé: — Gyilkosoknak soha sem nyújtunk kezet! Ulain hangja hallatszik ki a zajból, aki így replikázik: — A szocialisták milliókra menő támogatást kapnak. Bethlen: Ebből egy szó sem igaz! Ulain: Nem tudom, szokolban vagy koronában. Erre nagy kavarodás támadt. A szocialisták a szitkozódó szavak özönét tudják Ulain felé. Az elnök nem tudja a rendet helyreállítani, néhány percre kénytelen az ülést felfüggeszteni. A szünet után Bethlen miniszterelnök folytatja beszédét s Eckhard érvelésével szemben kijelenti, hogy a külföldi kölcsönnel kapcsolatban a kormány nem fogad el megalázó feltételeket. Tiltakozik a kérdés ilyen beállítása ellen. A kormány természetesen az ország érdekeinek megvédésére törekszik. — Hogy ezt megtagadtuk volna — mondotta Bethlen — a legperfidebb inszinuáció, amelyet a leghatározottabban visszautasítok. — Szóvá tette azt is beszéde befejező részében Bethlen, hogy némelyek hibáztatták azt, hogy a csehszlovák köztársaság öt éves fennállá ■sának évfordulóján látogatást tett a csehszlovák követségen. Ez tisztán udvariassági tény volt, amelyet az ország külügyi érdeke kíván. Bethlen miniszterelnök beszéde után a nemzetgyűlést bizonytalan időre elnapolták. Benes a cseh-magyar viszonyról Benes cseh külügyminiszter a prágai nemzetgyűlésen tegnap nagy expozét tartott. Ismertette párisi és londoni útjának céljait, amely részben tájékozódás, részben tájékoztatás jellegével bírt. A szinajai tárgyalásokról szólva kijelentette, hogy a kisantant kormányelnökei megegyeztek a Magyarországgal szemben folytatandó gazdasági politika feltételeiben. Részletezték továbbá azt, hogy a magyar nemzeti vagyon bizonyos részére szóló zálogjogok felfüggesztésénél milyen szempontok szerint járjanak el. A szövetségeseknek ugyanis ebben a kérdésben nem egységes a véleményük, de a kisantantnak nem lehetett bizonyos szempontokat szem elől tévesztenie, mert a kötelékébe tartozó államoknak szintén vannak fizetési kötelezettségeik. —A szinajai egyezmény alapján — jelentette ki Benes — tovább folytak a tárgyalások egyrészt a szövetségesekkel, másrészt pedig a magyar miniszterelnökkel. A kérdés többségében létre is jött a megegyezés, néhány kérdésről még tovább folynak a tárgyalások. Magyarország rekonstrukcióját a Népszövetség a jóvátételi bizottsággal közösen akarja végrehajtani. Olaszországgal épen a szinajai egységes állásfoglalás alapján sikerült a Habsburg-kérdést tisztázni. A többi kérdés, amelyeknek nagyobb része mind Magyarországra vonatkozik, a genfi tárgyaláson nyert részleges elintézést. A Népszövetség ülésszakán kizárólag a Magyarországra és Lengyelországra vonatkozó kérdések kerültek napirendre. Mi ebben az esetben is azt az álláspontot képviseltük, hogy Magyarországgal a gazdasági együttműködés ésszerű és szükséges, de csak abban az esetben, ha az ország kormánya ennek előfeltételeit megteremti. Szükséges tehát, hogy Magyarország hagyjon föl eddigi politikai elveivel és szomszédaival szemben teljesítse a békeszerződésben vállalt kötelezettségeket. — Nem akarjuk Magyarország megaláztatását, tisztességes és lojális kiegyezést akarunk anélkül, hogy a belügyekbe beavatkoznánk. A belügyekbe való beavatkozást kerülve hangsúlyozzuk, hogy a szomszédokhoz való jó viszony csak úgy biztosítható, ha érvényesülni engedik a demokratikus ellenzéket. Különösen az emigrációt A Genfben folytatott tárgyalások reményt nyújtanak. De nagy csalódást jelentene az egész nemzetközi világra, ha kitűnne, hogy a magyarországi belviszonyok megakadályozzák a békés szomszédos viszony bázisának megteremtését. Időközben közvetlen tárgyalásokat folytatunk a magyar kormánnyal az állampolgárság kérdéséről, levéltárról és tisztviselőkről. A külügyminiszter után a pénzügyminiszter terjesztette elő expozéját, mire az ülés véget ért. Drummond Budapesten Sir Erick Drummond, a Népszövetség főtitkára, Bukarestből Mantoux, Haden, Miss Howard,Miss Jonston társaságában ideérkezett. Drumond fogadtatására a keleti pályaudvaron megjelent Ambrózy rendkívüli követ, Bárczy helyettes államtitkár. Az előkelő külföldi vendégek az estét Bethlennél töltötték. Holnap a kormányzónál, holnapután pedig a külügyminiszternél jelenek meg defemeren. Csehország szükségesnek látja a magyarországgal való gazdasági együttműködést Lojális kiegyezést kíván. — Nem avatkoznak a magyar belügyekbe. — Benes expozéja. — Viharos ülés a magyar nemzetgyűlésben. — Nagy Emil igazságügyminiszter lemondott. — Budapestre érkezett a Népliga delegációja - Az Ellenzék tudósítójától — 3 pedig hagyják teljesen tönkremenni. Az ország talpfatermelése elegendő lenne ahhoz, hogy nemcsak a besszarábiai vasutak átalakításához szükséges faanyagot teremtsék elő, hanem a többi vonalak karbantartását is ellássák. Tehát nem a hiány, hanem a rendszertelen és rossz gazdálkodás következtében kell a vasutak menetsebességét redukálni, a rossz és hely-s télen gazdálkodás következtében mennek tönkre mindazok az intézmények, amelyek az állami életnek legfontosabb részét képezik. Hogy ez a békebeli normális élet felé való közeledés lenne, aligha lehet állítani. CIuj-Kofc^svAr, 1T>\ november \ Aradi film „... Hogy hosszúéletű légy...« A főúr mesélte, amikor délutáni feketémet kifizettem. — A harmadik asztalnál, ott jobbra, ül egy szürkeruhás úr. Nézze meg jól, szerkesztő úr, mert az egy nyugdíjas tanár. Ebben a kávéházban törzsvendég. — Igen — mondtam, épp hogy mondjak valamit, — egy nyugdíjas tanár. — Régi törzsvendég, — folytatta a főúr — minden délután itt feketézett és itt olvasta ki a lapokat. Két héttel ezelőtt elmaradt. Talán beteg volt, tanár úr? — kérdeztem, amikor ismét a kávéházba lépett. Nem voltam beteg, — mondotta a tanár úr — csak költözködtem. Hova? Kevés a nyugdíj, nagyon kevés, — sóhajtott a tanár úr — és én négy öreg pajtásommal szépen összeköltöztem, öten lakunk együtt, hogy kevesebb házbért fizessünk ... Parancsol feketét ? . . . A tanár úr tűnődött, megtörülte evikkerét és nem felelt. A pincér azonban már hozta a párolgó kávét és a tanár némán, pirulva kezdte kavargatni. — Később a tanár úr igy szólt: Nézze kedves főúr, ebből az életből egyéb örömön sincs, mint ez a csésze fekete. De olyan drága, olyan drága, nem futja már erre sem. Adjon csak ezután egy kis pohár szilvóriumot, az olcsóbb és mégsem ingyen olvasom el a hírlapokat. És a tanár úr ismét törzsvendég lett. Négy nap óta nem fizetett. Nem volt pénze. Ma kedves szerkesztő úr, négy lejt törlesztett az adósságából. Ezt mondta a főúr, ami'’' a rongyos ötletest tárcájába tette. És én megnéztem a tanár urat. Ruluja szürke volt, haja is, szeme is szürke volt. Szürke. Mint a gond, amely a porba görnyeszt és mint a por, amely lassan, szitálva temeti el az elrongyolódott sorsokat. És amíg a tanár úr tragédiájának kopott filmje lepergett, az írásra gondoltam. „Tiszteld apádat és anyádat" — hogy hosszúéletű lehess. Hogy megérhess nagy, történelmi időket, amelyeknek hőseiről a tanár úr magyarázod a katedráról. Most ő is hős lett, nyomorral viaskodó Don Quijote, szürke kis senki, aki még így is nagyobb hős, mint az aranygalléros hadvezérek és a mindent megfontoló diplomaták, akik a jóvátételnél minden bölcsességük mellett is eltaktikázták szegény öreg nyugdíjas tanárok egyetlen örömét: a mindennapos, forró feketekávét is. _______________________~ fi -Öntödék részére mintázó homok, bányatelek eladó. Cím a kiadóban: 7123