Ellenzék, 1923. november (44. évfolyam, 248-272. szám)

1923-11-01 / 248. szám

ELLENZÉK Miért kellett redukálni a gyorsvonatok me­netsebességét ? Európának fában egyik leggaz­dagabb állama nem képes a vasúti pályát rendben tartani ? — Az Ellenzék tudósítójától — A kormány hivatalos és nem hiva­talos jelentéseiben, a memorandu­mokra s a különböző küldöttségeknek adott válaszában, sajtójában, minde­nütt azt hangoztatja, hogy a gazdasági élet konszolidációja a normális béke­beli állapotokhoz közeledik. Az állami élet minden vonatkozásában megin­dult a háború rossz emlékének kiir­tása s a mindenkori kormányok tekin­télyük és erejük latbavetésével azon dolgoznak, hogy végre normális vér­­keringésű élet induljon meg. Ezek a kijelentések s a kormányhoz közel álló sajtó hasábos cikkei azonban, amint a szemünk előtt lejátszódó ese­ményekből megállapíthatjuk, Írott ma­lasztok. A valóságban ugyanis más történik. A valóságban, különösen a gazdasági élet, amelyet az úgyneve­zett öt békeesztendő sem tudott re­konstruálni, még mindig a bomlás stádiumában van s ahelyett, hogy a bomlási­­stádium megakadályozására valamilyen intézkedés történne, a kü­lönböző kormányintézkedések kiszéle­sítik. A romániai vasutak a háború után az ötödik esztendőben, amikor ele­gendő idő áll rendelkezésére mind­azoknak, akik hivatottak lettek volna azt rendbehozni, a legsiralmasabb ál­lapotban van. Most nem akarunk a naponként, sőt óránként megismétlődő vasúti szerencsétlenségekről beszélni, amelyek szintén beszédes dokumen­tumai annak, hogy ebben az ország­ban az építőmunka még mindig nem indult meg. Nem akarunk a napiren­den lévő hídbeszakadásokról, töltés­csusza­mlásról s más hasonló beteges jelenségekről beszélni. Csupán azt akarjuk szóvá tenni és mindazoknak a fejére olvasni, akiket illet, hogy a hivatalos kijelentések, a hivatalos sajtó nagyhangú kijelentései homlokegye­nest ellenkeznek azzal, ami a valóság­ban történik. Most a CFR vezérigazgatósága re­dukálta a gyorsvonatok menetsebes­ségét, ami a menetrendben változá­sokat idézett elő. Szükség volt erre, mert a vasúti töltések lazulása s a talpfák elhasználása folytán a sínpár elhelyezése nem­ bir azzal a szilárd­sággal, hogy az eddigi óránkénti 60 kilométeres menetsebességet tovább is fenn lehessen tartani. Hozzájárul ehhez, hogy a használatban levő gyors­­vonati mozdonyok egy része különben is nagyobb súlylyal bír, mint amint megterhelésre a pálya építve van. A pálya kijavítása nem lehetetlen valami s ha ez megtörténnék, akkor nem lenne szükség a menetsebesség csökkentésére. Ez azonban nem tör­ténhetik meg annál az egyszerű ok­nál fogva, mert értesülésünk szerint az idő által elpusztított talpfákat nem tudják újakkal kicserélni. Románia, mint ismeretes, Európa egyik fában leggazdagabb állama. A vasúti köz­lekedés rendbehozatalához elsősorban tehát fára lenne szükség, amiből tu­domásunk szerint az országnak ki­vitele van. Érthetetlen, hogy éppen az állam nem rendelkezik azokkal az anya­gokkal, amelyek intézményeinek lét­­fentartásához szükségesek lennének. Azaz rendelkezik. Nem is arról van szó, hogy az állam a vasutak rendbe­hozatalához szükséges talpfamennyi­séget nem tudja megszerezni. Más az ok és pedig a következő: Besszarábia vasútvonalait, amelyeket még az oro­szok építettek, most alakítják át. Az orosz vasutak síntávolsága, mint is­meretes, sokkal szélesebb, mint a többi európai államoké. Az történik tehát, hogy az ország talpfatermelését odaszállítják, az or­szág többi részeinek vasútvonalait A szociáldemokrata képviselők, mint már jelentettük, a nemzetgyűlés ösz­­szeülését kérő ívet adtak át az elnök­ségnek, hogy a lakásrendelet ügyét vita tárgyává tegyék. Az ülésen azután viharos jelenetek játszódtak le. Mi­után Farkas István szociáldemokrata felsorolta a rendelet sérelmes pont­jait, Vass József népjóléti miniszter emelkedett szólásra. A miniszter be­széde nyomán, aki kijelentette, hogy a nemzetgyűlést továbbra is elnapol­ják, élénk vita indult meg. Szilágyi Lajos pártonkívüli ellenezte az elna­polást és amikor a pénzügyminiszter politikáját bírálta, Nagy Emil igaz­ságügyminiszter közbeszólt: — Igaza van. Erre Bessenyei Zénó egységes­párti képviselő az igazságügyminisz­terhez fordult és azt kiáltotta felé: — Egyik miniszter nem­ izgathat a másik ellen! Bessenyei a szünet alatt kijelen­tette, hogy az ügyet pártértekezlet elé viszi. Amíg a szünet tartott, Nagy igazságügyminiszter az ülésteremben maradt és megírta lemondását. Az igazságügyminiszter kijelentette az újságíróknak, hogy közötte és a pénz­ügyminiszter között régi az ellentét. Tárcája körébe vágó pénzügyi dol­goknál nem kapja meg a szükséges összegeket, amelyekre múlhatatlan szüksége lenne, így például a foghá­zak élelmezésére, fűtésére sem kap pénzt Hir szerint Bethlen miniszter­­elnök nem fogadja el Nagy Emil le­mondását, akinek utódjául Sebess Dénest mondják. A szünet után Eckhardt Tibor be­szélt és kijelentette, hogy mielőtt a külföldi kölcsönt az ország fölvenné, a belső erőforrásokat kell teljesen ki­meríteni. A parlamentben folyton in­­demnitási viták és személyeskedések folytak, most ő kérdi, hogy miért nem jönnek a házszabály-revízióval. Payer szociáldemokrata közbekiált: — Az orgoványi és siófoki gyilkos­ságokat is le kell tárgyalni. A fajvédők folytonos kiabálása köz­ben emelkedett azután Bethlen mi­niszterelnök szólásra. Megindokolta a Ház újból való elnapolását. A mos­tani elhalasztásnak ugyanaz az oka, mint a múltkorinak. A Népszövetség pénzügyi bizottságának tagjai Buda­pestre jönnek és a kormány összes tagjai el lesznek foglalva a kibonta­kozási tervek kidolgozásával. Ezt mindenki megértheti, aki mindenáron nem akar félreértést. A miniszterelnök beszéde közben egy közbeszólás miatt újabb kavarodás támadt. A szocialista képviselők helyükről felugorva kiál­tozzák a fajvédők felé: — Gyilko­soknak soha sem nyújtunk kezet! Ulain hangja hallatszik ki a zajból, aki így replikázik: — A szocialisták milliókra menő támogatást kapnak. Bethlen: Ebből egy szó sem igaz! Ulain: Nem tudom, szokolban vagy koronában. Erre nagy kavarodás támadt. A szo­cialisták a szitkozódó szavak özönét tud­ják Ulain felé. Az elnök nem tudja a rendet helyre­állítani, néhány percre kénytelen az ülést felfüggeszteni. A szünet után Bethlen miniszterelnök folytatja be­szédét s Eckhard érvelésével szemben kijelenti, hogy a külföldi kölcsönnel kapcsolatban a kormány nem fogad el megalázó feltételeket. Tiltakozik a kérdés ilyen beállítása ellen. A kor­mány természetesen az ország érde­keinek megvédésére törekszik. — Hogy ezt megtagadtuk volna — mondotta Bethlen — a legperfidebb inszinuáció, amelyet a leghatározottabban vissza­utasítok. — Szóvá tette azt is beszéde befejező részében Bethlen, hogy né­melyek hibáztatták azt, hogy a cseh­szlovák köztársaság öt éves fennállá ■­sának évfordulóján látogatást tett a csehszlovák követségen. Ez tisztán ud­variassági tény volt, amelyet az or­szág külügyi érdeke kíván. Bethlen miniszterelnök beszéde után a nemzetgyűlést bizonytalan időre el­napolták. Benes a cseh-magyar viszonyról Benes cseh külügyminiszter a prágai nemzetgyűlésen tegnap nagy expozét tartott. Ismertette párisi és londoni útjának céljait, amely részben tájéko­zódás, részben tájékoztatás jellegével bírt. A szinajai tárgyalásokról szólva kijelentette, hogy a kisantant kormány­elnökei megegyeztek a Magyarország­gal szemben folytatandó gazdasági politika feltételeiben. Részletezték to­vábbá azt, hogy a magyar nemzeti vagyon bizonyos részére szóló zálog­jogok felfüggesztésénél milyen szem­pontok szerint járjanak el. A szövet­ségeseknek ugyanis ebben a kérdés­ben nem egységes a véleményük, de a kisantantnak nem lehetett bizonyos szempontokat szem elől tévesztenie, mert a kötelékébe tartozó államoknak szintén vannak fizetési kötelezettségeik. —A szinajai egyezmény alapján — je­lentette ki Benes — tovább folytak a tárgyalások egyrészt a szövetségesek­kel, másrészt pedig a magyar minisz­terelnökkel. A kérdés többségében létre is jött a megegyezés, néhány kérdésről még tovább folynak a tár­gyalások. Magyarország rekonstruk­cióját a Népszövetség a jóvátétel­i bi­zottsággal közösen akarja végrehaj­tani. Olaszországgal épen a szinajai egységes állásfoglalás alapján sikerült a Habsburg-kérdést tisztázni. A többi kérdés, amelyeknek nagyobb része mind Magyarországra vonatkozik, a genfi tárgyaláson nyert részleges el­intézést. A Népszövetség ülésszakán kizárólag a Magyarországra és Len­gyelországra vonatkozó kérdések ke­rültek napirendre.­­ Mi ebben az esetben is azt az álláspontot képviseltük, hogy Magyar­­országgal a gazdasági együttműkö­dés ésszerű és szükséges, de csak abban az esetben, ha az ország kor­mánya ennek előfeltételeit megteremti. Szükséges tehát, hogy Magyarország hagyjon föl eddi­gi politikai elveivel és szomszédaival szemben teljesítse a békeszerződésben vállalt kötelezett­ségeket. — Nem akarjuk Magyarország meg­aláztatását, tisztességes és lojális ki­egyezést akarunk anélkül, hogy a bel­­ügyekbe beavatkoznánk. A belügye­kbe való beavatkozást kerülve hangsú­lyozzuk, hogy a szomszédokhoz való jó viszony csak úgy biztosítható, ha érvényesülni engedik a demokratikus ellenzéket. Különösen az emigrációt A Genfben folytatott tárgyalások re­ményt nyújtanak. De nagy csalódást jelentene az egész nemzetközi világra, ha kitűnne, hogy a magyarországi belviszonyok megakadályozzák a bé­kés szomszédos viszony bázisának megteremtését. Időközben közvetlen tárgyalásokat folytatunk a magyar kor­mánnyal az állampolgárság kérdésé­ről, levéltárról és tisztviselőkről. A külügyminiszter után a pénzügy­­miniszter terjesztette elő expozéját, mire az ülés véget ért. Drummond Budapesten Sir Erick Drummond, a Népszövetség főtitkára, Bukarestből Mantoux, Haden, Miss Howard,Miss Jonston társaságában ideérkezett. Drumond fogadtatására a keleti pályaudvaron megjelent Ambrózy rendkívüli követ, Bárczy helyettes ál­lamtitkár. Az előkelő külföldi vendé­gek az estét Bethlennél töltötték. Hol­nap a kormányzónál, holnapután pe­dig a külügyminiszternél jelenek meg defem­eren. Csehország szükségesnek látja a magyar­­országgal való gazdasági együttműködést Lojális kiegyezést kíván. — Nem avat­koznak a magyar belügyekbe. — Benes expozéja. — Viharos ülés a magyar nem­zetgyűlésben. — Nagy Emil igazságügy­miniszter lemondott. — Budapestre érke­zett a Népliga delegációja - Az Ellenzék tudósítójától — 3 pedig hagyják teljesen tönkremenni. Az ország talpfatermelése elegendő lenne ahhoz, hogy nemcsak a bessz­­arábiai vasutak átalakításához szük­séges faanyagot teremtsék elő, hanem a többi vonalak karbantartását is el­lássák. Tehát nem a hiány, hanem a rendszertelen és rossz gazdálkodás­­ következtében kell a vasutak menet­­sebességét redukálni, a rossz és hely-­s télen gazdálkodás következtében men­­­­nek tönkre mindazok az intézmények, amelyek az állami életnek legfontosabb részét képezik. Hogy ez a békebeli normális élet felé való közeledés lenne, aligha lehet állítani. CIuj-Kofc^svAr, 1T>\ november \ Aradi film „... Hogy hosszúéletű légy...« A főúr mesélte, amikor délutáni fe­ketémet kifizettem. — A harmadik asztalnál, ott jobbra, ül egy szürkeruhás úr. Nézze meg jól, szerkesztő úr, mert az egy nyug­díjas tanár. Ebben a kávéházban törzs­vendég. — Igen — mondtam, épp hogy mondjak valamit, — egy nyugdíjas tanár. — Régi törzsvendég, — folytatta a főúr — minden délután itt feketézett és itt olvasta ki a lapokat. Két héttel ezelőtt elmaradt. Talán beteg volt, tanár úr? — kérdeztem, amikor is­mét a kávéházba lépett. Nem voltam beteg, — mondotta a tanár úr — csak költözködtem. Hova? Kevés a nyugdíj, nagyon kevés, — sóhajtott a tanár úr — és én négy öreg pajtá­sommal szépen összeköltöztem, öten lakunk együtt, hogy kevesebb házbért fizessünk ... Parancsol feketét ? . . . A tanár úr tűnődött, megtörülte evik­­kerét és nem felelt. A pincér azon­ban már hozta a párolgó kávét és a tanár némán, pirulva kezdte kavar­­gatni. — Később a tanár úr igy szólt: Nézze kedves főúr, ebből az életből egyéb örömön sincs, mint ez a csésze fekete. De olyan drága, olyan drága, nem futja már erre sem. Adjon csak ezután egy kis pohár szilvóriumot, az olcsóbb és mégsem ingyen olvasom el a hírlapokat. És a tanár úr ismét törzsvendég lett. Négy nap óta nem fizetett. Nem volt pénze. Ma kedves szerkesztő úr, négy lejt törlesztett az adósságából. Ezt mondta a főúr, ami'’' a rongyos ötletest tárcájába tette. És én meg­néztem a tanár urat. Ruluja szürke volt, haja is, szeme is szürke volt. Szürke. Mint a gond, amely a porba gör­­nyeszt és mint a por, amely lassan, szitálva temeti el az elrongyolódott sorsokat. És amíg a tanár úr tragédiájának kopott filmje lepergett, az írásra gon­doltam. „Tiszteld apádat és anyádat" — hogy hosszúéletű lehess. Hogy megérhess nagy, történelmi időket, amelyeknek hőseiről a tanár úr ma­gyarázod a katedráról. Most ő is hős lett, nyomorral vias­kodó Don Quijote, szürke kis senki, aki még így is nagyobb hős, mint az aranygalléros hadvezérek és a min­dent megfontoló diplomaták, akik a jóvátételnél minden bölcsességük mel­lett is eltaktikázták szegény öreg nyug­díjas tanárok egyetlen örömét: a min­dennapos, forró feketekávét is. _______________________~ fi -Öntödék részére mintázó homok, bánya­telek eladó. Cím a kiadóban: 7123

Next