Ellenzék, 1924. június (45. évfolyam, 122-144. szám)

1924-06-30 / 144. szám

­ / rj:­7Ek3 KISEBBSÉGI ÉLET „A kisebbségi kérdés Nagyromániában“ Ezzel a civim­el harminc oldalas ro­mán nyelvű röpirat jelent meg a na­pokban Kolozsvárt dr. Ludovic Ciato tollából. A szerző közéleti múltjáról csak annyit tudunk, amennyit a röp­irat elárul: azt, hogy magyar időkben­­ Natiunea című román folyóirat szer­kesztőjeként küzdött népéért. Röpira­­tának elolvasása után azonban meg­állapíthatjuk, hogy a legigazságosabb, legtisztább jogérzékű és legvilágosabb fejű román politikai gondolkodóval ismerkedtünk meg, ki ezenfelül még bátor is, mert ma még népszerűtlen meggyőződésével a nyilvánosság elé mer állni. Röpiratának jelmondatául Bluntschli szavait idézi: „Az első és legtermé­szetesebb alapjog az emberi élet joga. De melyik emberi életformának jogát alapozta meg jobban a természet, mint a nemzeti közösséghez való jo­got ? Egyformán alapja ez az egyéni életnek s alapvető feltétele az embe­riség fejlődésének." E magasreptű és mélyértelmű gon­dolatot Ciato a romániai kisebbségi, nevezetesen pedig a magyar kérdés minden részletében következetesen és eltorzítás nélkül alkalmazza. Szót emel az ellen, hogy az igazát kereső magyart s a népének jogát védő sajtót, az illetékes hatóságok és felelős politikusok válaszul egyszerűen irredentával vádolják és kitessékeljék az országból, melynek őslakosa. Felemlíti azt a jogtalanságot, melyet egész lakások elvételével követtek el. Ostorozza a csendőrség bűneit és megállapítja, hogy a balkanizmus két l­egrutább ismertető jele, a verés és a baksis, teljes gyakorlatban vannak. Szót emel Anghelescu pedagógiai szörnyszülötte, a kétnyelvű iskola el­len s az államnyelv megtanulását a kisebbségek életszükségleteire és be­látására akarja bízni. Épen ezért nem látja semmi akadályát a kisebbségi egyetemeknek sem. Jogosnak találja, hogy az alsóbb hatóságok és bíróságok a kisebbsé­gekkel saját nyelvükön érintkezzenek. S arra az ellenvetésre, hogy a román hivatalnokok nem lehetnek nyelvtudó­sok, azzal a kérdéssel válaszol, hogy ha tanult hivatalnokok nem lehetnek, hogyan lehet ugyanezt a kisebbségi népek dolgozó tömegeitől megkövetelni? Lehetetlen helyzetnek tartja, hogy milliós tömegeknek a törvényhozás­ban mindössze egy-két képviselőjük lehessen, amikor az volna jogos, hogy egy-egy képviselőjük a mindenkori kormányban is helyet kapjon. A gazdasági életben a békés munka egyetlen lehetőségét látja: a szabad­versenyt. Megállapításait abban foglalja össze, hogy a szabadság az az egyetlen esz­köz, mellyel az elégedetlenségeknek és ellentéteknek élét lehet venni. Ezt a célt pedig a Tatarescu-féle tárgya­lások nem érik el: hívja össze Ta­­tarescu a különböző román pártok és romániai kisebbségek képviselőit s a kérdés hamarosan meg lesz oldva. Ez a bizottság állapítsa meg a ki­sebbségeknek az államhoz való vi­szonyát szabályozó törvény szövegét: ez a törvény valóban az ország alap­törvénye lesz. Rendkívül érdekes fejtegetéseit az­zal végzi, hogy különösen két kisebb­ségi nép, a magyar és a német, me­lyeknek nyílt és férfias a jelleme, előrehaladott a kultúrája és virágzó a gazdasági élete, érdemli meg azt, hogy a románság bizalmukat, hitüket és barátságukat megnyerni igye­kezzék. A röpirat elolvasása után az a meg­nyugtató érzés támad bennünk, hogy mégis van fejlődés és haladás, még a kisebbségi kérdés terén is , hogy a mi helyzetünk mégsem reménytelen ezen a födön, melyen születtünk és meghalni akarunk, mert szeretjük. Ez a röpirat nemcsak a román állam életérdekeinek belátásából, hanem az irántunk való rokonszenv érzéséből is fakadt: ez pedig az egyetlen alap, ahonnan szilárd megoldásokhoz el­lehet jutni. Ciato nevét megjegyezzük magunk­nak, mint az első románét, ki egy­másra utalt népek barátságának bá­tor közvetítőjeként elsőnek mert fel­lépni. S.­­. Cluj-Kolozsvár, 45. hv, 144. Pteancu Bukarestből magával hozza az új vizsgarendelet magyarázatát Mi lesz a kisebbségi iskolák megvont nyilvánossági jogával? (Az Ellenzék tudósítójától.) Dr. Pteancu Sándor közoktatásügyi vezér­­felügyelő pénteken Bukarestbe uta­zott. A vezérfel­ügyelő fontos tárgya­lásokat folytat Bukarestben Angelescu közoktatásügyi miniszterrel, akinek az abszolváló vizsgák előké­szítéséről és a kisebbségi is­kolák helyzetéről tesz jelen­tést. A vezérfel­ügyelő hétfőn érkezik haza és beavatott körök szerint ekkor fogja magával hozni az abszolváló vizs­gákra vonatkozó rendelet végleges magyarázatát. Az ugyanis még min­dig nincs tisztázva, hogy a rendelet­nek az a pontja,, hogy a tanuló ro­mánul felelhet akármelyik szabadon választott tantárgyból. Visjon csak a nyolcadik osztályban a románul elő­adott tantárgyakra, vagy minden tan­tárgyra vonatkozik. A vezérfelügyelő az iskola évzáró alkalmából iskola­vizsgálatot fog tar­tani azoknál a kisebbségi iskoláknál, amelyek nem­ bírtak nyilvánossági joggal és amelyekben állami bizott­ságok vizsgáztatnak. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményétől teszik függővé, hogy egyes kisebbségi iskolák­nak nyilvánossági jogát vissza­adja-e a miniszter. A vizsgálatok után Pteancu vezér­felügyelő részletes jelentést fog ösz­­szeállítani a kisebbségi iskolák jelen­legi helyzetéről és a tanulók előme­neteléről. Rendőrségi rendszabályok az árdrágítók ellen Cluj— Kolozsvár. (Az Ellenzék tudó­sítójától.) A kolozsvári rendőrség már hetek óta figyeli a piaci és éttermi árakat s megállapította, hogy a leg­utóbbi napokban úgy a piacokon, mint egyes éttermekben árdrágítások tör­téntek. Tudvalevő, hogy a városi ta­nács minden hónapban maximálja a kenyér, tej, hal s a többi piaci áru árait és a vendéglői árakat. A leg­utolsó ármaximálás május harminca­­dikán történt és az akkor meghatáro­zott árak vannak érvényben. Amint a rendőrség megállapította, ezeket az árakat a legtöbb helyen áthágják, úgy­szintén megszegik az uzsoratörvény rendelkezéseit is. A napról-napra növekedő drágaság arra késztette a kolozsvári rendőrsé­get, hogy az árdrágítók ellen erélyes rend­szabályokat léptessen életbe. A mai nap folyamán a rendőrpre­fektúra rendeletet adott ki, amelyben kötelezi az összes piaci árusokat, hogy sátraik mellé tegyenek ki táb­lát, amelyen az árak pontosan fel vannak tüntetve. Megállapította a rendőrség azt is, hogy a gyümölcs­­árusok nem tartják elég tisztán az eladásra szánt gyümölcsöt. Éppen ezért felhívja a gyümölcsárusokat, hogy a jövőben az eladásra szánt gyümölcsöket takarják le a legyek és a bogarak elől. A rendőrség emberei naponta ellenőrzést fognak gyakorolni a piacokon és az éttermekben és az uzsoratörvény ellenőrzésével kapcso­latosan az üzletekben is. A rendőrprefektúra felkéri a közön­séget, hogy az ellenőrző munkájában legyen a rendőrség segítségére. Mi­után az új szigorú ellenőrzést a kö­zönség köréből érkező panaszok ha­tása alatt léptette életbe a rendőrség, a rendőrprefektura arra kéri a vásár­lókat, hogy minden egyes esetben te­gye meg a tapasztalt szabálytalansá­gokról a jelentést a rendőrprefektus­nál, a rendőrigazgatónál vagy az ins­pektornál. Az új árellenőrzést a rend­őrség m­ár a mai nap folyamán meg­kezdte. Orvosolják a marosvásárhelyi ügyvédi kar sérelmét Maior prefektus nyilatkozata az Ellenzéknek.­­ A vere­kedő vezető ügyésszel nem tárgyalnak a vásárhelyi bíróságokon Marosvásárhely. (Az Ellenzék tudó­sítójától.) A székely főváros közönsé­gét a mai napig nagy izgalomban tartja a marosvásárhelyi törvényszék épületében lejátszódott botrányos je­lenet, amelynek főhőse Raileanu ve­zetőügyész. Mint ezt az Ellenzék első­nek jelentette, Raileanu ügyész hiva­talában rátámadt dr. Blatt Jenő ügy­védre, akit súlyosan inzultált. A közönség felháborodásában a ha­tóságok, főleg a bíróságok tagjai egy­értelműen osztoznak. A törvényszéki tanács nyomban kifejezést is adott ennek, amikor az inzultust követő na­pon tartott ülésében­­envedélyes fel­szólalások után egyhangú határozatban mon­dotta ki, hogy mindaddig nem tárgyal az ügyésszel, amig a vizsgálatot ügyében le nem folytatják. Az ügyvédi kamara azzal toldotta meg ezt a határozatot, hogy 48 órás ter­minust adott a vizsgálat megejtésére. A botrányokban utazó ügyész kü­lönben takaródót fújt s kijelentette, hogy hajlandó egyéni elégtételadásra. Ez azonban nem enyhíti sem az ő, sem Nedelcu ügyészségi tisztviselő helyzetét, aki tudvalevőleg a vezető­ügyészt hamisan informálta. Jogász­körökben valószínűnek tartják, hogy a vizsgálat lefolytatása után Nedelcut állásából elbocsátják, annál is inkább, mert egyéb vádak is felmerültek ellene. A marosvásárhelyi közhangulatot élénken jellemzi az a nyilatkozat, amelyet Maior prefektus tett ebben a kérdés­ben az Ellenzék tudósítójának. — A vizsgálat menetéről, amely az igazságügyi hatóságokhoz tartozik, én magam nem nyilatkozhatom. Azt azon­ban kijelentem, hogy a leghatározot­tabban elítélem a tettegességet. Tu­dom, hogy a közvélemény rendkívül föl van háborodva, épp ezért kérem annak közlését, hogy úgy a belügyminiszternek, mint az igazságügy miniszternek rész­letes jelentést tettem a történ­tekről. Álláspontomat nem titkoltam el az előtt a deputáció előtt sem, amely — nyomban az incidens lezajlása után — megjelent nálam. Kijelentem, hogy az incidens nem maradhat megtorlat­­lanul és ez az igazságszolgáltatás te­kintélyének is érdeke. Kétségtelennek tartom, hogy a kormányhoz intézett felterjesztésemnek meg­lesz a kívánt eredménye. A megvádolt betleni állomás­­főnök Megírta már az Ellenzék annak idején, hogy a naszódi líceum kirán­duló diákjai a bethleni állomáson tett­legesen inzultáltak néhány zsidó utast. Más lapok is foglalkoztak a sajnála­tos esettel, amelyek közül egyesek azt írták, hogy Imreit Dezső, a bethleni vasútállomás főnöke, tétlenül nézte a zsidóverést, holott alárendeltjei kész­nek nyilatkoztak a rendet helyreállí­tani, ha erre parancsot kapnak. A megvádolt állomásfőnök azonnal vizs­gálatot kért önmaga ellen. Előterjesz­tésében kijelentette, hogy semmi kö­rülmények között sem lett volna mód­jában a verekedő diákokat megfékezni, mert a vonat berobogása idején mind­össze egyetlen vasúti távíró kisasszony állt rendelkezésére. Az se felel meg az igazságnak, hogy a vonatot idő előtt indíttatta volna el. Tíz perc­nyi várakozási ideje volt a vonatnak s — miután még kereszteződés is volt — több mint tizenöt percig állt az állo­máson a vonat. Az esetről a kellő időben értesítették a csendőrséget, amely azonban szintén kötelességsze­­rűleg, de már csak akkor jelent meg, amikor a vonat várakozási idejének letelése után kiröhögött a pályáról.­­ Imre Dezső fegyelmi vizsgálatot kérő előterjesztésére a kolozsvári vasútigaz­­gatóság bizottságot küldött a bethleni állomásra, amely megállapította, hogy az állomásfőnököt nem terheli semmi néven nevezendő felelősség az inci­densért. Ennek alapján Imreh Dezső sajtópert indított az őt megrágalmazó lapok ellen. Szabad a szász zászló A belügyminisztérium tudvalevőleg rendeletet adott ki, amelyben a ro­mán nemzeti zászló mellett a szász színek használatát is engedélyezi. Va­lóban nem kelti fel az irigység érzé­sét bennünk az erdélyi szászok ki­sebbségi jogának ez az elismerése, azt a megjegyzésünket azonban még­sem hallgathatjuk el, hogy miért van­nak a szászok privilegizált helyzetben a romániai magyarsággal szemben, amelynek lélekszáma tudvalevőleg öt­szörösen meghaladja a szászokét.­­ A miniszteri rendelet végrehajtása kü­lönben már megkezdődött Segesvá­ron, ahol a rendőrség a következő hirdetményt tette közzé: Hirdetmény. Közhírré tesszük, hogy a folyó évi május hó 14-én kelt 39985. számú belügyminiszteri rendelet szerint a város lakossága nemzetiségi különb­ség nélkül köteles a román nemzeti ünnepségek alkalmával a szabálysze­rűen készített román nemzeti zászlót kitűzni. Magánépületeken a nemzeti zászló mellett balra a szász nemzeti­ségi zászló is kitűzhető, de mind a két zászlónak egyenlő nagyságúnak kell lennie. Nyilvános épületeken csakis a nemzeti zászló tűzhető ki. A rendelet ellen vétők szigorúan megbüntettetnek. Sighisoara, 1924 junius 23. Az állam­rendőrség. »

Next