Ellenzék, 1928. február (49. évfolyam, 24-47. szám)
1928-02-01 / 24. szám
előfizetési Arak. Egy hónapra 100 kj. Negyedévre 19 k) Félévre 530 lej. Égisz évre 1000 lej. Caj—Kolozsvir 1Э23 február 1. Szerda Cenzúrát: Bind»or Ara 5 lej. XLIX. évfolyam. 2^* szám efutonorm: ШШ MIKLÓS SZERKESZTŐSEI « KIADÓHIVATAL Str Vmverst tatit (vett Egyetem utca) 8. sz. Telefon sz.: 109. és 204 Kétféle mérték írta: Balogh Arthur A kisebbségi kérdés megoldásának sajnos többnyire sivár mezején olykor mégis találkozunk olyan jelenségekkel, amelyek remélnünk engedik, hogy az európai béke és konszolidációnak az érdekelt államok részéről is elvben folyton elismert, de a gyakorlatban vajmi ritkán kellőképen méltatott eme feltétele végre is abban a figyelemben fog részesíteni, amelyet megérdemel. Bécsből jelentik, hogy аг osztrák állam és most gondoskodott arról, hogy a burgenlandi magyar kisebbségi iskolákat megfelelő tankönyvekkel ellása. Az osztrák állam kiadásában most jelent meg az első magyar olvasókönyv a magyar tannyelvű népiskolák számára, amelyet további hasonló kiadványok fognak követni. Megtudjuk azt is, hogy a megjelent olvasókönyvben nincsen egy sor sem, amely a magyar gyermeket nemzetétől, anyanyelvitől elidegeníteni igyekezne. A kicsiny magyarok, akiknek ez lesz első olvasmányuk, és úgy megtanulhatják belőle szeretni fajukat és ragaszkodni anyanyelvükhöz, mintha a föld, amelyen élnek, ma is Magyarország volna. Kisfaludy Károly, Tompa, Pósa és Benedek tanítják nekik, hogy ámbár egy más állam polgárai, nem kell megtagadni magyarságukat. Íme az osztrák állam, amely pedig a nagy világfelfordulás befejezésekor nem a négyszáz esztendős szövetségeshez méltó módon járt el keleti szomszédjával szemben, nem ringatja magát abban a nagy illúzióban, hogy konszolidációjának és élete javulásának elengedhetetlen feltétele, hogy kisebbségeivel mennél rosszabbul bánjon. Csak a napokban olvashattuk azt is, hogy Románia és—amint a békekötésekről író amerikai Manley Hudson mondja — „hosszú nevű“ szomszédja , a szerb-horvát-szlovén állam közt aláírásra került az egyezmény, amelyet a múlt év augusztusában kidolgoztak a kisebbségi iskolák tárgyában Az egyezmény kölcsönösen jogokat biztosít a szerb Bánságban levő román kisebbségi iskolák számára jogokat? Ha a nálunk szokásos, némi fogalomzavarban szenedő terminológiát akarnak követni. ..Ám jogokról, hanem egyenesen privilégiumokról, mégpedig nagyokról, kellene beszélnünk. Nyilvánossági jog, illamérvényes bizonyítványok kiálltáásának joga, az iskolakönyvek megállapítása, sőt külön kisebbségi iskolaszék az illető kisebbséghez tartozókból, amely felügyeletet és ellenőrzést gyakorol az illető kisebbségi iskola felel Úgy hisszük, nem kell folytatnunk a jogok felsorolását, amelyeket a szerződő felek egymásnak kölcsönösen biztosítottak ebben az egyezményben. Mind olyan életlehetőségek a kisebbségi kultúra számára, amikbel nálunk azt szokták mondani, ha rólunk van szó: ki van zárva ! Nem lehet teremteni privilegizált, felsőbbrendű állampolgárokat! Nem az első eset, hogy Románia hathatós védelmére siet egy más államba szorult fajbelieinek. Távol áll tőlünk, hogy ezt egy szóval is kifogásoljuk. Ellenkezőleg. Minden államnak elsőrendű kötelessége és el nem vitatható joga ez. Amióta az európai rend és csend pálcáját Genfben suhogtatják, még inkább, mint azelőtt. Tehát nem ez ellen szólunk. Csak az , szerény kívánságunk, hogy amit államunk a más országokban élő románokkal szemben elengedhetetlennek tart: kisebbségi létük, kultúrájuk védelmét, azt a saját kisebbségeivel szemben is szükségesnek lássa. Köztudomású, hogy az 1913. évi román-bulgár differencia alkalmával Románia akkori külügyminisztere, Titu Majoroscu azt a távirati utasítást adta a londoni követnek, hasson oda, hogy az albán alkotmányban gondoskodás történjen arra nézve, hogy a prndusi románok közigazgatási autonómiát, saját kisebbségi iskolákat kapjanak és a román kormány segélyezhesse az ottani román iskolákat. Később Románia akkori követe , Misu hosszabb memorandumban fejtette ki mindezt a Foreign Office vezetője: Sir Edward Grey előtt Nyolcvanezer románról volt akkor szó. Várjon ami akkor nyolcvanezer románnak szükséges volt, ma nem szükséges a másfélmilliót meghaladó itteni magyarságnak? És ez a magyarság nem is utópizál közigazgatási autonómiáról, csak a kisebbségi élet ama vajmi szűkösen kiszabott lehetőségeinek megadását kívánja, amelyeket a kisebbségi szerződés megígért számára. Szó sincs róla, hogy ezt a kétféle mértéket bármivel is indokolni lehetne csak más vonatkozásokban váltig a szerződések szentségére, sérthetetlenségére hivatkoznak, azok saját érdekeik ellen járnak el, amikor úgy viselkednek, hogy a jog csak addig jog, amíg a hatalommal bírók érdekeit szolgálja. De nem kötelez, mihelyt mások érdekeiről van szó. Az államok közt is, az államokon belül is vagy a jog uralkodik, vagy az erőszak. A jog pedig olyan, mint azok az üvegedények, amelyeknek elég egy piciny csücsket letörni, hogy az egész összetörjön. Az egy téren való hatalmaskodás az erőszak bélyegét süti az állam egész életére. Akkor hiába jelentik ki miniszterek a parlamenti fórumon — mint nemrég épp az egyetlen magyar szenátornak —, hogy mi olyan állam vagyünk, ahol tökéletes szabadság uralk ítódik. Minden incidens ítéletl tízezer ember jelenlétében folyt le Iasiban a nemzeti-parasztpárt első tartományi nagygyűlése Mamut diadalmenetben, a vanikon vittek be a városba.—Ott voltak a nemzeti-parasztpárt összes szenátorai és képviselői. PopCkip, Vajda és Stere a népszuverenitásról beszéltek. — Maniu részletes expozét tartott a párt politikai céljairól és nyilatkozott a kisebbségi problémáról is. A határozati javaslat követeli a kormány azonnali távozását Jasi (Az Ellenzék tudósítójától.) A nemzeti parasztpárt kormánybuktató akciójának első fázisa lezajlott. Különösebb incidensek nem fordultak elő. A városban ugyan nagyszámú csendséget koncentráltak, de dolga nem akadt, s így a gyűlés mindvégig impozáns formában folyt le. Maniu és a nemzeti parasztpárt képviselői, szenátorai szombaton este érkeztek .Iasiba, ahol az állomáson ezrekre menő tömeg fogadta őket.. Valóságos diadalmenetben vitték be a városba Maniu Gyulát. Fiatalemberek a faliakra emelték és hazafias dalok éneklése mellett úgy vitték be a szállodáig. A falusi népet nem akadályozták meg abban, hogy a naggyűlésen résztvegyen. Már éjszaka megindult a népvándorlás a város felé. Vasárnap délelőtt 10 órára volt hirdetve a Fidoli színházban a naggyűlés, de már reggel 8 órakor az ezreket befogadó terem zsúfolásig megtelt. Erre a gyűlés rendezői hamarosan kibérelték az Elisabeta színházat és így parallel, kéthelyt egyszerre folyt le az első „kormánybuktató“ mannifesztáció A Fideli színházban Costachescu, a fasu nemzeti-parasztpárti szervezet elnöke nyitotta meg a szónokok sorát. — Ez az első eset — mondta — hogy az erdélyi románok vezetői Moldova fővárosában politikai célokból megjelentek. A látogatásnak különös fontossága van- ők Nagyromániában akarnak élni, mi pedig Erdélyt akarjuk közelebb hozni hozzánk. Azt akarjuk, hogy az egyesülés ne csak formai, hanem teljes legyen. Az erdélyi érdekeket a kormányok nem vették tekintetbe s ezzel elmérgesitették a helyzetet. A riadót megfújták és mi moldvaiak készen állunk arra, hogy a törvényesség, a szabadság és az egyesülés érdekében segítsük erdélyi testvéreinket. Costachescu után Pop Cicio mondott beszédet. Az erdélyi viszonyok ismertetésével, az erdélyi nép elégedetlenségével kezdte szónoklatát: Mindent meg kell tennünk, hogy a nép lelkében ne ébredjenek ilyen vádak. Az erdélyi román nem boldog s ezért arra kell törekedni, hogy boldoggá tegyük. Harcot indítottunk él ebben a harcban a vezetők az élen fognak haladni, bármi is történjék. Tasca professzor a Jorga-féle, nemzeti demokrata pár üdvözletét tolmácsolja, majd Junian beszélt a kománybuki.Jó akcióról és jelentette ki ? pártvezétte ••■•eben’ .«Nem akarunk forradalmat, legális uton akarjuk megdönteni a kormányt Madgearu az ország gazdasági helyzetéről beszél és támadja Bratianu Vintila pénzügyi politikáját. Lapunk mai száma 12 oldal Шйz éles neszén. Nagy érdeklődés előzte meg Vaida- Voevod felszólalását, akiről mindenki tudja, hogy szenvedélyes ember és " hogy nyilatkozatainál nem szokot hangfogót használni" — Duca miniszter a képviselőház utolsó ülésén kijelentette — mondta Vaida —, hogy a gyűlésekre teljes szabadságot kapunk. Hol van ez a szabadság?! A falusi embereket különböző trükkökkel akadályozták meg abban, hogy a gyűlésen részt vegyenek Gabonát osztanak szét, adórevíziót készítenek. A miniszter tehát nem mondott igazat most se, máskor se. Ez a kormány legnagyobb erőssége: a valótlan állítás és a rágalmazás. Engem különösképen minduntalan azzal vádolnak, hogy regionalista vagyok, mert kijelentettem, hogy „Erdély az erdélyieké/“ Ezt a kijelentésemet odamagyarázzák, hogy a régi királyság lakosait nem tekintem testvéreinknek. Pedig a helyzet az, hogy mi akartuk az egyesülést, mi is csináltuk azt meg. De az egye