Ellenzék, 1929. november (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-11 / 258. szám

ta le Liti N­­ó E­­. VÁROS AZ ÓCEÁN MÉLYÉN JOSEPH DELMONT REGÉNYE (30) “ Ide hallgasson, Emília. Több mint száz­ezer líla jutalom vár arra, ki a rejtelmes eltűnések titkát megfejti. Maga egy nagy részt kaphat ebből az összegből, ha most mindent elmond nekem és megmutatja az utat, melyen a titok megfejtését kereshe­tem. Halkan és nyugodtan csengett a leány hangja: — Nincs semmi mondanivalóm. "A rendőrfőnök elsápadt dühében. Oda­ment Emíliához és összeszorított öklökkel állt meg előtte. — Te söpredék! Fogsz beszélni?! Börtön­be dobatlak, ha azonnal meg nem vallod, merre csavarogtál és kikkel fetrengtél? Emilia is sápadt lett, mintha szólni akart volna valamit, de aztán hátat fordí­tott a kapitánynak és kinézett az ablakon. ■ — Addig pedig nem hagyod el ezt a há­zat, míg újra ki nem hallgatlak. Megértet­ted? Emilia egyetlen szót sem válaszolt. A fogalmazó az ablak felé nézett és arca, szeme,, mintha vitustáncot járt volna. A ka­pitány dühösen ráordított: — Mit bámészkodik a kályhára? Ostoba állat! Most mindent csomagoljon össze. Me­gyünk vissza Savonába. A kis kancsi ember nem a kályhát, hanem Emiliát nézte. Dühös főnökének egyetlen szót sem válaszolt. Szótlanul összerakta az iratokat. Az ajtó előtt ott állt az öregasszony és Francesco. Fülüket odatapasztották, hogy valamit halhassanak abból, ami a szobában történik. A rendőrfőnök dühösen felszakította az ajtót, az asszony és Francesco beestek a szo­bába. A kapitány most mindenről megfeledkezve, szinte magánkívül feléjük rúgott. Hangosan ordította, hogy azok is meghallották, akik az utcán álltak: — A leány otthon maradt becsukva a házba! Nem szabad neki a küszöböt átlépni. Az öregasszony még mindig alázatosan hajlongott, mikor, az autó már régen Savona felé robogott. Emília azonnal bement kis szobájába és magára zárta az ajtót. Francesco előbb ko­pogtatott, aztán verte az ajtót, de hiába. A zár nem nyílt ki és válasz sem jött dühös és szemrehányó kiabálására. Rossino föl-alá szaladgált a szobában, két idegen úr nyomon követte. Az egyiknél fényképező­gép volt, már fel­vételre készen beállítva. A szenzációt kereső riporterek első csoportja már megérkezett. Az öregasszony egyszerűen kidobta az or­dítozó Francescot, odament a bezárt ajtó­hoz és mézédes hangon kezdett beszélni: — Emilia! Aranyvirág! Drága kis leá­nyom, nyisd ki! Két úr van itt Savonából. Újságírók. Egyetlen hang sem hallatszott az ajtó mögül. — Nem jön ki, mert azt akarja, hogy előbb fizessenek neki, — mondta halkan az öregasszony. — Rendben van, — mondta az egyik ri­porter és egy lírát dobott az asztalra, a má­sik is követte példáját. Az öregasszony elvette a két pénzdarabot és megrázta a fejét. — Emilia szegény nagyon ki van merülve, öt lírán alul igazán nem lehet fárasztani. — Átkozott vén banya, maga ugyan érti a dolgát. Itt van még egy líra, de aztán be­széljen az a leány, azt mondom. Az öregasszony az újabb pénzadományt is gyorsan eldugta. — Emilia, drága gyermekem, kis virá­gom, kijöhetsz már. Az urak fizettek! Most az ajtón át csengett Emilia erős, ha­tározott hangja: — Uraim, kérjék vissza a pénzt, nekem semmi mondanivalóm sincs az önök szá­mára. A két riporter átkozódni kezdett, azt hit­ték, hogy újabb zsarolási trükről van szó. Az egyik be is kiáltott: — Na, fiam, elég volt már ebből! Odaad­tuk már a pénzt, amit kértél, gyere csak ki, majd egy szép fényképet csinálok rólad! Emília nem felelt. Most a másik riporter ment az ajtóhoz és dörömbölni kezdett rajta. — Hagyják uraim, hagyják szegénykéi, míg kipiheni magát. — suttogta az öreg Ilossiné.­­ Fiatal leányka. Aztán a herceg ott a kastélyban ... hiszen tudják önök? — Miféle herceg, micsoda kastély? — Többet én se tudok mondani. Csak azt, hogy egy hercegnél volt valahol lent délen, egy fejedelmi kastélyban, — suttogta az öregasszony. A két riporter pedig sietve jegyzett le minden szót. 58. Máder ott ült bent az alsó kormányfü­l­­k­ében az U 1000-en. Az asztalon egy csomó olasz újság feküdt előtte. A kapitány csakis az Emilia hazatérésével foglalkozó híreket olvasta s ezek a hírek nagyon megdöbben­tették. Mindegyik újság másképen találta fel a rejtelmes dolgot. Ami azonban mindegyik újságban vilá­gosan olvasható, az az volt, hogy Emilia egyetlen egy szóval sem árulta el, mi tör­tént vele és hol tartózkodott eltűnésének ideje alatt? Megidézték. Többször kihallgat­ták, szép szóval, ígérgetéssel, fenyegetéssel próbálták kivenni belőle a titkot. Minden hiábavaló volt. Rossiné állandóan kutatott s egyszer az ágy deszkái között egy bezárt levelet talált. A címzés Dolores Contanabilia asszonynak szólt, Pontim­eába. Emilia ezt a levelet hazaérkezésének nap­ján vesztette ii , azóta hiába kereste Az anyja folytonosan figyelte és ha leánya egy percre kiment a szobából, az öregasszony azonnal keresni, kutatni kezdett. Egy napon az ágy alatt, a deszkák között egy fehér pa­pírdarabot pillantott meg. Egy levelet húzott elő, elrejtette Emilia elől és mivel nem tu­dott írni, olvasni, elszaladt vele a postames­terhez. A postamester elolvasta a címzést és a kitűzött óriási jutalomra gondolva, a nevet és a címet pontosan megjegyezte magának. Meghagyta Rossinénak, hogy a levelet jól őrizze meg. Még aznap délután megtudta a polgármes­ter, hogy Dolores asszony az egyik eltűnt le­ánynak, Mariettának a sógornője. És hogy annak idején, mikor az a négy feltűnést kel­tő írás megérkezett, Marietta ennek a sógor­nőjének küldte a levelet, melyben hogylété­­ről értesítette hozzátartozóit és kérte, hogy ne aggódjanak miatta. A ravasz postamester még aznap Génuába utazott, érdeklődni kezdett és azt a felvilá­gosítást kapta, hogy a négy eltűnt asszony feltalálására kitűzött összeg igazságosan fel­osztandó. S ha valaki valami utat tud mu­tatni, vagy az eltűntek nyomára vezet, részt kap a jutalomból. A postamester két rendőrségi hivatalnok­kal Rossinéhoz ment és azonnal követelték tőle a levél kiadását. Az öregasszony vona­kodott, de mikor letartóztatással fenyeget­ték, alkudozni kezdett, hogy mennyit fizet­nek neki a levélért? A rendőrségi kiküldöt­tek azonban röviden végeztek vele. Kijelen­tették, hogy le van tartóztatva és azonnal vizsgálati fogságba helyezik. Rossiné most már látta, hogy a dolog komoly fordulatot kezd venni, átkozódások és káromkodások között, de mégis előadta a levelet. Máder tovább olvasott. A „Nemzeti Esz­me“ című újság így írt: „A levél ugyanahhoz az asszonyhoz van intézve, mint annak a négy levélnek egyike, melyet rövid idővel ezelőtt a rendőrséghez beszolgáltattak. Papiros, boríték, írás és tinta ugyanaz. A hatóság a levelet még hiva­talos titokként kezeli, de ime, már meglel­ték a nyitját annak, hogy hol tartózkodha­­tik a négy eltűnt asszony? Mivel Rossi Emilia a kihallgatás alkal­mával mindenféle felvilágosítást megtaga­dott, a fiatal leányt most Rómába szállítot­ták.“ Máder dühösen tépte össze az újságot. — Az a buta nőszemély, az az ostoba Ma­rietta, legszigorúbb parancsának ellenére mégis csak rátukmál egy levelet Emíliára. Szegény, jóindulatú Emilia rábeszéltette ma­gát és elvitte a levelet. De hogy lehetett olyan gondatlan, hogy elvesztette ezt az írást? Máder most másik újságot vett elő. Ez egy nápolyi lap volt és egy fiatal leány arc­képét hozta. Egy fiatal­­lány képét, aki ál­lítólag Rossi , Emilia akart lenni. A kép azon­ban egy szikrát sem hasonlított Emíliára, valamelyik piktor találomra oda vázolta, az újság pedig ezt írta a kép alá: ,,A levéltől eltekintve, aminek valódisága most már kétségen felül állt, az egész eltű­nési história nagyon piszkos ügynek látszik előttünk. A leány anyja mindenkitől pénzt zsarol, egymásnak ellentmondó dolgokat fe­cseg össze és fecsegését jól megfizetteti ma­gának. A mi tudósítónknak előbb öt lírát kellett leszúrni, mielőtt az öregasszony kinyi­totta, csupa hiábavalóságot és hazugságot hadart össze. Összevissza valami értelmet­len históriát talált fel egy fejedelmi kas­télyról, meg egy titokzatos hercegről. A fiatal leány egyáltalában egy szót serit szól. Bizonyosan össze vannak beszélve ravasz anyjával, hogy mentül több pénzt tudjanak kicsikarni a hiszékeny emberekből. Az egész dolog egy naivul kieszelt svindlinek látszik és majdnem bizonyosra vesszük, hogy a má­sik négy levél is ettől a ravasz fiatal terem­téstől, hozzá méltó anyjától s bűntársaitól származik.“ A „Secolo“ így ír: „Az ügy titokzatos homályba van bur­kolva. Nézetünk szerint az egész dolog nem más, mint egy jól és ügyesen kieszelt csíny, hogy a figyelmet fölkeltsék. Az is lehetséges, hogy ez a kitanult kalandornő valami kas­télyban tartózkodott, aztán mikor a barátja ráunt, hát egyszerűen kidobta. Azt termé­szetesen hiába várjuk, hogy a gentleman je­lentkezzék". Az „Avanti" a következő címmel közölte a hírt: „Egy olasz herceg gáláns kalandja!" »Egy fejezet a legmagasabb arisztokrácia életéből" stb. stb. így kezdődött a cikk. A végén pedig folytatta: „Ebből láthatjuk, hogy ezeknek az előkelő uraknak a becsületkódexe milyen labilis ta­lapzaton áll? Mit jelent ezeknek gentleme­­neknek egy szegény leány becsülete, jövője, sorsa? Rossi Emilia, mi lesz veled? De hát miért is kérdjük? Hiszen már biztosan mo­hón várják a bárok, a varieté igazgatók és a nyilvános házak tulajdonosai a legújabb áldozatot­. Máderre nem lehetett ráismerni. A le­génység kilenc esztendő alatt, amit együtt töltöttek, nem látott nála ilyen dühkitörést. — Ulitz! — kiáltotta. — Holnap este me­gint kifutunk. Egyenesen Rómába megyek. Te veszed át távollétem alatt a parancsnok­ságot és siettetsz minden munkát. Egészen bizonyosra veszem, hogy nagy meglepetések előtt állunk. Ulitz bólintott. — Természetesen úgy lesz minden, ahogy parancsolod! De nem értelek. Mért izgatod annyira fel magadat ezeknek a vacak újsá­goknak a firkáira? Hiszen tudod, hogy foly­ton hazudnak? Az a kenyérkeresetük. 59. A római rendőrség Emiliát fogva tartotta. Nem bántak vele rosszul. Szép szobát ren­deztek be a számára, jóságosak, kedvesek, udvariasak voltak vele szemben, mikor meg­kezdték a kihallgatást. Emilia minden fölvilágosítást megtagadott. Elmondták neki, hogy meglelték az elveszett levelet. De hogy mi van a levélben, arról nem beszéltek. Most már az állami detektí­vek és a politikai rendőrség vette kezébe az ügyet. Mióta Emilia Rómában van, teljesen titokban dolgoztak és az ügy állásáról sem­minek sem szabad kiszivárogni. Rossi Emilia már egy hét óta tartózkodott Rómában és a belügyminiszter minden hiva­talnokát Rossi Emilia ügyével rémízgette. A savonai rendőrfőnököt ügyetlensége miatt Cagliariba, Sardinia déli részébe helyezték át. Még két másik rendőrtisztviselőt sújtot­tak ilyen áthelyezési büntetéssel. A miniszter elhatározta, hogy maga veszi kezébe az ügyet. Megparancsolta, hogy ve­zessék elébe a leányt. Meg fogja mutatni, hogy végére jár a dolognak. És öt perc alatt kiveszi belőle azt, ami eddig senkinek sem sikerült. Emilia elővezetését elrendelő parancs telefonon érkezett a rendőrségre. Este nyolc óra volt, mikor a parancsot meg­kapták. Reggeli nyolc órától kezdve Emilia szaka­datlanul ott állt a törvény emberei előtt. Ki­hallgatása alatt folyton nehéz, idegesítő ke­resztkérdésekkel zaklatták. A lelki tortúrának és kifárasztásnak min­denféle módozatát igénybe vették. Még azo­kat is, melyeket a modern, humánus igaz­ságszolgáltatás a legszigorúbban tilt. A rendőrkapitányság egyik nagyobb ter­mében tizenkét hivatalnok vette körül a fia­tal leányt. Még nem is reggelizett, mikor felhozták a szobájából. És anélkül, hogy enni, vagy inni adtak volna neki, szakadatlanul zúdították rá a kérdések özönét. A detektívek ezalatt asz­talhoz ültek, friss zamatos kávéjuk ott állt előttük és hozzá mindenféle, ami egy bősé­ges reggelihez tartozik. (Floytatjuk) 37. SZ. FELADVÁNY (C. Mansfeld) Világos: Kd8, Vb8, Be1 és h­3, Fa8, Hd4 és e2, gy: f4 (8). Sötét: Ke4, Va2, Fa6 és g5, gy: a3, d5, f5­­ és f6 (8). Matt 2 lépésben. 5 és 258. szám 38. SZ. FELADVÁNY’ (Dr. E. Delpy) Világos: Ka8, Vd3, Ba7, Fel és Ь5, Hd6 .6* Sötét: Kd8, Vh1, Ba1 és e4, Fd1, gy: a6, c4, d5, h­3 és h4 (10.) Matt 3 lépésben. 82. sz. játszma. A világbajnoki meccs 13. partija. Dr. Aljechin—Bogoljubov. 1. d4, d5. 2. c4, c6, 3. Hf3, Hf6. 4. НсЗ, e6, 5. Fg5, Hbd7. 6. e3, Va5. 7. cd, HXd5. 8. Vd2 Fb4. 9. Bel, 0—0. 10. Fd3, h6. 11. Fh4, e5. 12­­ 0—0, Be8. 13. e4, Ш4. 14. Fc4, Hg6. 15. a3 , HXh4. 16. HXh4, Fe7. 17. Hf5, Ff8. 18.­­ Vd8. 19. Va2, Vf6. 20. d5, Hb6. 21. He3, Vg6. 22. Fb3, a5. 23. b5, a4. 24. Fd1, cd. 25. HcXdB, HXd5. 26. Hd5, Fe6. 27. Bc4, Bec8. 28. Bel?, FXd5. 29. ed, Vd3. 30. BXc8, BXc8. 31. FXa4 ?, Ve4! 32. Vd2, VXa4. 33. d6, Vd4. 34. VXd4, eXd1 Világos feladta. 83. sz. játszma A meccs 17. partija. Dr. Aljechin—Bogoljubov. 1. d4, Ш6. 2. c4, g6. 3. f3, d5. 4.cXd,HXd5 5. e4. Hb6.6. Fe3, Fg7. 7. НсЗ, Hc6. 8. d5, He5 9. Fd4! f6. 10. f4! Ш7. 11. a4, e5. 12. dX«6 FXe6. 13. a5, Hbd7. 14. a6, b6. 15. Fb5, Ve7 16. Hge2, c5. 17. Ff2, 0-0-0. 18. Va4, f5. 19 e5, g5.20.Fc4, HdXe5.21.FXe6-f,VXe6. 22. fe HXe5. 23. 0—0, Vc4. 24. b4! VXb4. 25. Vc2 Hd3. 26. Bfbl, Vc7. 27. Ba4, Ve6. 28. Hb5, Kb8 29. Hed4! ! Ve4. 30. НсЗ, Ve8. 31. VXd3, cd 32. FXd4, Ve6. 33. Vf3! feladta. Rovatvezetői üzenetek: P. M. A 26—31. számok megfejtését a jövő rovatban közöljü­k. Addig az elkésett megfejté­seket még elfogadjuk. SZERKESZTŐI üzenetek Kéziratokat nem adunk vissza. Leveleket vá­laszbélyeg ellenében csak nagyon fontos ügyek­ben irunk. Kozmetika. Mint irtuk, levele rovatzártakor érkezett s igy erre most megy a válasz kö­vetkezőkben: Az elhelyezkedést illetőleg, úgy gondoljuk, legjobb lesz, ha valamelyik ismert kolozsvári orvoskozmetikushoz fordul, aki majd útbaigazítást ad, hogy melyik női szalonba lép­jen be, mennyi ideig, majd pedig kozmetikát mennyit, meddig, hogyan s milyen körülmé­nyek között tanuljon. Mindenesetre levélben közöljük kéréséhez híven pár kolozsvári női szalon, valamint egy-két orvoskozmetikus cí­mét is, akikhez útbaigazításért fordulhat Mimi kozmetikai szakkönyvet a következőt ajánljuk: Török: Kozmetika. Ára: 204 lej, kapható az Ellenzék könyvosztályában. Ez a legjobb tanító és oktató könyv a kozmetikai dolgokat illetően. — Biztos terv. Ajánlatát küldje be egyenesen a következő címre: Comisiunea Executive pen­­tru Sonda 160. R. A. Moreni. Mi nem foglal­kozunk a közvetítéssel. — Iparos. 1. Egész nyugodtan küldje be. Az illető munkatársunk részletes, pontos és szakszerű választ ad. 2. Esetleg levélben. — Cz. M. Kolozsvár. Kérdés: A végzet? miért utolsó, együtt játszott filmjük Joh­n Gilbertnek és Greta Garbónak. Válasz: John Gilbert egy másik filmvállalathoz szerző­dött. — N. Zoltán Gyergyószentmiklós. 1. Nem írta meg pontosan, hogy milyen áruk vannak trafikjában, ezért válaszunk csak részleges. Trafikok: könyv, papír, írószer, újságárusítás­­sal egybekötve — tízig tarthatnak nyitva. Ha élelmiszereket, fűszereket stb. árul a trafikkal kapcsolatban, üzletét rendes időben be kell csuknia. Cukorkaüzletek 11—12 óráig tarthat­nak nyitva. Általában színház utánig. 2. Ön esetében az elsőfokú iparhatóság az illetékes fórum. — Filmbarát 1. Universum Filmfabrik Berlin, Koch-Strasse. 2. Praha,­ Smetonova 10. Németül írhat neki. 3. Lon Chaneyt — Lon Csani-nak, John Barry moret — Dzsan Barimov­­nak ejtik ki helyesen. 4. Angolul, spanyolul. — Egy panaszos előfizető. Panaszát megkaptuk. Felhasználjuk. — Cs. Sándor, Hidalmás. Hogy milyen rokoni kapcsolatban lesz a két férfi? Sógorságban. — Mária. 1. Mister Rockefeller. Newyork. Standard Oyl Comp. 2. Mister Cor­nelius Wanderbild. Newyork. Foglalkozásuk a lehető legjobb foglalkozás : Milliárdosok. Egyéb­ként: Levél ment. — Egy olvasó. A mozik minden lapnak egy és ugyanazon programmot küldik be. Hogy a kitűzött darab helyett mást adnak, az a mozivezetőség dolga, amely egyéb­ként is mindig hirdeti: Műsorváltozás fenn­tartva. Tehát a nevezett előadásra vonatkozó­lag más lapokból is ugyanígy tévedett volna. Több levélre válasz­t a következő alka­lommal. Győződ­jék meg arról, hogy legna­gyobb választékot és legolcsóbb árakat az Ellenzék zenem­űosztályában Kvárt kaphat. Kérésére azonnal küldünk díjtalan jegyzé­kedet.

Next