Ellenzék, 1930. május (51. évfolyam, 98-121. szám)
1930-05-03 / 99. szám
Szombat, 1930 május 3. Egy szó írt 5 lej, vastagabb betűvel szedve го lej Legkisebb hirdetés éra 50 lej. Allíst keresőknek egy szó 4 lej, vastagabb betűvel szedve 8 lej. Csak vasárnapra feladott hirdetések után 20 százalék felárat számítunk fel. Dij előre fizetendő.APhfHIRDiYEUfc MYÁRI FÜRDŐZÉSÉT biztosíthatja, ha nyomban 100 lejért kórház sorsjegyet vásárol, mellyel május hó 20-án milliomos lehet. „Sorsjegyiroda", Piața Unirii 20. KOFFEREMET április 22-én Teve állomáson Kolozsvár felé 23-as számú vonatban magyar úrihölggyel és arral felcseréltem. — Kofferjük nálam van. Kérem becsületes megtalálónak címét Zobel gyógyszerész, Ferdinand, Jud. Severim pLADÓ 20 darab perzsasznyeg. Írógépek, varrógépek, gobelin-képek és antik ékszerek. Kolozsvári Népbank és Zálogház rt. Szép-utca 1., Gólyaáruház mellett. mttv. golyós cséplőket, magánjáratokat, traktorokat minden nagyságban kedvező feltételek mellett szállít Friedrich Testvérek, Timigosra.______ ELADÓ príma sezlon kettő ampir ezüst gyertyatartó és konyha szekrény. — Cím a kiadóban: 0.183 Нам motor és dynamo tekercselést és javítást gyárt kivitel-iben, garancia mell lett. Mindennemű I J motorok, dynamok, transforma- I torok és kapcsolótáblák raktáron, legolcsóbb árak mellett. ENERGIA Motorgyár, Cluj. Főzésre, fűtésre nagyon alkalmas Olcsó tűzifa kapható MU asztalos árugyár rt. parkettgyárában. Telefon 120. HELYBELI és vidéki kereskedőknél és vállalatoknál jól bevezetett helyi ügynök felvétetik. Bővebbet Mercur irodában, — Calea Victoriei 22. H 358 OOOOOOO Lapelárusntó fiukat keresünk helyben, magas jutalékkal, jelentkezni lehet igazolványnyal a délelőtti órákban Str. Universitati 8., emelet. OOOOOOO ERESEK a gazdaságomba egy nőtlen, szerény igényű, némi gyakorlattal bíró gazdasági gyakornokot mielőbbi belépésre. — Cím: Horváth Károly Salajig (Szilágyszeg) jud. Salaj. MOZIGÉPÉSZ állást keres, hosszas gyakorlattal, dupla géppel és hangos filmmel. — Levelet: „Operateur“ jeligén a kiadóba. HÁZVEZETŐNŐI állást keresek úri családnál, vidéken is, főzést vállalom. Megkereséseket „Egyedülálló nő“ jeligére. 1099 INTELLIGENS fiatalasszony elmenne vidékre gyermek mellé, vagy szobalánynak. „Jó otthon“ jeligére kiadóba kérünk. 1097 MEGBÍZHATÓ iroda, vagy boltiszolga állást keres saját kerék-párjával, azonnali belépésre. Érdeklődők címeiket a könyvosztályban „Pontos“ jeligére adják le. 1102 JÓFORGALMÚ, belvárosi, teljesen bevezetett cukrászüzlet berendezett műhellyel egészben, vagy társulás alapján felerészben is eladó. Bővebbet : Str. Regina Maria 4., I. emelet, ügyvédi irodában. KIADÓ május 1-re 4 szobás modern emeleti lakás. Str. Cosbuc 8/a. Értekezni: Motilor 40 alatt. 1085JULIU MANIU-utca 3. szám alatti vendéglőhelyiség junius 1-től bármily célra, átalakítva is bérbeadó. Értekezhetni házgondnoknál. Apróhirdetések feladhatók: a kiadóhivatalban, helyi és vidéki bizományosainknál, bármely hirdetési irodában. Csak válaszbélyeges kérdezősködésre válaszolunk. Címet tartalmazó hirdetésekre a választ közvetlenül a megadott címre kell irányitni 171ADÓ azonnal a belvárosban 2 szoba, konyha, előszoba vagy egy szoba, konyha. Str. Garsu (Fogoly utca) 11. Értekezni 1-től 3-ig délután 7—8-ig. Ц06 KERESÜNK gyümölcsöst bérbe. Ajánlatok: ,138“ alatt az Ellenzéknél.______ 1098 Mherpebésztársal alkalmas tágas és világos helyiségek azonnalra _________kiadók. Malom utca 23._________ IZZADÓ azonnalra utcai 2 szoba, konyha. Gelréb ügyvéd, Regina Maria 6. 1103 pLADÓ főtér mellett modern ház, kedvező fizetéssel. Cim kiadóban. Ц04 ELEGÁNS szoba bútorozva kiadó, zongora, fürdőszoba. Petőfi u. 3., 1. 0. 1105 ELLENZÉK Strada Universitate (volt Egyetemauaj ) szára. Könyv- és zeneműosztály, kölcsönkönyvtár- és fiókkiadóhivatal. Levelcím: Postafiók 80. Telefonok: 109 és 204. Piața Unirii (Főtér) 9. szám. Felelős szerkesztő: Dr. Somodi Andris Kiadótulajdonos: ELLENZÉK Részvénytársaság. Cikkeink utánnyomását csak az ELLENZÉK megnevezésével engedjük meg. -Vb. Hirdetések feladhatók: Helybeli alkalmi- ás apróhirdetések a kiadóhivatalban, — egyéb helybeli hirdetések a Rudolf Mosse R.-t. (Strada Regina Maria 36. Telefon: 4-13.) és a Lloyd Express (Strada Gelute. Telefon 14-14. szám.) hirdetési irodák útján. Vidéki és külföldi hirdetések közvetlenül a kiadóhivatalnál, vagy bármely hirdetési iroda útján. ■ 36: Előfizetési árak: Egy hónapra top.— fej. Negyedévre 300.— lej. Félévre 300.— lej. Egy évre 1200.—. Külföldiek külön csak a portókülönbözetet fizetik. Szerkesztség: Kiadóhivatal: Nyomda. A SIVATAG POKLÁBAN - AZ IDEGEN LÉGIÓ REGÉNYE. (18) Írta: PERCIVAL C. WREN. Róma történelmében kevés olyan jelenetre lehetne hivatkozni, amely izgalomban és lelkesedésben felülmúlta volna azt, amikor végre „a fehér faj reménysége“ irtózatos erőfeszítéssel mégis a porondra nyomta ellenfele két vállát. Európa becsülete meg volt mentve... Mindezek után pedig — de ebben aztán igazán nincsen semmi humbug vagy túlzás — a kitűnő római impresszárió szerencsekivánatait és hálás köszönetét fejezte ki Luiginak s a nyilvánosság kizárásával átnyújtott neki egy ötszáz fontos csekket. Abdul - Hamid szintén fogadta az udvarias impresszárió köszönetét, azonban csekkje lényegesen kisebb összegről szólott. A mérkőző hősök mindegyikét ellátták ezenkívül ingyen vasúti és hajójeggyel... Azok a napok, amelyek most a világbajnokság megnyerése után következtek, Carmelita számára a boldogság, a lukullusi ebédek, fényes lakosztályok és drága toalettek napjai voltak. Eljött hát rájuk is az az idő, amikor a café és másik-hallokba vendég módjára léphettek be ők is! A szegény kis Carmelita legnagyobb boldogsága — mindaddig, amig az ötszáz fontban tartott — az volt, amikor büszkén és boldogan helyet foglalhatott hős Luigija oldalán valamelyik páholyban s szakértő szemmel birálgathatta az egyes művészek számait. Soha egyetlen esti előadást vagy matinét el nem mulasztottak s Luigi ebédre is, vacsorára is csak pezsgőt ivott. Ennek, meg a megszámlálhatatlan mennyiségben elszívott havannáknak hatása azonban csakhamar érezhető volt puhulni kezdő izmain és idegein, amit különben ő maga is némi aggodalommal vett észre. Ehhez járult aztán még az is, ugyanakkor, amikor az ötszáz font utolsó tízesét váltotta fel — hogy valami nyomorul orosz (akit hamarosan egy amerikai, még két orosz, egy török, egy francia és egy angol követett) nyilvánosan mérkőzésre szólította föl Luigit. (Európa majdnem minden számottevő lapjában megjelentek a kihívások.) Álljon ki vele a világbajnokság megvédelmezésére bármely stílusban akkor és ott, ahol ő kívánja s olyan összegért, amennyit ő javasol. Luigi számára ezzel ez a foglalkozási ág tökéletesen bezárult, mert ezek az emberek csakugyan félelmetes óriások voltak, akiknek már eddig is ismert neve kezeskedett róla, hogy reális küzdelmet óhajtanak vívni a világbajnokságért . Legalább is Luigival szemben. Aztán megint csak szűk napok következtek, a szegénység és nyomor újabb állomásai. Sorsuk csak akkor enyhült valamelyest, amikor Luigi oroszlánszelidítőnek csapott föl. Az új foglalkozásához szükséges néhány fogságban született, morózus, életunt, rühes oroszlánt barátjától, Giuseppe Longigottotól szerezte meg, amit az imádó az éhező Carmelitára való tekintettel hitelben átengedett neki. A délceg Luigi az oroszlánszeliditők ismert kosztümjében csakugyan kitünően festett, amint villámló szemekkel s villogó fogakkal nagyot csattantott ostorával s revolverét is elsütve, arra kényszeritette az életunt fenevadakat, hogy körül-körül sétáljanak a ketrecben, bosszúsan morogva s olykor-olykor dühösen elorditva magukat. Hát bizony ez mutatványnak nem volt éppen sok, sem újszerű s a jelentéktelen kis Giuseppe csakugyan hasonlíthatatlanul többet tudott, de hiszen neki ez is volt a mestersége. Azonban 6 hegedűt vásárolt magának s a jövőben csak mint zenész óhajtotta kenyerét megkeresni. Carmelita iránt érzett titkos szerelme azonban továbbra is ott tartotta őt a Luigi kezébe jutott oroszlánok mellett s igy az északafrikai mutatványos körúton önként a zenekar szerepét vállalta magára. Közben Carmelitának vele szemben tanúsított végtelen nyájasságát félreértve, abban a hiedelemben, hogy az bizonyára nem haboznék feleségül menni hozzá, kissé feltűnőbben is udvarolni kezdett. Ez okozta szegénynek a vesztét. A féltékeny Luigi tőrrel agyonszúrta a kis muzsikust. Ezek után jött Sidibel-Abbes... Idegen légió... Carmelita is csakhamar itt ütött tanyát s azzal a pénzecskével, amit a haldokló Giuseppe nyújtott át neki, — még akkor is csak reá gondolt — megnyitotta a „Café de la légion“-t, amelynek egy személyben tulajdonosa, pénztárosa, bárlánya, zenésze, énekese és „danseuse“-e volt... s amelynek révén sikerült annyi jövedelemre szert tennie, hogy futotta belőle Luigi mindennapi makaróni-, polenta- vagy spaghetti-vacsorájára, egy üveg chianti-jára és egy frank zsebpénzére, sőt még az ő maga szűkös élelmezésére is jutott, fellépett a music-hall matinéján vagy táncolt arab vagy más magánházakban, de estére már újra kinyitotta a bár ajtaját... Sohasem járt fegyver nélkül... Ha akrobata vagy táncos kosztümje lehetetlenné tette, hogy kicsiny, automatikus pisztolyát magánál tartsa, a hajába rejtett el egy kicsiny, éles tőrt. Azonkívül a légionáriusok közül valamelyikkel mindig előre tudatta, hogy másnap hová megy s keressék, ha nem jönne vissza idejére. Carmelita nagyon jól ismerte a Földközi-tenger kikötőinek s Északafrika városainak bűnös rejtelmeit, de tudott is ellenük védekezni. Oh, csak az az idő érkezzék el egyszer, hogy drága Luigija szabaduljon a légióból, hogy megesküdhessenek s mehessenek el innen... Amerikába, oda, ahol azt a kis emberölést senki sem fogja firtatni s élhetnek majd együtt — boldogan... — Benvenuti, signori! — szólt hangosan Carmelita, amint a közeledő signor Jean Boule és Bucking Bronco légionáriusokat megpillantotta. — Soyez le bien venu, monsieur Jean Boule et monsieur Bronco. Cosa posso offirvi? — s amint leültek egy kis kerek asztalkához, közvetlen a söntés mellett, sietett kiszolgálni kedvenc vendégeit, a finom „english signor“-t a „gentilhomme“-t (aki egész bizonyosan „mylord“ vagy más előkelő nemes ember lehetett valamikor) s azt a kedves, tréfás „americano“-t, aki majdnem olyan erősnek és izmosnak látszik, mint a drága Luigi s aki olyan szerelmes szemmel szokta nézni, olyan nyájas, szelíd, hűséges, szerelmet ígérő tekintettel, ő ugyan nem „milordino“ bizonyára, még csak nem is „piccol signor“, de mindenesetre jó ember, „un‘ uomo dabbene“... John Bull oly szertartásosan mutatta be az ifjú Reginald Rupertet Carmelitának, mint valami nagyúri hölgynek. Ez reávetette csillogó fekete szemeit a fiatalemberre s tüstént megállapítva róla, hogy az is igazi „gentiluomo“, hirtelen részvét fogta el. Vájjon mit követhetett el szegény?... Carmelita ösztönszerűen vonzódott a „gentleman“-ekhez, bár Luigi Rivolit bálványozta. Tapasztalt szemei tüstént észrevették, hogy John Bull légionárius és a fiatal „bleu“ ugyanabból a társadalmi osztályból valók s hogy az „Inghilterra aristocratica“ két tagja áll előtte. Mint két madár, amely ugyanabból a fészekből röppent világgá... Vagy talán apa és fiú, annyira egyformának tűnnek föl, vonásaik különbözősége dacára is. Olyan mások, mint a szintén angol anyanyelvű Bucking Bronco, vagy kivált Luigi Rivoli. Igen... de ezzel szemben Luigi mégis világhíres ember, birkózó világbajnok és — az ő Luigija... — „Buona sera, Signore“ — szólt Carmelita Ruperthez. — „Siete venuto per la via di Francia?“ Majd az ő sajátságos légió-francia és olasz keverék nyelvén mosolyogva érdeklődött az ifjúnak göndör haja, „capelli ricciolati“ iránt s kijelentette, hogy alighanem „calamistro“vasat és „ferro da ricci“-t használ, hogy ilyen szép hullámos fürtjei vannak. A szép Carmelita csakugyan nem volt művelt úrnő... Reginald Rupert (aki csak két dologért: a szerelemért és harcért tartotta szépnek e földi életet), a leány megjegyzésére azonnal felajánlotta, hogy szívesen a bárpult mögé siet s közelről is megmutatja a haját, győződjék meg a szép „madamigella“ arról, hogy az minden mesterkedés nélkül, magától hullámos. — „Non vi pigliate fastidio!“ — nevetett a leány. — Ne zavartassa magát, „signor azzurro“, „monsieur bleu“, mert ha signor Luigi Rivoli belépne és az ifjú signort itt pillantaná meg mellettem a bárpult mögött, aligha lenne többé szüksége calamistrára, hajsütő vasra ebben az életben. — „Yepi“ — bólintott Bucking Bronco. — Az már bizonyos, hogy éppen itt volna már az ideje, hogy a maga drága Luigija egy kissé lecsukja a szemeit, amiben én előbbutóbb segítségére fogok lenni — különösen, ha a cafard komolyan elővenne. S a derék amerikai egy hajtásra kiitta a borát. Majd gyűrött, piszkos francia szótárt húzott ki a zsebéből s a „Travellers* Italian Phrase-book“-ot a másikból s rettenetes átkot mormogott a bábeli toronyra, meg valamennyi onnan származó idegen nyelvre. Ezek után buzgón hozzáfogott, hogy kikeresse azokat a szavakat, amelyekkel részletesebben megmagyarázhatná, hogy annak is itt az ideje, hogy Luigi Rivoli abbahagyja a madame le Cantiniére körüli röpködést, mert ilyenformán ő lesz csakugyan kénytelen megsimogatni az öklével a kitűnő férfiú tekintélyes állát. Mert közönséges rablógyilkos, aki az érte rajongó leányt csak kifosztja, kizsákmányolja. (Folytatjuk.) ELLENZÉK 9. oldal.