Ellenzék, 1930. október (51. évfolyam, 220-246. szám)
1930-10-01 / 220. szám
TAXA POSTAL! PLITITA la IDIEBAB nr. 141.163/1929» Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj—Kolozsvár, Strada Universitatii (v. Egyetemi utca) 8. szám. Telefon: 109., 204. Sürgönyeim: ELLENZÉK,Cluj. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési árak: Havonta 100, negyedévre 300, félévre 600, évente 1200 lej. Magyarországon: negyedévre 14, félévre 27, évente 53 pengő. ÖTVENEGYEDÉVF. 220. SZÁM, SZERDA, 1930 OKTÓBER 1. A MAI SZÁM 10 OLDAL •ÁRA 5 politika légidreA király mondta: „Legyenek türelemmel és jó reménységgel a kisebbségek“ Őfelsége felköszöntője аж Automobil Club bankettjén* — Az utak javulását az autósporttól és Manoilescu minisztertől várja. — Vacsora után elbeszélgetett a kisebbségi egyházfőkkel Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Őfelsége az autóverseny lefolyása után délutánját és estjét Kolozsvárnak szentelte. A városban hol itt, hol ott lehetett látni, dr. Váim Jenő államrendőrségi vezérigazgató és Hatiegan Simon rendőrkresztor társaságában. Megállt a főtéri templom körüli korlátokra akasztott szines besszarábiai szőnyegek előtt, vásárolt néhány darabot, aztán bement egyes üzletekbe. Mindenütt lelkesen ünnepelték és ő az ünneplést lebilincselő, fiatalos mosolyával viszonozta. A kolozsvári király napnak azonban igazi fényes betetőzése az Alumobil Clubban folyt le, az őfelsége tiszteletére rendezett ünnepi díszvacsorán. A klub helyisége felé este nyolc órakor a város kivilágított utcáin egymásután érkeznek az autók. A közönség tömött sorfalai között főpapok, katonatisztek, frakkos előkelőségek vonulnak fel. A klub lépcsőházát két felől virágok díszítik, a karfákon girlandok futnak fel. A nagy szaténban piros, fehér szegfüves, őszirózsával, dáliával felékesített, gazdagon terített asztalok várakoznak. A Károly királynak fentartott díszhely felett márványlap örökíti meg őfelsége mai látogatását. Felette borostyánból övezetten a királyi portré. A szomszéd szobában a nyolcvanhármas gyalogezred zenekara készül elő az ünnepélyes pillanatra. A főrendező Ferderber alezredes, dr. Borbély István, Rosin ügyvéd mindenre kiédő figyelemmel teszik meg az utolsó intézkedéseket, amelyek az ünnepi este zavartalan és előkelő lefolyását biztosítják. Mert a díszvacsora elsősorban az automobilklub ünnepe. Őfelségét ezúttal sportszeretete hozta Kolozsvárra, látogatása ezért mindennel szemben, ami hivatalosságot, politikát jelent, csak félhivatalos számba megy. Itt ma a csak félhivatalos számba megy. Vagy talán mégsem álal helyet. Szemben ül vele Miklós herceg, Lichtenstein Ferdinánd herceg és Moldovan Valér tartományi igazgató között, őfelsége attól a pillanattól fogva, hogy leült, kedves figyelemmel és roppant élénkséggel beszél, hol Fabius elnökkel, hol Manoilescu miniszterrel. „Egykor Károly hercegért, most II. Károly királyért“ Az Automobil Club és az előkelő sportközönség nevében a felköszöntőt szertartás szerint papírlapról olvassa fel Fabius ügyvéd. Meleg, megható szavakkal köszönti a királyt, mijd így folytatja: — Őfelsége mondotta, hogy a demoralizálás egészséges neveléssel, renddel és munkával győzhető le. Ez az elv segített a mai naphoz. Példaként őfelsége állott előttünk, aki az előző autóversenyeken megmutatta, hogy mindenki saját erejéből és sohasem mások munkájának gyümölcseként győzzön. — Tegnap, mint Károly herceg bajtársai, a Rend, Munka és Dicsőségért indított harcban, ma mint II. Károly király hódolattal teljes alattvalói, tudni fogjuk a módját, hogy úgy dolgozzunk, hogy egykor majd elmondhassák: „Egy nagy királynak köszönhető ez a nemzedék, amely minden erejével az ideálok megvalósításáért küzd.“ Megérkezik a király A klub helyiségeiben gyülekezők között ott látjuk az egyházi, katonai és polgári hatóságok legfőbb képviselőit Jelen van a kolozsvári diplomáciai kar is teljes számban. Sőt, az olasz követet külön is képviseli Commandatore Pasetti, aki Bukarestből utazott le erre az alkalomra. A közel kétszáz jelenlevő névsorát itt nem is közölhetjük. Lapunk más helyén adtunk szemelvényt a megjelentek listájából. A felsorakozó főpapok, katonatisztek, frakkos urak a klub gyönyörű szaténjában megkapó képet nyújtanak. A várakozás izgalma pillanatról-pillanatra nő... Egyszerre csak alulról dörgő éljen hallatszik. A lépcső két oldalára állított ezüstsisakos gárdisták vigyázba merevednek. A vendégek lelkes, harsogó ovációja közben bevonul őfelsége, utána mindjárt Miklós királyi herceg. A király repülő tábornoki egyenruhában van. Frissen, elevenen jön, ajkán a fiatalság mosolyával. Ennyi hivatalos dísz és a szigorú ünnepi forma között szinte megindítóan tűnik fel emberi közvetlensége és az arcáról lesugárzó kedvesség. Az asztalfon Manoilescu miniszter és Fabius ügyvéd, az Autommobil Club elnöke között fog nem nagyon biztató , fojtott, fenyegető és viharos. Emlékezzünk vissza a genfi mérlegre: Európa gazdasági megszervezésének és a kisebbségi polémiának sivár eredménytelenségére ! Ne felejtsük el, a német helyzet mennyire a háborús és forradalmi szélsőségek felé tolódott, ne felejtsük el a lengyel és cseh tüntetéseket a németek ellen. Ne hanyagoljuk el a tényt, hogy az osztrák kormányválság megint és most már hatalmas ütemben tolta szélsőjobb felé az iránytűt. Pilsudszky brutalitásai se érdektelenek, mikor most már nemcsak a kisebbségi vezéreket és az ellenzéki előcsapásokat, hanem „hősi“ versenytársát, a sziléziai Korfantyt is lakat alá teszi. Legalább is a csonka tünetek közé kell sorolnunk, hogy a magas királylátogatás alkalmával, bármilyen jóindulatú személyiségtől, de mégis csak egyoldalún és hiányosan történt meg a kisebbségek helyzetéről szóló referátum s nem nyilatkozhattak meg maguk az érdekeltek, akiknek lett volna elég sok mindenféle őszinte feltárnivalójuk, igenis de mennyi és milyen! Erre a különös, szorongató, kínos, füle ni«”, légkörre mutat Pop Ghita nyilatkozata is, amelynek a nyelvhasználatra vonatkozó részét — annyiszor hirdetett és meg nem valósított tételt — fanyar rokonszenvvel fogadjuk, de mégis nagyon-nagyon soványnak kell minősítenünk, amikor megint hosszú időt váró pszichológiai föltételek fölállítását és a kényelmesen fölfogott, a furcsán jellemzett lojalitást állítja szembe megmásíthatatlan és föladhatatlan jogaink sürgős követelésének. De úgy látszik a szorongató és feszült légköri viszonyok megváltozását nagy belső hővel kezdik kivárni, sőt talán már kezdeményezni a hatalmasok és szerencsések oldalán is. A háborús hangulatok, a szélsőséges reakciók, a gazdasági válság és az orosz dumping tényei kezdik a hályogos szemléletet és a megmerevítésére való oktalan makacsságot jobb belátásra bírni. A békeszemlélet belső revíziójának szüksége föl-fölébred. A nemes Masaryk merész és viharos tételeket küldött a fenyegető légkörbe. Gyorsan elpattanó gyermek léggömböket vagy nagy nagy szárnycsapású eszméket? Nem először és komoly tartalékkal ugyan, de megint fölvetette a revízió lehetőségét és ezúttal nem a magyar vonatkozásban egyedül, amit komolyan a megelőző két esetben se vettünk, hanem a danzigi korridor kérdésében is, ami már súlyosan esik a latba. Ez kétségtelenül vagy egy nagyon becsületes elszólás volt, vagy egy nagyon okos politika előkészítését jelenti. Mindenként nagy esemény, amit utólag hiába próbálnak majd megcáfolni. Hatalmas szócsatákra fog okot adni; még azok is felhökkennek, akik tudják, hogy a cseh köztársaság fenkölt elnökének szabad független véleményt nyilvánítani, amit kormányának politikája nem tartozik fedezni se felelősséggel, se cselekedettel. A hatalmas szócsaták mindenesetre előkészítik az új szellemet, amelynek derűs oldalára Motta mutatott rá kisebbségi jelentésében és sötét oldalát vetítik a Középkeleteurópában most nagy erővel fölvonuló reakciók. Egyre föltétlenül jó ez a masarykiáda. Mai helyzetünk konzerválói a lelkükben eltakart, tagadott, mégis élénken élő félelemnek és lekiismeretnek hangot adtak, s a kettő bizonyos mértékig ugyanegy. Nincs mit vitázni, hogy a katasztrófád és pánikhangulatból, amely a tények valóságos kényszere, valami útán-módon mégis csak ki kell szabadulnia Európának, elsősorban Középkeleteurópának és pedig sürgősen, nagyon sürgősen. A gazdasági bukás teljessége és utána a politikai, sőt társadalmi összeomlás következhetik. Az „európai hazafiság“ föltétlenül követeli, egy békés megértés s egy igazságos megegyezés létrejöttét. Nemcsak az indiai kérdés miatt kell a kerek táblához leülni, de egy igazi nagy zöld asztalhoz kell odatelepülni az igazi nagy európai kongresszusnak, nem is annyira megoldást keresni, mint menekülést az élet és halál nagy összecsapása elől. Nem az esetleg-kormányok, de a valóság-népek európai kongresszusának. A Masaryk és Pop Ghita-féle nyilatkozatok az események sodró és sötét kavargása fölött most még csak puszta szavak, értékes részükben is, de magukba zárják immár a nagy és súlyos intézkedések szükségére való eszmélkedést. De tovább uraim! Nem szabad megijedni elvek s helyzetek ellenmondásától. A nagy cseh államfő is rámutatott egy általános kiegyeztetés szükségére s azt mondta: a pacifizmust és patriotizmust ellentétes áramlatnak fogják föl, de mind a kettő megfér egyazon lélekben és mind a kettőt ki lehet, ki kell egyezteni. Ehhez csak valamivel több belátást és igzság, több félelem és több felelősség kell, mint amennyi most van és amennyi csak pánikot tud szülni, amennyi biztos katasztrófa felé vezeti Európa-hazánkat, amely még nincs meg és meghalhat, mielőtt megszületik, pedig lennie kell. És valójában kell lennie. A király beszéde Fabius elnök felköszöntőjét lelkes hurrázások és tapsok szakítják meg. A díszvacsora közönsége föláll s szűnni nem akaró tapssal ünnepli az uralkodót. És most következett az este igazi, nagy eseménye. Fabius elnök köszöntője után felálloit 11. Károly őfelsége és beszélni kezdett. Nem hódolódók ez részünkről, hanem igazán a legszigorúbb kritikai megállapítás, amikor leírjuk: Károly király a legkitűnőbb szónok. Mindig rögtönöz. Az adott hangulatból veszi beszédének alapgondolatát, szónoklatának fordulatait és képeit. Egy-egy pillanatra beszéd közben dús hajjal benőtt, fiatalos fejét lehajtja, maga elé néz, mintha láthatatlan kincstárból válogatna a gondolatok és a szófordulatok között. Azután felszegi fejét és teljesen készen, kialakítva csengnek fel ajkáról a szavak. A király beszédét mindenki állva hall-gatja. — Nagyon örvendek ennek a mai napnak, amelyen Miklós öcsém is, mint versenyző szerepelt — kezdi beszédét őfelsége. — Mi, akik harcoltunk a román automobil-sportért, a mai versenyt művünk megkoronázásának tekintjük. Boldogok vagyunk, amiért harcunk árán elértük azt, hogy az automobil Romániában már nem fényűzés, hanem mindennapi szükséglet. Elértük azt, hogy ezt a sportot ma már nem tekintik egyes ifjak szórakoztató időtöltésnek, hanem olyan munkának, amely hozzájárul az ország helyzetének megjavításához. Mert itt vannak például az ebből az alkalomból megjavított utak — fordul a király kedves mosollyal és nagy derültséget keltve, Manoilescu miniszter felé. (Folyt. 10. oldalon.)