Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)

1936-10-01 / 227. szám

putikai események SZATÍRA TÜKRÉBEN Aktuális politikai megmozdulások, ahogyan a kávéházakban látják BUCURESTI. ( V/ Ellenzék tudósítójától I ) Bucureşti nagy román újságokon kívül olyan lapok is vannak, melyek a szatíra szemüvegén át nézik a napi politikai oszmányokat. Az élos gúny is könnyű írása miatt az enyhe támadások központjába álkított politikusok nem haragulnak. Tofanos/.olosnak tartják, hogy ilyen hangnemben is bírálják őket, mikor hibáznak és közügyekkel foglalkoznak. Ezt az újszerű hangot és bírálatot ma legtökéletesebben a román címü hetilap tükrözi vissza, mely a legfrissebb eseményekről a következő beszámolót adja: Mi újság a neuszeti parasztpárton? Korszakot jelentő tanácskozások folynak. Mindenki tudja, hogy az ellentétek a ,,szabad véleménnyikimitás“ érvényesülésével sem tűntek el Vaida távozása után. A távozás egyébként sok vitára ad ma is alkalmat. Sokan vannak, akik nem értik, hogy Vaida és tizenegy volt miniszter miért váltak ki a nemzeti parasztpártból. Úgy látszik, maga Mihalache is közel áll ahoz a csoporthoz, mely közeledést keres a Vaida által vezetett román fronttal. Ez a jobbszárny igen erős. Elszántan küzd Mariival, akit viszont az Ardeal-iak támogatnak. A nagy leszámolás előbb-utóbb be kell következzék, akkor is, ha a kiadott ,,végleges“ hivatalos jelentés szerint a javulás „állandó“. Semmi változás ... A román politikusok néha okosak. Nem az ország érdekeinek szolgálatára vonatkozik ez, hanem arra, hogyan küzdenek a hatalomért. Nagyon elővigyázatosak, ebbe kapcsolódik aztán bölcsességük. Itt vannak például: Calinescu, Ghelmegeanu és Potarca nemzeti parasztpárti politikusok. Ezelőtt egy héttel biztosra vették, hogy Vaidához csatlakoznak, az elővigyázatosság azonban azt parancsolta, ne éljenek most ezzel a lehetőséggel s keressenek megfelelőbb pillanatot. S továbbra is Mihalacheval maradtak. Nemcsak vak szerencsét, de az események logikus kapcsolatát is jelenti az okos politika. Sokat beszéltek régebben arról, hogy „ütött Mihalache órája.“ Ezt kézzelfoghatóan megcáfolta, hogy Tatarescu uralmon maradt. Most másokról van szó s egyik nap Vaidának, másik nap Gogának „üt az óra.“ Sőt, volt egy nap, mikor Calinescu „órája“ került szóba. Ily körülmények között kockázattal jár a pártok elhagyása. A kilépésre készülő politikusok tehát visszamaradtak. Nem azért tették ezt, mintha Mihalache uralomra kerülésére számítanának. Mihalache ma már kellemetlen saját pártjának. Az a dolga, hogy a pártban széthúzó erőket összetartsa s annyira belegabalyodott ebbe, hogy saját taktikájával sincs már tisztában s mindenki gyanúsítja. Maniuval tart, mikor kormányra kerülését veszélyeztetve látja s Costachescuhoz húz, mikor megnyílik az út és komoly ellenfél nélkül átveheti a hatalmat. Találgatások . .. Mindenekelőtt: Inculetről beszéljünk, ki nem bukott meg sőt: előlépett, mikor a belügyminisztériumot átadta. Miniszterelnökhelyettesi állásában továbbra is kezeli az „o. p.“ nevű titkos alapot s dr. Pop Valér miniszterrel egyetértésben Manar Goga-kormányt akar a liberálisok távozásakor. Úgy látszik Tatarescu sem idegenkedik elvben ettől a gondolattól. A második megoldás: Mironescu együttműködése Iorgával. Ez választási kormány lenne, oly célból, hogy a jövőt illetően a nép határozzon. Nem lehet tudni, melyik felfogás kerül ki győzelmesen a kulisszák mögött folyó harcból, a miniszterjelöltek azonban már készen állnak. Békítések Tuca belügyminiszter addig mindent megpróbál a pártokkal való kapcsolat megjavítására. Békét akar az egész világgal. A helyzet ahoz hasonlít, mikor zsúfolt vonatban egyes utasok ülnek, mások a folyosón s a lépcsőkön állnak. A belügyminiszter megtette kötelességét, aztán dolgához fogott. Meglátjuk, kinek volt igaza. Annak, aki bizonyos dolgokat kért a pártvezérektől, vagy annak a pártvezérnek, aki a kérelmet elutasította . . . Ali,dulci,dulci! .. . Olyan Lumpért tárgyalnak most Bucurestiben, melyről csak úgy beszélhetünk, ha zsebkendőnkkel fogjuk orrunkat. A szemét, melyet a vallomások felforgatnak, mind nagyobb, őszintén sajnáljuk a szegény bírákat, ügyvédeket, újságírókat, akik magaslati levegőre mehetnek majd, hogy kipihenjék fáradalmaikat. Nem akarunk melodrámát szavalni a társadalom hibáiról. A baj megtörtént, megtörténik, ilyesmi mindenütt történni fog. Olcsó demagógia lenne a történtek túlozása s a borzalmak felidézésével az idegek felcsigázása. Sokat beszélnek a perben s sok nevet mégis elhallgatnak. Olyanok vonulnak fel a bíróság előtt, kiknek arca tele van baeillusokkal. Nem megtisztelő dolog közelükben tartózkodni. A párt túln*mM*kal A nemzeti parasztpárt volt tábornok tagjai megbeszélést tartottak az elmúlt napokban s a parasztgárdák taktikájáról tanácskoztak. A volt katonatisztek tanácskozása olyan stratégiai lervet dolgozott ki, melyet követni fognak. Feltűnt, hogy B. tábornok is részt vett a tanácskozáson, ki csak nemrég lépett ki a nemzeti parasztpártból. Lupu dr. külföldi útjával indokolta kilépését, mire Mihalache azzal válaszolt: — ügyeljen, ne másítsa meg elhatározását. B. tábornok ennek dacára részt vett a tanácskozáson. Ez az ,,erős kéz“ politikája. Öregek és fiatalok Vaida mindig vallomást tesz a románfront gyűlésein, őszinte s nincs tekintettel arra, hogy környezetében mit gondolnak. Legutóbb arról beszélt, hogy kibékülne Mihalacheval és Maniuval, de nem teheti, mert ott van Madgearu. Aztán Calinescuról, régi hűséges „adjutánsáról“ beszélt. Leginkább az lepte meg a jelenlevőket, mikor bejelentette: - Arról beszélnek, hogy én kerülök hatalomra. Nem akarok uralomra kerülni, míg az egész népet meg nem győzöm célkitűzéseim igazságáról. Nem sietek, van //léc/ idom, öreg vagyok... — mondta Vajda gúnyosan. S valaki környezetében felsóhajtott: — Mi lesz velünk — fiatalokkal?... (sz.) Rémdráma, amelyet az élet irt Miért akar halálba menekülni az előkelő budapesti uraasszony? — Titokzatos fenyegetések okozták az öngyilkossági kísérletet BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósítójától.) Izgalmas történet. Szeptember 6-án a Bécs felé robogó gyorsvonat egyik II. osztályú falikéjében a jegyvizsgáló kalauz eszméletlenül talált egy elegáns, fiatal hölgyet. A hölgy egyedül feküdt eltorzult arccal a fülke bársonypamlagon, mellette a rétikül je, felette a poggyászbólóban három bőrönd és hnt a földön a pamlag előtt valami fehér por elszórt foltjai. A kalauz ijedten nézett körül, ezután lezárta a fülkét és orvost keresett. Nem volt orvos a bécsi gyorson, de szerencsére a vonat közben befutott a győri pályaudvarra, vasutasok lepték el a II. osztályú fülkét, az eszméletlen utast leemelték, telefonáltak a mentőkért és pár perc múlva a győri kórház ügyeletes orvosa rövid vizsgálódás után kijelentette: — Verónál mérgezés. A beteg makacsul hallgat Tehát öngyilkossági kísérlet. De ki az életunt? Egy arcképes vasúti igazolvány, amelyet az eszméletlen nő retiküljében találtak, megadta a választ: dr. Medveczky Zsigmondné budapesti lakos, főállatorvos felesége, lakása: József-utca 16. A beteg állapota életveszélyes volt, napokig feküdt eszméletlenül a győri kórházban. Negyednap magához tért, akkor idegrohamot és sirógörcsöt kapott és csak estére nyugodott meg az injekciók hatása alatt. Kezelőorvosa nyomban telefonált a rendőrkapitányságra, küldjenek ki valakit, a beteg kihallgatható. Kihallgatták dr. Medveczky Zsigmondnét. — Miért tette, nagyságos asszony? — Mert kényszeritettek rá! — Ki kényszeritette? — Kérem . . . ezt nem szeretném megmondani. — Meg kell mondania, nagyságos asszony, hivatalos eljárás van folyamatban. — De most . . . ilyen állapotban nem tudok erről beszélni .. . — A doktor úr azt mondta . .. — Hagyja kérem . . . rosszul érzem magam, nem beszélhetek . . . Elfordította fejét a detektávtól. ■szemét lehunyta és makacsul hallgatott. Másnap is, a következő nap is. Nem volt hajlandó megmondani, ki kényszerítette az öngyilkosságra. Mialatt Medveczkyné Győrött hallgatott, a rendőrségnek tudomására jutott, hogy van valahol egy búcsúlevél, amely megfejti a drámát, amely mindent megmagyaráz. A levelet Medveczkyné írta első férjének, V. Z. cégi vezetőnek és a kereli pályaudvaron adta fel, közvetlenül az előtt, hogy felszállt a bécsi gyorsvonatra. Megrázó búcsúlevél A levél — adatait most ellenőrzi a rendőrség — egy idegösszeomlás előtt álló szerencsétlen asszony kétségbeesett jajkiállása. Egyik részlete így hangzik: . . . Hogy mit éltem át, Zoltán, ezt úgy sem lehet leírni, M. hónapok óta üldöz, hiába menekülök előle. Joggal kérdezhetné, miért nem szóltam a férjemnek. Nem mertem, Zoltán, annyira féltem, hogy még a férjemnek sem szóltam. és mi délután berontott hozzám. Egyedül voltam. Azzal kezdte, hogy revolver van nála, úgy feleljek a kérdéseire. — Mit akar az Istenért!? — kiáltottam ijedten. — Azonnal csomagol — mondta — együtt megyünk Ausztriába, maga megindítja a válópert és feleségül jön hozzám! — De én nem akarok a maga felesége lenni! — sírtam elkeseredve. Zsebébe nyúlt, ahol revolverét tartotta: — Akkor lelövöm! Agyonlövöm magát, aztán magamat! — Borzasztó percek voltak — folytatta a levélíró. — Könyörögtem neki, menjen el. Ne kergessen öngyilkosságba. Hiába. Tovább erőszakoskodott, fenyegetett, ott álltam védtelenül, minden pillanatban vártam, hogy előrántja a revolvert, már elkészütem a halálra. Azután elájultam. Többre nem emlékezem. Amikor magamhoz tértem, M. már nem volt ott, elment. Zoltán, én ezt nem bírom tovább. Most felülök a vonatra. Veronái van nálam. Zoltán, én öngyilkos leszek. M. belekényszerít.“ Annyit tudnak csak róla, hogy előkelő állású al vidéken. A rendőrség egyelőre nem találja. A cégvezetőt, aki nyomravezettetné a detektíveket, még nem tudták kihallgatni, dr. Medveczkyné pedig, aki különben a gyógyulás útján van, még mindig nem beszél. Mindössze ennyit mondott a kórházban: — Céltalan minden. M. előbb-utóbb beváltja fenyegetését. A rendőrség eltökélt szándéka, hogy megakadályozza a dráma újabb felvonását s ha M. előkerül, életveszélyes fenyegetés és öngyilkosságra való rábírás miatt eljárást indít ellene. K. J. MIT IR A ROMÁN SAJTÓ Árfolyam licrln TnktUt/* VIHARUL: A francia írank árfolyam sokkfütési-ink pénzügyi és kotmikai oldala van. Reméljük, hogy technikai szempontból oly megoldást találnak, iuly megóvja a mauzettközi forgalmat az összeomlástól. Egyelőre csak arról a nagyfontosságú politikai eseményről számolunk be, hogy három nagyhatalom fogott össze gazdasági és pénzügyi helyzetük tisztázására. A politikai szövetségeket ugyanis nagy mértékben a gazdasági és pénzügyi viszonyok befolyásolják, nem lehet ugyanis politikai megegyezést elképzelni ott, ahol pénzügyi, vagy vámügyi ellentétek vannak. A megegyezést a béke fontos jelének kell tartanunk, jó jel ez a jövő nemzetközi kapcsolatok kialakulására. Abban az időbben, midőn a világ diplomáciájának egén fekete felhők tornyosulnak, a pénzügyi megegyezés optimizmusra ad alkalmat. Nem hagyható figyelmen kivül, hogy Amerika USA ezzel a megegyezéssel belenyúlt Európa nagy dolgaiba. Az intézkedés felkészülve talált bennünket s meg fogjuk óvni gazdaságunkat. Románia békepolitikát folytat az emberiség javára s az utóbbi időben tapasztalható fejlődése ezzel van indokolva. Nem remélünk semmit a susztító háborútól. EPOCA: A nemzeti keresztény párt nagygyűlést tartott Sibiuban, melyen Goga is felszólalt. Emlékezünk, hogy Goga nyilatkozatot adott a Guventusnak, mikor visszatért Németországból. A nyilatkozat lényege az volt, hogy Románia felé Berlinben oly érdeklődést mutattak, mely területi sérthetetlenségünk biztosításáig fokozódott. Ennek a kijelentésnek általában nagy jelentőséget tulajdonítottak, a németországi hivatalos lapok azonban a közlés során kihagyják Goga beszédéből az ide vonatkozó sorokat. A Dreptatea éles támadásba kezdett emiatt s felhívta Gogát világosítsa meg, kikkel tárgyalt a német fővárosban. Goga most adta meg erre a választ Sibiuban. „Berlinben Hitlerrel találkoztam — mondotta — hogy lássam, miként volt képes egész népét egy táborba egyesíteni. Mint európai és mint román beszéltem. Mint román azt mondtam, hogy tiszteletben kell tartani határainkat, mint európai leszögeztem: Harcot visz a bolsevizmus ellen s becsületére válik, hogy a küzdelem élén van. A magam részéről azonban csak akkor harcolhatok vállvetve a kommunizmus ellen, ha országom határait biztosítva látom. Berlinben megértettek s azt mondták: ..Tiszteletben tartjuk határaikat“. A német lapok csak részben hozták nyilatkozatomat, higgjetek mégis őszinteségemben. Aki nem hisz ebben, az ellenség, vagy bolond“. Senki sem kételkedik a nemzeti kereszténypárt elnökének meggyőződésében. Nem az első román hazafi, aki téved. Gránit alapja kell legyen a külpolitikai irányvonal megváltoztatásának. UNIVERSUL: A határon történő telepítést a szentpétervári, bécsi és budapesti kormányok alkalmazták, hogy a román egységet megbontsák. A rutének és zsidók Basarabia-i, Bucovina-i és Maramures-i telepítése is ezt a célt szolgálta. A román etnikai határt mind lejebb nyomták. Egész rutén faluk költöztek át tiszta román területre. Míg a XIX. század elején nagyrészt román volt Basarabia, Bucovina és Maramureș lakossága, egyes helyeken kisebbségbe kerültek a következő században. A rutének szaporodása 650 százalékos, míg a románoké mindössze 80 százalék Bucovina-ban s 275:7 az arány Basarabiában. Az ukrán propaganda — melyről veszélyessége és tevékenysége dacára keveset beszélnek — odáig megy merészségében, hogy azt állítja, miszerint az ország északi részének őslakói ők voltak. Nyugati határainkon magyar, német, szláv és zsidó telepítéssel találkozunk. A Tisza mentén telepítették le őket, hogy az Ardeal-i román tömegek egységét megtörjék. Ezt a területet akarta Apponyi kulturzóna elnevezéssel magyarosítani. Mit tettünk mi helyzetünk megerősítésére határaink mentén? Nyugaton telepítéshez kezdtünk. 1928-ig a nyugati határzónában több, mint 4000 román telepest helyeztünk el, akik így oszlanak el: Aradmegye 1026, Bihor-megye 877, Salaj-megye 707, Satu-Mare-megye 613 és Timis-Torontálmegye 1177. Ezenkívül 481 jugoszláviai és magyarországi menekült románt telepítettünk le Arad, Bihar és Timis-Torontál megyékben. Ezeket a földműveseket az állam kölcsönnel segítette s földet adott részükre. Azóta semmi sem történt ebben az irányban. Irredenták, vallási szekták, kommunisták, csempészek használják ki a zónát, mert gyanús kisebbségi közigazgatási tisztviselőket alkalmazunk. Meg kell szüntetni a közömbösséget. Villamossági zsebkönyv 1936. év*. Minden elektrotechnikával foglalkoz__.^akembernek nélkülözhetetlen kis kézikönyv. 2 kötet ára 424 oldalon, rengeteg szakrajzza 1235 lej az Ellenzék könyvosztályában. Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk* utánvéttel is.