Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-01 / 147. szám
n ellenzék! A természet játszik... Virágszanatórium Kolozsváron • ÉRDEKES LÁTOGATÁS TRISKA VILMOS „KAKTUSZBÖLCSŐDÉJÉBEN“ ÉS „KÓRHÁZÁBAN“ Több mint negyvenezer kaktuszfajtát ismer a tudomány KOLOZSVÁR, június 30. Mosolygószemü, őszhajú úr vezetget ; virágágyak és cserepekkel megrakott álványok közöl. — Azi növény 50 évig fejlődik, hogy életében egyszer virágot hajtson ,s az dpő virágzásba belehal. A 'neve: aga ye-kaki asz. Virága másfélméteres, hatalmas vörös cső* ti ', amely hetek alatt fejődik ki teljesen s i'/.alatt a növény elhal . . . Ez ti kak'uszlis'/avirág ... Az agave-kaktusz széles virágágy közepén tárja szét húsos leveleit a nap felé Mellette kétméteres tüskés növénycsodák szökkennek a magasba s amerre csak nézünk, minden fele különös szinti és alakzatu növények ötnek szembe, amelyekről első pillantásra azt sem tudjuk, hogy gyümölcs-e vagy valami különös esdlény. — Látta-e már az agave virágát? — kérdezzük vezetőnket. — Az agave-kaktusz, akárcsak a száz évben egyszer nyíló a foé, a mi éghajlatunk alatt nem hajt virágot. * Új szenvedély: a kaktuszgyűjtés ' Nem Brazíliából írjuk ezt az „egzotikus“ riportot, ahol a kaktusz őshazája van, csak innen Kolozsvárról Az őserdő, ahol mindezek a növénycsodák élnek, ott van a Patak-utcában, a Malomárok partján, jókora szobánál alig szélesebb udvarban. A kert gazdája Triska Vilmos — kaktuszgyűjtő. Azt is megtudjuk tőle, hogy nem egyedüli barátja ezeknek a hideg, tüskés, illattalan növényeknek. A kaktusz még nem olyan népszerű ugyan, mint a levélbélyeg, de gyűjtése, ápolása nem is olyan egyszerű. • — A kaktuszgyűjtés — mondja Triska Vilmos — csak lassan népszerűsödik. Sok türelem és a virágoknak nagy szeretete kell hozzá, márpedig a mai világban olyan kevés a türelmes ember . . . Kevés olyan ember van, aki hajlandó 5 —10 évet várni, amíg az elültetett kis kaktuszpalánta kifejlődik és megjelenik rajta az első színpompás virág, de akad még ilyen, ember is. Kolozsváron például három gyűjtőt ismerek. 3?~- 4 A 1 - V 'V. Az agglegények virága — Kik ezek a gyűjtők? — Valamennyien férfiak. A nők nem szeretika kaktuszt. Lassan fejlődik, virága a legtöbbnek nem illatos. Különös növény ez, inkább férfiak, magányos férfiak kedvelik. A kaktusz az agglegények világa. — Hányféle kaktuszfajtát ismernek? — A kaktusznak megszámlálhatatlan kereszteződése van. A különböző fajtákat nem is lehet számomartani, mert amíg egyegy ilyen kataszter elkészül, azalatt is újabb és újabb fajták jönnek létre. Körülbelül 30—40 ezer kaktuszfajtát ismerünk. — Melyek a legritkább fajták? — Az egyik legritkább kaktusz, ami nálunk is megél, az ,,ős'esfej“. Crpkeszerűen mintázott, vaskos, világoszöld testű növény, amelyet ősz hajra emlékeztető finom pihe borít. Ez a kaktusztfajta rendkívül kényes. Ezer magból mindössze százötven palánta kelt ki és a százötvenből — öt nőtt fel. Ennek megfelelően, természetesem az ára is magasabb, mint más fajtáké. Gyertyatartó, püspöksüveg és csipke — virágból Nagyítóval kezünkben sétára indulunk Triska úr birodalmában. Finom porföldben töltött ládikó , ott állunk meg. — Ez a bölcsőde — magyarázza Triska úr — így lehet a kaktuszt a legegyszerűbben szaporítani. A letépett kaktuszlevelet kitesszük a napra és a lévé a nap melegének hatása alatt apró, hajszálfinom gyökérszálakat ereszt. — A letépett levél nem pusztul el a napon? — Nem. A kaktuszlevélben annyi víz halmozódik fel, hogy évekig is elél. A következő állomás az „óvoda“. Itt már apró cserepekben fejlődnek tovább a gyökeres növények , amelyik a fejlődés során kiérdemli, 8 —10 év alatt bekerül a gyűjteménybe. Ebben a gyűjteményben a legcsodálatosabb példányok vannak. Egyik mint hatalmas, tüskés zöld kéz áll ki a cserépből, a másik cserépben szabályos hétágú gyertyatarlóvá formálódik a kemény zödhasu test, a harmadikban tengeri csőre, ónási hernyógubóra emlékeztető különös alakzatokat látunk, amelyeket utánozhatatlan finomságú csipkemidlákkal cicomázott fel a természet. Amint nézegetjük a nagyítóval ezeket a bonyolt s mégis szabályos mintákat, olyanok, mintha csillogó hókristályokkal hintették volna be a halványsárgától sötétzöldig várakozó testeket. A legtöbb ilyen növénycsodát összeboruló, kemény tüskerács védi az érintéstől, de az egymás mellé állított cserepekben megfigyeltetjük, mit finomult ez a vad tüskésbozót a fejlődés és nemszés folyamán a kényes „őszfej“ selymes simításű pillérévé. Van olyan kaktusz is, amelyet növekedés közben valami betegséggel oltanak be s ennek hatására az egyenes törzs legyezőformájú lombokat hajt. Egész sort foglalnak el a különös formájú ,,püspöksüvegek“,amelyek felülete már teljesen sima. \ * g A beteg virágok orvosa külön kertrészen terül el a ,,kórház“. Szinte’en, satnya , különféle betegségektől, gombáktól, penésztől megtámadott kaktuszokat próbál itt Triska, ur uj életre kelteni. — A betegeim — így beszél róluk s az orvos gyöngédségével simogat meg(‘gyegy lekonyub'ja Si*nífi«t, Luforbiát s néhány érdekes „esetet“ külön is bemutat. Van olyan beteg is, amelyik évekig feksszik a napos, levegős szanatóriumban, migrbka urgoflidos keze alatt végül új életre támad. — A nap és a levegő a kaktusz éltető érme — mondja — * méha nem is kell más orvosság. A gombák és penészfajták ellen persze permetezni, néha valósággal injekciózni kell s ha sikerül a növekedést megmddani, a beteg meg van mentve. Ahol pedig már nincs más segítség , operálunk. A beteg részt kivágjuk, vagy ha kerkus, egészséges törzsbe ültetjük át. A kaktusz ugyanis egyike a legkönnyebben átoltható 'növérnyeknek. Ezekkel az oltásokkal nemcsak gyógyítani lehet, hanem új és érdekes kevert fajtak jönnek igy létre. Az elhagyott gyermek története Meghaló szeretettel késze' 'a „betegeiről“. Vékonyka futókaktuszt emel le az egyik állványról. — Ezt a kaktuszt körülbelül fél évvel ezelőtt egy hölgy hozta el hozzám. Nagyon beteg volt szegény, azt hittem, nem is marad életben. Sokáig kerettem a baját, figyelgettem, kísérleteztem vele, amíg végül sikerült életrekelteni. A hölgy talán emlékbe kaphatta valakitől, mert úgy látszott, nagyon szereli. Többször is meglátogatta s aggódva kérdezne, vájjon életben marad-e? Három hónappal ezelőtt azonban elmaradt, pedig a kis beteget most már elvihetné, mert kiheverte a bajt. Érdeklődtem utána s megtudtam, hogy a hölgy férjhez ment közben — azért nem törődik tovább a kis beteggel. Gyöngéden visszaveszi a cserepet. — Szegény kis elhagyott gyermek . . . Én örökbefogadtam . . . Kövess József. ■ — 1———M Az ELLENZÉK 3 r'rr KOLOZSVÁR, junius 30-tóleső elégtételtel alapítjuk meg, hogy az Ellenzékben közölt panaszos levétele célhoz érnek. Figyelembe veszik az elhangzott panaszokat azok, akik erre illetékesek, amennyiben a panaszok orvosílása lehetséges, a megfelőintézkedés nem marad el Főkép azoknak a panaszoknak orvoslása történik meg gyorsan, amelyek a város polgármesteréhez vannak címezve, mert a polgármester, a város első polgára, igyekszik a polgárok kérését teljesíteni. Az alábbi panaszos levelek egy részét olvasóink szintén hozzáintézik. Olyan sorrendben adjuk le őket, ahogy hozzánk érkeztek. íme a levetek: A VITÉZ MIHÁLY-TÉR KÖRNYÉKE Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Az Ellenzék egyik számában olvasom, hogy a város csendrendezetet ad ki közelebbről. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok pár sorban felhívni az illetékesek figyelmét egy pár olyan körülményre, aminek ismerete esetleg befolyással lehet a kiadandó rendeletre. Az Ellenzék állandóan közli a közönség panaszait s a legtöbbször eredményre is vezet. Csak a napokban jelent meg egy cikk a piacról s két nap múlva örömmé tapasztalhattuk azt, hogy intézkedés történt az ügyben. * Ismét csak a Vitéz Mihály tér és környékéről van szó. Pontosabban a Dogaritos-utcáról. Azt lehetne mondani, az egész város teherforgalma ezen a szűk, kis, rosszul kövezett utcán keresztül bonyolódik le, s reggel 5 től este 10 óráig. Az utca olyan szűk, hogy 2—3 teherautó és szekér mindegyre összetorlódik s legalább naponta egyszer nekimegy egy jármű valamelyik villanyoszlopnak. Tény az, hogy a betonhídhoz ez a legrövidebb utca, de szerintem, el lehetne osztani a forgalmat a Iasslor utcában jobbra és balra. Olyan orditózás, dübörgés és porfelhő kíséretében folyik a nehéz társzekerek átvonulása, hogy az ablakokat ebben az utcában nyitva tartani egy percre sem lehet. A lakásberendezések, fiallak erős rezgése szerte egy pillanatig sem szünetelt ilyen forgalmas bolyon naponta többször is kellene öntözni. Ebben az ideában, ha sepernek, a szemét 2—3 napig is az úttesten hever s egy kis szél mindig akad a seprőipar fellendítésére. A Vitéz Mihály téren , délben, vásár panaszos ládája után, sepernek. Száraz időben ollyan porfelhő kavarog ilyenkor a téren, hogy azt mind nem is lehet. Látni és tapasztalni kellene azt. Megtekinthető naponta 1 és 4 óra közöt. Úgy tudom, gyakorlatból hogy a seprést öntözés előzi meg. Az előírás legalább is ezt mondja. Itt mindig fordítva történik. A Dogarilor utca egyik oldalán húzódnak végig a gyümölcsös sátrak. Szinte erteépzülhet ellen igen seprés után, hogy mennyi por és piszok, bacillus és légy szádja meg a gyümölcsöt. Ezt az utcát használják fel a járókelők, falusiak olyan szükségleteik elvégzésére is, amely célra a város a téren már a második házacskát emeltette- Ezekbe már a városi főorvosi hivatalnak is beleszólása tenne. Naponta itt visz az utam keresztül s nemcsak tapasztalom, hanem a járókelők megjegyzéseit is hallom. Tovább menőleg, a Dogarilor és a Viteazul Mihailei között van egy nagy bekerített tétek, amit a vidéki szekeresek táborozásra használnak. Csodálatos, hogy a város központjában ilyesmit meg lehessett engedni. Itt naponta sepernek, de a miaé állapotában az is hiábavaló. Bűz és porfelhő. Fentiek egy részén könnyen lehetne segíteni, nehezebb a Dogarilor utcai zaj enyhítése, amie csak aszfaltozással i és forgalomeloszlással lehetne segíteni. Ez azonban már nem a mi dolgunk. A város belátó és bölcs urai biztosam megtalálják a megoldást, ha fáradtságot vesznek maguknak és fentiek valóságáról meggyőződnek Kérem, fogadja Szerkesztő Úr, előre is hálás köszönetét azoknak a szenvedő polgároknak nevében, akiket a sors és a hivatás arra kényszerű, hogy itt lakjanak, vagy hogy itt keresztüljárjanak. Tisztelője a Lap egy hűséges olasója. * A „Hűséges olvasó“ kérését is abban a reményben tesszük közzé, hogy a levélnek meg lesz az eredménye, mert köztudomás szerint, a polgármester a panaszok okáról személyesen szokott meggyőződni. A polgármester úr kiszállása mindenesetre tisztázná a helyzetet. MIÉRT CSAK A BICIKLISTÁK? Az új közlekedési rendelet indokolatlanul súlyos megszorításokat eszközöl a ke* ■■MBB 10 3 0 In Ihm l.\ ■■■— au—iiwii ***** rékpárforgalmt illetőleg. IM. Manor útról és ,időtérről elé 1 `- fekvő 1 ‘-rü 1 c - ken lakó kerékpárosok hogyan jussatnak el a vashídon luti részen lévő R. Ierdm‘'dútra, az állomásra, a v.. uh műhelyekhez, ahol Jijiponra sokszáz embernek van dolga, ha .a P. Unirii, a. Sir. Laguna, Barisíu, Mitei és a R. Ferdinand-utckccs el van zárva ■előlük. G.ak óriási kerülővel tudnának ezek a Szamos balpartjára jutn s a P. M. Vieenzu téren az egyetlen teherhidon a. járműtor oda« soroz ! Ia, baleseteket fog okozni. A város 4500 on felül» kerékpárosa, dolgozó munkás, ügynök, pénzbevédő, kihordó, kereskedelmi alkalmazott és tisztviselő, aki a városszélén csak olcsó kis bikádban tud lakni, nagy távolságra munkahelyétől s azért jár biciklin, mert a méregdrága autóbuszokat nem tudja igénybevenni. Külföldön, ahol tízezerszámra van a városokban kerékpározó, kevesebb korlátozás van, sőt az úttest szélén , járda merít, küön aszfaltozott futósáv van, kizárólag kerékpárosoknak készítve. A külön engedély kiáltása az eddigi engedélyek és rendszámok módhoz csak újabb költségeket és napokig tartó utánjárást jelent a közönségnek, míg a rendőrségi hivatalnak csak újabb munkatorlódást okoz. A Chester Ur közismert, szociális érzékére hivatkozva, kérjük, engedélyezze továbbra is változatlanul a dolgozó kisemberek kerékpárközlekedését, mert ennek az előre bejelentett módon való megszorzása nem volna méltányos, sem közérdek. Több munkás és tisztviselő biciklista. I. * Régen vártuk már, hogy a kerékpárosok kejelt adjanak magukról, mert Kolozsváron valahogyan úgy kezelik a kerékpárosokat, mintha gonosztevők volnának. Megszokott és nem kellemes látvány, hogy a rendőr leállítja a kerékpárosokat, akik pedig azért járnak kerékpáron, mert sürgős az ütjük s minden indok nélkül kiváltotja őket. Általában tiltakozunk a kerékpárosok ellen tanúsított mostoha elbánás mitt. A kerékpárosok még nem idéztek elő hála és forgalmi balesetei. Nem ontják a benzinkázt és nem zavarják az utca nyugalmát sem. Miért akarják őket a belvárosból kizárni? SZENZÁCIÓ A KEREKDOMB ALATT Mélyen lisztért Szerkesztő Úr. Mi, akik a Kerekdomb környékén lakunk, dolgos, rendes adófizetői vagyunk a városinak. Megélhetésünk a vasúti műhely környékéhez köt és ezért itt egész vasutas városnegyed keletkezett. A város urainak nem sok gondot adunk. Néha mikor kiárad a Nádas és kiszorít hajlékainkból, jajgatunk egy keveset, de aztán elhallgatunk. Hogy most mégis panaszranyijuk szánkat, annak az az oka, hogy kerületünkben megkezdték a városi adók és illetékek kivetését. A bizottsági urak fejenként 300—400 lej köztisztasági adóval „tisztelitek“ meg, holott a mi tisztaságunkra a város nem fordít semmi gondot. A Kerekdomb környékén levő V. Popovici és Dorului utcákban nincs se ut, se járda, se viz, se v'Hany, utcaseprő sohasem jár s a ház'szemetet sem szedik sohasem össze. Tegnap aztán, ahogy az, adókivető bizottság a köztisztasági illetéket kivetette, nagy meglepetésünkre megjelent a szemetes szekér. Az emberek Hallottak az ■ajtóba s úgy bámuták a szekeret, mintha a hepehupás ütemcirkusz vonult volna végig. A gyerekek 10 éves korukig ilyet még nem láttak. Az anyák mutogattak a kocsikra és magyarázhatták gyermekeiknek, hogy mire szolgál az a szekér, amely az utcában megjelent. Nagy szenzáció volt a Kerekdomb alatt. Kérjük azonban, ne csinájanak tréfákat. Akkor is fizetjük a köztisztasági adót, ha sohasem jön a szemetes szekér. Mi tisztában vagyunk kötelezettségeinkkel, csak a köztisztasági hivatal is teljesítse az adófizetők jogos kívánságát. A Kerekdomb alatti lakók. A könyvnap ragyogó gyöngyszeme: Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes A lélek muzsikál ebben a regényben és megindulás nélkül senki el nem olvashatja. Könyvnapi ára kartonálva 54 lej, díszes vászonkötésben 100 lej az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vidéki megrendelést utánvéttel is azonnal intézünk. Kérjen teljes könyvnapi ingyenes jegyzéket. ^ . v * • *»