Ellenzék, 1940. július (61. évfolyam, 146-171. szám)
1940-07-02 / 146. szám
2 HE961 r r Őfensége Mihály nagyvajda kitűnő eredménnyel fejezte be középiskolai tanulmányait Tanulmányainak nyolc éve kizárólagosan a tanulásnak volt szentelve BUK Alf ES /', július I 1940 június 27-én őfensége Mihály nagyvajda letette a reálszakos érettségi vizsgát. Négy jelölt közül, melyekkel egyszerre állott erre a vizsgára, 95-ös általános jeggyel elsőnek ment át. A nagyvajda ezzel befejezte középiskolai tanulmányait, aszerint a program szerint melyet Őfelsége elgondolásai alapján állítottak össze és az ő felügyelete alatt folytattak le. A nagyvajda 1932 október 24-én kezdte meg középiskolai tanulmányait és 1940 június 28- án fejezte be. Ez alatt az idő alatt a trónörökös napról-napra évharmadrólévharmadra és osztályról osztályra a legnagyobb lelkiismeretességgel és álhatatossággal folytatta tanulmányait. Csupán az első három hónap alatt tanult egyedül, mert azután Őfelsége egy osztályt létesített számára, mely a királyi palotában működött. Ez az osztály egyesítette magába azokat a főtételeket, amelyek az igazi iskola légkörét árasztották őfelsége körül. Középiskolai tanulmányainak ez a nyolc éve kizárólagosan a tanulásnak volt szentelve. Minden nap a rendes is* * kólái beosztás szerint folyt le. Még az ünnepnapokon sem volt pihenője. Ezeken a napokon előadásokon, irodalmi estékeken, színházban volt A nemzeti ünnepeket pedig arra haszálta fel, hogy gondolkozzék ezeknek a napoknak történelmi jelentőségén. A nemzeti ünnepeken Őfensége és osztálytársai előadásokat tartottak, méltatván e napok jelentőségét, hogy minél mélyebben ismerjék meg azokat az okokat, melyek ez ünnepeket létrehozták. Tanulmányait megnehezítették még azok a feladatok, melyeknek minden év őszén eleget kellett tennie. Ekkor vett részt a katonai gyakorlatokon. Ezek a katonai gyakorlatok évente több mint egy hónapig tartottak és sikeres elvégzésük után lépcsőzetesen haladt a katonai rangokban. A tanulmányi évek végeztével Őfensége és osztálya tanulmányi kirándulásokon vett részt, melyek arra voltak hivatva, hogy megismertessék vele az országot és a nemzeti értékeket. Középiskolai tanulmányainak nyolc éve alatt Őfenségének mindössze 38 órai hiányzása volt, melyekből 30 órát tesz ki vakbélgyulladásából való felépülése. Tisztán látható ezekből a tényekből az az álhatatosság és lelkiismeretesség, melyekkel Őfensége iskolai kötelezettségeinek eleget tett. Ily módon lefolyt tanulmányainak végeztével Őfensége Mihály nagyvajda a 21.545. számú érettségi bizonyítványt kapta kézhez. A legnagyobb örömmel vette át azt a bizonyítványt, mely nyolcévi tanulásának és odaadó munkásságának gyümölcse. Ezek alatt az évek alatt Őfenségét egyetlen egy érzés járta át, kötelességtudatának érzése, mely elragadta tanárait is, akik a legteljesebb megelégedettséggel voltak eltelve iránta. Az érettségi vizsga szóbelijén Őfelsége, a király is részt vett. A királyi palotában lezajlott bizonyítvány átadás ünnepségén szintén részt vett Őfelsége, a király, Urdarianu, a királyi palota Minisztere, valamint a tanári kar Petre Andrei miniszter, egyetemi tanár elnökkel az élén. Petre Andrei miniszter gyönyörű beszéd kíséretében adta át őfenségének az érettségi bizonyítványt. Beszédében emlékeztetett arra, hogy ezelőtt 28 évvel ezekben a napokban vette kézhez őfelsége Károly király is érettségi hiányítványát felséges atyja, I. Ferdinánd király jelenlétében. Azóta sok idő telt el. Megemlítette Petre Andrei a román pedagógia nemes hagyományait is, amelynek szellemében tanították a trónörököst lelkes tanárai Ezek a tanárok, mondta P. Andrei: ,,egy pillanatig sem feledkeztek meg arról, hogy királyi sarjat tanítanak“ és ezért „lelkük minden szerettjével tartották a leckéjüket“. Beszéde során kiemelte azt a munkaszeretetet, melyet a fiatal trónörökös tanulmányainak éveiben tanúsított. V Végül megköszönte és méltatta Őfelsége II. Károly király atyai szereteteit, amelylyel fenséges fiának tanulmányait irányította és kiemelte azt a kimondhatatlan szeretetet melyet nemzete iránt érez. Beszédét Őfelsége, a király, a trónörökös és a haza éltetésével fejezte be. Koholmánynak minő Londonban azokat a hiteket, hogy Anglia békét akar kötni Németországgal LONDON. (Rador.) Reuter: Az utóbbi két napon német forrásból olyan hírek kerültek forgalomba, hogy Nagybritannia hajlandó lenne békejavaslatokat tenni Németországnak. Magánkörökben azt állították, hogy Samuel Hoare madridi angol nagykövet egyes személyiségek közvetítésével összeköttetést akar teremteni Németországgal, továbbá az angol király és Chamberlain Churchillel szemben a konzervatív párt elégedetlenkedői élén állnak, hogy Hitlerrel megegyezésre jussanak. Ezeket a híreket londoni illetékes körökben határozottan megcáfolták. Távol attól, hogy békéről vagy fegyverszünetről lenne szó, Samuel Hoare határozottan kifejezte azt az elhatározását, hogy pártvezére, Chamberlain útján Churchillt és a kormányt feltétlenül támogatja abban az elhatározásban, hogy a háborút a végső győzelemig folytassák. A hírekre vonatkozóan jellemző az az időpont, melyekben azokat forgalomba hozták. A hírek forgalombahozatala abban a pillanatban érte el tetőpontját, mikor az Egyesült Államok köztárssasági pártjának konventjét már összehívták. A cél az volt, hogy a párt azt jelölje az Egyesült Államok elnöki méltóságára, ki az elszigetelődés híve. Meg akarták győzni Amerikát a Nagybritannia részére nyújtandó támogatás hiábavalóságáról, mert az angol konzervatatív párt rövidesen békejavaslatokat tesz Németországnak. Wilkie jelölése azonban — ki az angolok megsegítésének híve — a német cselfogás hiábavalóságát bizonyította. Az ilyen természetű mesterkedés nyilvánvalóvá teszi azt a félelmet, melyet Németország táplál Nagybritannia megtámadásának kérdésével kapcsolatban, melyet a háború jövő fejlődése során az Egyesült Államok segíteni fog hatalmas támogatásán val. Bukarestben az ELLENZÉK és ESTIL4P Ksimss®5Bí2Ma»wgsrass»Ba rásxá?« szőlő ipréHirflfcsclí fal d lm tál* «a aSjfifcJM SsalyaAn« s „EX LIBRIS« kBiasönlíönyvtár, SB», tUpaoaaJ 3» CAROL SCHULDER hirdető Irod» Pitnglal Gomadüu T. ATÂNASIU, PmaSÍoI GLLENZÉK Teljes légvédelmi elsötétítést rendeltek el a hatóságok KOLOZSVÁR. Kolozsvár város tanácsts ezuton írja fel a lakosság figyelmét, hogy a vonatkozó intézkedések érelmében alkalmazni kell az általános elsötétítéssel kapcsolatban kiadott rendelkezéseket. Ennek értelmében úgy a magánlakásokban, mint a kereskedősékben és üzemekben alkalmazni kell a légvédelmi elsötétítést, illetve semmilyen fénynek nem szabad az éjszakai órákban kiszűrődni a város területéről. A rendelet ellen vétőket a törvény teljes szigorával sújtják. megcáfolták azt a hírt, hogy a szovjet kormány jegyzéket intézett a magyar kormányhoz Kárpátalja ügyében BUDAPEST. (Rador.) Az MTI egyik távirata szerint illetékes magyar körökben minden tekintetben koholmánynak tartják azt a hírt, mely szerint a magyar kormányhoz a szovjet kormány jegyzéket intézett, melyben igényt támaszt arra, hogy védelme alá veszi az Erdős Kárpátok ukrán lakóit. A Szovjet nem kért támaszpontokat Romániától a Dunán és a fekete-tengeren BUKAREST. (Rador.) A propaganda ügyi minisztérium közli: Egyes külföldi rádióállomások és hírügynökségek jelentették hogy a szovjetorosz kormány támaszpontokat kért a Dunán és a Fekete-tengeren. Ezeket a híreszteléseket, mint valótlanokat, hivatalosan megcáfolják. Hasonlóképpen valótlanok a magyarországi és bulgáriai határainkon állítólag történt incidensekről szóló hírek. NYELVTANULÁSI LÁZ NÉMETORSZÁGBAN. A háború nemhogy csökkentette, hanem példátlan módon fokozta a németek közismert nyelvtanulási hajlamait. Idegen nyelvek, elsősorban az angol és francia iránt rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg. Ezidőszerint csupán Berlinben 350 angol és francia tanfolyamon ötezren vesznek részt. A nyugati világnyelveken kívül feltűnően sokan tanulnak spanyolul, olaszul és oroszul. 1 O •/ O full is H 2 Amiwerpe it I» e iá ismét Leiké van ANTWERPEN, juliuH I. Ali^ néhány lift« annak, hogy a francia, angol ¡'■* In*Iga (»altatok kitiritetick ezt a \ ársy.enicn mii gerenutrt, ia félmillió* városi »’•* az ideérkező külföldi máris megálapíthatja, hogy a remis» a nyugalom visszatért. A városba vétele utáni első napokban —— mondják a helybeliek — természetesen alig lehetett az utcán antwerpenieket látni és a Schelde-torka álnál fekvő, egyébként rendkívül élénk forgalmú város szinte kihalt képet mutatott. Azóta azonban fokról-fokra tért visza az élet, előbb a forgalom, majd pedig a gazdasági és üzleti érintkezés is megindult. S ha nem keverednék bele minduntalan az utca megszokott képébe a német haderő katonáinak, oszlopainak és a front felé gördülő autósorainak mozgalmas forgataga, azt hihetné az ember, hogy Antwerpent nem is érintette a háború sodra. ÉJSZAKA TILOS A FORGALOM A polgári forgalom járművei, a kerékpárosok, autók és kocsik, meg a járókelők csak az esti órákban tűnnek el az utcákról, mert a polgárság a sötétség beállta után nem léphet ki az utcákra. Ilyenkor érzi az ember, hogy mégis háború van, hogy Antwerpen egy legyőzött ország legfontosabb kikötő városa. Utcákon, tereken feltűzött szuronyó, német járőrök cirkálnak töltött fegyverrel, hogy esetleges utcai támadások, vagy rongálásokesetén nyomban közbeléphessenek. Úgy látszik azonban, hogy a belgákat nem igen foglalkoztatják ilyessé e szándékok, vagy gondolatok, mert a lakosság meglepően józan és nyugodt. A város lakossága egyébként is túlnyomó zömében flamand s így természeténél fogva békés szándékú. A NÉMET KATONÁK A megszállás első idejétől kezdve láthatta a polgárság, hogy a német csapatok korrekt magatartást tanúsítanak. Elismerik a német katonák fegyelmét s általában úgy vélekednek, hogy ez a fegyelem erősebb, mint a francia, angol vagy belga hadseregé volt. Csodálkozva szemlélik a német hadsereg erejét és hogy erőteljes fellépése a lehető legrövidebbre szabta a város körüli harcokat s így megakadályozta a kikötő és a város nagyobb méretű pusztulását. Egymásután térnek vissza lakásaikba azok is, akik a város körüli erődítések között lévő külvárosokban laknak és akiket az első napokban katonai szempontok miatt, átmenetileg ki kelett telepíteni. A város utcai forgalmát belga rendőrök irányítják, német csendőrökkel együtt. A közüzemek munkáját önként jelentkezett polgárok és német munkaszolgáltos katonák látják el Az előbbiek fekete-sárga-vörös karszalagot viselnek. Az üzletek forgalma nagyon élénk. A boltok és kávéházak tele vannak német katonákkal. A kereskedők udvariasak hozzájuk s a katonák pontosan fizetnek. Sem a belga rendőrséghez, sem a német katonai hatóságokhoz nem érkezett be még egyetlen olyan panasz sem, amely azt hozta volna fe, hogy a német katonák valahol nem fizettek. A város képe tehát határozottan békés és forgalmában fejlődő város arculatát mutatja. Az antwerpeniek igyekeznek munkájukat folytatni. A hozzájuk útbaigazításért forduló német katonáknak készségesen adják meg a kért felvilágosításokat. Ezt a szemmel látható nyugalmat és egyetértést semmi sem zavarja meg. A háború pusztító nyomai általában csak az erődítési övbe esett külvárosok és fegyvergyárak területén láthatók még, de ezek a nyomok is fokról-fokra tűnnek el. A kikötőben némán állanak az óriási emelődaruk és a forgalmi berendezések. Teljesen ép a híres Schelde-alagút, amelyen szakadatlanul özönlenek a városba visszatérő menekültek, hogy ismét folytassák békés polgári foglalkozásukat . . . FELAKASZTOTTA MAGÁT EGY FEGYŐR. A csikszentkirályi csendőrség egyik járőre szolgálatos körútja során Udvari Ignác mezei őr csűrébe is benézett. Nagy megrökönyödésükre a csűr egyik gerendáján egyenruhás akasztott embert találtak. A szerencsétlen ember teste még meleg volt. Gyorsan levágták a kötélről és mesterséges légzéssel igyekeztek életet venni belé, de sikertelenül A motozás során előkerült személyazonossági igazolványból megállapították a csendőrök, hogy az öngyilkos Braniste Vladimir csíkszeredai ügyészségi fogházőr. Az öngyilkosság okát nem tisztázták. Ezirányban szigorú vizsgálatot rendelt el az ügyészség. ■ ~