Ellenzék, 1941. március (62. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-15 / 62. szám

sinii hi,i­os tit t formáját alkotja. Szar­­­t'11,1 ,;‚in­t s zuluul say is / , ; olt o iriszo. 1 mm jet­szó: szociális Mt,­\ (. I i»t no fit M tie \ itrois: ug is boltin, gabh Will! \ ororszn)‡. ‹:<titdis Magvarorsztig, inert n in • ;'m > im stiilnlnii osztidyok. Italian n run­­ g\ar Dtp \ etnnis ciilel­ei szerint I null­­ urni árulnia tuni III oi szár egesz szerveze­­tet. h hhiil a szem­pionb­ol óim­­t juh az td- Ima szociális épületét nini felépíteni, in pás­ ttigas hel­­isi izei,leél es boldogabb in­­ liófilitil. h iildlccrdes. hnzlit rríes, telepíti s. aqpt inureltsi­g emelése. az alsóbb oszlá­­/viu/í jiddt megélhetése ezt fi n főbb kertit seli.­­Szánni nen nimm It'l szesm lí­rán­­tás.) Ezeknek a kérdési latéi­­súlya éppen Waps árui szaron nőtt nagyra, mert harépahoz­­ aló kel legutóbbi igazodá­sunk alkalmai­u­l ezen a téren tettünk a legkevesebbet. Azután népi Magyarországot kiró­­vunk, mert­t ezt az országot politikailag az elavult demokratikus és liberális eszmék helyett népi és rendi alapon óhajtjuk fel­építeni, népi és rendi alapon, mert az ál­lamhatalom múlhatatlanul szükséges meg­erősítését csak­ ezen az úton érhetjük el. És végül boldogul.­ M­agyarországot óhajtunk, mert azt akarjuk, hogy orszá­gunk határai a term­észet útmutatásának megfeleljenek­. Most is ragaszkodunk te­hát ősi örökségü­nkhöz, hogy itt minden népet boldoggá tehessünk­. — Ez tíz uj szociális, népi és boldo­gabb Magyarország a Dunamedence más népeinek jogát tiszteletben tartja. És jó, ha ezt éppen Erdély földjén mondhatjuk meg. "A magyarság ebben a tekintetben egyébként a múltban sem vétett. A sok­ r­ágalom, amit ellenségeink évtizedeken keresztül büntetlenül ránkszórtak, hála Istennek ma már eloszlóban van. Ma már Európában sokan tudják, hogy a magyar­ság nem nyomta el a vezetése alatt élt népeket és néptöredékeket. Ma már tud­ják, ha a nemzetiségek soraiból sosum hozzánk csatlakoztak, ez az ő egyéni ügyük volt. Mi szívesen fogadtuk őket, bár nem mindig jártunk jól velük. L­­vá­­riasságunkat sokan mégis erőszakoskodás­­nak tüntették fel. Hát tudják meg a Du­­namedence nem magyar népei, hogy né­­piségünknek ilyen uton való tömegek gyarapításáról lemondunk. (Hosszú éljen­zés.) Mert nincs értelme, hogy a m­agyar faj kiváló tulajdonságait elhomályosítsuk azáltal, hogy idegen népek vérét tömege­sen magunkba eresszük. — Ez a szociális és népi Magyarország s más népek sorsán túl sokat fog gondolni a kiválasztott fajra, a magyarságnak sza­porítására. Mert sokkal nagyobb szaporo­dásra van szükségünk, mint eddig, hogy hivatásunkat méltón betölthessü­k. Kell, hogy állami és társadalmi beavatkozással is odahasszunk, hogy ősi örökségünket, vezéri szerepünket itt a Kárpátmedencé­­ben népi erőinket túlnyomó népi többsé­günkkel is alu­támasszuk. — Sok magyarra van tehát szükségünk. Ezek a gondolatok azt is parancsolják, hogy egy pillanatra se vegyük le szeme­inket sok százezer magyar testvérünk­ről, akik néhány kilométerrel odébb él­ve még nem lehetnek részesei az új al­kotó munkának. Ahol pedig ők is nélkü­lözhetetlenek. —*■- A magyarság egész programja ez­úttal az európai megújhodás vonalába esik. A magyarság faji és államalkotó ere­je ma ismét úgy tűnik fel Európa előtt, mint a Dunavölgy egyetlen tartós rendező elve. Magyarnak lenni jelenti ma: Euró­pának és a dunai népeknek nagy szolgá­latot tenni, részese lenni egy szívós faj istenadta küldetésének, részese lenni a kiválasztottságnak. Magyarnak lenni te­hát megint büszkeség. — A feladat tisztán áll előttünk —— fe­jezte be beszédét az ünnepi szónok —, a múlt fényénél világosan látjuk ősi öröksé­günket itt a Dunavölgy­ében; a jelen vilá­gánál látjuk az új koreszméket. És ha a mai márciusi gondolatok, az európai­ság es a magyarság uj szintézisei szt­rim­­ est st ii meuvaléi.tituiluk. megg ^ őzöd esem, hogy ti szociális ,népi es boldogabb Ma­iMiniis.ag m­egtört nn csend jövőnk itt. a Dunárólgéy­ben újabb ,­­.er erre megala­poztuk. Ik­kor mar nemcsak azt mondhat­juk ..l.'i\ m p. ile míg\ nemzt'l­­ igyunk ", hanem azt, h­og\ „nagy nép és nagy nem­zet". Az ünnepi hes­evel a tömeg lelkesen tapsolta meg. Azután az eg vételéi I cigány­­zenekar KoMMid­onótákat játszott, majd I.nszágú György joghallgató­n ..Nemzeti fialt szavalta el és a hanv­éd zene­kar a magsai­ „Hiszekegy" németi imát ad­ta elő. S­­illan az ifju­ság neséb­en Ktillay Ernő árva tanhallgató lell hitel az erdélyi ma­gsar­ ifjúság­ nes­ében a mu­rcimó gondolat mellett. ELLENZÉK Magyarságunk és Erdély parancsot jelent számunkra A magyar ifjúság kezdte beszé­det , mely ma talán inkább, mint bár­mikor bitti menyese és hordozó­ja a nem­­ze­t jövőjénél­, erőt akar menteni a már tilts lő, örökéletű erő forrásából. A mélta­tó színek elmondása és a történelmi em­it kel. felidézése rám a mi dolgunk, szá­­munkra ez élő valóság és magasra emelt fejjel nézünk előre, mert a mi utunk a jövő. Az id­ök változnál,­ de az ifjúság szili­­me ugyanaz marad, az id­ök változ­nak, de a körülményei­ ugyanolyan pa­rancsszóval álm­ai; elénk, mint állottal; annak idején az első márt­ins fő­ ifjúsága elé. Kísértetiesen hasonló a helyzet. Ak­­k­or is Erdély hazatérése volt az egyik leglényegesebb célja a magyar életnél, és ma ismét ugyanott állunk. Mit kíván a magyar nemzet? - tegye­ fel valaki a kérdést és tudom, hogy egyöntetűen csat­tan rá ti felelet: Erdély hazatérését.­­Hi­­ján elég a szó, a bennünk égő vágy? V­an-e erő a karban, hogy valóra váltsa ezt a feleletet. Körülöttünk lángban áll az egész világ és a népek hantiban itt áll a mi nagy harcunk, amelyet nekünk kell megharcolnunk. Miért a vágy nem elég és mit sem ér az erő. Ám nem áll mögötte az akarat és az ész. Ak­kor, március 15-én és az azt követő időkben az ifjúság élldozott, vé­rt áldozott a gondolatért, a magyar sza­badságért. Szám­unkra is parancsot tarto­gat az időt, erdélyi magyar ifjúság. Erdély­ben Erdély­ért nem dőlt el még a harc. A körülmények me­gv­ált­oztál­, most itt a mi oldalunkra billent a mérleg serpe­nyője. De az­ igazi honfoglalás csal, most következik. Apáink évszázadokon át hul­lottak a gyepük védelmében és a magyar falvakban egy­szerre csak m­ás népei, más nyelven imád­koztak. Mások szántót­tál­ fel az ősi földet, míg a magyar pusztult nyu­gat védelmében. Azután jött a nagy ka­tasztrófa, mely azok kezébe adta sorsun­kat, akiknek nyugalmát és szabad fejlődé­sét a magyar ősök halála biztosította. — Huszonkét év tisztítótüze vájjon elég volt-e számunkra, hogy a múlt nagy hibáiból tanuljunk. Vájjon összeforrtunk-e annyira, hogy egységes összefogással dol­gozni tudjunk a jobb magyar jövendőért, a boldogabb magyar népért? Harc áll ma itt, csendes, szívós és néma harc. tudo­mánnyal, munkával és fegyverrel kell megharcol­juk az uj magyar hon­foglalást. Köteli­ssége nuntik­i magyar ifjúnál, aki ke­resztény magyar embernek vallja magéit, felkészülni erre a harcra legjobb tehetsége szerint. Magjai ifjak az ekeszarva mellett, hordozói vogytak egy rajtatok nyugvó ha­zának. Magyar ifjak a gyárai, és a munka­, helyei, padjai mellett, ti vágytól, a most születő magyar ipar és kereskedelem elő­­harcosai. Magyar if­jak az iskolák és egye­temek padjai mellett, a ti gondotok kell legyen a nép jóléte, egészsége, kultúrája és előrehaladáása. Ezek a feladatok egész embert kívánnak, olyat, aki biztosan ké­szült, népi mivoltának, nemzeti hivatás­­tudatánál, magaslatán áll. Legyen a mi if­júságn­ál, okosan felhasznált idő a harcra való fel­készülésre, mert ha ebből a harc­ból se mi kerülünk ki győztesen, ak­kor jöhet a nagyszerű halál. — Magyarságunk és Erdély parancsot jelent számunkra, dolgozni, nem ma­gunkért, hanem azokért, akik utánunk következnél­. Áldozatot hozni, ez legyen életünk ér­telm­e és minden te­tünk moz­­ditója. Áldozatot hozni azért a magyar népért, mely újból a nagyság útjára lé­pett és jaj neki, ha ismét visszaesik a mult hibáiba. . .Mars egyén közöttünk, nincs osz­­tályk­ü­lönbség, nincsenek egyéni célok, egyetlen szent cél álljon mindig előttünk, a jobb magyar jövendő. Március 16­­pa­rancsa számunkra az, hogy vállaljuk ezt a munkát büszkén, keményen és egy arcvo­nalban haladjon ez az ifjúság, egyetlen jelszót ismerve és vallva: ..Itt élned, hal­nod l­ell". Az ifjúság szónokának beszédét a ha­talmas tömeg percekig tartó éljenzések­kel fogadta. V­égül az egyesült énekkarokkal egye­temben az ünneplő tömeg a Szózatot éne­kelte el. A délelőtti ünnepség ezzel vé­getért. Az összegyűlt hatalmas tömeg az ..Erdélyi indulók pattogó ütemeire a legpéldásabb rendben vonult el, hogy a szabadság ünnepének további program­számain is pontosan megjelenhessék. Nem tudott azonban ez a lelkes ma­gyar tömeg emlék nélkül távozni Kolozs­­vár felszabadulását követő első március 15-iki ünnepségének színhelyéről. Aki csak tehette, letört az ünnepi­ emelvény­ről egy-két kis fenyőgalyát emlékül. II kolozsvári Nemzeti Színház ünnepe Felszabadulásunk óta első ízben ránk kö­szöntött március idusán a kolozsvári Ma­gyar Színház is bensőséges lélekkel és fénnyel ünnepelt. A színház ünnepi dísz­előadása méltóképpen fejezte be a nagy napot, melyen minden igaz magyar lélek egyetlen elszánt akarásban forrott össze Különleges élményt nyújtott ez az hely­­i adás, melyet a magasztos alkalom messze kiemelt a szokásos keretekből. A díszelőadás megnyitásaképpen a szín­házi zenekar a Himnuszt játszotta, melyet a nézőteret zsúfolásig megtöltő közönség felállva és templomi áhítattal hallgatott végig. Majd báró Kemény János, a szín­ház Korvin-koszorús elnökigazgatója tar­totta meg ünnepi beszédét, melyben az erdélyi színművészek megbízásából hódo­lattal köszöntötte vitéz nagybányai Hor­thy Miklóst, ország­gyarapító kormány­zónkat, akinek nevéhez fűződik felsz­ab­a­dításunkon kívül az a nagy történelmi tény is, hogy országlása alatt iktatta tör­vénybe a magyar törvényhozás a legma­­gyarabb nemzeti ünnepet: március 15-ét. Hálával és lelkesedéssel emlékezett meg a vitéz magyar hadseregről s mély megille­­tődéssel azokról az erdélyi magyar test­véreinkről, akik ma m­ég csak gondolat­ban lehetnek velünk. Az erdélyi színművészet — folytatta beszédét báró Kemény János — a maga területén a huszonhétévi kisebbségi sors­ban követte részét a magyarság önvédel­mi harcából. Tette ezt hivalkodás nélkül, de abban a tudatban, hogy a szebb ma­gyar jövendőt védő és építő munkában megállnia helyét kötelessége és egyben legfőbb gyönyörűsége is. Az erdélyi ma­gyar színész és színházi ember a kisebb­ségi sorsban vállalt és végzett munkáért nem várt külön jutalmat, azt vallotta. Fáklyásmenet­ei ünnepelt este Kolozsvár Márcuis 15-ét az összes kolozsvári is­kolákban és intézményeknél is megünne­pelték. Külön ünnepségeket tartottak az összes felekezeti és állami iskolák, a kü­lönböző testületek és intézmények, közöt­tük a MÁV munkásság, a vakok intézete, a székely alkalmazottak, amelyek mind a bensőséges hazafiasság szellemében foly­tak le. A műsor keretében alkalomszerű beszédek és egyéb programszámok zaj­lottak le. Délután a Mátyás király diák­­házban a régi negyvennyolcas márciusi bizottság rendezett hazafias ünnepséget, amelyen Sándor József volt országgyűlé­si képviselő mondott beszédet. Este tár­­sasvacsorát rendeztek, amelynek során a Petőfi-, illetve Kossuth-serleggel dr. Kremser Miklós és Szentimrei Jenő tar­tottak serlegbeszédeket. Este az egész v­á­rost kivilágították és ugyanakkor fáklyás­menet járta végig a város főbb útvonalait és tisztelgett a helybeli katonai és polgá­ri hatóságok vezetői előtt. A menet élén a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola lo­vasbandériuma haladt, azután a különbö­ző testületek küldöttségei következtek, közöttük 3 tűzharcos szövetségé, a hós­­táti földészeké, a Kolping egyesület és a Nyílttéri csizmadiák egyesületének zene­karai, a főiskolás ifjúság és a különböző intézmények képviselői. A kivilágított vá­ros és az ünneplő lelkes hangulatú felvo­nulás méltó befejezése vett a felszabadu­lás után első ízben újra megrendezett szép hazafias ünnepségsorozatnak. 19 4 1 m u r cl u t 17. Tefefonpalota melleit üzlethelyiség irodával és nag­y raktárhelyis­éggel együtt (üzemnek is alkalmas) május 1-re kiadó. — értekezni.­ „Takarékosságnál“ Mátyás király­ tér 23. szánt. hogy a legnagyobb szolgálal sem tekint­hetik áldozatnak, csupán öntudatos köte­­l­sségk­­ejesi­t­esnek, a nemzet­hez­ t­art­ozás melleni boldog bizonyságtevésnek, áldott alkalomnak arra, hogy magánkat magyar voltunkban megerősítsük. Ma sem vár mást a magyar művész. Azt tarja, hogy felszabadult a az­ idegen ürülem alól, a sza­badságban crunch­n erejét, tehetségét és tudását a hamisítatlan magyar szellem szolgálatába állíthassa, annak a szellem­nek szol­gálat uha­ enned­i alapjel­­­eikt ezer esztendőn át fentmaradásunknak az örök­ké vih­arzó Európában. A kolozsvári ma­­gyar közönség — v­llapitotta meg báró Kemény elnökigazgató — tizzel a ténnyel, hogy a szabadság ünnepénél, estéjén zsú­folásig megtölti a Magyar Színház néző­terét, azzal a ténnyel, hogy ünnepi dísz­ben osztozik­­ India szolgáival, bizonysá­got tesz arról, hogy átérzi a művészi bí­rálás jelen­tőségét, átérzi és szeretettel fog kezet azokkal, akik, mint a múltban, í­gy a jövendőben is ugyanazt a célt lát­ják maguk előtt: védeni és ápolni a ma­gyar kultúrát, gyarapítani és közkinccsé tenni szellemi kincseinket, a teremtő ma­gyar Géniusz szolgálatában állva, a lát­ható magyar Haza gyökerében a magyar Szellem­ haza megtartó és éltető erőit kon­zerválni és táplálni, az önmagával örökké azonos, önmaga sajátságaihoz örökre hű­séges, védő és megtartó, romolhatatl­an magyar lelket oltalmazni és szolgálni. Báró Kemény János nagy tetszéssel fo­gadott beszéde után Deésy Jenő színmű­vész elszavalta a Nemzeti dalt, majd megkezdődött az Ocskay brigadéros elő­adása. Herczeg Ferenc történelmi színmű­vének alapgondolata, számos jelenete és költői mondatai harmonikusan simultak e nap jelentőségéhez , azt drámai erővel domborították ki. Az együttes törekvő munkáját magasságba emelte a kivételes alkalom, mely tökéletes hidat, együttér­­­­zést teremtett szülész és közönsége közt. Iratkozz be az Erdélyi Pártba! Kolozsvári és kolozsmegyei pártiroda, Farkas­ utca 7. sz. Telefon: 25-38. Beiratkozni leh­et minden nap délelőtt 9-től 2-ig és délután 5—7 óra között cat­ulum mu

Next