Előörs, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-10-05 / 40. szám
Ipf •• FÖLD NÉPE ------------------------------Egy dániai „nagybirtok”-on... Irta: dr. SAJGÓ JENŐ. Köztudomású, hogy Dánia a kisbirtok hazája. 120— 240 hektár nagyságú birtok 916 és 240 hektáron felüli birtok mindössze 419 van az ország területén. A birtok, amelyről az alábbi impresszióim szólnak 560 acre (392 kat. hold), tehát egyike a dán nagybirtokoknak. A gazdaságokhoz szokott szemű embernek még ha keresztül is fut Dánián, azonnal feltűnik a nagy rozs- és széna-termesztés, dacára annak, hogy sehol széna vagy szalmakazal nem látható, mert ezek az istállópadlásokon és jól fedett pajtákban vannak a szem elől elrejtve és az időjárás befolyása elől védve. Feltűnik, hogy a lovak és a marhák a legelőkön kipányvázva legelnek; továbbá, hogy termelés számára a föld annyira ki van használva, hogy az egyes birtoktestek között sem elősövény, sem pedig sövényfák (fasorok) nincsenek ültetve.. A meglehetős erős csapadék. Dánia ennek az utóbbinak szükségességét úgy látszik nem érzi, bár az is igaz, hogy a még nedvesebb Angliában úgyszólván minden birtoktest sövénnyel vagy sövényfákkal van körülszegve. Ez utóbbi módszer meghonosítása nálunk főleg az Alföldön bírna nagy jelentőséggel, mert ez akadályok előtt a talajszárító szelek felvágódnak a magasba és kevésbé röpítenék ki talajunk nedvességét. A nagyfokú takarmánytermesztés lehetővé teszi a dán gazdának azt, hogy nagy állatállományt tarthasson. Míg Dániában 10 lélekre 8 szarvasmarha és 9 sertés esik, addig nálunk Magyarországon 10 lélekre csak 2,5 szarvasmarha és 3 sertés jut. A dán gazda leszámítva a különböző előtakarmányokat, egész éven keresztül takarmányra pénzt nem költ. Minden dániai gazdaság vetésforgójába két évig tartó mesterséges, időszaki legelő van beiktatva. Az a szokás pedig, hogy a lovat és a szarvasmarhát egyenként pányvára kötve legeltetik, azzal az előnnyel jár, hogy egyrészről az állatoknak kevés választásuk lévén, a fű mindenütt egyformán lesz lelegelve, másrészről pedig, hogy a trágyát mindenütt egyenletesen lehet szétszórni és nem maradnak ki foltok. A kipányvázott állatok helyeit naponta hatszor-hétszer változtatják. A gazdaság, amelyről szólok, mint említettem 560 acre, ebből 65 acre állandó legelő. Területe két részre van osztva, mindegyikben egy sereg gazdasági épület áll, melyek nagyon tiszta és kitűnő állapotban vannak tartva. A farm a fővároshoz — Kopenhágához — egészen közel esik, ezért piac és értékesítés tekintetében igen előnyös helyzetben van. Ez meglátszik vetésforgóján is, mert a rozs helyett búzát vet, az árpát pedig maláta gyártás számára termeszti. A gazdaságban 80 drb. tejelő tehén-állomány van. Fajra nézve valamennyi vörös dán fajta. A tejet naponta autón viszik a fővárosba. A farmon télen 20, nyáron 30 ember van állandóan foglalkoztatva. Ezek közül 6 a tehenészetben, a többi a gazdaságban. Az igáslovak száma 24 (ruthlandi fajta). Minden pár lóhoz teljes felelősséggel egy ember van felfogadva. A talaj leginkább könnyű, homokos agyag, néhol kötöttebb, e helyt meglehetős magas mésztartalmú, egyes helyeken azonban tiszta homok. A gazdaság 8 éves vetésforgóba van osztva, olykép, amint az alább majd leírom. Általában véve egész Dániában az a szokás, hogy a talajt 8, ritkán 9 vetésforgóba osztják. Megkérdezvén ennek okát, magyarázatul azt adták, hogy tapasztalatuk szerint 6—7 évi intervallum az, ami szükséges, hogy az időszaki, mesterséges legelőkön csökkentse a lóherefajták hajlamosságát a megbetegedésekre. Ezenkívül a betegségek további csökkentése miatt a lóherefajtákat soha sem vetik el egyedül, hanem különböző magvakkal keverve. A rendes gyakorlatban levő keverék a következő: acrenként korai biborheremag ............................ 7 lucernamag ...................................... 3% évelő angol perje ............................... 3% olasz perje ............................................ 1% timothy ............................................ 1% magas zab fű ...................................... 2 %A más fűmagvak ..................................... 54 összesen ... 25% Az időszaki legelő 2 évig áll, azután kiszántják. Az eső évben gyakran legeltetik és egyszer ősszel kaszálják. Ha továbbra is erős növésű marad, tavasszal még egyszer kaszálják. Mindenesetre a kedvező időjárástól függ, hogy hányszor lehet végig legeltetni és hányszor kaszálni. A második évben a rétet nem legeltetik, csupán kaszálják, a sarjút azonban mindenkor csak legeltetik. A talaj megmívelése általában igen egyszerű, rendesen csak egy szántásból és utána két vagy három boronálásból áll. Gyökeresebb talajt addig boronálják, míg a gyökereket mind ki nem tépik. Boronálás után a talajt lehengerelik. Az ilykép előkészített talajba a vetőgép 20—22 hüvelyk távolságban veti a sorokat. A sorok között forgó korongok a földet a mag két oldaláról összenyomja. Ami a trágyázás kérdését illeti, úgy az istálló trágya, mint a műtrágya használata igen bőséges. Nemcsak ebben a gazdaságban, hanem minden legkisebb dán farmon is az istálló trágya és a trágyalé gondosan lesz kezelve és konserválva. ( Folytatjuk) ------------------ A gyümölcskereskedők nem panaszkodnak. Érdekes és a viszonyokat nagyszerűen jellemző tudósításokat olvashatunk napilapjainkban a folyó évi gyümölcsidény üzleti eredményeiről. Ezeket az ismertetéseket feltétlenül megbízhatóaknak kell tekintenünk már csak azért az egyszerű ok miatt is, mert a felvilágosítások az érdekelt gyümölcskereskedőktől származnak. Panaszkodnak országszerte a mezőgazdasági termelők, panaszkodnak az iparosok, panaszkodik a legtöbb kereskedőszakma. Csak a gyümölcskereskedők nem panaszkodnak. Sőt, kijelentik, hogy a most záródó gyümölcskiviteli kampánnyal ezúttal meg vannak elégedve. A kivitelre dolgozó gyümölcskereskedők megelégedésének okait, mint ők maguk mondják, abban találhatjuk meg, hogy jelentékeny vasúti kedvezményben részesültek, főképen pedig, hogy a belföldi gyümölcsnek, zöldségnek, főzelékfélének rendkívül alacsony az ára. Ilyen körülmények között üzleteiket nagyon gazdaságosan tudták lebonyolítani. A gyümölcskereskedők tehát meg vannak elégedve. Üzleti hasznukat bizonyosan nem fogja irigyelni tőlük senki sem. De mi van a gyümölcstermelőkkel? A versenyképes magyar gyümölcs külföldi térhódításából van-e hasznuk a termelőknek is? Olyan hasznuk, hogy a nyilvánosság előtt ők is eldicsekedhessenek vele? A rendkívül alacsony gyümölcsárakkal magyarázzák a kereskedők a maguk üzleti sikereit. Ezek az alacsony árak okozzák, hogy a termelő nem lát hasznot gyümölcséből. Mi okozza ezeket az indokolatlanul olcsó