Előörs, 1930 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-04 / 1. szám
és szorgalom minden eredményét is a győztes államok javára foglalta le. Nagy általánosságban azonban mégis megállapítható, hogy a Dawes-terv a gyakorlatban bevált és legnagyobb érdeme az, hogy időt nyert és kedvező atmoszférát teremtett a jóvátételi kérdés definitív rendezésére. A folyó esztendőben megszületett javaslat a jóvátétel végleges rendezésére: a Young-tervezet, mely kiküszöböli az előző egyezmény leglényegesebb hibáit. Mindenekelőtt megállapítja Németország fizetési kötelezettségének az időtartamát további 59 esztendőben. Fokozatosan megszünteti 10 év alatt Németország természetben való szállításait s az évenként fizetendő összeget is lecsökkenti átlag évi kétmilliárd arany márkára. Jelentékeny előnye, hogy a jóvátételi kérdést a maga egészében kivonja a politikusok és katonák hatásköréből és rendelkezéseket tartalmaz a német jóvátételi tartozás jelentékeny részének évi 660 millió márkának a kommencializására, mely intézkedésből mindenkire csak előny származik. Németország ily módon megszabadul a jóvátételi bizottság ellenőrzésétől és a Népszövetség, a pénzügyi főbiztos és egyéb ellenőrök beavatkozásaitól. Másrészt az antant főhatalmak igen jelentékeny tőkéhez juthatnak saját tartozásaik mielőbbi kiegyenlítése és egymás közötti adósságaik rendezése céljából. Igaz ugyan, hogy a békeszerződés eredetileg Németország jóvátételi fizettségének időtartamát mindössze harminc esztendőben állapította meg, az elmúlt tíz év könyörtelen módszereivel szemben azonban ez a Young-terv által immár összesen hetven évre kitolt adófizetés is humánus elintézésnek látszik. Bizonyos azonban, hogy a világtörténelem ily mérvű hadisarcot még soha nem látott. Hetven éves hadiadóztatás még a XIX. század elején sem volt elképzelhető. Kétségtelen, hogy valamelyes háborús felelősséggel a maga idején Napóleon is tartozott. A bécsi kongresszus urainak azonban nem jutott eszükbe, hogy Waterlootól Szedánig terjedő gyilkos hadiadóval sújtsák a francia nemzetet, amikor is hjból kezdhették volna a hadisarc fizetését. A magyar történelemben felmerült az a kérdés, várjon a nagy hódító tatár fejedelmet miért hívta népe „Jó Batu kánnak“? Az antant-békék megadják a magyarázatot. Batu Kán a leigázott népek javainak csak egyharmad részét vitte el hadiadóba, kétharmad részt azonban mindenkor meghagyott. Ennyi kíméletességet a XX. század humanistái, kik három generációt nyomorítanak meg, kétségtelenül nem tanúsítottak volna. (Folytatjuk.) Gömbös Gyula honvédelmi és Vass József népjóléti miniszter látogatása a tiszafási kisgazdák szövetkezeti boltjában A tarpai, gulácsi és tivadari magyarok valóban büszkék lehetnek alig hogy megalakult szövetkezetük szép anyagi, de még inkább erkölcsi sikerére. Karácsony és újév hetéhez, a magyar kormány egyegy tagja is ellátogatott a szövetkezet Attila-körúti boltjába, az Auguszt-udvarba, hogy személyesen győződjék meg a szövetkezeti mozgalom e legújabb és sokat ígérő kezdeményezéséről, s annak eddigi eredményéről. Annál érdekesebb s mondhatnánk annál jelentőségesebb a magyar kormány tagjainak ez a jóakaratú érdeklődése, hogy nem is a gazdasági miniszterek részéről jelentkezett, akiknek s különösen a földmívelésügyi miniszternek hivatása és kötelessége volna a szövetkezeti mozgalom erkölcsi és gazdasági istápolása ... Gömbös Gyula honvédelmi miniszter a karácsony estéjét megelőző dél táján a Várból lejövet, hazautaztában ejtette útba a szövetkezet bolthelyiségét, az Előőrs felelős szerkesztőjének társaságában. Melegen érdeklődött a szövetkezet tervei felöl és kikérdezte Bakos Kálmán üzletvezetőt az üzletmenetről. Látható örömmel és megelégedéssel tekintett szét a boltban, dicsérte a sok szép almát és maga is rendelt három láda jonatánt, aranyparment és hátait, Simon András és Szécsi Miklós tarpai, Varjú Bertalan és Árpád tivadari gazdák terméséből. Majd a szolid munka kötelességét kötötte az üzletvezető lelkére.Vass József népjóléti miniszter az új esztendő második napján délután hat óra körül látogatta meg a szövetkezet boltját. Hamarosan odaérkezett vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre is, aki a miniszternek felvilágosítással szolgált a szövetkezet eddigi működéséről s a nagy reménykedésről, mellyel a tiszaháti kisgazdák szövetkezetük kibontakozását és sorsát kísérik. A miniszter alaposan széjjelnézett a boltban, megnézett egy csomó kibontott ládát és egy láda londoni pepint és egy láda nemes sóvárit választott ki és vásárolt a maga számára a tivadari Varjú testvérek és a gulácsi Kovács Károly remek terméséből. Érdeklődött az aznapi árusítás eredménye felől, belenézett a könyvekbe is és örömét fejezte ki azon, hogy a múlthoz képest milyen szép árakat érnek el a termelőik a budapesti piacon, viszont a fogyasztók is jól járnak, mert a rendes piaci árnál még - így - -is - ,jóvalolcsóbban jutnak a közvetítő kezek kikapcsolásával jó és becsületes áruhoz. Vass József nagyon közvetlenül elbeszélgetve a szövetkezet üzletvezetőjével, megígérte, hogy tovább is élénk figyelemmel és jóakarattal fogja kísérni a szövetkezet sorsát és arra Isten áldását kérve távozott. ----------Kerülő utak. A Tébe decemberi országos kongresszusán dr. Görög Frigyes a kamatmaximum és az uzsora kérdését ismertette. A nyolc százalékos törvényes kamatmaximum folytán — úgymond — a hitelélet kerülő utak választására van kényszerítve, amelyek nem mindig járhatók és e mellett gyakran jogbizonytalanságot eredményeznek. A kamatkérdés olyan szabályozása kívánatos, amely általánosságban a magánjogilag megengedett kamat mértékét a Magyar Nemzeti Bank mindenkori kamattételével hozza összefüggésbe. A Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete az Előőrsnek „A Tébe meghamisítja a sajtóban a Kúria ítéleteit“ című cikke után tette közzé a Pester Lloydban, hogy maga is szükségesnek tartja a kamatkérdés törvényhozási rendezését, ugyanakkor és ugyanott jelezte, hogy a mindenkori törvényes kamatlábat a Magyar Nemzeti Bank kamattételével kívánja összefüggésbe hozni. Tizennegyediki kongresszusán is e megoldás mellett foglalt állást. A két kamattétel összefüggésbe hozását szerencsésnek találjuk a Tőbe-érdekek szempontjából, de nem tartjuk szerencsésnek az adósok szempontjából. Az egyes állami bankok kamatlábának legutóbbi leszállításakor láttuk, hogy úgy most ennél a lépésnél, mint előzőleg, a kamatláb fölemelésénél, nagy szerepük volt a vezető pénzintézeteknek, a bankokrácia magatartásának és hadműveleteinek. Ez a másik „összefüggés“ nem titok a pénzügyek szakértői előtt. A Tőbe által ajánlott megoldás a kamatkérdés oly megoldását sürgeti, amely a hitelezőket még jobban kiszolgáltatná a bankérdekeltségeknek és új, zavaró befolyásoknak tenné ki a Nemzeti Bank kamatpolitikáját. 4