Szabadság, 1933 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1933-01-01 / 1. szám
T .?a'r;7 Könyvi*'1'0 Pétéi j-aao. tere Bp.IV.Pereao^e* vet. VI. évfolyam, 1. szám Ára 20 fillér ♦ Megjelenik minden vasárnap 1933 január ! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vill. József-krt. 31/b, I. emelet — Telefon: J. 349-36 A levélbeli megkereséseket kérjük a fenti címre küldeni Minden levélre válaszolunk 7/7 7//r0 / ff //ívű r0 / 0 / VITÉZ BAJCSY-ZSIINSZKY ENDRE FELELŐS SZERKESZTŐ: Egyes számára a fővárosban, vidéken és pályaudvarokon 20 fill. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre . . . 8.— P 1 Negyedévre . . 2.— P Félévre .... 4.— P Egy hóra . . . —.80 P Előfizetési csekkszámlánk: **41.126 Magyar Szilveszter Bethlen István gróf cikket írt karácsonykor. Mi pedig Szilveszter napján szeretnénk számadásra hívni őt. Bethlen az ottawai konferenciát okolja a világgazdasági helyzet elmérgesedő válságáért. S attól fél, hogy olyan zűrzavaros helyzet fog Európában beállani, amely könnyen előremozdíthatja a lappangó erők kitörését. „Videant consules“ mondja Bethlen, ami magyarul annyit jelent, hogy nyissák ki a szemüket azok, akik a hatalom rúdja mellett állanak. Valami szörnyűségesen visszás dolog ez, hogy Bethlen István, a magyar pusztulás kánja bíztat jobb belátásra. A süket ember, a vak politikus, aki egy évtizeden át nem volt hajlandó semmi áron sem tudomást venni a magyar pusztulásról. S ő fenyegetődzik, a lappangó erőkkel, akinek a saját országában módja lett volna, a lappangó erőkből teremtő erőket csinálni! Igen, lappangó erők vannak! Négyszáz esztendő óta lappangó erők földje vagyunk s legjobbjaink sohasem kaptak nyílt porondot ebben az országban. Bethlen István korszaka pedig egyenesen lappangásra kényszerített mindenkit, aki csak nem volt hajlandó pártdiktatúráját kiszolgálni. Lappangó erőt csinált a magyar parasztból, hogy a „történelmi osztályokat“ megmentse. És lappangó erővé tette a magyar szellem, a magyar politika legjobbjait, hogy a saját szent és sérthetetlen érdekszövetsége számára szabad legyen a vásár. Így alakult ki egy borzalmas korszak, melyben Bod János jelentette a gazdaságpolitikát, Scitovszky Béla a belpolitikát s Pekár Gyula az irodalmat. . . Magyarországon a „lappangó erők“ az igazi nemzeti erők és Bethlen István méltán félhet tőlük. Jó lenne Szilveszter éjszakáján felvonultatni ezt az elnyomott, lappangó Magyarországot, a sápadt, elszánt sereget, mely győzni fog ,s fényes holnapot fog építeni! Jó lenne felvonultatni, hogy szinről-szinte lássuk: mit csináltak két évtized alatt ebből a szegény országból! Ez a Szilveszter volna az igazi ítélet a híres vaskezű és vasfejű rendszer számára. Jó lenne, ha fölvonulnának a magyar halottak s elmondanák mindazt, amit a sírjukba fojtottak. S felvonulnának az élve eltemetettek, mert a tiszta embernek egyetlen út maradt itten: élve eltemetkezni. Mennyi nagyszerű eszme, terv, akarat salt meg a magyar agyvelőkben. Mennyi nagyszerű férfiú hullott korai sírba, vagy élő-halott kétségbeesésbe. Mennyi leányban halt meg az anya s megannyi férfiben omlott össze a család! Igen! Szilvesztert kell tartani. A templomokban a papok ezen a napon beszámolnak az ó-esztendőről. Csináljon az új kormány nagy nemzeti templomot a parlamentből s számoljon le benne e szörnyű húsz éves „ó-év“ minden bűnével. Utána pedig támaszkodjék azokra a lappangó erőkre, melyeket Bethlen bán megtiport s melyekkel most fenyegetőzik. S e „lappangó erőkben“ megtalálná a legjobb magyarságot és a legtisztább emberséget. E lappangó erők, ha szabad égbolt alá és szabad légkörbe kerülnek évszázadok bűneit és mulasztásait fogják jóvá tenni. Ez lenne igazán „új stílus“ és Magyarországon csakis ez lehet az „új stílus.“ Szörnyű örökség nyomja Gömbös Gyula vállát s rövidesen eldől, hogy ki az erősebb! Az események egyre inkább azt mutatják, hogy alig-alig bír máris megbirkózni vele. Hogy hiába várjuk az új hajnalt, csak tovább tart az ó esztendő, tovább fojtogat a múlt.. . S nem is lesz addig magyar újév, míg ezt a szilveszteri számadást meg nem tartjuk! Míg a „lappangó erőkből“ szabad, teremtő erők nem lesznek! FEJ A GÉZA. Olcsóságot! Irta: vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre Mr. Tyler elégedetlen a magyar átalakulással Elszomorítóbb olvasmányt alig lehet elképzelni, mint mr. Tyler népszövetségi biztos legújabb jelentése Csonkamagyarország pénzügyi és gazdasági helyzetéről. A jelentés tulajdonképen az 1932. év IV. negyedéről szól, de vizsgálódásait és megállapításait kiterjeszti természetesen a korábbi évnegyedekre, sőt összehasonlításait a korábbi évekre is. Fekete pesszimizmus árad a terjedelmes jelentésből s egy-egy szinte élesnek mondható bíráló hang kínosan üti meg a magyar ember fülét, mert bántó és megalázó, hogy idegentől származik s majdnem reckéztetés pattog belőle. Ilyen mondatokat olvasunk benne: „Az 1932. július 1-ével kezdődő pénzügyi év első öt hónapjának kimutatásai majdnem ugyanolyan nagy deficitet mutatnak, mint a tavalyi volt. Eddig még nem történt intézkedés az egyensúly helyreállítására. Az állami üzemek veszteségei tovább tartanak, m majdnem ugyanolyan arányban, mint 1931—32-ben. Magyarország külkereskedelme tovább csökkent s az 1932. év III. negydében a kivitel értéke a megfelelő tavalyi érték 57 százaléka, illetve az 1930-i érték 37 százaléka és az 1929-i érték 28 százaléka volt... A klíringmegállapodások, melyek közül egyesek már egy év óta vannak hatályban — úgy látszik — megkönnyítik oly cikkeknek Magyarországba való behozatalát, amelyekre sok esetben nincsen szükség, míg másrészt a magyar kivitel csökkent... Az összkiadások előreláthatóan meg fogják haladni a közigazgatási költségvetés kiadási színvonalát (806 millió pengőt), míg a költségvetési bevételek színvonala valószínűleg nem fogja elérni a 700 millió pengőt... a költségvetési összbevételek 681,6 millió pengőt tennének . . . Másrészt a tényleges költségvetési és költségvetésen kívüli kiadásokat, hozzáadva az elhalasztott kiadásokat, november 30-án 343 millió pengőre lehet tenni, ami 823 millió pengős évi színvonalat jelent . . . Eddig kevés történt a helyzet orvoslása tekintetében ... Bármi tétetnék is, annak igen drasztikus intézkedésnek kellene lennie, hogy a költségvetés az ország pénzügyi kapacitásával összhangba hozassák . . .“ És így tovább. Az önkormányzatok költégvetéseiről, melyek oly szörnyű módon még a szorosabban vett állami adóknál és terheknél is jobban fojtogatják a dolgozó kisemberek millióit. Mr. Tylernek a következő mondata hoz lesújtó bírálatot: „Attól kell tartani, hogy ... a magyar adófizetőt továbbra is terhelni fogják a helyi kiadások, amelyek nem bíráltatnak el elég szigorúan.“ A kétségtelenül tárgyilagos és országunkhoz jóindulatú népszövetségi biztosnak cáfolhatatlan adatokra támaszkodó horoszkópja az 1931—32. költségvetési év közigazgatási költségvetését 141,4 millió pengővel jósolja deficitesnek, a közüzemi költségvetést pedig 49,5 millió pengővel, ami a teljes költségvetésnek 190,9 milliós deficitjét jelentené. Hacsak nem jönnek azok a bizonyos drasztikus intézkedések, melyeket az ország is, a népszövetségi biztos úr is olyan nehezen és olyan hiába vár. És a költségvetés aránylag óriási deficitjét méretekben még sokkal meghaladják gazdasági életünk összezsugorodásának ama számadatai, melyek kivitelünk értékének szörnyű zuhanását jelzik. Mibe kapaszkodjunk, hogy hihessünk e zuhanás megállításában, vagy épen gazdasági életünk fölélénkülésében... a mostani előjelek alapján? Még sem az eddigiekben idézett számok a legriasztóbbak, sem a szeptember végén 265,8 millió pengőben megállapított adóhátralék, amit senki sem mondhat túlságosan nagynak, aki ismeri adórendszerünk szörnyű elavultságát és igazságtalanságait s dolgozó rétegeink, fötleg a magyar földműves nép létalapjának megrendülését. Hanem Mr. Tylernek az ország mezőgazdasági süllyedésére, valamint mezőgazdasági és ipari átalakulására vonatkozó megdöbbentő bírálata. Ilyesmit kell olvasnunk: „Nagyrészt megszűnt a mezőgazdasági cikkek kivitele azokba az országokba, amelyek ezelőtt Magyarország főbb piacai voltak s ezek a cikkek nem is találtak más piacot. A mezőgazdasági és ipari árak közötti díszparitás még folytatólagosan emelkedik... Bár a mezőgazdasági termékek ára a magyar ipari termékekhez viszonyítva alacsony, sok mezőgazdasági termék ára még mindig túl magas, hogy a külföldön versenyezhessen ... Magyarország egyike ama kevés országnak, ahol a legtöbb ipari cikk ára magasabb azok háborúelőtti áránál és ahol ezek az árak csak csekély tendenciát mutatnak a csökkenés irányában, annak ellenére, hogy az élelmiszer árak és bérek, úgymint a nyersanyagok árai tetemesen csökkentek... A Magyar Gazdaságkutató Intézet a mezőgadaság részére szükséges iparcikkek tekintetében — amelyek nagyobb részét kartelek tartják kezükben — 1931-ben átlagban 137,7-en állott és 1932. augusztusáig csak 135-re esett, míg a mezőgazdasági nagykereskedelmi ár indexátlaga 1931-ben 86 volt, amely pontról 1932. augusztusáig tovább esett 80-ra ... Magyarország főfoglalkozási ágának — a mezőgazdaságnak — helyzete a gazdasági tevékenység állandó csökkenését eredményezi. ..“ Mi más ez, mint a legélesebb bírálat a mezőgazdasági és ipari cikkek átalakulásának természetellenes és nemzetgazdaságilag végzetes pusztító voltáról. Bírálat a legilletékesebb helyről és mindenesetre a legérdektelenebb oldalról. Amerika e kitűnő fiát bizonnyal nehéz volna a kapitalizmus ellenségéül feltüntetni és szocialista célzatokkal vádolni és íme ő is kirívónak tartja azt, hogy a mezőgazdaság árindexe 80-as pontra süllyedjen a 100-as békebeli árszínvonal(Folytatás a 2-ik oldal 1-ső hasában.) TARTALOM: Olcsóságot! A megyaszói kerület választóinak többsége máris Csizmadia Lajos mellé állott. Az ellenforradalom vétke. Szellemi szabadverseny. Gondolatok a találgatások éjjelén. Már mindenki a telepítéssel foglalkozik. Cserkész és gazdasági jogrendszerünk dzsungeljében. Csizmadia Lajos Most, mikor a megyaszói kerületben javában folyik a választási harc és egy lelkes jövőtől fűtött parasztgárda küzd a nagybirtok egyre féktelenebb demagógiájával, úgy érzem, hogy meg kell rajzolni Csizmadia Lajos arcát és alakját. Pártunk jól tudta, hogy mit tett, mikor az ő nevével indult harcba. Alig tudok még néhány nevet a magyar kisgazdatársadalomban, melyek annyira hivatva volnának a föld népének irányítására, mint a megyaszói képviselőjelölt. Hiszem, hogy rövid napok múltán képviselő is lesz és be fogja bizonyítani a magyar parlamentben is, hogy mi a kisgazdák s a földmíves nép legjobbjait választjuk ki és állítjuk csatasorba a holnapért. Csizmadia Lajos tizenkét esztendeje harcol a megyeházán és jó idő óta ő a derecskei választókerület igazi vezetője. E tizenkét esztendő alatt bámulatra méltó módon elmélyedt a magyar közélet legkülönbözőbb területein. Nagyatádi Szabó István kisgazdatípusához tartozik, szerénysége éles, eleven és sokirányú tapasztalatot s tudást takar. A falu minden kérdését ismeri, a jogviszonyokban éppen olyan járatos, mint a gazdasági kérdések területén s emellett elevenen él benne az az öntudat és önérzet, amely a magyar parasztságot végre is ki fogja vezérelni a mai pusztulásból. Mikor alakját magam elé idézem, mindig csodálkozom, hogy ez az ezerszer legázolt és megcsúfolt magyar falu még mindig ilyen józan és higgadt férfiakat küld harcba igazáért. Mert nincs ebben a férfiúban semmi elmérgesedett gyűlölet, semmi érthető, vagy vagy kevésbé érthető elfogultság. Nem fújt bele a falusi és megyei élet apró hínárjaiba, hanem mindig szélesen és országos méretekben nézi, bírálja az eseményeket. Ha vele beszélek, mindig csodálkozom a magyar parasztság óriási politikai képességein. Aki csak az átlag fölé emelkedik közülük, mind országos távlatban gondolkodik. Hiába csináltak elnyomott, félre lökött és kizsákmányolt osztályt a magyar parasztságból, mégis saját osztályhelyzete fölé emelkedik s mégis őrzi, ápolja a magyar nemzeti tudatot. Mégis az egész ország sorsát, vágyait s álmait hordozza szívében. Egy esztendő óta együtt harcolok s együtt dolgozok Csizmadia Lajossal. Erőt és melegséget jelentett számomra mindig az ő közelsége. A falu hű, igaz s nagy szívét, egészségét, törhetetlen szívósságát és nagy emberi tisztaságát láttam benne. S ezt fogják látni, szeretni s tisztelni benne Alsózemplén magyarjai is. Ezért fognak mellé állani. Mert Csizmadia Lajossal a magyar falu lelke és követelő szava vonul be a magyar parlamentbe i f.g.