Előre, 1909. július (5. évfolyam, 27-31. szám)

1909-07-17 / 29. szám

a A BOSZNIAI ÉS HERCEGOVINAI SZAKSZERVEZETEK KONGRESZ­­SZUSA. Múlt hó 27-én nyitották meg Seraje­­vóban a boszniai és hercegovinai Általá­nos Munkás Szövetség III. kongresszusát. Az Általános Munkás Szövetség képezi a boszniai és hercegovinai munkások szak­­szerkezetét. A vasutasok és nyomdászok szakszervezete ezen kívül áll. Az előbbi már régebben csatlakozni akar, de az egye­sülési jog rosszasága megakadályozza ezt a törekvést. A kongresszust Salaminovics elvtárs nyitotta meg, a­kit elnöknek választottak meg. A tisztikar megválasztása után a testvérpártok küldöttei vették át a szót. Az ausztriai délszláv párt nevében Kris­­tan elvtárs, a szerbiai szociáldemokraták nevében Lapcevic elvtárs Belgrádból, a horvátországi párt képviseletében Bukseg elvtárs üdvözölte a kongresszust. A leg­közelebbi vonattal Skaret (Bécs), Nemec (Prága) és Buchinger (Budapest) érkez­tek meg és az ausztriai, a csehországi és magyarországi elvtársak üdvözletét tolmá­csolták. A kongresszuson 80 küldött és 24 vendég vett részt. Napirenden volt — a jelentéseken és kérdéseken kívül — a munkásbiztosítás, a tanoncügy, a női munka és az iparfelügyelet. A jelentés szerint a szövetség bevétele a legutóbbi évben 42.883.67 korona volt. Ebből 24.081.97 korona esik a tagjárulé­kokra. Utas-, munkanélküli és betegse­gélyre 12.084..45 koronát, agitáció­ra 731. 92, művelődési célokra 2322.40 koronát fizetett ki a szövetség. Ismertették azo­kat a nehézségeket, a­melyekkel a bosz­niai munkásságnak meg kellett küzdenie. A múlt esztendei kongresszus alkalmával a külföldi küldötteket ugyanis már a pá­lyaudvarról kiutasította a hatóság, a kon­gresszust pedig föloszlatta. A hatóságok, a­melyek eddig is úgy féltek a szocializ­mustól, mint valami titokzatos kísértettől, még jobban idegeskedtek. Az annekció sem segítette elő a hivatalos jóakaratot; a bölcs urak, a­kik Boszniában részben Ausztria, másrészt Magyarország érdekeit vélik képviselni, a szociáldemokráciában nagyszerűen támogatóját látják. Az an­nekció mélyreható­ gazdasági válságot szült, a­mely nagy drágasággal járt együtt. Ezek természetesen hátráltatták a szakszervezetek fejlődését, különösen ár­tott a pénzügyi viszonyaiknak. Ennek ellenére Derventben famunkáscsoportot, Dovarban famunkás- és vasmunkás cso­portot s épí­tőmunkás befizető helyet, Prnyavorban bérmunkás csoportot és ugyanilyen befizetőt Zvornikban alakítot­­tak. Három csoport megszűnt a hatósá­gok és vállalkozók üldözése következtében. A boszniai kapitalizmus gyorsan tanul. Utánozza az európai munkáltató szerveze­teket és a mellett sár­ga szervezeteket ala­kít. Ezekhez a nemzeti érdeket és a val­lást használják cégévül. A munkások szá­mos bérmozgalom alkalmával már megis­merték ezeknek a szervezeteknek a célját.­­ Az elmúlt esztendőben kevesebb sztrájk mozgalom volt, mint az előző esztendőben. A jelentés szerint 11 sztrájk volt. Ebből 7 sikerrel, 4 sikertelenül végződött. Né­hány szabó szervezet harc nélkül ért el eredményeket. Március elseje óta a szövetségnek moz­gó­ titkársága van. Tevékenysége főleg a munkáslapra, a Glas Slobodára terjed ki, a­mely havonta háromszor jelenik meg. A lapért 3000 korona óvadékot kellett le­tenni. Jelenleg 2500 példányban jelenik meg. A szövetségbe a következő szakszer­vezetek tartoznak: famunkások, vasmun­kások, építőmunkások, bérmunkások, sü­tők, szabók, szobafestők és gyári segéd­munkások. Ezekben a szakmákban 3017 munkás van szervezve, közülök 1295 Sera­jevora jut. A szakszervezeti kongresszust délután népgyűlés és másnap pártkongresszus kö­vette. MEGÉGETT HÁZASPÁR. Patschogue, N. Y. Városunktól mint­egy félórányira, egy magányos házban melynek Peter Zec­kalacsics volt a tulaj­donosa, tűz ütött ki. Townsend Gerity, egy 93 éves aggastyán, valamint 84 éves felesége, kiket a gyorsan elharapódzó tűz­vész az ágyban talált, szörnyű halált szen­vedtek. Az előhívott tűzoltók csak a fel­­ismerhetetlenségig elszenesedett holtteste­ket találták meg az égő zsarátnok alatt. Növelte a bajt, hogy a ház távol volt a várostól s igy a tűzoltók késve érkeztek. Az agg házaspár gyermekei New York­ban élnek, címük azonban ismeretlen. Azt is rebesgetik, hogy a tűz gyújtogatásból eredt. A vizsgálatot megindították. SZERZETESBŐL — SZOCIALISTA. Modena városában (Olaszország) egy Bizziochi nevű szerzetes a napokban ki­lépett a rendből s a szocialistákhoz csat­lakozott. A szocialista gyűléseken szerze­tesi ruhában jelent meg, hol “miért let­tem én szocialista’ címmel tartotta előadá­sait s az érdekes fejtegetéseket az olasz elvtársak mindenütt zajosan megtapsol­ták. KÁRTYÁZÁS KÖZBEN. Egy madridi játékbarlangban egy já­tékos vesztett. Mikor aztán minden pén­zét elvesztette, revolvert vett elő és a két bankadónak szegezve csak ennyit mondott : Vissza a pénzemet! A bankadók sem voltak valami gondat­lan férfiak, náluk is volt revolver. Elő is vették és aztán megkezdődött a lövöldö­zés. Általános lövöldözés volt, mert a rendőrség, mire megérkezett, három ha­lottat és öt sebesültet talált. És csak arra szorítkozhatott a policia, hogy lefoglalta a 12.500 franknyi bankot. NYOLC NAPIG A FÖLD ALATT.­­ Svájcban nagy szerencsétlenség történt a Bruggwald alagút beomlásával. A be­omlott alagút nagyon sok munkást teme­tett maga alá és a romok közül a minap segélykiáltásokat hallottak. Ez a fölfe­dezés természetesen roppantul fölizgatta a munkásokat, mert egy bizottság a ka­tasztrófa után két nappal kimondta, hogy az eltemetett munkások­­ meghaltak. Egy zürichi távirat szerint Mast főmér­nök az élete kockáztatásával a katasztrófa helyére ment és beszélgetett az eltemetett munkással, a­ki azt mondta, hogy Peter­­soli Józsefnek hívják és hogy egy szerko­csi mellé szorult. Megindították a men­tési munkálatokat, de este 8 óráig még nem volt sikere. Azóta nem hallották az eltemetett ember szavát. Most már, azt hiszi mindenki, valóban meghalt. LÁZADÓ MÓROK. Madrid. Véres kimenetelű harc folyt le a spanyol csapatok és a benszülött mó­rok között Melillában, Marokkó mellett, hol a mórok 50 halottat és 150 sebesültet vesztettek. A spanyolok részéről történt veszteséget óvatosságból nem hozták nyil­vánosságra. A kormány energikus rend­szabályokat alkalmaz, hogy a békét hely­reállítsa, mert fél, hogy ellenkező esetben a franciák fogják odaküldeni csapataikat. A spanyol minisztertanács elrendelte a tartalékosok behívását, úgyszintén továb­bi csapatok készenlétbe helyezését. A “Munancia” hadihajó elhagyta Cadizt, hogy Melillába menjen. A marokkóiak külön követségét, mely a lázadók hódola­tát vitte Madridba, az udvari palotában fogadta a király. Miután a küldöttség tagjai biztosították a spanyolokat az ő nagy szeretetükről, Alfonz király kijelen­tette, hogy a kormány eltökélt szándéka Marokkóban a zendülőkkel szemben ren­det tartani, mert a marokkói szultán erre teljesen képtelen. Később hír érkezett, hogy a lázadók hadicsellel egy spanyol csapatot a hegyekbe csaltak s közülök harmicat legyilkoltak. ÖNGYILKOS ELNÖK: Tokio. Dr. Sako, a japán cukortrust volt elnöke öngyilkos lett s japán nemzeti szokás szerint felmetszette a hasát. Az öngyilkosság összefüggésben van a cukor­trust igazgatósága által űzött óriási csalá­sokkal, melyet a legutóbb lepleztek le s a melyben egy csomó parlamenti képvi­selő is szerepel. Folyó hó 3-án 23 egyént, a kiknek részük volt a csalásokban, bör­tön és pénzbüntetésre ítéltek. Az első letartóztatások április havában történtek, a mikor a parlament kilenc tag­ját, a kiket gyanúba fogtak, fogságra ve­tettek. Ezzel egyidejűleg az igazgatóság tagjai ellen is sok panasz merült fel. Az igazgatóság erre leköszönt s a megindult vizsgálat során beigazolást nyert az, hogy a japán előkelő körök tagjai épp oly kor­ruptak és megvesztegethetők, mint akár­­m­ely más kulturállam hasonszőrű gyer­mekei. A botrány folytán a cukor­rész­vények ára 70 ponttal esett, a­mi igen sok kis egzisztenciát juttatott koldusbotra s hajtott a kétségbeesésbe. Szóval Japán még a szélhámosság és csalás terén is lépést akar tartani a többi országokkal. ELŐRE Gutenberg nem kell. A magyarországi Népszava írja: A fővárosi közmunkák tanácsa a minap tartott utca­keresztelőt. Egy csomó utca kapott uj nevet és igy megszületett az Andor­ utca is, a melyhez eddig nem volt szerencsénk, a mely a régi, becsületes Andrásnak az utas elcsavarása. Hogy Menta utca lett a Névtelen utcábó­l, azt se tudjuk hirtelen megérteni, hogy miért lett. Menta nevű urat nem ismerünk s ha a fodormenta másik végét akarja ez jelenteni, akkor valószínű, hogy onnan ju­tott a közmunka-tanács eszébe, hogy sza­gos lesz az utca merre-merremerre járok. A menta tudniillik igen kedves növény. Lett Csukló utca is, a­minek az elnevezése eléggé rejtélyes. De ha már utca­keresztelőt tartanak az urak, hát nem tudnak valami szép, be­csületes, értelmes neveket összeböngészni? Nem lehet érdemes emberek nevéről ne­vezni az utcákat, a tereket? Mindenki kapott már utcát? Tóth János-utca, Szte­rényi-utca, Búza Barna-utca van-e már? Lássák, hogy hirtelenében mennyi érde­mes embert lehet­­találni! Úgy tudjuk, hogy Gutenberg is volt va­laki, ha nem is tartozott a magyar koalí­cióhoz, de van akkora jelentőségű férfiú, mint Hadik-Barkóczy, sőt Apponyi Al­bert. Az egész műveit világ valamennyi városában megtették, hogy a nyomdászat atyamesterének, Gutenbergnek legalább akkora utcát adtak, mint Hegedűs Sán­dornak vagy gróf Zichy Jenőnek. A könyvnyomdászok szakköre éppen most kérte a tanácsot, hogy a Bérkocsis­­utcát nevezzék el Gutenberg utcának, a Főherceg Sándor teret pedig Gutenberg­­térnek. Itt van a Gutenberg Otthon is, ide kerül majd a Gutenberg szobor is. Persze, hogy nem tette meg. Ki az a Gutenberg? Volt az akkora ember, mint Főherceg Sándor és van olyan jóhangzá­­sú magyar neve, mint a Bérkocsisnak? Nincs. Az elutasítást így indokolják meg: “Az utca és tér elnevezésekre meg­állapított elvek szerint régi­ jó hangzású nevek fölcserélésének helye nem lévén, stb.” Tehát a Bérkocsis utcának “régi jó­ hangzású” neve van. Főherceg Sán­dor — ez is roppant magyaros, mint a Karpfenstein utca. Aztán meg ilyenek a jóhangzású nevek: Andor Atenta-Csukló. Szóval Gutenberg nem kap utcát Buda­pesten. Az imádott tradíciók nem enge­dik, hogy a régi, derék, jóhangzásu Bér­kocsis­ utca kivesszen. A főherceg Sándor­hoz se lehet nyúlni. Elvégre az mégis csak főherceg és nem holmi nyomdász. Lehet, hogy azért is haragusznak az urak Gutenbergre, mert a betűt juttatja eszükbe. Ha nem a nyomdászat atyames­tere volna, hanem valamelyik kortes, asz­taltársasági elnök vagy a közmunka-ta­nács tagja, bizonyosan hamarabb jutna utcához Budapesten. MIÉRT ELMEBETEGEK A SOKSZO­ROS MILLIOMOSOK GYERMEKEI ? A New York American közöl egy hosz­­szú értekezést Dr. B. E. Evanstól, mely­ben új tudományos felfedezésnek nevezi annak megállapítását, hogy a többszörös milliomosok gyermekei nagyon sok eset­ben elmebajosok, maniákusok és magyaráz­gat­ja annak eredetét. “Plutomania”-nak, a pénz betegségei­nek nevezi ezt a kórtünetet s igazolásul egy csomó közismert milliomos csemetéi­nek a fotográfiáit közli, mint a­kik külön­féle elmebajban szenvednek, így a gyil­kos Thawt és egy pár Vanderbilt ivadé­kot is bemutatott, de szerepelt a listán a Rockefeller, Hagemeyer, Armstrong stb. dúsgazdag família is. Dr. Evans szerint ezek az őrültségek örökölt bajok, a­mely apáik pénzszerzési dühének a következménye. A pénzszer­zés, a vágy, az izgalmak közreműködnek az agy és idegrendszer elváltozásánál és ez utódaikban kiélesedve, bizonyos csön­des őrültségben jut kifejezésre. Ez a Dr. Evans “tudományos felfede­­­zése”. PETRÓLEUM VAJ. Eddig faggyúból gyártották, most már majd petróleumból csinálják a vajat. John D. Rockefeller vállalatának, a Stan­dard Oil Co.-nak szolgálatában álló vegyé­szek állítólag egy új eljárást találtak fel, a­mellyel nyers­olajból vajat lehet előállí­tani. Hír szerint legközelebb már fel is fogják állítani a Standard Oil Co. új osz­tályát, a vajkészítő osztályt. A tervek már készen is vannak és az építést nemso­kára meg fogják kezdeni.. MI UJSÁG OTTHON? SZÓVÁLTÁSBÓL GYILKOSSÁG. Paksi József székesfehérvári születésű 53 éves péksegéd tényleges szolgálatban levő katona fiával, ennek menyasszonyá­val és 15 éves leányával a Szent Gellért utcán keresztül az újpesti hajóállomás fe­lé igyekezett. A Szent Gellért utca 6. sz. háza előtt szembe jött velük ittas állapot­ban Sperger Ignác eddei születésű 25 é­­ves kőcsiszolósegéd s mellbelökte Paksit. Ebből szóváltás támadt, Sperger kést rán­tott elő s szivenszúrta Paksit, a ki nyom­ban összeesett s meghalt. Sperger a gyil­kosság után kereket oldott, a járókelők és Paksi hozzátartozói ugyan üldözőbe vet­ték, de nem sikerült elfogniok. A holt­test sokáig ott feküdt az utca kövezetén s ezalatt az idő alatt széles embergyűrű vette körül. Sperger, a­kit furdalt a lel­kiismerete, időközben visszatért s a bá­mészkodók közé vegyült. Paksi katona fia és ennek menyasszonya azonban fölis­merték s átadták a közelben tartózkodó rendőrnek, a ki az újpesti kapitányságra vitte. A rendőrség megindította a vizs­gálatot, több tanút kihallgatott már, a­kik Spergerben fölismerték a gyilkost. Sper­ger zsebében megtalálták kését is, a­me­lyen vérfoltok vannak. A rendőrség le­tartóztatta. A TURISTA TRAGÉDIÁJA. Dr. Weiss Ernő német középiskolai ta­nár . (Königshütteből) a pünkösdi ünne­pek alatt a Magastátrában nyomtalanul eltűnt. Eredménytelen kutatások után az elveszett fiatal­ember barátai vették kezükbe a holttest fölkeresésének ügyét és Immisch Károly königshüttei rendőr­­kapitánnyal az élükön két tátrafüredi ve­zetővel átkutatták azokat a helyeket, a­melyeken valószínűnek tartották, hogy a szerencsétlen elveszett. Rendkívül fárasz­tó kutatások után bizonyossággal megálla­pították, hogy a tanár május 30-án sűrű ködben és erős hóviharban egyedül, veze­tő nélkül akart a tengerszem csúcsról a Halas tóhoz leereszkedni és utat téveszt­ve lezuhant és körülbelül 400 méternyi zuhanás után a keményre fagyott mere­dek hólejtőn a befagyott Halas-tóra ju­tott, a­melyen a vékony jégréteg a zuha­nó test súlya alatt beszakadt és elnyelte a vakmerő turistát. Az elhunyt barátai vakmerő sziklamászások után megtalálták barátjuk kalapját és csutoráját, melyeket zuhanása közben elvesztett. A holttestet nem találhatták meg, mert a Halas-tó még részben most is be van fagyva. EZ IS RENDŐRKAPITÁNY. Szekszárd város minapi közgyűlésén a polgármester bejelentette, hogy Komáro­­my Gyula dr. városi orvossal megvizsgál­tatta Molnár Lajos rendőrkapitányt. A vizsgálat megállapította, hogy a rendőr­­kapitányon alkoholos tünetek mutatkoz­nak és munkaképtelen. Szabadságra kül­dötte, azonban ő mindenáron fungálni akar, pedig nem beszámítható, mivel a beidézett felekhez, például egy asszony­hoz ilyen kérdést intézett: “Volt-e már katona?” Előterjesztést tesz, hogy a kép­viselőtestület Molnár Lajos rendőrkapi­tányt szabadságoltassa, azon kikötéssel, hogy míg ellene a vizsgálat be nem fejez­tetik, a városban maradjon és hivatalát törvényes helyettesének, Rác József alka­­pitánynak adja át. Leopold Kornél dr. tudomásul veszi a polgármester jelentését s kívánja, hogy a vármegyei tiszti főor­vos is vizsgálja meg a rendőrkapitányt. A képviselőtestület a polgármester előter­jesztését ezen kiegészítő indítvánnyal el­fogadta. A DZSENTRI MULAT. Szabadkán az Otthon kávéházban mu­latott egy hattagú dzsentri társaság olyan hangos jókedvvel, hogy az ott szereplő kabaré társaság egy tagja jónak látta ki­jelenteni nekik, hogy ő nem azért van a kávéházban, hogy­­ egyeseket szórakoztas­son, ennélfogva hallgassanak. A társa­ság ezután fölkerekedett és ment másho­vá mulatni. Szabadkán most vásár van, az utcákon sátrak vannak és sok ember az utcán alszik. A társaság egy tagjának, Birkás Dánielnek az a pokoli ötlete tá­madt, hogy ezekre az emberekre rá fog ijeszteni. Revolvert vett tehát elő és a sátrak közé lőtt. Az utcán éppen egy csomó­ rendőr lebzselt, Kollár rendőrtiszt­viselővel együtt, egy sem mert azonban szólni a garázda társaságnak; végre egy közrendőr ment velük szembe, a­ki kér­dőre vonta a lövöldöző dzsentriket, hogy ki lőtt. Felelet helyett kinevették a rend­őrt. Ezen aztán (a tekintélyt fenyegette veszedelem!) megsértődtek a rendőrök és erélyesebben követelték, hogy adják elő a revolvert. A társaság azonban ezen is csak nevetett, míg végre a társaság egy tagja megmutatta a revolvert, de bántó­­dásuk nem lett, nem hurcolták be őket. Egy jó negyedóráig veszekedtek a rendő­rökkel, jól összeszamarazták a rendőröket, és ezzel­­ hazamentek. Persze a királyi iparfel­ügyelő úr is a társaság között volt. Lettek volna csak munkások a ra­jongók, bevitték volna őket és összetörték volna a csontjaikat. RENDŐR SZTRÁJK NAGYKÁT­ÁN. A­mint egy tudósítás jelenti, több mint egy hete van a nagyközség rendőri felü­gyelet nélkül és a közbiztonsági állapotok ugyancsak elfajultak. A községben egy­mást érik a betörések, lopások, véres ve­rekedések, bicskázások. A község kö­zönsége most deputációt meneszt a bel­ügy­miniszterhez, hogy a sztrájk megszünteté­sének érdekében intézkedésre hívja föl, mert az illetékes hatóság, a nagykátai fő­­szolgabiró semmiféle intézkedést ez ügy­ben nem tett. 1909 julius 17. ANYJUK MIATT, A GYERMEKEKET A tordaaranyosmegyei Oláhlétán egy Markovics Auguszt nevű oláhcigány e­­gyütt élt évek óta egy csürülyei cigány­­asszonnyal, a­kinek Markovicstó­l két gyermeke született. Utóbb ráunt az asz­­szonyra és egyszerűen elküldte őt haza falujába, Csürülyére. .Most viszonyt kez­dett folytatni egy Kálin Anna nevű olá­­­­létai 18 éves cigányleánnyal. Markovics utóbb megbocsátott régi nejének, de Ká­­lin Annát sem akarta elhagyni s igy tör­tént, hogy Oláhlétán, hol pedig Csik­ie­­lyén csapta a szelet az asszonyoknak. Ez Kálin Anna tudomására jutván, annyira fölingerelte féltékenységét, hogy a napok­ban, midőn Markovics elment Csürülyére, elment Markovics lakására és már előre­­készitett gyufaoldattal megmérgezte a gyer­m­ekeket, a­kik közül az egyik már meg is halt s a másik sérülése is életveszé­lyes. így állott bosszút Markovicson hűt­lenségéért. A csendőrség azonnal letar­tóztatta. HALÁL­R­A CSERESZNYETOLVAJ­NAK. Rémes, de egyúttal jellemző esetet je­lentenek az aradvármegyei Győrökről. Csernát Ferenc 14 éves pékinas hétfőn belopódzott gazdájának, Mayer Ágoston­nak kertjébe és ott a cseresznyét megdézs­málta. Mayerné ezt észrevette és a kezé­ben levő konyhakéssel az inast hátbadöfte de oly szerencsétlenül, hogy haldoklik. Mayerné ellen megindították a vizsgála­tot. Nem hisszük, hogy letartóztatták. A tudósítás nem letartóztatásró­l, hanem a vizsgálat megindításáról szól. És csak egy kis inasról van szó. SZERETIK A FŐRENDŐR URAT. Zsilinszky Lajos volt szentendrei rend­őrkapitány látogatóban volt ebben a vá­roskában. Hajnal felé barátaival kijött a Korzó kávéházból, a­mikor a sötétben négy-öt ember rátámadt és bursánggal, ököllel ütötték. Zsilinszky segélyért kia­bált, majd futásnak eredt. A közeli sa­roknál mások ugrottak elő és késsel tá­madtak a volt kapitányra. Az egyik meg is szúrta Zsilinszkyt, a­kit véresen szállí­tottak be Budapestre az xxi Szent János kórházba. A támadók közül Bajza Pé­tert elfogták, de ő nem árulja el, kik vol­tak a társai. Akkor éjszaka más bűntény is történt egyébként Szentendrén. Egy Németh Mihály nevű 19 éves napszámost holtan találtak a görög-keleti szerb temp­lom közelében. Lapos tárggyal, talán egy balta nyelével verték a fejét addig, míg meg nem halt. A tetteseket még nem fogták el. LEON LING BUDAPESTEN. Bécsből jött híradás szerint a budapesti rendőrség névtelen levelet kapott, mely szerint Leon Ling, Sigel Elza szeretője és gyilkosa Buudapestre érkezett. A rend­őrség most mindenfelé kutat a szállodád­ban, hogy a kínai gyilkost kézrekerítse, azonban eddig minden eredmény nélkül.

Next