Előre, 1915. május (11. évfolyam, 1009-1032. szám)
1915-05-13 / 1018. szám
~~ I~~i --------^—7- AZ A MF. KIK AI MAGVAK IPA’DXIT A Or>?au of Ih* Ilungurlac MUNKÁSSÁG LAPJA " UJX W ÄIlU *Vople of America. Issued daily except Sunday by the Hungarian Federation of the “Socialist Party"_______________________________ Frees v -»»mUtee: Joseph L. Sugár, pres. Leo Sonneschein, sec’y, Joseph Takács __________________________treasurer. Z'.dor Szabados, editor._______________ MAIN OFFICE* 5 E. 3rd STREET, NEW YORK. MEGJELENIK VASÁRNAP KIVÉTELÉVEL MINDENNAP. Kiadja: a Szocialista Párt Magyar Szövetsége._________________ Lapbizottság: Sugár L. József, elnök. Sonnenschein Leo, titkár. Takács József pánztárnok. Szabados Zádor, szerkesztő.______________________ al'/.GKKF.S/.TASEO ÉS KIADÓH I VAT Alt 5 EAST bird STREET, NEW YORK Pfuixkilldeméfiyek postai 441 Kemrai tranc*«*» may b« fairy E x i» r«? m m Money made by Pont Office oi •rilrrun vagy ajánlott arfWCOUNCIL p Gxprr»« Money Ordern lrVrll.ru kHIdrmlOk or bf HeBí»t,’r,‘d Entered na Second cl hm* matter under the act of March 3, 1ST». A “BARBÁROK” A ‘Lusitania” ügye nem akar lekerülni a napirendről. A Wall street fejedelmei, Morganék és trvekefeferék boszul lihegve heccelik kitartott lapjaik által az amerikai közvéleményt a háború felé, mert a hatalmas hajóval elsüllyesztett hadiszer-rakomány az eddigi háborús üzletek befagyásával fenyegeti őket. Mindenáron biztosítani akarják a nekik oly busás hasznot hajtó gyilkolóeszközök akadálytalan szállításának lehetőségét és minthogy ezt most már az angolok tengeri hatalma nem biztosíthatja számukra, becstelen üzleteik biztosítása kedvéért szívesen kergetnék bele a háborúba az Egyesült Államok népét is. Ebben a törekvésükben kitűnő segítőtársuk is akadt az örökös elnökjelölt, a nagy “Teddy” személyében. S Roosevelt úr most a politikai érvényesülés kedvéért ült fel a háború tűzokádó sárkányára és azt reméli, hogy a Lusitanián elpusztult 120 amerikai áldozat lesz az az ugródeszka, amely őt ismét a hatalom székébe segíti. Ezek az üzleti és politikai spekulánsok most tele totókból üvöltöznek Németország és a német barbárság ellen, holott ehhez mindenkinek joga lehet, csak éppen nekik nem. Azok a Morganok és Rockefellerek akarnak most -a 120 elpusztult amerikai hullájából tőkét és háborút kovácsolni, akik saját munkásaik ellen gyilkos gunmeneket bérelnek fel és akik a indicia gépfegyvereivel és fizetett bérgyilkosaikkal az amerikai munkások, feleségeik és gyermekeik százait küldötték a másvilágra, csak azért, mert azok valamivel nagyobb életbiztonságot, egy falattal több kenyeret követeltek. A nagy “Teddy”, aki most tajtékzó ajakkal uszít a németek ellen, nyugodtan vadászott abban az időben, amikor Coloradoban az amerikai munkásokat gyilkoltatták halomra és egy szóval sem hirdette a háborút a bányakapitalisták ellen, akik épp úgy amerikai polgárokat gyilkoltak, mint a német tengeralattjáró . Ezek az urak úgy látszik, az amerikai ember életére is kiterjesztették a Monroe-elméletet. Az amerikai polgárt csak az amerikai kapitalista gyilkolhatja meg. Hogy ezeknek a szemforgató farizeusoknak menynyire nincs joguk a németek barbárságát felhánytorgatni, arra nézve szemléltető példa az a hirdetés, amelyet a Cleveland Automatic Machine Company tett közzé az “American Machinist” címűr szaklapban. Ez a jeles vállalat egy új találmánya lövedékgyártó készüléket ajánl megvételre, amely napi 1 dollár üzemköltség mellett minden 17 percben egy 11 fontos és 22 percenként egy 18 fontos lövedéket állít elő. A hirdetés szövege a következő: "A lövedék anyaga rendkívül erős és tartós, és a burkolat a szétrobbanás után számtalan apró darabra számul. A gyújtószerkezet éppen olyan, mint a shrapneleken, de azzal a különbséggel, hogy a robbanást nem egy, hanem két sav idézi elő, amelyeknek hatóereje nagyobb, mint bármely e téren használt vegyületé. A lövedék daiabjait a robbanás után ezek a savak beburkolják, és az ilyen darabok által ütött seb rettenetes kínokat és négy órán belüli halált okoz, hacsak a sebesült azonnal nem részesül orvosi kezelésben. “Úgy vagyunk értesülve, hogy a lövőárkokban uralkodó állapotok a gyors orvosi segélynyújtást lehetetlenné teszik, és így a végzetes következményeket mi sem akadályozhatja meg.” (Tudniillik a hirdetett lövedékek végzetes következményeit.) A hirdetés kijelenti továbbá, hogy: “Úgy látszik, a lövedékben alkalmazott savaknak nincs ellenmérge.” Ezután a hirdetés így végződik: “Nyilvánvaló, hogy ez a lövedék hatékonyabb, mint a közönséges shrapnel, minthogy a’ shrapnel-golyók és darabok az izmokba hatolva nem olyan veszedelmesek, tekintve, hogy nincsen mérges alkatrészük, amely a gyors orvosi segélyt szükségessé tenné.” Annak az amerikai kapitalizmusnak, amely az emberpusztítást ilyen eszközök gyártásával és szállításával szolgálja, semmi joga nincs ahhoz, hogy a németeket barbároknak bélyegezze és hogy ezen a címen és ezeknek az üzleteknek a biztosítására az Egyesült Államok népét a háborúra uszítsa. Rockefeller, Morgan, stposevelt urak és társaik uszítása félrevezetheti ugyan a jingóizmus vak híveit, de nem lehet hatással az amerikai munkások nagy tömegére, amely nagyon is jól ismeri azokat a falakat,áraélyelsért ezek az urak a háborús harsonát recsegtetik. Ezekért az árakért az amerikai munkásság nem viszi a bőrét a vásárra. E I .5 R E A NÉMET SZOCIALISTA PÁRT EGYSÉGE Magától értedődik, hogy a szociáldemokrata párt állásfoglalása a hirtelenül ránk szakadó háborúval szemben nem lehetett olyan, hogy a párthoz tartozó összes munkások megelégedéssel fogadják azt. A szociáldemokrata párt volt az, amely a béke idején a legélesebben harcolt a militarizmus és a háborús uszítás ellen, soknak a lelkében tehát csalódást keltett az, hogy a párt nem volt elég erős arra, hogy a háború borzalmait meggátolja. Különösen Németországban keltett erős hullámzást a német birodalmi gyűlés szociáldemokrata csoportjának és a párt vezetőségnek állásfoglalása. Ismert dolog, hogy bár a frakció állásfoglalását úgy a szociáldemokrata képviselők, valamint a pártlapok és a szakszervezetek túlnyomó többsége helyesnek tartja, mégis akadtak többen, akik nyíltan kiejezést adtak elégedetlenségüknek és tüntetően szembehelyezkedtek a többségi határozattal. Világos, hogy a teljes egység hiánya a pártsajtóban is visszatükröződik s a különböző nézetek hívei itt is szembekerülnek. Egyes helyeken az elégedetlenség a párt életben is megnyilvánul és az elvtársakat egymással szembe állítja. A német polgári lapok között akadtak olyanok is, akik ezekből a jelenségekből azt következtetik, hogy a szociáldemokrata pártban szakadás készül. Ezek a lapok nagy buzgalommal közüik re azokat a híreket, amelyek a szociáldemokrata lapokban megjelentek és amelyek arra engednek következtetni, hogy a német szociáldemokrata pártban máris megkezdődött a bomlás folyamata, így például legutóbb a “Vossische Zeitung” foglalkozik a pártszakadás kérdésével és bár csupán a pártlapokból idéz, mégis kitetszik az, hogy nagyon örülne a pártbomlásnak ... ! A pártszakadás kérdésének ügye megszólaltatta H. v. Gerlachot is, aki valamikor, mint nemzeti szocialista, elkeseredett ellensége volt a szociáldemokrata pártnak és aki most a pártbomlás ügyéről a következőket írja: Ez (tudniillik a szakadás) ■gyeniő volna a szociáldemokrácia teljes megbénításával, a munkásság teljes kizárásával a német politika újjáalakításának művéből. A tapasztalat arra tanít, bennünket, hogy valamely párt kettészakadásának szükségképpen a két párt következménye. A szakadás nem békességes és barátságos szándékkal szokott, végbemenni, hanem azzal az elhatározott törekvéssel, hogy egyik fél a másikatmegsemmisíti. Én egykor, a kilencvenes években, mint nemzeti szocialista, magam is óhajtottam a szociáldemokrácia kettészakadását s iparkodtam azt előmozdítani; szerencsére ez hiú reménység és hiú törekvés volt. elég beláttam már tévedésemet és fölismertem,hogy a német balodali pártok jövője a szociáldemokrácia egységességén alapszik. Ez a párt a legerősebb láncszeme a baloldalnak. Ezt a pártot gyöngíteni vagya — ami szakadása esetén bekövetkezne — lehetetlenségre kárhoztatni, annyit, jelentene, mint a baloldal döntő befolyásáról belátható időre lemondani. Aki a háború utánra a baloldalnak irányadó befolyást kíván biztosítani, aki elismeri, hogy a munkásságot a német politikában nagy súly illeti meg, annak manden erejével útját kell állnia a szociáldemokrácia kettészakadásának. Való igaz, a pártban nagy differenciák vannak, de ezeket nem szabad a kontárkodással elmérgesíteni, hanem becsületesen kell elintézni. Az egyik fél iparkodjék a másikat minden módon megegyezni. A kisebbségben maradó fél pedig, alkalmazkodjék a többséghez, nemcsak a párt érdekében, hanem az egész munkásság s ezzel együtt a haza érdekében is. A szociáldemokrácia egységére majdnem olyan nagy szükségünk van, mint a haza egységére. Ez az egység a biztosítéka a jövendő egészséges német politikájának. Egyébként a polgári lapok öröme még nagyon korai. Az ellentétek a német pártban most azért látszanak olyan nagyoknak, merthiányzik az agitáció szabadsága s s a pártélet megbénult. Most nincsen arra lehetőség, hogy a különböző nézetek hívei egymással szembe kerülhessenek és elfoglalt álláspontjuk mellett érvelhessenek. A háború lehetetlenné teszi, hogy minden fél szabadon indokolhassa meg álláspontját, mert a cenzúra ezt okvetlenül megtiltaná, bizonyosak vagyunk abban, hogy a háború befejezése után, amikor a német elvtársak ismét szabadon érintkezhetnek egymással és a sajtóról is lehullanak a cenzúra bilincsei, számos félreértés tisztázást nyer s a német szociáldemokrata párt egységesenmegnagyobbodott erővel küzdhet s tovább céljáért. A munkások ma már sehol sem olyan éretlenek, hogy meg ne értenék, miszerint minden viszálykodás csak az ellenfeleket erősiti s ezért balgák azok, akik azt hiszik, hogy a háború borzalmas pusztításait betetőzi a szociáldemokrata párt meggyöngülése ! MÁJUS ELSEJE CHICAGÓBAN Pullmani elvtársaink a többi nyelvi szervezetekkel egyetemben szépen ünnepelték meg e hó 1-én a nemzetközi munka ünnepét. Az ünnepélyen magyar munkástestvéreink voltak a legnagyobb számban képviselve. Az ünnepi beszédet Hermanovics Károly elvtárs tartotta meg Chicagóból. Garyben Csupak elvi, szépszámú közönség jelenlétében beszélt május elsejének jelentőségéről. Elginben egy nagyobb szabású ünnepély keretén belül Lövey elvtárs tartott beszédet. Chicagói 5 osztályunk egy szép hangversennyel egybekötött ünnepély keretében ünnepelte meg a munka ünnepét. Az ünnepély fénypontját Beidei elvtárs a “Süd Seite Liedertafel” karmesterének tanítványai nyújtották. A kis Szántó Piroska, Anderson Walden és ifj. Beider Frantz. A kis trió valósággal remekelt. Érdekes volt Szántó Gergely elvtárs és sógora Valden kettőse. Valden dán létére magyarul énekelt nagy tetszés mellett. Az ünnepély fényét nagyban emelte a South Side Liedertafel quartettje. Fábián József elvtárs, Csizmadi “Mozog a föld” című költeményét szavalta el nagy hatással. Gellért Antal elvtárs egy tréfás monológgal nevettette meg a közönséget. Az ünnepi beszédet Löwy elvtárs tartotta meg. A minden tekintetbe sikerült ünnepélyt táncmulatság zárta be. Chicago szabó munkásai nagy tüntető-felvonulással egybekötött népgyűléssel ünnepelték meg a nemzetközi szolidaritás világ ünnepét. Ünnepi szónok Clarence Darow volt. A menetben 12,000 szabó munkás vett részt. Finn, cseh és lengyel elvtársaink, valamint német elvtársaink is nagy tüntető-gyülések rendezésével ülték meg május elsejét. Tutósító: SZAKSZERVEZETEK ÉS A HÁBORÚ. Hogy a magyarországi szakszervezetek mit nyújtottak a háború alatt tagjaiknak, azt megtudhatjuk abból a jelentésből, melyet a Szakszervezeti Tanács most tett közzé. Szó szerint a jelentés a következőket mondja : A háború a szakszervezetekre nézve lényegesen kevesebb tagjárlékbevételt és sokkal több kiadást jelentett. Hozzájárult még a bajokhoz az a körülmény, hogy a háború előtti két esztendő kedvezőtlen volt. A nagy munkanélküliség miatt egyes nagyobb szervezetek anyagilag teljesen kimerültek. A háború kitörése teljesen készülétiül találta szakszervezeteinket és eleinte felmerült az a gondolat, hogy miután a szervezetek nincsenek aháború által okozott viszonyokraberendezve, szüntessék be a tagok segélyezését. Viszont azonban a tagok már rég megszokták, hogy minden bajuk orvoslására szervezetükhöz forduljanak. Így tettek mást is. A háború kezdetén meglehetőst nagy volt a munkanélküliség. A munkanélküliek ezrein sem az állam, sem a városok nem segítettek. A szakszervezetek voltak az egyedüli menedékek, ahol a nyomorgókon segítettek. A legtöbb szervezet különjárulékot vetett ki azon tagjaira, akik abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy a háború alatt is dolgoztak. Egyes szervezetek még kölcsönöket is vettek fel a segélyigények kielégítésére. Ez erőltetéseknek köszönhető, hogy nemcsak a munkanélküliek, ámenem a hadbavonultak családtag,jait is segélyhez juttatták. Az 1014. év első hét hónapja,ban 482.891.89 korona munkanélkülisegélyt fizettek ki a szervezeteink. 1914 augusztus—december, vagyis a háború első öt hónapjában aunkanélkülisegélyt fizettek: a legális szervezetek 304.142.69 koronát, a szabadszervezetek 59.-. 014.07, összesen 363.166.76 koro-nát. Átlag az év első hét hónapja,ban 68.984 korona, az év utolsó öt hónapjában pedig 72.631 korona munkanélküli segélyt fizettek. Igy tehát a háború alatt 3647 koroná-val több munkanélkülisegélyt fizettek, mint az előző hónapokban., Egyéb segélyek címén fizettek a legális szervezetek az év első hét hónapjában 261.379,66 koronát, az év utolsó öt hónapjában a hadiba vonultak segélyezésére 58.556, 87, egyéb segélyek címén 164. 695,77 koronát; a szabadszervezetesek fizettek, a hadbavonultak se-gélyzésére 66.750,69 koronát. Ez a három tétel kitesz összesen 290. 003,28 koronát. Átlag egy-egy háborús hónapban a munkanélkülisegélyen kívül 58.000 koronát fizezettek ki szervezeteink. Az összes segélyek havi átlaga az év első hét hónapjában 106.324, az év utolsó öt hónapjában havi 130.632 koronát tesz ki. Tehát a szervezetek a háború alatt, havonként 24.308 koronával fizettek ki többet, mint a béke hónapjaiban. Ezek a számok sokat mondanak. A szakszervezetek vezetői nem dicsekedtek, nem beszéltek hazafias kötelességekről, de többet tettek, mint sok más intézmény, többet tettek a munkásokért, mint az állam és a községek.De most már ideje közzétenni egy s apróhirdetést a lapokban és húsz korona jutalmat kitűzni a becsültetős megtaláló számára. Azon becsületes és egyben furfangos egyén számára, aki a nyomtalanul eltűnt angol és francia flottát megtalálja. Esetleg úgy is lehetne megfogalmazni a hirdetést, hogy "kedves flotta, gyere vissza, mama kétségbeesett,minden meg van bocsátva . Az angol és a francia flottával ebben a háborúiban csak egyet lehet hallani és ez az egy az, hogy nem lehet róluk hallani semmit. Egy részük a Dardanellákban operál már hosszabb ideje fényes sikertelenséggel, másrészük a négy és fél hajóból álló osztrák flottát tartja bezárva, a többi pedig nincs. Igaz, majd megfeledkeztünk arról anégy hadihajóról, amely NewportNews kikötőjét olyan tehetségesen őrizte, hogy előbb a “Prinz ! Eitel Friedrich”, aztán a “Kron!prinz Wilhelm” szépen besétált az orruk előtt. Egyébként a szövetséges flotta mindenütt távollétével tette magát föltűnővé. Franiaországnak volt Anglia és Németország után a világ harmadik hadiflottája. Ez a francia flotta az egész háború alatt csak akkor hallatott magáról, amikor valamelyik egysége elsüllyedt. A franciáknak volt a világon a leghatalmasabb tengeralatti flottájuk. A tengeralatti francia találmány és Franciaországnak már akkor volt tucatszám tengeralatti naszádja, amikor Németország még nem is álmodott arról, hogy valaha is lesz tengeri hadereje. Ezek a franccia tengeralatti naszádok a hábo Iru kitörésekor, úgy látszik, megrongált idegzetük helyreállítására szanatóriumba vonultak. És az angol flotta? Az egy szál “ Minden ”-t két tucat angol, orosz, francia és japán hadihajó üldözte, amíg végre el is süllyesztette egy az ausztráliai. A chilei partokon volt ugyan angol flotta, de ezt anémetek tönkretették. A Falkalanti-szigeteknél győztek ugyan ,az angolok, de csak japán segítséggel. És most föltették a koronát dicsőségükre: a világ legnagyobb flottája, a mindig győzelmes angol haditengerészet, nem tudott két kis torpedózutat adni a Lusitania mellé, hogy távoltartsák a németnaszádokat. A háború előtt az angol flottát mindenütt nemcsak a legerősebbnek, hanem egyenesen verhetetlennek tartották. Nemcsak szám-I . / beli ereje és felszerelés minősége miatt, hanem négyszázéves, szakadatlanul győzelmes tradíciói miatt is. Mostanra kiderült, hogy az angol flotta verhetetlenségének legendája éppen csak legenda volt. Az angol flotta verhetetlensége több, mint száz év óta nem volt kipróbálva. Az angol flotta több, mint száz éve, Trafalgar óta, nem állt szemben komoly ellenféllel. Most szembekerült és a baj az, hogy sehogysem kerül szembe. A német flottának ellenben ez az első háborúja. E sorok írója m múlt év augusztus elsején, a világháború kitörésének napján beszélt egy magasrangú orosz tengerészi tiszttel. Az orosz tengerésztiszt azt mondta, hogy ő kitűnően ismeri az angol és a német, flottát, és azt is mondta, hogy a németek nagyon jól tudnak rézgombot és ágyút pucolni, de ez aztán minden. Meg kell állapítanunk, hogy az orosz tiszt nagyon lényegesen tévedett. A német flotta fényesen megállotta fönnállásának első próbáját. Amilyen meglepő az angol flotta tehetetlensége, éppen olyanmeglepő a német flotta elsőrangú teljesítőképessége. A németflotta a háború tizedfél hónapja alatt — ezt senki sem tagadhatja — jelentékeny hadi dicsőséget szerzett magának. Hogy aztán, ennek a hadi dicsőségnek, mint egyáltalában mnden hadi dicsőségnek, mekkora a kultúrértéke, az megint már kérdés. A háború tömeggyilkolás,és éppen ezért, nagyon kétes értékű kiválóság, elsőnek lenni a háborúban. * A legfinomabb eset azonban az egész Lusitania-ügyben a Trum- I bull-familia esete. Trumbullék connecticuti milliomos automobill gyárosok voltak eddig és a világ azt sem tudta volna, hogy rajtavannak, ha a lapok minden harmadnap nem közöltek volna egy gyönyörű cikket a Trumbullék nemes szivéről. A Trumbullék nemes szive abban nyilvánult, hogy vonakodtak muníciót gyártani a szövetségesek számára. Trumbullék minden héten kaptak egy-egy tízmillió dolláros muníciórendelést és minden héten visszautasították ugyanazt, mondván, hogy ők ilyen embertelen módon nem akarnak pénzt keresni. De közbejött a Lusitania elsülyülése. A Lusitaniával együtt az egyik Trumbull is elpusztult. És most a másik Trumbull közhírré teszi, hogy bátyja halálát megbosszulandó, ezentúl fog muníciót gyártani a szövetségeseknek. Szép dolog a bosszuállás, szép dolog a kapitalizmus és szép dolog a bosszúálló kapitalista és a kapitalista bosszuállás. Trumbull ur most úgy fogja megbosszulni a megboldogult Trumbull urat,hogy shrapneleket fog szállítani az angoloknak s ezekkel a shrapnelekkel sok-sok németet fognak meggyilkolni. Az egy szál meggyilkolt Trumbullért nagyon soknémet vére fog elfolyni. A halott Trumbull meg lesz bosszulva. És az eleven Trumbull l.milliókat fog keresni a bosszúál láson. Az eleven Trumbullnak kifizetődik, hogy a Lusitania elsüllyedt a bátyjával. Kap érte fáj’dalomdíjat. # És nemcsak Trumbullnak, hanem másnak is kifizetődik, hogy a Lusitania elsüllyedt. Morganék milliókat kerestek a saját hajójuk elsüllyedésén. Hogy lehet ez? A Wall streeten tudják a módját. Úgy lehet ez, mint ahogy Nikita montenegrói király ő felsége keresett a saját csapatai vereségén. Áresésre játszott a börzén: nyakra-főre adott el papírokat, mikor pedig már el voltak adva jól, megverette a csapatait, mire a papírok értéke hanyatt-homlok zuhant lefelé. Amikor már egészen lent voltak, akkor Nikita úr suttyomban visszavásárolta őket, majdnem semmi pénzért; akkor aztán kiegyezett Esszad pasával, aki föladta Szkutarit, mire a papírok, amiket Nikita félig ingyen szerzett meg, ész nélkül rohantak fölfelé. Esszad pasa kapott percentet. Az okos ember nemcsak tanul a saját kárán, hanem a börzén játszik is rája. Különösen, ha előre tudja, hogy lesz kára. Morgan például tudta. És most csak azt volna nagyon jó tudni, hogy Winston Churchill úr, a snájdig angol tengerészeti miniszter, milyen összefüggésben áll azokkal az angol torpedózúzókkal, amelyek sehol sem voltak, amikor a Lusitania elsüllyedt. Van az a Churchill is olyan okos fiú, mint a Nikita. ---------------- KRÓNIKA. SUGÁR L. JÓZSEF elvtárs lapunk üzletvezetője, a lapterjesztés megszervezése céljából vidéki körútra indul. E célból a legközelebbi napokban az alábbi helyeken tart értekezleteket : 13- án csütörtökön este 8 órakor NEW BRUNSWICK-en 246 Neilson st. alatt a Szekeres féle saloonban. 14- én pénteken este 8 órakor PERTH AMBOY-ban a Columbia Hall-ban 358 State st. 15- én szombaton este 8 órakor NEW ARKON a “Magyar Munkaszövetség' ’ helyiségében 42 West st. Felhívjuk lapunk előfizetőit és olvasóit, valamint az összes elvtársakat, hogy Sugár elvtársat fontos munkájában a legmesszebbmenőleg támogatni szíveskedjenek, mert lapunkat csakis ezen az úton fejleszthetjük és terjeszthetjük-A LAPBIZOTTSÁG: MEGAKAD A GABONAKIVITEL. Philadelphiából tegnap jelentés érkezett arról, hogy a Philadelphia and Reading Railroad kzölte a gabonatőzsdével, hogy a mai naptól kezdve beszüntetik a gabona kivitelét Európába. A jelentés beszámol arról, hogy a vasút nem fogad el a philadelphiai kikötőben címzett gabonaszállítmányt, mert a hajók hiánya folytán továbbszállításuk lehetetlen. Ezer hírrel ellentmondóan T. B. Koons, a Philadelphia and Reading B. R. alelnöke és managen azt állítja, hogy neki a gab©nakivitel nehézségeiről tudomása nincsen és nem hiszi, hogy a gabonakivitel megszűnne.