Előre, 1915. június (11. évfolyam, 1032-1057. szám)
1915-06-01 / 1032. szám
mAMmMMImmmiIMnammmammhbmmám* n ■ f ■»„ ■■■ ■_! ■ um- n m- -i i un - - ■ — • fi i jíi >i lanrii - -‘ r»j- - — r— - - ■ - r- i-r wfi i Main Office: 5 East 3rd st. Neu Tel.: Orchard 8890 JOHL vak Jflidőjárás: Derült. City Edition, VOL. XI. ÉVFOLYAM. No. 10:52. NEW YORK, @ LKYLLAXI). @lllY'AL iO, TUESDAY (KEDD), JaNitlS 1, 1915. KOVER SZÁM"ÁRA ~1 OEtiT. __________________ _______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________ __________________________________________ -| A JÖVŐ CIVILIZá j tságfö J&r4R H ,1RA^Sjr!MINDENT LÁT! ció hirdetője é?!a*, "r*’.„««io ■§ BA-ta Imindemt tudi » HARCI ESZKÖZE, i |íS ||| 1|§ lÉr' ' nf |§| ? Oh] mindent MEGÍR! ELÍTÉLTÉK a chromei gyilkosokat A DEPUTY BŰNÖS AZ EMBERÖLÉS BŰNÉBEN Tizenhétórai tanácskozás után az esküdtszék kimondta a “bűnös” verdiktet. Smithet felmentették, 16 évet kaphatnak a gyilkosok. NEWBRUNSWICK, X. május 11. — A Mercer County lakosaiból összeállított jury, vasárnap reggel emberölés bűntettében bűnösnek mondta ki azt a kilenc deputyt, aki Alessandro Tessitore olasz munkás meggyilkolásával vádolva állott a törvény előtt. Tossit éret tudvalevőleg ez év január 19-én terítette le a deputyk golyója a roosevelti Clarke and Williams-féle műtrágya gyár előtt, ahol a deputyk sortüzet és rohamot intéztek a gyár sztrájkolt munkásai ellen. A tizedik deputyt, John C. Smithet az esküdtek fölmentették, mégpedig James J. Bergen bíró utasítása alapján, aki kijelentette, hogy Smith ellen nem merült föl bizonyíték. Az esküdtek szombat délután fél ötkor vonultak vissza tanácskozásra. Tizenkét óra hosszat ültek együtt, Armikor a verdiktet meghozták és visszamentek a terembe. itt Bergen biró fogadta őket, aki mellett Peter J. Daly megyei biró foglalt helyet. A teremben voltak még W. E. Forance közvádló és Joseph E. Strieker védő, továbbá vagy ötven főnyi hallgatóság. A vádlottakat lesújtotta a verdikt Az elnöklő bíró megköszönte az esküdtek fáradozását és kijelentette, hogy munkájukat lelkiismeretesen végezték el. A vádlottakat a verdikt láthatólag lesújtotta. A bíró intézkedett, hogy a Rrddlessex county-i börtönbe vigyék őket, és ott várják megaz ítélet kimondását. A törvény szerint az emberölés maximális büntetése tíz év, minimális büntetése öt év. Még tizenöt deputy van vád alatt. Tizenöt deputy áll még gyilkosság vádja alatt. Ezeket Carman Patty nevű munkás halála miatt fogják felelősségre vonni. Pattyt is január 19-én lőtték le a roosevelti gyár előtt. A tizenöt gunman perében még nem tűztek ki tárgyalást. Az elítélt kilenc deputy ellen is folyt az eljárás ebben a második ügyben, de Fiorance ügyész kijelentette, hogy nem tudja, föntartják-e ellenük a vádat most, hogy egyszer már elítélték őket. A bíró megcáfol egy rágalmat. Stricker, védő figyelmeztette Bergen bírót, hogy az esküdtekhez újságokat, csempésztek be a tárgyalás folyama alatt. A védő felszólította a bírót, hogy inditjon vizsgálatot ebben a kérdésben. A bíró a gyanúsítást a leghatározottabban megcáfolta és a kérést eliutasítota. Az elitélt deputykét a Jerry O’Brien-féle newarki detektivügynökség alkalmazta és bocsátotta a Clarke és Williams-cég rendelkezésére. A legtöbbjük azt vallotta, hogy már máskor is teljesítettek szolgálatot sztrájkok alkalmából A német kormány válaszjegyzéke Wilson elnök jegyzékére. BERLIN, via London, május 31. Alulírottnak van szerencséje a következő jegyzéket terjeszteni Gerard nagykövet elé, válaszképpen arra a közleményre, amelyet az Egyesült Államok kormánya május 15-én intézett a császári kormányhoz ama sérelmekre vonatkozólag, amelyek az amerikai érdekeket a német tengeralatti hadviselés részéről érték. A császári kormány az amerikai kormány jegyzékét gondos megfontolás tárgyává tette. A császári kormánynak kifejezett óhajtása, hogy őszinte és barátságos módon közreműködjék azon félreértések tisztázása érdekében, amelyek a két kormány között az amerikai jegyzékben említett események következtében esetleg felmerülhettek. Ami, mindenekelőtt, a Cushing és a Gulflight nevű amerikai gőzösök eseteit illeti, az amerikai nagykövetség már kapott értesítést arra nézve, hogy a német kormány nem szándékozik a hadizónában tengeralatti naszádokkal vagy repülőgépekkel megtámadtatni oly semleges hajókat, amelyek ellenséges szándéknak nem adnak kifejezést. Ellenkezőleg, a német tengeri haderő már több ízben kapott határozott utasítást aziránt, hogy tartózkodjék ily semleges hajók megtámadásától. Hogyha semleges hajók az utóbbi hónapok folyamán mégis szenvedtek a tengeralatti hadviselés révén, ez csak a nemzetiségük megállapítása körül felmerült tévedéseknek tulajdonítható. Ilyen esetek csak egész kivételesen és elszigetelten történtek, és akkor is csak azért, mert a brit kormány visszaél a semleges lobogók használatával, továbbá, mert az illető hajók kapitányai gyanúsan vagy szabálytalanul viselkedtek. A német kormány minden olyan esetben, amelyben semleges hajó, bebizonyítottan önhibáján kívül, kárt szenvedett német tengeralatti naszádok vagy repülőgépek révén, kifejezte sajnálkozását a szerencsétlen véletlen fölött, és ha a körülmények ezt indokolttá tették, kártérítést ajánlott fel. A Cushing és a Gulflight eseteit ugyanez elvek alapján fogják elintézni. Mindkét esetet illetőleg a vizsgálat folyamatban van. A vizsgálat eredményét, mihelyt meglesz, azonnal közölni fogják a nagykövetséggel. A vizsgálatot, ha szükséges lesz, ki fogják egészíteni azon nemzetközi vizsgálóbizottsághoz való felebbezéssel, amelyről az 1907 október 18-án kelt hágai egyezmény 3. cikke intézkedik. A “Falaba” brit gőzös elsülyesztésekor a német tengeralatti naszád parancsnokának az volt a szándéka, hogy a legénységnek és utasoknak időt hagy a menekülésre. Csak, amidőn a kapitány nem engedelmeskedett a megállító parancsnak, hanem menekülni próbált és rakétákkal segítséget kért, csak akkor szólította fel a parancsnok a legénységet és az utasokat, hogy tíz percen belül hagyják el a hajót. A parancsnok mindazonáltal huszonhárom percet hagyott nekik és csak akkor lövette ki a torpedót, amikor látta, hogy más hajók jönnek a Falaba segítségére. Ami végre a Lusitania nevű brit személyszállító hajó elsüllyesztését illeti, a német kormány már kifejezte sajnálkozását a semleges kormányoknak afölött, hogy semleges államok alattvalói is odavesztek. Ez alkalommal azonban a császári kormány nem utasíthatja el magától azt a feltevést, hogy bizonyos fontos körlmények elkerülték az amerikai kormány figyelmét. Az ügy teljes tisztázása érdekében, ami pedig mindkét kormány legfőbb célja, a császári kormány mindenekelőtt arról kíván meggyőződni, hogy az ügy részleteit illetőleg mindkét kormány tökéletesen és egybehangzóan informálva van. Az Egyesült Államok kormánya abból indul ki, hogy a Lusitaniát közönséges, fegyvertelen kereskedelmi hajónak tekinti. A német kormány ezzel szemben rámutat arra, hogy a Lusitania egyike volt a legnagyobb és leggyorsabb angol kereskedelmi gőzösöknek, amelyet a kormány anyagi hozzájárulásával már eredetileg is segédcirkálónak építettek és amelyet a brit admiralitás listája mint ilyent jelölt meg. A német kormány továbbá tudomást szerzett arról, saját ügynökeinek és semleges utasoknak megbízható értesítései alapján, hogy már hosszabb idő óta úgyszólván minden nagyobb brit kereskedelmi hajó ágyúkkal és lövedékekkel és egyéb fegyverekkel van fölszerelve, és hogy a legénység az ilyen hajókon ki van képezve az ágyukkal való bánásmódra. A német kormány kezében levő információk szerint a Lusitania is ilyen ágyukkal volt fölszerelve. A császári kormány továbbá felhívja az amerikai kormány figyelmét arra a tényre, hogy a brit admiralitás 1915 februárjában bizalmas utasítást intézett a kereskedelmi hajók kapitányaihoz, felszólítva őket nemcsak arra, hogy hogy keressenek védelmet semleges lobogók alatt, hanem arra is, hogy semleges lobogókkal álcázva támadják meg a német tengeralatti naszádokat. A brit kormány, hogy a kereskedelmi hajók kapitányait tengeralatti naszádok elpusztítására buzdítsa, magas díjakat tűzött ki és eddig már több ilyen díjat ki is fizetett. A császári kormány, mindezen kétségtelenül megállapított tényekkel szemben, képtelen a hadizónában vitorlázó brit kereskedelmi hajókat “védteleneknek” tekinteni. Ennek következtében a német parancsnokok nem kötelesek ezentúl a nemzetközi jog idevonatkozó rendelkezéseit figyelemben tartani, amit ezelőtt mindig megtettek. Végezetül, a császári kormány hangsúlyozza, hogy a Lusitania legutóbbi útja alatt, mint előzőleg is több ízben, kanadai csapatokat és hadianyagokat szállított, egyebek közt 5400 láda muníciót. Ez a muníció számos német katonának okozta volna pusztulásáét, katonákét, akik önfeláldozó lelkesedéssel teljesítik kötelességüket és védik hazájukat. A német kormány azt hiszi, hogy jogos önvédelemben cselekedett, amikor minden rendelkezésére álló eszközzel megvédeni igyekezett katonáinak életét. Ezért pusztította el az ellenségnek szánt muníciót is. A brit hajótársaság kellett, hogy tudjon arról a veszélyről, amely ilyen körülmények között a Lusitania utasait fenyegette. A hajótársaság ennek ellenére felengedte őket a hajóra. Ezzel az volt a célja, hogy a hajón szállított muníciót amerikai polgárok életével fedezze. Ez az eljárás azonban beleütközik az amerikai törvényekbe, amelyek tiltják és büntetik muníciónak személyszárító hajókon való szállítását. Éppen ezért a társaság felelős az elpusztult utasok haláláért. A tengeralatti naszád parancsnokának jelentése értelmében, amellyel miden egyéb információ is megegyezik, nem lehet kétség afelől, hogy a Lusittania gyors elsülyedése elsősorban a muníció felrobbanásának tulajdonítható, amit viszont a torpedó idézett elő. Máskülönben a Lusitania utasait emberi számítás szerint, meg lehetett volna menteni. A császári kormány a fenti tényeket elég fontosaknak ítéli arra, hogy az amerikai kormánynak gondos megvizsgálásukat ajánlja. A császári kormány visszatartja végleges döntését a Lusitania elsülyedése alkalmából előterjesztett követelésekre vonatkozólag mindaddig, amíg az amerikai kormánytól e jegyzékre választ nem kapott. Addig is szükségesnek látja felemlíteni, hogy annak idején megelégedéssel vette tudomásul azokat a közvetítő indítványokat, amelyeket az Egyesült Államok kormánya Berlinben és Londonban tett és amelyek a tengeri hadviselésre vonatkozólag elfogadható módozatokat tartalmaznak. A császári kormány annak idején bőségesen demonstrálta jó szándékait az előzékenységgel, amelyet ez indítványokkal szemben tanúsított. Az indítványok megvalósítása azonban, köztudomás szerint, hajótörést szenvedett a brit kormány elutasító magatartásán. Alulírott megragadta az alkalmat, hogy stb. stb. .TAITOW. VON JAGOW ' VAUSZOL A LUSITANIA ÜGYÉBEN A német jegyzék hangja barátságos, de tartalma nem kielégítő. Minden felelősséget Angliára hárít. Wilson haladéktalanul felelni fog. WASHINGTON, május 81. — j Az ír jegyzék, amelyet Von Jagow német külügyi államtitkár szombaton adott át Gerard berlini nagykövetnek, tegnap teljes szövegében megérkezett Washingtonba. A jegyzék tudvalevőleg válasz Wilson ama jegyzékére, amelyet az elnök a Lusitania elsikvesztése ügyében intézett a német kormányhoz és amelyben az amerikai vagyonban és emberéletben esett kárért orvoslást kíván és követeli az embertelen és törvénytelen tengeralatti hadviselés beszüntetését. A német válaszjegyzék hangja nagyon udvarias, de a tartalma, bár kifejezetten van végleges, általában nagy csalódást és némi megütközést is okozott Washingtonban. A jegyzék egy szóval sem terjeszkik ki az amerikai követe- TT?sVrkrer'fTaTiCTrr' ’•'I.'-jévő! végig azt bitatja, hogy a Lusitania elsülyesztése jogos essél ekedlet volt, mivelhogy a hajó tulajdonképpen ágyukka ellátott segédcirkálé jellegével bírt. A német kormány ilyen értelemben való állásfoglalása Washingtonban már annál is inkább elégedetlenséget kelt, hogy keltsen, minthogy az Egyesült Államok vámhatósága kétséget kizáróan megállapította, hogy ■ a Lusitania nem volt ágyúval fölszerelve. A kormányhoz közelálló körökben az a vélemény, hogy a német kormány azon javaslata, miszerint a Lusitania ssüllyesztésének ténykörülményeit tegyék nemzetközi vizsgálat tárgyává, , egyenesen sértés az 1*110 kormányával szemben, tekintve, hogy Wilson jegyzéke határozottan leszögezte a tényeket és így a német ajánlatot csak azzal lehet magyarázni, hogy a német kormány kétségbevonja az amerikai kormány jóhiszeműségét. Általában azt tartják, hogy a német kormány diplomáciai huzavonát akar előidézni. . Wilson és a kabinet holnap fognak tanácskozni a német válaszjegyzék fölött. Általában biztosra veszik, hogy az elnök huszonnégy, legföljebb negyvennyolc órán eredül válaszol a német jegyzékre, mégpedig erélyes hangon és gyors és határozott válasz köve- Ielésével. A vi'timv kormány válaszjegyzékét teljes szövegében közöljük. ————o...... A GRÁNITMUNKÁSOK BÉRHARCA GYŐZELEMMEL VÉGZŐDÖTT. QUXCY. Mass., május 81. — Tizenegy hónapig tartó sztrájk után a Granite Cutters Union 8500 tagja és a munkaadók közötti ellentéteket sikerült, elsimítani. Tegnap a sztrájkolók újból megkezdték munkájukat és munkába állott az az 1000 munkás is, akik a sztrájk következtében szünetelni voltak kénytelenek. A gránitmunkások tetemes béremelést és jobb munkaidőt nyertek.