Előre, 1921. április (17. évfolyam, 3133-3162. szám)
1921-04-08 / 3140. szám
E lap hasábjai KÖZÉRDEKŰ ügyekben mindenki aaámára nyitva állanak. . - HUNGARIAN DAILY NEWSPAPER Published DAILY' including SUNDAY. — Sunday hm«: includes Sunday Magazine Section. ________ Published by the American Hungarian Workingmen'«! Federation. — E. RÉNYI, Secretary, _________HARRY H. KLEIN. Business Manager.__________ ENTERED AS THIRD CLASS MAIL THROUGH THE ___________POST OFFICE AT NEW YORK, N. Y._________ ADMISSION FOR SECOND CLASS APPLIED FOR.; 3a East 1st Street. New York. N. Y. Telephones: ORCHARD 4927. 4»2S. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada one year: $8.00. 6 months: $4.00, 3 months: $2.00. Foreign Countries: one year $12.00, 6 months $6.00. 3 month $3.00. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre: $8.00; félévre: $4.00; negyedévre: $2.00. Külföldre: 1 évre: $12.00; félévre: $6.00; negyedévre $8.00. MINDEN CSEKK és MONEY ORDER az “ELŐRE HUNGARIAN DAILY" NÉVRE ÁLLÍTANDÓ KI. Az okosabb módszer Ha a japán imperialisták idáig nem tudták, miként kell okosan terjeszkedni, a New York Herald most kioktatja őket. “Japán olyan helyzetbe került, hogy a saját területe túlságosan kicsiny a tőkebefektetésre, — írja a Herald, — és így természetesen az ázsiai kontinensre vetette ki a hálót. Azonban azzal a helytelen felfogással kezdte a dolgot, hogy ha gazdasági hinterlandot fejleszt ki magának, azt a területet mindjárt el is kell foglalnia. Ez oktalan politika volt már csak azért is, mert kellemetlenül hatott az elfoglalt területeken már befektetett külföldi tőkére.” Igaza van a Héroldnak. Egy terület népének gazdasági leigázására nem okvetlenül szükséges annak a területnek az elfoglalása, sőt sok esetben nem is ajánlatos. Célszerűbb meghagyni a függetlenségnek a látszatát, de annál valóságosabbá tenni a gazdasági függést. Japán kapitalistáinak, akik felhalmozódott tőkéjüket kínai vasutakba, bányákba, gyártelepekbe fektetik és nemcsak a természeti kincsek forrásait veszik birtokukba, hanem a kínai bérrabszolgákat is igába fogják, sokkal célszerűbb, ha a kínai uralkodó osztályt vazallusukká téve, annak a kezében hagyják a politikai kormányzatot. Nem ok nélkül oktalankodnak az egyébként eszes japán kapitalisták, ha mégsem használják ezt az okosabb módszert. A Herald elárulja: “Az oktalan politika kellemetlenül hatott az elfoglalt területeken már befektetett külföldi tőkére.” Hát persze hogy kellemetlenül. Nem csupán a japán kapitalizmus van abban a helyzetben, hogy gazdaságilag fejletlen területeket kell keresnie, ahol tőkefeleslegeit jól jövedelmezően fektetheti be a termelésbe. Ugyanilyen helyzetben van valamennyi, kapitalisztikusan fejlett ország. Kínát, ezt a befektetésre alkalmas területet megtalálták az amerikai, az angol, a francia kapitalisták is. És ekkor jönnek a japán kapitalisták s nemcsak versenyt támasztanak, hanem a területet, melyen a verseny folyik, mindjárt el is foglalják, politikai fenhatóságuk kiterjesztésével a saját tőkebefektetéseiknek olyan privilégiumokat biztosítanak, melyekkel szemben a külföldi kapitalisták nem bírják a versenyt. A japán kapitalisták tehát mégsem voltak olyan túlságosan ostobák, amikor nem az okosabb, hanem a hasznosabb módszert választották. Igaz, hogy az ő hasznosabb módszerük kellemetlenül hatott a külföldi tőkebefektetésekre, de ez nem a japán kapitalisták baja, hanem a külföldi kapitalistáké. Ha nem tetszik nekik, apellálhatnak az ultima rációra, az ágyúra. ■ ■ Milwaukee-ban a Szocialista Párt valamennyi jelöltje elbukott a községi választásokon, egynek a kivételével. Ha ez az egy is elbukott volna, Milwaukee munkásait még akkor sem érte volna semmi veszteség. H ■ A szövetségesek marakodása Az amerikai külpolitika kezd kibontakozni. Az uj kormánynak kellett némi idő, hogy bele- zökkenjen a kerékvágásba, kezébe vegye az ügyek intézését s most, hogy a kezébe vette, megindult a jegyzékek áradata. Legutóbb a londoni, párisi, római és japán diplomaták kaptak egy jegyzéket, mely kereken tudtukra adja, — ha netalán elfeledték volna, — hogy a háborúban részt vett Amerika is követeli osztályrészét a zsákmányból. Az amerikai kormány nem veszi tudomásul az osztozkodást, mely nélküle történt meg s fentart magának minden jogot, mely megilleti, mint a győztesek egyikét. Ezúttal különösen a Csendes óceánon fekvő volt német szigetekről van szó. “Nem lehet kétséges, — mondja Hughes az angol kormányhoz intézett jegyzéken, hogy a szigetekkel való rendelkezés jogát a szövetséges hatalmak győzelmük által szerezték meg Németországtól s az angol kormány aligha fogja tagadni, hogy a győzelem kivívásában része volt Amerikának is. Szükségképpen következik, hogy azok a jogok, melyek a közös győzelemnek az eredményei, egyenlően megilletik az Egyesült Államokat is és a volt német birtokok felett való rendelkezés nem lehet jogerős az Egyesült Államok hozzájárulása nélkül.” Az érvelés logikus, azonban bennünket ez nem érdekel. Amerika munkásai nem lesznek szegényebbek, ha a volt német szigetek japán tulajdonba mennek át, nem lesznek gazdagabbak, ha amerikai tulajdonba kerülnek. Ugyanez áll Japán munkásaira is. Egyik ország egyetlen egy munkásának sem lesz kényelmesebb lakása, magasabb munkabére, jobb és több tápláléka, bármi történik is azokkal a szigetekkel. A dolognak más oldala az, amely bennünket érdekel. A háború alatt valamennyi háborúskodó ország proletariátusát azzal bolondították, hogy ezt a háborút új, a réginél jobb világ követi. Különösen a szövetséges országok munkásai hallották gyakran, hogy a nemzetek közt megszűnnek a torzsalkodások, a szövetséges hatalmak bevonják a nemzetek nagy testvériségébe a föld valamennyi nemzetét és a népek szövetsége biztosítéka lesz a világ békéjének. Ha vitás ügyek lesznek is, azok békés megoldást nyernek a nemzetek közös ítélőszéke előtt. Elejétől kezdve erős volt a gyanúnk, hogy az a tervbe vett nemzetközi, államok felett álló állam nemzetközi haderőnek készül a proletariátus és az elnyomott gyarmati népek ellen s ugyanakkor kételkedtünk abban is, hogy a kapitalista országok bármilyen szövetsége képes volna annak a csodának a végrehajtására, hogy megszüntesse az okozatot, érintetlenül hagyva az okot, megszüntesse a háborút, amíg fentartja annak indító okát, a kapitalizmust. Mielőtt az imperializmus nemzetközi állama kialakulhatott és funkcionálhatott volna, máris megjelentek azok az érdekellentétek, melyek a szövetségeseket állítják egymással szembe. Az amerikai és az antant kapitalizmus között jelentkező ellentétek nem a legyőzöttek és a győztesek közt lévő ellentétek, melyeket a háború jól vagy rosszul, rövidebb vagy hosszabb időre elintézett, hanem a győztes csoportok között lévő ellentétek, melyeknek elintézése újabb háború veszedelmének teszi ki az emberiséget. A szövetségesek marakodása, úgy lehet, békés elintézést nyer, azonban kétségbevonhatatlanul bizonyítja, hogy a kapitalizmus az érdekellentéteknek olyan robbanó anyagával van telítve, melyet a legjelentéktelenebb szikra is felrobbanthat, hogy ismét recsegve-ropogva szakadjanak szét a nemzetközi kapcsolatok s felboruljon az egész termelés. A kapitalista lapok, akár hivei a Nemzetek Ligájának, akár nem, akár a Versailles békeszerződés, akár a különbéke mellett foglalnak állást, egyetértenek abban, hogy a külügyi hivatalnak mereven kell ragaszkodni az amerikai jogokhoz. Ha ugyanilyen merevség fog iegnyilvánulni angol vagy japán részről is, a jegy-zékváltásokat követi a gazdasági megtorlás, a gazdasági megtorlást követi a háború. A szövetségesek marakodása olyan zsákmány felett, amelyből a proletariátusnak se haszna, se kára, bevezetője lehet olyan háborúnak, melyben ismét a proletárok millió fogják veszíteni épségüket, életüket. A kapitalizmus állandóan magában rejti a háború veszedelmét. Nincs ellene más védekezés, mint a proletariátus osztályharca a kapitalista rendszer ellen. ■ ■ “Humanizálni” akarják a postát is. Hays postaügyi miniszter New Yorkban személyesen beszélgetett vagy ezer postaalkalmazottal s ilyen látogatást akar tenni más városokban is. De azért a posta munkásainak, fogadást mernénk tenni, a miniszteri vállveregetés és kézszoritás után is üres marad a zsebük. A mintamunkás Egyik kapitalista lap a másiktól veszi át azt a levelet, melyet a roanoke-i Times számára írt egy “minta-munkás,” aki mellesleg hű unionista is. Miért ne állítsuk mi viszont elrettentő például ezt a “minta-munkást” és “hü unionistát” a mi olvasóink elé? “Tagja vagyok a unionnak, — írja a “mintamunkás,” — és tagsági járulékaimat kifizettem az utolsó hónapig és a józan eszem azt diktálja, hogy a vasutasok munkabérének leszállítása hasznára válna a munkások többségének. Tíz emberrel szoktam dolgozni s most csak négyen dolgozunk. Ha a vasuttársulat leszállítaná a bérünket, a másik hatnak is volna munkája és ismét tizen dolgoznánk. Le kellene hát szállítani a béreket és akkor mindenki dolgozna és ez az istennek is tetsző dolog volna.” A kapitalistáknak még tetszőbb volna. A magyarázata igen egyszerű: Ha egy munkás naponta tíz dollár értéket termel és öt dollár munkabért kap, a négy munkás által termelt negyven dollár értékből a vasuttársulatoknak húsz dollár jut. Ha a munkabér négy dollárra csökken és tíz munkás dolgozik, a vasuttársulatnak száz dollár értékből hatvan dollár jut. Az első esetben a termelt értéknek ötven százaléka, a másik esetben a termelt értéknek hatvan százaléka. Hogyne volna ez a megoldás a kapitalistának — s minthogy az isten rendszerint a kapitalistákkal tart, — az istennek is tetsző dolog? Hogy a munkanélküliség nem nyerne megoldást, arról beszélni is felesleges. A munkanélküliek számának szaporodása vagy csökkenése nem a munkabér emelkedésétől vagy csökkenésétől függ, hanem egyéb tényezőktől, mint amilyen a munkaidő csökkentése, az emberi munkaerőnek gépmunkával való helyettesítése, az áruk kereslete és kínálata. A “minta-munkások” “józan esze” erről természetesen mit sem tud. Éppen azért “mintamunkások.” A kapitalisták örömüket lelik az ilyen “mintamunkásokban.” Örömüket csak az zavarja, hogy az ilyen “mintamunkások” száma a kapitalizmusra veszedelmes gyorsasággal fogy. ■ A Vörös Kereszt genfi konferenciája elfogadott vagy féltucat határozati javaslatot, melyeknek végrehajtása “humánusabbá” tenné a háborúkat. így például az egyik határozati javaslat ajánlja a mérges gázok használatának a megtiltását, a másik a védtelen helyek és városok bombázásának a megtiltását és így tovább. Eltekintve attól, , hogy az ilyen közös megegyezéseket éppen a háború folyamán függesztik fel, mi csak egyetlen egy humánus háborút tudunk elképzelni: a proletariátus osztályharcát a méhében háborúkat hordozó kapitalizmus ellen. ELŐRE A nap legérdekesebb híre Egy Roman Leondowski nevű embernek öngyilkossági és gyilkossági rohamai voltak. Többször rendőrkézre került, amíg végre megállapították, hogy a fejében golyó van, amely nyomást gyakorol az agyára és ez teszi őt mániákussá. Elhatározták, hogy megoperáltatják őt. Március 29-én dr. William L. Chapman brooklyni orvos a Sing Sing fegyházában kivette a golyót Leondowski koponyájából. A fegyházi orvosok tegnap jelentették, hogy Leondowski állapotában pompás javulás állott be. Az bizonyos, hogy testileg fel fog épülni. Biztosat egy hónapon belül nem lehet mondani, de már most valószínű, hogy a rohamok is el fognak maradni. A nyomás, amelyet a golyó agyára gyakorolt, elmaradt és sem önmagában, sem másokban többé nem akar majd kárt tenni. Amint lehet, visszaszállítják őt a fogházba, ahonnan szabadulni fog, amint biztosan megállapíthatják, hogy az operáció minden tekintetben sikerült. Akik ezt a hírt olvasták, azok csak az orvosi tudomány diadaláról zengnek éneket. Szó sincs róla: szép és felemelő az orvosi tudomány, de amit mi ezzel a dologgal kapcsolatban megláttunk, az egészen más valami. Azt látjuk meg, hogy egy ember, aki ölt és önmagában is kárt tett, egyszerre megváltozott, amint megszüntették azt az okot, amely őt vérontásra kergette. A bűnösök 90 százalékával így vagyunk. Az egyiknek golyó gyakorol nyomást az agyára. A másikra a rossz környezet, a hibás nevelés, a ferde tanítás gyakorol rossz hatást. Az emberek millióinak nem golyó, hanem az egyház maszlagjai és a kapitalista iskola hazugságai gyakorolnak nyomást. Egy merész operáció, a nyomás megszűnik és a bűnösök egy csapásra megváltoznak.Megváltoznak. Megszűnik az ok, amely vérontásra, rablásra, lopásra kerget. Az operációs kés a világ proletariátusának a kezében van. Attól függ, hogy a fekélyt mikor fogja kivágni és az emberiségnek megadni a vitázva-várt egészséget?! tt RESZKETŐ KURZUS (A bécsi Proletár.) A vesztét érző remegés jegyében születnek a magyar belpolitika legújabb fordulatai. A ‘‘helyzet urait” Horthytól le, a különítményi egyenruha legutolsó “mértéktelen” viselőjéig, megborzongatja a magárahagyatottság tudata. A proletárdiktatúrát közvetlenül követő nagy nemzeti összeforrás mámora rég elpárolgott. Siófoktól Budapestig terjedő “hadak útján” még az egységes ellenforradalmi burzsoázia képviselőjeként tombolt a leláncolt proletárság testén a fehér terror. Azóta az ellenforradalmi egységet ízekre tépte a kizsákmányolók egymás közti érdekharca. A rekvirálásokkal zaklatott, földkérdésben becsapott parasztság, a zsidófaló jelszavakban csalódott kispolgárság, a vallásháborúba pofozott református tömegek undortól és gyűlölettől szikrázva állanak szemben a kurzussal. A nagyipari kapitalizmus liberális jelszavak alatt nyíltan zászlót bont A munkásság a szakszervezetekben már harcra merészkedik az erőszakszervezet ellen. A budapesti szedők pogromfenyegetésekkel, hat zászlóalj gépfegyverével farkasszemet nézve, egy héten keresztül tartják a szájkosarat a sajtó mocskos száján. A minden oldalról tornyosuló veszedelemmel szemben a kurzus riadtan kutat “hatályosabb védelem” után. A legújabb hírek szerint két irányban is próbálkozik. Legális védekezésül csak a törvény papirosa, a büntető paragrafusok fenyegetéseinek üres puffogtatása kínálkozik. Azonban a különítmények fegyveres banditái tisztában vannak ennek az értéktelenségével. Számolnak és tárgyalnak a katonai puccs esélyeiről, arról, hogy bevetik a döntő érvet, a szuronyt és kézigránátot a politika mérlegébe. Nyílt nemzetgyűlési tercierében leplezte le Szilágyi Lajos vezérkari százados, hogy a különítmények, csendőr-zászlóaljak, diákbandák Horthy tudtával állami középületekben tárgyalnak a katonai diktatúráról. Szét akarják kergetni a nemzetgyűlést, új pénzkibocsátás és nemzeti kölcsön címén eret vágnak a tőkén, elhelyezik a bürokráciában a saját megbízható csemetéiket. “Aki gyáva lesz, azt elküldik Orgoványra.” A katonai diktatúra majd elintézi közmegnyugvásra a királyt és a munkáskérdést. Egyelőre azonban a katonai diktatúra nyílt formában való életbeléptetése elhalasztódott.. A mai külpolitikai helyzet mellett ugyanis csak újabb külső bonyodalmakkal tetézné a kurzus belső zavarait. A szabad rablás teljes korlátlansága sürgős lehet ugyan a különítménynek s az ébredők legénységének, de Horthy és a vezérek kényelmesen érvényesítik a hatalmat és számításaikat a mai kissé burkoltabb diktatúrában is. Szilágyi leleplezései között elmondta ennek a titkát. Egyes megyéket katonai parancsnokai egyszerűen haditerületté nyilvánítanak, zárórát, piacokat szabályoznak, földbirtok ügyekben bíráskodnak, a közigazgatással felveszik a konkurrencia legzaklatóbb és legpiszkosabb formáit. Ilyen körülmények között a nyílt katonai diktatúrának már nem sok lehetősége maradhat hátra. A kurzus egyelőre beéri az állami és társadalmi rend törvényes, hatályosabb védelmével!” A nemzetgyűlés a pénzügyi javaslatok félbeszakításával nyakra-főre tárgyalja az eléje tett törvényleckét. Horthyék tizenöt évtől halálig terjedő kerékbetöréssel fenyegetik azt, aki az állam és társadalom rendjének felforgatására “szóval vagy tettel, nyíltan vagy titokban” szervezkedik vagy gondol, aki a nemzeti hadsereg vagy intézményei ellen izgat, szolgálati fegyelmét lazítja, vagy ha ilyesmiről tudomása van és fel nem jelenti. Mindez természetesen nem szigorítás, hanem jelentékeny enyhítés volna az eddigi joggyakorlattal szemben, amely mindig halálra marcangolással, heréléssel intézte el az efféle leghalványabb sanda gyanút is. Van azonban némi újítás is. Aki akár belföldön akár ‘‘Csonka-Magyarország mennyország” területén kívül, külföldön, a magyar állam ellen meggyalázó, lealacsonyító, a nemzeti érzést sértő kifejezéseket használ és pedig akár nyilvánosan, akár titokban , bűntettet követ el. Az ítélethozatalt a vádlott távolléte, vagy külföldi tartózkodása nem akadályozza. A bíróság az elítélt egész magánvagyonát is elkobozhatja. Ezekből a rendelkezésekből megérthetjük az új törvény jelentőségét. Hatályosabb védelmet nem nyújt a kurzusnak. A magyar fehér bírót, aki nyolctíz évi fegyházat mért ki eddig is pár elejtett “izgató szó” ellenében és az ügyészkapókat, akik legutóbb Kerekes Mihály képviselőt perbefogták, amiért az uralkodó osztályokat tette felelőssé a világháború kitörése miatt, semmiféle újabb paragrafussal nem szükséges vadítani. Arra azonban jó lesz a törvényszakaszok boglyája, hogy alágyújtsanak vele az emigránsok otthon maradt családjainak. Külföld izgrás miatt, amit az illető “titokban” is elkövethetett, el lehet kobozni az otthonmaradt “vagyont.” Az állam “hatályosabb- -védelme” apró zsebmetsző fogássá zsugorodik. A rohamsisakos, talpig felfegyverzett rabló jelképesen felakasztja az éles nyelvvel, keserű igazság fullánkjával támadó távollevőket, közben pedig is,a-Az utóbbi hónapokban na-1 gyor, sok irodalom, érkezik Horthyországból olyan munkások címére, akik valamikor Magyarország munkásmozgalmában tevékeny részt vettek. Az irodalom küldői a régi tevékenységre és ismeretségrevaló hivatkozással legtöbb esetben azt kérik,- hogy a küldött könyveket avagy füzeteket terjesszék az amerikai magyar munkások között, mert a nagyszükségben jól esik az amerikai dollár. Egy ilyen csinos külsejű kis könyv, A Magyarországi Bőripari Munkások Zsebnaptára került a kezeim közé. A csinos könyv a fenti cím alatt foglalkozik az 1920. évi magyarországi munkásmozgalommal és az olvasó azt hihetné, hogy a sokat ígérő cím valamit ismertetni is fog. Azonban abból csupán egyet ismerhetünk meg. Azt a mélységes sülyedést, amit a könyv írója tanúsít, akit vagy tizenöt év előtt volt szerencsém ismerni. A terjedelmes leírásban az olvasó hiába keresi az 1920. évi magyarországi munkásmozgalom részleteit. Azonban keresés nélkül is megtalálja az igazolását annak, hogy az 1919. évi magyar Tanácsköztársaság megbuktatásában a magyarországi Szociáldemokrata Párt vitte a főszerepet. Eddig is sokszor volt alkalmunk hallani ezt a megállapítást, azonban azzal szembehelyezték mindig azt, hogy a vád elfogult emberek állítása és ezért egyáltalán nem érdemel hitelt. Most azonban teljesen hitelt érdemlően, saját maguk ismerik be aljas tevékenységüket azokban az írásokban, amelyeket hozzánk, Amerikába küldenek és azt kívánják, hogy azok ellenében viszont jó amerikai dollárokat küldjünk. Az említett zsebnaptárban a következő elmélkedést találjuk: “Vissza kell térnünk nemes, tiszta fölfogásunkhoz. Meg kell szabadulnunk a csalódásoktól, a káprázatos szavak játékától és a dolgokat úgy kell értékelnünk, amint azok a valóságban vannak és nem úgy, amint azokat türelmetlen vágyaink közepette képzeletünk elhiteti...” Ez azonban csak a bevezetés és később megmagyarázza a. Írás, hogy hova is kell a munkásságnak visszatérni és mik azok a nemes, tiszta gondolatok. “Megtisztul a képzelet szivárvány játéka. Látókörünk tisztább és élesebb lesz. Nem tántorodunk meg az egyes emberek kicsinyes rosszakaratán, ostobaságán... akik bizonyára szégyenkezve fognak gondolni cselekedeteikre, ostobaságaikra és gonoszságukra...” _ Nehogy az olvasókban kétely támadjon az iránt, hogy a magasan szárnyaló fejtegetés alatt kiket illetnek a fenti jelzők, s azt a következő sorokbanmegtaláljuk: “Akik magasra fokozott, fölcsigázott, a képzetet szülte korlátlan és határtalan reményekkel áltatták magukat, azok ma már talán máshol próbálnak szerencsét. A szerencse gyermekei ők, akik minden rohanó szekérreelőzőnknek, de a legelső ároknál ijedten menekülnek, hozzájuk nincs szavunk...” És hogy egész világosan megértsük, hogy kikhez van szavuk és milyen az, azt a következőkben találjuk meg: “Ti, munkások, tartsatok ki. .,egyetek hűségesek. A munkások hűségével, szívósságával és mély meggyőződésből fakadó hitével tartsatok ki... A száguldó, rohanó események ne zavarjanak benneteket. Ti csak szilárdan tartsatok ki, maradjatok szociáldemokraták. “őrizzétek meg lelketek tisztaságát a mostani idők viharfölkorbácsolta iszapjától. Ha elmúlik a vihar, kitisztul az égbolt ujból kisüt a nap kitisztul a levegő, ekkor látni fogjátok, milyen jó volt, milyen helyes volt hűségesnek, meggyőződésesnek és megingathatatlan szociáldemokratának lenni!” A Magyarországi Kőripari Munkások Zsebnaptárát a szociáldemokrata párt titkára és a Szakszervezeti Tanács egy oszlopos tagja szerkesztették és így visszatükrözik ennek a két testületnek gondolkodásmódját és magatartását. A szociáldemokrata párt vezetősége és a Szakszervezeti Tanács előtt a tőkés termelési rendszer megdöntése s a munkásosztály fölszabadulási törekvése “magasra fokozott, felcsigázott, képzeletszülte remény” és ezért kellett nekik a Tanácsköztársaság megbuktatására minden lehetőt elkövetni, hogy a remények ne váljanak valósággá. Ezért kell Horthyéknak segítséget nyújtani a magyar proletariátus megkínzásához, hogy a fölcsigázott reményekből kiábránduljon. Azér kell a vérüket és életüket föláldozó munkásokra a szerencse gyermekei jelzőt használni. Ezért kell a munkásokat inteni attól, hogy “a száguldó, rohanó események által ne zavartassák magukat és maradjanak szociáldemokraták” és védjék meg a kapitalista rendszert a végső összeomlástól, mert az összeomlással az ő kiváltságaik is eltűnnek és a könyökösség nem lehet többé kényelmes, henye életet biztosító foglalkozás. Ezért maradjanak a magyar munkások hűséges szociáldemokraták és a vihar elmúltával meg fogják látni, hogy a könyökösök fölküzdötték magukat a bársonyszékekbe. Ezért tűrjék a fehér terror tobzódását, haljon ki belőlük minden osztályszolidaritás, ne halják meg azoknak halálhörgését, akiket a Horthy kínzókamráiban cafatokká tépnek, mert hittek a munkásosztály fölszabadulásának a lehetőségében és ezért a lehetőségért harcoltak is. “Maradjatok szociáldemokraták és meglátjátok, milyen okos és jó dolog volt annak lenni.” Ne érezzetek semmi közösséget a kapitalizmus ellen harcolókkal, mert az veszélyes dolog és áldozatokkal jár és mindenekelőtt veszélyes a könyökös szociáldemokrata és szakszervezeti vezetőkre. Az ilyen írásokat küldözgetnek Amerikába és azt várják, hogy a munkások azokat terjesszék az itt élő, nehezen dolgozó proletariátus közt, amelynek szívében magasan lángoló, soha ki nem alvó tüzek lángja lobbant föl, amikor a magyar Tanácsköztársaság híre ideérkezett és akik csak azt fájlalták, hogy nem lehetnek a küzdők soraiban, hogy a kapitalizmus temetése annál sikeresebb legyen. Amerikába küldözgetik árulásuk hiteles bizonyítékait és azok ellenében segélyt várnak. Az amerikai magyar munkásság meg fogja számukra adni a méltó jutalmat, mert a kapitalizmus megdöntése nem “képzeletszülte ábránd,” hanem a munkásság elszánt akarata, amit csak úgy tud elérni, ha a könyökösöket előbb legyűri a harcban. L. Franks: Ámult, a jelen és a jövő... ragrafusok horgával kirángatja a földönfutók családjainak feje alól az utolsó könnytől fakult párnát. R. B. A csempészek ellen szövetségi katonákat vezényelnek SAN ANTONIO, Tex, április 6. — Rio Grandeból, Mexikó, rendkívül sok viszkit csempésztek át az Egyesült Államokba és a rendes hatósági közegek elégteleneknek bizonyultak, hogy a csempészést gátolni tudják. A szövetségi kormányt képviselő Robertson ügyész jelentése szerint, a legközelebbi napokban katonaságot fognak kirendelni, hogy a csempészést meggátolják. A katonaság kirendelését az tette leginkább szükségessé, hogy a csempészek néhány nap alatt két italtilalmi tisztviselőt gyilkoltak meg. A katonaság rendkívül szigorú utasítást fog kapni, mondotta Robertson ügyész, “ mert másként a törvénynek nem lehet érvényt sze-NEMZETI alapon bolondítanak a polgári lapok. Nemzetközi alapon nevel Téged az Előre!